Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-06 / 183. szám
1985. augusztus 6. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA I KÖZGAZDASÁG Alapító: négy csepeli vállalat Megoldást jelent egyes vidékek foglalkoztatási gondjaira a korszerű ipartelepítés, amely beilleszthető a terület gazdasági struktúrájába. Ezt a törekvést az állam is támogatja, magára vállalva a telepítési költség egy részét. Szabolcs-Szatmár megye például az utóbbi két- három évben 60 miiló forintot kapott erre a célra. Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy a jelen pillanatban a magyar népgazdaság hány vállalatának van vidéki gyáregysége. A sok közül a Csepel Művek négy vállalatát választottuk ki, hogy vidéki gyáregységeik fejlődésén keresztül érzékeltessük a korszerű ipartelepítés eredményeit. VASALÓGÉPEK SÁROSPATAKRÓL A CSM vállalatok közül elsőként a a Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár létesített telephelyet Sárospatakon 1968-ban egy mező- gazdasági gépállomás átvételével. Az indulásnál 220 dolgozó 38 millió forint termelési értéket produkált, most 950 felett van a létszám, a teljes termelési érték pedig meghaladja az 530 millió forintot. Célul tűzték ki, hogy a VII. ötéves terv során — a létszámot ezer fölé emelve — Európa legnagyobb konfekcióipari gépgyárává válik a KKG sárospataki gyáregysége, nyolc- kilencszáz millió forintos termelési értékkel. MÓR, NYÍRBÁTOR ÉS KAPOSVÁR A hazai színesfémkohászat bázisa, a csepeli fémmű szintén 1968-ban vette át a Székesfehérvári Mezőgazdasági Gépjavító Állomás móri üzemegységét. Kezdetben régi gépeken kis sorozatú, vékonyfalú csöveket gyártottak, 150—200 embert foglalkoztatva. Azóta nagyot változott a világ Mórott: 1,2 milliárd forintos fejlesztéssel gyarapodott a fémmű móri cső- és elektródagyára. A fejlesztés eredményeként svéd licenc alapján ESAB típusú ívhegesztő elektródákat és fedőport készítenek. A fejVilágszínvonal vidéken A szerszámgépgyár BNV nagydíjas berendezése. Már Nyírbátorban is szerelnek jegyvezérlésű szerszámgépeket. lesztés bevált, a gyáregység gazdaságosan termel. A belföldi igények kielégítése mellett a Szovjetunió a fő megrendelőjük — többek között antracittal „fizet” —, de tőkés exportra is dolgozik a 900 fős kollektíva. Az ötödik ötéves terv során gyarapodott vidéki gyáregységekkel a Csepel Művek két gépgyártó vállalata. A szerszámgépgyár — amely az idei BNV-n is nagydíjat nyert MK—500-as precíziós megmunkáló-központjával — a motorkerékpárgyártól vette át a nyírbátori gyáregységet. Itt 700—800 ember alkatrészek gyártásával foglalkozott tíz évvel ezelőtt, ma a csepeli szerszámgépgyárhoz tartozó nyírbátori fúrógépgyár szakemberei már szám jegy vezérlésű szerszámgépeket szerelnek. A gyáregység bevonja az együttműködésbe a vonzási körzetében lévő termelőszövetkezeti melléküzemágakat is; saját kereskedelmi tevékenységet folytat, rendszeres vásárlói vannak; termékeivel párizsi kiállításon is megjelent már. A Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvárott vett át egy mezőgép üzemet. Ma az EG kaposvári nehézgépgyára 360 millió forintos termelési értéket állít elő, 500 embert foglalkoztat. A KÖZÖS VONÁSOK A sokarcuság mellett számos közös jellemzője is van a négy CSM vállalat négy vidéki gyáregységének. Külső megjelenésükben is, hiszen modern