Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-26 / 199. szám
1985. augusztus 26. Kelet-Magyarország 3 e i KÉRDÉSEIRE IUiHiWiII A MÉSZÖV ELNÖKE, NAGY MIKLÓS Karsai Bálint vásárosnaményi olvasó kérdése: Életképesek-e és ellátásuk megszervezhető-e azoknak a kis falusi boltoknak, amelyek magánházakban működnek? — E bérlemények fenntartása többlet anyagi terhet jelent a szövetkezeteknek, de a fejlesztési eszközök hiányában új boltok létesítésére a lehetőségek korlátozottak. Ezért az ilyen, említett boltok üzemeltetése továbbra is szükséges. Ellátásuk szervezett, de színvonala a szállító partnerek szállítási készségétől nagymértékben függ. Pál Gedeon és Sánta János nyíregyházi olvasók kérdése: Hogyan működnek az iskolaszövetkezetek, milyen segítséget kapnak a szövetkezetektől, mi az iskolaszövetkezetek tevékenységének lényege, haszna? — Az iskolaszövetkezeti csoportok iskolánként alakulnak meg, vezetését általában tanár-elnök látja el. Az ifjú tagok gondoskodnak az áruk beszerzéséről, forgalmazásáról és az elszámolásról. A szövetkezetek részére nyereséget nem termelnek, mert saját nyereségüket felhasználják. Az iskolaszövetkezetek elsősorban a tanulók munkára nevelését szolgálják, elősegítik a pálya- választást. Jól szolgálják a szövetkezetek szakemberutánpótlását. és már az iskolákban megszerettetik a szövetkezés gondolatát. Szilágyi Dániel nyíregyházi olvasó kérdése: A hatalmas méretűre növekedett Nyíregyházi Lakásszövetkezet kettéválasztására, „emberléptékűvé” alakítására nincs-e lehetőség, hogy a lakásszövetkezeti tag valóban érzékelhesse: szövetkezete öt képviseli? — A lakásszövetkezet a tagok döntése alapján alakult és növekedett. A szövetkezet nagysága előnyt is jelent a tagok számára. A lakásfenntartás, karbantartás anyagi lehetőségekhez kötődik és a nagyobb tagság, nagyobb anyagi lehetőséget is jelent. Nem a szövetkezeti nagyságrend dönti el a tagok képviseletét. A nagyszövetkezeten belül is szükséges az olyan munka, hogy a tagok érezzék az érdekképviseletet. A kis lakásszövetkezetek anyagi lehetőség hiányában nem tudnak olyan szolgáltatásokat biztosítani, mint a nagyszövetkezetek. Nincs lehetőségük szakképzett dolgozók alkalmazására, gépek és berendezések biztosítására, beszerzésére. (Megjegyezzük, hogy országos szövetségünk (SZÖVOSZ) a Nyíregyházi Lakásszövetkezetet — hibáival együtt — az ország legjobb lakásszövetkezetének tartja.) A szövetkezeti tagok egyébként maguk dönthetnek a szövetkezeti nagyságrendről, azt határozatokkal befolyásolni nem lehet. Nagy János mátészalkai olvasó kérdése: Az ÁFÉSZ üzlethálózatában dolgozók bére alacsonyabb, mint az állami kereskedelemben dolgozóké. Miért van ez így és miért alkalmaz aránylag több szakképzetlen eladót a szövetkezeti kereskedelem, s miként gondoskodik képzésükről? — A megyében a szövetkezeti kereskedelemben dolgozók bére azonos az állami kereskedelemben dolgozókéval. Egyes boltok eltérő lehetőségei okoznak látszólagos aránytalanságot. A szakképzetlen dolgozók arányát befolyásolja, hogy a szövetkezeti boltok nagysága elmarad az állami boltokétól. Az egy-két személyes üzletekben a munkakörülmények miatt is nehezebb szakképzett dolgozók munkába állítása. A kereskedelmi dolgozók képzése szervezett. Az igényeknek megfelelően folyamatosan Indulnak tanfolyamok. A VI. ötéves terv idején 1516 felnőtt dolgozónk szerzett szakképesítést, 412- en vettek részt továbbképzésben. (Az dolgozóinak ÁFÉSZ összes létszáma 8464.) Kovács István sóstóhegyi olvasó kérdése: Miért a megye- székhely belterületére összpontosít hálózatfejlesztésben a Nyíregyházi ÁFÉSZ, miért ott épít ABC-ket, amikor a szövetkezeti kereskedelem elsődleges hivatása a kistelepülések lakóinak ellátása? Például egy sóstóhegyi ABC nyitásával a belvárosi üzlethálózatot tehermentesíteni is lehetne, ugyanakkor a külterület lakóit is jól ellátnák. — A szövetkezet kereskedelmi tevékenységének feltételei: bolti kiskereskedelmi egysége 57 van, 10 288 négyzetméter alapterülettel. Ebből külterületen 28 egység működik 2694 négyzetméter alapterülettel. A vendéglá- tólpari kereskedelemben összesen 22 egységet üzemeltetnek 3522 négyzetméter alapterülettel. Ebből külterületben van 8 egység 805 négyzetméter alapterülettel. A szövetkezetek alapvető feladata a tagok ellátása, attól függetlenül, hogy hol laknak. Ezen elvnek megfelelően az elmúlt időszakban a Nyíregyházi ÁFÉSZ gondot fordított a kisebb települések és peremkerületek ellátására is. A közelmúltban épített ABC-k elsősorban az eddig ellátatlan lakosságot szolgálják. Nagy ABC-t megfelelően üzemeltetni csak nagyszámú vásárló esetén lehet. Sóstóhegy ellátásának javítására a VII. ötéves tervben a szövetkezet ABC építését tervezi. Emberekért, milliókért felelnek Diplomával, „mélyvízben” Fiatal agrár szakemberek tanácskoztak bárom napon át a hét végén Nyíregyházán — a találkozó vasárnap zárult. Jöttek kezdő és „középhaladó” ifjak Borsodból, Haj- dú-Biharból, Szolnok megyéből, legnagyobb számban természetesen Szabolcsból, Szatmárból. Közülük beszélgettünk három fiatallal az előttük álló lehetőségekről, beilleszkedésük gondjairól, örömeiről, az első hónapokban, években szerzett tapasztalataikról. Gyakran hall az ember kezdő szakemberektől ijesztő történeteket, hogy egyetemi, főiskolai diplomával „széklábakat” faragtatnak velük, vagy általános iskolás szintű feladatokkal bízzák meg őket. Vajon hogyan fogadták beszélgetőpartnereinket annak idején? Beszélgetőpartnereink: Boros Tibor, Hadházi Ágnes, Fehér Albert. Huszonéves vezetők — Azonnal bedobtak a mélyvízbe — eleveníti fel azokat az időket Boros Tibor, a szatmárcsekei termelőszövetkezet gépüzemeltetője, aki három évvel ezelőtt a megye innenső végéből. Gyulatanyáról csöppent a nevezetes szatmári faluba. — Előbb gépmű hely vezető leltem, három hónap múltán azonban a műszaki főágazat vezetésével bíztak meg, legnagyobb megrökönyödésemre De nem volt más választás, az elődöm bevonult katonának, nekem kellett huszonegy évesen betöltenem az űrt. El lehet képzelni, nem ismertem se a határt, se az embereket, a gépek műszaki állapota pedig enyhén szólva kifogásolható volt. Nem panaszkodhat a tétlenségre Hadházi Ágnes, a biri szövetkezet háztáji agro- nómusa sem, aki a szarvasi főiskola elvégzése után néhány hónapig mint általános agronómus dolgozott, de aztán a növénytermesztési ágazat vezetését bízták rá. — Azért nem volt ennyire sima ez az út — mondja —, hiszen nekem nemcsak a kezdők szokásos nehézségeivel kellett megküzdenem, de el kellett magamat fogadtatni, mint női vezető is. Gondolom, a hátam mögött bizonyosan összesúgtak néhá- nyan, hogy mit parancsolgat itt ez a csitri, de különösebb gáncs engem azóta sem ért. Se a csekei, se a bíri szövetkezet nem tartozik a megye legfelkapottabb szövetkezetei közé, igen gyenge adottságok közepette kénytelen itt dolgozni a gazdászem- ber. Természetes hát, hogy a friss fejű kezdő mérnök is elgondolkodik azon, hogyan lehetne eredményesebbé tenni a közös tevékenységet. — A belső érdekeltségi rendszer korszerűsítése, a szigorúbb munkafegyelem mellett egyetlen dologra lenne még szüksége a megye hozzánk hasonló gazdaságainak — állítja Boros Tibor. — Méghozzá pénzre. Ezzel fel lehetne frissíteni az eléggé elavult gépparkot, s hozzá lehetne kezdeni valami jól jövedelmező melléküzemági tevékenységhez. •0#0#0#0#0#0#0#0#0#0#0#C#Q#G#0#0#0< finer EMBERE A honvédliszt „Én, Cerebenics József hadnagy ünnepélyesen fogadom, hogy szocialista hazámat a fegyveres erők hivatásos