Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-30 / 229. szám

1985. szeptember 30. Kelet-Magyarország 3 Q KÉRDÉSEIRE jllllll-W ill a közterület-fenntartó vállalat igazgatója Soltész József' Szőke Sándor nyíregyházi olvasónk kérdezi: vásárol­hat-e tőzeg és iápi mész ke­veréket tartalmazó talajjaví­tót? — Egyéni megrendelésre is vállalunk magas szerves- anyag-tartalmú tőzeges föld szállítását, 10 kilométeres tá­volságra 180 forintért köb­méterenként. Ennek kapcsán szeretném jelezni, hogy 1986. január 1-től a Kun Béla ut­cán ügyfélszolgálati irodát hozunk létre, ahol magán­megrendeléseket is foga­dunk. Kajatiné Pilló Magdolna a mozgássérültek megyei szer­vezetének elnöke kérdezi: miért nem sújtják bírsággal a rokkantkocsik helyét elfog­lalókat? Szeretné, ha mielőbb visszahelyeznék a rokkantak helyét jelző táblákat a piac és a Kelet Aruház parkoló­helyein. — Intézkedünk és a par­kolóhelyek jövőbeni kiépíté­sénél nagyobb figyelmet for­dítunk a mozgássérültek par­kolási lehetőségének kiala­kítására. A 19-372-es telefonról a Bukarest utcai játszótér el­hanyagolt állapota miatt emeltek szót. Ugyanez a te­lefonálónk tette szóvá, hogy a téren tátongó szennyvízel­vezető aknára védőrácsot kel­lene helyezni, mert így sú­lyos balesetet idézhet elő. — Felvetését jogosnak ta­láljuk. Rövid idő alatt elvé­gezzük a játszótér gondozá­sát, intézkedünk a parki sze­métszelencék kihelyezéséről. A jövőben a városi KISZ- bizottsággal egyetértésben a játszóterek karbantartására, folyamatos gondozására sze­retnénk megnyerni a válla­latok ifjúsági brigádjait. Ami a telefonáló felvetésének má­sodik részét illeti: a városi tanács műszaki fenntartási irodájának a feladata. Ha megrendelik tőlünk, termé­szetesen elvégezzük. A Sarkantyú utcai bölcső­de vezetője, Merkovszki Er­zsébet az őszi falevél rend­szeres elszállítását kérte. A bölcsődének tíz kukája van, s ez nem elegendő a falevél­hullás idején. — Az őszi lombhullás idő­szakában a műszaki fenntar­tási irodával egyeztetve lombkonténereket helyezünk ki, ezek száma azonban saj­nos kevés. A bölcsődevezető konkrét kérését teljesítjük. Káplár István, Leningrad út 14. szám alatti lakos azt teszi szóvá, hogy környékü­kön havonta legalább egy­szer elmarad a szemétszállí­tás. Panaszolja, hogy sok a guberáló, az utcaseprők egy része csak fellapátolja az összegyűlt szemetet a füves járdaszélre, sok a gaz az utak mentén, nagyobb gon­dot kellene fordítani a vá­rosban lévő fák kezelésére és az eldugult szennyvízelveze­tők kitisztítására. — A város szemétszállítása körzetesített, a sürgősségtől függően heti egy-két-három alkalommal szállítunk. Az észrevételek jogosságát elis­merve a jelenlegi szemétszál­lítási technológiánk, gépeink elavultak, így nem tudjuk ilyen feladatainkat megfele­lően végezni. A VII. ötéves tervben komoly fejlesztést kívánunk végezni. Addig is jobb szervezéssel, az ösztön­zőrendszer változtatásával szeretnénk előbbre lépni. En­nek eredménye, hogy a la­kossági bejelentések száma csökken. Sajnos az erőfeszí­téseink hatását csökkenti, hogy a lakosság csupán 47 százaléka rendelkezik megfe­lelő tárolóedényzettel, így a szemétszállítási időszakban a tárolási kapacitás nem ele­gendő. Ennek megoldásában vállalatunk különböző akci­ókkal segít. Az utcai guberá­lások megszüntetésére válla­latunknak nincs lehetősége. Az úttisztítással szembeni észrevétele jogos, a szegé­lyek mellé lerakodott szeny- nyeződés megszüntetésére, az utakat övező zöldterüle­tek ápolására a jövőben na­gyobb gondot kell fordíta­nunk. Az Arany János út 34. szá­mú sarokház lakói arról pa­naszkodnak, hogy a közterü­let-fenntartó vállalat dolgo­zói környékükön nem keze­lik a füvet. Elhanyagolt a sarokház környéke és sze­retnék, ha még egy hulla­dékgyűjtőt is kaphatnának. — A kérdező véleményé­től az enyém lényegesen el­tér, szerintem nemcsak a házuk melletti park, hanem a város többi parkjának gon­dozása sem megfelelő. A vá­rosi tanácsnak nincs annyi pénze, hogy minden zöldte­rületet egyenlő mértékben és színvonalon kezeljük, ezért kategorizálnunk kell. Van­nak területek, ahol évente csupán háromszor végezhe­tünk fűnyírást, ez sajnos meglátszik a parkok állapo­tán. Gondozásukhoz több pénzre lenne szükség, s eb­ben egyetértenek a város ve­zetői is. Ezentúl jobban be kellene vonni a lakosságot a közterületek ápolásába, vé­désébe. Tervezzük, hogy a parkok és zöldterületek egy részét a jövő évtől szerző­désbe adjuk a lakosságnak. Szándékunk, hogy az iskolá­kat és intézményeket is job­ban bevonjuk a környezet rendezésébe. Az utcai és par­ki fák karbantartását, met­szését a műszaki és fenntar­tási iroda megrendelése alap­ján végezzük. Egy orosi lakos írja: a 41- es fő közlekedési út az or- szág egyik legszebb útja volt, de az orosi szeméttelep megnyitása óta megváltozott a véleménye, mert sokan úgy szállítják a szemetet, hogy annak egy része út­közben elszóródik. — A város egyik legna­gyobb gondja, a szemételhe­lyezés megoldott, ami máris felvetett új problémákat. Az intézményi szemétszállítás­nak csak egy részét végzi vállalatunk, amelyhez meg­felelő hullajtásmentes, a kör­nyezetvédelmi és technikai követelményeknek megfelelő zárt tartályokkal rendelke­zünk. Sajnos az idegen szál­lítók eszközei nem speciáli­sak, így gyakran előfordul az utak szennyezése. Bírsá­golási jogkörrel a városi ta­nács vb műszaki és fenntar­tási iroda rendelkezik, amely a jövőben szigorúbban fog élni hatáskörével. Tervezzük, hogy — megfelelő fejleszté­si lehetőség mellett — teljes egészében átvállaljuk az in­tézményi szemétszállítást. B. J. IRÁNYÍT A VÁLLALATI TAHAŐTjJgl Hasznos, de még döcög Kerekasztal-beszélgetés Kemecsén Kemecsei kerekasztal-be- szélgetésünkön arra voltunk kíváncsiak, miként látják helyben az új irányítási for­ma, a vállalati tanács szere­pét. Résztvevői Glattfelder György igazgató, Juhász La­jos, a vállalati tanács elnö­ke, Nagy György, a gazda­ság szakszervezeti bizottsá­gának titkára és Potor János, a gépjavító műhely műve­zetője, az ott dolgozók kül­dötte. Kinek a hatásköre? Mennyire illeszkedett be az új szervezet a vállalat éle­tébe, nincsenek-e átfedések a különböző testületek között? Nagy György: Hiába meg­van külön a szakszervezet és a vállalati tanács hatásköre, vannak átfedések, amin vál­toztatni kell. Az nem prob­léma, hogy a szakszervezeti bizottság véleményezi a ter­veket, mert az a jó, ha mi­nél többen megismerik az el­képzeléseket, azonban a terv felől a vállalati tanács dönt. Ugyancsak értékeli a szak- szervezet a főbb vezetők munkájút, de ugyanez a ta­nács feladata, amely szavaz az igazgató felől. Jó lenne pontosabban elhatárolni az ilyeneket. Juhász Lajos: Sok olyan feladatunk van, amit a szak- szervezetnek is meg kell tár­gyalnia. Ebben nem látok különösebb bajt. hiszen — ha nem is szavazati joggal — a szakszervezeti bizottság titkára részt vesz a vállalati tanács ülésein. Különben is többen vannak olyanok a tanácsban, akik az szb., vagy a pártvezetőség tagjai. Glattfelder György: Van egy olyan előny is a tanács létrejöttével, ami a dolgozók Megyénkben elsőként a Kemecsei Állami Gazdaságban alakult vállalati tanács, február vé­gén. Mint később kiderült — törvényességi óvás folytán — az előkészítés során hibát követtek el, ezért egy helyütt megismételték a dolgozói kül­dött választását, majd újra összeült vállalati ta­nács már rendben elfogadta a szervezeti és mű­ködési szabályzatot, megválasztotta a tanács el­nökét és helyettesét, megerősítette tisztségében az igazgatót. jobb informálását segíti. Ed­dig a párt- és szakszervezeti titkáron keresztül bonyoló­dott ez le, de most a vállalati tanács tagjai a maguk terü­letén szintén elmondhatják a legfontosabbakat. Egyenlő eséllyel... A vállalati tanács kollektív testület, ahol egyenrangúan döntenek a gazdaság egészé­re vonatkozó kérdésekről. Valóban egyenlő eséllyel vesz részt mindenki a vitában? Glattfelder György: Na­gyon jó légkörben, sok hoz­zászólóval és vitatkozóval tartottuk a tanácsüléseket, és én ennek örülök. Hallot­tam, hogy a szakszervezetek megyei tanácsa a dolgozói küldötteknek továbbképzést szervez, hogy jobban meg­ismerjék lehetőségeiket. Sze­rintem azon kell gondolkod­nunk, hogyan lehet vala­mennyi tanácstagot olyan szintre emelni, hogy vállalati szempontból ítéljék meg pél­dául a VII. ötéves terv fel­adatait. Potor János: Természetes, hogy ahhoz a részhez, amit jobban ismerek, inkább szó­lok. De ahogy nézem a dol­gozói küldötteket, imind olya­nokat választottak, akik va­lamilyen módon értenek egy területhez, régóta itt dolgoz­nak, ismerik a gazdaság egé­szét, látják azt is, ami más területen történik. Juhász Lajos: A tanácsülés sikere attól is függ. hogyan készítjük elő. Mert nyolc nappal korábban már írás­ban ki kell küldeni a tár­gyalási anyagot. Legutóbb például arról döntöttünk, hogy a Hungária Műanyag­feldolgozó Vállalattal egy gazdasági társaságot hoz­zunk létre a korábbi bérmun­ka helyett. Éppen az egyik ágazatvezető — aki más te­rületen dolgozik —jelezte, hogy az egyik számítás nem volt jó. Két óránál rövidebb tanácsülésünk még nem volt. Jó irányba mutat... Milyen a vállalati légkör most, hogy az új irányítási forma működik? Nagy György: Az első — a törvénytelennek bizonyult — választás elég hangulatrom­boló volt, a dolgozókat meg­lepte az eredménye. Több százan kerestek meg, hogy tegyük helyére a dolgokat, s utána már megnyugvás volt tapasztalható. >o«o#o#o#o#o#o#o«o#o#o#o«o#o«o«o#o#o< EMBERE Göcze István vezérőrnagy A fegyveres erőik napja al­kalmából pénteken vezérőr­naggyá léptették elő Göcze István ezredest, a magasahb- egység parancsnokát. Me­gyénkben így ő az egyetlen aktív katona, aki a táborno­ki karhoz tartozik. Göröngyösen kezdődött, de annál egyenesebben folytató­dott életútja. Pedig a hét- gyenmekes családban a gróf Erdődy uradalmában gazda­sági cseléd apa és a gyer­mekek mellett is napszámba, aratni járó anya legfeljebb arról álmodhatott, hogy fiuk a mezőgazdasági ismereteket nemcsak fejből tudja majd, .hanem pecsétes papírt is sze­rez róla. S marad otthon a kicsiny vasi faluiban, János- házán... Lehet, hogy lelke mélyén se emelt volna kifogást a sors ilyen fordulata ellen a fiatalember, ha a felszaba­dulást követő években nem látta volna a szabadságra hazatérő, hasonló sorsú cse­lédgyerekeket egyenruhában feszíteni a faluiban. Titkon ő is egyenruháról álmodott. Később már tudatosan ké­szült a katonai szolgálatra. — Annyira egyforma volt az indíttatása minden cseléd- gyereknek, hogy a felszaba­dulást követő, új országot építő években bízvást kikö­vetkeztethette a jövendőt, akit csak egy cseppnyi fan­táziával áldott meg az élet. Voltam az akkor ifjúsági szö­vetség, a DISZ Vas megyei Bizottságán oktatási felelős. Nővéreim beléptek a pártba. Számomra is egyértelműnek tűnt, hogy 'azok közt van a helyem, akik végleg le akar­nak számolni a cselédsors­nak még az emlékével is. A tiszti iskola után külön­böző beosztásokba került, de mindvégig hol kisebb, hol nagyobb közösségnek lett a parancsnoka. Ennek több mint harminc éve, s ma már tudatosan vállalja a parancs­nok döntéseinek összes ódiu­mát. — Ha kapunk egy felada­tot, először önmagámban tisztázom, mit várok a kato­náktól. Soha nem akarok el­hamarkodottan dönteni. Aki kapásból intézkedik, ellent­mondásokba keveredhet, és a visszavont parancstól kevés dolog kellemetlenebb a kato­na életében. Mérlegelem a le­hetőségeket, a rendelkezésre álló eszközöket, és csak ez­után döntök. Minden csele­kedetemmel éreztetni kell, hogy a rám bízott emberek­nek nemcsak parancsnoka, hanem felelős vezetője is va­gyok. Éppen ebben rejlik en­nek a szép hivatásnak a lé­nyege: az ember megszokja a fegyelmet, később már meg is szereti azt. Bármennyire is távol áll a legtöbb ember­től a mi hivatásunk, aki volt katona, tudja: a bevonuló sorkatona lehet félszeg, visz- szahúzódó; itt a közösség formálja, szakmai ismereteit bővíti, politikai tisztánlátása csiszolódik, akaratereje meg­sokszorozódik. Leszerelő ka­tonákkal beszélgetve alakult ki a véleményem, hogy él­ményeket szereztek, s min­den tekintetben megerősödve hagyták el a laktanyát. — Mitől szép a hivatásos katona élete? Én a felelős­ség és a ránk bízott felada­tok nagysága miatt tartom szépnek. Ha megfelelünk an­nak a hármas feladatnak, amelyet az MSZMP XIII. kongresszusa is megszabott nekünk — a haza védelme, a sorkatonák szocialista szel­lemű nevelése és a népgaz­daság segítése —, akkor ez az egész közösség eredmé­nyesen dolgozott. Az előlép­tetést tehát közös munkánk elismerésének tartom. Tóth Kornélia Potor János: Tudjuk, hogy az idei esztendő kevésbé lesz sikeres az időjárási okok miatt, azonban jó tudni azt is, hogy érezzük az irányítás­ban a változás tendenciáit, amelyek jó irányba mutatr nak. Juhász Lajos: Bár erede­tileg évente egy tanácsülést terveztünk, de már az ötödik következik. Olyan témákban — legközelebb az ötéves terv előkészítésében — amely az egész vállalat sorsát érinti. Egyedül azt látom hiányos­ságnak, hogy az Állami Gaz­daságok Országos Központja megszűnése után nem tud­juk, miként alakul a kap­csolatunk a minisztérium­mal. Lányi Botond SZERKESZTŐI oooooooo m Őszi kép S ajátosan szabolcsi a kép: szeptember és október közepe kö­zött, szombat és vasárnap reggelenként melegítőbe öltözött gépírók, kereske­delmi eladók, mérnökök, orvosok és a köz egyéb szolgálói ezrével lepik el a várost, hogy néhány órán át részt vegyenek a mezőgazdaság nagy őszi munkájában. Szerencsé­re mind kevesebben sze­dik azért az illatos jona­tánt és starkingot, mert a termelőhelyek erre nem képesek, s mind többen azért, hogy ily módon is hozzájáruljanak valami­lyen fontos városi cél el­éréséhez. Kezdetben volt az óvoda, aztán az idős emberek napközi otthona, az úttörők nyári tábora, majd jött a többi. Egyik levélírónk a mi­nap amiatt emelt szót, hogy nem kellene folytat­ni ezt a hagyományt, hi­szen mi értelme van an­nak, ha ,egy nem is kis létszámú intézmény más­fél száz dolgozója szom­bati „kiruccanása” alkal­mával mindössze egy szűk szovjet vagonnyi al­mát szüretel. Kérdi: segí­tették ezzel a várost, vagy mennyiben oldották meg a gazdaság szedési gondjait? v Nos, úgy gondoloyi, hogy az effajta „kirándu­lások” értékét nem tenhe szabad csupán leszedett fákban, ládákban, ton­nákban mérni. Bár való: az sem mindegy, mennyi a városnak adott érték forintban, a gazdaságok­nak nyújtott segítség tonnákban, mégsem mel­lőzhető tény a segíteni akarás. Az, hogy az em­berek szívesen mennek az íróasztaltól merőben kü­lönböző terepre. Megis­merkedni a természettel, jó levegőt szívni, meg­mozgatni a testet, felfris­síteni a lelket, s jobban megismerkedni ezáltal a munkatársakkal, egymás­sal. Nagy szükség van ezek­re az évenként egyszeri — ám máskor talán meg­ismételhetetlen — szüre­telő víkendekre. Vigyáz­nunk kell arra, hogy jól sikerüljenek. A gazdasá­goknak azzal is, hogy megteremtik a jó munká­hoz nélkülözhetetlen esz­közöket; a munkahelyi vezetőknek, mindannyi­unknak arra, hogy fel­keltsük és ne csupán a szüret alkalmávafjartsuk ébren ezt a tüdőt tágító, közösséget jobbító szelle­met. Kopka János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents