Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

1985. szeptember 9. Kelet-Magyarország 3 ahet mielőbbi megoldását lakás- vásárlás vagy- építés útján lehet megoldani. így a hi­ányzó lakásszám csökkent­hető lenne. Várhatóan azon­ban a helyi tanácsi támoga­tással együttesen se oldható meg az OTP értékesítésű la­kásigények kielégítése. Hány lakás építését tervezi a tanács a VII. ötéves tervben? — kérdezi Bernáth Józsefné, mátészalkai lakos. — A VII. ötéves terv idő­szakában 850 lakás építésé­vel számolunk. Szerbínén)- megépíteni 68 tanát. 1 aénfa~ kást, 46 tanácsi ért áasitesŰL lakást. Lehetőséget terem­tünk 372 OTP és szövetke­zeti lakás építéséhez, vala­mint 364 családi ház építé­séhez. A családiházas építé­si lehetőséget több építési te­rületen — a Jármi úti Északra eső lakóterület, a Fürst Sándor utca és az Arany János utca térségében biztosítjuk. Az építési te'- keket igyekszünk megfelelő közművesftettséggel biztosí­tani. — Biztosított lesz-e a végzős fiatalok helyi foglalkoztatott­sága? — kérdezi Szombathy Géza, Mátészalka, Szőlőskert utca 18. szám alatti lakos. — A végzős fiatalok fog­lalkoztatását elsősorban a már meglévő üzemekben kí­vánjuk biztosítani. Egyrészt a természetes pótlásból adó­dó (nyugdíjazás, elhalálo­zás) igények kielégítésével, másrészt a várható létszám bővítésével. További foglal­koztatási lehetőségek rejle­nek a térségben működő ter­melőszövetkezetek alaptevé­kenységén kívüli munkájá­ban, illetve a munkahelyek bővítésében. Amennyiben in­dokolt, keresünk lehetőséget új munkahelyek létrehozá­sára is. Olvasóink többi kérdésére visszatérünk. (bartha) Éjjel és előző nap esett. Nyolc fok a hőmérséklet. Szeptember 7-én olyan az idő, mint október végén, ba­rátságtalan. Mégis, ennek el­lenére is sokasodunk. Jönnek az emberek, gumicsizmában, melegen öltözve és megtelik a kert. Nyolc óra körül már több százan vagyunk. A ta­laj sáros, a fák levele és a gyümölcs vizes, ez kellemet­len, de a munka halad. A kötelességtudat erőt vesz mindenen. Kísérőnk, Gáva János a napkori Kossuth Termelőszö­vetkezet főagronómusa, a na­pos időben és a felmelege­désben bízva mondja: — A tegnapinál ma jobb napunk lesz. Akkor egész nap áztak az emberek, még­is 270-en szedték az álmát. Este kilencig 75 tonna gyü­mölcsöt szállítottak be a hű­tőházhoz. Most süt a nap, már vagyunk vagy négyszá­zan, nagyobb lesz a teljesít­mény. Süt a nap és fázunk. Az érkező Vishocki Béla gépirá­nyító, kiszállva kocsijából zsebredugja a kezét, testme­legítő mozgásokkal közele­dik, űzi magából a hajnali hideget. Régtől talpon van, és most már nyugodt. — Minden gép kint van. Senki sem hiányzik. Nyolc traktor dolgozik a közösnek, egy a háztájinak. Munkába állt a nyolc targonca, rak­ják az exportalmát, pakol­ják a vagonokat léalmával... A főagronómus tudomásul veszi a közölteket, utasításo­kat ad, majd járjuk a fák közét. Petri Sándor kertésze­ti ágazatvezető menetközben a minőségről beszél. Fűzik nincs, elvétve akad. Nagyobb gond a perzselés. — Sajnos sok a perzselt alma, és exportnál a szovjet átvevők ebben is szigorúak. Az alma ép, egészséges, de még a hálósán perzselt al­Kövendy Lajos Hol tart a mátészalkai gáz­program, mikor lesz a máté­szalkai lakásokban vezetékes gáz — kérdezi Imre Sándor Mátészalka, Korvin Ottó tér 4. szám alatti lakos. — A gerincvezeték építése megkezdődött. A tervek sze­rint 1986 végére a hozzájá­rulást fizető közületi fo­gyasztók már kaphatnak gázt, amennyiben a gázfel­használási engedélyt meg­kapták. Azok a magánfo­gyasztók, akik közvetlen a gerincvezeték mellett lak­nak, és a csatlakozó cson­kok elkészítéséért már a tíz­ezer forintot befizették 1987- ben a lakosság társulásától függően, 1988-ban juthatnak vezetékes gázhoz. Naponta hallunk a település- fejlesztési hozzájárulásról. Mi- kortól mennyit fizetünk és mire költjük ezt Mátészalkán? Kérdezi Király Józsefné, Má­tészalka, Kraszna utcai lakos. — A városi tanács előze­tes állásfoglalásában szüksé­gesnek tartotta a település- fejlesztési hozzájárulás meg­állapítását. Ennek az ősz- szegnek a 80 százalékát, a rendelkezésre járó összegek kiegészítéseként a művelődé­si központ építésére, 20 szá­zalékát a közérdekű javas­latok megvalósítására kíván­juk fordítani. Ingatlanon­ként évi 1000 forint fizeté­sét javasoltuk. Az előzetes tájékoztató kiküldését köve­tően a tanácstagok és a tár­sadalmi aktívák felkeresik a fizetésre kötelezhetőket, és kérik egyetértésüket. A fize­tés január elsejétől lesz ese­dékes. Hogyan áll a MÁV pályaud­var ügye, lesz-e új állomás, és ha lesz, mikor, és milyen? — kérdezte Koroknay Géza Má­tészalka, Fürst Sándor utca 8. szám alatti lakos. — A Mátészalka vasúti csomópont korszerűsítésének szükségessége ismert a MÁV és a Közlekedési Miniszté­rium előtt. E közlekedésfej­lesztési probléma megoldá­sára már 1981-ben tanul­mányterv készült, A csomó­pont teljes átépítése jelen­tős beruházási összeget igé­nyel. A közlekedési minisz­ter tájékoztatása szerint a VII. ötéves tervidőszak szű­kös fejlesztési hitelkerete csak a legszükségesebb be­ruházások megvalósítását te­szi lehetővé. A gondok eny­hítése miatt így először a személyforgalmi létesítmé­nyek építését irányozták elő. Ebben a tervidőszakban az utasforgalmi épület bővíté­sével, négy vágánypár mel­lett pedig emelt peron épí­tésével számolhatunk. Mikor lesz művelődési köz­pontja Mátészalkának? — kér­dezi Terdlk Péter. Illés Vero­nika, Nagy Károly, Verebes Árpád és többen mások. — A volt járási hivatal mellé, ahhoz csatlakozón tervezzük a művelődési köz­pont kialakítását. Ennek az előzetes tervei elkészültek, rövidesen készen lesz a ki­viteli terv is. A befejezést 88 elejére tervezzük. A volt művelődési központ épülete megmarad, a terveink sze­rint ez különböző ifjúsági programokat szolgál. — Hogyan áll a mátészalkai lakásprogram, mit remélhet­nek a fiatalok? — kérdezte Szabó Árpád a MOM dolgozó­ja. Az 1986. december 31-ig tanácsi bérlakást igénylők közül a hároméves lakás- programba tartozó minden igény kielégítésre kerül, amennyiben a lakások a vál­lalt határidőre elkészülnek. Az OTP értékesítésű laká­soknál a lakásprogramba tartozó igények kielégítése, az előzetes felmérésünk alap­ján csak az igénylők 50—60 százalékának lehetséges. A programba tartozó igénylők­nél szorgalmazzuk a helyi tanácsi támogatás igénybe­vételét. A lakáshelyzetük NAPRA VÁGYNAK NAPKORON Szapora munka az almásban •0#0#0á0á0#0#0#0á0#0#0á0á0#0«0#0#0#0#0«0#0#0#0#C> Szombaton és vasárnap is csomagolják az exportalmát. (Jávor László felvételei) dolgozni, s ma annak jog­utódjánál, a XIII. Autójavító Vállalat Leányvállalatánál lett igazgató. Csak a pontosí­tás kedvéért: munkásból lett igazgató. Mert néhány évti­zeddel ezelőtt ez mindenna­pos volt, de 1985-ben már nem. Persze gyorsan hozzá­téve, mindenben megfelel a vezetői követelményeknek, hiszen öt pályázó közül ő nyerte el ezt a beosztást. — Sokáig vívódtam ma­gamban, amíg benyújtottam a pályázatot. Nem kis fele­lősséget jelent ez a munka­kör, s még azt is hozzá kell tennem, az embereknek a lakásuk után az autó a leg­nagyobb vagyonuk. így már duplázódik a felelősség. Vi­szont azt szeretném, hogy a kollégák továbbra is mun­katársnak tekintsenek. Töb­ben meg is kérdezték, hogy akkor holnaptól már igazga­tó elvtársnak szólítsanak? Éri ezt nem kérem senkitől sem. hiszen majd két évtizede itt dolgozom, mindenkit isme­rek, tegeződünk. Mindenki­nek tudni kell mikor, hogyan szólítson meg. Ellenben a tiszteletet megkövetelem, s elvárom, azt adják, amit én adok nekik. Az igazgató együtt él, lé­legzik az autókkal. Nem tit­kolja, hiányzik majd a szere­lés, nem is szeretne kiesni a gyakorlatból. Hiszen egyik napról a másikra került az igazgatói beosztásba. Űj munkakör, új feladat vár rá, de talán szerencsésnek mondhatja magát, mert ti­zennégy évig a szerviz párttitkára volt. Részt vett a döntések meghozatalában.. — Sohasem akarom elfe­lejteni, hogy én is a műhely­ben dolgoztam. Ragaszkodom a kollektív vezetéshez, a de­mokráciához, mert közös ügyről, a mi ügyünkről van szó. Az természetes, megválto­zott körülötte a millió, ami együtt jár a beosztással. Szakmailag felkészült ember, már ez alatt az egy hét alatt is többször kérték a vélemé­nyét, tanácsát a kollégák. Politikailag is felkészült, né­hány éve végezte az esti egyetem szakosító tagozatát, ahol főiskolai diplomát szer­zett. Azt pedig, hogy milyen vezető lesz Turkó Sándorból, a jövő dönti el. Minden eset­re a tervekből nincsen hiány. Sipos Béla A Köles család rokonokkal együtt szedi az almát ma is szépséghibás. Ügy kell válogatnunk, hogy Tuzséron ne legyen kifogás... — Küldtek már vissza al­mát? — Eddig nem. Igaz, az ex­portszállításnak még nagyon az elején tartunk, úgy tu­dom, 250 tonna ment el... A napkoriak termő almása 220 hektár, fele-fele arány­ban közös és háztáji. Idén összesen nyolcszáz tonnánál valamivel több lesz a termés. A háztáji most jobban fizet, tavaly az hagyott ki. Idén a közös terület fái „pihentek”. — Hol mennyi terem, áz értékesítést tekintve egyre megy. Az alma útja export­ra, belföldre és léalmának közös. Mindenesetre a tag­ság kedve, mert bejött az alma, jobb mint esztende­je. .. Talán a hideg, a szeptem­beri zimankó teszi, de Tám- ba Béla arcán az örömnek, jókedvnek semmi jele. Csa­ládjával, két fiával és a nagylányával rója most le a kötelezőt. — Nálunk az a rendszer, hogy a háztájiért mindenki­nek le kell szedni öt tonna almát. A gyerekekkel most ezt szorgalmazzuk, öt-hat napi munkával talán meg­oldjuk. Csak sütne ránk a nap. A főagronómus megmagya­rázza. A háztáji feltételei a szervező erő. Az alma, a do­hány, a paprika és a paradi­csom szép pénzt, biztos jö­vedelmet ad gazdáinak. Igyekszik is mindenki telje­síteni közös feladatát, hogy jogait kivívja, fenntarthassa. — Egyébként a közös mun­ka is jól fizet. Most egy má­zsa alma szedése, csomago­lása 58 forint plusz húsz százalék. A felárat, mert ilyenkor apróbb az alma, szeptember 10-ig fizetjük... Járunk a háztájiban is. Ott élénkebb, hangosabb a szó. Magyarázatát Köles István­ná adja. — Most tízen vagyunk, de A MUNKÁSBÓL LETT IGAZGATÓ Augusztusban még a mű­helyben dolgozott, szeptem­ber első munkanapját pedig már a vállalat igazgatói szo­bájában kezdte Turkő Sán­dor. Éppen egy hete, hogy ki­nevezték első számú vezető­nek, elfoglalta azt a bizo­nyos széket az autójavító vállalatnál. — Azt vallom, nem az a lényeg, milyen beosztásban dolgozik az ember, hanem hogyan végzi a munkáját. Az utóbbi alapján lehet és kell megítélni a dolgozókat. Én erre törekszem munkám so­rán. Turkó Sándor ragaszkodik múltjához. Harminchét esz­tendővel ezelőtt Gáván szüle­tett, ma is ott lakik család­jával, naponta jár be Nyír­egyházára. A Kossuth Lajos- Szakközépiskolában érettsé­gizett és szerzett autószerelő szakmunkás-bizonyítványt. Az akkori AFIT-ban kezdett © KERPESEIRE j' J! \j! kW i fi A Mátészalkai Városi Tanács elnöke leszünk még többen is. Itt vannak a rokonok, Pesti ől is jöttek, és segítenek a szomszédok is. Kölesék, férj és feleség éj­félig fent voltak. Húsok sül­tek, töltött káposzta főtt, van étel és sör bőven a fák alatt. A munka szapora, a hangu­lat jó, mire eljön az este, sok fa szabadul meg az ága­it terhelő gyümölcstől. ★ Szabolcs-Szatmárban már bő két hete tart a szüret. Az első hét még nem volt az igazi. A munka most van lendületben. Ami Napkoron kicsiben látszik, az érvényes nagyban az egész megyére. Dolgoznak mindenütt. A ter­més 500 ezer tonna, hatal­mas erőket igényel. Hogy a méretekről némi képet kap­junk; a termés gyors és biz­tos betakarításához két hó­napon át szükség van 20 ezer állandó munkásra, leg­alább 1500 szállítójárműre. Csak az export 15 millió lá­dát igényel. Az almáért most minden mozgásban van. Seres Ernő SZERKESZTŐI oooooooo (toteéf Meditáció Szinte megállíthatatla­nul terjed, ennek vasár­nap reggel is tanúja vol­tam, egy új kommunikáci­ós módszer. A duda és a fütty. Különösen a lakóte­lepeken élők tapasztalhat­ják, hogy nem beszélek világba. Az ablak alatt ugyanis megáll egy autó, a vezető megnyomja a kürtót. Valakit hív. Ennek változata a duda és a fütty, illetve a fütty, du­da nélkül. Mint látható: szóról szó sincs. Nem azt kritizálom én most, hogy ez szabályta­lan, hiszen dudálni nem mindig és mindenütt le­het. Ami ennél sokkal jobban irritál, az maga- tartáskultúránk újabb hi- ányterülete. Az, hogy im­máron arra se veszünk fáradtságot, hogy valaki­ért félmenjünk, hogy szó­val hívjuk, esetleg egy kaputelefonon csenges­sünk érte. Valamikor az ember legföljebb a kutyá­jának füttyentett. Ez, a látszólag felszíni jelenség sokminden mással egészül ki. Az egymás személyé­nek tiszteletben nem tar­tása, a kapcsolatok fütty- és dudaszintüvé tétele ar­ról árulkodik, hogy az, amit egykor illemnek, udvariasságnak mond­tunk, sokakból lassan, de biztosan hal ki. Ide sorolhatnám a nyá­ri tapasztalatokból azokat is, amelyek meggyőztek: káromkodni, szitkozódni, trágárkodni, átkozódni már az óvodás korú is folyamatosan tud. A tisz­telet, a kedvesség, a gyer­meki báj alig lelhető fel, ami sokat sejtet a jövő­re nézve. Az így átalaku­ló emberi viszonyok sok jót nem ígérnék. Nevelni kellene, elsősorban otthon, a kis közösségben. A kör­nyezetben található sze­mét szinte megnyugtató ahhoz a környezetszeny- nyezéshez képest, amit szóval, dudával, füttyel, ordítással, géppisztolyt utánzó mekegéssel, visító motorral keltenek. Erkölcsi prédikáció? Le­het. Mégis közzéteszem, mert féltem a ■■-ép szót, a szép gondola, 'ogal­mazni tudó t aszú­dét, a tiszta t gon­dolat nyomár •> ne­mes tettet, az ■ és ember közti :.iot. Mondhatnám: a EMBERE

Next

/
Thumbnails
Contents