Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

1985. szeptember 19. Kelet-Magyarország 3 ■-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------s jjpiii „Ügy élünk, mint testvérek...“ pártoktatási év kezdetén Meggyőzi érvekkel Aki manapság Terem-Sár- gaháza tanácsi vezetőivel akar beszélgetni, annak Bá­torligetre kell mennie. Az összevont tanácson nemcsak a két község, Terem és Bá­torliget ügyeit intézik. A környező tanyák, Sárgaháza, Nagyfenék, Dohányos-tanya és Üjtanya lakói is idejön­nek ügyes-bajos dolgaikkal. Host a társközség kap többet — A terület közigazgatási központja Bátorliget — kez­di a beszélgetést Csábi Lász­ló, a közös tanács újonnan megválasztott 26 éves elnö­ke. — Bátorligeten 1025 em­ber él, itt van a Teremmel közös Búzakalász Tsz köz­pontja, az orvosi rendelő is. Az elkövetkező időben a társközség, a 991 lelket szám­láló Terem fejlesztésére for­dítunk nagyobb figyelmet. Lakossági és állami összefo­gással építjük meg a vízmü­vet 9 millió forintért. A ter­vek szerint a jövő év köze­pén egészséges ivóvizet kap a falu. Csatornázzuk az ut­cákat, s a lakók összefogá­sával tervezzük a járdaépí­tést. Szükség van egy gáz­cseretelepre, busz vár óra is. Egyre több az idős ember, az ő gondjukon akarunk se­gíteni egy öregek napközi otthonának létesítésével. A fiatalok többnyire eljárnak dolgozni. Jó lenne kicsit job­ban idekötni őket, ezért gon­doltunk többek között a mű­velődési ház felújítására is. A tanyák lakói zömmel idős emberek. Nehezebben mozdulnak már, számukra nem egyszerű a bevásárlás, a téli tüzelő beszerzése. Az egykori uradalmi majorságok lakói ma sem tartoznak a jómódú emberek közé. Sor­suk felkarolása ezért is nagy feladat. Sárgaháza két utcája... Ha elhagytuk Teremet, az első útkereszteződésnél jobb­ra fordulva jutunk Sárgahá­zára. Épp előttünk érkezett meg a bátori busz. Három idős utasa csak nehezen ka­paszkodva, egymásnak segít­ve tud leszállni róla. Az ide­gent itt mindenki megnézi. Nem kell sokat várni, annyi­an vagyunk, hogy akár gyű­lést is tarthatnánk. — Most jövök a lányom­tól Teremről — mondja a hetvenhét éves Stier Pálné. — Gyakran elmegyek hozzá­juk, mert jó a buszközleke­dés, meg időm is van bőven, nyugdíjas vagyok. Van egy kis háztájim, abban dolgoz­gatok. Amíg a korán jött őszben beszélgetünk, megtudom: hat éve volt itt utoljára keresz­telő. A fiatalok beköltöznek a faluba, meg aztán nem is kell úgy a gyerek, mint va­ciális gondozónő, kettő pe­dig rendszeres szociális se­gélyt kap. A gyermekeket is­kolabusz szállítja. Kilenc felső tagozatos Bátorligetre, négy alsó tagozatos Terem­re indul reggelente. Óvodá­ba ugyancsak Teremre jár­nak az apróságok. Jelenleg azonban egyetlen gyermek sem indul innen oviba ... Sárgaháza mindössze két utcából áll. A Bátori és a Kátai utca fogja össze a há­zakat. — Az itt élők zömmel idős emberek. — Rajtuk segíteni, az ő életüket megkönnyíteni kötelességünk — mondja Oz Miklós, a település elöljáró­ja. — Nagyon kellene egy mélyfúrású kút, szeretnénk felújítani a megüresedett is­Egy kis beszélgetésre mindig lehet időt szakítani lamikor. Az üresen maradt házakra csak ritkán akad ve­vő. — Ügy élünk itt, mintha testvérek lennénk — szól közbe Csák. Józsefné, ötven­kilenc éves nyugdíjas. — Jól megvagyunk egymással. Ha elvégeztük a munkát, le­ülünk beszélgetni, este meg tévét nézünk. De nem ám egyedül, ki-ki magának! El­megyünk egymáshoz, így legalább beszélgetünk is. Reggel, ha felkelünk, átkia­bálunk a szomszédasszony­nak. Bizony, egyre keveseb­ben vagyunk... Sárgaházán negyvennégy lakóház van, s összesen száz- húszan lakják. Negyvenhét a hatvan éven felüliek száma. Közöttük kettőt látogat szo­kolát. hogy egy közös helyi­séget tudjunk kialakítani. Ja­vítani kell a kenyérellátást, mert most csak hetente két­szer hoz a kocsi. Ami a külvilággal összeköt A tanyákon napközben szinte csak időseket találni. A rádió és az újság a kül­világgal összekötő kapocs. — Én hordom az újságot a ta­nyákra — mondja nem tit­Olcsó húsújdonságok Gázvezeték Mátészalkán A szatmári városban is ha­marosan kiépítik a gázszol­gáltatást. A Tiszántúli Gáz­szerelő és Szolgáltató Vál­lalat — a Közúti Építő Válla­lattal, mint alvállalkozóval közösen — úgynevezett nagyközépnyomású vezeték építését kezdte el Mátészal­kán. A közel 25 millió fo­rint értékű beruházást 1986- ban fejezik be. A gázszol­gáltatást az első lépcsőben az ipari üzemek élvezhetik, utána a lakásokat is gázzal fűthetik majd. Két új termékkel, a saj­tos parizerrel és a marhaja- vával mutatkozik be ezek­ben a napokban a megyei húsipari vállalat. Az olcsó húskészítmények iránt ug­rásszerűen megnövekedett a kereslet. A piackutatás ered­ményeként szeptember 4-től gyártják a húsipar nyíregy­házi töltőüzemében a sajtos parizert. Naponta 150 kilo­gramm hagyja el az üzem területét. Színre, formára ha­sonlít a megszokott parizer- re, ám íze emlékeztet a sajtra. Diétázóknak, cukor­betegeknek is ajánlják. A múlt héten kezdték meg gyártani a marhajavát. A gépsonkát is helyettesítő ter­mék száraz, íntalan marha­húsból készül. Szeptember 16-án küldték az első száz kilogrammot a boltokba. Ke­vesebb szénhidráttartalma miatt betegek is fogyaszthat­ják. A Budapesti Nyerges és Szíjgyártó Szövetkezet szakoly! részlegében évente 4—5 millió forint értékben készítenek különféle termékeket az UNÍ TECHNIK A Vállalat megren­delésére. Képünkön: varrják a vadászpuskatokokat. (cs.) Iskolakorszerűsítés A költségvetési intézmé­nyek fenntartására Vaján gazdasági, műszaki ellátó szervezetet (GAMESZ) mű­ködik. A szervezet most a kisiparosok bevonásával je­lentős iskolafejújításokat végzett. Őrben például szolgálati lakásból alakí­tottak át két tantermes is­kolát. Nyírparasznyán a fű­tés korszerűsítését végez­ték el. Egy volt tornatermet, amelyet óvodaként használ­nak, álmennyezet beépíté­sével modernizáltak an­nak érdekében, hogy a fű­tés kevesebb energiával tör­ténjen. Macsuga János a tanyai pos­tás (K. E. felvételei) költ büszkeséggel Macsuga János, aki 1963 óta viseli a postás egyenruhát. — Negyvennyolc kilomé­tert vezetek naponta. Nem­csak újságot, meg nyugdíjat viszek, hanem ha kell, gyógy­szert is, vagy bevásárolok az öregeknek, ha megkérnek rá. Vittem már üzenetet is egyik tanyáról a másikra. Mindig azonos napokon megyek a támpontokra, s már várnak ott az emberek. Negyvenki­lenc Kelet-Magyarországot, huszonöt Népszabadságot hordok szét naponta. Min­denkit személyesen Ismerek, számon tartom, kivel mi tör-, ténik. Ha valakit sokáig nem látok, bizony megkérdezem, merre járt. Arra is volt már példa, hogy én fedeztem fel: az egyik öreg már napok óta nem viszi el az újságot. Több napja halott volt, amikor el­mentünk megnézni, mi tör­tént vele ... Kovács Éva IGÉNYES MUNKA VÄR PROPAGANDISTÁINK­RA az új pártoktatási év­ben. Elmélyülten és sokol­dalúan kell tanulmányozni a XIII. pártkongresszus egész anyagát. Csak ily módon adhatnak^ megala­pozott, elfogadható válaszo­kat a felvetődő kérdésekre, s bizonyos eligazodási irányt a bonyolult jelensé­gek megítéléséhez. Elsősorban mi szüksé­ges ehhez? Mindenekelőtt szilárd marxista—leninista világnézeti alap. Ennek birtokában várható el, hogy a gazdasági, társadalmi, po­litikai jelenségeket reálisan közelítsék meg. Módszerünk a meggyőzés és az ellent­mondások kritikus elemzé­se és megoldása. Nem le­hetnek tabu témák, olyan kényes kérdések, amelyek­re ne keressük a helyes válaszokat. Okos, meggyőző, megala­pozott érvelés szükséges igazunk mellett. Csak ezt fogadják el jó szívvel az emberek. Különösen, ha a gondokról, s olykor megol­datlanságukról is beszé­lünk, főképp ha tudjuk a távlati megoldást. Az őszin­teség a propagandában és az agitációban nemcsak igény, de elsőrendű köve­telmény is. Kongresszusunk őszinte légköre, a határoza­tokból eredő sokrétű fel­adatok egyenesen követe­lik, hogy az élethez igazít­suk propagandamunkán­kat. Hogyan lehetséges ez? Ügy, ha szakítunk a sablo­nokkal, ha eldobjuk a ko­rábban használt paneleket, ha megszabadulunk koráb­bi beidegződéseinktől. ERRE BONYOLULT IDŐSZAKBAN KELL VÁLLALKOZNI propa­gandistáinknak, ugyanis megnövekedett az érdeklő­dés a marxizmus—leniniz- mus elmélete, politikánk, élő szocializmusunk négy évtizedes eredményei, si­kerei és buktatói, kérdője­lei, és persze társadalmunk valóságképének reális meg­közelítése és megítélése iránt. Pártoktatásunk fő célja a pártegység erősítése, a po- litikánt iránt évtizedek során kikovácsolt bizalom megtartása és az ezekre épülő szocialista szellemű légkör fenntartása, a szo­cialista demokrácia érvé­nyesítése. Ezek igényelnek propagandistáinktól reális helyzetelemzéseket, alapos és sokoldalú felkészülést, nyitottságot az alkotó vi­tára. Lehetetlen felsorolni, mi mindenre terjed ki a párt­oktatás. Recept alig adha­tó. Valójában akkor érheti el célját, ha politikánkat igényesen, tudományos megalapozottsággal, párto­san segíti. Ha az első vonal­ban olyan szervezeti, ideo­lógiai és cselekvési egység kovácsolódik, amelynek eredményeként képes meg­újulni a párttagság. KÉSZÍTSEN FEL PÄRT- OKTATÄSÜNK a politikai életre, a politikai és az ál­talános emberi kultúra és értékek védelmére és befo­gadására, a politikai de­mokráciával való élés he­lyes, gyakorlati alkalmazá­sára. Növeljék vitáink az emberek politikai érettsé­gét. A bonyolultabb teen­dők megújulásra képes és alkalmas propagandistákat igényelnek. Rajtuk is mú­lik tehát, hogy — nehézsé­geink ellenére — tovább erősödjék a bizalom az em­berekben eszméink, értéke­ink, politikánk iránt. Ha a realitásokra alapoznak, ha az élő marxizmus—leniniz­* muiitf tnnítják akkor nem ­érheti váratlanul. az embe- - reket, ha bizonyos változá­sok következnek be a gaz­dasági, a társadalmi élet­ben. így lesz árnyaltabb és teljesebb is a szocializmus­ról alkotott képünk. Farkas Kálmán /-------------------------------------------­atyafi Géza — M * amikor kinevez- ■ ték a szövetke- m "W" zet elnökévé, — úgy érezte, hogy végre beérke­zett. Elérte lehetőségei felső határát, hűségét és szorgalmát megérdemel­ten jutalmazták meg az­zal, hogy rábízták a Pa­pírcsákó Hajtogató Szö­vetkezet vezetését, Iskoláit annak idején estin végezte, a munka után, de nem volt villany a falujukban és az olaj­lámpa fényénél hamar megfájdult a feje a tanu­lástól. Később politikai végzettséget is szerzett, és fokozatosan lépegetett elő­re a szövetkezeti ranglét­rán az elnöki bársonyszé­kig. Beiktatásakor a kol­lektívától kapott egy fo­tókartonból hajtogatott csákót, amit keresztbe, fordítva visel a fején azóta is, rflint az Napóleon kollé­gájának szokása volt. Mint elnök, már csak a reprezentációval törődik. Választékosán öltözködik, ruháit a Jelmezruházati Szövetkezetnél varratja, naponta fodrásznál borot­váltat; hetente szaunába, pedikűröshöz, gyúrómes­terhez jár, és mindig úgy néz ki mintha parlamenti fogadásra készülne. Ha nem is parlamentiek, de elég gyakoriak a fogadá­sok a szövetkezetnél. A felügyeleti szerv gyakran ellátogat egy-egy munka­vacsorára, amely kötetlen munkaidőben hajnalig is ( eltart. A társszövetkezetek kooperációs szimpóziu­GYEP mai is elég gyakoriak, így nem is fölösleges a pedáns külső, az állandó készen­lét. A szövetkezetei szeren­csére a főmérnök és a gazdasági vezető eligazít­ják valahogy, de változ­nak a piaci viszonyok, a gazdasági szabályzók, mó­dosítani kellene a termék- szerkezetet, a belső szer­vezést, de miderről Gatya- fi hallani sem akar: „A pa­pírcsákó mindig biztos kenyeret nyújt szövetke­zetünknek” — hajtogatja begyakorlott módon min­den fórumon. Az egyik reggel a tükör­be pillantva feltűnt ne­ki, hogy a hajdan korom­fekete hajába egyre több ossz szál tünedezik fel, de furcsa módon nem fehér, hanem zöld színben. Amíg győzte kihuzgálta, de ké­sőbb a fodrásszal festetni kezdte a haját. „Még sze­rencse, hogy nem kopaszo­dom” — vigasztalta ma­gát, de azért elment a bőr­gyógyászhoz, hogy hátha megállítható a folyamat. Az orvos csak hümmögött és tanácstalanul állt a fur­csa őszülés előtt. A bizton­ság kedvéért felírta mind a 13 vitamint, — hátha használ. Nem használt. Ro­hamosan őszült tovább az elnök. Amikor a szövetkezet csákói eladhatatlanok let­tek még az afrikai piacon is, a közgyűlés azt java­solta, hogy dolgozzák fel jobban a papírt. Hajto­gassák tovább a csákókat és csináljanak papírhajó­kat belőle: jó piaca lenne árvizek idején... — Ga- tyafi nem egyezett bele. Inkább eladogatták a csá­kókat a szobafestőknek ba­góért. Az elnök őszült, de haja továbbra is olyan dús, mint kamasz korában, és olyan intenzitással nő, — különösen a májusi esők hatására —, hogy h&rom- naponta kénytelen fod­rászhoz járni nyiratni, utána festetni. Néha egy-egy makran­cos szál felágaskodik a homlokot is szinte benövő hajzatból, de ezeket a fi­garó kigyomlálja és egy- egy nyiratkozás után úgy néz ki a főnök feje, mint az angol golfpályák csodá- latossan nyírt gyepszőnye­ge. Ä ossz nyelvek azt mondják, hogy a hasonlat nem is sántít. Egy mező­gazdász ismerő­söm szerint a tü­net neve latinul: lolium pe­renne, vagyis angolper- je. És az elnök feje mára már teljesen begyepese­dett. Ha nem festetné olyan szorgalmasan mindenki észrevenné... Kulcsár Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents