Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
1985. augusztus 1. Kelet-Magyarország 3 Ti móri termékek A tiniári Béke Termelőszövetkezetben az idei árbevételi terv ötvenmillió forint. Ennek elérése érdekében készül az új üzemcsarnok, nagyobb teljesítményű gépekkel. Közel 700 féle műszaki gumicikket gyártanak, többek között az első képen látható konténerkereket, 100 ezres nagyságrendben, a járműipari szövetkezet részére készítik, (jávor) Anyára várva A történet igaz, nemrég hallottam, s bár sok furcsa, megdöbbentő dologról hall az ember, Erzsiké csöndes szenvedése azóta sem hagy nyugton. Egy megyei gyermekintézményben él, állami gondozott, 19 éves, akinek a saját lábára kell állnia, meri véget ér az állami gondozás, az intézeti elhelyezés. Erzsiké testi és szellemi fogyatékos, nem súlyosan. Nemrég egy foglalkoztató intézetbe is elvitték a mostani intézeti vezetői, ahol azzal engedték vissza: Erzsiké nem odavaló, meg fog a saját lábán. Igen, de hogyan? — kérdeznek vissza az intézet munkatársai, akik figyelemmel kísérték az évek során Erzsiké fejlődését. Évekig úgy tudták, hogy az édesanyja ismeretlen. Egy hölgy azonban néha meg-megláto- gatta a kislányt. Később kiderült, az édesanyja egyik barátnője, vagy távoli rokona, akiről Erzsiké kezdte azl hinni, ő az édesanyja. Aztán kiderült az is, édesanyja N. községben él, és nem akar tudomást venni a gyermekéről, aki feltehetően családon kívül született, s miután az anya férjhez ment, eltitkolta, hogy van egy gyermeke. Az intézet vezetői, miután megtudták az anya nevét, címét, írtak neki, a nagyszülőknek is, akik szintén N. községben élnek. Egy napon kocsiba ültették Erzsikét, aki hetekig készült a találkozásra. Az történt, hogy a nagymama be se engedte őket az udvarra, patáliát csapott, őt hagyják békén, Erzsiké ki se szállhatott a kocsiból. Újra visszavitték az intézetbe. Ma még ott él, igen szomorú, nemsokára el kell búcsúznia az ismert környezettől, a gondozóktól, akik mindent megtettek, hogy felébresszék az anyában azt az érzést, amiről sokan úgy vélik, ösztönösen megvan mindenkiben. Valószínű, így igaz, de aki 19 évig nem mert, nem tudott, nem akart szembenézni önmagával, nem vállalta a gyermekét, mégha az rajta kívül álló okokból egy kis sérüléssel is jött e világra, attól nehezen várható el, hogy most összeomlik, magára ébred és keblére öleli az elfeledett, kitaszított, nemkívánatos gyermeket, aki talán megzavarná azóta kialakított családi életét... Csakhogy ezt Erzsiké nem érti, nem tudja elfogadni és továbbra is készülődik az újabb találkozásra. Hátha mégis kinyúl érte a kéz, amely talán nemcsak eltaszítani tud, hanem ölelni is ... P. G. Nyírbátor és Ömböly példája Segít az erősebb Mindig is így volt: a gyengébb az erősebb segítségére szorult. Könnyebb a megkapaszkodás, a lépcsőn való elindulás. A gyengébb a maga erejéből csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudna lépni, s milyen jó, hogy van egy mankó, amibe bármikor meg lehet kapaszkodni. Mert az erősebb a gyengébb hóna alá nyúl, felsegíti és elindítja az úton. Mitől gyenge? Képletesen fogalmazva erről van szó a megye termelőszövetkezetei között néhány esztendeje