Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-24 / 224. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. szeptember 24. Kambodzsa ENSZ-közgyOlés Honvédelmi törvény A kötelező katonai szolgá­lat bevezetését rendelte el a Kambodzsai Népköztársaság államtanácsa. A rendelet sze­rint a 18—30 év közötti fér­fiak ötéves katonai szolgála­tot kötelesek teljesíteni. Ugyancsak kambodzsai hír, hogy a múlt héten Thaiföld fegyveres erői összesen két­száznál több alkalommal sér­tették meg Kambodzsa fel­ségterületét. A thai tüzérség által támogatott kambodzsai ellenforradalmárok több íz­ben betörtek a Népi Kam­bodzsa területére. A harcok során a kambodzsai népi fegyveres erők 150 ellenforra­dalmárt harcképtelenné tet­tek. Az összecsapásokban — bangkoki jelentés szerint — megsebesült két, az ellenfor­radalmárok oldalán harcoló thai katona is. Egyébként augusztus fo­lyamán a kambodzsai csapa­tok és a velük szövetséges vietnami önkéntesek több, mint ezerhatszáz khmer el­lenforradalmárt tettek harc- képtelenné. Ugyanebben a hónapban négyszáz volt ellenforradal­már hagyott fel tevékenysé­gével, s élve a népi kormány amnesztiájával, hazatért. Shultz vádaskodik George Shultz amerikai külügyminiszter az ENSZ- közgyűlés általános politikai vitájában elmondott beszé­dében azt hangoztatta, hogy „az Egyesült Államok és a Szovjetunió most olyan tör­ténelmi lehetőség birtokába jutott, amellyel csökkentheti a háború kockázatát”. „Rea­gan elnök várakozással te­kint Gorbacsov főtitkárral novemberben sorra kerülő találkozója elé. A miniszter ezzel együtt félreérthetetlenül jelezte, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó módosítani az űrfegyverkezéssel kapcsola­tos álláspontján. Arról be­szélt, hogy az Egyesült Álla­mok „kész az alkura és al­ternatív javaslatok megvita­tására. De leszögezte: az amerikai fél a tárgyalások céljának Genfben „a hadá­szati ballisztikus támadó robbanófejek” számának csökkentését tekinti. A SALT—I. szerződésről szólva Shultz azt hangoztat­ta, hogy „a Szovjetunió so­hasem egyezett bele a tá­madó nukleáris fegyverek számának érdemleges csök­kentésébe”, s „olyan első csa­pásmérő képesség birtoká­ban van, amely aláássa a biztonság eddigi évtizedes alapjait”. Ezzel indokolta a „hadászati védelmi kezde­ményezés” — az amerikai űrfegyverkezési program — folytatását. Az egyéb leszerelési tár­gyalásokról, így a bécsi, a stockholmi tanácskozásokról szólva a miniszter kizárólag az Egyesült Államok és ka­tonai szövetségesei javasla­tait volt hajlandó méltatni, azt a látszatot keltve, hogy csupán ezek tartalmaznak megoldást. Az amerikai külügyminisz­ter a nemzetközi élet szinte minden problémájáért a Szovjetuniót igyekezett fele­lőssé tenni. Beszédében éle­sen támadta a Szovjetuniót Afganisztánnak nyújtott se­gítségéért, Vietnamot azért, mert Kambodzsának nyújt támogatást, Nicaraguát és „szovjet és kubai szövetsége­sét” tette felelőssé a közép­amerikai válságért. A világ egyéb válságpont­jairól szólva Shultz csak rö­viden érintette Dél-Afrika helyzetét, s azt mondotta, hogy „tárgyalásokra van szükség a különböző fajok­hoz tartozó dél-afrikaiak kö­zött az alkotmányos reform­ról”. A közel-keleti helyzet­ről beszélve azt hangoztatta, hogy jelenleg „erőfeszítések történnek az Izrael és arab szomszédai közötti új tár­gyalások érdekében”, s az Egyesült Államok „elköte­lezte magát ezek mellett, tá­mogatja az ilyen erőfeszíté­seket”. Ismét felszólította Irakot és Iránt a háborús cselekmények befejezésére. Élesen elítélt bizonyos „nem­zetközi, államilag támoga­tott” terrorcselekményeket, de nem említette például a legújabb párizsi fejleménye­ket. Beszédében nagy teret szentelt a világgazdaság, kü­lönösen a fejlődő országok gondjainak. Nem beszélt azonban arról, hogy az Egyesült Államok miként képzeli el annak megoldását, csupán „az adósok és hite­lezők konstruktív együttmű­ködését” sürgette. Dolgoznak az űrhajósok Széles körű tudományos ku­tatómunkát végez a Szal- jut—7—Szojuz T—13—Szojuz T—14 orbitális ürkomplexu- mon dolgozó öt szovjet űrha­jós. Az ötfős legénység hato­dik napja dolgozik együtt. Hétfőn a kozmonauták újabb kísérletet végeztek a Szojuz T—14 űrhajóval érke­zett automatikus berende­zéssel. Feladatuk olyan tech­nológia kidolgozása, amely lehetővé teszi nagy tisztasá­gú anyagok előállítását a súlytalanság körülményei között. A szakemberek továbbra is nagy érdeklődéssel kísérik figyelemmel azokat az orvo­si kísérleteket, amelyek cél­ja, hogy minél pontosabb ké­pet nyerjenek az emberi szer­vezetnek a súlytalanság kö­rülményeihez történő alkal­mazkodásáról. Ezzel főleg Alekszandr Volkov és Geor- gij Grecsko foglalkozik. A geofizikai program kere­tében az űrhajósok vizsgál­ják a föld légkörének szer­kezetét. Fénykép- és filmfel- yételeket készítenek földünk különböző térségeiről, tapasz­talataikról televíziós össze­köttetés útján számolnak be. A földi irányítóközpontba érkező telemetrikus adatok és saját jelentéseik szerint az űrhajósok egészségesek, köz­érzetük jó. Koreai család­látogatások Hétfőn befejeződött a ket­tészakított Korea negyven­éves történetének első hiva­talos családlátogatási akció­ja. A Pekingbe érkezett je­lentések szerint a rokonlá­togatók mind Phenjanból, mind Szöulból Panmindzso- non, a fegyverszüneti vona­lon keresztül visszaindultak lakhelyükre. Úgyszintén a két fél művészegyüttese, új­ságírói és kisegítő személy­zete. A Nodong Színműn, a KNDK központi lapja kifo­gásolta, a déli fél nem egye­zett abba bele, hogy a csa­ládtagok, hozzátartozók meg­hitt körülmények között ta­lálkozzanak. A találkozók szállodában zajlottak le, mind Phenjanban, mind Szö­ulban. Koreában tízmillió családtag, hozzátartozó él egymástól elszakítottan a két országrészben. Mexikói földrengés Csaknem háromezer A mexikói hatóságok köz­lése szerint eddig 2832 fellelt halottja van a múlt heti föld­rengéseknek. A mentőalaku­latok egyedül a fővárosban 1952 holttestet emeltek ki az összedőlt épületek romjai alól. További kétezer embert továbbra sem találnak, s fé­lő, hogy ők már nem fogják túlélni a szörnyű természeti katasztrófát. Több mint öt­ezer sebesültet ápolnak a fő­városi kórházakban. Mindazonáltal több mint száz személyt sikerült ki­menteni a romok alól vasár­nap Mexikóvárosban külön­legesen kiképzett kutyák se­gítségével — közölte a mexi­kói hírügynökség. Sergio del Valle Jimenez kubai közegészségügyi mi­niszter vezetésével kormány­küldöttség érkezett vasárnap Mexikóba, hogy felmérje, milyen segítséget nyújthat Kuba a katasztrófa által súj­tott országnak. A Rainbow Warrior-ügy Egy miniszter lemondása Fabius miniszterelnöknek az a beismerése, hogy fran­cia ügynökök süllyesztették el a Rainbow Warriort, ar­ra mutat, hogy a francia kormány tisztázni akarja ezt az ügyet, amelynek hul­lámait Hernu hadügymi­niszter lemondása sem csil­lapított le, s amely már ma­gát a köztársasági elnököt is fenyegeti. Pedig Mitterrand elnök Mururoa szigetén tett lá- • togatásakor, amikor az el­nök határozottan állást fog­lalt a Csendes-óceáni fran­cia jelenlét és a nukleáris kísérletek folytatása mel- I lett, s a jobboldal — kivé­telesen — tapsolt e szavai­hoz, még úgy látszott, hogy : a „nemzeti konszenzus” je­gyében leveszik a belpoliti­kai napirendről a Rainbow Warrior-ügyet, s immár nem fenyegeti veszély Her­nu hadügyminiszter pozíció­ját sem. A beavatottak Hernuben a jövő évi választások után az elnök és a jobboldal kö­zött létrejövő „társbérlet” Í egyik kulcsemberét látták. Hernu hadügyminisztersé- ge idején nagyon jó kapcso­latot teremtett a magasabb katonai hierarchiával, s . jobboldali körökben azt re- I besgették, hogy a jobboldal : választási győzelme esetén is megtartaná pozícióját, mintegy képviselve a kato­nai politika „folyamatossá­gát”. De nem így történt. A Le Monde és a L’Express le­leplezte, hogy a DGSE egy „harmadik kommandót” is küldött Üj-Zélandra, s az hajtotta végre a merényle­tet a Greenpeace-mozgalom hajója ellen. Ezt a helyzetet már Mitterrand elnök is tarthatatlannak érezte, az ügy sörgős tisztázására szó- Itíotta fel Fabius miniszter- elnököt. A tisztázási folyamatnak csak az első felvonása zaj­lott le Hernu lemondásával. — Az új hadügyminiszter­re, Paul Guilesre vár az a nem éppen könnyű feladat, hogy kibogozza a rejtély szálait, s rendet teremtsen a DGSE-n belül. Hernu ugyanis azzal in­dokolta lemondását, hogy Lacoste tengernagy, a DGSE vezetője megtagadta tőle a felvilágosítást arról, volt-e a DGSE-nek egy „harma­dik kommandója” is Üj-Zé- landon, s az hajtotta-e vég­re a merényletet, mint azt a Le Monde állította. „Erköl­csi kötelességem, hogy megvédjem a DGSE becsü­letét és biztonságát — írta a hadügyminiszterhez inté­zett levelében Lacoste —, ha válaszolnék az ön kérdé­seire, ezzel veszélyeztetném néhány tiszt és altiszt éle­tét, akik különösen veszé­lyes missziókat hajtottak végre.” A sajtóban közölt értesülések megerősítése csak külföldi szolgálatoknak lenne hasznos... A titkos szolgálat tehát nem hajlan­dó kiszolgáltatni titkait. Funkcionáriusai közül so­kan rokonszenveznek a jobboldallal, s arra számí­tanak, hogy fél év múlva úgyis a jobboldal jut hata­lomra. Mitterrand rendkívül me­leg hangú levélben búcsú­zott a távozó minisztertől, akihez szoros baráti köte­lékek fűzték, hiszen Hernu évtizedek óta hű segítőtár­sa volt az elnöki posztért folytatott küzdelmében. El­ismerését fejezte ki Hernu eddigi érdemei iránt, s e szavakkal zárta levelét: „a megpróbáltatás órájá­ban továbbra is barátja va­gyok”. A francia sajtó szerint Hernu volt az a „biztosíték”, amelyet ki kellett cserélni. Az a védelmi vonal, ame­lyet az elnök és a kormány maga körül kiépített, ugyanis a következőkön alapul: az elnök csak egy héttel a merénylet után ér­tesült arról — s nem Hernu hadügyminiszter, hanem Joxe belügyminiszter tájé­koztatta erről —, hogy a DGSE „hírszerzési” feladat­tal Űj-Zélandra küldött ügynökeinek valószínűleg része van a hajó elsüllyesz­tésében. Claude Estier szocialista képviselő, a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnö­ke úgy vélekedett, immár bizonyosnak látszik, hogy a robbantást a DGSE ügynö­kei hajtották végre, de való­színűleg olyan valaki adta ki erre a parancsot a DGSE-n belül, aki tudato­san provokációt akart elkö­vetni a kormány helyzetének destabilizálására. A szocia­lista politikus arra utalt, hogy valószínűleg a jobbol­dal keze van ebben az ügy­ben, s ezzel intézett ellentá­madást azok ellen a jobbol­dali politikusok ellen, akik most Fabius miniszterelnök, sőt Mitterrand elnök fele­lősségét állítják az előtérbe. További érdekes kérdés, hogy ki juttatta a Le Monde-hoz és a L’Express- hez azokat az információ­kat, amelyek végül is Hernu lemondásához vezettek. A Le Journal Du Dimanche azt állította, hogy az infor­mátor a belügyminisztéri­um alá tartozó kémelihárítás volt. A belügyminisztérium határozott cáfolat» ellenére tartják magukat azok a fel­tevések, hogy Joxe belügy­miniszter több más szo­cialista vezetővel együtt ar­ra a meggyőződésre jutott, hogy „a fekélyt fel kell vág­ni”, mert különben a geny- nyesedés már az egész tes­tet, sőt magát a fejet is fe­nyegeti. A jövő fogja megmutatni, hogy Paul Guiles, az új hadügyminiszter milyen se­bésznek bizonyul. Nem vé­letlenül választották erre a feladatra. Guilest erélyes emberként ismerik, s a szo­cialista párt radikális szár­nyához tartozik. A jobbol­dal különösen gyűlöli, s „Robespaul” jelzővel tisz­telte meg. Dobsa János (Párizs) Véget ért a kínai pártkonferencia Hétfőn Pekingben hatna­pos tanácskozás után befeje­ződött a Kínai Kommunista Párt országos konferenciája, amelyen átalakították három felső párttestület — a köz­ponti bizottság, a tanácsadói testület és a fegyelmi-el­lenőrző bizottság — összeté­telét. Megvitatták és elfogad­ták a 7. ötéves terv (1986— 1990) irányadó vázlatát, il­letve az ezzel kapcsolatos KB-javaslatot. A központi bizottságba 64 új tagot vá­lasztottak, 27 személyt pedig póttagból teljes jogú taggá léptettek elő. összesen 68 személy vált ki a másik két bizottságból és 87 új tagot választottak be. A KB gaz­dasági javaslata éves átlag­ban hétszázalékos gazdasági növekedési ütemet irányoz elő az elkövetkezendő öt év­re. A záró ülésen felszólalt Teng Hsziao-ping, Csen Jün, végül pedig Li Hszien-nien. Mindhárom politikus — a PB állandó bizottságának tagja — erőteljesen hangsú­lyozta, hogy Kína gazdasági megújulásának együtt kell járnia a politikai, valamint az ideológiai-nevelő munka erősítésével. Teng Hsziao- ping, aki mintegy összegezte a szocializmus kínai építésé­nek elveit és gyakorlatát, ar­ra figyelmeztetett, hogy az anyagi előrehaladás késedel­meket és visszaeséseket fog szenvedni, amennyiben nem jár együtt kulturális fel- emelkedéssel és ideológiai erősödéssel. A kínai gazdasági szerke­zet és gazdaságirányítás re­formjáról szólva Csen Jün, a párt vezető közgazdásza, a tervgazdálkodás erőteljes hí­ve úgy vélekedett, hogy az általános irányvonal helyes. Ugyanakkor Kína most konk­rét intézkedésekkel kísérlete­zik, minden egyes lépés meg­tételekor kívánatos az óva­tosság, a tapasztalatokat pe­dig a reform sikere érdeké­ben állandóan összegezni kell. A tervgazdaság az elsődle­ges, a piaci szabályozásnak kisegítő szerepet kell játsza­nia. A tervirányítás fajtáit nem szabad összekeverni és a gazdasági szabályozókat is tervszerűen kell alkalmazni. A gazdasági és ideológiai kérdéseket érintve a Csen Jünével rokon nézeteket hangoztatott záró beszédében Li Hszien-nien is. Az országgyűlés elnökének meghívására hétfőn hivata­los látogatásra Magyarországra érkezett a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának küldöttsége. Viktor Nyikonovnak, az SZKP KB titkárának, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsa agrár-ipari komplexumokkal foglalkozó bizottsága elnökhelyettesének vezetésével. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés elnöke fogadta. Hétfőn Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is fogad­ta a szovjet delegációt (képünk). Libanon „Nem mondok le.. “ Amin Dzsemajel libanoni államfő beiktatásának har­madik évfordulója alkal­mából a televízióban vasár­nap este mondott beszédé­ben kijelentette: „Nem mon­dok le addig, amíg nem sza­badítom meg Libanont a polgárháborútól.. . A libanoni keresztény és muzulmán közösségek veze­tői több ízben követelték Dzsemajel távozását. Az or­szág politikai és gazdasági válsága megoldásának elmu­lasztásával vádolják a 43 éves államfőt. Dzsemajel most világossá tette, hogy a feszültség nö­vekedése ellenére sem haj­landó lemondani. Álláspont­ja — mondotta — változat­lanul az, hogy Libanonnak „megkülönböztetett kapcso­latban” kell állnia Szíriával. „Az izraeli veszéllyel való szembeszállás miatt nélkü­lözhetetlen a két ország kö­zötti stratégiai együttműkö­dés”. A népi ellenállás hősies megnyilvánulásának nevez­te az izraeli megszállók el­leni gerillaakciókat. Az el­lenállás az állam erőfeszíté­seit segíti elő az Izrael ál­tal továbbra is megszállva tartott határ menti sáv visz- szaszerzésére — mondta. Az államfő elutasította Li­banon vallási, etnikai alapon való felosztását, amely — mint mondta — egybeesne Izrael terveivel és egyben a „százéves libanoni háború” kezdetét is jelentené. Dzse­majel ugyanakkor lemondó­an elismerte: „Libanon saj­nos épp most esik bele eb­be a csapdába”. Végül felszólította a Tri- poliban szembenálló feleket, hogy vessenek véget súlyos véráldozaftal járó harcaik­nak. Libanon második leg­nagyobb városában, Tripoli- ban nyolc napja harcolnak a kikötőváros feletti ellenőr­zés megs léséért egy szun­nita mohamedán csoport és a Szíria-barát, ugyancsak mohamedán, arab demokra­tikus párt hívei. A hét végi szíriai közvetítés ellenére hétfőre virradóra sem hagy­tak alább a harcok a város­ban. A hét vége harci króniká­jához tartozik, hogy Bejrút­ban is súlyos harcok voltak. Nyugat-Bejrútban heves ösz- szecsapásokra került sor Na- bih Berri siita és Valdi Dzsumblatt druz hívei között. A hagyományosán szemben­álló két vallási közösség — a keresztény és a mohame­dán erők — pedig a két bej­rúti városrészt elválasztó „zöld vonal” mentén tüzeltek egymásra.

Next

/
Thumbnails
Contents