üzemcsarnokok, kulturált munkakörülmények, fokozott szociális gondoskodás jellemzi ezeket a szép új gyárakat. A gyáregységek létszáma egyharmada a törzsgyárénak, de a szakmunkások aránya jobb ezekben a tehetséges, fiatal kollektívákban, mint a csepeli anyavállalatnál. Százával képezik a tanulni vágyó fiatalokat, a sárospataki gyáregységben például több mint félezren szereztek szakmát. Egyöntetűen elmondhatjuk azt is, hogy a gazdasági együttműködés mellett a csepeli vállalatok és a vidéki gyáregységek politikai és társadalmi szervezetei is rendszeres kapcsolatot tartanak egymással. Közös jellemző még, hogy a törzsgyárakénál magasabb bérfejlesztést kaptak a vidéki kollektívák, a bérfeszültség csökkentése érdekében. Beszélnünk kell még az önállóság kérdéséről. A gyáregységek önállóan döntenek minden olyan területen, amelyen adottak ehhez a feltételek. De az is jellemző a helyzetükre, hogy az anyavállalatokkal együtt könnyebben bírják azt a terhet, amit a fejlesztéseik után fizetendő hitel százmilliói jelentenek; és az irányításban, a profilválasztásban, az értékesítésben is biztonságot jelent számukra a nagy tapasztalatú csepeli vállalatokhoz tartozás — a közös érdekek érvényesítésével. BARÁT VAGY ELLENSÉG? Kihúzták a méreg méregfogát? A teherautó sofőrje rövid időre kiszállt a pilótafülkéből. Aktatáskájából kikandikált a konyakosüveg. Az ott dolgozó fiatalok úgy gondolták, megtréfálják az öreget: megisszák a konyakját. Mindannyiuknak jutott egy jó korty. Tizenegy felé osztották, s rövid idő: múlva mindannyian halottak voltak. Az üvegben ugyanis nem konyak, hanem erős méreg, növényvédő szer volt. Veazélyaa, vagy csak annak látszik? A köztudatban az él, hogy a növényvédelem az emberre és növényre egyaránt veszélyes üzem — mondja Sallai Pál, a Szabolcs-Szatimár megyei Növényvédelmi és Agrokémia Állomás igazgatója. Én azt szeretném hangsúlyozni, hogy csak helytelen használat következtében adódhatnak veszélyek. Valóban sok történetet hall az ember, amelyben a főszereplő a halált okozó növényvédő szer. Tudni kell azonban, hogy megyénkben az utóbbi tíz évben munkavégzéssel kapcsolatosan ilyen eset nem fordult elő, csakis szándékos cselekmény, öngyilkosság kapcsán, vagy véletlen baleset következményeként, de ezeket a véletleneket is mindig a súlyos fegyelmezetlenség, gondatlanság idézte elő. Ezek persze tragikus esetek, melyek okkal döbbentik meg a közvéleményt. A növényvédő szerek okozta enyhébb mérgezések másik része veszélytelenebb. Ezek is főleg a munkavédelemmel kapcsolatos szabályok megsértéséből erednek, zömében a házikertekben munkálkodók között. Hogy miért éppen ott, amikor a nagyüzemekben sokkal több növényvédő szerrel bánnak? Mert a nagyüzemekben a szigorú szabályok betartásával, a munkavédelem követelményeinek eleget téve lehet csak megkezdeni és végezni a növényvédelmi munkákat. A kiskertek tulajdonosait ilyen szempontból nem ellenőrzi senki, saját magukra kellene vigyázniuk. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy az emberek nem érzik a veszélyt. — Az emberekben ezek szerint nem mindig bízhatunk. Mit tehet a hivatalos növényvédelmi szervezet a veszélyek elkerülésére? Szigorú szabályok — Első és legfontosabb, hogy minden növényvédő szer csak hivatalos engedéllyel kerülhet forgalomba, mely a felhasználással és a munkavédelemmel kapcsolatos valamennyi tudnivalót tartalmazza. Ez afféle megelőző intézkedés is, sajnos azonban, a legkevésbé hatékony. Egyedül Magyarországon él az a megkülönböztetés, hogy egyes növényvédő szerek csak nagyüzemiben használhatók. — Legfontosabb szabály talán az, hogy növényvédő szert eredeti csomagolásból átcsomagolni, kimérni nem lehet! — folytatja Sallai Pál. — Ezt a szabályt sértik meg legtöbbször, s ebből születnek a tragédiák. Sok emberélet maradt volna meg, ha nem öntik sörösüvegbe, kólás- üvegbe a mérget, ami végül a gyanútlan ember halálát okozta. Ugyancsak egyedülálló hazánk azzal a munkavédelmi előírással, hogy a növényvédő szerek felhasználása szak- képzettséghez kötött. Az úgynevezett szakemberlépcső e területen szinte tökéletes. A növényvédő szerek okozta bármilyen mérgezések leghatékonyabb módszere mégis az, hogy egyre inkább olyan szerek kerülnek forgalomba, amelyek hatásukban kielégí- tőek, de az emberre kevésbé veszélyesek. Szakképzettség kívántatik Mezőgazdaság és vegyszeres növényvédelem — napjainkban szinte összeforrott fogalmak. Nem létezhetnek egymás nélkül. Meg kell tehát tanulnunk az együttélést. Ebben a törekvésben szerencsére mind több a siker. Bizonyíték erre a következő adat: a KÖJÁL — mely a növényvédelemben dolgozók egészségi állapotát rendszeresen ellenőrzi — 1984-ben nem tapasztalt foglalkozásból eredő megbetegedést, összehasonlításul jó tudni: az 1960- as években még évente 20— 30 között volt a növényvédő szer okozta megbetegedések száma. Kulcs a virágcserép alatt... Mennyi lehet a kasszában? Róma egyik császárának furcsa adórendelete után terjedt el a mondás: a pénznek nincs szaga. Vallják ezt a bűnözők is, hiszen az óvatosabbak — a lopott tárgyak értékesítési kockázatának a kiiktatása érdekében — igyekeznek „csupán” készpénzt eltulajdonítani. Ezenkívül a pénz értéke koncentrált, a legváltozatosabb igények kielégítésére közvetlenül felhasználható. A vagyon elleni bűncselekmények elkövetői — különösen a rablók, a betörők, a tolvajok, de még a csalók is — nem véletlenül törekednek készpénzt szerezni, maximálisan biztosítva ezzel munkátlan életmódjuk akár luxuskiadásait is. Zsákmányhoz Juthat a bűnözö Felismerte ezt a törekvést a bűnüldözés is, elsősorban a megelőzés oldaláról szabályozva a készpénzek kezelését, beleértve az őrzés biztonságának a fokozását, megnehezítve elsősorban kívülállók részére a lopást, a betörést. A szabályokat a pénz kezeléséért felelős személyeknek kell — kellene — megtartani vagy megtarttatni. Sajnos ez nem minden esetben történik meg, és ezért egyre több pénztáros, pénzügyi vezető és egyéb felelős beosztású személy ellen indul eljárás a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt, ami nemcsak azért kellemetlen, mert megosztja a nyomozó szervek figyelmét a betörő és a különben becsületes, de gondatlan felelős között, hanem azért is, mert mulasztásuk nyomán a bűnözők jutnak olyan zsákmányhoz, amelyet az esetek többségében a szabályok betartása megakadályozott volna. A házi pénztárak pénzkezelési szabályzata a pénzügyminiszter 99/1982. (XII. 28.) számú rendeletével helyezte hatályon kívül a régi — 1964-es — rendelkezést. Az új szabályozás a pénztárak kialakításában, védelmében különbséget tesz kisebb, nagyobb, jelentős és különösen nagy értékű napi készpénzforgalom között. Betörésjalzö ’ kószUlék Ebből a kisebb napi 10 ezer forintos felső határú, a nagyobb 10 és 100 ezer forint közötti, a jelentős 100 ezer és 1 millió forint közötti, a különösen nagy pedig 1 millió forint feletti készpénzforgalmat jelent. Külön pénztárhelyiséget csak a jelentős és a különösen nagy értékű forgalom esetében kell kialakítani, ez alatt elég egy helyiségrész biztosítása is. A jelentős értékeket tároló pénztárakban gondoskodni kell közepes, a különösen nagy értékű forgalom, illetve záróállományú pénztáraknál pedig nagy hatásfokú betörésjelző készülékek felszereléséről. A nyílt forgalmú pénztárakat ezenkívül el kell látni rablás elleni riasztókészülékekkel is. A 10 ezer forintos záróállományt, illetve az ezt meg nem haladó összegeket egyszerű vaskazettában is tarthatják. Tűzbiztos lemezszekrényt ír elő a rendelet 10 és 50 ezer forint között. Betörésbiztos és legalább kétzáras páncélszek- rényban kell őrizni az 5Ö ezer forint és 1 millió forint közötti összegeket, míg 1 millió forint felett több zárás, betörésbiztos páncél- szekrényt kell beszerezni vagy a pénz csak páncélteremben tartható. Igen fontos szabály: tilos a páncélszekrény eredeti, továbbá másolati kulcsát olyan helyen hagyni, ahol azt illetéktelen személy megtalálhatja. Ha bérfizetés miatt a szokottnál több pénzt kell kifizetésig tárolni, a megszokott biztonsági intézkedéseket személyes őrzéssel — 100 és 500 ezer forint között 1 fő, 500 ezer és 1 millió forint között 2 fő, 1 millió forint felett 2 fő, dé az egyik fegyveres — kell kiegészíteni. A pénzkezelő logikája Az eddigiekből látható, hogy a rendelet a különböző biztonsági fokozatokat az őrzött, tárolt készpénz mennyiségének megfelelően, attól függően határozza meg. Rendszerint azonban az őrzés valamelyik előírását elmulasztják. A legtöbb helyen nem alkalmaznak jelző- és riasztótechnikát. Eseti nagyobb összegeknél nincs személyes őrzés, igen nagy összegeket tartanak lemezszekrényekben. A leggyakoribb azonban — a befejezett kasszabetörések közel egyharmada — a pénztárszekrény kulcsának a helyszínen — íróasztalfiókban, köpeny- vagy kabátzsebben, virágcserép alatt stb. — felejtése vagy tudatos otthagyása, hogy az új váltás nyitni tudjon. Ha azonban a betörő közbeékeli magát az esti zárás és a reggeli nyitás közé, úgy a kulcsokat megtalálva a vártnál könnyebben jut sokszor igen nagy ösz- szegekhez. Érthetetlen ilyenkor a pénzkezelők logikája, hiszen ezzel az erővel a páncélszekrényt akár nyitva is hagyhatnák. Persze, a jelzőkészülék még ilyenkor is beavatkozhatna, de az esetek többségében vagy nincs, vagy nem működőképes. A betörők sikerlehetőségei így igencsak kiszélesednek, míg ugyanilyen arányban a kockázati hányaduk csökken. Kár kockáztatni A hanyagság érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Különben pontos, alapos emberek bízzák a véletlenre ezt, amivel szemben még a jól felkészült betörő is tehetetlen lenne. Az ilyen mulasztásokat az Állami Biztosító is kellőképpen honorálja. Ugyanis nem ad kártérítést, ami a mulasztások elkövetőit a fegyelmi, büntetőjogi felelősség mellett még anyagilag is kellemetlen helyzetbe hozza. Tévedés ne essék, a fő ellenség a rabló, a betörő. Kár nyugalmunkat is kockáztatva, ismeretlenül is segíteni. Inkább tartsuk be a szabályokat! Dobos János
