Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-03 / 232. szám
1985. október 3. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK-----------------Mindenki szedi ? V arga Gusztáv a maga 77 évével a fa tetején úgy jött-ment, hogy talán a legifjabb si- heder is megirigyelte. A tanpai Esze Tamás Termelőszövetkezetben láttam a szorgalmas idős embert még a szüret elején. Azóta számos más helyen is jártam almáskertekben, és az egész a megyei almaszedéssel kapcsolatos értekezleteken is eszembe jutott. Érkeznek ugyanis már hírek olyan gazdaságokról, amelyek befejezték az almaszedést, és olyanokról is, amelyekben nagyon vontatottan halad. Sportnyelven szólva: gyenge kezdés után erősen visz- szaesett. Ahol már nincs mit szedni, ott nagyobbrészt az az ok, hogy kevés volt, de akad közte sok, ahol a gyors, jól szervezett munkát és a teljes körű részvételt dicséri a hír. Sajnos nem mindenütt van így. Mindenki szedi? A kérdés jogos. Maga a szüret ugyanis, különösen a nagy almatenmesz- tésnél hatalmas mozgósítást igényel. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem. Volt már olyan, hogy a tsz-elnök, valahol a Nyírségben, kért bizonyos számú katonát a ládahordáshoz, a főagronó- musa utána bement arra a helyre, ahol elfölött diszponálnak, és bejelentette, hogy győzik a honvédek nélkül is. Szélsőséges a példa, de jelzi, hogy a nem együtt gondolkodás micsoda fola- mázshoz vezet. Kevésbé szélsőséges, de ugyanúgy visszaveti a szüret tempóját, ha a tagságnak az almaszedéssel szemben éppen ellenérdekeltsége van. Ha szorít a dohánytörés, a burgonyaásás, vagy éppen a saját kert gondjának letudása, akkor nagyon nehéz olyan érdekeltségi ötletet találni, ami mégis a közösbe viszi az illetőket. Majdnem lehetetlen. Mégis hallottam már olyanról, hogy a tag kertjében napszámos dolgozott, ő meg a közösben teljesítette a kötelezettségét. Erős tsz-foen szilárd vezetés, és a sajáttal versengő jövedelmi kilátások — talán így lehet. em is lenne- szerencsés állásfoglalás a közös és a háztáji alma, dohány, burgonya, vagy akármi más egymás elé helyezése, mert a népgazdaság szempontjából valamennyi egyforma súllyal esik latba. Megkeresni az összhangot, ez lenne talán a leghelyesebb. Most, amikor valamennyi gondja egyszerre égető, és később, ha sor kerül a következő év, évek tervezésére. Egy a fontos: szedje mindenki. Diák és nagyapa, anyós, após, a szomszéd, a pesti rokon. És ezt ne a felsoroltak találják ki, hanem a szervezők tegyék vdkmeny- nyiük számára vonzóvá. Kapjon hírt mindenki, hogy elmentek a diákok, és az alma java még itt van. És nem maradjon kétsége senkinek, hogy megéri a fára felmászni, jól jár, aki hozzákezd. Esik Sándor Autósok egymás között A mikor a Magyar Autóklub főtitkár- helyettese — Mészáros Imre — felszólalt, elismerő megjegyzést tett: a klub nyíregyházi küldött- gyűlésén igen sok szabolcsi autós volt jelen. Aki persze végighallgatta ennek a tisztújító, ötévenként egyszer sorra kerülő tanácskozásnak a beszámolóját és igen sok, értékes tartalmú felszólalását, nemcsak azt állapította meg, hogy szervezett autós mozgalmunk iránt nőtt a formális érdeklődés, hanem azt is, hogy klubba szerveződő autósaink tartalmas szervezeti életet kívánnak teremteni önmaguk, autóstársaik, az újonnan belépők és a szervezeten kívül álló gyalogosok javára, tehát kulturált közlekedésügyünk érdekében. Igaz, a nyíregyházi műszaki állomáson felbuzdulva autós társadalmunk a szabolcsi vidék úgyszólván minden részéből hasonló miniszervizt álmodott meg önmaga számára, de amint a főtitkárhelyettestől is hallottuk, ma még rövid a takaró, nem nyújtózkodhatunk akkorát, amekkorát szeretnénk. És még az is kiderül: most a vidék javára elhanyagolt Budapest autósait is ki kellene elégíteni egy műszaki állomás felépítésével. Országos tanácskozásra készül a Magyar Autóklub: V a 9 szabolcsi küldött elviszi magával novemberben nyolcezer tagtársa véleményét, ötleteket ad és kap majd ahhoz, hogy az autós mozgalom elmúlt öt évének rendkívül dinamikus fejlődésére miként lehet tovább építkezni. Hogyan léphetnek még több eredménnyel az immár önállóan szerveződő autóklub-turizmus (hazai és nemzetközi forgalom) hasznára, miként tehetik hiánytalanul tel jes körűvé a klub szolgáltatásait a távolabbi településen élő autós számára is. És az országos tanácskozásra magukkalviszik a „kilométer-milliomosok”, a balesetmentesen legtöbb utat megtett szabolcsi autósok csoportjának javaslatait is, akik méltán várnak a jelenleginél is nagyabb elismerést. 0 ** tvenezer autós van megyénkben, közülük minden hatodik tagja a Magyar Autóklubnak. Hogy mit jelent ez a tagság? Kedvezményeket, érdekvédelmet, sokszínű tárázási lehetőséget, műszáki gondoskodást — egyrészről. A tagsággal azonban együtt kellene járnia — amint a főtitkárhelyettes mondta Nyíregyházán — annak is, hogy az autóklub jelvényét viselő gépkocsi- vezető példamutatásával legyen „elkülöníthető” a közlekedéskultúra terén. Szilágyi Szabolcs ______________________J A GELKA nyíregyházi bevételt. Jelenlegi nagy lése. Ebből a termékből na- nek az üzemben. (Elek Emil üzemében ez évben 8 mii- munkájuk a Hetra 100-as ponta 80 darabot készíte- felvétele) lió forintra növelik az ár- transzformátor összeszereszélmalmok Az orosi modell v___________________________________________________________/ Egy idő után be fog kerülni a népművelés történ etébe, mint ahogy bekerült a fadd-dombori, vagy az ózdi példa is, s röviden csak úgy fogják emlegetni: „az orosi modell”. De mi is ennek az újításnak a lényege? A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola népművelés tanszékéről származik az ötlet: — nagyszerű, mert egyszerű —: gyakorlatban kell felkészíteni a népművelő szakosokat leendő hivatásukra! Nem mintha eddig nem lett volna lehetőség erre, hiszen az előírt óraszámban eddig is részt vettek ilyen gyakorlati oktatáson. A különbség a régi és az új között az, hogy a korábbi képzés kevésbé gyakorlatias és időben kevesebb volt, az új módszer a népművelés hétköznapjaira, az aprómunkára is felkészít, személyenként kétszer háromhetes időtartam alatt. Mínuszról indultak Egyedül a nyíregyházi főiskolán kezdték meg ezt a gyakorlati képzést, az országban másutt nincs ilyen — s ahogy a tanszéken hallottuk — most néhány hét elteltével már kitűnik, miért nincs másutt példa hasonlóra. Mert nagyon sok a baj vele. A gyakorlati képzés helyére felajánlott oro-_ si művelődési házban példá- I ul, nem a nulláról, hanem a mínuszról kellett » elindulni. Előbb rendberakni a házat, aztán munkához látni, hogy itt művelődő közösségek alakuljanak, s a lakosság részesülhessen a kulturális alapszolgáltatásokból. Maga a ház, a parkos környezetével külső-belső állapotával az átlagosnál jobban néz ki. Alkalmas a „gyakorló művelődési ház” szerepére, a buszközlekedés Nyíregyházára jó. Második évfolyamtól kezdenek idejárni a hallgatók. A gyakorlat most szeptember elején indult. Az első fecskék: háromnegyedéves népművelés—földMélyépítési tervek Tiszadob szennyvizének elvezetésére és tisztítására készít tanulmánytervet a Nyírterv mélyépítési szakosztálya. A nyírbátori növényolajgyárban pedig köz- műállapot-felvételen és felmérésen dolgoznak. Tervezik Szabolcsbáka és Gyulaháza ivóvízellátó nyomócsőhálózatát. A Nyírterv mélyépítési szakosztálya a közelmúltban készítette el Kocsord, Jármi és Papos ivóvízellátó hálózatának kiviteli terveit. Jármi és Papos a mátészalkai, Kocsord pedig a győrteleki vízműtől fogja kapni a vezetékes vizet. rajz szakos hallgató, a három László. Brenner László, Varga László és Jakab László. Velük kezdődött új élet az orosi művelődési házban, ahol ottjártunkkor éppen az úgynevezett rovatelszámolással foglalkoztak. Értékes programok Mindent maguk csinálnak, tervkészítéstől a műsorengedélyek megszerzésén át a gazdálkodásig, természetesen tanári ellenőrzés mellett. Bevallják, bizony első alkalommal három napig tartott egy műsor engedélyének elintézése, ami egyébként egy egész napot sem igényel. Kapcsolatot teremtettek a helyi vezetőkkel, ismertették elképzeléseiket. Nagy öröm, hogy a tsz-vezetőségtől segítséget kaptak, így megoldódik a télére való tüzelő elhelyezése. Az apróbb és nagyobb előmunkálatok után pedig megkezdődött a szervezés. A ház célja: felnőttek számára szórakoztatás és szolgáltatás, kifejezetten könyV an, aki arra büszke, hogy minél értékesebb képeket rakhat a falára és azt értékeli, ha ilyesmit lát más szobájának ékeként. Dr. Nemeskéri Eszter szobája falán a Vetőmag Vállalat Nyíregyházi Kutató Központjában az egyszerű keretekben még egyszerűbb okiratok vannak csupán. Mégsem vonja senki kétségbe, hogy nagy értékűek. Államilag elismert zöldbabfajták „születési anyakönyvkivona- tai” ezek. Olyan elismerések, amelyek mögött évtizednyi munka van. Nemrég az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon szaporodott eggyel a számuk az értékes papíroknak. Az OMÉK- díj a legutóbb elismert négy zöldbabnak szólt. — Tizedik esztendeje fonyű, kikapcsolódó, de értékes programok szervezése. A rendezvények többségét fiataloknak és gyerekeknek szánják. Már az első napokban szép eredmények születtek, eddig tizennégy csoport alakult meg. Honismereti szakkör, néptánccsoport, színjátszókor, fotóklub kezdte meg működését. Népszerű a tinidiszkó, ahol a központi téma az illemtan. Tervezik a következőkben az Állami Népi Együttes szólistáinak meghívását, találkozót Bálint gazdával, táncházat felnőtteknek. Az igények jobb megismerése érdekében az úgynevezett lakossági adatbank segítségével „feltérképezik” a falut: három korosztályra bontva a lakosságot, kipuhatolják, mit tartanának vonzónak, milyen programokat látogatnának szívesen az orosiak? Mire vállalkoztak? Az eddigi tapasztalatok szerint a főiskolai hallgatók igen hasznosak és szükségesnek ítélik meg a gyakorlati képzésnek ezt a formáját, bár gondot okoz, hogy ezzel egy időben teljesíteniük kell az óralátogatási kötelezettséget is a főiskolán — remélhetőleg ezt mielőbb sikerűi egyeztetni. Miközben a pályára, a választott hivatásra készülnek, most derül ki, mennyire nem tudták sokan, mi az, amire vállalkoztak, amikor népművelés szakra jelentkeztek. A gyakorlatban tűnnek elő e szakma fonákságai. Már megismerkedtek az első kudarcokkal, tudják, sok a szélmalomharc ezen a pályán. Elég riasztó például az az esély, hogy talán egyszemélyes művelődési házba kerülnek, s önállóan kell dolgozni, másrészt viszont elveszni sem szeretnének egy nagy létszámú intézményben. Sok bizonytalansággal készülnek a pályakezdésre, de megférnek emellett a szép álmok is — hiszen a legérdekesebb, legváltozatosabb hivatások egyikét választották. Baraksó Erzsébet Á nemesítő türelme lalkozom babnemesítéssel, — kezdi a kedvencek bemutatását visszatekintéssel Nemeskéri Eszter. — Annak idején feltett szándékom volt, hogy a Szabolcs- Szatmárban fellelhető fajták szívósságát, betegség- ellenállóságát beviszem a fejlettebb országokban kultivált jobb minőségű fajtákba. Az itteni kutató kollektívának, amelynek tagja vagyok, sikerült is ezt elérni. Ennek köszönhető az elismerés. Az államilag először elismert Rovet fajtában ugyan még csak 15 százalékban részesedtem, de most elmondhatom, hogy bejelentésre vár első saját fajtám is. A Hungoid, ami szintén része a kitüntetett négynek, már 85 százalékban az enyém. Milyen visszhangja volt a sikernek? — Nyilvánvaló jelét ugyan nem érzem, de tudom, hogy támadtak irigyeim. Az intézet egyedüli díjazottja ez a négy zöldbabfajta végül is ... De ez engem egyáltalán nem bánt. Mindenki előtt ott a nagy lehetőség. — Vannak-e gondjai, hogy nem az erősebbik nem képviselője? — Ma már azt hiszem, szó sincs ilyesmiről, sőt úgy érzem, hogy egyre többen leszünk mi, nők a pályán. Ha én három gyerek mellett győzöm, akkor másnak sem okozhat problémát. Ehhez persze kell egy hasonló érdeklődési? és főleg megértő, segítőkész férj is, mint amilyennel én rendelkezem. Még tovább megyek: egy nő hálásabb alkat is a nemesítéshez talán, mert több benne a türelem és a kitartás, ami pedig ezen a pályán soha sem lehet elég. — Ügy tűnik elégedett. — Amit eddig csináltam azzal nagyjából. Terveim viszont számosak, és ez azt jelenti, hogy még többet szeretnék mint ami már kész van. A babnak növekszik az ára, az ázsiója, így a munkám is egyre fontosabbá válik. Belevágtam a kandidátusi disszertációm elkészítésébe, és újabb fajtákon is dolgozom. Elégedetlen vagyok azzal az idővel, amit egy nap munkával tölthetek, de rendíthetetlenül bízom a sikerben. Üjabb és még- jotolb fajtákban, amelyek megnyerik a fogyasztók tetszését. Nemcsak itthon, hanem az egész világon. Kutatóintézetünk fajtái iránt mind nagyobb az érdeklődés már a tengeren túlról is, ebben érzem, hogy én is tettem valamit. E. S. A modern Mátészalka. (Elek Emil felvétele)
