Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

1985. augusztus 29. Kelet-Magyaroruág 3 Tanácsi gazdálkodás új módon Mmi.imi.mi.ymf FABRIKETT —a holnap tüzelőanyaga tőségekkel. Rajta múlik majd, hogy miképp gazdálkodik. Megteheti, hogy két évig csak felújít, aztán meg be­ruház. A tanács vállalkozá­sokat is szervezhet. . . Az óvatosság persze nem árt, ezért ajánljuk a tartalékkép­zést. Egyébként azon is sok múlik, hogyan tudják bevon­ni a lakosságot. Az önkén­tes településfejlesztési hozzá­járulást például csak akkor lehet beszedni, ha azt a la­kosok többsége megszavazta. — Várható-e, hogy a kis települések is megerősöd­nek az új gazdálkodási rend által, és ez megszüntetné az elvándorlást? — Túlzott optimizmus vol­na, ha igent mondanék. Az infrastruktúra mellett ugyan­is meghatározó még a mun­kalehetőség és a jövedelmi viszonyok is. Ám azt jog­gal várhatjuk, hogy a fal­vaknak az eddiginél jobban sikerül majd megtartaniuk lakóikat. Egy új iskola, bolt vagy éppen egy orvosi ren­delő nagyon sokat számít­hat. — Hasonló fordulat az el­múlt évtizedekben nem tör­tént a tanácsok életében — mondja Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese. — Az 1968-as gaz­dasági reform után a me­gyék önállóbbak lettek, a városi, nagyközségi és köz­ségi tanácsoknak viszont jó­val kevesebb jutott az önál­lóságból. Jelenleg a megyé­nél van a pénz és a döntés lehetősége is. A helyi taná­csok mindössze a fejlesztésre szánt pénz tíz százalékával rendelkezhetnek. Miközben a magyar gazdaság egyre in­kább decentralizálódott, s a gyárak, vállalatok a saját út­jukat járhatták, a helyi ta­nácsok még kevés önállóság­gal tervezték a jövőjüket. Ezután máshogy lesz. A né­pesség arányában minden megyei tanács megkapja a fejlesztési lehetőség 40—50 százalékát. így az eddiginél négyszer-ötször több fejlesz­tési pénz illeti meg a helyi tanácsokat. — Mi marad a megyék­nél, hogyan tudják tovább­ra is érvényesíteni vezető szerepüket? — Az állami költségvetés­ből és más forrásokból szár­mazó összeg másik felével to­vábbra is ők gazdálkodnak. Ám abból is támogatniuk kell azokat a helyi tanácsok által elhatározott fejleszté­seket, amelyek egybeesnek az országos célokkal. így többek között középiskolák, lakások vagy éppen közművek épül­hetnek. Természetesen a költségek javát azért a helyi tanácsok fedezik. A megyei tánácsnak arra is kell gon­dolnia, hogy jusson a pénz­ből azokra a beruházásokra is, amelyek már nem egyet­len település javát szolgál­ják, hanem egy körzetét, vagy az egész megyéét. Kór­házak, rendelőintézetek, re­gionális vízművek épülhet­nek ily módon. — A helyi tanácsoknak az is gondja volt, hogy ha némi pénzzel rendelkeztek is, nem használhatták fel saját elképzelésük szerint a sok kötöttség miatt. — A kistelepülések vi­szont a városok rovására fejlődnek, hiszen ezután ők kapnak kevesebb pénzt. — Túl vagyunk a koráb­bi, sokszor egyoldalú város­centrikus fejlesztési gyakor­laton. Most majd kevesebb jut a városoknak, s ez konf­liktusokkal is járhat. A vá­rosi vezetők többsége nem örül túlságosan a változás­nak, de a bővülő gazdasági, gazdálkodási önállóság szá­munkra is kedvező, ezért megértik. Pedig a lakás, a közmű és az iskola főleg a városokban hiányzik. Igaz, nem is fordítunk hátat a vá­rosoknak, fokozatosan változ­nak meg az arányok. És né­hány év múlva a kisebb te­lepülések fejlődése kedvező hatással lesz a városokra. Ha ugyanis a faluban vagy a ki­sebb városokban is van meg­felelő közmű, kereskedelmi szolgáltatás, művelődési ház, sőt a nagyközségekben is épül középiskola, akkor nem kell bejárni a városba. S így az ottani intézmények ke­vésbé lesznek zsúfoltak. És talán éppen ezért nem kell a városokban újabbakat építe­ni. Az arányosabb elosztás tehát kedvező egyensúlyhoz vezethet, ami viszont jótéko­nyan hat majd falura és vá­rosra egyaránt. D. L. — A jövőben nem lesz különválasztva a fejlesztési alap és a működési költség- vetés, és a központi előírások 90' százaléka is megszűnik. Így többek között a lakás és kórházberuházások célcso­portos előírása, valamint az átcsoportosítási tilalmakra vonatkozó előírások is meg­szűnnek. A helyi tanács ma­ga dönt arról, hogy mennyit költ működtetésre, fenntar­tásra, felújításra vagy beru­házásra. Érdekeltebbek lesz­nek a források felkutatásá­ban is. Eddig ugyanis, ha a község vagy a város több sa­ját forrást tárt fel, akkor azt beszámítottuk, s annyival csökkent az állami támoga­tás. Minden megyei tanácsnál, s nagyon sok helyi tanács­nál már hónapokkal ezelőtt készítettek számításokat, hogy megbizonyosodjunk az új gazdálkodási rendszer élet- képességéről. Tapasztalataink szerint a tanácsok többsége, különösen a helyiek szívesen fogadják az új szisztémát, ám a váltás aligha megy majd zökkenők nélkül. A tanácsi vezetők nem szoktak ekkora önállósághoz, s közülük is a kevésbé felkészülteknek nem kevés gondot okoz az új „já­tékszabályok” megtanulása. Márpedig csak az fog bol­dogulni, aki élni tud a lehe­Ilazánk területének 17 százalékát erdő borítja. Gazdasági érdekünk ah­hoz fűződik, hogy minél több faanyagot nyerjünk belőle. Több, mint 10 millió köb­méter a népgazdaság fa- és faterméfcsziikséigl ate. Ennek a mennyiségnek 40 százalé­kát — nagyrészt a fenyőfafé- déket — importból szerezzük be. Évente 7,5 millió köbmé­ter fát vágnak ki hazai er­dőgazdaságaink dolgozói, en­nék a tekintélyes mennyiség­nek 60 százalékát használjuk ipari célra, a többit tüzelő­anyagnak, illetve 18—20 szá­zaléka ott marad az erdőben. Ma már ingyen sincs keletje a levágott ágaknak, gallyak­nak, a fődben maradit tüs­köknek. Elégették Ezért az erdőgazdaságok évente (több milúó forintot költenek arra, hogy az erdő­művelést akadályozó sok tíz­ezer ágfáit megsemmisítsék, mivel a hagyományos mód­szerekkel nem tudják gazda­ságosan hasznosítani, össze­hordják és a helyszínen el­égetik a hulladék faanyagot — miközben világszerte fo­kozódnak az energiagomdok, az energia ára pedig merede­ken ível fölfelé. Ugyanilyen gond vodit az importból be­hozott fa feldolgozása során keletkezett hulladék meg­semmisítése, eltüzelése az ÉRDÉRT ituzséri és mátészal­kai telepén. Mi a megoldás ebben az ellentétes helyzetben? Ez iránt érdeklődtünk a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Erdészeti és Faipari Hivatalában. El­mondták, hogy a fa ipari hasznosítása az elsődleges cél, és csak azt szabad eltü­zelni, ami ipari célra nem használható. Az egyéb — esetleg fát helyettesítő — anyagok élőállításához ugyanis sokkal több energia szükséges. Jelenleg Magyarországon a felhasznált összes energiának 2,5—3 százalékát a fa szol­gáltatja. Ugyanez a hánya­dos Afrikában 58 százalék, Laitin-Amerikában 20, Távol- Keleten 42, Nyugat-Európá- ban 0,7, az Egyesült Álla­mokban pedig 0,2 százalék. A fejlett országok tehát igye­keznek a lehető leghaszmo- sabban értékesíteni a fát. Az elmúlt kemény tél is ösztönzött arra: a magyar szakemberek is keressék a módját, hogy a kivágott fá­nak még hulladékát is ki­használjuk, amennyire ez gazdaságosan megoldható. A MÉM és az Ipari Minisztéri­um közösen kidolgozta prog­ramját a hulladék jellegű energiahordozók népgazdasá­gi hasznosítására. A progra­mot a gazdasági bizottság is megtárgyalta, és határozat Az ÉRDÉRT Vállalat 14. számú tuzséri gyáregységének brikettáló üzemében műszakonként 1000—1300 köbméter 3500—4000 kilokalória fűtő értékű kéregbrikettet gyárta­nak fenyőfa kéregből. Képünkön a korszerű brikettálő üzem. (cs) született a konkrét intézke­désekre. Például a faipari üzemekben keletkezett hulla- dók, fűrészpor és kéreg hasz­nosítására 3 év alatt 30 bri­kettgyártó üzemet létesíte­nek. A tervek szerint a 30 új üzem összesen 240—250 ton­na fabrikettet termel, amely­nek fűitőértéke a jóminőségú barnaszénével vetekszik. Elő­nye még, hagy a környeze­tet kíméli, füstjének gyakor­latilag nincs kéntartalma, salak nem marad utána, csak egy kevés hamu. Nem kis előny a vásárlók számára az 50 százalékos fogyasztói ártá­mogatás sem: előreláthatólag tonnánként 1200 forint körül lesz az ára a fabrikettnek. Megyei lépések A megyében Tuzséron már működik az a brikebtá- ló berendezés, amely a fenyő forgácsából készíti az „új” fűtőanyagot. Mátészalkán pe­dig egy olyan berendezést helyeztek üzembe az ERD- ÉRT-telepen, amely a teljes gyáregység fűtését, melegvíz­zel való ellátását oldja meg. Az erdőgazdálkodás nagy és nem is rejtett tartaléká­nak kihasználására az elkö­vetkezendő 4—5 év során megteremtik 500 ezer tonna, tüzelésre alkalmas erdei ap- ríték felihasználásának mű­szaki-gazdasági fetételeit. Ez mintegy 150 ezer tonna tü­zelőolaj megtakarítását teszi lehetővé. A kormány gazda­sági bizottsága pedig úgy döntött, ahol a hulladék hasznosításával olajat taka­rítanak meg, ott a beruhá­záshoz állami támogatást, a fejlesztési alapot nem terhelő állami kölcsönt és hitelt is kérhetnek a gazdaságok. Ezért volna jó folytatni az erőfeszítéseket — bíztató kí­sértetek már voltak például a kékesei tsz-ben — hogy az almáskertekben keletkező nyesedéket se égessék el, ha­nem hasznosítsák. Az olajról aprítóktüzelésre történő átál­lást az energiaracionalizálási pályázat keretében megvaló­síthatják. Már díjazták... Egyes erdőgazdaságok al­kotó kollektívája berendezé­sek gyártásával is segíti a fahulladék hasznosítását. A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot nagydíjjal jutal­mazták az idén a tavaszi Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron Egri darus aprítógépéért, amelynek alapvető feladata van a fák kivágása után az erdőben maradt ágak, galy- lyak feldarabolásában. Ha a nagyszabású program megvalósul, évente háromne­gyed millió tonna új tüzelő­anyag lobogó lángja ad me­leget a most földön heverő energiából. És amit a gépek sem tudnak összeszedni, az elikorhadva táplálja a termő­talajt, hogy a kivágott fák helyén sudárrá növekedő csemetékből újjászülessen az erdő. Imre Erzsébet Dombrád: Vitában formálódott Társadalmi vitában ala­kították ki Dombrád és a hozzátartozó települések hetedik ötéves tervének a koncepcióját. — Az alapvető gondon, a lakosság teljesebb kö­rű helybenfoglalkoztatá- sán nem sikerült segíteni. Továbbra is sok az eljá­ró és ez így lesz a jövő­ben is. E téren központi fejlesztésben nem része­sülünk, saját erőnk pedig nincsen — hangoztatta Harcsa Bertalan vb-titkár a legutóbbi kibővített ta­nácsülésen. Égető gond az egészség­ügy és a közoktatás fej­lesztése. Dombrádon gyer­mekorvosi körzetet, Ti- szakanyáron orvosi lakást és rendelőt kell létesíteni. Mindkét községben tan­termeket kell építeni, mert ha nem, újra két- műszakos tanítás lesz. Szeretnék a dombrádiTi- sza-partot üdülőövezetté, Űjdombrádot községgé nyilvánítani. Üjdombrá- don hatósági húsboltot és postát, Dombrádon egy tömbben 6 lakásos bérla­kást építenek. A Tiszánál megforduló sok üdülő szórakoztatá­sára, a régi néprajzi ér­tékek megőrzésére falu­házat terveznek. Dombrád központi részében — le­hetőleg a tsz-szel együtt — meg kívánják oldani a szennyvíz elvezetését. A magánerős építkezést 43 telekkel segítik. A terv­ciklus végére új tanács- házában szeretnék már fogadni az ügyfeleket is. (sz. e.) Cukorka — Rozsályból Elkezdődött a próbagyár­tás Rozsályban, a sütőüzem helyett létrehozott cukorka­készítő részlegben. A máté­szalkai sütőipari vállalat pékségét hétszázezres beru­házással alakították át dia­betikus édességek gyártásá­ra. A négyféle ízesítésben készülő cukorka nyolcvan százaléka előreláthatólag ex­portra megy majd. Nem csu­pán a vállalat, hanem a köz­ség is jobban járt, mert — azon az áron, hogy a kenye­ret, péksüteményt Köleséről, Fehérgyarmatról, az év vé­gétől pedig Csengerből szál­lítják — közel kétszer annyi helybeli jutott Rozsályban munkaalkalomhoz, mint ko­rábban — főként nők. A kis üzem teljes termelése várha­tóan százhúsztól—kétszáz tonna cukorka lesz évente, amely 12—20 millió forintos árbevételt eredményezhet a mátészalkai sütőipari válla­latnak. SÉTA Egy NSZK-beli cég megrendelésére varrnak ezekben a napokban ezer női blúzt a Nyír­egyházi Ruházati Szövetkezetben. Képünkön: elemeiből állítják össze a divatos blúzokat. (Császár Csaba felvétele) A z erkélyen mellette görbe Iá- Közben utoléri | ültem, mert bait. Mögöttük — a lányt a másik aznap még ott, ahol már a kutya gazdája: kánikula volt. Egy kiégett lámpák magas fiú. Ár- csöppet sem volt uralják a homályt nyákban állnak. I hűsebb, mint az — föltűnik egy Beszélgetnek. Két átforrósodott szó- nyurga alak, tér- kéz megindul egy- ba, de időnként metes kutya sétál más felé... | legalább szellő mellette. Észreve- mozdult. Sötétség szi a kicsiny tár- A kutyák mé- — csők az utcai sat, megtorpan egy ternyire egymás- I fények világlanak. pillanatig, majd tói békésen szag- A ház előtti utcán . ™Jciiramodik. lásznak a fűben. .... ...... Amaz hátrales, es Náluk is szent a i sétál egy ifjú lány, immel-ámmal fut- béke. ' apró kutya szedi ni kezd. (tgy) Beszélgetés Craveró Róberttal, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével A tanácsok nagy változások elé néznek 1986. január 1- tőL A járások megszűnése után a helyi tanácsok gazdasági­lag is megerősödhetnek, önállóan dönthetnek a saját dol­gaikról. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztéri­um új gazdálkodási rendszert dolgozott ki a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának támogatásával, amit kétesztendős elő­készítés után kívánnak 1986-ban bevezetni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents