Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-08 / 185. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 8. Készül a tölcsér Gondolunk-e arra, amikor fagylaltot nyalunk, hogy egy tölcsér 24 fillérbe kerül. A Kisvárdai Afész üzemében az idén 25 tonnát készítenek ebből a filléres áruból. Képünkön: Csonka Éva minősíti és szállításra készíti el a kely- heket. (Elek Emil felvétele) '-------------------------------------------------------------------------------------------^ Levél az igazgatónak, alkoholfigyben „Férjem miatt szenvedünk..." Sajnálatos, de igaz: Magyarországon az alkoholizmus egyre nagyobb méretet ölt, hovátovább újkeletű népbetegségnek számít, pedig veszélyessége egyénre és társadalomra nézve is rendkívüli. Családok bomlanak szét, felnőttek és gyermekek élete válik miatta elviselhetetlenné. Szükséges hát az odafigyelés. A Nyírbátori Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ezért is kezelte idén először önálló napirendként az alkoholizmus elleni küzdelmet, a vele kapcsolatos ügyintézést. Megdöbbentő országos adat: míg 1960-ban 76 ezer körül volt az alkohol miatt nyilvántartott betegek száma, addig 1981-ben számuk már közel 300 ezerre nőtt. A megyei adat sem lelkesítőbb. 1984-ben 2044 alkoholgondozottat tartottak nyilván Szabolcs-Szat- márban, közöttük 237 nőt. Legtöbb sikert a megelőzés hozna. Ebben nagy feladat hárul Nyírbátorban is a körzeti orvosokra, akik gyógyító munkájuk során a leggyakrabbali találkoznak az alkoholistákkal, akiket a legtöbb esetben betegnek kell tekinteni, és gondozásba venni. A gondozásba vételnek nem minden alkoholista örül, A városban az . elmúlt év folyamán hat esetben volt szükség a rendőrség segítségére ahhoz, hogy a szükséges orvosi vizsgálat megtörténhessen. 1984-ben hatvannégy alkoholistát vettek gondozásba, s kezdték meg gyógykezelésüket. 1985-ben április 30-ig már 27 ilyen esetet tartanak nyilván. Az alkoholisták gyógyítása Nagykállóban, az ideg- és elmegyógyintézetben történik, majd ezt követően két évig utógondozásra járnak a nyíregyházi rendelőintézet alkoholgondozójába, vagy helyben az alkoholellenes klubba. Tizenkét esetben javasolták a munkaterápiás intézeti kezelést. Az alkoholizmus megfékezése égető feladat. Az üzemek, vállalatok sokat tehetnek ez ügyben. Általánossá kellene válnia annak a gyakorlatnak, amire a Csepel Fúrógépgyárban akadtunk. Egy feleség a gyár igazgatójának címzett levélben panaszolta el, férje italozó természete miatt sokat szenved a család. Azóta a Csepelben tovább szigorították az alkohol elleni küzdelmet. Csak így lehet, csak így remélhető, hogy kevesebb lesz az önmagát és családját is veszélyeztető alkoholista. A tárgyalóteremből Disznótolvajok Érthettek valamicskét a hentesszakmához is, vagy csak a véletlen műve volt, de tény, hogy pontosan a legjobb súlyban lévő hízót 'kaptáik el. A kilencvenkilós sertés két tiszadobi férfi áldozata lett. Varga Géza (negyvenkét éves) és a társa a harmincnégy esztendős Tóth Barnabás karácsony szenteste látogatta meg a Serköv egyik hizlaldáját, még éppen időben, hogy ne maradjon üresen az ünnepi asztal. Átmásztak a kerítésen, Varga kihúzta az ólból a disznót — előtte egy jól irányzott fejszecsapással kábította el — Tóth pedig zsákba rejtette. Biciklire rakták, hazafuvarozták, s még az ünnepi éjszaka leple alatt megnyúzták a szegény jószágot. A húson testvériesen — elvégre karácsony volt — megosztoztak. Varga Géza mindeddig nem állt bíróság előtt, ezért elegendőnek látta a Nyíregyházi Városi Bíróság, hogy két- esztendei időre próbára bocsássa. Tóth Barnabás már nem úszhatta meg ilyen könnyen, hiszen ő többszörös visszaeső. (Hét éve garázdaságért kapott egy év három hónapot, szabadulása után nem sokkal pedig rablás miatt két és fél évet.) Az ő büntetése fél év börtön. Az ítélet jogerős. Az „aranyos év“ után — újabb sikerek Szatmári verbunk Velencében Nagy a sürgés-forgás mostanában a KISZÖV és a tanárképző főiskola Nyírség táncegyüttesének főhadiszállásán, a főiskola Zsebszínház néven közismert helyiségében. Az együttes szokásos nyári tánctovábbképzését tartja. Az idén különösen kemény próbákat tartanak: Olaszországba készülnek, ők képviselik Magyarországot az avianoi néptáncfesztiválon. A Nyírség alaposan kiérdemelte az oilaszországi utat. Három esztendővel ezelőtt még csak ezüst kettes minősítésük volt, és egyáltalában „nem jegyezték” az együttest sem a hazai, legkevésbé a nemzetközi néptáncéletben. 1984-ben végre a több éves munka meghozta gyümölcsét. A sárospataki szövetkezet minősítő fesztiválon szinte berobbantak a nyíregyháziak a legjobb hazai együttesók közé. A zsűri akkor arany kettes minősítéssel jutalmazta igyekezetüket. Ez év januárjában vastapsot aratott a megyei művelődési központban tartott önálló műsoros estjük, melynek során a szó szoros értelmében megénekeltették és megtáncoltatták a közönséget. A budapesti Nemzeti Színház építéséhez is hozzájárultak egy ingyenes bemutatóval. Májusban Szolnokon legrangosabb hazai néptánc- fesztiválon nívódíjat kaptak. Júniusban Pécsett ismét jelentős siker: az országos szövetkezeti néptáncfesztiválon elnyerték a nagydíjat. Bistey Attila, a tánccsoport egyik legrégibb tagja: — számunkra a népzene, a néptánc több egyszerű kikapcsolódásnál, hobbinál, és nem csupán a világot jelentő deszkákat adja. Erkölcsi tartást próbálunk nyerni a „tiszta forrásból”. A tánccsoport legfőbb erénye a szakemberek szerint is a példátlan lelkesedés, a jó közösségi szellem. Pesovár Ernő, a közismert néptánctudós is a nyírségiek példamutató szorgalmát, kollektív alkotókedvét és erkölcsi tartását emelte ki <a zsűri tagjaként Pécsett. Nemrégiben nősült a tánccsoport zenekarának, a „Ga- li'banda” együttesnek a prímása. Talán mondanunk sem kell: „házon belül” nősült, az együttes a lakodalom alkalmából nagy mulatságot' rendezett, melynek során alaposan „elhúzták az ifjú pár nótáját”. Most a tánctáborban a szabadegyetem német hallgatóinak tanítottak magyar táncokat, sőt még egy rögtönzött bemutatót is rendeztek. Ha valamerre kirándulnak, megállnak egy üdítőre, szinte száz százalék, hogy az autóparkolóban is táncházat tartanak. — Olaszországot is „megtáncol.tatjuk”, legalábbis a velenceieket! — mondja Dede Zoltán, az együttes vezetője. Nem is rossz ötlet! Gondola — táncház Velencében, szatmári verbunk a Szent Márk téren?! Dezső László Elmúlt a veszély Ismét látogatható a tiszavasvári strand Július 30. óta bárminemű veszély nélkül ismét látogatható a tiszavasvári strand. Mint ismeretes, július 10- én Tiszavasváriból tömeges hasmenéses megbetegedésekről szóló jelentés érkezett a megyei KÖJÁL-hoz, valamint a Nyíregyházi Városi Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálathoz — mondja dr. Házi Erzsébet, a megyei KÖJÁL településegészség- üigyi osztályának vezetője. — Mindkét intézmény szakemberei a helyszínre mentek és azonnal megkezdték a vizsgálatokat. Annák során megállapították, hogy a tiszavasvári körzeti orvosnál jelentkező valamennyi (170) hasmenésben megbetegedett személy a járványt megelőző napon, vagy napokban járt a itiszavasvári strandon. (A megbetegedésük körülményeiben más közös elem nem volt.) A járványt minden valószínűség szerint a tiszavasvári strandon fürdő, hasmenésben megbetegedett ember okozta, s a medence vize mint járványközvetítő közeg szerepelt, vagyis a megbetegedések nem a strand hibás üzemeltetése miatt keletkeztek, a termálkút vize is kifogástalan. A járványügyi hatóság július 10-én a strandot bezáratta és ott alapos fertőtlenítést, valamint főbb napos járványügyi várakozási időt rendelt el. Egyébként mindegyik, a strandon megbetegedett ember meggyógyult. Mivel a többszöri alapos .közegészségügyi vizsgálat negatív eredményt hozott, ezért július 30. óta a tiszavasvári strand ,bárminemű egészségügyi veszély nélkül látogatható. Arra érdemes figyelni, ihogy áki bármilyen, hasmenéssel járó betegségben szenved, az tartózkodjék a strandok látogatásától. (cselényi) Á7 öröme összeszedtem otthon a kidobásra ítélt, használt ruhák tömkelegét. Reggel fél hétkor már helyet kerestem. Az első nap a piackutatásé, a viszonyok feltérképezéséé, a márketingé. Két idős hölgy között megfelelő teret foglaltam el. Kiteregettem a „Kelet-Magyar” néhány sárga, régi lapját és rendezgettem a portékát. Tájékozódtam árról, keresletről, kínálatról. Eladó a kiégett villanykörte, vevőre vár melegítő, kasza, kalapácsfej. Találtam légycsapót, tésztavágót, lemezt, könyvet, lyukas cipőt. Kínáltak labdát, pulóvert, étkészletet, tollat. Egyszóval — vontam le a végső konklúziót — eladó az egész világ! Mintha távol-kgr leti piacokon járna az ember. Jön a vevő. — Mennyi a blúz? — Nyolcvan forintra tartom. — Ez? Hisz’ pecsétes, használt! — fitymálja. — A boltban sem kap olcsóbban, nézze az anyagát! — dicsérem holmimat. Az idős árus szomszéd siet a kezdő segítségére. Bizony megéri az árát, még így is maga jár jól. Jön a kuncsaft nézeget, kérdez, aztán tovább- oldalog. Nem is igazi vevő és árus, aki nem alkuszik. Az üzlethez hozzátartozik az alku öröme. Hasonlóan az arab piacokhoz, nem vevő, aki a kért árat adja. Első napom kereskedelmi mérlege: 343 forint, két blúzból és egy melegítőből. Szombat. Már tapasztalatokkal felvértezve indultam, tudtam hol a jó hely, miért mit kérjek. Kinőtt öltönyöm gazdára várva a kezemben. öreg piacosok módjára vitázom. — Hogy az öltöny? — Hétszázért a magáé! — De hisz ennyit nem ér, használt, odébb háromszázért kapok ilyet. — Vegyen ott — tanácsolom el az érdeklődőt. Elmegy, tesz egy kört, de furdalja az oldalát a kíváncsiság. Tetszik az áru, visz- szajön. — Adja négyszázért. — Felülkerekedik bennem a büszkeség: hétszáz alatt nem megy, komplett, kiváló az anyaga, kiméit. Szó szót követ és kiegyezünk ötszázötven forintba. Eladva a cuccot, bóklászok, nézegetek. Séta és leskelődés között megfogalmazódik a kereskedelem itt is érvényes néhány törvénye. Tanulságok: — Aki árulni, kereskedni akar, annak jó piacismeretséggel kell rendelkeznie. Első feladat itt is a piackutatás. Az alkajmi eladók sok év alatt szerezték tapasztalataikat, tisztában vannak a kereslettel. A hiánygazdálkodást felváltotta a kereslet-kínálat piaca. — A jó üzlet kompromisz- szumot jelent, a vevő örül, hogy olcsón megkapta, amit keresett, én viszont örülök, hogy drágán adtam el. Mindenki elégedett. A kölcsönös megelégedés tette fel a koronát zsibárusi tevékenységemre. B. P. HlBflnK VESZÉLYBEN AZ UTÁNPÓTLÁS „A megyei KISZÖV-höz tartozó 41 szövetkezet és hét kisszövetkezet 1600 szakmunkástanuló gyakorlati oktatásával foglalkozik; szívükön viselik a tanműhelyek korszerűsítését, annak ellenére, hogy az építési költségek nőnek, s a tanműhelyekre fordított összegek nem térülnek meg. Viszont, mivel a szövetkezetek „vagyona” nagyarányban megnő egy- egy tanműhely, szociális intézmény létesítésével, várható, hogy az ilyen arányú fejlesztések leállnak” — olvasható a Magyar Hírlap augusztus 3-i Képes mellékletének „Alaptörténet a tanulópénzről” című összeállításában. Egy példa. A Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben egy sufniba kénytelenek bezsúfolni tanulóikat, a legelemibb követelményeknek sem felel meg, nem is tudnak minden munkafázist gyakoroltatni. Semmi egyébnek nincs helye, mint a varrógépnek, azok is szinte egymásba érnek. De hogyan merjünk belevágni az építkezésbe, ha egy 10 milliós beruházás kétmillió adót jelent? — mondja Méhész András főkönyvelő. Még ha a szakmunkásképzési alapból meg is kapjuk a 80 százalék támogatást, miből fedezzük aztán a növekvő rezsi költségei mellett a vagyonadó-növekményt is? TYUKODI VÁLASZOK Tyukodi embereket szólaltat meg a Szabad Föld július 13-i száma ,,Mi újság van errefelé.. . ?” című cikkében. Be- reczki István tanácselnök mondja: „Felszabadulásunk mostani évfordulójára emlékmű épült a községünkben . . . Sokat beszél róla a lakosság is. Gyorsan megszerették. Az ország- gyűlési és tanácsválasztáson itt mindössze két választópolgár nem szavazott . . . Nem mulasztásból maradtak távol, elutaztak. Csán József így kezdte válaszadását: „Nehezen boldogulunk a bikahizlalással, nagyok a buktatók. Tyúkodon pedig legalább ötszáz család foglalkozik vele, emiatt is érdemes volna törődni velük. Mi a problémánk? Kettő is van belőlük. Az egyik így hangzik: nem tartják meg a szerződésben előírt átvételi határidőt, másikat meg a minősítés okozza. A késői átvétel miatt sok a ráfizetés, a minősítés pedig nem más, mint zsákbamacska. Csak vágás után, három vagy négy hét múlva tudhatjuk meg, melyik osztályba sorolták. Persze, addig nincs elszámolás se! Hát ezt én igazságtalanságnak tartom.” SZAKSZERVEZETI KÍSÉRLET Az ÉDOSZ hosszú hónapok óta egy kísérlettel, a megyei titkárság létrehozásával kívánja korszerűsíteni a szakszervezeti munkát. Az egyik kísérletező kedvű országrész Szabolcs-Szatmár megye. Élelmezésipari szak- szervezeti titkárságát 1985 januárjában hozták létre. A vezetője Marik Sándorné —. A megyei titkárságot teljesen társadalmi alapra építettük — mondotta Marik Sándorné. A „csapat” héttagú, valamennyien nagy szakszervezeti tapasztalatokkal rendelkező emberek. Két állandó bizottságot hoztak létre, az egyik a munkavédelemmel, a másik a szakszervezet pénzügyi, gazdasági ellenőrző feladataival foglalkozik. Amikor szükség van egyéb feladatok megoldására, a titkárság újabb társadalmi aktivistákat kér fel. Az üzemekben dolgozók a házon kívüli feladatokat szívesen vállalják, mert jobban belekerülnék a megye élelmiszeriparának vérkeringésébe. Eddig mindazt mondták: érdemes volt, mert sokat tanultak, midőn egy másik üzemben vizsgálódtak, és egymás kínlódásából is leszűrhetnek tapasztalatokat. A feladatot pedig mindeddig megtiszteltetésnek vették.
