Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

1985. szeptember 23. 3 Kelet-Magyarország Q kérdéséire FT^TTITTTil a városi tanács osztályvezetője Mezősi Tiborné Berták István nyírcsaholyi la­kos szóvá teszi: családjukra két községfejlesztési hozzájárulást vetettek ki. Kérdése, jogszerű-e? — Jogszabály szerint kö­zös háztartásban élő család­tagokra bármilyen adókat is fizetnek, csak egyféle címen vethetnek ki községfejleszté­si hozzájárulást. Amennyi­ben bármelyik nagykorú csa­ládtagnak önálló háza van, abban az esetben jogos a külön-külön kivetett község­fejlesztési hozzájárulás. Szatmári Istvánná írja Tor­nyospálcáról, hogy 1963 óta fizet boradót, holott bort nem érté­kesít, csak termel. — Borforgalmi adót min­denkinek fizetni kell, aki szőlőjéből bort állít elő, füg­getlenül attól, hogy értéke- síti-e vagy sem. Ugyancsak Szatmári Istvánná kérdezi: igaz-e, hogy aki 85. életévét betöltötte, 50 százalék adókedvezményben részesül? — Igen, a jogszabály lehe­tőséget ad erre. A kedvez­mény megadását a lakóhe lye szerint illetékes tanács­nál kell kérni, amennyiben tényleg betöltötte a 65. élet­évét és nyugdíján kívül más jövedelme nincs. Feltétel még, hogy a saját háztartá­sában nagykorú, önálló jö­vedelemmel rendelkező fel­nőtt se legyen. Várkonyl István nyírbátori ol­vasónk megritkította szőlőjét és kevesebb tőkéje maradt. Kérde­zi: kaphat-e boradó kedvez­ményt? — A borforgalmi adót a helyi tanács állapítja meg. Amennyiben a ritkítást kö­vetően a megtermelt bor mennyisége kevesebb lett, mint a korábbi adóalap volt, ezt be kell jelenteni a ta­nácsnál, ahol újból megálla­pítják az adót. Egy tiszabecsi idős házaspárra (a férj 83, a feleség 79 éves) eb­ben az évben is kivetették a községfcjlesztési hozzájárulást. Kérték a tanácsot, hogy enged­je el, de kérésüket nem méltá­nyolták. — A községfejlesztési hoz­zájárulás elengedésére van lehetőség, amennyiben ennek a hozzájárulásnak a megfi­zetése az állampolgár meg­élhetését súlyosan veszélyez­tetné. Amennyiben a kérde­ző a községi tanács döntésé­vel nem ért egyet, lehetősé­ge van azt megfellebbezni és méltányosabb döntést kérni. Kirják András nyíregyházi ol­vasónk írja: azt olvasta nemrég, hogy a településfejlesztési hoz­zájárulás — amelyet a jövő év­től kell majd fizetni a község­fejlesztési hozzájárulás helyett — ha azt megszavazza a lakosság, adó módjára „viselkedik”. Azt kérdezi: mikor kell befizetni, s késés esetén számítanak-e fel kamatot? — A településfejlesztési hozzájárulás — ugyanúgy, mint ahogy az adó befizeté­se — január elsején és júli­us elsején esedékes, de az első félévit március 15-ig, a második félévit szeptember 15-ig lehet befizetni adópót­lék-mentesen. Késedelem esetén havi egy százalék ka­matot számítanak fel. Molnár Árpád nyíregyházi ol­vasónk kérdezi: van-e lehetősé­ge a pénzügyi osztálynak elen­gedni, vagy mérsékelni a tele­pülésfejlesztési hozzájárulást? — A TEFA fizetése alól azok mentesülnek, akiknél az egy főre jutó havi jövedelem a jogszabályban meghatáro­zott mértéket nem haladja meg. Tanácsrendelet további mentességet is adhat. Ezen túl a pénzügyi osztály egé­szében vagy részben mentes­séget adhat, ha úgy ítéli meg, hogy a kérelmező szo­ciális körülményei ezt indo­kolják. Jóni János írja Nyíregyházá­ról, hogy az adóívet csak au­gusztusban kapja meg, az első fél évi adó pedig csak március Mezősi Tiborné, a Nyíregy­házi Városi Tanács VB pénz­ügyi osztályvezetője 15-ig fizethető be sen. Mit tegyen? pótlékmente­— Az első félévi adót mindig az elmúlt évi adóív alapján kell befizetni, de fi­gyelemmel kell lenni arra, hogy az adóív a tárgyév jú­nius 30-ig bekövetkezett vál­tozásokat tartalmazza. Tehát amennyiben év közben újabb adófizetési kötelezettség Jép be, vagy valamilyen okból adó törlésre kerül, ezeket is számításba kell venni. A piaccsarnokban van egy bu­tikom — írja egyik olvasónk —, s szeretném tudni, kell-e majd településfejlesztési hozzájárulást fizetnem? — Kell, miután a jogsza­bály úgy rendelkezik, hogy — többek között .— a TEFA alapját képezi a személyi tu­lajdonban, illetve tartós használatban lévő önálló in­gatlannak minősülő műhely, üzlet és műterem is. Ugyancsak a TEFA-val kap­csolatos Antal József kérdése, akinek Nyíregyházán van egy háza, Tokajban egy szőlője, és Oroson egy telke. Kérdezi: mind­egyik után kell-e településfej­lesztési hozzájárulást fizetni? — Igen, az állampolgár minden egyes személyi tu­lajdonú ingatlana külön-kü­lön hozzájárulás megállapí­tását vonja maga után, akár egy településen van, akár nem. Ezenfelül természetesen a hozzájárulás alapját képe­zi a lakásbérlet, illetve a tu­lajdonosnak a személyi tu­lajdonon alapuló lakáshasz­nálata. Balogh József SZÁMÍTÓGÉP ÉS VIDEÓ AZ ISKOLÁKBAN Partner lett a diák A megye iskoláiban 1982- ben kezdődött a számító- gépes program, ekkor kap­ták, vásárolták az első ma­sinákat az iskolák. Két évvel később elkezdődött a video­technika „bevonulásának” előkészítése a megye iskolái­ba, most pedig e kettő komp­lex alkalmazása van mindin­kább napirenden. A hét fo­lyamán tartottak erről be­mutatóval, konzultációval kísért előadást a megyei pe­dagógus-továbbképzési kabi­netben a megyében dolgozó szakfelügyelőknek. Mi legyen előbb? — Az egyik kérdés a tyúk és tojás dilemmához hasonló — mondta ökrös István, a számítógépes és videós isko­lai program megyei szakmai irányítója, kabinetvezető-he- lyettes. Mi legyen előbb? A számítógépet, videoeszközöket vásárolják meg az iskolák a nem éppen korlátlan anyagi eszközeikből, üzemi, vállala­ti, tanácsi támogatásból, vagy előbb készüljön fel az egész tantestület, dolgozzák ki az első programokat és utána lássanak a gépek, esz­közök beszerzéséhez. A ta­pasztalatok a megyében vál­tozóak. A kabinetvezető-he- lyettes az iskolák közül ki­emelte a Nyírbélteki Általá­nos Iskolát, ahol a felkészü­lést vették előre, a tantestület „ráhangolását” a korszerű technikára, kidolgozták, mi­ben segíthet leginkább a szá­mítógép és a videokészülék, s amikor megkapták a kor­szerű masinákat, nem kellett az eszközöknek hónapokig várni, amíg használni tudják őket. Egyes helyeken viszont már ott vannak a gépek, de nem tudnak mit kezdeni ve­lük. Ne becsüljék le Az egyik legfontosabb do­log talán az, hogy a pedagó­gusok valóban segítőtársnak, amolyan „géptanárnak” fog­ják fel ezeket az eszközöket, ne becsüljék le azokat. De a másik véglet sem követen­dő, ne becsüljék túl sem, ne várjanak mindent, netalán csodákat a korszerű oktatási segédeszközöktől. A tanár szerepe ezután sem csökken­het, a tanár-diák személyes kapcsolata nem halványulhat el, a lényeg nem a gombok nyomkodásában keresendő. Értelmes — és lehetőleg sokszorosítható — progra­mokat kell kidolgozni, hogy a gépek hasznosan szolgálják Valamikor volt a tábla, a kréta, a rajz, a metszet, az­tán jött az állókép, a dia, majd a mozgókép, a film, a mag­nó, újabban pedig a számítógép és a videotechnika kopog­tat az iskolák ajtaján. Már nem csak kopogtat — jó húsz éve a felsőoktatásban már sok területen alkalmazzák —, de mind több általános és középiskolában is jelen van, mint a tanító, a tanár „meghosszabbított” keze, agya... A kabinet bemutatótermében — az előadó Ökrös István ta­nár. az ismeretek elmélyítését, a tanulói énkép korrekcióját, az azonnali visszacsatolást, a gyakorlást. A videotréning egyik nagy előnye a gyors „visszacsatolás”, a nevelőnek nem kell majdani feleletre, dolgozatírásra várni, -hogy meggyőződjön, a diák érti-e a feladatot és képes is az al­kalmazására ... Szabolcs-Szatmár megyé­ben valamivel később kezdő­dött el a számítógépes és videotechnikai program gya­korlati megvalósítása. A vi­szonylagos késésnek előnyei is vannak, a legjobb módsze­reket, programokat vehetik át az iskolák, sok eddig már megszerzett, kikísérletezett tapasztalatot ölthetnek át a mindennapos oktatómunkába, kikerülve a helybenjárást, vagy a buktatókat. A megye általános és kö­zépiskoláiban jelenleg körül­belül száz számítógép áll az oktatás rendelkezésére, eb­ben az évben pedig elindult a videósprogram. Az évtized végére — a tervek szerint — valamennyi szabolcsi általá­nos és középiskolát ellátnak videóval-magnóval, színes té­vékészülékkel. A nagyobb is­kolákban jelenleg is így van, néhány helyen, ipari szakkö­zép, 110-es szakmunkásképző — saját stúdiót is létrehoz­tak, technikai szakembert is alkalmaznak az eszközök „ve­zérlésére”. A kabinetvezető-helyettes külön hangsúlyozta, nem az a cél, hogy minden iskolában önálló felvételeket készítse­nek, hanem a tévéből „leve­hető” anyagot másolják át, ez a gazdaságos. Mindenütt a szakmai munkaközösségek döntsék el, mire van legin­kább szüksége az iskolának, hiszen egy-egy videoszalag nem olcsó, 480 forinttól ezer forintig terjed az ára. Első­sorban a kulcsfogalmak, -mozzanatok ábrázolására szükséges felhasználni a vi deót, amit más módon nem lehet ilyen mélységben és szemléletesen láttatni. I tévéből „levehető” A számítógép és videotech nika lehetőség arra is, hogy a diákok legjobb ötletei is he­lyet kapjanak az egyes prog ramok kidolgozásában. Erre is érdemes odafigyelni a ne­velőknek és helyet adni a kéz deményezéseknek. S van még egy megoldásra váró gond, amiről szólt a szakember: a jelenleg tanítási órákra „bőm ló” hagyományos oktatási forma is megújítást kíván, -mert képtelenség egy-egy óra alatt a számítógépes-videós feladatokat megoldani, mert ez időbe telik és az egyes ismeretszerzési folyamatokat sem lehet szétszabdalni az órák rendje szerint. De ez egy kicsivel távolabbi tenni­való ... Páll Géza AHÜ EMBERE A matematikus Hartosné dr. Magyar Ju- ditot kedden választották meg a Bolyai János Matema­tikai Tudományos Társulat megyei szervezete titkárának. Olyan társadalmi tisztség ez, amely kötelezi viselőjét, hogy napi munkája — a ta­nárképző főiskola adjunktu­si beosztása — mellett szer­vezze, segítse a matematika népszerűsítését, tanárok to­vábbképzését, diákok mate­matikaversenyeit, mozdítsa elő a tudományos élet szer­veződését — csupa olyan ten­nivaló, amelyhez az ügysze­retet mellett bőven kellenek segítőtársak. — Mindig vonzódtam a matematikához, de hogy élethivatásnak választottam, ahhoz egy szerencsés vélet­len kellett — mondja a kez­detekről. — 1962-ben, ami­kor az első évfolyam indult a nyíregyházi tanárképző főiskolán, éppen a továbbta­nulás foglalkoztatott, s ka­póra jött, hogy matematika szak is indult. Az első né­hány évfolyam erőltetett menetben tanult, két év után, egyik szakunkat és a pedagógiai tanulmányokat befejezve már tanítottunk is. A második szakot, s néhány tantárgyrészt levelező tago­zaton fejeztük be. Akkori­ban még nagyon sok volt a képesítés nélküli pedagógus a megyében, bármely iskolá­ban szívesen fogadták az egyszakosokat is. Üjfehértó, Nagykálló, a Nyíregyházi 12. számú Általá­nos Iskola, majd Vásárosna- mény (ahol orvos férje a frissen avatott kórházban vállalt felelős beosztást) kö­vetkezett. S közben a mate­matika-fizika szakos általá­nos iskolai tanári képesítés mellett állandó tanulás, hogy megszerezhesse az egyetemi diplomát is. 1971-ben hívták meg a nyíregyházi tanárkép­ző főiskola matematika tan­székére — amelyen az első diákók egyike volt — tanár­segédnek. A matematikai logika és az algebra a szőkébb szakterü­lete. Számára a főiskolai ok­tatómunka nem betetőzése volt a tanulásnak, hanem minőségi váltás — itt alap- követelmény az intenzív tu­dományos munka is. Ennek éppen az 1985-ös esztendő volt újabb fontos állomása: a debreceni tudományegyete­men védte meg doktori disz- szertációját. — Korábban szinte, szuny- nyadó tudománynak számí­tott a matematika — avat be munkájának mai titkaiba. — Vannak olyan tételek, ame­lyeket lényegében ma is úgy tanítunk, ahogy ezer éve vagy még régebben egy-egy kiváló elme felfedezett, bi­zonyított. Az alkalmazott matematika azonban az utób­bi két évtizedben olyan óriási léptekkel fejlődik, mint korábban soha. De ezt igénylik is olyan új terüle­tek, mint például a világűr kutatása vagy a számítógé­pek térhódítása. És ha a fej­lődés ilyen gyors, változtatni kellett a tanítás alapjain is — ezt érzik ma azok a szü­lők, akiknek iskolás gyerme­kük van. Lehet, hogy sok olyan van közöttünk, aki legfeljebb a té­telekre emlékszik, de alig ha tud segíteni gyermeké­nek. Akinek pedig a logiká­jukat, gondolkodásukat kell csiszolni, ha jó jegyet akar­nak szerezni. A mai matema­tikaórák messze nem ha­sonlítanak a régiekre. Rá­adásul a tanároknak is újra kell tanulni a hivatás szak­mai részét. Jó érzés, hogy ebben nemcsak egy megúju­ló alkotóműhely — a főiskola matematikai tanszéke — tag­jaként, hanem a Matemati­kai Társulat tisztségviselője­ként is segíthetek. SZERKESZTŐI oooooooo n Négy hete ugyanezeken a hasábokon a szépülő Nyíregyházáról írtam. El­ismeréssel adóztam azok­nak, akik új köntöst ter­veztek néhány központi, patinás épületünknek, amelyek közül egyik-má­sik talán szebb is lett, mint új korában. E gondolatsorba illeszt­ve említettem a most for­málódó sétálóutcát is: ez a kitétel viszont haragos levél megírására késztette egyik olvasónkat. Miköz­ben milliókat költenek díszburkolatokra, ötven-, százméternyire onnan — például az Engels, a Vi­rág utcában — igencsak elszomorító állapotok ural kodnak. Jobb volna az alapvető dolgokat minde­nütt megcsinálni, s aztán költekezni — érezteti ol­vasónk. Mindenekelőtt szeret­ném megköszönni a még oly indulatos sorokat is, amelyekből mégiscsak a városszeretet csendült ki. Az alapkérdésekben egyetértek olvasónkkal. Sajnos, valóban sok meg oldásra váró gond van még Nyíregyházán. Hogy olvasónk példájánál ma­radjunk, a város utcáinak most is csupán a fele ren­delkezik szilárd burkolat tál. És itt jön a kérdés: ilyen körülmények között miért állhatunk amellé, hogy egy utca pormentes burkolatát felbontsák, s helyette nem is akármi lyet, hanem díszeset épít senek? Igaz, építhettek volna a város más terü­letén talán háromszor olyan hosszú utat, mint a Zrínyi Ilona utca ötven­hatvan méteres szakasza. Ugyanez áll a Lenin tér és a Szabadság tér dísz burkolatára, minthogy körülbelül ez a három rész kapott megkülönböz tetett figyelmet az utób­bi két évtized városfej­lesztése során. Ügy értve, hogy az átlagosnál szeb­bet és itt még egy kicsit szokatlant hoztak létre a városépítők. Ne felejtsük el: száz- húszezres nagyváros lett Nyíregyháza, ahol a ro­hamos mennyiségi fejlő­dés közepette érdemes ar­ra is egy csöpp figyelmet fordítani, milyen a kül­csín. Szürke, sivár-e a vá­ros, vagy itt-ott elcsíp egy-egy, a megyeszékhely kasszájához mérve pará­nyi összeget, s abból egy szép terítéket varázsol a város asztalára. Amely díszítheti azt más ünne­peken, de a hétköznapo­kon is. Nem azt mondom, hogy minden évben újabb ilyenekkel lepjék meg a lakosságot, s különösen nem a mai nehéz gazda­sági helyzetben. De a mértéktartó, nem túlzás­ba vitt szépítkezést még­iscsak jónak tartom. Mint ahogy a magánéletben is van arra példa, hogy sze­rényen, beosztással élő, ám igényes család egy vá­zát, netán egy festményt vesz, hogy szebb, kelle­mesebb legyen otthona — miközben száz másik, ta­lán fontosabb helye is volna annak a pénznek... Marik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents