Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-03 / 206. szám

1985. szeptember 3. Kelet-Magyarország t > Félpertu I smét virágkorát éli a félpertu, az én tegez­lek de te — valami miatt — nem mersz visz- szategezni szóhasználat. Valójában több ez, mint szokás, vagy szóhaszná­lat, inkább egy stílus. Nagy korkülönbség ese­tén ez természetes és el­fogadott, a tisztelet jele. De nem így, amikor egé­szen kicsi a korkülönb­ség, s nem is ez a döntő, hanem a munkakör, a be­osztás. A „főnök” meg­engedheti magának, hogy a néhány évvel fiatalabb beosztottját tegezze, de a beosztott nem mindig tegezi vissza az alig idő­sebb főnökét, mert az egy vagy két „polccal” magasabban van. Ha azo­nos beosztásban lenné­nek, ez fel se merülne, így más a helyzet... S ha már kialakult, szokássá vált a félpertu, igen nehéz változtatni raj­ta. Még akkor is, ha a teljes pertut gyakorló ve­zetőnek is kényelmetlen és fonáknak érzi a hely­zetet. Ez persze nem min­dig jelent valamilyen vá­laszfalat, a másik lekeze­lését, avagy a szolgai alá­zatot. Ettől még kölcsönö­sen lehet becsülni egy­mást. Mégis, akár tudat alatt is, kialakulhat egy kisebbségi érzés a félper­tut elviselő emberben. Egy íratlan jog gyakor­lásától fosztja meg ez a helyzet, féloldalas kap­csolatokat eredményezhet. Nem nagy ügy, nem társadalmi gond ez, vet­hetné közbe valaki és iga­za is lenne. De olykor az ilyen árnyalati, emberi dolgok is adják az önbe­csülés napi kis energiáit, vagy apasztják azokat. A félpertu talán egy félig megtett út, félig kinyúj­tott kéz a másik iránt. Márpedig az ember oda és vissza érvényes, azo­nos értékű kapcsolatokra vágyik. Joggal és okkal... (P. g.) ____) ISKOLÁSOK A KON­ZERVGYÁRBAN. Munká­val kezdte az új tanévet a nyíregyházi élelmiszeripari szakmunkásképző iskola 130 tanulója. A szakmunkás- tanulók öt napon át a Nyír­egyházi Konzervgyárban dolgoznak: hétórás műszak­ban ismerkednek a konzer- vek, befőttek készítésének tudományával. Alkatrészbolt Fehérgyarmaton Éveken át rengeteg bosszú­ságba, utánajárásba került a fehérgyarmati autósoknak alkatrészekhez jutni, hiszen a városban és környékén sem az állami, sem a szövetkeze­ti kereskedelemben nem fog­lalkoztak ilyen termékek áru­sításával. A helyi fogyasztá­si szövetkezet egy jó ideje üresen álló üzlethelyiséget alakított át erre a célra. Több, mint egymillió forin­tos árukészlettel augusztus végén nyílt meg a szaküzlet, ahol túlnyomórészt Trabant­hoz, Skodához, Wartburghoz, Zsigulihoz kínálnak alkatré­szeket. Országos találkozó Győrben Sikszemközl a «iniszterkelyettessel Nem Javul, de nem romlik: tovább Tanévkezdés ­szükségmegoldásokkal Csütörtök estétől vasár­nap estig a Rába-parti nagyváros adott otthont a munkásfiatalok II. orszá­gos találkozójának. Győr barátságosan, segítőkészen fogadta a városba érkezett mintegy kétezer vendéget, köztük a Jókay László, a KISZ megyei bizottsága titkára vezette 84 tagú sza- bolcs-szatmári delegációt. A szervezők arra töreked­tek, hogy ki-ki a szakmájá­hoz, érdeklődési köréhez kö­zel eső győri gyárba látogat­hasson. Ott az üzemlátogatá­sokat megelőző tanácskozá­sokon szó volt a munkásfia­talok és a KISZ viszonyáról, a munkásifjúság-határozat időarányos teljesítéséről is. A fiatalok megvitatták: mit és mennyiben változtassanak a munkamódszereiken ahhoz, hogy a KISZ a lehető legjob­ban megtalálja a helyét a fejlődő, tökéletesedő vállalat- irányítási rendszerben, il­letve az ifjak a KISZ-ben hogyan bontakoztathatják ki legjobban egyéniségüket, s ezzel együtt a szervezet be­folyása mi módon növeked­het. I Rába példája Jómagam a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárba kísér­tem el a szabolcsi fiatalokat. A csaknem 20 ezer embert foglalkoztató gyáróriás itt­hon és a világban méltán vívott ki elismerést. Ott el­sősorban futóművek, kamio­nok, traktorok, mezőgazdasá­gi gépek, motorok készül­nek. A munkájuk színvona­lát jelzi, hogy például az amerikai General Motors, az Eaton világcégeket is a part­nereik között tudhatják. A gyár újabban pedig a hazai személyautó-ellátást szeretné javítani — oly módon, hogy csere útján a tőkés kivitele egy részéért kis fogyasztású nyugati kocsikat hoz az or­szágba. A futóműgyártó csarnok­ban rend, tisztaság. Ekkora műhelyt még életemben nem láttam. A berendezések kö­zött az ember törpének érzi magát. A látvány is lenyű­göző. A dolgozók nem kap­kodnak, de folyamatosan ténykednek eszközeikkel, melyek nagy része automata. A technológia nem enged lazítást. A munkadarab ha­lad a szalagon, s minden fo­lyamat másodpercre kiszámí­tott. A vállalat a gyártás valamennyi fázisában nagy hangsúlyt helyez a termékek jó minőségére, valamint az általa előállított gépek meg­felelő alkatrész-utánpótlásá­ra. B békéért Ugyanezen a napon, 30-án este a több ezer vendég és a város lakossága a régi épü­letekkel övezett győri Szé­chenyi térre, a békenagy­gyűlés színhelyére vonult. A gitáros énekesek fellépése után Barabás Miklós, az Or­szágos Béketanács főtitkára mondott ünnepi beszédet. Ezután sok száz gyertya gyűlt. A színpadon Varga Miklós és együttese, és már­is felhangzik a legnépsze­rűbb számuk: „A vén Euró­pa ...” A zenekar nagy sike­rű műsort adott. A munkásfiatalok országos találkozója alkalmából Győr­be látogatott Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára, valamint Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára. Augusztus 31-én délelőtt ágazati fórumokat és szek­cióüléseket tartottak. Pél­dául az építőipar helyzeté­ről Szűcs Endre, építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettes adott tájékoztatást. A többi között elmondta, hogy a közismert okok miatt az építőipar nehéz helyzet­be került. Csökkent a válla­latok nyeresége, sőt 55—60 a veszteséges, valamint ,„null­szaldós” cég. Azonban az utóbbi időben a kibontako­zás jelei is mutatkoznak, a vállalatok bizonyos körének növekszik az adott gazdasá­gi körülményekhez való al­kalmazkodókészsége. Az építésügyi miniszterhe­lyettes a feladatok között említette, hogy a hetedik ötéves tervben 350—360 ezer lakás felépítésével számol­nak, melyből 55—60 ezer az állami lakás. Kiemelt cél a lakásárak emelkedésének megakadályozása, bár abban nemcsak az építőiparnak van teendője, hiszen rengeteg kész, nem általa előállított terméket, szerelvényt használ fel. — Nagyban javítandó a munka minősége, szilárdí­tandó a szerződéses fegye­lem, fokozandó a vállalkozá­si szellem — hallottuk a miniszterhelyettestől. — A jövőben úgynevezett verseny­árrendszert szeretnének be­vezetni, vagyis az árban a piaci viszonyoknak megfele­lően a szerződő felek álla­podnának meg. Ma már van lehetőség arra, hogy aki az anyagokkal, energiával ész­szerűen gazdálkodik, takaré­koskodik, az a'jövedelmének emelkedésén is kellőképpen érezhesse azt. Adókedvez­ménnyel kívánják elősegíte­ni azt, hogy a nagyobb épí­tőipari vállalatok is jobban kapcsolódjanak be a magán­lakás-építésbe és a számítá­sukat ne áremeléssel kíván­ják elérni. A délután Lipót községben tréfás sportvetélkedőkkel, szórakoztató műsorok meg­tekintésével telt. Szeptember elsején eljött a búcsú órája. Integet a Kisal­föld és Győr. A munkásfia­talok II. országos találkozó­ja (MOT) kiben milyen em­lékeket hagyott? — Bennem a szúnyogok rosszat — mondja Csatlós Gizella, a tímári Béke Ter­melőszövetkezet adminiszt­rátora. — De félre a tréfá­val. Az élmények még túl frissek, azoknak ülepedniük kell. De jó rendezvény volt. Ez a tömeg, a rengeteg fia­tal együtt lenyűgözött. Üzem- látogatáson a lebényi tsz- ben voltunk — attól többet vártaim. — Engem a szervezettség fogott meg — közli Tóth Mihály, a Szabolcs Volán Vállalat főraktárosa, a vál­lalati KISZ-bizottság sport­felelőse. A szakmai program során bizonyosságot szerez­tem arról, hogy a Volán gondjai valamennyi megyé­ben hasonlóak. Mindenki tudja, mit kellene csinálni, csak hát a pénz... — A szekcióüléseken ta­lálkoztunk a közlekedési mi­niszterhelyettessel, majd az egyik minisztériumi osztály- vezető röviden, tömören vá­laszolt a kérdésekre. Csupán néhány feleletben éreztem a kertelést. Én a debreceni ha­sonló találkozón is részt vet­tem. Ott a tömeg jobban megoszlott, saját dolgainkról is több szó esett — említi Cseh János, a Volán Vállalat technológusa, KlSZ-bizott- sági tag. — A közlekedési minisz­terhelyettessel való találko­zón előzetes szándékom elle­nére csendben maradtam — említi Almási Lászlóné, aki­nek a záhonyi MAV-állomás a munkahelye. — A számító­gépek állapotáról akartam panaszkodni, de amikor az előttem szólók azt feszeget­ték, hogy nekik még a leg­alapvetőbb munkakörülmé­nyek sincsenek meg — ez a szót belém fojtotta. Hozzájuk képest nem panaszkodha­tunk. Tetszett a fiataluK ma­gatartása. Nem történt rend­bontás, fegyelmezetlenkedés. Cselényi György Kriminális helyzet ala­kult ki Nyíregyházán a tan­évkezdés előtti utolsó hét­re. A két „méhkas”, ahol felbolydiultak a szülők: a Szamuely lakótelep és az Örökösföld. A Szamuely lakótelepen a vakáció utolsó napjaiban nem volt helye a körzetben négy tanulócsoportnak, sőt az évnyitó előtt néhány nappal még voltak olyan gyerekek, akiknek nem volt iskolájuk. A szülők kétség- beesetten ingáztak az itt található három iskola kö­zött, s még olyan eset is előfordult, hogy a 14-es is­kolához tartozó gyereket a szülei ,nem engedték a 12- esbe beírni. Az Örökösföl­dön pedig azzal az egyál­talán nem szimpa tikus gon­dolattal kellett megbarát­kozni a szülőknek, hogy a lakótelepről 70—80 gye­rek a Jósavárosba jár majd óvodába. Főtt a fejük a vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya illetékeseinek is, hogyan lehetne megragad­ni minden kínálkozó lehe­tőséget? A megoldásról Bé­kési Elemér osztályvezető­helyettestől kértünk tájé­koztatót. Az ideális megoldás az lenne, ha a Szamuely lakó­telep közelében lévő isko­lák valamelyikéhez négy tanterem épülne. Ez, az itt élő kisgyermekek számát tekintve most időszerű is lenne, de az ideális megol­dásoktól egyelőre messze állunk. Marad a madáchi realitás: sok a gyerek, ke­vés a hely. A felkészülés éppen ezért már hetekkel, hónapokkal ezelőtt megkez­dődött, minden elképzelhe­tő. helyiségből tanterem lett, a tanári szobákban is taní­tani fognak. Hogy a város területén másutt is vannak feszítő gondok, azt jelzi az a tény, hogy 43 csoportot szükségtanteremben helyez­tek el — ezek eredetileg nem erre a célra épültek —, további 18 csoportot pedig más cégek fogadtak be „al­bérletbe”. A legsúlyosabb helyzet a 14-es iskola körzetében ala­kult ki, négy csoport elhe­lyezésével kapcsolatban. Egy csoportot átvett a 12. számú iskola, egy a Dimit­rov utcai volt politechnikai műhelyiben kapott helyet, egyet befogadott egy tan­évre az autóközlekedési tanintézet, egyet pedig úgy helyeznek el az iskolában, hogy az osztályok rajzórái mindig az aulában lesznek, s az eközben felszabaduló tantermekben belső átszer­vezéssel vándoroltatják a csoportokat. Ez a tarthatat­lan helyzet egyébként a tervek szerint valamit mó­dosul, ha október közepére sikerül az iskola udvarán a fűthető, téliesített fahózat átadni rendeltetésének. Az­zal két tanulócsoport elhe­lyezése megoldódik. Valamit a továbbiakról: a hetedik ötéves terviben összesen 36—40 tanterem épül Nyíregyházán. Bőví­tést ott terveznek, ahol a népesség várhatóan gyara­podni fog, viszont azzal is számolni kell, hogy nemso­kára a középiskolák háza táján jelentkezik ez a de­mográfiai hullám. Óriási feladat értelmes munkát végezni ilyen kö­rülmények között, éppen ezért fontos, hogy a szülők ne ellenségesen közeledje­nek, ne keltsenek hangula­tot, hanem igyekezzenek se­gíteni a tanárokat. A cél közös: a gyermek érdeke. Ugyanez lenne kívánatos — mert nincs más lehetőség — az örökösföldi ügyben is. Ezen a lakótelepen, mint másutt is, elkészültek a la­kások, de óvodai hely nincs annyi, amennyire szükség volna. A kétszáz helyen most háromszázhúsz gye­rek van, a csoportok lét­száma maximális, huszonöt helyett negyven gyerekkel foglalkoznak az óvónők. Ezt a helyzetet tovább fe­szíteni nem lehet, ezért két megoldáshoz folyamodtak. Az egyik: aki teheti, viszi magával a gyerekét a mun­kahelyhez közeli óvodába. A másik: két jósavárosi óvoda fogadja a hetven­nyolcvan nagycsoportos gye­reket. A terv szerint az örökösfökii óvodában gyü­lekeznek, onnan óvónői fel­ügyelettel közösen utaznak, vagy a Volán különjáratán — akkor bérletet kell vá­sárolni —, vagy úgyneve­zett óvodabusszal. Délután öt óra tájban lesz a vissza­érkezés. Ebből az ingázásiból is jócskán adódhatnak gon­dok, a gyerekeket össze­gyűjteni, utaztatni, vissza­hozni. De abból is; kik le­gyenek a „kiválasztottak”? Ki menjen, ki maradhat? Ezt egy óvodai felügyelők­ből álló bizottság dönti el, mérlegelve a szülők helyze­tét — reméljük, pártatla­nul. Egy biztos, akiket érint, azoknak mindenkép­pen fájdalmas lesz ez a döntés. Jó lenne azt hinni, hogy ez a megoldás is csak átmeneti, s miként az is­kolások esetében, megnyug­tatóbban is rendeződhet. Baraksó Erzsébet E ljutott hozzám a hír: egy városban, amely hasonló egynéhány- ezer más városhoz, ahol keleten kél, nyugaton nyug­szik a nap, ahol tél után tavasz, nyár után ősz vált­ja egymást, szóval egy ilyen városban éltek ők ketten. A lány gyönyörű volt. Igéző szemét csodálatos ívű szemöldök határolta, lehel- lete illatos ámbra, korall- ajka édes, mint a méz, ar­cának szépsége túltesz a nap ragyogásán ... Ahogy a költő mondja: Lénye káprázatos akár a felkelő nap fénye. S ha fátylát lebontja, el­sápadnak a csillagok... Természetesen a fiú is szép volt. Tüzes tekintetű, szálfatermetű dalia, aki­nek tökéletessége minden szívet megdobogtatott; sze­rénysége elbűvölte a go­noszt. Ahogy a költő mond­ja: „Mikor a Szépség ver­senyre kélt véle, Lehajtott fejjel, megszé- gyenülten távozott...” A fiú szerette a lányt. A lány szerette a fiút, aki ott­honában felkereste, hogy elmondhassa iránta érzett határtalan nagy szerelmét, s hogy szíve és keze örökre az övé. — Ó, szememnek drága fénye... — kezdte a fiú, de nem folytathatta, mert a televízióban épp ebben a pillanatban közölte a be­mondó, hogy bemutatják a többrészes Ezeregyéjszaka című film első részét. Ök, mindenről megfeled­kezve, áhítattal követték a csodálatos Seherezádé és nővére, Dunjazad, Sahriar király és testvére, Sahze- man lebilincselő történetét. Éjfél lett, mire a film véget ért. A fiú útban haza­felé elhatározta: holnap be­vallja a lány iránt érzett határtalan nagy szerelmét, s felajánlja neki szívét és kezét. Másnap fel is kereste a lányt. — Ó, szememnek drága fénye... De nem folytathatta, mert a bemondó felhívta a ked­ves nézők figyelmét, hogy kezdődik az Ezeregyéjszaka második része. Ügy a fiú, mint a lány, mindenről megfeledkezve, nagy-nagy kíváncsisággal követték a repülőszőnyeg, a mindentudó dzsinn, a hatalmon levő Omar ibn an-Numan és kedvenc fia, Daul-Makan történetét. Mire a film véget ért, el­jött az éjfél. A fiú újra hazatért, és szilárdan elha­tározta, hogy másnap be­vallja határtalan nagy sze­relmét, és felajánlja szívét és kezét. Másnap fel is kereste a lányt. De ekkor már az Ezer­egyéjszaka harmadik ré­sze ment. Következő nap a negyedik. Aztán az ötö­dik. Majd a hatodik, a hetedik, a huszadik... A film több részes volt. Ezeregy esten át folytató­dott! ... A fiú és a lány ezeregy estén át követték különös érdeklődéssel az elvarázsolt ifjú, a meg­szöktetett lány, a ravasz eunuch, a becstelen pú­pos, a jókedvű borbély, a merész beduin kalandjait... Amikor véget ért az ezeregyedik rész is, a fiú felemelkedett a fotelból, térdre hullt a lány előtt, és szóra nyílt a szája: — Ó, szememnek drága fénye ... — kezdte. De nem folytathatta. A szpí­ker súgó-búgó hangon kö­zölte: az Ezeregyéjszaka be­fejező része után kezdődik a Száz év egyedül című folytatásos film első ré­sze. Így a fiú nem tudott ha­tártalan nagy szerelméről beszélni, s azt sem sikerült megtudnia, mennyire szere­ti őt a lány, ezért hát fel sem ajánlotta szívét és ke­zét ... M indketten sokáig és boldogan éltek a kék­fényű képernyő előtt. És meghalni is egy­szerre, egy napon haltak meg, amikor végérvénye­sen elromlott a televízió. Baraté Rozália fordítása ARKAGYIJ ÍNYIN: Modern Seherezádé GYŐR 1985 augusztus 29 szeptember 1 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents