Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-15 / 242. szám
1985. október 15. Kelet-Magyarország 3 Hosszú távú terv alapján Megyénk és a tudomány HA SZÓBA KERÜL MEGYÉNKBEN A TUDOMÁNYOS ÉLET és Szabolcs- Szatmár olykor két véglet között mozognak a vélemények. Az egyik nézet szerint megyénk igen előkelő helyet foglal el a tudományos munkában, nincs okunk pironkodásra. A másik vélemény szerint a megyének tulajdonképpen nincs tudományos jelentősége, ezért önámítás megyénk tudományos fellendüléséről szót ejteni. Valójában mind a két véglet hamis. Melyek hát a megyében a tudományos élet legfontosabb színterei? Elsősorban a mezőgazdasági kutatóintézeteket említhetjük; a Vetőmagkutató Vállalat Kutató Központja, Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat Kutató Állomása, a Debreceni Dohánykutató Intézet Nyíregyházi Kutatótelepe, a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás, a mezőgazdasági főiskola, a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága, a tanárképző főiskola, a Jósa András Múzeum és a megyei múzeumi szervezet, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága, a megyei levéltár, a megyei és városi könyvtár, a Jósa András megyei kórház, a megyei KÖJÁL, az ipari műszaki tudományok területén pedig néhány jelentősebb üzem, vállalat. MINT A TUDOMÁNYOS KOORDINÁCIÓS BIZOTTSÁG legutóbbi ülésén elemezték, a megyei tudományos intézmények jellemzője, hogy a kutatók többsége főhivatása mellett, illetve egyéni ambíciók alapján végzi tudományos tevékenységét. A megyében dolgozó kutatót egyformán terheli főhivatása és kutatói munkája. „Ez — állapították meg — sajátos ellentmondásokat, feszültségeket hordoz. Az sem mellékes, egyetlen intézmény sincs olyan helyzetben, hogy áttörje a határokat, magához vonzza a megyében élő, azonos tudományos területen dolgozókat, szervezeteket, programozza, irányítsa tevékenységüket.” A megye tudományos tevékenységének összehangolására hivatott koordinációs bizottság nehezen birkózik meg feladatával, anyagi eszközökkel nem rendelkezik, a kutatást-fejlesz- tést, a tudományos tevékenységet közvetlenül a különböző munkahelyi érdekek határozzák meg. Éppen a napokban dolgozták ki és fogadták el a tudományos kutatás megyei hosszú távú tervét. Meghatározták a kiemelkedő fontosságú kutatási témákat. Hosszú lenne vázlatosan is felsorolni, mi mindent foglal magában a témajavaslat a gazdaságpolitikától az erkölcsig, az automatizálástól a nyelvi-képi kommunikáció eszközeinek feltárásáig, az energia ésszerű fel- használásától a műanyagok kutatásáig. A kiemelt kutatási témák tartalmazzák többek között a progresszív iparágak megyében való meghonosításának lehetőségeit, feltételeit, a megyében nem önálló gyáregységek önelszámolásának megteremtését, a Záhonyon keresztül érkező anyagok megyei feldolgozásának lehetőségeit, csakúgy, mint a népes korosztályok munkába állításának előkészítését, a művelődési egyenlőtlenségek ok-okozati összefüggéseinek feltárását és így tovább. INFORMÁCIÓINK SZERINT a megyében az alkalmazott kutatási témák száma meghaladja az 50-et, melyeken több száz szakember dolgozik. Nem mellékes adat, hogy negyven- nyolcra emelkedett a megyében a tudományos — kandidátusi fokozattal rendelkezők száma. Ezek a szakemberek zömében kutatóhelyen dolgoznak. A társadalomtudományokban jelenleg nyolc-tíz téma kutatása folyik országos megbízás, illetve pályázat keretében állami, központi támogatással. A Debreceni Akadémiai Bizottság szak- és munkabizottságaiban csaknem százan dolgoznak és kapnak kisebb-nagyobb feladatokat megyénkből. Esély ez arra, hogy jobban megalapozzanak megyénkben minden fontos döntést. Páll Géza A milotai Űj Élet Termelőszövetkezet melléküzemében légtisztító berendezéseket készítenek a budapesti Járműgyártó Ipari Szövetkezet megrendelésére. Debreceni Péter a légtisztító elektromos berendezésén 17 féle paramétert mér. (Elek Emil felvétele) „A munkafegyelmet megköveteljük" A gépkocsivezetőt Miskolcon igazoltatták. A papírok rendben voltak, ám a szonda elszíneződött. Jogosítvány és tehergépkocsi nélkül mehetett haza, Záhonyba a sofőr. — Nem hálás feladat, de a munkafegyelmet megköveteljük — mondja Pécsik Géza, a záhonyi Lenin Termelő- szövetkezet főállattenyésztője, a munkaügyi döntőbizottság elnöke. A rendcsinálás valóban sohasem tartozik a legnépszerűbb feladatok közé, de ezt is vállalni kell. Záhonyiban még olyan áron is vállalják, ha meg kell válniuk a súlyosan vétő dolgozójuktól. Pedig ott sem dúskálnak a kétkezi munkásokban, különösen nem a szakmunkásokban. Az említett tehergépkocsi most is ott áll a tsz telepén, mert nincs másik vezető, aki ráülhetne. Nem mindenáron — Elszívó hatása van Záhonyiban a vasútnak, a tuzsé- ri fatelepnek és hűtőháznak — szól Gonda Ferenc főag- ronómus. — Habár az utóbbi időben jó a kapcsolatunk ezekkel a vállalatokkal, de ha valaki távozni akar, elengedjük. A záhonyi termelőszövetkezetben 1983-ban alakult az új vezetés. Korábban gyakran osztogatták a fegyelmiket, az idén „még csak” hetet írtak. Azt tartják, valóban csak azok kapjanak, akik megérdemlik, így nagyobb a hatása. Ami pedig talán a legmeglepőbb, az italozással nincsen különösebb probléma, nem okoz sok gondot a vezetésnek. Ugyan a látszat ellene szól, hiszen ebben az esztendőben két fegyelmit osztottak ki szakembereknek italozás miatt, akiket el is küldtek a szövetkezetből, de nem ez a jellemző. Ketten kaptak fegyelmit engedély nélküli, munkából való távol- maradás miatt. Volt két kártérítéses ügy is. A szövetkezet elnöke, Berencsi Ferenc a másik oldalról közelíti meg a kérdést. — A fegyelmi az erkölcsi kár mellett anyagival is együtt jár. Prémiumelvonással, egyéb juttatások megkurtításával. Éppen ezért bátran kijelenthetem, a szövetkezetben jó a munkafegyelem — bár nyilvánvaló, nem csupán a fegyelmezés S zegény nagyapámnak sosem volt lova. Ökrökkel, utóbb meg tehénszekérrel járta a határt, de ha meglátott egy fényes lovas fogatot, vagy egy jó állású pej csikót, bizony felcsillant a szeme. Mint e sorok írójának is, mikor betévedt a rakamazi tsz központi telepére ... Nagyra nőtt, sárguló lombú juharfák alatt ülünk, csendesen szemléljük a kora őszi sürgést, forgást. Lenne dolga éppen Jung Mártonnak, a kocsisok brigadé- rosának is, de oly jólesik az embernek beszélni életéről, meg persze a lovakról. A brigádvezető, mint annak idején oly sok helybéli társa, bizony nehezen adta be derekát, nem egykönnyen békéit meg a nagyüzemi mezőgazdálkodás gondolatával. Ö már 1960-ban is jó gazda hírében állt, csodálkozhatunk-e azon, hogy az istennek sem akarta aláírni azt a belépési nyilatkozatot. Féltette a családját, de a lovait is. S a jövő egyáltalán nem volt biztos. Jó gazda hírében állt, de megszenvedett érte. Apja még a felszabadulás után nem sokkal meghalt, sihederként Jung Mártonra szakadt az egész tizenkét holdas gazdaság minden ügyes-bajos dolga, egyedüli gyerek volt, neki kellett átvenni a családfő szerepét. — Annyiban azért szerencsém volt, — mondja elgondolkodva —, hogy az egyik nagybátyám, Hubert Mihály vagy két évig segített. Mit, hova vessek, mikor kezdjem az aratást, mihez kezdjek a beteg jószágokkal. Meg úgye parasztgyerek tizenhá- rom-tizennégy éves korára a legtöbb földmunkával már tisztában volt. Én is ott nőttem fel a mezsgyék között, a lovak körül. — Mindig is volt lovuk? — Nekünk mindig kérem, mióta csak az eszemet tudom, mindig. Mikor én lettem a gazda, nekem is volt. Kettővel léptem én be a tsz-be is. — Emlékszik még a nevükre? — Hogyne emlékeznék! A Keselyre, meg a Pityura ... ! Alig akadt azoknak párja a környéken. De jött a tsz, s én vittem a lovakat, a szekeret, a szerszámokat. Ma persze már nem sokat mond, de tudja, hány forintot kaptam én azokért? Abban az időben! Tizenkétezret. Ebben a faluban senki nem kapott annál többet. — S mi lett a lovak sorsa? A kocsisok brigádvezetője szívós, szíjas ember, most elborul a tekintete. — Sajnos a Pityut hatvanhétben elvitte valami lóinfluenza, de a Kesely még három évig szolgált. Aztán őt is eladták szérumnak... Kicsiny, de komor fekete fellegek futnak az égen, néhány csepp eső is hull a földre. A homok elnyeli, a fellegek elvitorláznak, ismét teljes a béke. — Hatvanegynél tartottunk, hová osztották be? Kocsis lettem. Nem hagytam volna én a lovaimat semmi pénzért. Lett volna ugyan rá lehetőség, hogy traktoros iskolába menjek, de mi lett volna akkor a Pityuval meg a Kesellyel. Hej, pedig a feleségem is de szerette volna, ha traktoron, vagy Zetoron járok ... ! — Nem bánta meg, hogy a lovaknál, a szekéren maradt? — Dehogy bántam! Tudom én. hogy a gépeké a jövő, mégis azt mondom, ha most lennék fiatal, akkor is a lovakat választanám. Délután három-négy körül járhat az idő, etetik a siheder lovakat. Az egyik gondozó zsáknyi abrakot visz az istállóba, s mit látunk: a lovak már ott türelmetlenkednek a karám mögött. — Pontosabb az ő órájuk, a mi karunkon lévőnél — nevet Jung Márton, s meg- paskolja a bársonyos bőrű csikók hátát. — Hatvankét lovat tartunk, de ebben már benne vannak a csikók is. Egyébként tizenkét fogatot tudunk kiállítani, és mindig van munkájuk. — Nem drága mulatság ma lovakkal dolgozni? — Épp ellenkezőleg, — emeli fel a hangját. Bizonyos munkáknál nélkülözhetetlenek és jóval olcsóbban is dolgoznak a gépeknél. Én tudom, hogy nagyon sokáig szolgálnak még bennünket sí lovak ... Bár én szolgálhatnám még őket sokáig ... de itt a nyugdíj a kertek alatt, két év múlva búcsúzom. E steledik, szállingóznak be a határból a fogatok. Indul Jung Márton is, megbeszélni a holnapot. S közben tán azon jár az esze: ne vegyen majd az unokáknak egy szép fényes szőrű kiscsikót... ? Balogh Géza miatt. — Régebben szokás volt az engedély nélküli fuvarozás. Ma sem tiltjuk a magánfuvart, csak engedélyihez kötjük. Megértették az emberek, azt is, ihogy fizetniük kell érte. A vasúthoz pedig inkább azért mennek, mert a huszonnégy órai szolgálat után két teljes szabadnap jár. Akkor lelhet a háztájit művelni, bármi mást dolgozni. Viszont már előfordult az is, hogy visszajöttek a vasúttól a szövetkezetbe. Kit pohárért hatezer A záhonyihoz hasonló elvet vallanak Nagydoboson is, csak nyomós ok esetén érvelnek fegyelmivel. — Legalábbis mi így látjuk, s megerősít bennünket, hogy minimális a fellebbezések száma — mondja Sel- meczi Béla, a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. — A leggyakoribb munkafegyelmet sértő dolog, hogy engedély nélkül elhagyják a munkahelyet, vagy nem kér előre szabadságot valaki. Érdekes, a késéssel nincsen gondunk, s nincs különösebb az italozással sem. Az ágazatvezetők szúrópróbaszerűen szondáztatják a dolgozókat. Ha pozitív az eredmény, akkor előbb bércsökkentés, legrosszabb esetben kizárás a következmény. Volt, akinek hat-hétezer forintjába is került két féldeci. Bizony elég drága pálinka volt. Érdekes összefüggés tapasztalható a szövetkezeti gazdálkodás és a fegyelmik között. Ahogyan javult a tsz eredménye, úgy csökkent a fegyelmik száma is. A korábbi években 35—40 dolgozó kapott írásbeli figyelmeztetést, most a felét sem éri el, miközben az állományi létszám majd a duplájára nőtt. ■utomatikiisaii kizárja — Egyedül a papírnak nincs becsülete, a pénz beszél — mondják a munkahelyi vezetők. Ezt mindkét helyen nagyon komolyan veszik. Nagydoboson például aki fegyelmit kapott, az már automatikusan kizárja magát a kiegészítő részesedésből. S főként sehol sem mennek el szótlanul egyetlen eset mellett sem. Záhonyban még nem tudják, mi lesz a Miskolcon igazoltatott gépkocsi- vezető elleni rendőri intézkedés. Ezt megvárják, s ettől függően járnak el a szövetkezetben is. Érdemes elgondolkozni: megéri az az egy-két pohár? Sipos Béla Vasutas ifjúmunkásnapok A múlt héten kezdődött és október 25-ig tart a vasutas ifjúmunkásnapok rendezvénysorozata Záhonyban. Az üzemi KISZ-bizottság évek óta azzal a céllal rendezi meg a körzet több, mint kétezer fiataljának a különböző előadásokat, vetélkedőket, hogy jobban megismerjék egymás munkáját, lássák a vasút előtt álló feladatokat. Az idén is háromszáznál többen jelentkeztek a Ki minek mestere szakmai-politikai vetélkedőre, ahol mind az elméleti, mind a gyakorlati tudásról számot kellett adni. összesen 16 szakmában versengtek, többek között a targoncavezetők, darukötözők, járműszerelők, mozdony- vezetők, forgalmi szolgálat- tevők, jegyvizsgálók. Az első három helyezett pénzjutalomban részesül. Az egyéb rendezvények között szerepel egy vetélkedő Kubáról, előadás hangzik el a magyar gazdaság helyzetéről. Azok, akik különböző szabadidős tevékenységeket folytatnak, egy hobbikiéllítá- son mutatkoznak be október 7-től a záhonyi állomáson. Megtartják a szokásos Záhony és Mándok közötti kerékpárversenyt, majd a záráskor, október 25-én a díjátadások után nemzetközi ifjúsági nagygyűlést szerveznek a szovjet és csehszlovák testvérszervezetek részvételével. (lb) HÁZI ZSŰRI A HÚSIPARNÁL Vizsgázik a Szamos kolbász A Szabolcs megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál házi zsűri működik, amelynek különböző szakterületen dolgozók a tagjai. A laboratóriumi vizsgálatok mellett ez az együttes adhat szabad utat ahhoz, hogy valamilyen új termék gyártásához engedélyt kérjenek. Október eleje óta három új húsipari termék gyártásáról folynak kísérletek. A házi zsűri már vizsgálta a Szamos kolbászt, a mozaikmájast és a csemegeszeletet. Az érzékszervi és a gazdaságossági vizsgálatok további eredményeitől függően kérik meg e termékekre az illetékes szervektől, hatóságoktól a gyártási engedélyt. Várhatóan még ez év karácsonyára megjelennek az üzletekben a vállalat új termékei. ÜJ MUNKAHELYEK TÁRPÁN. A közelmúltban újjáalakított műhelyben a fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet mintegy felével növelte a dolgozók létszámát, s a nagykereskedelem részére is készítenek konfekcióruhákat, (m. k.)