állományának tagjához méltón, eskümhöz híven szolgálom...” Messzire szálltak a tiszti fogadalom szavai a főváros szívében, a Parlament előtt, a tévékamerák végigpásztázták előtte- U'tána a közönség sorait is, és gyakori kép volt az el érzékenyült szülők látványa. Az augusztus 20-i ünnep egyik nagy eseménye volt a tiszt- avatás, Gerebenics József vállán frissen ragyog a hadnagyi csillag. — Igen nagy volt a készülődés, mondanom sem kell — ■meséli a 23 éves fiatalember. — öt héttel előtte elkezdtük a gyakorlást, a próbákat, az ötvanperces állást szinte naponta végigcsináltuk — eny- nyi volt a valóságban is. De... valahogy minden más volt ott, az Országház előtt. Gerebenics József Roppant nehéz volt elérzé- kenyülés nélkül a végére érni... Külön öröm volt, hogy a mi főiskolánk, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola parancsnoka vezényelt, ez egy kis bátorságot öntött belénk. Édesanyja is hallgatja az élménybeszámolót a nyíregyházi lakásban, közben büszkén nézi nagyfiát, s amikor a fogadalomtételről esik szó, most is megfátyolosodik a szeme. A három gyerek közül a legidősebb már révben van: ifjú hadnagy, diplomával a kezében. A pályaválasztásról faggatom őket. — Nem is tudom, pontosan mitől támadt kedvem, tálán akkor döntöttem, amikor az Ipari Szakközépiskolában (ma már Bánki,) egy főhadnagy beszélgetett velünk a katonai pályáról. A mama folytatja: — A férjem lassan 30 éve rendőrtiszt, én magam is tíz évig voltam polgári alkalmazottként náluk, ismerjük hát jól az egyenruhás szolgálat kötöttségeit. Nem befolyásoltuk egy percig sem a választását ... — Nem bántam meg! A főiskola nem volt ugyan könnyű, de úgy érzem, nagyon alapos elméleti és gyakorlati ismereteket sajátítottam él. Páncélos- és gépjár- műteöhnikai szákon végeztem. Amikor azt mondom, hogy nem volt könnyű, akkor főképp arra gondolok: főiskolások és katonák voltunk egyszerre. De hát... Erre tettem föl az életemet, s most szeptemberitől kezdődik a munka. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy négyévi távoliét után újra közel kerülhetek a szüléimhez. Ugyanakkor egy kicsit tartok is a közelgő he- tektől-hónapoiktól. Igaz, a főiiskolán pedagógiát-pszicholó- giát is tanultunk, meg aztán a gyakorlatokon — egy-egy hónap volt évente — szinte minden beosztást végigcsináltunk — mégis: emberekkel kell foglalkoznom, beosztottaim lesznek . . . Biztosan nem lesz könnyű — de nagyon várom már, talán éppen ezért... (t*y> Jó pénzt hoz... — Ne higgyétek, hogy a melléküzemág magasba tud emelni egy szövetkezetei — kapcsolódik az eszmecserébe Fehér Albert, aki Nagyecsed- ről érkezett, s ahol igen magas szintet ért el ez az ága zat. — Igaz, alapot nyújthat a biztonságosabb gazdálkodáshoz, a mi vezetőink is nagyon okosan tették, hogy idejében hozzáláttak az ipari tevékenység fejlesztéséhez. Ám nem szabad elfelejteni hogy a mezőgazdaság ipari ágazata is nagyjából hasonló gondokkal küzd, mint maga az ipar. Persze, még így is jó pénzt hoz, ám . . . bár ne lennének e tevékenységre rászorulva a megye szövetkezetei. Bár meg tudnának tisztességesen élni a földből. Fehér Albert most a nyáron végzett a szarvasi főiskolán, alig néhány hónapos gyakorlat áll a háta mögött. Nem úgy Hadházi Ágnes, aki négy éve eszi a mezőgazdászok kenyerét. Négy év persze nem nagy idő. ám ahhoz elég, hogy sok mindent tisztán lásson az ember. Abban megegyezik a véleménye iskolatársáéval, hogy nem szabad minden áron erőltetni a melléküzemágakat, de egy megvalósításához kevés pénzt igénylő, keresett termékeket előállító kisüzemet ö is szívesen látna Biriben. — S nemcsak azért, hogy nyereséget termeljen, hanem azért, hogy itthon tartsa a fiatalokat — teszi hozzá Boros Tibor, aki egyben a helyi KISZ-bizottság titkára, s az ifjúsági bizottság elnöke is. — Mert gondolom, az nemcsak nálunk probléma, hogy a fiatalok megfelelő munkahely hiányában kénytelenek elvándorolni szülőfalujukból. Jó tanács a fiatalabbnalc A tanácskozásra érkezettek egy csoportja sétál el mellettünk, belehallgatnak a beszélgetésbe. Egyikük megkérdi: — Hogy bírsz te eny- nyi munkát ellátni? — Addig jó, míg az ember húzhatja a szekeret — mondja a csekei gépész, s Fehér Alberthez fordul, tanácsokkal látja el a nálánál is fiatalabb szakembert, akire hamarosan nagy feladatok várnak úgy néz ki, nemsokára ágazatvezető lesz. Sok-sok emberért, sok-sok millió forintért felel majd. Mint szerte a megyében, jó néhány ifjú társa. Balogh Géza SZERKESZTŐI O O O OOOOO 4 nyáron észrevehetően megszépült Nyíregyháza belvárosa. Igaz, néhány munka befejezése még hátra van, dk már most látható, hogy beérőfélben van több év munkájának gyümölcse. Végre rendeződik a sétálóutca sorsa, s finiséhez érkeztek az építők az Október 31. téren is. A leglátványosabb azonban mégis a középületek tatarozása. Űj, szokatlan színekkel is megismerkedhettünk, s ha eleinte (a MÉSZÖV épületének merész kékjét látva) volt is némi fenntartásom, a további újításokat már bizalommal fogadtam: szerencsésen, jó érzékkel, s mi több, következetesen szépítették meg a megye- székhely jellegzetes épületeit, amelyek közül csak néhány maradt a következő időszakra. Érdemes leltárba venni a fontosabb, megújult értékeket: színház, Koronaszálló, városi tanács, a régi borforgalmi épülete u Lenin téren, a Tanácsköztársaság tér—Rákóczi utca sarok, s a már említett MESZÖV-ház. Állványerdő borítja még a megyei tanács és a Nemzeti Bank épületét, de a már kész részek itt is ígéretesek. Lassan bár. ám szép munkát végeznek a szakemberek. Nem véletlenül hozom szóba a hó hírek melleit a minőséget. Talán nem tűnik ünneprontásnak, ha felhívjuk a figyelmet: c. mostanit megelőző, nem is olyan régen történt tatarozások bizony kérészéle- tüeknek bizonyultak, hamar lekopott a festék, s például a gyönyörűen helyreállított megyei tanácsi ülésterem bizony egy-kettőre beázott. Feltételezem. hogy a megrendelők, a műszaki ellenőrök nálam jobban emlékeznek ezekre, és a minőségben is jobb munkára több garanciát kérnek. Nemcsak az új épületekkel gazdagodhat tehát a város. Jó érzés, hogy szép. régi épületeink újra pompáznak — hangulatot, sajátos karaktert adva Nyíregyházának. M. S. A tévében J láttuk | Zsákutca ígéretes tévéfilmet láthattunk pénteken este az 1-es műsorban. Sárosi István Zsákutca című, drámapályázatra érkezett írásából készítettek tévéfilmet. A vezetés etikája volt az egyik fő motívuma a cselekménynek, amely egy vidéki kórházban játszódik, bár ha eltekintünk a kórházi környezettől, fehér köpenytől, lehetne a színhely bárhol, iskolában, üzemben, intézményben. Akárhol, ahol a vezető kisajátítja a hatalmat és a beosztottjainak még a gondolatait is irányítani szeretni — és sajnos, olykor tudja is. A fiatal orvos, aki szembetalálja magát ezzel, inkább a szerelembe, kollégája feleségével való kapcsolatba menekül, mintsem igyekezne kitörni, vagy ha más megoldás nincs, elhagyni a nem éppen dicséretes „terepet”. A „Zsákutca” című tévéfilm főként a két főszereplő — Sinko- vits Imre és Lukács Sándor — jóvoltából érdemel figyelmet. Sajnos inkább epizódokra hullik szét, amelyek között jócskán akadnak életszerű, jól kiérlelt mozzanatok, egészében a film inkább torzóban maradt dráma, konfliktushelyzet. Mintha be sem fejezték volna, csupán abbahagyták a film alkotói. Bizonyos, hogy szándékosan, ezzel is sejtetve a zsákutcát. Sainos azonban a néző is egy kicsit zsákutcába került, mert kapott valamit, ami a figyelem felkeltéséhez élig, a szellemi kielégüléshez viszont kevés. P. G.
