Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Bemutató Vásárosnaményban Tisza-parti Ludas Matyi Szentgyörgyi József kiállítása „Honnan jövünk? Hová megyünk?" t— Be. B Dépze A Lenin téri kiállítóteremben egy igen színvonalas tárlatnak örülhet a nyíregyházi közönség Szentgyörgyi Józsefnek köszönhetően. Az önmagáért megküzdve kialakított festészetéről így ír Krunák Emese a Művészet 1985. augusztusi számában: . .Egyéni hangját azonban nehezen, sok kitérő és önemésztő szembesülés után. . . találja csak meg. Domanovsz- ky hatása mellé az 1969-es Kokas Ignác-kiállítás nyomán Kokas, majd ezt követően Kondor Béla erőteljes szemléletének festői determinációja társul Szentgyörgyi •palettáján. E kitérők közepette Szentgyörgyi megértette és magába olvasztotta Domanovszky kompozicionális és színbeli keménységének, Kokas árnyalt, elsősorban a folthatásokra építő gazdag koloritjának, és Kondor szemléleti mélységének, szabadon kibontakozó eszköztárának tanulságait.” Festészete olyannyira erőteljessé, erős hatásúvá nemesedett, hogy immár ő a követett, sok esetben az alapokat is determináló minta. Szentgyörgyi képei „megragadják” a terembe tévedő nézőt. Ott kell állni előttük és nézni a hasáb-orrok mellől pislogó szemeket, az intenzív színfelületeket és értelmezni a címeket, mint: „Bukás”, „Bizonytalan” stb. Határesete1- c látunk itt megrajzolva, megfestve. Olyan pillanatokat az Egy alkotás a tárlatról Nagy ünnepe volt a (közönség és a színház találkozásának a szeptember 10-i Vásá- rosnaményban tartott bemutató. Több, mint ezer gyer- mekméző előtt vizsgázott az új^évad első produkciója, a Ludas Matyi. Móricz Zsigmond feldolgozása (kiemeli a darab plebejus elemeit: Matyi személyes sorsát is hajlandó feláldozni azért, hogy a mindenféle és a 'mindenütt fellelhető zsarnokság ellen felvegye a 'harcot: „Tudja meg az úr — mondja a darab végén —, hogy ha madár lesz vagy egér, akkor se bújik el az én furkósbotom elől, mert kikéi Ludas Matyi a fűből, a fából, a földből, hogy bosszút álljon, valahon egy igazságtalan, gonosz úr van a világon!” Minden darabnak többféle olvasata van. A Nagy András Lászlóé az értelmezések között sajátos helyet foglal el. Az elnyomorított, gerincét, (tartását vesztett népet az ő felfogásában Matyi nem váltja meg. A rendező figyelmét a legenda születésére fordítja. A tettre váltható lehetőségektől megfosztott ember fantáziája szüli a mesét. Ebből az következik, hogy Nagy András László színpadján, a valóságban Matyii egyszer sem veri meg Döbrögit, a nem is hatalmas, mint inkább nevetséges földesuirat. Döbrögi nagy száját senki sem veszi komolyan, ő is, mintha kényelmetlen feladatnak tekintené az „uralkodást”, sokkal jobban vonzódik a finom falatokhoz. Matyi, mialatt a nagyon is valóságos huszonötöt rámérik, magában eltervezi, hogyan fogja háromszor visszaadni a fizetséget. Az előadásban a második felvonás ennek a belsőleg megfogalmazott látomásnak a megjelenítése. De, amikor a huszonötödik után Matyii feláll, megigazítja szakadozott nadrágját, s kipróbálja a mesét a valóságban, hangos kacagás lesz a válasz. Nevet Döbrögi, a hajdúk, s nevetnek a jobbágyok is, akikért néhány pillanattal előbb Matyi még az életét áldozta volna. A harsányan kacagó csizmadia nem hiszi már, (hogy Matyi ép ésszel vállalkozhat Döbrögi megverésére. Matyi hősies magatartása átkerül a legendák, a mesék birodalmába ... Ezt szolgálja a jó zene a debreceni Délibáb együttes előadásában, amely mintegy megemeli a történetet, súlytalahítja