Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Kerámia, textil — kiállítás a Műcsarnokban Bizarr formák — merész törekvések Tidrenczel Sándor: Czóbel Minka költészetének fői Az 1983-ban indított ki- álIMssorozat harmadik része ezúttal a kerámia és a textil alkotótelepek munkáiból ad válogatást. Mindegyik bemutatott aikotóte- lep munkája egyaránt jelentős az adott művészeti ág életében és magyarországi történetében. A siklósi Kerámia Alkotótelep az ország első ilyen jellegű műhelye volt, a kecskeméti Kerámia Stúdió és a Vetetni Textilműhely a kortárs egyetemes képzőművészettel teremtett kapcsolatot problémafelvetésében és művészi színvonalában egyaránt. A kiállításban is ez a kettős szempont: a történetiség és az aktuális képzőművészeti kérdések bemutatása érvényesül. A válogatás természetesen nem ad teljes képet — terjedelmének térbeli korlátok szabnak határt — de mindenképpen reprezentatív mintája a három művészeti szimpozion izgalmas munkájának. Wilhelm Fabini (Románia) Plasztika (1973) Antal Attila: Dal egy kalauzról Rázódott annyit vasúton, bársonyon, bőrön, fapadon: sárgára szeme szívta meg kupék falán a képeket. Látták halszemű hajnalok, esték ... s állva sem alhatott, s fiatalsága elszökött Füzesabony és Pest között, mint sínek lapjáról a fény, ha nem jön már több szerelvény, mint honi tájról ismerős messzi robogás, szikra, gőz. Nagy István Attila: A vágy j A vágy nem ismeri az utakat, sem a félelem útvesztőit, j csikorító télben virágzik, rozsdamarta őszben tündököl. * I A vágy nem ismeri a rácsokat, { a megbotló szív rohamait, j hínáros szavakat nem suttog, nem hazudik vérbő dáliákat, j A vágy nem ismeri az álmokat, j a lélek feketülő éjszakáit, látomások hálójában nem remeg, ablak négyszögében A vágy nem ismeri nem istenül, az elmúlást, I krizantémok szirmain nem pihen, él kortalanul homlokunk mögött: lobogtatja a létezés szele. A vágy csupán önmagát ismeri. | 1 v_ • 1 Péter Vladimir: Figura (1982) Lubor Technik (Csehszlovákia) Halak (1973) — Szombati galéria Rodin: Isten keze (1898) Áldassál, Uram, amiért nékem is adtál valamit, áldassál, amiért nemcsak szépséget s szórakozást teremtettél, nemcsak gyönyörű templomokat s félelmetes pénz-szörnyeket, nemcsak ifjú lelkesedést, friss vért, kacagó lányokat s gyermekeket, — óh, áldassál, Uram, amiért a múlandó örömök s harcok hétköznapjai után megteremtetted az ünnepet, a megnyugvást, a semmit, aki az idő teljességében értem is eljön és áldott karjaiban elringat mindörökre. Amen. (Szabó Lőrinc: Ünnep című verse) ,... tudjátok ti, mi a fény, az álom? Boldog halandó egy volt e világon, Ha összetörte irigyen a végzet?! A Napba mégis közelebbről nézett.” (Czóbel Minka: Ikarus) A Bessenyei Kör 1902. évi emlékezetes Czóbel-estje után — minden ellenkező előjel ellenére — hosszú, két évtizedes némaság vont köréje fátylat. Ebben persze része volt az ő időközben bekövetkezett elhallgatásának, a pusztán a saját asztalfiókja számára való termelésének is. Könyvpiacra került, néhány korábbi műve meLletit, 1914-ben még megjelent ugyan „Az erdő hangja” címen egy kötete, ennek visszhangja azonban már elveszett a fegyvercsörgés és a halál- hörgés, általában: a kitört világháború zajában. Aztán pedig? Mintha elvágták volna. Üjra már csak a háborús pusztítás viszonylagos helyre- állítása, a trianoni békeszerződés okozta sebek behegedése után, a húszas években, lelki szükségből fordultak a művészethez. Ennek során, a hosz- szú kényszerszünetet követően irányult a figyelem ismételten Czóbel Minka művészete felé is. A Szabolcs Vármegyei Bessenyei Kör iratainak hiányában erről szintén a Nyírvidék jóvoltából informálódhat az utókor. „Az elmúlt ciklusban rendezte a Kör — hangzott a szabolcsi sajtóorgánum híradása — ... a Czóbel Minka — Lőrinczy irodalmi ünnepeket”. De Vietórisz József is említette a „Szabolcsvárme- gyei Bessenyei Kör” című írásában, hogy a háborús „..kényszerhelyzet megszüntetésével és a lelkek felszabadulásával” többek között Czóbel- ünnepeket is rendezett a Kör. Azzal, hogy Czóbel Minka ismételten az — igaz, most már csaik megyei — irodalmi érdeklődés homlokterébe került, beszélhetünk a Czóbel- kultusz egyfajta reneszánszáról. „A Bessenyei Kör programjához híven — adta hírül a helyi újság 1922. évi egyik márciusi száma — a szabolcsi földben termett szellemi értékek és kiválóságok ismertetését és méltatását tűzte ki célul. E hó 25-én, szombaton Czóbel Minka és Lőrinczy György, a Petőfi Társaság tagjai tiszteletére és személyes közreműködésükkel tart irodalmi ünnepélyt az egyesület”. Majd így folytatta: „Felmerült az a terv is, hogy a Bessenyei Kör tiszteleti tagjaivá választja Czóbelt és Lőrinczyt, kiket a Petőfi Társaság mellett az ország több irodalmi egyesülete választott meg dísztagjává, s az erről szóló okiratot az ünnepélyen nyújtaná át az elnök”. A tájékoztató egyúttal arról is megnyugtatta az érdeklődőket, hogy legközelebb már az irodalmi est részletes programjával jelentkezik. ★ Valóban: az 1922. március 9-i nyírvidékbeli tudósítást követő három héten keresztül ez volt a lap központi témája. Rögtön az első közlemény megjelenése után — az érdeklődés permanenciában tartásának szándékától vezéreltetve —, mintegy az előzőek folytatásaként arról cikkeztek, hogy „A Bessenyei Kör ezévi programjához híven több olyan irodalmi ünnepet rendez, melyek a szabolcsi föld legnemesebb hagyományainak, kimagasló szellemi értékeinek ébresztését, a köztudatba mélyítését célozzák. Az első ilyen ünnepély március 25-én .. . délután 5 órakor lesz a vármegye dísztermében. Ezen az ünnepélyen Czóbel Minka és Lőrinczy György, szabolcsi származású kiváló magyar írók, a Bessenyei Kör meghívására személyesen jelennek meg közöttünk, mert az ünnepség a két író tartalomban és formában nemesen magyar író- művészetének nyújtja a szülőföld szeretetének, büszkeségének, hódoló elismerésének pálmáját”. Ugyaninnen szerezhetünk tudomást arról is, hogy az ünnepségre való meghívásra mindkét író levélben válaszolt a Bessenyei Kör elnökségének. Czóbel Minka egyebek mellett annak a leplezetlen meghatottságának adott ‘kifejezést, amelyet a váratlan megtiszteltetés váltott ki belőle. „A re- ám nézve oly megtisztelő meghívást örömmel fogadom el. . . . meg vagyok hatva, hogy az általam oly rajongva szeretett szűkebb hazám: Sza- bolcsvármegye e jeles társasága, ily kedvesen emlékezik meg ... lantosáról”. Lőrinczy György, aki hasonló udvariassággal fogadta ______Só____ Ó vatosan nyitotta ki az ajtót, mint minden alkalommal. Előbb belesett az aprócska helyiségbe, csak aztán lépett be. Egy darabig nézte a fekvő asszony arcát, melynek hideg fehérsége alig ütött el a testét takaró lepedő színétől. Leült a kis székre, megfogta az asszony csuklóját, majd megmarkolta a kalapácsot... ★ A két férfi láttán megriadt. Olyan sebbel-lobbal léptek be az ajtón, hogy önkéntelenül is a pénzes fiók felé kapott. A magasabbik bezárta a boltajtót maga mögött, és hadarva mondott valamit. Idegen nyelvnek hangzottak első szavai, de aztán megértette: — Segítsen rajtunk, nem leszünk hálátlanok . .. — Mit akarnak? — kérdezte nagyot nyelve. — Nem ismerem magukat. Nem olyan időket élünk, hogy idegeneket ... — Egy óráról van szó. Hadd maradjunk itt addig — vágott közbe a kisebb férfi. Váratlanul elmosolyodott. — Nem fogja megbánni, higgye el, barátom! — Nem kell nekem a maguk pénze... — tiltakozott volna, amikor meghallotta a felesége hangját a háta mögött. — Mit akarnak csinálni? Üldözik magukat, vagy mi? — A jól ismert és gyűlölt sipító hang szinte fizikai fájdalmai okozott a tarkójában. Leeresztette a vállát, most már rajta semmi sem múlik, a felesége intézkedik ... — Pénzt is adunk, ha kívánják — mondta gyorsan az egyik. — De nem hiszem, hogy nagy hasznát vennék most. Inkább egy jó tanácsot adunk. — Jó tanácsot?'. — csattant föl az asszony. — Abból nem kérünk. De nem válaszolt: üldözik, vagy nem? A válaszoló egy kissé tétovázott. — Inkább úgy mondanám, hogy az idő sürget bennünket. El kell intéznünk valami fontosat, s nem akarjuk, hogy láss ... — Társa gyorsan elvágta a szavait. — Beleegyeznek vagy sem? Gyorsan döntsék el. — Az órájára pillantott. — De most már ne is töprengjenek, nincs rá idő. Adja ide a bolt kulcsát! — emelte meg a hangját a pult felé fordulva. Ügyet sem vetve az asszony rikácsoló tiltakozására, kikapta a kezéből a kulcsokat, és KM
