Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

1985. szeptember 7. Kelet-Magyarország l ÉJptjának számadása AHOGY IVIQNDANI SZOKTAK, mégkézdődött a visszaszámlálás, hiszen ismeretes a dátum: decem­ber 13—14—15-én - tartja a Hazafias Népfront VIII. kongresszusát. Az előző, 1981-es VII. kongresszus óta eltelt idő tapasztalatok­ban, tettekben, eredmé­nyekben gazdag szakasza volt a népfrontmozgalom­nak. A helyi, a területi bi­zottságok nem szűkölköd­tek tehát összegezendő té­nyekben. A tömör jelszó a gyakorlat vezérfonala lett, hiszen a VII. kongresszus­nak otthont adó teremben — az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házában — azt olvashattuk: „Szo­cialista demokrácia: kö­zös gondolkodás, együttes cselekvés!" S bár ennek a közös gondolkodásnak, együttes cselekvésnek két­ségtelenül sokféle, válto­zatos terepe van a magyar társadalomban, a hazai gaz­daságban, tagadhatatlanul a legszélesebb mezőt a nép­frontmozgalom kínálta, kí­nálja fel. Szinte csak találomra választva, sorolva a hivat- kozásnyi példákat: az or­szággyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény javaslatának széles körű társadalmi vitája; a fo­gyasztók tanácsainak lét­rehozása; az Olvasó népért mozgalom; az egyesületala­pítási kezdeményezések felkarolása; a kertbarátok és kistenyésztők támoga­tása; a vállalatvezetők fó­rumának megteremtése; környezetvédelmi őrségek; az elöljáróságok megalakí­tásának előkészítése... s folytathatnék még hosz- szan, hiszen gazdag a té­nyek példatára. Ez a gaz­dag példatár egyben an-, nak is bizonyítéka, meny: nyíre nem szűkül le — hi­szen hierarchikus tagozó­dás híján nem is szűkülhet le! — a mozgalom a helyi bizottságokra, elnökségek­re, azaz a testületek mel­lett ott láthatjuk a munka- bizottságokban résztvevő­ket, a rendszeresen dolgo­zó aktívák széles kört át­fogó hálózatát, s azokat, akik egy-egy alkalomra, akcióra bekapcsolódva íz­lelik meg a másokért, a közösségért cselekvés gond­ját, örömét. Tévedést nem kockáztatva kimondhat­juk tehát, a kongresszusra nem csupán tisztségviselők, testületek készülnek, ha­nem — és elsősorban — szinte valamennyiünknek dolga, ügye ez a számadás. VALÓJÁBAN oda ju­tunk az előbbi, a prakti­kum oldaláról mérlegelő megállapítással, ahonnét el kellett volna indulnunk. A szocialista nemzeti egység hétköznapjaitól kellett, il­lett volna elindulnunk, hi­szen végső soron ez a gyö­kere az apró tettek, a kis lépések sokszor nem csupán lelkesedést, hanem szívós­ságot, következetességet, konokságot is igénylő gya­korlatának. Sok olyasmit is vállára vesz, magáénak tart a népfrontmozgalom, amit kezdetben ódzkodás, értetlenkedés, sőt, gyanak­vás fogad, fog körül — elég itt emlékeztetni a fo­gyasztók tanácsai létre­hozására —, s mert a nép­frontmozgalomban teljes egészében hiányoznak a hatalom eszközei, egyetlen fegyver marad; a nyílt, az őszinte szó, az érvelés, meggyőzés. Ennek a hatásos, de egy­ben kényes fegyvernek okos forgatása a települé­sek döntő részén érzékel­hető eredményekkel járt, mind a tudati, mind a tár­gyi világ köreiben. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 1976-ban 251 forintot, 1984-ben 1194 fo­rintot tett ki, összesítésben majd’ évtizede 2,6, tavaly viszont már 12,7 milliárdot! Igaz, ott sűrűsödik ebben a tanácsok megnehezedett dolga, gazdálkodási kör­nyezetének sokféle vonza- ta is. De semmi okunk ké­telkedni abban, hogy ott van az összegekben a föl­ismerés is: magunknak tesz- szük. A kettőt együtt kell látni a kongresszusi szám­adásra készülve, amint ezen túl, minden másban is ajánlható ez az együttes látásmód, mérlegelés. Csakis úgy lehet realista az . összegezés a népfront- munkáról. ' EZT AZ ÖSSZEGEZÉST szeptemberben megkezdik a község-körzeti, a város­körzeti, a községi népfront­bizottságoknál, hogy az­után folytatódjék ez a mun­ka — októberben — a vá­rosi népfrontértekezlete­ken, eljutva az utolsó előt­ti lépcsőfokhoz, a megyei népfrontértekezlethez; majd a kongresszus következik. Lesznek viták? Remél­jük: igent Voltak viták; voltak tettek. Legyenek viták; legyenek tettek. M. O. A vásárosna- ményi fafor­gácslapgyár szabászüzemé­ben az NSZK- gépek segítsé­gével az 5500- szor 2600-as táblákat a meg­rendelők igé­nyeinek meg­felelő méret­re vágják. (Elek Emil felvétele) Munkában a családsegítő központ n pénz nem minden A családvédelem egyik fontos pillére a gyermek- és ifjúságvédelmi hálózat. Ez év elejétől a nyírbátori család- segítő központ megalakulásával újabb lehetőség nyílt a sokgyermekes családok megsegítésére. Az oktatási intézmé­nyek közreműködése alapvető követelmény. Tavasz óta a gyámhatóság is bekapcsolódott a munkába. Kiépítették a társadalmi pártfogó hálózatot, amelynek tagjai felhívják az illetékesek figyelmét a veszélyeztetett családokra. Gyermek- és ifjúságvédel­mi bizottság is működik, melyben a gyámhatóság csa­ládvédelmi csoportja, a rend­őrség, az iskolák, munkahe­lyek képviselői vesznek részt. Rendszeres támogatás A nagycsaládosok segítésé­nek leggyakoribb formája a rendszeres nevelési segélye­zés. Ezt azok a családok kap­ják, ahol az egy főre jutó jö­vedelem nem éri el a min­denkori nyugdíjminimumot, s ezért a gyermek intézeti el­helyezése indokolt lenne. A nevelési segély odaítélé­se biztosítja a családnak a gyermek neveléséhez szüksé­ges feltételeket. A tanács il­letékesei a segély rendelté- tésszerű felhasználására nagy figyelmet fordítanak. Nyír­bátorban tíz család kap rendszeresen nevelési segélyt. Másik formája az anyagi se­gítésnek a rendkívüli segély, mely évente két alkalommal adható, gyerekenként 500 és 1500 forint közötti értékben. Fel­térképezték... A családsegítő központ áp­rilis közepén kezdte meg a munkát. Első feladatuknak a hátrányos helyzetű, veszé­lyeztett, ezért támogatásra szoruló családok felkutatását tartották. Ebben nagy segít­ségükre volt a tanács ható­sági osztálya. Különös fi­gyelmet fordítottak. az alko­holos családokra, itt is főleg a sokgyermekesekre, az el­maradott szociális körülmé­nyek között élőkre. Eddigi tevékenységük ide­je alatt harminc családot ré­szesítettek alkalmanként se­gélyben, ezeknek több mint fele többgyermekes. A kifi­zetett 61 700 forint mellett a családsegítő központ más természetű segítséget is adott. Szervezték már gyermekek üdültetését, munkahely szer­zését sokgyermekes apának, besegítettek különféle inté­zeti elhelyezésekben. Igye­keznek segíteni a házasfelek vitájában is. Legnagyobb si­kereik között tartják számon azt az esetet, amikor a válni készülő házasfelek között si­került helyreállítaniuk a megromlott együttélést. Az ellenkezőjére is volt már példa munkájuk során. Se­gítik a válást olyan esetek­ben, amikor a helyzet már megfordíthatatlan, a család valamennyi tagjának a válás hoz megnyugtató megoldást. A családsegítő központ munkatársai a tanács család- védelmi csoportjával közösen felkutatták azokat a sokgyer­mekes családokat, akiknek az iskolakezdés előtt gond­juk volt, jó néhány..család*, nak. időben, segíteni. tudtak. Elsőbbség a lakás­elosztásnál A városi tanács a lakásel­osztásnál feltétlenül elsőbb­séget biztosít a nagycsa­ládosoknak. Tanácsrendelet mondja ki: a három vagy több gyermekes családoknak a lakásigény beadásától szá­mított két éven belül lakást kell adni. A nyírbátori ta­nács ezt a követelményt ez idáig mindig tudta teljesí­teni. Kovács Éva tgyermekes sze- M Sk gény családban g§ ■ születtem 1906- ■ ban. A hat elemi S W elvégzése után Olcsván, a szülő­falumban lettem kisbíró. Ma ez körülbelül a hivatal- segédnek felel meg. RT un­kaeszközöm egy dob, n g a torkom volt. Ha valanr. ki kellett hirdetni, minder ha­todik, hetedik porta !őtt megálltam és torkom sza­kadtából kiabáltam. Nyá­ron pl. ilyesmiket: ..Köz­hírré tétetik! Értesítjük a község lakosságát, hogy mindenki készítsen az ;sz- tag mellé 3—400 liter ízet a tűzesetek megelőzése ér­dekében.” Egy évre szerződtem na­gyon kevés bért kapram. Egy fél év ledolgozása után fizettek. Az első fizetésem­ből csak egy ceignadrégot, meg egy viselős csizmát tudtam venni. Valami ko­molyabb mesterség után kellett néznem. Földünk alig volt. A lakatosszakmát szerettem volna kitanulni, de amint mondtam, oly­annyira szegények voltunk, hogy a mátészalkai mester­nek a két mázsa búzát sem tudtuk kifizetni a tartásom, tanításom fejében, Mert ak­kor ám nem a tanoncnak fizettek, hanem fordítva, így lettem asztalosinas. A falumbeli Koncz Sán­dor lett a mesterem. Arany keze volt, de nagyon sze­rette az italt. Ha felvállalt örült is az anyám az új ajtóknak, ablakoknak. Végül az Ecsedi-iáp Tár­saság fogadott fel, de nem sokáig tudott munkát adni. A vándorlás évei következ­tek: Tarpán, Debrecenben. Budapesten dolgoztam né­Áz olcsyai asztalos valamit, nem mindig tud­ta elvégezni. Ez aztán sok galibát akozott. Amúgy jó ember volt. TisztességeS&n megtanított a mesterségre. Akkoriban a tanoncnak még nem napi 6—7 órát kellett dolgoznia, mint ma, hanem 10—12 órát. Amit rám bízott a mester, azt be­csületesen elvégeztem. Meg is volt velem elégedve. Két és fél év múlva szabadul­tam. Műhelyre, szerszámok­ra nem volt pénzem; hon­nan is lett volna. A segé­deket meg abban az időben nem kötéllel fogdosták. így hát szétnéztem odahaza és elvégeztem a ház körül a szükséges asztalosmunkál. hány évig, 36 éves korom­ban nősültem meg. Talán azért ilyen későn, mert anyám kedve szerint egyik gyereke sem tudott háza­sodni. A feleségemet a mű­kedvelő körben ismertem meg. Addig-addig énekel­gettünk egymás mellett, amíg kézfogó nem lett be­lőle. Mikor összekerültünk, sokáig csak egy „szobánk” volt. Az volt a műhely, a konyha, a hálószot és az ebédlő. Talán éppen ezért jól megvoltunk egymással. Két gyermekünk lett. A katonaságot és a háborút megúsztam. Csak tartalékos voltam. 1946-ban váltottam ki az ipart. A mestervizsgát Má­tészalkán jeles eredménnyel tettem le. Egy háromajtós szekrény műhelyrajzát és költségvetését kellett elké­szítenem. Visszajöttem Olcs- vára dolgozni. Nehéz idők jártak a háború után is. Iparom volt. de munkám alig. Anyagot csak negyed­évenként utaltak ki. de csak annyit. . hogy abból még a koporsómat se Tudtam vol­na megcsinálni. Később va­lahogy csak megindultak a rendelések. Textiláru; nem lehetett kapni, ezért az asz- szonyok arra kértek, csi­náljak nekik kerekes gu- zsalyt. Csináltam is vagy negyven darabot. Pénzt nem kaptam értük, csak te­jet, búzát; kinek mije volt. Az Utolsó rokkát megőriz­tem. A feleségem épp a múltkorában adta oda egy cigányasszonynak. Meg is szidtam érte. A feleségemet az ötvenes évek elején beléptették a téeszbe. Ennek Csak utólag örültünk igazán, mivel most ő is kap nyugdíjat. Az öt­venes években nagyon szo­rongatták a kisiparosokat, nehezen éltünk. Olyan sze­gények voltunk, hogy a fi­ammal megismétlődött az én esetem. Képtelen voltam kifizetni a mátészalkai kol­légiumi díjat, pedig az csak havi 280 forint lett volna. Később anyagilag jobban ment, de sohasem lettem tehetős ember. Pedig szép hivatás a miénk. Amíg ember az em­ber, asztalra, székre, agyra mindig lesz szükség. Énei­kül nem otthon az otthon. Mégis a fiatalok között már alig akad érdeklődés a szakmám iránt. Csak gép­pel szeretnek dolgozni. Hat­vanöt éves koromban nyug- díjaztattam magam. Csak most tudtam valamire ver­gődni. Először történik meg velem, hogy nem kell adót fizetnem, hanem az állam fizet nekem. Munka mindig akad. Messze környéken nincs asztalos. Olykor még Vásárosnaményba is hív­nak, hogy csináljak meg va­lamit. Nekem a munka az éltető elemem. Csak akkor érzem jól magam, ha dol­gozhatok. Tar István emlékezését lejeguctle Bodnár István )Ha a szonda... A titkárnő türelmet kér. Benn, a „fő­nökiben” egy fe­gyelmi ügyet tárgyalnak Nem tudom, mióta tart­hat a kínos, a mulasztá­sokat számonkérő beszél­getés. Valóban néhány perc telik el, amikor nyí­lik az ajtó és egy szomo­rú tekintetét rejtő, olyan negyven-ötven év körüli férfi lép ki Jászai Sán­dornak, a MÁV nyíregy­házi körzeti üzemfőnöke- nek hivatali helyiségéből Komor és gondterhelt a főnök is. Egyetlen porci- kája sem óhajtja az ilyen kínos ügyek tárgyalását. Csakhogy tenni kell itt is a fegyelmezetlenségek el­len. Gyakori a vasúti bal­esetekről szóló híradás a rádióban, a televízióban is. E kínos fegyelmi ügy háttere is hasonló lehetett volna — ha! Szerencsére a baj -nem következett be Az egyik nagyüzemünk­ben szolgálatot teljesítő dízelmozdony vezetőjét kellett leváltani. Szolgálat teljesítése közben pálin­kát fogyasztott. Még ide­iében avatkoztak közbe &i illetékesek. így a szolgá­lati fegyelem megsértése csupán a mozdonyvezető­re (és a családjára) lesz hátrányos. Őket érinti el­sősorban anyagilag is. A mozdonyvezetőt egy időre visszaminősítették. Ezután a műhelyben dol­gozik lakatosként 18 fo­rint órabérért. Szigorú az „ítélet”? Lehet, de még mindig jobb, mintha be­láthatatlan bajok szár­maztak volna mulasztás­ból. Veszélyes üzem a vasút. Tudjuk, halljuk, olykor látjuk is. De talán azok még jobban tudják, akik itt dolgoznak. Ennek al- lenére sajnos ez év els felében csak a nyíregyhá­zi körzet területén 137 fe­gyelemsértés történt. E- ami még elgondolkozna tóbb: ebből 101 ittassá, miatt. Családok érzik ka - tát, hátrányát, hiszen >' említettek közül 52 f> gyelemsértőt bércsökke­néssel is sújtottak. Tizer. hat, nagyon súlyos véts-: get elkövetőből pedi-. végleg megvált a vasút S zigorú ellenőr,* vannak a vasúüiil Csupán szűkeo- pátriánk körzetében csak­nem ötezer alkoholszon dás vizsgálatot végezte, az első fél esztendőber Akinél a legcsekélyeb fegyelemsértést tapaszt • ták, azonnal intézkedő? Azt vallják, hogy a b* könnyebb, jobb m. • - •. ni — noha a vétőnek >.. ran.vt okoz — min: uoh. részvétet nyilvánítani bekövetkezett trage ’ > családoknak. Farkas K ' > V 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents