Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-17 / 193. szám
1985. augusztus 17. Kelet-Magyarország 3 Magtárban a kenyérnekvaló Ha esák az eső, az a baj, ha elkerüli a határt, azért méltatlankodik az agronó- mus. Sokan így foglalják össze a mezőgazdasági szakemberek és az időjárás kapcsolatát. Tagadhatatlan, némi igazságuk van az ekképpen vélekedőknek is, mert az agronómusok előszeretettel érvelnek az időjárás kedvezőtlen hatásával, kiváltképpen akkor, ha a gyengébb eredményekről kell elszámolniuk. De meg kell védeni a szakembereket is: az időjárás valóban számottevő tényezője a mezőgazdasági termelésnek. Maradjunk csak a mostani példánál. Az elmúlt őszön kedvezett az időjárás a búza vetésének, hamar kibújtak a földből a növények, s a tél kezdetére megerősödtek. A januári kemény hideget már nélkülözték volna, szerencsére a hó betakarta a vetéseket, így nagyobb károsodás nélkül íkitelelték. Tavasszal elégedetten szemlélték a határt a szakemberek, s még a későbbi hűvös idő is kedveA hatvanas években kevesebb, mint ötven kilogramm műtrágya-hatóanyagot szórtak a gabonaföldekre, kizsarolván a talajt. Napjainkban 300—400 kilogramm hatóanyag „hajtja” a növényeket. A termelés növelésének másik, nélkülözhetetlen feltétele volt, hogy a köztermesztésben levő fajták és hibridek termőképessége javult. Jelenleg 23 búzafajta és 40 kukordcahibrid között választhatnak a szakemberek vetés előtt. A búza genetikai termőképessége meghaladja a 7 tonnát hektáronként, a kukoricáé a 10 tonnát. A termőképesség javításában élen jártak a hazai ne- mesítők is. Ezt jelzi, hogy másfél évtizede a búza termőterületének csak néhány százalékán termeltek magyar fajtákat, jelenleg pedig már 54 százalék ez az arány. Folytatható a sor a gépesítés változásaival, amelyekből az is következik, hogy két hét alatt betakarítható a kalászos gabona egy-egy gazdaságban, így kisebb a veszteség. A szem nem a tarlón zett a kalászosoknak. Sokan mondták: minden eddiginél nagyobb termés várható az idén. Az időjárás előbb tehát reményeket ébresztett, majd váratlanul szertefoszlatta a bizakodást. A júniusi esők után 30 ezer hektár kalászos a víz alá került, s kipusztult, a lábon állókban terjedtek a gombabetegségek, megjelentek a kártevők. Megteltek ugyan a kalászok, de mint aratáskor kiderült, keveset nyomtak a szemek a mázsán. A betakarítást követő elszámolás végeredménye ugyan csak szeptember végén válik közismertté, de a gazdaságok jelzései szerint már most megbecsülhető a termés. Eszerint a rekordról le kellett mondaniuk a szakembereknek, s országos átlagban csak a tervezett — 4,9 tonna hektáronként — termésre számíthatnak. A kukoricatermesztésben még cifrább a helyzet. Ott nemcsak az időjárással ingadozik a termés, hanem a közgazdasági szabályozást követő termelői kedvvel is. Az már a májusi statisztikából nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezettnél 90 ezer hektárral kisebb területen vetették dl a kukoricát a gazdaságok. A vártnál nagyobb termés ugyan pótolhatná a területcsökkenésből származó kiesést, de ehhez elsősorban az időjárás segíthetné a termelőket. Ilyenkor még' kockázatos dolog becslésekbe bocsátkozni, hiszen a kukorica nagyobb része két hónapot tölt a szabadban, ennyi idő alatt pedig sok minden érheti a termést. Az eddigiekből úgy tűnhet, a növénytermesztők teljes mértékben kiszolgáltatottak az időjárásnak. Erről azonban szó sincs: egy magára valamit is adó szakember ilyent nem állíthat. Többségük nem is védekezik az időjárással még a gyengébb termés idején sem, csupán felsorolja a termést befolyásoló oikok között a természeti hatásokat is. Ezek ugyan részei a termés mennyiségét alakító tényezőknek, de rajtuk kívül sok mindentől függ, mennyi gabona kerül a magtárakba. Kutatók és gyakorló szakemberek szorgalmának következménye, hogy évről évre nagyobb a gabonatermés. 1961—65 között évi átlagban 6,6 millió tonna gabona termett az országban, tavaly pedig már 15,7 millió tonna. Látványos a fejlődés, ugyanakkor Magyarország időjárása aligha változott ily mértékben. Megváltoztak viszont a termelés feltételei, amelyek lehetővé tettéik, hogy gazdagabb termést adjon a föld. Mindenekelőtt a talaj termőképessége javult a gazdálkodó ember 'keze nyomán. marad, hanem a magtárban növeli a búzahegyet. A termelési feltételek javulása az intenzív gabonatermelési programhoz is kapcsolódott. Hitelekkel segítették a gazdaságokat, hogy saját erejükön felül is legyen pénzük a fejlesztésre. Eddig e programot 679 ezer hektáron teljesítették, s a gabona-terméstöbb- let meghaladja az 1,6 millió tonnát ezen a területen. Mindenkinek érdeke a gabonatermelés fejlesztése. Az országnak azért, mert a közvetlen külpiaci értékesítés, valamint az állattenyésztés révén elérhető export növeli a devizabevételeket, s a kiegyensúlyozott hús- és gabonatermelés biztonságosabbá teszi a hazai ellátást. A gazdaságok is érdekeltek, hiszen a gabonafélék az átlagosnál jövedelmezőbben termelhetek, az úgynevezett pénzes növények közé tartoznak. Biztonságosan gyarapítják a gazdaságok bevételeit, s ezáltal a dolgozók jövedelmét. Elsőrendű növénye tehát a nagyüzemeknek a gabona, ezért is oly érzékenyek a szakemberek az időjárás változásaira. F. J. □ történet azzal kezdődött, hogy csöngött a telefon, és egy női hang rákezdte: — Végtelenül sajnálom, de ma nem jön össze semmi. Nem tudunk találkozni. — Elnézést — szóltam közbe hirtelen —, ez valami félreértés lehet! — Nincs semmi félreértés! — válaszolt sietve a hölgy. — Ma egyáltalán nem tudok elmenni a találkára. Lehetetlenség. — Ha nem, hát nem — mondtam beletörődve. Valószínű, hogy a hangomban volt valami hidegség, mert a hölgy kissé nyugtalankodni kezdett: — Nem kell mindjárt megsértődni egy ilyen apróság miatt! — kérlelt a hölgy. — Néhány nap múlva ismét telefonálok, és mindent megmagyarázok. — Ebben én nem hiszek! — mondtam, és letettem a kagylót. Még szép, hogy így válaszoltam, hiszen teljesen lehetetlen, hogy ez — a téves kapcsolás eredményezte — beszélgetés még egyszer megismétlődjék. Tévedtem. Egy hét múlva a hölgy ismét telefonált. — Végtelenül szégyellem magam — suttogta a kagylóba —, de megint el kell halasztanunk, sajnos ... — Szóval, nem tudunk találkozni? — éreztem rá a lényegre. „Szívesen foglalkoztatjuk a szabolcsiakat...“ Merjenek vállalkozni Budapesti beszélgetés az Industrial vezetőivel Miért fogadja szívesen egy jó hírű külkereskedelmi fő- vállalkozó a szabolcsi üzemeket, építőipari vállalatokat? Ezért kerestük fel a budai Várhoz közeli, a Fő utca 14— 18. szám alatti új üvegpalotát, az Industri'álexport székházát. Jó kapcsolat — Szívesen foglalkoztatunk szabolcsi üzemeket, mert azt tapasztaljuk, hogy igen dolgos, megbízható partnerek — mondja Szabó István, az általános ipari iroda vezetője. — Könnyű dolgom van, mert sokukat ismerek a megyében. Tokajban érettségiztem, az osztálytársaim többsége szabolcsi volt, akik Balsáról, Vencsellőről, Rakamazról jártak be tanulni. Nyíregyházán még rokonaim is élnek. Természetesen az ember nem tagadja meg környezetét és barátait, ennek az eredménye, hogy igyekszem, illetve igyekszünk segíteni ott, ahol éppen szükségesnek látjuk. Jó kapcsolatunk volt a Rakamazi Vegyesipari Szövetkezettel, akik a Nigériába kiszállított MODUL típusú könnyűszerkezeti épületet készítették, ami tulajdonképpen egy szakmunkásképző iskola volt, teljes belső felszereléssel. — A Nyíregyházi MEZŐGÉP is partnerünk volt, — szól közbe Lukács István létesítményi főmérnök. A nyíregyházi vállalat szintén MODUL épületeket gyártott, sőt az ott dolgozó szakemberek szerelték azt össze Indonéziában, Djakar- tában. Ehhez az épülethez a nyílászáró szerkezeteket a Fémmunkás Vállalat balká- nyi gyáregysége készítette. Az utóbbi időben egy referenciaüzem (gépjavító) elkészítését vállalták a szabolcsiak. Áz idő pénz — Múlt időben beszélgetünk, jelenleg nincs kapcsolatuk a megyei üzemekkel? — Lett volna lehetőség — mondja a főmérnök, mi több témában megadtuk árajánlatunkat, de a mai napig a visszajelzés sem érkezett meg hozzánk. Mi külkereskedelmi vállalat vagyunk, nálunk az idő pénz, hogy a konkur- rencia, s úgy tűnik sajnos, egy szabolcsi partnert elveszítettünk. Merni kell vállalkozni, felkészülni profilváltásra és tartani a határidőket, megtanulni alkalmazkodni a követelményekhez. Hiszen a világpiacon a „préri” törvényei uralkodnak: mindig az erősebb győz. Csörög a telefon, az élelmiszer-létesítményi iroda vezetője jelentkezik: ők kapcsolatban vannak a Nyíregyházi Konzervgyárral. A nyíregyházi üzemnek a bébiételek elkészítéséhez hidro- statikus sterilezőt gyártanak, s részt vesznek a középüzemek technológiai kialakításában. Profilbővülést jelentett azután az Industriálex- port életében a pár évvel ezelőtt létrehozott építési iroda, ahol ismét szabolcsi vállalat nevével találkozni. Szűcs Sándor irodavezető arról beszél, hogy régebben ő is kapcsolatot tartott az Üjfehértói Vegyesipari Szövetkezettel, a még évekig szeretne partneri kapcsolatban maradni a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalattal. — Milyen feltételei vannak e kapcsolatnak? — Mi külföldre dolgozunk. Ez lehet szocialista, vagy tőkés munka, de mindig a legfontosabb feltétel a minőség és a vállalt határidő pontos megtartása. Ez alapszabály, e nélkül nincs értelme a vállalkozásnak. Új igények A SZÁÉV-vel régi kapcsolatuk van már — teszi hozzá Bass László létesítményi főmérnök, aki a szovjet munkákat „bábáskodja” végig. Ott volt az ungvári szálloda, s lakóházak kivitelezésénél, s ott van most Csernovciban,’ az épülő 612 ágyas szálloda munkáinál. A szovjet megrendelőkkel tartja a kapcsolatot, hasznos tanácsokkal is segít a kivitelező vállalatnak. — Mivel foglalkozik még az iroda és milyenek a kilátások a jövőt illetően? — Mi nem csak a Szovjetunióban dolgozunk, de Csehszlovákiában is. Fő profilunk a szálloda és a hozzá tartozó létesítmények építése. Maradunk a szállodáknál, ugyanis mindkét szocialista országban — sőt másutt is — van új igény a magyarok által vállalt beruházásokra. Mihamar konkretizálódnak a tárgyalások. Most az a legfontosabb, hogy a szabolcsi építőkkel folyamatban lévő munkák jó minőségben, határidőben befejeződjenek. A jövőben így sokkal könnyebb dolgunk lesz. Halásziné Iski Ildikó — Nem tudunk — mondta a hölgy. — Csak arra kérem, ne vegye nagyon a szívére! Megígértem neki, hogy nyugodt maradok, így hát a társalgásunk be is fejeződött. A harmadik beszélgetésünk azonban egy kicsit meghökkentett. Anatol Potemkovszkij: Telefonos történet — Olyan csodálatosan szép, felejthetetlen volt a tegnapi nap! — búgta jelentős hangsúllyal a telefonba a már ismerős hang. — De sajnos, ma este már nem tudok elmenni! Ugye, nem haragszol? — Nem — válaszoltam. Lakonikus válaszom megnyugtatta a hölgyet. Ezek szerint már tegező- dünk. Ebben a helyzetben joggal hittem, a köztünk lévő viszony mélyebb egyszerű ismeretségnél. Aztán még két-három beszélgetés után teljesen beigazolódott, hogy igazam van. Bár a hölgy nem volt bőbeszédű, röviden telefonált, ennek ellenére lényegre törő hivatkozásai, elszólásai gyakran zavarba hoztak. Mondtam is magamban: lám, lám, mennyi furcsaságot produkál egy téves telefon- hívás! Az volt számomra a legkülönösebb, hogy a hölgy, amikor nem ér rá, rögtön nekem telefonál, amikor meg ráér, ki tudja, kivel mit csinál édes kettesben? Őszintén bevallom: ez a furcsa helyzet egy kissé idegesített. Aztán az utolsó telefon- hívás végleg szokatlanra sikeredett. — Sürgősen szükségem van tízezer zlotyra! — mondta a hölgy idegesen. — Tudsz adni nekem most rögtön ennyi pénzt? — Természetesen — örvendeztettem meg. — A legnagyobb örömmel állok rendelkezésedre: mondhatom úgy is, hogy megtisztelsz. — Akkor tizenöt perc múlva ott vagyok nálad! Letettem a kagylót, tizenöt percig mozdulatlanul ültem a karosszékben, és magamban elégedetten könyveltem el, hogy a tréfám egészen jól, sőt a vártnál is jobban sikerült. És abban a pillanatban — pontosan tizenöt perc múlva — megszólalt a csöngő az előszobában... Fordította: Kiss György Mihály ÚTKÖZBEN N agyhallá központjában, egy raktár mellett hosszú autóbusz dekkol, az oldalán cirkalmas betűkkel ez áll: Mozgóbolt. A kíváncsiság megállít. Érdekes és felemelő a látvány. Korszerű és ízléses az új busz, amelynek belsejében egy divatosan öltözött, szimpatikus fiatalember rendezgeti az árut Sorolja, hogy ez a mozgóbolt látja el újabban a környező tanyák lakóit alapvető cikkekkel. A busz első ajtaján át vastag kábel vezet a közeli épületbe. A gépesített, mobil kereskedő fiatalember magyarázza, hogy amíg feltölti az árukészletet, addig feltöltődik árammal a hűtőgép is. Mert hogy az is van itt, ebben a hőségben friss tejet és romlatlan hentesárut kapnak a tanyavilág lakói. A készlet itt akkora, mint egy falusi bolt készlete. A busz hátsó ajtaján bejön a vevő, kosarat vesz, vásárol és a busz volánja mögötti pénztárgépnél fizet. Dél van, 32 fok meleg. A fiatalember elindul és kora délután friss árut kapnak Forrástanya, Ludastó, meg a többi tanya lakói. ★ A napbarnította, hatalmas erejű ismerősöm megállít és egy fa árnyékába invitál. Beszélgetünk. Egyebek közt a kiskertekről, a zöldség- és gyümölcsellátásról. Dicsekszik, hogy akkorák a krumplijai, mint az ökle. Ez annak is köszönhető — mondja oktatólag —, hogy az Oros közelében levő kis krumpliföldjét csalánlével permetezte a kártevő bogarak ellen. Esküszik rá, hogy jobb ez minden szeméi. Aztán elmeséli, hogy nyár elején egyszer korán kelt és hallgatta a Falurádió műsorát. Ott hallotta, hogy a csalánt vízben áztatni kell három napig, az így nyert oldatot kissé felhígítva permetezzük a rajzó bogarakra és teljes a hatás. Állítja, hogy valóban jó ez a módszer. Azon a reggelen érdemes volt korán kelnie. ★ Tiszaiakon át döcögünk a munkásbuszon. Az építőiparban dolgozó ősz hajú művezető egy régimódi épületre mutat az ablakon keresztül és mély sóhaj után mondja: „Ebben az épületben most is óvoda működik. Itt voltam óvodás én is 1944-ben. Hogy száll az idő. És hogy ellenáll az épület az időnek!” A mindent halló sofőr hátraszól: „Te is részt vettél vagy tíz-tizenöt óvoda építésében. Vajon ezek az óvodák is így állnak majd negyven év múlva?" Nincs válasz. A busz csendben halad Tiszadob felé. v(rsábrádi) MODUL-épület — a MEZŐGÉP készítette.