Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-17 / 218. szám
1985. szeptember 17. Kelet-Magyarország 3 Ki felelős O az ellátásért % NÉHÁNY MEGJEGYZÉS EGY IRÄS ÉS EGY TANÁCSI VIZSGALAT KAPCSÄN Oktatógépek A BEAG nyíregyházi üzemében megkezdték egy új oktatóberendezés nullszériájának gyártását. A saját fejlesztésű műszerből húsz készül; képünkön Sándor József műszerész az elsőt méri be. (Elek Emil felvétele) Felvételizők a végekről Népművelők— munka nélkül Újfajta „iskola” indítására kapott engedélyt a Művelődési Minisztériumtól a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Ház. Középfokú közművelődési szakképesítést nyújtó tanfolyam kezdődik a közeli napokban, kétéves időtartammal, kéthetenként kétnapos elfoglaltsággal. Maguk a rendezők is meglepődtek: 64-en jelentkeztek, több, mint kétszeres volt a túljelentkezés, ezért felvételi elbeszélgetésre volt szükség. Ide ültünk be ... n cím kecsegtetett, az alatta lévő szöveg elkeserített, az írás végén csillag alatt megjelent néhány sor re- reményt adott. A szeptember 6-i Kelet-Magyarország 2. oldalán lévő írásról van szó. A cím azt sugallta, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár is követi a debreceni példát és részt vállal az ellátás javításában. Ám a szövegből kiderült, hogy a nyíregyháziak nem terveznek a debrecenihez hasonló akciót, mondván: ez nem feladatuk. A kérdést már márciusban lezárta a Gazdasági Bizottság Határozatot hozott a zöldség-gyümölcs termelésében, forgalmazásában lévő feszültségek feloldására, s ez mindenkire — a Nyíregyházi Konzervgyárra is — vonatkozik. Amikor a megye vezetői megkapták e határozatot, az érdekeltekkel együttműködési megállapodást kötöttek, amelynek 5. pontja így szól: „A Nyíregyházi Konzervgyár működjön közre körzetében Nyíregyháza, a csegöldi konzervüzem Fehérgyarmat térsége, a nyír- tassi konzervüzem Kisvárda térsége zöldség-gyümölcs ellátásának javításában. Érvényesüljön a konzervgyárak feladatkörében a kereslet- kínálat alakítása a többlettermés felvásárlásával, hiány esetében árukínálattal.” A megállapodás betartására — és ezt igazolta az idei nyár — igen nagy szükség volna, annál is inkább, mivel a Zöldért évek óta nem áll hivatása magaslatán. Tudja ezt mindenki, aki vásárol, netán piacra jár, de hogy pontos adatokat is mondjunk, idézünk a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának néhány nappal ezelőtti kétnapos ellenőrzésének tapasztalataiból. Ami az árukínálatot illeti, a nyíregyházi piacon is egyértelműen kitűnt, hogy az őstermelők és a magánkereskedők zöldség- és gyümölcsfelhozatala magasan felülmúlta a szocialista kereskedelem árukínálatát. 25—26 féle friss érésű gyümölcsöt és zöldséget találtak pultjaikon és kosaraikban, míg a Zöldért, valamint az élelmiszer-kisker és az áfész boltjaiban mindössze húsz alatt volt az árusításra kínált termékek száma. Azokon a napokon a szocialista kereskedelem üzleteiben nem volt zöldbab, karfiol, uborka, több helyen még a burgonya, a körte, az alma, a petrezselyem, a tök, a csöves kukorica és a vöröshagyma is hiányzott. Ami ennél is furcsább: a valamikor árakat diktáló Zöldért 10—15 százalékkal drágábban kínálta portékáját — amely minőségileg gyengébb volt — a szabad piacnál. És ez még nem minden. A Zöldért 20-as számú egysége — amely egy anyaüzletből és nyolc reszortboltból áll — összforgalmának mindössze 30 százalékát éri el zöldségből és gyümölcsből, a többit a vegyi, háztartási áruk és az italáru-forgalom adja. Ugyan milyen versenyeztető, vagy árakat befolyásoló szerepet játszik egy ilyen bolt a megyeszékhely piacán, amikor még az alapellátási feladatát sem képes betölteni? Az északi alközponti zöldségboltban az aznap kiszállított 5 mázsa burgonyának a felét kellett kiválogatni és visszáruzni, mert az egész mennyiség csak a szabvány alsó értékeit érte el. Az élel- miszer-kisker északi alközponti és a víztorony melletti ABC-jében is csupán any- nyi jót tudtak megállapítani, hogy zöldség-gyümölcs kínálatuk 80 százaléka szabad felvásárlásból származik, így frissebb, mint a Zöldért-boltok kínálata, ám az ár és a minőség — enyhén szólva — nincs összhangban. A végső következtetés nem lehet más, mint az, hogy a szocialista kereskedelem zöldség-gyümölcs ellátási tevékenysége gyenge lábakon áll. Az ellátásért felelős állami hatóságok feladata, hogy jobb munkára serkentse — ha kell, kényszerítő eszközökkel is — a zöldséget-gyü- mölcsöt forgalmazó cégeket. És ebből a sorból nem maradhatnak ki a megyében dolgozó konzervgyárak sem — amelyeket ráadásul együttműködési megállapodás is kötelez erre. B. J. Tizenöt jelentkező „felvételijét” hallgattuk végig, s elbeszéléseik alapján csaknem teljes keresztmetszetet kaptunk megyénk köz- művelődési állapotáról. És közben érdekes emberi tulajdonságokkal is találkoztunk, kiderült, ki, hogyan, miért szegődött erre a szakágra, s ki mennyire alkalmas a pályára. Meglepetések A jelentkezők többsége művelődési házban dolgozik. A tanfolyamtól azt remélik, hogy itt megszerezhetik a szakmai, módszertani ismereteket, s azok birtokában kívánják hatékonyabbá tenni munkájukat. Az itt megszerezhető szak- képesítés természetesen nem helyettesíti a felsőfokú végzettséget, ezért a jobb bizonyítvánnyal rendelkezőknek azt ajánlják, próbálják meg újra. Egy ilyen felvételi vizsgán is mennyi furcsa meglepetést produkál az élet. Olyanok is jelentkeztek például, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a népnevelő munkája. Érettségizett fiatal kislányoknak ajánlották az ismerősök, helyezkedjenek el a művelődési házban, aztán vagy sikerül, vagy nem. örvendetes, hogy több üzem javasolta dolgozóinak ezt a továbbtanulási formát — egy személyzeti vezető például azért jelentkezett, ment munkahelye elvárja tőle; legyen jártasabb az üzemi művelődés terén. Egy gépszerelő üzem művezetője azért jött, mert baleset következtében megrokkant, s úgy véli, a népművelő munkája fizikailag könnyebb. A legérdekesebb eset egy háziasz- szony: bizony néhány X már elmúlt fölötte az érettségi óta, életében soha nem dolgozott, és most érezte elérkezettnek az időt. Hogy miért éppen népművelő akar lenni — ki tudja? A kocsmáros videója Panaszos szó sűrűn elhangzott, főleg a munkakörülményekről. A tiszaeszlári népművelőről például el lehet mondani, hogy munka nélkül van, hiszen életveszélyes a művelődési ház, mozi nincs, neki helye sincs; mint mondja, átmenetileg a tanácsházán szokott „tartózkodni”. Jó ideig nem tudnak mihez fogni a pályakezdők, meg az ismeretlen környezetbe kerülők, akik segítséget senkitől sem kapnak. Sok helyen gond: óriás hátrányt okoz a későbbiekben, ha túl sok ideig nincs betöltve a népművelő állása — mint például Méhteleken — az emberek elszoknak. Ez a jövőben a helyi tanácsoktól az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemel. Van egy új jelenség, amire Szabolcsveres- martról hívták fel a figyelmet: új vetélytársa akadt a népművelő diszkójának, mégpedig a kocsmáros videója — ami mellől részegen támolyognak haza a fiatalok. Ez, amellett, hogy figyelemre méltó, intézkedést sürget! Néhány felvételiző fejtegetését kifejezetten jó volt hallgatni. Mint például a nyírcsászári Sitku Zoltánt, aki furcsa vargabetűvel került a pályára, és sokan nem is értik, hogy tehetett ilyet: érettségi és két év tanulás után, rádió- és tévéműszerész szakmával a kezében, beállt népművelőnek. — Az az igazság, hogy a szakmának inkább csak a hangtechnikai része érdekel, a művelődési vonalon pedig minden érdekel és tetszik is. Szeretnék abban alaposabb ismereteket... A program: lekvárfőzés Vagy azokét a fiatalokét, akiknek munkája példa arra, hogy mostoha körülmények között, a „világ végén” is lehet életet vinni a holt falak közé, s talapraállítani egy közösséget — ha az illető rátermett. A nábrádi Pál Rudolf évek óta változatlan sikerrel tartja össze a fiatalokat, gyermekklubot is kialakított, újabban pedig műsoros esteket is rendez a Népszínház művészeinek közreműködésével. A napokban készülnek a hagyományos szilvalekvár- főzésre, a falu régi népszokásainak felelevenítésével. Ugyancsak jó volt végighallgatni a Szamossályiból érkezett Nagy Józsefet, akinek „felvételi vizsgájából” közre is adunk egy részletet — minden kommentár nélkül: — A népművelők manapság sokat panaszkodnak, vagy arra, hogy mostohák a körülmények, vagy pénz nincs, vagy a közönség nem jön be. Mi közös erővel kipofoztuk a házat, rendszeresek a műsoros rendezvények, jönnek az idősebbek is közös, nótaszós vacsorára, jó a citerazenekar, amit a falu juhásza, Dobos Sándor vezet. Elmondhatom, nekem is nagyon nehéz a pálya. De a rengeteg sikerélmény kárpótol ... Baraksó Erzsébet Popírórq. papírpénz G yermekkoromban szerettem a jósza- gú, új könyveket és füzeteket lapozgatni, s bár a bekötést, címkézést, margózást kissé unalmasnak találtam, még ezekre sem kellett nagyon noszogatni, mert addig is kezembe foghattam az új papírokat, gyönyörködhettem simaságukban, tisztaságukban. Az írószerboltok kínálata iránti vonzalmam felnőtt koromban sem csökkent. Iskolakezdés lévén, mostanában a szokásosnál is nagyobb figyelmet fordítottam kedvenc boltjaimra és a ceruzák, filc- és golyóstollak, körzőkészletek és vonalzók társaságában valami újra figyeltem fel. Hogy mi ez? Furcsán hangzik talán, de: pénz. Pénzt lehet vásárolni? — kérdezheti erre az, akinek nincsen elemista korú gyermeke. Mert akinek van, az tudja, hogy igenis, az írószerboltokban pénzt lehet venni. Nagy lapra nyomva ott vannak a kirakatban az összes forgalomban lévő papír- és fémpénzek. A szülő megveszi, talán ki is vágja, becsomagolja csemetéje iskolatáskájába, aki aztán az iskolában előveszi, s a tanító néni instrukciói alapján ide- oda rakosgatva őket megtanulja megszámolni a pénzt. (Nem haszontalan képesség!) Ha már elsajátította a pénzszámolás tudományát, a segédeszközre nincs többé szükség, a papírkosárba kerül. Régen — 25—30 évvel ezelőtt — is megismertették a kisiskolást a pénzcímletekkel és a velük való számolással. Csakhogy amivel mi gyakoroltunk, különös értékű volt. saját kezűleg készítettük egy-egy valódi pénz alapján, minél nagyobb hasonlóságra törekedve. Nagy igyekezetünkben egészen ügyes „hamisítások” születtek, s az osztályban nagy versengés folyt, hogy kié a legjobb. De nem volt ez másképp az órával sem. A kartonból, egy szög és egy parafadugó segítségével készült óra — amelyen megtanultuk nyomon követni az idő múlását — szintén a kezünk munkája volt. S bár a tanító néni csak egy ilyen órát követelt mindenkitől, mi mégis egész sorozatot készítettünk : egyre szebbeket, tökéletesebbeket. Bezzeg ma! Ma a füzetcsomaggal együtt megveszi a szülő a tökéletes formájú, műanyagból készült órát és a nyomtatott mintapénzeket ... s aztán csodálkozunk, hogy a gyermek nem ismeri az alkotás örömét, nem becsüli saját munkáját, pénzét, idejét, s a másét sem. U tóirat: szülők és pedagógusok, figyelem ! A szóban forgó előre gyártott segédeszközök alkalmazása nem •kötelező. Egy saját kezűleg megrajzolt papírpénz vagy karton számlapos ébresztőóra sikerélményhez juttat, s ebből csak haszna származik a mostani gyermeknek, s a majdani felnőttnek. M. É. VÉRADÁS. A Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat mintegy hetven dolgozója önkéntes véradáson vett részt szeptember 6-án, és 28 liter vérrel járult hozzá az eredményes gyógyító munkához. A városi Vörös- kereszt és a vállalat vezetése a többszörös véradók kitüntetésével, véradóünnepséggel köszönte meg a dolgozók önzetlenségét. A reszkető kéz három keresztet ró a papírra. Kecsmár János bácsi, a hetvenhat éves parasztember ezzel a három kereszttel döntötte el végképp: búcsút mond a tanyának és beköltözik a közeli Kisvárdára. Eddig ritkán akadt dolga a hivatallal. Számára nagyobb hitele volt a kézfogásnak, az adott szónak, mint a pecsétes írásnak. Nem is igen koptatta az iskolapadot. Egyszer szeptembertől januárig járt iskolába. Az ő ABC-je a határ volt. Kapált, kaszált. Később már hasznát vette Volna a betűvetés tudományának. Amikor a Don- kanyarba indult, megbeszélték a feleségével, miként ad hírt magáról a frontról. Ha egy keresztet tesz a papírra, akkor jól megy a sora, ha kettőt, már baj van, és ha hármat, az már végzetesnek ígérkezik. Egyszer eltévesztette, három kereszttel küldte tudósítását. Zokogott Piroska néni. Csak akkor nyugodott meg, amikor egy éjjel halkan megzörgette az ura az ablakát... Megihányták-vetették a feleségével, menjenek, maradjanak? János bácsit húzta a tanya, Piroska néni vágyott a városban élő három gyermek közelébe. Ök is hívták a szülőket, közel lesz az orvos és gyakrabban láthatják az unokákat is. — Minek nekem orvos ? — ódzkodott János bácsi. — De talán az asszonynak jó lesz, úgyis bajlódik a vérnyomásával. A néni a pünkösdi ünnepekre készült. Bedagasztotta a kalácsot, fehér kendőt dudvát, felkötötte a paradicsomot. — Pakoljunk, asszony! — térül t-fordult a csomagok között. Maga sem tudja, mit keresett, benézett a fiókokba, még egyszer alaposan megtámasztotta a gerendával a fészert. A tehergépkocsi vezetője feljebb tolta sapkáját: Költözés terített rá és betette a spór melletti meleg zugba megkelni. A gyúródeszkát lisztezte, amikor odagurult a ház elé a teherkocsi. Dehogy is nézett oda, figyelmét a friss krumplis pogácsa kötötte le. Nagy gonddal szaggatott ki minden darabot. A kelleténél is többet pepecselt vele. Tojás- sárgájával megkente, majd a tepsit óvatosan csúsztatta a sütőbe. Halk sóhajtást nyomott el, vajon a városi tűzhely fog-e sütni? Ezt még ő tapasztotta, ismeri minden csínját-bínját. A kocsizúgásra János bácsi feljön a kertből. A hajlott hátú idős ember imfoo- lyog, mint juhar a szélben. Kihúzott még néhány szál — Aztán nem bánta meg, bátyám? János bácsi komótosan leakasztotta nyakából a surcot. Fájt a szíve kegyetlenül. Dehogyis tudta leplezni. Mondta is a városból jött vevőnék: — Meglátják, lelkem, nagyon jól fogják itt érezni magukat. Mi harmincöt esztendőn át voltunk itt nagyon boldogok. Csak hét végén jönnek majd ki? Hát istenem, ha már városon így szokás. Jöttek ide Miskolcról is telket venni, lassan már rá se ismerni Kis- fiszahátra. Több az idegen arc, mint az idevalósi. Az ajtóra lakatot tettek. A kaput bedrótozták. Ki jönne ide hívás nélkül? Felrakták a szekrényt, az ágyat. A macska keservesen nyávogott. Piroska néni nem tudta feltenni a kocsira, kiugrott a keze közül. Átszaladt a szomszédasz- szonyihoz, adjon már néha egy kis tejet a Cirmosnak... A néniké arcát ezer ránc barázdálta. Most talán újabbal szaporodott: vajon milyen lesz a városi házban az élet? János bácsi is nagyokat hallgat. Ötvenhárom esztendeje esküdtek egymásnak hűséget. A nincsre kötött fogadalom erősebbnek bizonyult minden földi hív- ságnál. Csak most ellenkeztek, amikor a tanya és a város között kellett véglegesen dönteniük. — Hazajövök én még megkapálni a tengerit — mondja útban „hazafelé”. — Kihoznak a gyerekek kocsival. K emény kézfogása határozott emberre vall. Az adásvételre terelődik a szó, kínáltak többet is a portáért. Mondták a tanyán, hát ellensége a pénzének? De ő kitartott az adott szó mellett. Talán ezért kerülitek el az életben az igazán nagy bajok ... Tóth Kornélia
