Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
(Innen melléklet 1985. augusztus 18. „A felzárkóztatás időtálló célunk" Megyénk lakossága okkal kíséri megkülönböztetett figyelemmel a magyar történelem során első törvényünket, amely a hosszú távú terület- és település- fejlesztésről szól. Településeink 1986. január 1-től önállóan gazdálkodnak saját lehetőségeikkel, s egyben élhetnek a kormány segítségével is, hiszen külön anyagi támogatásban részesülnek a kedvezőtlen adottságú térségek — így Szabolcs-Szatmár megye — hátrányaik leküzdésére. Ezért kérte meg Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal elnökét Kopka János főszerkesztő: válaszoljon a Kelet- Magyarország kérdéseire. O Az országgyűlés tavaszi ülésszakán új terület- és településfejlesztési irányokat tűzött ki. Mi indokolta, hogy másfél évtized leforgása után másodszor készüljön hosszú távú fejlesztési koncepció? Az 1971- ben elfogadott elképzelések napjainkra korszerűtleneknek bizonyultak? — A nyolcvanas évek közepén időszerűvé vált, hogy a tervezők — sok más kérdés mellett — a terület- és település- fejlesztés irányelveit is kritikusan elemezzék és az ezredfordulóig terjedő időtávra továbbgondolják. Ennek indokát három pontban lehet összegezni. Először: A kormány által 1971-ben meghatározott feladatokból sok minden valóra vált. Az ország térségei közötti különbségek jelentősen csökkentek, felgyorsult a főként történelmi okok miatt elmaradt országrészek fejlődése. A foglalkoztatás területileg teljesebbé vált, sok ember találhatott lakóhelyéhez közelebb munkahelyet. Olyan nagyvároshálózat alakult ki, amely megteremtette a magyar településhálózat egyenletesebb és harmonikusabb fejlődésének alapjait. A tervezés most magasabb minőségi szintről indulhatott ki, bái az is igaz, hogy sok területen — pl. a közlekedésben, a távközlésben — a reméltnél lassúbb a fejlődés. Másodszor: Az elmúlt 15 év alatt nagy változások következtek be a gazdálkodás feltételeiben és ezek hatnak a társadalom fejlődésére. A megváltozott körülmények a településfejlesztésnél is felszínre hoztak jó néhány ellentmondást. A gazdaságban megkezdődött — és most már fel kell gyorsuljon — az intenzív, a minőségi tényezőkön alapuló fejlődés, miközben a terület- és településfejlesztést jobbára változatlanul az extenzív folyamatok jellemezték. Így például továbbra is nagyarányú maradt a népesség városokba áramlása. Ezzel egy időben a városok gyorsan fejlődtek, növekedett a lakásépítés, a kommunális beruházásokat is ehhez igyekeztünk igazítani, a városlakók életének minősége sokat javult. Eközben viszont az indokoltnál kevesebb gondot és pénzt fordíthattunk a községek fejlesztésére, és ez érthetően elégedetlenséget váltott ki a falusi lakosságból. Harmadszor: Eltökélt szándékunk a szocialistá demokrácia szélesítése, tartalmi elmélyítése. Ezzel szorosan összefüggésben az intenzív szakasz követelményeihez igazodva folyamatosan korszerűsítjük gazdaságirányítási rendszerünket, növeljük a tervezés és gazdálkodás felelős önállóságát. E törekvések újszerű feladatokat rónak a megyei és a helyi tanácsokra is: tevékenységüket a növekvő önállóság feltételei és követelményei közepette kell kifejteniük. A tanácsi munka egyik nagy fontosságú színtere a terület- és a településfejlesztés terveinek kidolgozása és megvalósítása. Csak úgy lehet megfelelni a lakosság igényeinek, ha a tervezés és a megvalósítás igazodik a helyi gazdasági és földrajzi adottságokhoz, az értékes hagyományokhoz, ugyanakkor figyelembe veszi az össztársadalmi lehetőségeket, törekvéseket is. O Mi jellemzi az országgyűlésen elfogadott hosszú távú elgondolásokat? Milyen lesz a magyar településfejlesztés további útja, módja? — A jövő terület- és településfejlesztésének mindenekelőtt fokozottabban kell sajátos eszközeivel hozzájárulnia a gazdaság megújulásához, szerkezete átalakulásához. Úgy vélem, itt távolról sem használtuk ki a helyi adottságokat. A termeléshez nem mindig áll rendelkezésre a megfelelő képzettségű munkaerő, infrastruktúra, kutatási háttér. Gyakran gyenge a kooperációskészség is, így például a termelőszövetkezetek — mondjuk a megyehatárokat átlépve — sokszor nehezen találnak partnerre a közeli vállalatokban, gazdaságokban, s ez az emberi és a természeti erőforrások pazarlásához vezet. Arra kell tehát törekednünk, hogy az egyes térségeken belül a termelés, az infrastruktúra, továbbá a szellemi és anyagi erőforrások között az előrehaladást legjobban szolgáló arányok alakuljanak ki. A térség alatt korántsem csak közigazgatási egységeket — így megyéket kell érteni, hanem a területi munkamegosztás optimumát lehetővé tévő körzeteket. . Az ezredfordulóig jellemzővé kell válnia a korábbinál kevésbé városokra összpontosító fejlődésnek. Nagyobb figyelmet szándékozunk fordítani a kisebb térségek fejlesztésére, a települések közötti együttműködésre. Nagyobb hangsúlyt kap a községek fejlesztése is, méghozzá úgy, hogy az a városlakóknak is kedvezzen. Ha ugyanis érezhetően javul a falvakban lakók életkörülménye, csökken a városba vándorlás és az ezzel együtt a városi ellátásra nehezedő nyomás. Ugyanakkor, élve a nagyobb önállósággal, a városok is továbbfejlődhetnek, s újabb nagyközségek válhatnak városokká — ez történelmi irányzat. E folyamat a falusi lakosság számára is kedvező, hiszen a lakóhelyéhez közelebbi nagyobb településeken találhat munkaalkalomra. Elő kívánjuk segíteni, hogy a kistelepülések megtartsák riépességüket, a városfejlesztés ésszerűbb és tervszerűbb legyen, javuljon a települések közötti közlekedés és távközlési összeköttetés. A terület- és településfejlesztés új hosszú távú elképzeléseit az is jellemzi, hogy oldódnak a korábban merev kategóriák. A települési viszonyok és a gazdálkodás rendszere a tanyacsoport, üdülőtelep, kisközség, nagyközség, kisváros és nagyváros számára egyaránt lehetővé teszi a helyi, illetőleg a térségi igényekhez és adottságokhoz jobban igazodó fejlődést. Egyúttal növekszik a lehetősége a települések valamilyen együttese közös, összehangolt fejlődésének is. Az elmaradottabb, kedvezőtlenebb adottságú tájegységek, városok és községek jövőjét továbbra is a felzárkóztatás jellemzi majd. Ennek útját elsősorban abban látjuk, hogy erősítjük a helyi gazdasági alapokat, gyorsabban fejlesztjük az infrastruktúrát. A jelenlegi, alapvetően fenntartó jellegű támogatások helyett, ezért olyan Beszélgetés Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével a terület- és településfejlesztésről és Szabolcs-Szatmár holnapjáról árnyalt támogatási rendszert igyekszünk működtetni, amely a kedvezőtlen adottságú térségek hátrányainak leküzdésében — a felzárkóztatásban — a tartós megoldásokat, a hatékony termelési szerkezet kialakítását, a hátrányos helyzetet kiváltó okok végleges megszüntetését ösztönzi. © Hogyan illik ebbe a képbe Szabolcs-Szatmár megye? Mennyiben volt jellemző a mi megyénkre a felzárkózás az eltelt tizenöt évben, s milyen elképzelések születtek a további felzárkóztatásra? — Feltétlenül a felzárkózás és a felzárkóztatás a jellemző. Szabolcs-Szatmár történelmileg az ország elmaradottabb térségei közé tartozott, és ez sok tekintetben még ma is igaz. A különbségek persze 1971 óta lényegesen kisebbek lettek. Érdemes ezt néhány szemléletes adattal érzékeltetni! A hetvenes évek elején például Komárom megyében ezer lakos közül 240 dolgozott az iparban, Szabolcs-Szatmárban viszont csak 60. A „legjobb” és „leggyengébb” közötti különbség tehát négyszeres volt. Mára Szabolcs-Szatmár ezer lakosából 95 dolgozik az iparban. És ami fontosabb: az aktív keresők csaknem 40 százaléka a tág értelemben vett infrastruktúra terén végez munkát. A kedvező irányú változások ellenére még mindig Szabolcs-Szatmárban a legelterjedtebb a távolsági ingázás. Az sem kedvező, hogy a megyében élő munkaképes korú nők egynegyede eltartott, s ezzel á megye „vezet” az országban. Nagy iramú felzárkózás és felzárkóztatás jellemző az infrastruktúrára is. 15 éve Szabolcs-Szatmárban száz ember közül mindössze 14-hez jutott el a vezetékes víz, ma már 70 élvezheti annak előnyeit. Igaz, országszerte száz lakosból már nyolcvanan kapnak vezetékes vizet, a megye elmaradása azonban ma már alig 10 százalékos. A szolgáltatások ugyancsak gyors ütemben fejlődtek az önök megyéjében, bár színvonala csak Nyíregyházán, Nyírbátorban, Kisvárdán és Mátészalkán felel meg a követelményeknek. A megye keleti peremén — Vásárosnaményon és Fehérgyarmaton túl — és az aprófalvakban a lakosság ellátása ma sem mondható jónak. Hasonló a helyzet a közlekedésnél. A kistelepüléseket csak ritkán forduló járatok kötik össze, s ez nem csak az ellátás kiegyensúlyozását, de a megyén belüli ingázók sorsát is nehezíti. Márpedig ebben a megyében a lakosság több mint 7 százaléka naponta ingázik. A kistelepülések és a városok kapcsolatának szintén fontos tényezője a távközlés színvonala. Bár 30 településen épült korszerű postahivatal, az országosan 100 lakosra jutó csaknem 13 telefonnal szemben az önök megyéjében ugyanez a mutató az országosnak csupán harmada. E néhány példa is igazolja, hogy Szabolcs-Szatmár sokat ledolgozott az évszázados történelmi hátrányából, de azt is, hogy sok mindent kell még bepótolni. O Faluvégi elvtárs szerint mi az, ami az évezred végéig behozható az elmaradásból? Mit irányoznak elő az elmaradott, kedvezőtlen adottságú térségekre az új terület- és településfejlesztési elképzelések? — A felzárkóztatás a gazdaság, az infrastruktúra és a kultúra területén időtálló célunk, ezt a következőkben is folytatni kívánjuk. A megvalósítás módija azonban változik. Az intenzív szakasz sajátosságának megfelelően a gyorsabb előrehaladás forrását döntően a helyi gazdasági alapok erősítésével kívánjuk megteremteni. A jövőben már nem egyszerűen munkahelyek létesítése a fő feladat, sokkal inkább a hatékony foglalkoztatás feltételeinek megteremtése. Változás az is, hogy míg korábban főként az ipartelepítéstől vártuk a megoldást, a jövőben a többi ágazat — gazdaságos és a helyi adottságokhoz igazodó — fejlesztése is egyenrangú jelentőségre tesz szert, mint például a mezőgazdasági termelés szerkezetének megváltoztatása, vagy éppen az üdülésre, pihenésre alkalmas területek idegenforgalmi célú fejlesztése. A lényeg tehát nem az, hogy a fejlődés milyen ágazati szerkezetben valósul meg, hanem az, 'hogy tartósan egészséges, jövedelmező módon menjen végbe. E felfogás érvényesülésének mikéntjére néhány szabolcsi példával is szolgálhatok. Az iparfejlesztésben az ipariLag fejlettebb Nyíregyháza, Mátészalka és Kisvárda vonzáskörzetére érdemes lenne nagyobb gondot fordítani, mert az úgynevezett „kistérségi kooperációk” révén hatékonyabbá válhatna a foglalkoztatás. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének bővítése ugyancsak teremthet új és egyben hatékony munkaalkalmakat. Szabolcs-Szatmár három országgal határos és ez is további lehetőségeket kínál a fejlődésre. így a korántsem kihasznált megyei építőkapacitás határon túli hasznosítására, vagy a záhonyi átrakókörzet további iparosítására. A kereskedelmi ellátást színesítheti, s egyben a kapacitások jobb kihasználását teheti lehetővé a kishatármenti árucsere-forgalom bővítése. A példákat hosszan lehetne még sorolni, de a döntő az: mennyire sikerül föltárni és még inkább kiaknázni a kínálkozó lehetőségeket. A célirányos fejlesztés eredményei már a VII. ötéves tervidőszakban is jelentkezhetnek mind a termelési szerkezet korszerűsítésében, mind a gazdasági alapok erősítésében, vagy a teljes foglalkoztatás hatékonyabbá tételében. Ügy vélem, hogy ily módon Szabolcs-Szatmár megye az ezredforduló tájára (gazdasági alapjait és az infrastruktúra kiépítettségét tekintve) elérheti a majdani országos átlaghoz mérten a közepesen fejlett megyék színvonalát. O Mi az, ami ebből már a közelebbi években megvalósulhat? — A kormányzat a következő öt évben átfogó programot kíván megvalósítani a gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatására. E társadalmi-gazdasági program hét megye 559 községét öleli fel és ezeknek közel egynegyede — pontosan 125 település — Szabolcs-Szatmár megyében, a Dél-Nyírségben, a Szatmári-síkságon, a Tiszaháton és az Erdőháton található. A program megvalósítása kedvezőbb feltételeket teremt e térségek gazdasági fejlődéséhez, a települések népességmegtartó képességéhez, az elvándorlás és a távolsági ingázás csökkentéséhez. A megvalósításhoz az állam is ad segítséget, de az erőfeszítések csak akkor bizonyulhatnak igazán sikereseknek, ha párosulnak a már annyiszor említett helyi lehetőségek feltárásával az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatás területén. Ily módon már a következő években jelentősen mérséklődhetnek a különbségek az alapfokú ellátásban. A tanácsok a támogatásokkal megnövelt saját erőt a helyi igények gondos mérlegelésével a legfontosabb célokra fordíthatják. Például a szociális lakásigények kielégítésére, a magánerős lakásépítés ösztönzésére, az oktatás feltételeinek javítására, az egészséges ivóvízellátás kiépítésére, a fekvőbeteg-ellátás javítására. O Beszélgetésünkben On többször is utalt a tanácsok önállóságának növekedésére. Mit vár a kormány a tanácsoktól, amikor nagyobb önállóságot ad számukra a gazdálkodásban, a tervezésben? — Az országgyűlés csak a fő irányokat jelölte meg, az elképzeléseket tartalommal már a megvalósítás helyszínén lehet és kell megtölteni. A megyék ezekben a hetekben készítik el saját hosszú távú terület- és településfejlesztési elgondolásaikat, korszerűsítik rendezési terveiket, ezzel összhangban dolgozzák ki VII. ötéves tervüket. A megyei és helyi tervek kidolgozásának körülményei lényegesen eltérnek a korábbiaktól. A döntéseket most már azok hozzák meg, akik rendelkeznek a megfelelő helyi ismeretekkel, s akik a döntésekből eredő feladatokat végre fogják hajtani. A tanácsi irányítás és szabályozás rendszere ennek szellemében korszerűsödik, vagyis bővül a tanácsok gazdasági önállósága, mérséklődnek a központi kötöttségek. A megnövelt önállóság ugyanakkor a tervezésben -is másfajta szemléletet követel. A legfontosabb, hogy a tanácsok a terveikben foglalt döntéseket ne csak a lakosságért, hanem a lakosság bevonásával hozzák meg. Az ilyen döntéshozatali gyakorlat egyik eszköze lehet a jövőre mindenütt bevezetésre kerülő településfejlesztési hozzájárulás is, amelynek konkrét összegéről és hovafordításáról a lakosság közvetlenül határoz. Olyan célokat kell tehát kitűzni, amelyekkel az állampolgár nemcsak egyetért, de amelyeket a megszavazott hozzájáruláson túl társadalmi munkával, kommunális kötvények vásárlásával is segíteni kíván. O Vajon a jelenlegi gazdasági helyzetben komolyan lehet számítani a terület- és a településfejlesztés terén a társadalom plusz munkájára és anyagi áldozat- vállalására? — Az elmúlt években éppen azt tapasztalhattuk, hogy igen. A nehezebb gazdasági körülmények ellenére országszerte új, értékes társadalmi folyamatok bontakoztak ki, erősödtek föl. Megsokasodtak a helyi kezdeményezések, fokozódott lakosságunk anyagi részvállalása településeik fejlesztésében. Mindez ékes bizonysága annak, hogy ha valóban vonzó és sürgető igények kielégítésére tűzünk ki feladatokat, azok megvalósításában lehet az emberekre számítani. Őszinte örömömre szolgál, hogy a települések fejlesztése, a lakóhelyi környezet óvása, szépítése hazánkban alkotó együttgondolkodásra, előrevivő cselekvésre mozgósító közüggyé vált. A települések gazdagításáért végzett társadalmi munka az elmúlt években az Önök megyéjében is szépen növekedett, egy lakosra számítva tavaly már csaknem ezer forint volt. Nagy eredménynek tartom ezt, még ha ez az összeg a megyék átlagának csupán kétharmada. Meggyőződésem, hogy vonzó célokkal, okos mozgósítással a megye itt is hamarosan utoléri a többit. A terület- és településfejlesztés tehát közüggyé vált, amit az is fémjelez, hogy míg 15 éve a kormány hagyta jóvá a fejlesztési elképzeléseket, idén már az országgyűlés vitatta meg és fogadta el azokat. Az új országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi állandó bizottságot is létrehozott, hogy az élet minőségét mind jobban meghatározó települési és természeti környezet megóvását, fejlesztését rendszeresebben, szakszerűbben és összehangoltabban segíthessük, szolgálhassuk. Az ezredfordulóig szóló terület- és településfejlesztési elgondolásokat a legszélesebb körben vitattuk meg. A tervezőkkel együtt dolgoztak a tudományos élet szaktekintélyei éppúgy, mint a tánsadalmi és tömegszervezetek hozzáértő és tenni akaró képviselői. Az országos fő irányok kitűzése után a helyi és időben közelebbi feladatokról a párbeszéd a választási előkészületek során folytatódott. Jól körvonalazolódott elképzelések ismeretében kezdődhetett meg tehát az újonnan megválasztott tanácsok településfejlesztési és -rendezési terveinek kimunkálása, összegezve az eddigieket: meggyőződéssel állíthatom, hogy a legszélesebb értelemben közüggyé vált településfejlesztés a jövőben mindinkább építhet a társadalom összefogására. A terület- és településfejlesztési koncepció, a kormány ahhoz kapcsolódó cselekvési programja és a megnövekedett helyi tenniakarás nagyszerű lehetőséget teremt valamennyiünk számára ahhoz, hogy érezhetően jobbítsuk a városban és falun lakók életét, harmoniíkusabbá tegyük az egész ország fejlődését. Ehhez a .nemes, országépítő munkához a megye valamennyi lakosának sok sikert kívánok. £ Köszönjük a beszélgetést. KM
