Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
19 szeptember 28. © Tudom én, hogy e helyütt, ezen az oldalon nem egészen illik komolykodni. Egy beat-együttes botránykrónikája, vagy a róluk szóló intimpistás fecsegés nyilvánvalóan népszerűbb, és ami ennél is fontosabb, olvashatóbb, mint ez a szabálytalan beszámoló egy, a fiatalokról szóló vitáról. Világért se akarok megbántani senkit, de higgyék el, talán ez is fontos egy kicsit. Tizennégy éve annak, hogy minden év őszán ösz- szegyűl ík néhány .magyar író, Tokajban, felvállal egy témát és megpróbál tisztességes őszinteséggel a végére járni annak. Teszik ezt azért, mert társadalmunkat időről időre nyugtalanságok feszegetik, mert számos olyan dolga van a világnak, ami ahogyan Párizs megért egy misét, megér egy jó beszélgetésit. Ilyen nyugtalanító dolgunk mosit az ifjúság jelene, mai arca és sajnos a jövője is. Szembesítés I. Tükörbe nézni néha nem árt. Ennek a vitának a kiinduló pontja egy ilyen sajátos tükörbe nézés volt. Kérdőívek ezrein kérdezték azt, hogy mi érdekli a ma tizen-, vagy éppen huszonéveseket. Kérdezték őket boldogulási, érvényesülést lehetőségeikről, érdeklődési körükről,. az oly igen fontos boldogságról, a közérzetükről. Nagy apparátussal készült ez a felmérés. Tekintettel arra, hogy tartalmaz néhány, csak ódzkodva kimondható igazságot is, el kéll mondani róla azt az MSZMP Központi Bizottságának egy erre a célra alakított tudományos csoportja csinálta, el azt is, hogy ugyanilyen eredményre jutott a KISZ KB és ugyanilyenre a Magyar Tudományos Akadémia egy hasonló kutatócsoportja is. Milyen a fiatalságunk ? Milyen arc néz vissza ránk, ha megállunk a tükrünk előtt? Nem vitatkozom azzal, hogy vannak kivételek; ment hiszen az átlagos szükségszerűen 'magában foglalja a jót, de a rosszat is, ám tudomásul kell venni, hogy általában mű véletlenebb,a ma középiskolása, hogy általában rosszabb felkészültségű a ima szakmunkástanulója, hogy nagyon sok fiatal életből elvesztek olyan szükséges fogalmak, mint a világnézet, a haza, hogy fellazultak a családról elképzelt fogalmak, hogy most már ag gasztó számban találni a fiatalok között deviáns maga- tartásúakat. Nem kéll különösen bizonyítani, hogy nő a tizennégy éven aluliak között a bűnözők száma. Csak 1984-ben 32 gyilkosságot követett el tizennégy év,en aluli gyerek, hogy már ebben a korban is nyomát találni az előre kitervelt, szervezetten végrehajtott vagyon elleni bűncselekményeknek. Ami igaz a tizennégy éven aluliakra, sajnos igaz a tizennégy—tizennyolc . éves korosztályra is. Itt megállhatnánk, de nem tehetjük, mert egymástól függetlenül készített felmérések tanulsága az, hogy bárhogyan és bármiként mondjuk is, napjainkban egységes magyar ifjúság nincs és nem is lehet. Sokféléképpen polarizálódik. Megkü'löniböztetb - tő rétegei vannak kor szerint, műveltség szerint, érdeklődési kör, és életmód szerint. Hozzá kell tenni azt, hogy minden társadalmi realiit ásnak ellentmondón az ifjúság korhatára iis kitolódott. Ha az ifjúság küszöbének, pontosabban a felnőtt kcr küszöbének azt az időpontot fogadjuk el, amika: új Set (a ©atal), tefljese önállóvá lesz, tehát mer nden anyagi és erkötc siói, akkor tetszik, e ■ szik, be kell látnunk, íogj napjainkban ez a függési állapot majdhogynem egy évtizeddel elhúzódik, hogy nagyon sok setben a 30 évesek lakás részletét fizetik a szülők, hogy lassan középkorú fiatalok gyerekeit nevelik a nagyszülők. Sok minden adódik ebből. Többek között az is, hogy a fialtatok egymás közötti versenyfutásában rengetegen indulnak óriási ‘előnyökkel, és nagyon sokan cipelni való felesleges súlyokkal. jelenthet csak, nem kizárólagosan, de többnyire csak. érvényesülést. Az a bizonyos 'természetes kiválasztódás, ami mindjén élőre igaz, eltorzul, megváltozik, valamiféle maissá lesz körülöttünk. Antiikor arról beszélünk, hogy mi érdekli, vagy nem érdeki a fiatalokat 1985-ban, amikor nagyon sokam azért marasztalják el őket, mert nem maradt meg bennük a haza, a nép, vagy éppen az ■eszme, akkor ezekre a sokféle sorsokra is gondolnunk kellene. Azt hiszem igaza van a felmérés készítőinek abban, hogy erre nem készültünk fel. A következő néhány sorban feltehetően megbántok néhány 'ifjúsági vezetőt. Le kell viszont írni azt, hogy ameddig a magyar if jiúság időhatára 'kitolódott, ameddig az ifjúsághoz számíthatók a rétegekre bomlottak, maga az ifjúsági szövetség már-már naivan egységes maradt. Különös helyzet. Egy igényeiben sokféle ifjúságnak egy hagyományosan egységes szervezet kívánna az oly annyira formálissá vált, hogy a KISZ-tagság semmiféle pluszt nem ad, mert nem is adhat. Patthelyzet — mondanák saikknyeilven, de hát ez nem játék, mint a sakk. Csak a közeles napok sajtóját olvasva is feltűnhet az olvasónak, hogy hány bűnügyi tudósítás szól a fiatalokról, hogy hány ugyancsak bűnügyi tudósítás szól a tizennégy éven aüuli bűnelkövetőkről. Egy-ikét éve még kimondani, se akartuk, ha tudtuk is letagadtuk, lés politikai bakit követelt él, aki szólt róla, de ma már közvetlen valóság a ragasztót szagolgató, szipózó fiatal, közvetlen valóság az a seregnyi ember, aki nem tud magával mit kezdeni. És legyünk őszinték. A formális úttörő és a még ennél is formálisabb KISZ sem kezd velük semmit. Készült különben felmérés arról is, hogy mi lesz a válMiátó, üzemi KlSZ-veze- tők sorsa másnap. Nos kiderül a felmérésből, 'hogy a legtöbben, tisztelet a.kivételnek, valamiféle ugródeszkának használják a KISZ-t, ahonnét a polgári botdoguláls biztos révébe juthat a fia,tál. Vállalati KlSZ-titikámk ■válaszolnak úgy a kérdésekre, hogy függő viszonyban vannak a KISZ-szervezetet támogató munkahelytől, de nincsenek függő helyzetben a KISZ-tegoiktól. Nyilvánvaló,' hogy a vállalat érdekelt abban, hoigy a fiatal jól érezze magát a munkahelyién és ezért támogatja is a A tokaji írotalálkozó résztvevői minden évben megkoszorúzzák Tiszaladányban Darvas József emléktábláját. (Balogh Imre felvétele) Hovatovább eljutunk addig, ez a felmérés egyik meghökkentő megállapítása, hogy az életkezdő .sorsokban nem a tehetség determinál, hanem az, amit hazulról kap, kaphat a fiatal. Gondoljuk végig: az aki úgy indul el az életbe, hogy biztos lehet a szülőktől kapott lakásban, akinek nem kell átugrania ezt az iszonyú gátat, amit a lakáshoz jutás jelenít, ami több évtizedes adósságot, letenhetséget rak az emberekre, az nem küzd meg semmiféle akadállyal, készen ■kap valamit, készen valamit teljes összkomforttal, produktum nélkül, ingyen. Nyilvánvaló, hogy még arra Sincs alkalma, mert hát nem következett az életből ez az alkalom, hogy önmaga erejét megpróbálja, hogy valamiképpen megmérettessék. Aki hazai, szülői előnyök nélkül indul az életben, az másképp próbálttatik meg. Olyan terheket kénytelen el- hordani az érvényesülésért, amelyek legalább negyven éves koráig elkísérik. Ebből a hélyzetbőíl nyilvánvaló, hogy eljut a most felnövő fiatal egy nagyon veszélyes küszöbig, amelyen átlépve már nem a tehetség, hanem a hazulról hozott út »poggyász megfelelni. Nyilvánvaló abszurditás. A KISZ mai formájában, és ez éppen a KISZ áltel jogosítványt (kapott kutatók szájából .hangzott iet a tanácskozáson, hogy nem fellelhet meg e sokrétű rétegigénynek. Valójában és ezt most le kell így írni, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, politikai és emberi örökségként is az ifjúság élcsapata, manapság nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket okkal elvárhatna a társadalom tőle. Miről is van szó? Nevezetesen arról, hogy a KISZ-be ■manapság az lép be aki éppen akar. A küszöb átlépésiéhez nem Ikrei! semmiféle követelményt tejesítení, ahhoz, hogy a szervezeten belüli valaki tag maradjon elég annyi, hogy részt vesz a gyűléseken. A KISZ, mint ifjúsági szervezet nem követel tehát produktumokat és mert nem követel, fenn áll a veszélye annak, hogy le is szoktat az emberséget próbáló, vagy próbáz- tató produktumokról. A vitában idézett felméréseik sokasága igazolta, hogy a KISZ-be való belépés indítékai közül már. régen elveszett a politikai tarcalom, hogy KISZ-t, de ezek a forintok, támogatások elsődlegesen a szórakoztatását 'hivatottak szolgálni. Akármennyire is reprezentatív egy felmérés, a tévedés 'lehetőségei mindig megmaradnák. Nem azt bizonygatom fentebb, hogy ■nincsenek valóban jól dolgozó, a fiatalokat összefogó KISZ aLapszervezeternk. Minden kétséget kizáróan biztos, .hogy vannak, de ez nem változtat azon a tényen, hogy amíg elméletben a KlSZ-programoknak az alapszervezetekben kellene kialakulniok, a gyakorlatban a KISZ-alapszervezetek legtöbbször készen kapják azokat a feladatokat, amelyeket jól vagy rosszul meg kel majd oldaniok. Nem vétet len, hogy többezer megkérdezett KlSZ-teg e felmérés során azt vallotta, hogy számára különösképpen nem vonzó a szervezet. hogy azért lépett be, mert amikor a munkahelyére felvették, elküldték a KlSZ-irodába is. azért lett KISZ-tag, mert mások is azok, vagy ami Miinél is veszélyesebb, a?ért 'ott KISZ-tag, mert „rttőí valami- léié előnyöket vár. Milyenek ezek a íshietséges előnyök? A tanácskozáson mindez úgy fogalmazódott meg, hogy féltenünk keli a jövő nemzedékét, mert mi felnőttek elkövettünk jónéhiány hibát. A gazdaság kemény törvénye, hogy anyagi lehetőségeink nem határtalanok. Túlzsúfoltak, rosszul felszerelitek az iskoláink, nincs meg az az intézményrendszerünk, ami a felnőtté érés éveit kiszolgálni tudná. Olykor, és a gazdaság függvénye ez is, hiányoznak azok az emberek, akik a fiatalokért nagyon sokat tehetnének. Közhelyszerű igazság, hoigy elnőiesedett a pedagógus páll y;:, hogy a kiskamasz fiú gyes rnakeiinket iskolák sokaságában csak és kizárólag fen.inin (tulajdonságát sugalló nők nevelik. Máls dolog, és gazdasági kényszer ez is, hogy a GMK-t, az egy-két mellékállláist vállaló édesapáik egyre inkább hiányozni kezdenek a családokból. Hiányzik az apakép, és társadalmunkból egyre inkább hiányozni kezd az apa-fiú viszony. Szembesítés II. Természetesen nem kívánhatjuk vissza azt az időt, amikor az egykor volt faluban a gyerek a felnőttek között nőtt, pöttömnyi korában äs embernyi rangja volt, és amíg földmíves apjának segített, szerszámot adván annak kezébe egy szék-érküMő kijavításához, addig ez a gyerek szakmát tanult, a legősibb szakmák egyikét, de tanult mást ás. Erkölcsöt, morált, viselkedési formáikat. Fiatalok mondják el most családjukról, hogy az a bizonyos család, ami valamikor erkölcsöt, beilleszkedési készséget tanított, adott mintegy észrevétlenül, most a felnőttek összes hibájával 'teljes szemérmetlenségével él együtt a (gyerekekkel. Elnézést a triviális fogalmazásért, de a munkahelyén el- fáiradt. otthon .gatyára vetkőzött'apa és anya a gyerekei füle hallatára szidja otthon a felnőtt világot, személy szerint is azt az ismerőst, főnököt, aki ha mégis becsenget este, konyak éh szíves mosoly fogadja majd. Miről is van szó? Arról, hogy a felnőttek se szentek, de még annyira okosak sincsenek, hogy a maguk hazugságait eldugják a gyerekeik elől. Egy idő után a gyerek természetesnek és szükségszerűnek érzi a hazugságot, az iskoláiban agyonterhelt nevelőitől sem kaphat erkölcsi segítséget, egy ildő után már a szüleiben se tud bízni. Hiszek azoknak a pedagógusoknak, akik azt mondják, hogy eleve rossz ,gyerek nincs. Elrontott gyerekek vannak, és minél jobban áll egy család anyagilag, annál inkább fenn áll ie rontás veszélye. Nevetséges dolog, de mindazzal amit mi a szocialista társdalomból tanítunk, amit szeretnénk tanítani, szögesen ellentétes az, hogy érettségizett gyerekek az elégséges bizonyítványért gépkocsikat kapnak, hogy a Ikatonának éppen csak bevitt fiüt felépített ház várja néhány faluban otthon. Vessük ezt össze azzal, hogy például, egy nagyvárosi munkás gyereke évekig várhat majd arra a bizonyos lakásra, ahol az életét elkezdi egyszer. Abban, hogy az ifjúságunk ennyire heterogén, jelentős szerepe van bizonyos (társadami igazságtalanságoknak .is. Márpedig, aki fiatal, az a világ számára mindig nyitott. Aki fiatal, az mindig teleinatian tiszta lap, befogadásra kész, kiváncsi ember. Minden olyan -esetben, ahol akár az odafigyelés miatt, akár a gazdasági kényszerek hatására becsapjuk őket, fennáll annak a vesaélye, hoigy a fiatal hiszi magát kitaszítottnak a társadalomból. Szívem szerint elítélek minden erőszakot, elítélek minden önpusztítást, alkoholt éppen úgy, mint a szerelem nélküli szerelmet, vagy éppen a másféle kábítószereket. Nem vagyok benne biztos, hogy mindez csak a fiatalok vétke, hibája, bűne lenne. Még akkor sem, ha az a bizonyos fiatal is elítélendő. Szembesítés III. Fekete Gyula író, készülvén erre a találkozásra, különös vállalkozásba kezdett. Kijegyzetelte a Magyar Ifjúság (nyilvánvalóan monopol helyzetben lévő ifjúsági lap)*iegy 'teljes évfolyamat. Arra volt kíváncsi, hogy miről, milyen témákról, menynyit ír ez a bizonyos ifjúsági lap. Nos, megdöbbentő az eredmény. Fekete Gyula centi méterekkel mérte az egyes témák terjedelmét. Méterek jutottak különféle együtteseknek. Hosszú méterek jutottak a szexnek. A fiú—lány kapcsolatnak, a szerelem vulgáris oldalának, a nemiségnek. Ugyanakkor néhány centiméter, vigyázat még egy méter sem, jutott a hazafiságnak, Bartóknak, Kodálynak, e nemzet felhalmozott szellemi kincseinek. Aligha valószínű, mert nagy baj lenne, ha így lenne, hogy valamiféle átgondolt szer- ikesztés eredménye ez a korképnek is beillő valóság. Egyre inkább fenyegető valóság, hogy űátszatigazsá- golk Között hagyjuk felnőni a ' . I : .-ót meghatározó ifjú- -lkat. Ahogyan a felnőtt I ghan gyakori most, hogy :. Kisebb ellenállás útját kefe; ve, az anyagi boldogulás látványos mutogatásával réz magának egy-egy család társadalmi rangot, ugyanígy a könnyebb elten - . álllás, a kisebb produktum lehetőségét kínál gátjuk a fiataloknak is És ha visszás a kép, amit ez az egymástól függetlenül készített három felmérés eredmenye -mutat, akkor azért el kell gondolkoznunk azon, hogy ez mennyire marasztalja el a fiatalokat. Mindazt, ami körülöttük van a felnőttek szervezték, adták és kínálták. Méltánytalan dolog lenne ha most. az alvilági szlengből kérem kölcsön a kifejezést, a fiatalokkal akarnánk elvit: mr a balhét. Balhé ugyanis van. És ha tisztességesek akarunk tenni magunkhoz, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni ennek a vitának a jelzéseit. A. holnap ugyanis valóban olyan lesz, amilyen felnötr tekké lehetnek a ma fiataljai. Naiv ártatlansággal azt mondhatná az ember, hagy ugyan már. 60 éves koromig megszolgálom a nyugdíjamat, utána meg legyen ami lesz. Én a nyugdíj ösz- szegéfc nem f éltem. Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy ha sokáig homokba dugjuk a fejünket, akkor mit vásárolhatok majd a nyugdíj összegért. osszkedvüen, és nyugtalansággal telten írtam le mind- mit leírtam. Nagyon sok fiatal barátom van, és na- von sok nagyszerű ember akad közöltük. Jobb lenne ne- >ik hinni, és én hiszek is nekik, de a közös felelősség súlyán mindez nem változtat. Ha túlzott is cs a nyugtalanság, oka és gyökere van. Nem elég a fiatalokat szembesíteni öí rnagukkar Erre a szembesítésre nekünk is szükségünk vau. Most és azonnal, mielőtt megkésnénk vele . Garths Gábor FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK! SZEMBESÍTÉS KM HÉTVÉSS :
