Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. szeptember 7. © C SIAILIAIDI~H)ITITI11CTN /----------------------------------------------------------------------------------------"\ Közeleg az ősz... (Jávor László fotó) ^J Tessék kipróbálni! Hogyan mossunk Varródobozunkban a cér­nák sose fognak összeguban­colódni, ha egy praktikus, rekeszes tokot készítünk szá­mukra. Erős vászonból, kar­tonból, szövetből szabjunk le egy-egy hosszú csíkot, varrjuk össze, fordítsuk ki, tűzzük le, majd gépeljünk rá 1,5 cm széles, kellő hosz- szúságú gumipántot úgy, hogy a spulnik szorosan áll­janak közte. Az egyik végé­re kötőpántot varrunk, s az egészet összecsavarva átköt­jük. (1. kép) A gombvarrásnak is van bizonyos fortélya. Kabátra, zakóra gombot varrni tartó­san így lehet: a gomb fölé keresztbe tegyünk egy gyufa­szálat, s úgy öltögessük rá a gombot az anyagra, majd a gyufát kihúzva, az így ke­letkezett „nyakat” néhány­szor tekerjük körbe a cérná­val. (2. kép). Gyerekkoromban a nagy­mosás valóságos szertartás volt, - nagyanyámék már na­pokkal előbb felkészültek rá. Igaz, főleg télen, jóformán havonként-kéthavonként ke­rült rá a sor. Áztatás, kifő­zés, kefével való súrolás, öb­lítés kétszer, keményítés-ké- kítés volt a sorrend. Nem csoda, ha a hattagú család­nál két napig is eltartott. De már fiatalasszonnyá csepe­redve, az ötvenes évek ele­jén jómagámnak is örökké sebes volt a kezem, amikor a kisteknőben naponta dör­zsöltem tisztára a gyerme­keim kisruháit, pelenkáit. (Arról nem is szólva, mi­lyen kevés volt belőlük!) Azóta nagyot fordult a világ kereke, a mai fiatalok­nak már nem kell tudni azt a sok apró, de mindenkor görnyesztő fortélyt, amitől a ruha megtisztul. Itt vannak a mosógépek, elvégzik ezt a munkát, forgalomban levő ruháinknak, legalább a ki­lencvenöt százalékát kiváló­an megtisztítják. Kevés olyan anyag van, ami továbbra is kézi mosást igényel. Hazánkban ma többféle mosógép van forgalomban, a különböző márkákat, neve­ket nem is érdemes felsorol­ni. Alapvetően kétféle mű­ködéselvűt különböztetünk meg: az elsők voltak a for­gótárcsás, vagy lengőlapátos gépek, amelyek egy-egy ütemben másfél-két kiló szá­raz ruhát fogadtak be. Eze­ket követték a forgódobos rendszerű automaták, ahol a mosás-centrifugálás művele­tét már egy szerkezet végzi, a vizet maguk melegítik, cse­rélik. A forgótárcsás gépbe nekünk kell a meleg vizet bekészíteni, ahol a tárcsa a ruhát keveri, dörzsöli, míg a modernebb forgódobos au­tomatában a lúgos-meleg vízben kis fordulatszámmal a dobban ázik a ruha. So­kan használják ma is a fél­automatákat, amelyeknél az egyik típus a vizet nem me­legíti, de centrifugál, s van olyan is, amelyik vízmelegí­tő, de nem centrifugál. A legmodernebb változa­toknak a hazánkban is gyár­tott kis méretű, tehát a la­kótelepi fürdőszobákban is elférő gépeknek óriási elő­nyük, hogy az egész folya­mat előre beprogramozható. Különösen hasznos válto­zat az Energomat, amely fél adag ruhával fele mosópor­ral is üzemeltethető, ami kü­lönösen a kisgyermekesek számára jó megoldás, ahol jóformán naponta összegyű­lik egy adag mosnivaló. Az automata mosógépek használata kényelmes, arány­lag ritkán hibásodnak meg, szépen mosnak, — de csak akkor, ha az előírásokat pontosan betartjuk. Először is nagyon alaposan tanulmányozzuk át, mit „tud” a gépünk, milyen anyaghoz, szennyezettségi fokhoz mi­lyen programra van szüksé­günk. Amikor a ruhát a dob­ba behelyezzük, s gondosan rögzítjük a zárófedelet, a ru­ha mennyiségéhez arányosí­tott port tegyük bele. Ennek aránya általában a dobozok oldalán táblázatosán van fel­tüntetve. Fontos: a mosás megkezdése előtt a cipzára­kat húzzuk fel, vizsgáljuk át a zsebeket, hogy szemét, haj- csatt, gyerekeknél színes ce­ruza, kréta ne maradjon bennük. Utána a teljes prog­ram beállítása következik; a beáramló csapvíz, a villany­áram megindítása. A progra­mozást alaposan gondoljuk át, mert menet közben nem szabad rajta változtatni. A programkapcsolók csak egy­fajta irányban forgathatók. Ha valamilyen oknál fogva mégis változtatásra lenne szükség, a dugót húzzuk ki, zárjuk el a vizet, és úgy vé­gezzük el a korrekciót. Az automata mosógépek a háztartások legfontosabb se­gítői. Helyes kezeléssel meg­bízhatóan működnek, még­is azt javasoljuk, akár egy kétórás program beállítása esetén se hagyjuk el a la­kást. Világos, hogy nem kell a gép mellett állni, közben végezhetünk más munkát, de a lakást ne hagyjuk el. Bár­mi hiba előadódhat, áram­szünet, csőtörés, rövidzárlat, s máris megtörténik a baj, mire hazaérünk, leég a drá­ga szerkezet, vagy vízzel árasztotta el a fürdőszobát, esetleg az alattunk lakó szomszéd otthonát. Komáromi Magda Sarokkerekítés Előfordul — főképpen gyer­mekbútorok készítésénél —, hogy egy-egy deszkalapot szeretnénk a sarkánál lekerekíteni. Ez^ a műveletet azonban kellő körül­tekintéssel kell végezni. Különösen a furnírozott és ré­tegelt falemezlapoknál kell óva­tosan eljárni, ügyelve arra, hogy a rétegezés ne pattanjon le, s hogy a fa hosszanti rostszálait ne tegyük tönkre. Ezért először vastagabb kar­tonból rajzoljuk meg a lekere­kítéshez szükséges méret szerin­ti sablont, s ezt körülvágva, he­lyezzük a deszkalap sarkára, majd egy hegyes vésővel (vagy vékonyabb szög hegyével) a körvonalat rajzoljuk, illetve kar­colj ufc rá. EZufán a körfűrész élét — a megjelölt vonaltól kb. 2 mm-rel beljebb »—*- ráhelyezve a fára, vágju^t . ki a körvonalat. A lekerekített sarkot reszelő­vei megdolgozzuk, végül dörzs­papírral egeszen simára csiszol­juk. HlD A KÜLVILÁGHOZ Ki ne állt volna már be­tegágy mellett, látogatóként, akár mint családtag, rokon, akár mint jó barát vagy munkatárs! Sokunk számára ismerős az a különös, szinte bénítónak tűnő érzés: át­hághatatlan szakadék vá­laszt el minket a betegtől... Az egészséges és a beteg ember közötti igazi találko­zás létrejöttéhez nélkülözhe­tetlen, hogy az egészséges ember beleélje magát a beteg helyzetébe, megértse azt, legalább gondolatban átlép­jen beteg embertársa világá­ba. A betegség ténye — meg­változott külső-belső körül­ményeket teremt minden egyén számára. Még odaha­za is megváltozik a beteg megszokott környezete, hát még ha ki is szakad belőle, s kórházba kerül. Kivált a krónikus beteg számára a betegágy és a beteglátogatás két szorosan összetartozó fo­galommá válik. Tűrőképes­ségét nagymértékben befo­lyásolja, milyen a látogató­ja, hogyan lép be a szobá­jába, hogyan szól hozzá, melléáll, vagy távolról kö­szönti — egyáltalán: látogaí- ják-e vagy sem?! A beteglátogató gondolja végig, miért is megy el a beteghez? Valóban vigaszt akar-e neki nyújtani, segíte­ni akar-e rajta, vagy csupán a kíváncsiság, netán a rossz értelemben vett sajnálkozás vezeti hozzá. A megbetegedést követően már a felébredés is más, mint más napjainkon. Talán nyugtalan volt az éjszakánk, álmatlanul forgolódtunk, egyszóval rossz lett a közér­zetünk. Felkelnénk, de hir­telen rá kell döbbennünk, hogy ez nehezünkre esik, megfájdul a fejünk, vissza­húz az ágy. Itt lenne a reg­geli ideje, de hiányzik az ét­vágyunk. Ez is azt bizonyít­ja, hogy valami megváltozott bennünk. Lemondunk az evésről, a felkelésről, a napi életritmusunk alakulása töb­bé nem a régi. Igyekszünk viszonylag kényelmesen el­helyezkedni az ágyunkban, ahol most sokkal jobban érezzük magunkat, mint kí­vüle. Egyszer csak átéljük, hogy rajtunk kívül zajlik to­vább a mindennapi élet, s a mi világunk egyszer csak összeszűkül a szobánkra, a betegágyunkra. A tegnap még fontos tervek elvesztik jelentőségüket, múlt és jövő más megvilágításba kerül. Betegágyunk, testi állapo­tunk a jelenre irányítja fi­gyelmünket; testi-lelki érzé­seink, fájdalmaink, közérze­tünk nyomonkövetése kerül a középpontjába. Korábban olyannyira ér­tékesnek tartott, halasztha­tatlannak hitt céljairól, vá­gyairól lemondva a beteg ember mind több és több veszteségtől szenved. Szemé­lyes létének alakulása, a jö­vendő bizonytalanná válik, a testi működéseire, a közér­zetére irányuló koncentráció fogva tartja lelki életét is. Az egészséges életmód, sa­ját korábbi életmódja, a kül­világ, melyből kiszakadt, egyre vonzóbbá lesz — ép­pen elérhetetlensége miatt — a beteg számára, mint egy­kor volt. Küzd a betegágy­hoz kötöttség érzése ellen, nem akar beletörődni állapo­tába, újra elkezd tervezget­ni, a jövő felé fordul. „Majd, ha felépülök” — mondogat­ja — „Mennyi mindent kell még elintéznem, megolda­nom!” Amikor már a betegségé­től kezd elfordulni a beteg figyelme, amikor már a gyó­gyulásról ábrándozik, akkor találja magát szemben az egészséges emberekkel való találkozás igazi konfliktusá­val. Az egészségesek ugyan­is bámulatosan rövid idő alatt kizárják hétköznapi életükből, régebbi közös vi­lágukból megbetegedett ro­konukat, barátjukat, munka­társukat, befejezett tény­ként kezelik betegségét. — Az élet megy tovább — mondogatják. Alig telik el akár csak egy-két hét, s máris úgy mennek a beteg­hez látogatóba, mintha a megbetegedése a világ leg­természetesebb dolga lenne. Látogatásuk mindinkább fe­lületes érdeklődésre szorít­kozik. Konvencionális vigasz­szavakat ismételgetnek — miközben leteszik a „kötele­ző” süteményt, kompótot a beteg éjjeli szekrényére ... A beteg megérzi, ha láto­gatója lélekben nem beteg­ágya mellett időzik, gondola­tai nem vele foglalkoznak. "Azt is felfogja a beteg, hogy ha a látogató el akarja ken­dőzni az állapota súlyosságá­ról szerzett értesüléseit, s képmutatóan bólogat, hallva a tervezgetéseit. A beteg em­ber érzékenysége különösen kifinomulttá válik saját álla­potának megítélésével kap­csolatosan, s ezt minden lá­togatójának tudnia kellene! A látgatónak igazi érdeklő­déssel kell meghallgatnia a betegágyból jövő panaszokat; eszébe idézve saját korábbi megbetegedéseit, szenvedése­it. így részt vevő jelenléte kedvező hatással lesz a má­sikra, képes lesz osztozni terheiben, átvenni belőlük. Van amikor a látogató na­gyon is „diplomatikusan” viselkedik, lekicsinylőén be­szél a már felfedezett kór különböző tüneteiről, baga­tellizálni próbálja jelentősé­güket. Ez is konfliktushely­zetet idézhet fel a beteg és a látogatója között: a beteg szorongani kezd, vajon nem súlyosabb-e a baja annál, ahogy hiszi? Azaz a taktiká­zó látogató pontosan a szán­dékolttal ellentétes hatást vált ki: megnyugtatás he­lyett nyugtalanságot. A betegágy mellett a láto­gatónak kerülnie kell min­denféle hazug szenvelgést, vagy könnyelmű áloptimiz­must. Konvencionális, csu­pán kötelességszerű kérdez- getés helyett a betegnek va­lódi odafigyelésre van szük­sége, hogy csökkenjen a be­tegágya és az egészségesek világa közötti távolság. Együttérzés, megértés, való­di segítőkészség az, amit a beteg igényel, e három lelki tényező könnyíti meg elvi­selni állapotát, erősíti meg gyógyulásában való bizako­dását. Mirtse Márta Receptajánlat SAJTMARTÁS. Hozzávalók: 8 dkg vaj, 5 dkg liszt, 3/4 liter tej, 10 dkg reszelt sajt, 1 rlb tojás. A vajból, lisztből világos rán­tást készítünk, tejjel felöntjük, főzzük. Ha langyos, 1 tojás sár­gájával színesítjük. Tálalásig vízgőz fölött tartjuk. Tálaláskor keverjük el benne a ?'eszelt saj­tot. ★ MARHAHÚS ROLO MÁRTÁS­SAL. Hozzávalók: 1/2 kg marhahús, 20 dkg füstölt ser­téshús, 2 db nyers burgonya, petrezselyem, só, bors, 1 db to­lás, olaj a kisütésbez. A marba- és sertéshúsokat a nyers burgonyával együtt leda­ráljuk. Hozzáadjuk a tojást, a vágott petrezselymet, borssal, sóval fűszerezzük. Jól össze­gyúrjuk és hengereket formá­lunk belőle. Olajban sütjük. Mártásokhoz adjuk. (Egres-, gomba-. paradíesommártáshcz kitűnő!) m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents