Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

1985. szeptember 4. Kelet-Magyarország 3---------------------------------­-----------------------------------------------------------------------------\ Behozni a lemaradást Serkenteti gazdaság H iányoztam. A nyaralók közül. A harminc fo­kok hónapjait végig­dolgoztam. És most, amikor enyhülni látszik a meleg, szívesen elmennék pihenni. Pontosan tudom, mint csepp a tengeriben, annyit jelent a munkám. Senkinek sem hiányoznék, mégis valami­féle bűntudatot érzek ma­gamban, amikor bejelente­ni készülök a szabadságo­mat. Nem hallok, nem ol­vasok mást ugyanis, mint azt: az év végéig rá kell kapcsolni, be kell hozni a lemaradást. Jól -tudom, nem nekem címezik a felszólítást. Aminit azt is könnyű megfejteni: nekünk mondják. Vala­mennyiünknek. Társadalmi ügy, hogy az elmúlt egy-két esztendőhöz hasonlóan, az idén ,is pozitív mérleggel zárjunk. A nyolcvanas évek elején, sokkal rosszabb fel­tételek között voltunk. A fizetési egyensúly megőrzé­se esetenként drasztikus változtatásokat is megköve­telt: nemegyszer teljes el­sőbbséget kellett adni az egyensúlyi követelmények­nek a távlati érdekekkel szemben. Nóta bene: a ter­vezésben, a szabályozásban, a piaci hatások erőteljesebb érvényesülést elősegítő szer­vezeti, intézményi intézke­désekkel már hosszabb táv­ra kiható lépést tett a gaz­daságirányítás. Nehezen tudom elképzel­ni, hogy — említsük példa­ként a Ganz-MÁVAG-ot — az öntő szakmunkás lerövi­dítsen valamilyen technoló­giai folyamatot azért, mert be kell hoznia a népgazda­ságnak a lemaradást. Nem teheti, hiszen inkább baj származna belőle, mint ha­szon. De hát akkor mit kémek tőlünk, valamennyi­ünktől? Ha már a Ganz- MAVAGnról esett szó, foly­tassuk is vele.- A minap kaptam egy telefont: az egyik megyei KISZÖV il­letékese kérte, hozzam ösz- sze a szövetséget a buda­pesti cég egyik vezetőjével. Azt olvasták, hogy tartós kooperációs kapcsolatokat keresnek a fővárosiak. Amint ők maguk is, egy pesti gyárral. Ám az előb­bi cég a hiányt akarja meg­szüntetni, az utóbbinak pe­dig szabad kapacitásai van­nak. „Házasságra” lépne a KISZÖV és talán a Ganz- MÁVAG is: ám nem mind­egy, hogy mikor. Ha sokáig méricskélik egymást, lassan döntenek és lépnek, akkor később lesz termék az együttműködésből. Ha gyor­san? Akkor talán még az idén elkészülhet olyan al­katrész, vasszerkezet — ők tudják, hogy pontosan mi­csoda —, amelyik szükséges A közelmúltban jelent meg Faluvégi Lajosnak, az V ___________________________________ Országos Tervhivatal elnö­kének írásában egy eddig nemigen ismert adat: „Egy munkanap a nemzeti jöve­delmet 0,4 százalékkal — 3,5 milliárd forinttal — nö­veli. Ez pedig az erre az év­re tervezett nemzeti jöve­delemnövekedés hatoda.” Vajon hány hatod hiány­zik? A szakemberek számí­tásai szerint a második fél évben 800—900 millió dol­lár értékű exportra lenne például szükség .. . Nehéz megmondani egy- egy üzem, egy-egy műhely dolgát, feladatát. Azt min­dig is ott tudták, tudhatták jól és pontosan, ahol a mun­kát kiadták, aíhol a helyi programokat megfogalmaz­ták. A vállalatoknál, a gyá­rakban. A nagyobb lépté­keikben értendő válasz azon­ban olvasható volt az Or­szágos Tervhivatal elnöké­nek írásában: „Nemcsak természetes, hanem hasznos is érdekviszonyaink nyílttá válása. Az tehát, hogy a vállalati érdeket tükröző körülmények most a koráb­biaknál élesebben megfo­galmazódnak. De helyén­valónak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a vál­lalatok rövid távú érdekei­nek egyszerű összeadása korántsem azonos a népgaz­daság érdekeivel, sőt a vál­lalatok összességének valós érdekével sem.” Az esztendőből már nincs sök hátra. Négy hónap, szeptember elsejétől számít­va, mindössze százbuszon- két nap az év, ha tetszik, 427 milliárd forint... Ügy persze, hogy a hétvégeken és karácsonykor is a mun­kapadnál állunk. Amikor kiderültek a számok, a tervtől vajó lemaradás ada­tai, nem hangzottak el olyan bírálatok, hogy nem dolgozunk. De az már igen, hogy amit végzünk, az bi­zony nem éppen megfelelő. Erre sem az elmúlt hetek­ben döbbentünk rá. J ellemző, hogy az ipari termelés már a nyári hónapokban élénkült, s valamennyire már ekkor sikerült ellensúlyozni az el­vesztett külpiacokat. „Be­lépett” a kormányzat is e közös munkába. Számos módon könnyítette, ösztö­nözte intézkedéseivel a gaz­dálkodó egységek tevékeny­ségét. Csökkentette a ka­matlábakat például és ser­kentette a vállalati expor­tot. Az elkövetkezendő négy hónap teljesen biztosan többet követel valamen­nyiünktől. Többet, de nem lehetetlent. És ez a lényeg: rajtunk áll, hogy megte­remtjük-e a számokban is mérhető alapjait az elkövet­kezendő öt esztendőnek. G. L. _______________________y Csomagolás előtti ellenőrzés a Vörös Október Férfi­ruhagyár vásárosnaményí gyárában, (jávor) üzemi orvo­si rendelőben. A rakamazi Győzelem Ter­melőszövetke­zetben Öt hó­napja műkö­dik az üzemi orvosi rende­lő. Az állan­dó asszisztens alkalmazása mellett he­tenként két alkalommal dr. Harsányi Béla körzeti orvos tart rendelést a tsz központi épületében lé­vő, jól felsze­relt rendelőben. (Elek Emil fel­vétele) _______ Gyáravatás előtt Nyírszőlősön Elcsábított iizemalapítók Őrzök egy kis elefántot. Ott áll az asztalomon. Üveg­ből formálta-szobrászkodta néhány perc alatt az üvegmű­ves mesterként tisztelt Szép László Nyírszőlősön 1982. de­cember 16-án. Nevezetes dátum. Ezen a téli délelőttön he­lyezték el az új, modern üvegipari üzem alapkövét. 83-ban 42, a következő esz­tendőben már 67 millió fo­rint értékű árut termeltek. Az idén a tervezett 70 mil­liót is túlszárnyalják. Jövőt is alapozott ezzel az Üvegtechnikai Termelési Társulás, melyet a nyíregy­házi Vörös Csillag Tsz és a METRIMPEX Külkereske­delmi Vállalat együttműkö­dése fémjelez. Szükség és igény A szükség és az igény szülte az üzemet. Piac volt, partnert keresett a METRIM­PEX. Megtalálta. Először csak nyolc-tíz, majd folya­matosan harminc-ötven szak­munkást csábítottak el a BEAG UNIVERSIL nyíregy­házi gyárából. — Fájdalmas volt tizen­négy esztendő után megvál­ni — emlékezik Szép László. — Egy volt káposztasava- nyítóban kezdtük a terme­lést. Ez év novemberében viszont felavatjuk Nyírszőlő- sön Közép-Európa legkorsze­rűbb üvegműves üzemét. — újságolja Székelyhídi Fe­renc a társulás igazgatóhe­lyettese, termelésvezető. Ez a „gyár” kisugárzik környe­zetére. Formálja, változtatja a falu arculatát. Felújított kövesút fut az üzem köz­pontjáig. Százezrekbe került. Itt van a 10-es autóbusz végállomása. Bevezették a gázt, a vizet, a villanyt. Több kilométeres telefonvonalat építettek ki. összekötötték a világgal, az egykori Jókai- tanyát. — Kezdeményeztük a ta­nácsnál a családi házak épí­téséhez szükséges telkek ki­alakítását is — veti közbe Vámos Tibor tsz-elnök. — Három évvel ezelőtt még pb-gázzal formáltuk az üvegtermékeket — mosolyog Székelyhídi. — Akkor en­gem is az első lázadók közé soroltak. Nagy vihart kavart akko­riban Nyíregyházán az Uni- versil-ből kivált üvegesek ügye. Városi fórum is foglalkozott vele. Azóta vál­tozott a helyzet. Együttmű­ködnek a régi gyárral. — Tépték a hajukat a szakmunkásképzőben is, mert pillanatnyilag be kel­lett szüntetniük az üveges szakma oktatását — emlé­kezik Szép László. A rosszakarók csődöt jó­soltak. Mások egy-két évet adtak az új közös vállalko­zásnak. „Bedöglik” — mon­dogatták. Három év óriási fejlődést eredményezett. — Erre az időszakra az intenzív termelésfejlesztés, s ezzel egy időben a terv­szerű beruházás a jellemző. És az első perctől exportra termeltünk, közben „örökö­sen” építettünk. Vámos Tibor, Székelyhídi Ferenc és Szép László kala­uzol az új üzemben. Az ÉPSZER munkásai az utolsó simításokat végzik a beruhá­záson. Dicséretükre legyen mondva, 1986 dereka helyett 1985 végén szalagvágás, ava­tás lesz itt. A beruházás 106 millióba kerül. Földgáz­üzemelésű modern, gyára lesz Nyírszőlősnek. Export Afrikába — Kikacagtak bennünket. Mit gondolnak ezek? Nyír­szőlősre gázt bevezetni? Nem lesz abból semmi. Itt van. A vezeték alkalmas egész Nyírszőlős ellátására, hiszen 5,5 kilométer hosszú — em­líti a tsz elnöke. Világos csarnokok, fehér falakkal. Orvosi rendelő, ebédlő, fürdők, öltözők. Min­den van, amire egy modern üzemben szükség van. Nyírszőlős termékeit ma már nemcsak a szocialista piacon, a tőkés országokban és a harmadik világban is ismerik. Szállítanak Olasz­országba, Portugáliába, Pe­ruba, Nigériába. — Nincs termékelhelyezési gondunk. Jelenleg Nigériába szállítunk — mondja Szé­kelyhídi Ferenc. Jó „lóra” tett a tsz, jól kozkáztatott a METRIMPEX. — Mi hasznosítottuk a ki­használatlan épületeinket. Szabad munkaerőt tudunk ebben az üzemben foglalkoz­tatni. És mindezt jövedelme­zően! — mondja Vámos Ti­bor. Három év statisztikája is ezt bizonyltja. 1982-ben 20, Ö zvegy Fekete Pálné do­bogó szívvel nyitott be a hirdetőirodába. Ala­csony, meghajlott hátú öreg­asszony volt, sima arcú, nap­szítta bőrű. Ráncos szok­nyája előtt ropogósra vasalt kék kötényt viselt, lábán rövid szárú fekete csizmát. Derekához odaszorította há­ziszőttessel letakart nagy vesszőkosarát. — Jó napot kívánok! __ Az újságba akarom beleté­tetni magamat. Itt lehet? — kérdezte bátortalanul a rá­köszönő fiatal lánytól és su­tán az íróasztalhoz lépett. — Tudja lelkem, az én drága uram hét éve elment, Isten nyugosztalja ... nem volt nála jobb ember a vilá­gon !... — mondta elboruló szemmel, miközben elhe­lyezkedett a felkínált szé­ken. Kosarát a lábához tette, megoldotta álla alatt a szo­rosra kötött fejkendőt, fel­sóhajtott és kis hallgatás után ránézett a lányra. — De ugye lelkem, a ne­vemet nem kell kihirdetni? Mit szólnának a szomszédok, ha megtudnák, hogy én így eladom magamat!... Már, a hetvenhatodikat taposom. — Ha házassághirdetést tetszik feladni, akkor abba nem írunk nevet. Ez titkos dolog — mondta komolyan a lány. —■ Csak én fogom tudni, meg a néni! A leve­lekért meg majd személye­Gyáralapítók, iparterem- tők. Igen. Büszkék arra, hogy Nyírszőlősön üvegmű­veseket nevelnek. Szép László mondta: ez biztosítja a jövőt. Szeptembertől már három évfolyam tanulja az üvegműves szakmát, össze­sen 43-an vannak. A „sava- nyítóban” kezdők közül jö­vőre szabadulnak az első szakmunkások. Kiváló mes­terektől tanultak: Kuhár Andrástól, Szép Lászlótól és a többiektől. Mi az elképze­lés a jövőre? Vámos Tibor: Helytállni — versenyben — Helytállni a világpia­con, ahol elég éles a ver­seny. A 80-as évek végére 120 millióra szeretnénk bő­víteni a termelést, és még tovább javítjuk a dolgozók élet- és munkakörülményeit. — Korszerű, komplett ok­tatólaboratóriumi berende­zésekkel kívánunk megjelen­ni a világpiacon. Ezt a METRIMPEX elsősorban a harmadik világ piacain kí­vánja elérni. Vasárnap in­dulok Teheránba. Nemzetkö­zi vásáron mutatjuk be ter­mékeinket — fűzi az elmon­dottakhoz Székelyhídi Fe­renc. Farkas Kálmán Házassági hirdetés sen tetszik bejönni... Az öregasszony görcsös tar­tása megenyhült, ölébe ej­tette kérges kezét és pillát- lan vízkék szemét várako­zóan a lányra emelte. — Tudja kedves, — ma­gyarázta szégyenlős pislo­gással — azért tétetem ki magam, mert nem bírom már egyedül a munkát! Nagy a porta, gazda kellene! Meg naphosszat senki se nyitja rám az ajtót... — Mit írjak néni, úgy jó lesz, hogy hetvenöt éves öz­vegyasszony megismerked­ne házasság céljából hoz­záillő özvegyemberrel ? — kérdezte gondolkodva a lány. Az öregasszony tétován ült. — írja bele lelkem, — szólalt meg kisvártatva, — hogy jó nyugdíjam van, nagy földem, meg malacok, aprómarhák ... Ugye így csak jobban jönnek az em­berek? ... — mosolyodott el, fogatlan száját félrehúzva és elpirult. Tekintetét lesü­tötte a földre. A lány tolla sebesen szán­totta a papirt. Műhelygondok Kényest?) kérdések VANNAK SZAKMAI VITÁK, amelyeket nem lehet befejezni, pontosab­ban, nem lehet minden kérdésre mindenki szá­mára százszázalékosan el­fogadható választ adni. Ez jutott eszünkbe a közel­múltban Nyíregyházán tartott országos jellegű neveléselméleti és okta­táspolitikai fórumon, ahol több, „kényesnek” tartott kérdést is megvitattak a pedagógusok. Csupán néhány megvi­tatott, de le nem zárt kér­dést idézünk az említett „Alkotó pedagógus — al­kotó iskola” elnevezésű pedagógiai fórum külön­féle szekcióüléseinek napi­rendjéről. „Miben ragad­ható meg és fogalmazható meg az egyes pedagógu­sok sajátos hatása? Jár- hatnak-e egyes pedagógu­sok »külön utakon?« Le­hetnek-e sajátos követel­ményeik? Ha igen: nem veszélyeztetik ezzel az egy­séges követelményrend­szert? Ha nem: nem szű- kül-e le az alkotás lehe­tősége, miiben fejlődhet­nek egységesen a tanulók, egységes irány, ütem stfo.” Vagy egy másik téma­kör, amiről beszélgettek az ország legkülönbözőbb megyéiből idejött neve­lők: „a tantestületben a közösségi légkört nem a szabad vélemé*tpigűvá- nítás mérgezi, hanem a sugdolózás, a pletyfaL az / egymás munkájáról torul- I állók, gyermekek, szülök I előtt elmondott alaptalan I vélemények”. í De szó volt többek Jcő- I zött a nevelők körébe® az / egyéni és közösségi érte- L kék egyeztetéséről, a tAl- zott érzékenységről, az el- szürfcülés veszélyeiről, s arról is, a pedagógust ta­nítványának elbírálásá­ban nem befolyásolhatja a szülő társadalmi státu­sa, rangja, a különböző szolgáltatások, baráti, kol- legális kapcsolatok. Külön címszóban fejtették ki vé­leményüket a befolyásos szülők és a nevelők konf­liktusairól, illetve a peda­gógus megajándékozásá­ról. HA JÓL BELEGONDO­LUNK, aligha szűkíthetők le az említettek az isko­lákra. Érdemes róluk má­sutt is gondolkozni... (p. g.) — Mit írt lelkem? — kér­dezte kíváncsian az öreg­asszony. — Hetvenöt éves özvegy­asszony, jó nyugdíjjal, ház­zal, földdel, megismerkedne hozzáillő özvegyemberrel házasság céljából, — olvas­ta a lány. — No, már csak a jelige kell! — emelte fel a fejét. — Milyet tetszik vá­lasztani ?... Az öreg elbizonytalanko­dott. Mocorgott a székben, igazgatta az ősz haján lógó kendőt. — Hát, amit szoktak! — motyogta. — őszirózsa jó lesz? Vagy nefelejcs ? — Az az, nefelejcs! — élén­kült fel az öregasszony. — Tudja, nefelejccsel ültettem körbe az én megboldogult uram sírját, szegény mindig azt szerette életében! — tö­rölte meg elérzékenyülve hü­velykjével a szeme sarkát. — Mit fizetek kedves? K osarából kivette zseb­kendőbe kötött pén­zét, lassan odaszámol­ta a forintokat az asztalra. Aztán mosolyogva, megszí­nesedett arccal az ajtóhoz lé­pett. — Isten áldja meg lelkem, áldja meg az Isten! — há­lálkodott könnyben úszó szemekkel és óvatosan ki­lépett a járókelők közé. Tóth Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents