Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 22. I cél: ■esterséaes hold Műholdelhárító fegyver ROBBANÁS BELFASTBAN Gépkocsiban elhelyezett pokolgép robbant kedden Newcastle-ben, Belfast déli részén egy rendőrőrs közelé­ben. A robbanás következ­tében két járókelő megsé­rült A merényletet feltéte­lezések szerint az ír Köztár­sasági Hadsereg (IRA) em­berei követték el. GYILKOSSÁG DUBLINBAN Dublinban holtan találtak egy építkezési vállalkozót. A negyvenkét éves férfit go­lyóval ölték meg, miután az IRA a múlt héten „szélsősé­ges akcióval” fenyegette meg azokat a vállalkozókat akik az ulsteri rendőrség • számá­ra munkát végeznek. Az ál­dozat előre gyártott épülete­ket szállított a rendőrség és a büntetés-végrehajtási ható­ság megrendelésére. Az amerikai kongresszus több tagja kedden bírálta Reagan elnöknek azt a dön­tését, hogy az Egyesült Álla­mok két héten belül újabb kísérletet hajt végre egy mű- hold-elhárító fegyverrel. Ge­orge Brown képviselő, a képviselőház tudományos kérdésekkel foglalkozó bi­zottságának tagja szerint a kísérlet mostani végrehajtá­sát nem indokolja különö­sebb érdek, viszont ez ked­vezőtlenül befolyásolhatja a műhold-elhárító fegyverek­ről folytatott szovjet—ame­rikai tárgyalásokat és kihat­hat a küszöbönálló magas szintű kétoldalú tárgyalások­ba is. A kísérletet ugyanazon a napon jelentették be, amikor napvilágra került, hogy a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó előkészítéseként Se- vardnadze szovjet külügy­miniszter Reagan elnökkel és Shultz külügyminiszterrel is találkozik szeptemberben. Az Egyesült Államok eddig két alkalommal hajtott vég­re próbát a repülőgépről in­dított kétfokozatú rakétával, amelyet viszonylag alacsony pályán keringő mesterséges holdak megsemmisítésére fejlesztett ki. Első alka­lommal egy a célt imitáló kis készülékre, a második alka­lommal viszont egy csillagra irányították a rakétát, most azonban valódi kozmikus ob­jektum a cél: egy használa­ton kívüli, elavult amerikai mesterséges hold. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között Genfben folytatott leszerelési tárgya­lás egyik témája éppen a műhold-elhárító fegyverek eltiltása. Az amerikai kong­resszus az idén azzal a felté­tellel járult hozzá három ra­kétakísérlet végrehajtásához hogy az elnöknek igazolnia kell: jóhiszemű tárgyalásokat folytat erről a témáról a szovjet féllel. A Fehér Ház most azt hangoztatja, hogy a kísérlet nem áll ellentétben a szovjet—amerikai tárgya­lással, illetve a fennálló nemzetközi megállapodások­kal, nem befolyásolja a genfi tárgyalásokat, viszont kato­nai szempontból „elengedhe­tetlen”, mert „a Szovjetunió­nak már vannak műhold-el­hárító fegyverei”. BELGIUM — DÉL-AFRIKA A belga hatóságok nem adtak beutazási engedélyt annak a tizenkét dél-afrikai atomenergia-kutatónak, akik ezen a héten egy nemzetközi tudományos konferencián vettek volna részt Belgium­ban — közölte a belga kül­ügyminisztérium szóvivője. A tanácskozáson a világ mintegy ezer tudósa a nuk­leáris energia ipari felhasz­nálásáról folytat eszmecserét. (Folytatás az I. oldalról) az iskola által kibocsátott ta­nulók a következő iskolatí­pusban nyújtott tudása, helytállása, vagy a munkahe­lyek véleménye is sok segít­séget adhat. Dr. Petrikás Árpád, a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem tanszékvezető egyetemi tanára a nevelő­munka rendszerével, a helyi nevelési rendszerek megala­pozásának lehetőségeivel, Ipolyi Ferenc, a Művelődési Minisztérium munkatársa a pedagógusok politikai, köz­életi aktivitásával, Friss Pé­ter, a Magyar Üttörő Szövet­ség titkára a mozgalom irá­nyításának aktuális kérdései­vel, dr. Orosz Gábor, a nyír­egyházi tanárképző főiskola főigazgató-helyettese a peda­gógusképzéssel és -tovább­képzéssel foglalkozott elő­adásában. Ma szekcióülésekkel foly­tatódik a tanácskozás, majd átadják a „Fórum ’85” pá­lyázat díjait. A tanácskozá­son háromtagú lengyel peda­gógusküldöttség is részt vesz Maciej Gabek vezetésével. Mára várják a szovjet peda­gógusok képviselőit is. Frissen vasalt újság Kimomyikok iskolája „Uram, a vacsora tálalva van" — szól egy kimért ele­ganciája, egyenestartású fér­fi, és a megszólított, kifogás­talan szmokingban, karján szintén ünnepi ruhában pompázó feleségével helyet foglal az asztalnál. Ez a jele­net ma is gyakran lejátszó­dik előkelő, a hagyományok­ra adó angol házakban, ahol a komornyik nélkülözhetet­len alakja a mindennapi szertartásoknak. Éppen a ha­gyomány szellemében alapí­tott iskolát Londonban egy volt főszakács e kihalófélben lévő szakma utánpótlására. Ivor Spencer 30 évig volt az egyik legúribb londoni szálloda, a Dorchester séfje. Nem csupán a konyhai mun­kálatokat irányította, hanem bankettek ezreit szervezte, zengzetes pohárköszöntőket mondott. Miután viszavonult a pályáról, elhatározta, hogy a norwoodi Queen’s Hotel­ben komornyikiskolát nyit. Spencerhez özönlöttek a jelentkezők, ő azonban na­gyon gondosan válogat, csak a legtehetségesebbeket veszi fel. A tanfolyam hat hónapig tart, és körülbelül 1000 font­ba kerül. Először járni tanít­ja meg őket, levesestállal, pezsgősüveggel. Szerinte a méltóságteljes tartás, a ren­díthetetlen úri modor rend­kívül fontos, hogy elnyerje gazdája tiszteletét. A jó ko­mornyik betegesen ügyel külsejére, mindig üdének kell látszania. Mint egy nagykövet, olyan diszkrét: szemrebbenés nélkül jegyzi fel a 80 éves milliomos hu­szonöt éves feleségének extra kívánságait, amelyekei a tomamumtat mamára ültetve diktál fel a hölgy. A mérték­telenül faló vendégnek fel­kínálja a tizenhatodik adag libamájpástétomot is. Ele­gánsan semmitmondóan tár­salog a party vendégeivel, ha a ház ura megvárakoztatja őket. Egyik legfontosabb fel­adata az újságok felszolgálá­sa a reggeli mellé. Spencer megtanítja a jelölteket arra, hogy a komolyobb reggeli la­pokat, a „Times”-ot vagy a „Financial Times”-ot kiva­salják, mert a hajlítások esetleg olvashatatlanná te­szik a sorokat, és ez különö­sen a tőzsdei híreknél kelle­metlen. A jó újság enyhén meleg és ropogós, mint a reggeli pirítás — vallja a mester. A mai komornyikoknak természetesen haladniuk kell a korral: a tanfolyamon meg kell tanulniuk kisebb számí­tógépek kezelését, hogy a család gazdasági ügyeit irá­nyíthassák. önvédelmi okta­tásban is részesülnek: kung fu- és karatefogásokkal is­merkednek meg, és megta­nulnak pisztollyal is bánni. Spencer iskolájának rend­kívüli a sikere. Olyannyira, hogy a londoni központ mel­lett immár kihelyezett tago­zatot is létrehozott az egye­sült államokbeli Houston­ban, és előadásokra hívták meg New Yorkba, Chicago- ba és LiOS Angelesbe. A TISZÁNTÚLI vízügyi igazgatóság TISZAI SZAKASZMÉRNÖKSÉGE pályázatot hirdet építésvezető és műszaki előkészítő munkakörök betöltésére. A felvételnél előnyben részesítjük a műszaki képzettséggel rendelkező házaspárokat, akik részére alkalmazás esetén la­kást is biztosítunk. Elsősorban mélyépítési munkák szervezésében és irányítá­sában jártas fiatal munkatársak jelentkezését várjuk. Fizetés gyakorlattól függően, megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: személyesen vagy levélben a szakasz- mérnökség vezetőjénél. 4090 Polgár, Hősök u. 86. (D. 260350) r ................1 VÁRNA ‘85 Tengerparti noteszlapok Kellemes a készülődés: öt év után újra az Arany­homokra indulunk. A pros­pektusok szinte biztosra ígé­rik az augusztusi napfényt;, a kellemes időt, a bolgár tengerparton nyáron na­gyon ritkán borítják felhők az eget. A repülés hetven perc, a budapesti felszállástól számított két óra múlva már megkóstolhatjuk a tengert. Az első felszínes benyomások: a várnai, ten­gerparti utakon a korábbi tapasztalatokhoz képest megritkultak a magyar rendszámú autók, miköz­ben jelentősen gyarapo­dott a helybeli Ladák, Moszkvicsok száma. Az immár negyedmilliós nagy­városban most is sok az építkezés, úgy gyárakat és lakónegyedeket egyaránt emelnek; Várna nagy lép­tekkel terjeszkedik. Újdon­ság, hogy csinos hétvégi há­zak, kis nyaralók is mind nagyobb számban övezik a tengerparti szállodasoro­kat. Tapasztaljuk: az ígért napfény bőséges, vakítja, pirítja a vendéget. Talán túl sok is van belőle, s az idén az esőfelhők a szo­kottnál is jobban elkerülték a tengerpartot. Vízért eped­nek a fák, sokfelé kopik a pázsit — miközben öt- ven-száz méterre hullám­zik, morajlik a végtelen tenger, a nagy víz . . . Az időjárás természete- j sen kedvenc téma az üdü- i lök között, ki-ki saját, ott- ; honi tapasztalataival veti egybe. Nekem a nagy szá- • razság közepette többször is a negyvennapos itthoni eső jutott az eszembe. Mert ha nálunk van negyvennapos eső, akkor a bolgár tenger­parton bizonyára lehet negyvennapos szél. Nem fúvallat, szellő, ami „ren­des” időben reggel a szá­razföld felől Indul, es­tenként pedig a tenger fe­lől hozza a hűst, hanem egy­szerűen kellemetlenkedő szél. Húsz nap alatt talán egyszer, ha megpihent. A Aranyhomok nagy­világi szállodasora előtt a tengerparti sétányon mi­nibusz nyitott kiskocsikból álló szerelvénye húz el mel­lettünk, velünk szemben 4 kerekű, háromszemélyes bicikliszerű alkotmányokon kerekeznek a vidám stran­dolok. Szemem mégis egy konflison pihen meg, s gondolatban máris Nyír­egyházán vagyok. Hogy el­kelne itt is, Sóstón, de hét­végeken talán a belváros­ban is a régi jó bérkocsi, amely színfoltja és kicsit nevezetessége is volt hajdan a megyeszékhelynek. Nem­rég hallottam, az utolsó kocsit egy dunántúli gyűj­tő vette meg. Érdekes do­log ez: ahol van, nem ér­tékelik, hagyják kiveszni. Ahol nem volt, meghono­sítják, programnak, lát­ványosságnak. Jókedvvel futnak a pacik a tenger­parti utakon vagy éppen a romantikus óvárosban, és nem haragszanak rájuk a tisztaságért felelősök, s a közlekedési hatóság embe­rei sem. Ki tudja, mi a tit­ka ennek a nagy egyetér­tésnek? Nemzetközi az üdülő, na­ponta hozzák a klubba a budapesti, berlini, moszk­vai, prágai, szófiai, varsói újságokat. Kezemben a Ku­rier Polski című lengyel napilap július 31-i száma. Nézem a Naptár rovatot, s mindjárt az első sorban azt olvasom: „1849 — meg­halt Petőfi Sándor magyar író és forradalmár”. Eny- nyi csupán, a legapróbb be­tűkkel szedve, de elég ah­hoz, hogy az embernek eszé­be jusson sok-sok emlék: „Lengyel, magyar két jó barát...” Miközben elis­meréssel adózok a Kurier Polski szerkesztőjének, elő­kapom a magyar lapot is, csak úgy összehasonlítás­ként. Abban nem volt egy sor sem a nagy magyar köl­tőről .. . Azért még egy találkozá­som volt Petőfivel: a stran­don arra lettem figyelmes az egyik nap, hogy bolgár üdülőszomszédom nagy lel­kesedéssel, gesztikulálva Petőfi varázsáról magya­ráz alkalmi ismerősének a napernyő alatt. Az apropó: a „Hriszto Botev — Petőfi Sándor” című kötet új ki­adása most került a kezé- be, s bár igen tekintélyes vastagságú — mint mond­ta — mégis lebilincselő ol­vasmány. Azért tetszik ne­ki Petőfi, mert egyszerű, közérthető és mégis oly sodró lendülete van. Egy­szerre lírai és forradalmi. Ez persze nem jelenti azt, hogy Hriszto Botev (akit a bolgár Petőfiként is emle­getnek) kevésbé tetszik — de hát udvariasság is van a világon. Nézem az ismerkedő ti­niket, s hallom a szöveget is: „Já” — itt széles kéz­mozdulat — „magyar”. A kérdő tekintetre: „Buda­pest, érted?” Hát persze,, hogy érti. S ha belegondolok, hogy a magyar srác öt, de inkább hat éve tanulja az oroszt Csúcsforgalom Várna sétá­lóutcájában. (amely nyelven bolgár, len­gyel, orosz társával meg­próbál szót érteni, hiszen ők is tanulják, vagy éppen anyanyelvűk) legszíveseb­ben elszomorodnék. Csak­úgy, mint amikor felnőtt honfitársaink legtöbbje külföldön megpróbál út­baigazítást vagy éppen egy vendéglőben ételt kérni. Vajon miért ilyen rossz a nyelvtanulás hatásfoka ná­lunk? Kérdem is újdon­sült ifjú ismerősömet, aki az előbb idézett épületes párbeszéd után abba is hagyta az alakuló kapcso­latot, mondván, mit ér így az egész . . . — Rosszul tanítják — mondja. — Én például két éve tanulok angolt, de azon már nem lehetne eladni, nem úgy, mint oroszul. Hol hallok én orosz nyelvet, be­szédet, meg kivel beszéljek én? Itt van viszont az an­gol, talán még az üdülő­ben is abból tanultam töb­bet. (Augusztusban vetítette ugyanis a bolgár tévé nyolc folytatásos sorozatban a Majmok bolygója című filmet. A szöveg angol volt, s feliratozták. Feltételezem, hogy a nyolc rész alatt egy fogékony, egy-két éve nyel­vet tanuló gyerek többet sajátított el a beszédfordu­latokból, mint fél év alatt a kötelező órákon.) Ez lis egy apróság — ko­rántsem csak tiniszemmel. Balkánturist iroda a Tol- buhin utcán. A hirdető- táblán egyebek mellett magyar nyelvű felirat: „Szeretettel ajánljuk prog­ramjainkat (itt képes is­mertető neszebári hajóút- tól esti varietéig), majd: „ha szívesebben beszélné meg programjait magyar nyelven, minden pénteken öttől hétig itt, ebben az irodában várja önt a Bal­kánturist magyarul is be­szélő idegenvezetője...” Próbaképpen megnéztem a más nyevű hirdetménye­ket is, vajon csak mi va­gyunk-e ilyen speciális helyzetben. Kitűnt: nem, mert változó helyszínnel és időponttal a lengyeleknek, németeknek, s a Csehszlo­vákiából érkezőknek is felajánlották, hogy anya­nyelvükön beszélhetik meg programjaikat. Figyelemre méltó figyel­messég a fejlődő bolgár idegenforgalomtól. Marik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents