Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-08 / 185. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 8 Kommentár Házkutatás őrizetbe vétellel Ő rizetbe vételekről, ház­kutatásokról érkeztek jelentések az elmúlt napokban Zimbabwéből. A rendőri intézkedések mind­egyike a ZAPU, az ellenzéki zimbabwei afrikai népi unió tagjai, aktivistái ellen irá­nyult. Az egyik razzián behatoltak a párt vezetője, Joshua Nko- mo lakásába, sőt őrizetbe vették a jelenlévőket, köztük a poltikus több biztonsági emberét is. Jó néhány megfigyelő haj­lik arra a véleményre, hogy a múlt havi általános válasz­tásokon biztos győzelmet ara­tott Mugabe miniszterelnök, illetve a parlamentben túl­nyomó többségét megőrző ZANU—HF (zimbabwei af­rikai nemzeti unió — haza­fias front) pártja most igyek­szik fokozni a nyomást leg­főbb politikai ellenlábasára, aki — s itt rejlik a dolog tra­gikuma — a fehértelepes Smith-rendszer elleni harcok idején még első számú fegy­vertársa volt. Az igazi veszély abban rej­lik, hogy a ZANU—ZAPU ellentét egyben a törzsi szem­benállást, a lakosság több­ségét alkotó shona, és a ki­sebbséget jelentő ndebele törzs közötti, történelmi gyö­kerű konfrontációt tükrözi. Márpedig ezek a kiújúló fe­szültségek — csakúgy, mint a fekete kontinens más or­szágaiban — a gazdasági fel­adatoktól, a társadalmi át­alakulás teendőiről vonják el az erőt, s így mindenkép- , pen hátrányosak az amúgy is számos bel- és külpolitikai problémával küzdő fiatal ál­lam számára. Mennyire éleződhet ki . most az ellentét, igazak-e azok a vádak, hogy Mugabe a ZAPU felszámolására tö­rekszik? Nehéz kérdések ezek, s a jelek szerint nagy­mértékben a rájuk adandó válasz határozza meg a Dél-afrikai Köztársaság ter­hes szomszédságában helyét kereső Zimbabwe jövőjét. az arab „csonka csúcs”-ra Casablancába érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője, aki a képen Hasszán marokkói ki­rállyal látható. ítéletidő Európában Az ausztriai Innsbruckban a nagy esőzések nyomán víz öntötte el az utcákat. A felhőszakadások következtében a Duna több ausztriai szakaszán árvizek keletkeztek. Képünkön: Bécstől mind­össze néhány kilométérre az emberek igyekeznek száraz helyet találni. Egy baklövés következményei Szokatlan tiltakozás — Az új Jugoszlávia négy évtizedes történetében ed­dig egyedülálló esemény játszódott le néhány nap­pal ezelőtt: a rekkenő nyá­ri hőségben 150 dolgozó vé­gigvonult a Macedón szék­város, Szkopje utcáin, kö­vetelve, hogy vonják fele­lősségre azokat a személye-, két, akik javasolták, elha­tározták és jóváhagyták egy országos jelentőségű, de teljesen elhibázott ipari lé­tesítmény felépítését. A jó néhány milliárd di­náros beruházásról még az elmúlt évtizedben döntöt­tek. A terv a következő volt: Dél-Macedóniában, a Vardar egyik mellékfolyója, a Vataska partján fekvő Kavadarciban, a helyi érc­készletekre és adottságokra alapozva létrehozzák a Bal­kán legnagyobb vas- és nikkelkohászati kombinát­ját, a FENI-t. A munkála­tok még a hetvenes évek­ben megkezdődtek. A FENI tanulságos esete azóta össztársadalmi ügy lett, s a szkopjei tiltakozó menet most ismét megmoz­gatta a közvéleményt. A dolgozók felvonulása egyébként példás rendben, minden zavaró mozzanat nélküli zajlott le. „Ez az eset a hagyományos évi szabádságok kellős közepén újból visszatérített bennün­ket a valóságba — írta kommentárjában a belgrádi NIN — a legnagyobb ma­cádon beruházási baklövés, amelynek egy egész köztár­saság gazdasági fejlődésére gyakorolt közvetlen gazda­sági következményei egye­lőre beláthatatlanok, szo­ciális téren már érezteti hatását." Arról van szó, hogy az illetékes párt- és állami szervek egy esztendeje ha­tározatot hoztak a nyolcva­nas évek elejére részben már elkészült és üzembe helyezett FENI bezárásá­ról. Ez azt jelentette, hogy a kombinát 2300 dolgozója közül 1300-at nyomban el­bocsátanának és máshol helyeznek el. Sajnos, azóta sem találtak számukra megfelelő munkahelyet... Az elbocsátott dolgozók — akik mindmáig minimá­lis átlagkeresetüknél ki­sebb megélhetési pótlékot kapnak — 150 tagú küldött­sége felkereste Dragoljub Sztavrevet, a macedón köz- társasági kormány elnökét. Ezt a látogatást azonban kellemetlen huzavonák előzték meg. A FENI dol­gozói bejelentették a kava- darci párt- és tanácsi ve­zetőknek. hogy delegációt menesztenek Szkopjéba, ahol megbeszélést folytat­nak Sztavrevvel gondjaik­ról, jövő kilátásaikról. A megbeszélés napján azon­ban a küldöttség tagjai a városka autóbusz-állomá­sán nem kaptak menetje­gyet és nem tudtak útnak indulni, mint később kide­rült a helyi vezetők „köz­benjárása” eredménye­ként. A dolgozók így jó 10 kilométert gyalogoltak Ne- gotinig, ahonét aztán vo­naton folytatták útjukat a köztársasági székhelyre. Dragoljub Sztavrev a találkozón néhány „megle­pő” tényt is közölt a FENI munkanélküli dolgozóinak képviselőivel. Egyebek kö­zött elmondta, hogy a kö­zeljövőben kormányrende­let jelenik meg a kavadar- ci kombinát bezárásáról, tekintettel arra, hogy a ter­vezők által „beígért” hatal­mas természeti kincsek nem léteznek. A helyi veze­tők egészen eddig hallgat­ták a vállalat teljes szaná­lásáról. Ezek után került sor a tiltakozó menetre ... Valószínű, ma már nehéz lenne eldönteni, hogy a kavadarci beruházás ügyé­ben kik és milyen úton- módon. mire alapozva dön­töttek. A FENI dolgozói mindenesetre gyűlésen kö­vetelték azt, hogy a szo­cialista építés nagy létesít­ményeinek építéséről való­ban alaposan/ átgondolt, fe­lelősségteljes határozatok szülessenek. Gondolatok a kertben E stébe nyúló augusztusi délután. A diófa lombsátra alatti pádon szemlélődöm, elmélkedem és hallgatom a szökőkút csobogását. Mintha hegyi sziklákon lefutó patak sok hangú zenéje szólalna meg a szökőkút ma­gasba törő vízsugarának lehulló csöppjei- ben. Így ér vissza a „föl-földobott kő” is oda, ahonnan elindult. Az életpálya emelkedésének határa is ki­mért mint a vízsugáré, vagy a feldobott kőé. Mennyi hiába való erőlködés juttatta már zátonyra a nagy törtetők féktelen vá­gyait, mert túlbecsülték képességeiket! Megfordulok a pádon, máris előttem a szomorúfűz anyaföld felé hajló ágacskái­val. Ahonnan élete elindult, oda tért visz- sza. Kezdet és vég egybeolvad, mint a Föld és az Ég a horizont szélén. A lehulló vízsugár és a földet kereső fűz a szelid alázat példája. Megalázkodni soha nem szabad vélt nagyságok előtt emberi méltóságunk rovására. A világ csodái előtt azonban tisztelettel hajlik meg minden igaz ember. Hiszen a világ legnagyobb tör­vénye az igazság. A legmagasabb eszmény, amelyért érdemes, egyben szent kötelesség is küzdeni. Minél közelebb jutunk hozzá, annál szebb, emberhez méltóbb lesz az élet. Lassan leáldozóban a Nap. Futó felhők jönnek-mennek. Fürkészni próbálom a ter­mészet és énem kis világának most felötlő rejtelmeit. De válaszom csak fogyatékos és bizonytalan. Bármennyire tágul is az em­beri tudás határa, korlátái mégis adottak, hiszen az ismeretek igazságrendszere ki­meríthetetlen. Annyi bizonyosságom van csak, hogy az anyagi világ jelenségei az ok és okozat elválaszthatatlan egységében es lényegük kibontakozásának célszerű irá­nyában valósulnak meg. Felfedett kapcso­latuk azután természeti törvények megfo­galmazásában, mint megismert igazságok­ban nyernek kifejezést'. A kutató szellem a természeti jelensé­gek folytonos változásaiban, a csillagóriá­soknál éppúgy, mint a parányok parányái­nál, az atomoknál a változatlant, az állan­dót akarja megállapítani, s ahol lehetsé­ges, azt matematikai formulákba is rögzíti. A makrokozmosz és mikrokozmosz világ- folyamatában a tömegvonzás az az állan­dóan ható erő, amely benne egyensúlyt tart. A gondolkodó ember azonban nem csak az őt körülvevő világ megismerésére tö­rekszik, érzelmi és akarati tulajdonságait is számba veszi. Csak így alakíthatjuk ki helyes világnézetünket, amelyben a van és a kell fogalma magasabb szinten fonódik egybe. Szellemi életünk az ismerés és az érté- ! kelés szálaiból szövődik össze. Előbbi az ! értelem, utóbbi inkább az érzelem talajá- ! ból nő ki, de egymástól nem választhatók i el. Világnézetünk mélysége és belső tártál- i ma szempontjából az utóbbi tekinthető je- ! lentősébbnek. A megismerés folytán kiala- i kított világképünk mellett önként felve- : tődik a kérdés: mi az ember értéke, célja, kötelessége önmaga, embertársai és a tár­sadalom iránt? A választ világnézetünkkel adhatjuk meg. Tudásunk csak külső vilá­gunk képe, eszményeink belső világunk valósága. Tudás az út, eszmények az útjel­zők rajta, amelyek az igazság felé mu­tatnak. Minél többet tudunk a természeti jelen­ségekről, annál csodálatosabbnak látjuk a mindenség harmóniáját. Lelkünk harmó­niája pedig a tudás és az eszmény sok szí­nezetű akkordjaiból alakul ki. Minden becsületes szándék az igazság szeretetéből válhat nemes tetté. Az igaz­ság fényében ragyok a szellem, tőle nyeri világosságát az emberi értelem, általa tel­jesül be minden szépség. Csillagvilágok keletkezhetnek, elmúlhatnak, de az igaz­ság ereje örök és győzedelmes. A z idő folyását földi mértékkel, akár emberöltővel mérve ennek az útnak inkább csak kanyaro­dásait, hullámzásait láthatjuk. Jóval nagyobb időtávlat kellene ahhoz, hogy a folyamatos emelkedést, e világ tö­kéletesedésének biztos irányvonalát megis­merhessük. Amit társadalmi fejlődésnek látunk, az az igazság szükségszerű kibon­takozása és érvényesülése. Bízvást hin­nünk kell azért, hogy vajúdó világ ellent­mondásai mellett is boldogabb jövő vár a népek nagy családjára. Holnapra gondolva már búcsúzni kelle­ne. Fáknak, bokroknak már csak sziluett­jét látom, rám pedig az Ég kupolája bo­rul. Varázslatukból mégis marasztalásukat érzem. Csakhogy az ember élete folytonos búcsúzás. A tovatűnő pillanatokban bú­csúzunk önmagunktól, életünk egy-egy kis darabja töredezik le a múló idővel. A múlt és jövő partjai közt elfolyó örök jelen egy­re a jövő partjait mossa, míg a másik ol­dalon a szeretetre és fájdalomra, a sikerre és kudarcra széttört életünk milliárdnyi emlékdarabját tornyosítja múlttá. De ha már hervadoznak is életutunk színes virá­gai, a reménység örökzöld lombjai akkor is hívogatóan integetnek még felénk. Már pihenőre ment a Nap, nyugovóra a Természet. Elindulok hát otthonomba. Nincs már zenéje a vízsugárnak, elné­mult a fűz leveleinek suhogása. Száguldó meteoritok tűzijátékában gyönyörködöm. Mintha biztatóan mondanák: ne féljek csapásaiktól, mert izzó testük a tengert szomjuhozza. Üsző felhők közt bujkáló csillagok hunyorogtak kedves ismerősként, s üzenik, hogy ők sorsközösségben élnek velünk az Univerzum óriási családjában. Lassan ballagok kertkapum felé, lelkem csendjében már csak szívem hangjának melódiáját érzem. Szép a magány, ha tisz­ta gondolatok ihletője és nemes érzelmek ébresztője. Búcsúzásul még egy pillantás. Lent a kerti fák egybemosódó árnyaira és fenn a kéklő messzeségbe. Mögöttem már a kiskapu. Látomásaimat magammal viszem álmom világába is. Bár­csak minden mát követő hajnal hasadása meleget árasztani az emberiségre. Betegeknek, az élet terhe alatt roskado- zóknak pihentető jó éjszakát! Dr. Urban Barnabas Elöregedő földrészek Az orvostudomány fejlődése és a csökkenő népszaporulat következtében gyorsan öregszik az európai és észak-amerikai kontinens — olvasható az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságá­nak szerdán kiadott jelentésé­ben. A bizottság által készített tanulmány szerint 2025-ben a 60 éven felüliek alkotják majd a népesség 22,5 százalékát ebben a térségben. Ez az arány' éppen kétszerese lesz az 1950-es érték­nek. A népesség életkora szerint Nyugat-Európa lesz a legöre-l gebb: 2025-ben lakosságának csaknem 28 százaléka lesz 60 éves, vagy annál idősebb. Nyu- gat-Európát Észak-Amerika 24, Kelet-Európa 21, Dél-Európa pe­dig 17 százalékos aránnyal kö­veti majd — jósolják a tanul­mány készítői, akik szerint a térségben 2025-ben 300 millió fölött lesz az idősek száma. Ez azt jelenti, hogy akkor mintegy 30 millióval több 60 éves él, mint 15 éven aluli fiatal. A jelentés felhívja a figyel­met a folyamat gazdasági kiha­tására. Az idősek számának nö­vekedésével, illetve a népesség stagnálásával párhuzamosan igen gyors ütemben nőnek majd az egészségügyre, a nyugdíjra fordított költségvetési kiadások. A tanulmány szerint a népesség elöregedése káros hatással lehet a legtöbb ország gazdasági nö­vekedésére is. A negatív hatáso­kat csak úgy lehet ellensúlyoz­ni, ha a társadalom a jelenlegi­nél jobban kihasználja az idősek gazdasági és társadalmi aktivi­tását — hangsúlyozza az EGB tanulmánya. Koreai—szovjet konzuli kapcsolatok . A Koreai Népi Démokra- tikus Köztársaság és a Szov­jetunió szerdán Phenjanban kicserélte annak az egyez­ménynek az okmányait, ame­lyet az államhatár átlépésé­ről és a konzuli kapcsolatok­ról kötöttek. Bálnamentés Kétszáznál több bálnál mentettek meg a pusztulás­tól Űj-Zéland északi részén, Kawa Bay tengerpartján. A víziemlősök az apály kö­vetkeztében rekedtek a szá- razföildön. Halászok és helyi lakosok kötelek, motoros kis­hajók segítségével vontatták be őket a vízbe. A fővárosban szép természeti környezetben Üdülhet, pihenhet a csillaghegyi Strandszállóban Kétágyas faházak mosdóval. Ára naponta 261,— Ft-tól 514,— Ft-ig. Strand, teniszpálya, szauna. Budapest, III. kér. Pusztakúti út 3. Tel.: 804-533. Telex: 224482. (1316)

Next

/
Thumbnails
Contents