elindult mozgalom esetében: az erős segíti a gyengét. Am mitől gyenge egy termelőszövetkezet? Bé- nyei Illés szavai szerint a természeti adottságban kell elsősorban keresni az okokat. A föld termőképessége adott,- ezen változtatni nem lehet,' csak pótolni a növények által felhasznált tápanyagot. Az ömlbölyi elnök már sorolja is: szerkezet nélküli homoktalajon gazdálkodnak. Ez az igazi nyírségi homok, itt van az igazi nyírségi táj. Dombos, völgyes az itteni vidék, s igaz, a szintkülönbség csak méterekben mérhető, viszont ez éppen elég a mély fekvésű, belvizes területek kialakuláséhoz. Adódik a kérdés, meliorációval változtatni lehet a felszínen. De nem érdemes, jön a válasz. Annyit nem ér ez a homok, ellenben kisebb mértékű táblásítást mindenképpen megérdemel ez a rész, a csekély humusztartalom sok milliós meliorációval sem lenne többre képes, Itt a rozs háromévi átlagban 1,7 tonnával fizetett hektáronként, a búza idei terve pedig 3,6 tonna, de nagyon kicsi a búzatermő terület. A kukorica is csak 260 hektár az 1400 hektár szántóból. Ennyire pedig feltétlenül szükség van, még ha drága is, az állatállomány miatt. Pénzzel nehezen mérhető Négy évvel ezelőtt kacsingatták az ömbölyiek Nyírbátor felé. Előbb csak ismerkedtek, méregették egymást, 1933-tól már létrejött a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés. A nyírbátori Űj Barázda nagyabb téesz, mint az ömbölyi Kossuth, több gépük van., szárítót is építettek. Nehéz lenne mindent felsorolni, milyen segítséget adott a nyírbátori gazdaság kisebb társának. Az idén száz hektár kukoricát a bátoriak gépével vetettek, onnan érkezett műtrágyaszóró is. Tavaly közösen kombájnoltak az ömbölyi határban, de érkezett gép Bátorba is. Hogy mit jelenít az ömbölyi közös gazdaságnak ez a segítség, a kapcsolat, pénzben nehéz lenne kifejezni. Az biztos, az idén száz hektár kukoricát magúiktól nem tudtak volna elvetni. Tavaly szeptemberig arathattak volna a bátori kombájnok nélkül. Eddig az első fél évben 123 ezer forint értékű gépi munkát végeztek a bátoriak. A kampánymunka idején napi kapcsolatban vannak egymással a szövetkezetek vezetői, s a segítség — ahogyan négy évvel ezelőtt meghatározták — kölcsönös. Igyekezzék felzárkózni A gyengébb — Ömböly — még jó ideig az erősebb — Nyírbátor — segítségére szorul. Ez így nem baj, ez a legolcsóbb segítség és egyben a leghatékonyabb is, amit kaphat egy termelőszövetkezet. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a gyengébb téesz is mindent megtegyen a felzárkózás érdekében. Ez jól érzékelhető az ömbölyiek gazdálkodásában, 1982-ben még kilencmillió forintos veszteséggel zárták az évet. Két évvel ezelőtt a hétszázezer forintos veszteséget saját erőből gazdálkodtak ki, tavaly pedig már 4,2 millió forint nyereséget termeltek. Ebben az eredményjavulásban benne van a nyírbátoriak „keze” is. Sípos Béla ( ■ ■ \ Galambos Lajos: Homokvárak — Legeltettük a teheneket. — És? — Esett az eső, Palkó Janival a csutkakúpba bújtunk. Ez volt. A tehenek ettek, aztán odajöttek jelenteni, hogy jóllaktak. — És ti? — Én máig sem laktam jól. — Vén hülye. — Ne hidd. Eme utolsó hang csikorgón csattan. 3. — Anya megengedte, gyere, játssz velem. Bár újságot olvasok, a gyerek kívánságát mindig teljesíteni szoktam: — Építsünk egy nagy homokvárat? — Hívjuk ide anyát is. Azt mondta, ő is szívesen játszana veled. — Hagyjuk. A nők éjszaka szeretnek várakat építeni. — De hát akkor nem lehet jól látni. — ök éppen akkor szeretik a várépítést. Mit te- I gyünk mi, ha ők ilyenek? — Én még ezt nem is hallottam — véli a gyerek. — Micsoda dolgok vannak még a világban, amikről nem hallottam? — Ráérsz velük, öcsi, gyerünk, építsük meg a homokváradat. 1. Sok gyerek van itt, a téren. Egy öregedő embernek igazán öröm nézni a pu- lyák játékait, elfeledhet néhány percre minden rosszat az életéből. A srácok rúgják a port; ó, ha igazi bőrlabda lenne, nemcsak ez a pöttyös gumi. hatalmas gólokat rúghatnának egy igazi kapuba! De a kapu is micsoda ? Két- két iskolatáska itt és ott. ráhajígálva a felső cula, de hát mindegy az, gyermekkoromban száraz tehénlepény jelezte a kapukat, melyeket aztán hazavittünk tüzelőnek. Odamegy a srácokhoz egy helyeske leányka : — Hadd rúgjam én is! — Mégy innen, te vakarcs. Tíz év múlva vajon mit mondanak majd eme leánykának eme legénykék ? Merészelnek-e egyáltalán szólni, avagy behúzzák fü- lüket-f árkukat? Tíz év? Hová beszélek? Öt! 2. Vénasszonyok nézik a kölyköket a betonházak közötti téren, kötögetnek, beszélgetnek. — Ä, nem élnek ezek. Mi! Akkoriban, háhá! — Hát mit csináltatok? / visszimifcy Ellenőrzési helybenjárás Nagy figyelemmel olvastam az „Ellenőrzési helybenjárás” — a Kelet-Magyaror- szágban három napon át megjelent — cikksorozatot. Előrebocsátom, hogy teljes mértékben egyetértek megállapításaival, különösen annak a megfogalmazásával, hogy „nem lehetünk elégedettek, ha a sok ellenőrzés láttán sem tapasztalunk alapvető változást a szövetkezeti gazdálkodásban a pénzügyiszámviteli rend megtartásában”. Mégis úgy gondolom, hogy ez a sommás, nagyonis igaz megállapítás nem szorítható csak a szövetkezetek gazdálkodása, pénzügyi helyzete körébe. Sajnos ez áll a vállalatokra, tanácsi szervekre, intézményekre is. így tehát méretében egy nagyobb körben uralkodó és érzékelhető negatív jelenségről van szó. Az egyes bűncselekményeknél — különösen a tárgyi súlyukban jelentősebbeknél — mindig kimutatható az ellenőrzés, az anyagmegőrzés valamilyen hiánya. Viszont az is érzékelhető, hogy eredményes munkája mellett sem elegendő csak a belső ellenőri tevékenység. A közelmúltban derült fény egy nagyobb bűncselekményre, amelybe mintegy 17 különböző vállalat, szövetkezet, intézmény „képviseltette” magát. Mindenütt baj volt az ellenőrzéssel! A SZÁÉV „élelmes” dolgozói 800 kilogramm elektródát és 800 darab vágókorongot, 70 darab 0,65 milliméteres horganylemezt, közel 3 ezer darab munkavédelmi kesztyűt és egyéb eszközöket loptak el aránylag rövid idő alatt a vállalat különböző területeiről. A: kérdés úgy is hangozhatna: a belső ellenőr a felelős ezekért? Nem! Legalábbis nemcsak ő. Minden vezető felelős, akire társadalmi értéket, vagyont bíznak! Az építésvezetőknek, a művezetőknek, az egyéb szakbrigádok vezetőinek nem kellett volna-e látnia, hogy ez a vállalatilag is nagynak tűnő anyagmennyiség egy adott építkezésnél nem kerülhetett felhasználásra? De folytathatnánk a sort tovább is: egy-egy vállalat! elemzésnél nem kellene meglátni, hogy az adott építkezésen felhasznált anyag mennyiség irreális? Hogy a kevesebb teljesítmény, munkavégzés mellett az elhasznált munkavédelmi kesztyűk már nem normális, hanen. nagyosis „kesztyűs kézzel’ végzett munkára utalnak. Vagyis ha egy vállalatnál üzemnél nincs megoldva a termelési folyamatokba beépített ellenőrzés, ott a zavarosban halászoknak köny- nyű dolguk van. És ami a tényleges gondot okozza: itt nemcsak egyesek igazságtalan gazdagodásáról van szó, hanem arról is, hogy egy-egy lakáshoz juttatottnak meg kell fizetnie az ellopott — az építkezésnél ténylegesen kiadásként kimutatott — értékeket is... Az anyagnyilvántartás ugyancsak sok gondot okoz. A belső ellenőrök, az ellenőrző (felügyelő) bizottságok valóban sokat tehetnek ezek szigorításáért! Itt azonban ismét felvetődik az első számú vezetők felelőssége! Kidolgozták-e megfelelően az anyagnyilvántartás rendszerét? Az ellenőrzés ezeket vizsgálhatja, de ennek kidolgozása irányítói, vezetői tevékenység. Az ellenőrzés egyik hibájára utal a raktári többletképződés. Miként lehet az, hogy egyes raktárakban több tíz-, sőt százezer forintos többletek képződnek ? Csak úgy, hogy aki átveszi, az nem figyel oda, mit vesz át. A Balkányi Állami Gazdaság raktárosa sorozatosan nem adta ki a kiírt anyagmeny- nyiséget, vagy ha ki is adta, utána könnyen átjavíthatta az átvételi jegyet, illetve az anyagkartont. Tehette is nyugodtan, hiszen a felesége volt az anyagkönyvelő. Belső ellenőr legyen a javából, aki e negatívumokra rájön! De rájöhetett volna arra, hogy összeférhetetlen a férj és a felesége beosztása, munka- kapcsolata. Mennyivel inkább rá kellett volna jönnie a gazdasági vezetésnek erre? Az ellenőrzés tehát egy komplex tevékenység. Az ellenőrzésnek lehet szervezete, de a legkisebb szinten lévő vezetőtől kezdődően mindenki felelős a rábízott terület rendjéért, a vagyonvédele- lemért. Az ellenőrzés szervezete csak így lehet teljes. Egyébként egy vezető igazi arcát az is megmutatja, hogy milyen mértékben tá- maszkodiki az ő munkáját segítő, s az ő irányítása alatt álló belső ellenőrre. Az, hogy mennyiben engedi érvényesülni a választott ellenőrző bizottságot. Igényli-e munkájukat, sarkallja-e őket az ellenőrzésre, meri-e sugallni, hogy mit nézzenek meg. Felügyeleti ellenőrzéseknél egy-egy gazdasági egységnél ennek elemzésével kezdeném mindig a munkát. Dr. Toronicza Gyula városi vezető ügyész Felújítás a balkányi gazdaságban Üj üzem, modernebb technológia, biztonságosabb munkavégzés. Röviden ez jellemzi majd azt az új üzemcsarnokot, amelyet a Balkányi Állami Gazdaság fatelepén lévő régi épület felújítása során hoznak létre. A gazdaság saját építőbrigádja 450 ezer forintos munkát végez, hogy a 120 négyzetméteres üzem — amelyben a tartályládát szegezik majd — nem egészen két hónap alatt elkészüljön. Az új üzemben évente 8—líí ezer tartályládát szegeznek össze. Egy szalag- és egy körfűrész, egy sarkaló és egy vastagsági gyalugép kap majd helyet. Két műszakban tizen dolgoznak majd itt. A képen: alapozzák az üzemcsarnokot. (Császár Csaba felvétele)
