Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-27 / 227. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. szeptember 27. Kommentár Angola harcai Kádár János tegnap fogadta a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa hazánkban tartózkodó küldöttségét. (KM-telefoto) Egyetemes felelősség a világbékéért Sevardnadze beszéde a BT jubileumi ülésén Növelnünk kell az ENSZ szerepét a jobb világ felépí­tésében, a Biztonsági Tanács hatékonyságának növelésé­ben — jelentette ki Eduard Sevardnadze szovjet külügyi miniszter a Biztonsági Ta­nács csütörtöki ünnepi ülé­sén, amelyet az ENSZ fenn­állásának 40. évfordulója al­kalmából tartottak. E feladat időszerűségét — folytatta a szovjet külügymi­niszter — mindenekelőtt a nemzetközi helyzet bonyo­lultsága határozza meg. A je­lenlegi feszültség okairól már volt alkalmunk szólni az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. Az emberiséget napjainkban csakis úgy menthetjük meg a feje felett függő veszélytől, hogy az államoknak egyesí­teniük kell minden erejüket. A különböző államokban már annyi hadviselési esz­köz halmozódott fel, hogy az­zal az egész élővilág kipusz­títható. A fegyverek halmo­zása és tökéletesítése pedig tovább folytatódik — hang­súlyozta Sevardnadze, majd rámutatott: a földi fegyvere­ket most űrfegyverekkel akarják kiegészíteni, olya­nokkal, amelyek úgyszólván egy pillanat alatt képesek megsemmisíteni bármilyen célpontot. Sevardnadze emlékezte­tett rá, hogy a Szovjetunió változatlan, elvi politikai irányvonalához híven javas­latot terjesztett a jelenlegi közgyűlés elé arról, hogy a kozmikus térség nem kato­nai, hanem békés célú hasz­nosítása érdekében fejlesszék a nemzetközi együttműkö­dést. Hozzáfűzte: a Szovjet­unió egyoldalúan beszüntet­te az atomrobbantásokat és javasolja, hogy állapodjanak meg az atomveszély kiküszö­bölésével összefüggő egész kérdéskomplexumban, kezd­ve az atomfegyverek befa­gyasztásától azok teljes fel­számolásáig. Megemlítette, hogy a Szovjetunió bármi­lyen fegyverfajta korlátozá­sában, illetve csökkentésében hajlandó odáig menni, amed­dig partnerei is készek. Sevardnadze kijelentette, hogy a Szovjetunió, mint az ENSZ egyik alapító tagja, azt szeretné, hogy a világszerve­zet az egyetemes béke való­ban tekintélyes védnöke le­gyen. Hozzáfűzte: országunk ezért sürgeti az ENSZ és mindenekelőtt a Biztonsági Tanács hatékonyságának nö­velését. A Biztonsági Tanács ál­landó tagjainak felelőssége természetesen a legcseké­lyebb mértékben sem csök­kenti azt a szerepet, amelyet a BT többi tagjainak, az ENSZ valamenyi tagállamai­nak kell betöltenie a nemzet­közi béke fenntartásában. Legyen közöttük bármilyen különbség is, annak nem szabad elhomályosítania a legfontosabbat: a közös fele­lősséget azért, hogy elhárít­hassuk a nukleáris veszélyt és megóvhassuk a békét. Sze­retném remélni, hogy mai ülésünk újabb ösztönzést ad az ENSZ és a Biztonsági Ta­nács egész tevékenysége ha­tékonyságának növeléséhez — fejezte be Eduard Se­vardnadze. A politika nagy fordulatát követő években úgy új tár­sadalmi-gazdasági útra lépő ország dolga mindig nehéz. Kiváltképp akkor, ha az ille­tő ország elmaradott, fejlet­len gazdaságú. Sokszorosan nehezíti helyzetét, ha nem építkezhet békében, ha ke­mény harcokban — mond­hatni kétfrontos háborúban — kell védelmeznie önmagát, új útját, s emellett kell megpróbálnia az előrejutást. A napjainkban ismét a vi­lágpolitikai reflektorok fé­nyébe került Angola ilyen ország. Gyakorlatilag tíz esz­tendeje kell folyamatosan harcolnia is ennek a kin­csekben gazdag, mégis oly szegény országnak. A hata­lomból akkoriban a baloldali felszabadítósi mozgalom (ma MFLA-Munkapárt) által ki­tessékelt más irányzatú és elképzelésű politikai szerve­zetek azonnal a szocialista előrelépéssel szemben hirdet­ték meg harcukat, ellenfor­radalmi szerepet vállalva ez­zel. A közeli és gazdag Dél­afrikai Köztársaság az egyik, a távoli, de még hatalma­sabb Egyesült Államok a má­sik mentora az angolai el­lenforradalmároknak. Ele­gendő fegyver, pénz és más segítség jut tőlük az UNITA fegyvereseinek ahhoz, hogy azok az angolai délvidékeken fenntarthassák a bizonyta­lanságot. Mégsem lettek vol­na ők elég erősek a fiatal ál­lam eltiprására, hiszen a nyílt külföldi támogatás láttán az angolai kormány katonai segítséget kért és kaipott Kubától. Ezután lé­pett fel a dél-afrikai rend­szer saját katonai erejével Angola ellen, máskülönben az ellenforradalmárakat ki- ebrudalták volna az ország­ból. Érthető, hogy ilyen erőfe­szítések mellett nehéz gyor­sabban lépni előre az új tár­sadalom formálásában. S persze az is logikus, hogy Angola barátainak segítsége nélkül még nehezebb, esetleg lehetetlen 'is lenne a tovább­haladás. Az angolai állam irányítói érthetően igénylik hát a gazdasági-politikai se­gítséget, s hálásak érte. Nem csoda, hogy a baráti országok vezető államférfiainak láto­gatását rendkívül fontosnak ítélik Luandáiban. Kivált nagyra tartják, ha a szocia­lista államok vezetőit üdvö­zölhetik, hiszen jól tudják, hogy Angola függetlenségé­nek, társadalmi haladásának egyik biztosítéka ezeknek az államoknak a segítsége és ki­állása. Avar Károly (Folytatás az 1. oldalról) is felhívta a figyelmet, hogy a szocialista brigádok mű­velődésében — noha átme­neti bizonytalanság érzékel­hető — továbbra is ezek a közösségek jelentik a mun­kahelyi művelődés legtevé­kenyebb bázisát. Több sza­bolcsi üzemben a brigádok az új művelődési programok kezdeményezői, szervezői. Az utóbbi években egyre nő az „Igaz ez a szép’’ vetélkedőn részt vevő közösségek szá­ma, tudásuk színvonala is. A feladatok között nyoma­tékosan hangsúlyozták, hogy a szakszervezeteknek is se­gíteniük kell a nyolc osz­tályt nem végzettek beisko­lázását, a szakmai művelt­ség gyarapítását, a több szakma elsajátítását. Szóbeli kiegészítésében Nagy László, az SZMT titká­ra utalt arra, hogy Szabolcs- Szatmárban is rendelkezésre állnak a művelődés anyagi alapjai, legfeljebb a kom­mersz kultúra forrásai szű­kültek be. A legfontosabb, hogy a hasznos céloknak megfelelően használják fel mindenütt a művelődés anyagi bázisát. Jelentős és kihasználatlan tartalékokat tárhat fel a szakszervezeti és az állami közművelődési há­lózat együttműködése, amint ez máris szemléletesen bizo­nyítható a megyeszékhelyen és néhány vidéki településen. Ekler György, a megyei pártbizottság titkára hozzá­szólásában a munkássá válás elmúlt másfél-két évtizedes folyamatáról szólva hangsú­lyozta, hogy ugyanebben az időszakban formálódott, fej­lődött a munkásművelődés ügye is. Ezért a munkahelyi kultúra szervezőinek, irányí­tóinak van mire építkezniük. Ma az üzemek helyzete oly­kor lényegesen eltér egymás­tól, és ennek megfelelően kell differenciálni, rugalma­san alakítani a munkahelyi művelődés tevékenységi for­máit. Hangsúlyozta továbbá a szakmai és az általános műveltség növelésének nél­külözhetetlen voltát, vala­mint azt, hogy az üzemi, munkahelyi művelődésnek illeszkednie kell a megvál­tozott gazdasági körülmé­nyekhez. A vitában felszólaló Boros Gábor tanár, a nyírbátori szakmaközi bizottság tagja, a munkásművelődés mód­szerbeli tapasztalatairól szól­va rámutatott: a gazdasági vezetők személyes kötődése, tevékeny részvétele is élén­kíti a munkahelyi művelődé­si életet. Tóthné Munkácsi Júlia, a Nyíregyházi Konzervgyár népművelője a számszerűség, a mennyiségi törekvések he­lyett a tartalmi színvonal emelését sürgette. Bírálóan szólt azokról a neves elő­adókról, akik „csillagászati” összegekért vállalnak vidéki előadásokat. Tóth László, a szakszerve­zeti művelődési ház főmun­katársa az üzemi művelődé­si bizottságok megújítását, munkájuk korszerűsítését sürgette. A szakszervezetek megyei tanácsa személyi kérdések­ben döntött. Hovánszki Já­nost, a MEDOSZ megyei bi­zottságának volt titkárát nyugdíjba vonulása miatt, érdemei elismerésével fel­mentették az SZMT, vala­mint a testület elnökségének tagsága alól. Kocsis Lászlót, a MEDOSZ megyei bizottsá­ga titkárát e vezető testüle­tekbe kooptálták. Befejeződött a magyar —szovjet barátsági hét * A magyar—szovjet barát­sági hét megyei eseményso­rozata tegnap több program­mal zárult. A tanárképző fő­iskolán A Szovjetunió 40 éve címmel nyitottak kiállítást. Rendkívüli oroszórát tartott a Zrínyi Ilona gimnázium­ban Nelli Alekszandrovna Zsuraljova, a pedagógiai tu­dományok kandidátusa, a Puskin Intézet budapesti ta­gozatának módszertani fő­előadója. A Tudomány és Technika Házában a magyar —szovjet műszaki együttmű­ködésről hangzott el egy elő­adás. A vendégek Kisvárdára lá­togattak, ahol a Hazafias Népfront épületében a város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői mu­tatták be a rétközi város éle­tét. A városi művelődési köz­pontban Lenin életét bemu­tató kiállítást nyitott meg Alekszandr Eduárdovics Gri- bovszki, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igaz­gatóhelyettese. A vendégek ellátogattak Tuzsérra. Az ÉRDÉRT Vállalat gyáregysé­gében nagygyűlést tartottak. Méltatták a szovjet és a ma­gyar nép, a dolgozók barát­ságának történelmi jelentő­ségét. Utaltak rá, hogy Tu- zséron a fafeldolgozás alap­anyagának túlnyomó részét a Szovjetunióból kapják. A munkaversenyek, a hétközi napi találkozók révén itt a két nép barátsága sokkal konkrétabb, mint az ország más tájain. A vendégek felkeresték a HUNGAROFRUCT tuzséri telepét és a MÁV átrakókör­zetét is megtekintették. A barátsági hét vendégei tegnap elutaztak a megyéből. Olist tartott a KISZÍV elnöksége Bővülő szövetkezeti szolgáltatás Elutazott a romáé szakszervezeti delegáció Négynapos látogatása után tegnap elutazott megyénkből a román szakszervezeti dele­gáció. A háromtagú küldött­ség a romániai Szatmárból, testvérmegyénkből érkezett és loan Tilincanak, a megyei szakszervezeti tanács elnöké­nek vezetésével tapasztalat- cserét folytattak Szabolcs- Szatmár szakszervezeti veze­tőivel, munkahelyi szakszer­vezeti tisztségviselőkkel, ak­tivistákkal. A román vendégek itt-tar- tózkodásuk során találkoztak Varga Gyulával, a megyei pártbizottság első titkárával, aki megyénk politikai, gaz­dasági életéről is tájékoztat­ta a vendégeket. A küldöttség Tóth Gézá­nak, az SZMT vezető titkárá­nak társaságában látogatást tett Nyíregyháza, Vásárosna- mény és Mátészalka több ipari, mezőgazdasági üzemé­ben, művelődési intézményé­ben. A Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén működő víztársulatok és víz­közmű társulatok elmúlt öt­éves tevékenységét értékelte egyebek mellett csütörtökön Nyíregyházán a Vízgazdál­kodási Társulatok Országos Választmányának elnöksége, melynek ülésén részt vett Zsuffa Ervin, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyet­tese is. A megye öt víztársulatá­nak és harminckét közmű társulatának érdekeltségi te­rülete megközelíti a 455 ezer hektárt, míg a kezelésükben lévő közcélú csatornák hosz- sza meghaladja a 2750 kilo­métert. Mint az elnökségi ülés megállapította, a társu­latok a megye területén je­lentkező vízgazdálkodással kapcsolatos feladatokat a ta­Az ipari szövetkezetek szolgáltatói tevékenységé­ről, a további feladatokról, valamint az építőipari szö­vetkezetek helyzetéről és a fejlesztési lehetőségekről tárgyalt csütörtökön dél­előtt a KISZÖV elnöksége. Ha a szolgáltatásról esik szó, a legtöbben elmaraszta­lóan beszélnek róla. Az el­múlt éveket tekintve ennek van némi alapja, ám a me­gye ipari szövetkezetei azon vannak, hogy mind jobban kielégítsék a lakossági igé­nyeket. Ezt példázza az is, hogy 1984-hez képest kilenc százalékkal növelték szolgál­tatói tevékenységüket. Külö­nösen kiemelkedik a gépjár­műjavítás a Nyíregyházi Tempó, a Nyírbátori Építő- és Szakipari és a RAFAFÉM szövetkezetek révén. A hír­adástechnikai eszközök és a háztartási gépek javításánál az Elitász Kisszövetkezet, a Vásárosnaményi és a Tisza- löki Vegyesipari szövetkeze­tek járnak az élen. Javult a nácsi és vízügyi szervekkel összehangoltan, jól látják el, ezzel elősegítik a mezőgazda- sági üzemek termelését-, a termelés biztonságát. Nagy szerepük van a települések közműves ivóvízzel történő ellátásában, a keletkezett bel- és szennyvíz elvezetésé­ben. Gond viszont, hogy a tár­sulatok egyre kisebb nyere­séget nyújtó megbízatások­hoz jutnak, ráadásul a mun­kák jó minőségű kivitelezé­sét biztosító gépparkjuk mind öregebb. A szabolcsi társulatok munkájának érté­kelése után az elnökség tag­jai tájékoztatót hallgattak meg a csatornamű társulatok VI. ötéves tervidőszakban végzett munkájáról, a Bala­ton melléki települések csa­tornázási programjáról. cipőjavítási tevékenység is. Elismerés illeti a nyíregyhá­zi szövetkezetei, ahol meg­szervezték a hozom-viszem jellegű szolgáltatást. Ezzel az a céljuk, hogy az eddig el­látatlan területeket is felke­resve, a javításra szoruló ci­pőket begyűjtve, a nyíregy­házi részlegeknél megjavít­ják. Az építőipari szolgálta­tás területén elmaradtak a szövetkezetek a tervezettől, s ez többek között a gyen­ge piackutatásnak is tudha­tó. Az elnökségi ülés másik napirendjén, az építőipari szövetkezetek helyzetéről el­hangzott, nehéz körülmények között kezdték az évet. Ez persze nem menti azt a négy szövetkezetei — a demecse- rit, az ibrányit, a nyíregyhá­zit és az újfehértóit —, ame­lyeknél hetvenmillió forint a várható termelésiérték-ki- esés. A fentiekből látható, a megye szövetkezeti építőipa­ra nincs a legrózsásabb hely­zetben. A termelés csökkené­sében még jelentős szerepet játszik a létszámcsökkenés is. Most — a tavalyi hason­ló időszakhoz viszonyítva — kétszázzal kevesebben dol­goznak az építőiparban, de a szövetkezetek közötti meg­oszlás sem egyenlő. Gondot okoz a szakmun­kások hiánya. Ezen szak­munkásképzéssel enyhítenek a szövetkezetek, ám a vég­zett fiatalok egy része a na­gyobb kereset reményében kilép a szövetkezetből. Emel­lett nem minden esetben megfelelő a középvezetői garnitúra, ami hátráltatja a gazdaságos termelést. S a probléma inkább ott jelent­kezik, hogy a szövetkezetek túlnyomó többségében a ve­zetők nem értik meg, életké­pesek csak jól felkészült mű­szaki apparátussal lehetnek. Ennek egyenes következmé­nye az is, hogy nem követe­lik meg a megfelelő minősé­get. Termelés- és jövedelem­kiesést jelent a. műszaki át­adást követő sok hiánypót­lás. Ezen csak jó és pontos munkaszervezéssel lehet vál­toztatni. (sípos) Víz- és közművek — társulásban 1 NEB a zöldség-gyümölcs termelésről (Folytatás az 1. oldalról) helyett a megoldás valami­féle keresése. A jelen levők többségének a véleménye az volt, hogy „a sok tárca kö­zött elvész a gyerek”. Sok esetben még változatlanul hosszú a termék útja a ter­melőtől a fogyasztóig, és ez mindig áremelkedéssel jár. Nem azonos a különböző szervek anyagi érdekeltsége sem, sok helyen szemléleti problémák is vannak. A he­lyi tanácsok sem mindig él­nek azokkal1 az eszközökkel, amelyek az ellátási kötele­zettségükből reájuk hárulnak. Tisztességes árakra van szük­ség, tisztességes haszonnal — s akkor a termelő és a fo­gyasztó is megtalálja majd a maga számítását. A közel négyórás vita után a bizottság javaslatokat ter­jesztett elő. Ebben — töb­bek között — a termelendő és megtermelt árualapok, központi összehangolását in­dítványozták. A burgonya és a téli alma termelési ösztön­zésére a jelenlegi támogatási rendszer olyan irányú módo­sítását szorgalmazták, amely a termelési kedv növelését, fenntartását ösztönzi. A helyi irányítószerveknek, illetve a megyei Zöldért Vállalatnak és a szövetkezeteknek is több hasznosítható javaslatot cí­meztek.

Next

/
Thumbnails
Contents