Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

19 szeptember 28. © Tudom én, hogy e helyütt, ezen az oldalon nem egé­szen illik komolykodni. Egy beat-együttes botránykróniká­ja, vagy a róluk szóló intimpistás fecsegés nyilvánvalóan népszerűbb, és ami ennél is fontosabb, olvashatóbb, mint ez a szabálytalan beszámoló egy, a fiatalokról szóló vitá­ról. Világért se akarok megbántani senkit, de higgyék el, talán ez is fontos egy kicsit. Tizennégy éve annak, hogy minden év őszán ösz- szegyűl ík néhány .magyar író, Tokajban, felvállal egy témát és megpróbál tisztességes őszinteséggel a végére járni annak. Teszik ezt azért, mert társadalmunkat időről időre nyugtalanságok fesze­getik, mert számos olyan dolga van a világnak, ami ahogyan Párizs megért egy misét, megér egy jó beszél­getésit. Ilyen nyugtalanító dolgunk mosit az ifjúság je­lene, mai arca és sajnos a jövője is. Szembesítés I. Tükörbe nézni néha nem árt. Ennek a vitának a kiin­duló pontja egy ilyen sajátos tükörbe nézés volt. Kérdő­ívek ezrein kérdezték azt, hogy mi érdekli a ma tizen-, vagy éppen huszonéveseket. Kérdezték őket boldogulási, érvényesülést lehetőségeik­ről, érdeklődési körükről,. az oly igen fontos boldogságról, a közérzetükről. Nagy appa­rátussal készült ez a felmé­rés. Tekintettel arra, hogy tar­talmaz néhány, csak ódzkodva kimondható igazságot is, el kéll mondani róla azt az MSZMP Központi Bizottsá­gának egy erre a célra ala­kított tudományos csoportja csinálta, el azt is, hogy ugyanilyen eredményre ju­tott a KISZ KB és ugyan­ilyenre a Magyar Tudomá­nyos Akadémia egy hasonló kutatócsoportja is. Milyen a fiatalságunk ? Milyen arc néz vissza ránk, ha megállunk a tükrünk előtt? Nem vitatkozom azzal, hogy vannak kivételek; ment hiszen az átlagos szükség­szerűen 'magában foglalja a jót, de a rosszat is, ám tu­domásul kell venni, hogy ál­talában mű véletlenebb,a ma középiskolása, hogy általában rosszabb felkészültségű a ima szakmunkástanulója, hogy nagyon sok fiatal élet­ből elvesztek olyan szüksé­ges fogalmak, mint a világ­nézet, a haza, hogy fellazul­tak a családról elképzelt fo­galmak, hogy most már ag gasztó számban találni a fia­talok között deviáns maga- tartásúakat. Nem kéll külö­nösen bizonyítani, hogy nő a tizennégy éven aluliak kö­zött a bűnözők száma. Csak 1984-ben 32 gyilkosságot kö­vetett el tizennégy év,en alu­li gyerek, hogy már ebben a korban is nyomát találni az előre kitervelt, szervezetten végrehajtott vagyon elleni bűncselekményeknek. Ami igaz a tizennégy éven aluli­akra, sajnos igaz a tizen­négy—tizennyolc . éves kor­osztályra is. Itt megállhatnánk, de nem tehetjük, mert egymástól függetlenül készített felmé­rések tanulsága az, hogy bárhogyan és bármiként mondjuk is, napjainkban egységes magyar ifjúság nincs és nem is lehet. Sok­féléképpen polarizálódik. Megkü'löniböztetb - tő rétegei vannak kor szerint, művelt­ség szerint, érdeklődési kör, és életmód szerint. Hozzá kell tenni azt, hogy minden társadalmi realiit ásnak ellent­mondón az ifjúság korhatá­ra iis kitolódott. Ha az ifjú­ság küszöbének, pontosab­ban a felnőtt kcr küszöbé­nek azt az időpontot fogad­juk el, amika: új Set (a ©atal), tefljese önállóvá lesz, tehát mer nden anyagi és erkötc siói, akkor tetszik, e ■ szik, be kell látnunk, íogj nap­jainkban ez a függési álla­pot majdhogynem egy évti­zeddel elhúzódik, hogy na­gyon sok setben a 30 éve­sek lakás részletét fizetik a szülők, hogy lassan középko­rú fiatalok gyerekeit nevelik a nagyszülők. Sok minden adódik ebből. Többek között az is, hogy a fialtatok egy­más közötti versenyfutásában rengetegen indulnak óriási ‘előnyökkel, és nagyon sokan cipelni való felesleges sú­lyokkal. jelenthet csak, nem kizáró­lagosan, de többnyire csak. érvényesülést. Az a bizonyos 'természetes kiválasztódás, ami mindjén élőre igaz, el­torzul, megváltozik, valami­féle maissá lesz körülöttünk. Antiikor arról beszélünk, hogy mi érdekli, vagy nem érdeki a fiatalokat 1985-ban, amikor nagyon sokam azért marasztalják el őket, mert nem maradt meg bennük a haza, a nép, vagy éppen az ■eszme, akkor ezekre a sok­féle sorsokra is gondolnunk kellene. Azt hiszem igaza van a felmérés készítőinek abban, hogy erre nem ké­szültünk fel. A következő néhány sor­ban feltehetően megbántok néhány 'ifjúsági vezetőt. Le kell viszont írni azt, hogy ameddig a magyar if jiúság időhatára 'kitolódott, amed­dig az ifjúsághoz számítha­tók a rétegekre bomlottak, maga az ifjúsági szövetség már-már naivan egységes maradt. Különös helyzet. Egy igényeiben sokféle ifjú­ságnak egy hagyományosan egységes szervezet kívánna az oly annyira formálissá vált, hogy a KISZ-tagság semmi­féle pluszt nem ad, mert nem is adhat. Patthelyzet — mondanák saikknyeilven, de hát ez nem játék, mint a sakk. Csak a közeles napok saj­tóját olvasva is feltűnhet az olvasónak, hogy hány bűn­ügyi tudósítás szól a fiata­lokról, hogy hány ugyancsak bűnügyi tudósítás szól a ti­zennégy éven aüuli bűnel­követőkről. Egy-ikét éve még kimondani, se akartuk, ha tudtuk is letagadtuk, lés po­litikai bakit követelt él, aki szólt róla, de ma már köz­vetlen valóság a ragasztót szagolgató, szipózó fiatal, közvetlen valóság az a se­regnyi ember, aki nem tud magával mit kezdeni. És le­gyünk őszinték. A formális úttörő és a még ennél is for­málisabb KISZ sem kezd ve­lük semmit. Készült különben felmé­rés arról is, hogy mi lesz a válMiátó, üzemi KlSZ-veze- tők sorsa másnap. Nos kide­rül a felmérésből, 'hogy a legtöbben, tisztelet a.kivétel­nek, valamiféle ugródeszká­nak használják a KISZ-t, ahonnét a polgári botdoguláls biztos révébe juthat a fia,tál. Vállalati KlSZ-titikámk ■vá­laszolnak úgy a kérdésekre, hogy függő viszonyban van­nak a KISZ-szervezetet tá­mogató munkahelytől, de nincsenek függő helyzetben a KISZ-tegoiktól. Nyilvánva­ló,' hogy a vállalat érdekelt abban, hoigy a fiatal jól érezze magát a munkahelyién és ezért támogatja is a A tokaji írotalálkozó résztvevői minden évben megkoszorúzzák Tiszaladányban Darvas József emléktábláját. (Balogh Imre felvétele) Hovatovább eljutunk ad­dig, ez a felmérés egyik meghökkentő megállapítása, hogy az életkezdő .sorsokban nem a tehetség determinál, hanem az, amit hazulról kap, kaphat a fiatal. Gondoljuk végig: az aki úgy indul el az életbe, hogy biztos lehet a szülőktől kapott lakásban, akinek nem kell átugrania ezt az iszonyú gátat, amit a lakáshoz jutás jelenít, ami több évtizedes adósságot, letenhetséget rak az embe­rekre, az nem küzd meg semmiféle akadállyal, készen ■kap valamit, készen valamit teljes összkomforttal, pro­duktum nélkül, ingyen. Nyilvánvaló, hogy még arra Sincs alkalma, mert hát nem következett az életből ez az alkalom, hogy önmaga ere­jét megpróbálja, hogy vala­miképpen megmérettessék. Aki hazai, szülői előnyök nélkül indul az életben, az másképp próbálttatik meg. Olyan terheket kénytelen el- hordani az érvényesülésért, amelyek legalább negyven éves koráig elkísérik. Ebből a hélyzetbőíl nyilvánvaló, hogy eljut a most felnövő fia­tal egy nagyon veszélyes kü­szöbig, amelyen átlépve már nem a tehetség, hanem a hazulról hozott út »poggyász megfelelni. Nyilvánvaló ab­szurditás. A KISZ mai for­májában, és ez éppen a KISZ áltel jogosítványt (ka­pott kutatók szájából .hang­zott iet a tanácskozáson, hogy nem fellelhet meg e sokrétű rétegigénynek. Va­lójában és ezt most le kell így írni, a Kommunista If­júsági Szövetség, politikai és emberi örökségként is az if­júság élcsapata, manapság nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelye­ket okkal elvárhatna a tár­sadalom tőle. Miről is van szó? Neveze­tesen arról, hogy a KISZ-be ■manapság az lép be aki éppen akar. A küszöb átlépésiéhez nem Ikrei! semmi­féle követelményt tejesítení, ahhoz, hogy a szervezeten belüli valaki tag maradjon elég annyi, hogy részt vesz a gyűléseken. A KISZ, mint ifjúsági szervezet nem követel tehát produktumo­kat és mert nem követel, fenn áll a veszélye annak, hogy le is szoktat az ember­séget próbáló, vagy próbáz- tató produktumokról. A vi­tában idézett felméréseik so­kasága igazolta, hogy a KISZ-be való belépés indí­tékai közül már. régen elve­szett a politikai tarcalom, hogy KISZ-t, de ezek a forintok, támogatások elsődlegesen a szórakoztatását 'hivatottak szolgálni. Akármennyire is repre­zentatív egy felmérés, a té­vedés 'lehetőségei mindig megmaradnák. Nem azt bi­zonygatom fentebb, hogy ■nincsenek valóban jól dolgo­zó, a fiatalokat összefogó KISZ aLapszervezeternk. Minden kétséget kizáróan biztos, .hogy vannak, de ez nem változtat azon a tényen, hogy amíg elméletben a KlSZ-programoknak az alapszervezetekben kellene kialakulniok, a gyakorlatban a KISZ-alapszervezetek leg­többször készen kapják azo­kat a feladatokat, amelyeket jól vagy rosszul meg kel majd oldaniok. Nem vétet len, hogy többezer megkér­dezett KlSZ-teg e felmérés során azt vallotta, hogy szá­mára különösképpen nem vonzó a szervezet. hogy azért lépett be, mert amikor a munkahelyére felvették, elküldték a KlSZ-irodába is. azért lett KISZ-tag, mert mások is azok, vagy ami Mi­inél is veszélyesebb, a?ért 'ott KISZ-tag, mert „rttőí valami- léié előnyöket vár. Milyenek ezek a íshietséges előnyök? A tanácskozáson mindez úgy fogalmazódott meg, hogy féltenünk keli a jövő nemzedékét, mert mi felnőt­tek elkövettünk jónéhiány hibát. A gazdaság kemény törvénye, hogy anyagi lehe­tőségeink nem határtalanok. Túlzsúfoltak, rosszul felsze­relitek az iskoláink, nincs meg az az intézményrend­szerünk, ami a felnőtté érés éveit kiszolgálni tudná. Oly­kor, és a gazdaság függvé­nye ez is, hiányoznak azok az emberek, akik a fiatalok­ért nagyon sokat tehetnének. Közhelyszerű igazság, hoigy elnőiesedett a pedagógus pá­ll y;:, hogy a kiskamasz fiú gyes rnakeiinket iskolák soka­ságában csak és kizárólag fen.inin (tulajdonságát sugal­ló nők nevelik. Máls dolog, és gazdasági kényszer ez is, hogy a GMK-t, az egy-két mellékállláist vállaló édes­apáik egyre inkább hiányoz­ni kezdenek a családokból. Hiányzik az apakép, és tár­sadalmunkból egyre inkább hiányozni kezd az apa-fiú viszony. Szembesítés II. Természetesen nem kíván­hatjuk vissza azt az időt, amikor az egykor volt falu­ban a gyerek a felnőttek kö­zött nőtt, pöttömnyi korában äs embernyi rangja volt, és amíg földmíves apjának se­gített, szerszámot adván an­nak kezébe egy szék-érküMő kijavításához, addig ez a gyerek szakmát tanult, a legősibb szakmák egyikét, de tanult mást ás. Erkölcsöt, morált, viselkedési formá­ikat. Fiatalok mondják el most családjukról, hogy az a bizonyos család, ami vala­mikor erkölcsöt, beilleszke­dési készséget tanított, adott mintegy észrevétlenül, most a felnőttek összes hibájával 'teljes szemérmetlenségével él együtt a (gyerekekkel. El­nézést a triviális fogalmazá­sért, de a munkahelyén el- fáiradt. otthon .gatyára vet­kőzött'apa és anya a gyere­kei füle hallatára szidja ott­hon a felnőtt világot, sze­mély szerint is azt az isme­rőst, főnököt, aki ha mégis becsenget este, konyak éh szíves mosoly fogadja majd. Miről is van szó? Arról, hogy a felnőttek se szentek, de még annyira okosak sin­csenek, hogy a maguk ha­zugságait eldugják a gyere­keik elől. Egy idő után a gyerek természetesnek és szükségszerűnek érzi a ha­zugságot, az iskoláiban agyonterhelt nevelőitől sem kaphat erkölcsi segítséget, egy ildő után már a szülei­ben se tud bízni. Hiszek azoknak a pedagó­gusoknak, akik azt mondják, hogy eleve rossz ,gyerek nincs. Elrontott gyerekek vannak, és minél jobban áll egy család anyagilag, an­nál inkább fenn áll ie ron­tás veszélye. Nevetséges do­log, de mindazzal amit mi a szocialista társdalomból ta­nítunk, amit szeretnénk ta­nítani, szögesen ellentétes az, hogy érettségizett gyere­kek az elégséges bizonyítvá­nyért gépkocsikat kapnak, hogy a Ikatonának éppen csak bevitt fiüt felépített ház várja néhány faluban otthon. Vessük ezt össze azzal, hogy például, egy nagyvárosi munkás gyereke évekig vár­hat majd arra a bizonyos la­kásra, ahol az életét elkezdi egyszer. Abban, hogy az if­júságunk ennyire heterogén, jelentős szerepe van bizo­nyos (társadami igazságta­lanságoknak .is. Márpedig, aki fiatal, az a világ számára mindig nyitott. Aki fiatal, az mindig teleinatian tiszta lap, befogadásra kész, kiváncsi ember. Minden olyan -eset­ben, ahol akár az odafigye­lés miatt, akár a gazdasági kényszerek hatására becsap­juk őket, fennáll annak a vesaélye, hoigy a fiatal hiszi magát kitaszítottnak a tár­sadalomból. Szívem szerint elítélek minden erőszakot, elítélek minden önpusztítást, alko­holt éppen úgy, mint a sze­relem nélküli szerelmet, vagy éppen a másféle kábí­tószereket. Nem vagyok ben­ne biztos, hogy mindez csak a fiatalok vétke, hibája, bű­ne lenne. Még akkor sem, ha az a bizonyos fiatal is el­ítélendő. Szembesítés III. Fekete Gyula író, készül­vén erre a találkozásra, kü­lönös vállalkozásba kezdett. Kijegyzetelte a Magyar Ifjú­ság (nyilvánvalóan mono­pol helyzetben lévő ifjúsági lap)*iegy 'teljes évfolyamat. Arra volt kíváncsi, hogy mi­ről, milyen témákról, meny­nyit ír ez a bizonyos ifjúsá­gi lap. Nos, megdöbbentő az eredmény. Fekete Gyula centi méterekkel mérte az egyes témák terjedelmét. Méterek jutottak különféle együtteseknek. Hosszú méte­rek jutottak a szexnek. A fiú—lány kapcsolatnak, a szerelem vulgáris oldalának, a nemiségnek. Ugyanakkor néhány centiméter, vigyázat még egy méter sem, jutott a hazafiságnak, Bartóknak, Kodálynak, e nemzet felhal­mozott szellemi kincseinek. Aligha valószínű, mert nagy baj lenne, ha így lenne, hogy valamiféle átgondolt szer- ikesztés eredménye ez a kor­képnek is beillő valóság. Egyre inkább fenyegető valóság, hogy űátszatigazsá- golk Között hagyjuk felnőni a ' . I : .-ót meghatározó ifjú- -lkat. Ahogyan a felnőtt I ghan gyakori most, hogy :. Kisebb ellenállás útját ke­fe; ve, az anyagi boldogulás látványos mutogatásával réz magának egy-egy csa­lád társadalmi rangot, ugyanígy a könnyebb elten - . álllás, a kisebb produktum lehetőségét kínál gátjuk a fiataloknak is És ha visszás a kép, amit ez az egymástól függetlenül készített három felmérés eredmenye -mutat, akkor azért el kell gondol­koznunk azon, hogy ez mennyire marasztalja el a fiatalokat. Mindazt, ami kö­rülöttük van a felnőttek szervezték, adták és kínál­ták. Méltánytalan dolog len­ne ha most. az alvilági szlengből kérem kölcsön a kifejezést, a fiatalokkal akarnánk elvit: mr a balhét. Balhé ugyanis van. És ha tisztességesek akarunk tenni magunkhoz, akkor nem sza­bad figyelmen kívül hagyni ennek a vitának a jelzéseit. A. holnap ugyanis valóban olyan lesz, amilyen felnötr tekké lehetnek a ma fiatal­jai. Naiv ártatlansággal azt mondhatná az ember, hagy ugyan már. 60 éves ko­romig megszolgálom a nyug­díjamat, utána meg legyen ami lesz. Én a nyugdíj ösz- szegéfc nem f éltem. Csak ab­ban nem vagyok bizonyos, hogy ha sokáig homokba dugjuk a fejünket, akkor mit vásárolhatok majd a nyugdíj összegért. osszkedvüen, és nyugtalansággal telten írtam le mind- mit leírtam. Nagyon sok fiatal barátom van, és na- von sok nagyszerű ember akad közöltük. Jobb lenne ne- >ik hinni, és én hiszek is nekik, de a közös felelősség sú­lyán mindez nem változtat. Ha túlzott is cs a nyugtalanság, oka és gyökere van. Nem elég a fiatalokat szembesíteni öí rnagukkar Erre a szembesítésre nekünk is szükségünk vau. Most és azonnal, mielőtt megkésnénk vele . Garths Gábor FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK! SZEMBESÍTÉS KM HÉTVÉSS :

Next

/
Thumbnails
Contents