azáltal, hogy egy más műfaj törvényeinek átengedi. Ugyanezt segíti a bábjáték alkalmazása is a Lukrécia gyermekbábcsoport (közreműködésében. A báb, jóllehet egyáltalán nem idegen a színpadi játékoktól, mégis eltávolít a cselekménytől, megakadályoz abban, hogy valóságosnak fogjuk fel mindazt, ami a deszkákon történik. Ezek után talán természetesnek tűnik fel, hogy nem kérhetjük számon a hagyományos figurákat a színészektől sem. Mátrai Tamás Matyije sokait megőrzött a plebejus magatartásból. Mintha nehezen tudta volna elképzelni, hogy Döbrögi megbüntetése csak látomás. A keze rá járt az igazságszolgáltatásra. De ez nem az ő hibája . . . Horváth István Döbrögije nagy hedonista. Igazából nevetni se tudunk rajta, csupán arra gondolunk: valóban a múzeumban a helye. Évi Fon Gabi játékában nem egynemű figura. Egyszer a Matyi iránt epeke- dő lányt látjuk, máskor játékosan évődik Döhrögivel. Igaz, a darab végén vele marad . .. Juhász György Kobak szerepében külön figurát alakított. Franciás, pi- penkőcre való megjelenése, tiszaháti 'tájszólása nem illik sem a darabba, sem az előadásba. Máthé Eta hitelesen alakította az öregasszonyokat. Vikár Csaba színpadra lépésekor inkább tűnt Döb- röginek, mint hajdúnak. Az előadás díszlete egy „lefejezett” piramis, ami egyaránt szolgálta Matyi anyját és Döbrögit, a rétet és az erdőt, mindent, amivel a fantázia csak felruházta. Kissé zavaróan Ihatott, hogy az erdőben stilizált kopjafákat láttunk. Rendkívül szegényes volt Döbrög vására, még a forgatag illúziója sem teremtődött meg. Ebben az előadásban is a nézővel marad Matyinak egy szép gondolata. A darab legelején mondja: „Inkább akkor elmegyek én, babám, ahol minden ember egy ember. Csak megleljem azt a hazát, jövök érted, s viszlek haza.” Drukkoljunk neki! Nagy István Attila Diák írj magyar éneket, Diák, a Földön Dante is élt. Kacagott, kacagott a diák. Latin ütemben szállt a dal, Nem magyarul, sohse magyarul. Vergődött, vergődött a diák Lelkében Petrarca dalolt S keltek újféle magyar zenék. Álmodott, álmodott a diák. De néha, titkos éjeken írt, s eltépte, ha magyarul írt. Zokogott, zokogott a diák. (Ady Endre: Mátyás bolond diákja) Anjos-kori magyar szobortöredék Szombati galéria ember életéből, amikor nincs szilárd talaj a lábunk alatt:, nincs kiindulási pont, amelyre támaszkodva kimozdíthatjuk saját világunkat a kátyúból. A képen lévővel (és velünk is) még minden megtörténhet, de érezzük, a döntés nincs teljesen a kezünkben. Eszközei tiszták, érthetőek. Pontosan festett alapszínei expresszivitásukkal föltöltik az embert. A vörösek, sárgák, kékek sávjai, amelyek önmagukban is súlyos elemek, többes- számban szinte kirobbannak a képsíkból, nem hagyva üresjáratot a szemnek. Tetten érhető itt egy manapság ritkán látott jelenseg. A művész pozitívan is hozzájárul, a maga eszközeivel a probléma megoldásához. Nem elégszik meg egy halk sóhajjal, vagy egy groteszk fintorral. Nemcsak megfogalmazza a kérdéseket, hanem valamiféle energiát is megpróbál sugározni a megválaszoláshoz. Az a tükör, amit Szentgyör- gyi tart elénk, nem vigasztal, nem köntörfalaz, nem szépít. A „labirintusba” készülő nem kap Ariadne-fonalat, s a „bizonytalan” sokszor a biztos rossznál is gyötrőbb. A „földasztal” fölé hajoló, sárgákkal kiemelt fej láttán azonban valamiféle változtatni akarás, valami „bele-nem-törődés” féle érzés keletkezik bennünk. Szentgyörgyi művészete keresztmetszetét nyújtja át ezen a kiállításon. A festmények, grafikák, rajzok sokoldalú művészről tanúskodnak. Ezek a műalkotások katarzist teremtő esztétikai élményben részesítik a látogatót, nem hagyva kétséget afelől, hogy Szentgyörgyi József fontos mondanivalóval bíró, s az érett eszközökkel közölni is tudó művész. A tárlat október 6-ig tekinthető meg a Lenin téren. Papp Tibor Amikor Berecz Andrá tőművészt műtermében" kerestük, éppen a finnt gi kiállításáról, testvér sunkból, Kajaaniból hí kezett (képeit rendezget gondos csői magolás bóí más után kerülnek < messzeföldön megcsodá Hogyan és milyen i menyek között került kiállításra? — A finnek Káliéval nepségsorozatának sze se során vetődött fel a Irtás ötlete. Népdaluk; cióám néhány repródul az eigyik kolléganőm el. ta Kajaaniba, és ott gyeitek rá. Tudvalevő testvérvárosiamnak vai nagyon szép, már-mÉ gyományszámba menc dezvénye, a Szó és zen< momomcmcmomcmomomcmcmcm Szilvaérés, lekv< Az augusztus 20-i ünnepekre hazalátogató „városba-sza- kadt” szatmáriakat a személyautó megnyitott ablakain át — a rekkenő meleg estében, a tu- nyogmatolcsi új Szamos hídon, napjainkban is megcsapja az érő szilva illata. Aki valaha is magába szívta, soha nem feledi! Én jó húsz évvel ezelőtt éreztem — egy fárasztó néprajzi barangolás során — a Szamos közepén, a hidason, Panyola alatt, miközben a faluból Szamosszeg felé a locsogó vízre a páhogó szél zsoltárokat éneklők hangját hozta. Virrasztó volt a faluban ... és mindenütt főzték a lekvárt! GYÜMÖLCSÖS az Ártérben A szatmári szilva ma is fogalom, vetekszik a boszniaival, mégha ideig-óráig az alma feledteti is velünk. A szilva fajtái közt számon tartják a kék, vagy ismertebben Macskatökűt, ez csak pálinkának való, ehhez hasonló a Boldogasszonyszilva is. Míg a Lotyó vagy másképpen Fosószilva bőven adja a pálinkát, de minden avatott szilvó- rium ismerő tudja, hogy az igazi a Penyigei, jobban mondva a Nemtudom szilva. Fájának törzse világosszürke, lombozata ritkásabb másokénál. A termő gallyak vége vereses árnyalatú. Gyümölcse tojás- dad, kétszer akkora, mint a többi fajtáé, színe is hamvasabb. Lekvárnak és aszalásra is kitűnő. Sajnos az utóbbi időben sokat kivágtak, hol ezért, hol azért'. A legszebb gyümölcsösök az árterekben, holtmedrek partjain, halványok melldtt, csi- rittyár, helyeken vannak. A lankák a Szamos teljes hosz- szábev mindenütt keskeny parcellákra oszlanak. A kenyebb végeik a folyó jáig érnek, ahol sűrű be mint élő kerítés védi a > lől. Általában három sor mölcsfa áll a parcel melyből kettő szilva, kö egy sor alma, néhány ( körtefa társaságában. Sz szegen a szilvásokat a tekerületeibe ültették, ott szántani nem tudt fagyökér megfogta a pai s így nem szakadt bele lyóba. Az itteni szilva na szemű és jobb ízű volt, a levegő párásabb volt. ültetés cseprentérül ti Az öreg fák gyökereiről jadt hajtásokat nevezi Az ültetést a nagyapák • ték unokáik segítségév ültető gödörbe helyezett cseprentét az unoka fog1 közben a nagyapa megg a gödörbe visszarakott A termőre fordult szí kát gondozni kell. Öf legtövét felássák, az alj pálják, a közöket évent szer megkapálják. Tava sürvéből kiritkítanak, ráz ágakat lefűrészelik, karítják, lehernyózzák kát. Ha keveset tererr fák, az öregek szerint k kell az ágaikra kötni. , sodik kaszálást szilv előttre teszik, hogy a fá tiszta legyen. MIBŐL LESZ AZ ASZALT SZILV A szilvaverésben, sze< a család minden tagjr vesz, de igen elterjedt a másnak nyújtott segítsé szedés reggelén szekérr ják a szilva verő rudaka sarakat, kádakat, tel manapság a paloló der,: ponyvákat is, és kimé: lankára a szilvásba, i KM
