Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-16 / 192. szám
1985. augusztus 16. Kelet-Magyarország 3 itt a MÜSZI A legolcsóbb befektetés A oég neve Mezőgazdasági ÜgyviteLszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat. A mezőgazdaság az egyedüli, aihol nem egy központi szerv, hanem a szövetkezetek hívták életre a maguk intézetét, illetőleg közös vállalatát. Nem kap költségvetési támogatást, az árbevételekből tartja fenn magát. A MÜSZI igazgatójától, Tóth Tibor kandidátustól kértünk tájékoztatást, miként állnak az üzemek rendelkezésére. — Mennyi a belépődíj? — Minimum 100 ezer forint, de van olyan üzem, amelynek a vagyoni betétje négy-ötmillió fonint. A 17 százalékos kamat végül is csábító — messze meghaladja a bankkamatot. Jelenleg 210 résztulajdonosa van a MÜSZI-nek, de 1700 a partnerünk az országban: valamennyi szövetkezet, az állami gazdaságok, a termelési rendszereik, közös vállalatok, élelmiszer-ipari és kereskedelmi vállalatok, dolgozunk a Skálának, s különböző iparvállalatoknak is. — Mit kapnak az üzemek a MÜSZI-től a pénzükért? — Az alapítók számára végzett szolgáltatás a kapacitásunk felét teszi ki, a mezőgazdaság részére végzett munka aránya pedig 85 százaléka. Szaktanácsot adunk az ügyvitelszervezésben, az ügyvitel gépesítésében, a géptípusok vásárlásában, munkahelyek és munkamódszerek kialakításában, segítünk a számvitelben a munkaügyi szabályzat megszervezésében, a 'beruházások előkészítésénél, megvalósításánál és üzemibe helyezésénél. A döntés-előkészítés, az elem zéskorszerűsítés hatékonyabbá 'tétele érdekében a személyi számítógépek forgalmazását és programozását is megkezdtük. Segítünk a fővárosi telephelyeik szervezésében, budapesti képviseletet vállaltunk, az igényeknek megfelelően gazdasági, piaci információkat gyűjtünk, szakmai segítséget adunk az innovációs tervek megvalósításához. Készítünk monográfiát, marketing szolgálatunk működik, refclámstrátégiai terveket dolgozunk ki, és tanfolyamokat szervezünk. Kéthavonta gyorstájékoztatót és különböző kiadványokat jelentetünk meg, az év végi zárás előitt fórumokat rendezünk a MÉM, a TOT, a bank részvételiével. A rendezvényeink meglehetősen népszerűek, hisz soha nem marad szék üresen. — Milyen megoldást tudnak ajánlani például egy olyan szövetkezetnek, amely a tönk szélén áll? — Az egyik alföldi szövetkezetben 3—4 éven át komoly mérleghiány volt, 16 millió forint. Ebben a téeszben alapjaiban kellett rendet tenni, a vezetéstől kezdve a vetésszerkezetig — minden beruházás nélkül. Egy év alatt 17 millió forint lett a nyereség. Rá 'kell jönnünk végre, hogy a legolcsóbb befektetés az, ha számolunk és hasznosítjuk szakmai tudásunkat. Szükség volt a külső segítségre, hiszen a sikertelen évek után az ott dolgozók már önmaguknak sem hitték. Mindig mindent javasoltunk, itöbb változatban, de a döntés jo- ! ga és kockázata a szövetke- | zeté volt. — Azzal, hogy a szövetke- | zetekben hallatlan gyorsan | terjed a számítógép alkalma- * zása, alapjaiban megváltozik az ügyvitel rendje. Nem kell tehát soha többé ceruzával franciakockás papíron számolni? — Az ügyviteli rend ott, ahol logikus, és jól felépített, nem változik meg, másutt viszont az alapoknál kell rendet tenni. A számítógépes program mindig igazodik a szövetkezet igényéhez, felkészültségéihez, az ott dolgozók szakmai felkészültségéhez. Ügy gondolom, hogy a mezőgazdasági üzemekben megéri a számítógépek alkalmazása, hisz minthogy több azonos jellegű programot dolgozunk ki, olcsó is. Ezeknek az alkalmazásánál nincs kockázat, már kipróbáltuk s teszteltük azokat a referenciaüzemben. Az alkalmazásuk feloldja azt az ellentmondást, ami a korszerű termesztéstechnika, a magas hozamok és az információs rendszer között fennáll. — Önök igen jól informáltak, s ezért kérdezem: mit érdemes jelenleg termelni az üzemekben? — A lehetőségeket a szabályozók határozzák meg. Mi nem .tudunk mást tenni, mint jelezni a MÉM-nek és a TOT- nak, hogy gond van a szarvas- marhával, a tejjel, a sertéshússal, kevés lesz idén a bor. A napraforgó és a búza minden más növénynél jobban jövedelmez. Annak ellenére, hogy a szőlő piaci pozíciója most nem a legjobb, már az idén gond lesz a hazai és a külföldi piaci igények kielégítésével. Rosszul , teszi, aki most építi- le a tehenészetét, hisz előre látható, hogy idővel a tejtermelés is jó üzlet lesz. A kukorica árát emelni kell, a sertéstartást fenntartani — véleményem szerint ezek a dolgok már a jövő évi árszabályozókban szerepelnek. Nem látszik sajnos viszont javulás a zöldség- és gyümölcstermesztésben — a termelés, felvásárlás, tárolás és értékesítés tendenciái ezt mutatják. B. P. Kisesztergákhoz készít alkatrészeket Antal József marós a VAGÉP gépészeti üzemében. (GB. felv.) JEL „Ugyan kérem! Azt az embert hiába hívnánk, mert nem tudjuk megfizetni, zsebrevág minket” — állapították meg, amikor egy fontos megyei beosztásba kerestek vezetőt. Egy szövetkezeti elnök neve került szóba, s róla jegyezték meg az előbbieket, nem egészen dicsérő jelzőikkel. Vezetőel lenes hangulat lenne ott, ahol éppen vezetőt keresnek, mégpedig nagyobb feladatokra? Korántsem. Inkább egy olyan ellentmondást fogalmaztak meg, amely hovatovább ia reális értékek felrúgását jelenti. S itt egyáltalán nem a tisztességgel végzett nehéz irányítói munkáért járó magas keresetet kérdőjelezték meg — különösen, ha az üzemi eredményekkel párosul. Csakhogy 2—300 ember irányítása, néhány tízmilliós termelés egyáltalán nem hasonlítható össze egy országrész, kisebb tájegység ügyeinek vezetésével. Mégis egy miinisztenhelyettesi, megyei vezetői jövedelem sokszor a közelébe seim kerülhet az olyan (egyelőre szerencsére nem sok) termelőszövetkezeti vezetői keresethez, amelynél a közösből származó tízezrek mellett a mindenfajta háztáji mellékesei hozzák a jelentős többletet. A figyelmeztető jel pedig abban van, hogy ezék a mellékesék — bár nehezen ellenőrizhető —, de nem saját munkám alapulnak, mi több, sokszor fontosabbak, mint a szövetkezeti gazdálkodás egésze. így adódhat, hogy vígan él az, akinek irányítása alatt egyik évről a másikra „tengődnék” a nagyüzemben. A jó és gyenge vezető közötti különbséget az anyagiakban is éreztetni kell — mondják ki elvileg. Sajnos a gyakorlatban olykor ennek az ellenkezője érvényesül, mert a közgyűléssel egy-egy nyereségosztás után könnyen megszavaztatják az újabb fizetésemelést. S ekkor a megyei irányítók tehetetlennek érzik magúikat, mert a szövetkezeti demokráciát nem akarják megsérteni. Ám ha halmozódnak a hibák, jön a veszteség, akkor a tagság „felülről” várja az ítéletet, helyben nem szívesen mondja ki az elmarasztalást. Pedig az önállóság, a demokrácia ezzel is járna. L. B. Maltert kever az orvos... Ház épül—de hogyan? Akinek nincs lakása, az sóhajt, ha meglát egy épülő házat. Óhatatlanul arra gondol, hogy ugyan miből is telik másoknak erre. Aki maga is építkezik, egy-egy befejezett ház láttán, sóhajt és gondol a nyomasztó adósságaira, a még előtte lévő tortúrákra. Kenyér és otthon — Alapvetően szerencsés ember vagyok — mondja dr. Göröncséri Ferenc mátészalkai körzeti orvos. A maltert rázza a kezéről, és ahogy lejön a létrán szemmel láthatóan örül, hogy pihenhet néhány percet. — A ház? — Négyszoba tetőtér-beépítéses. Nagy a telek, gyerekeink vannak. A ház tulajdonképpen nekik készül, a feleségem is orvos,- szolgálati lakásunk- fenne, - Illetve vari; de ... — Miért épít valaki Mátészalkán? — A feleségem békési, de én szálkái vagyok. Ügy gondoljuk és érezzük, hogy amikor egy város kényért ad, akkor otthont is adhat. Felépíthetőt, igazit, megtartót. Az az igazság, hogy álmodni se mertünk volna az építkezésről, ha nem örököltem volna egy telket itt a Budai Nagy Antal utcában. Azt hadd ne részletezzem, mennyi időbe és energiába került a különféle engedéJanusz Oseka: Beszélgetés 1\/TeS^ttam egy pádon iyi napozó fiatalembert, odaléptem hozzá, s megkérdeztem: — Bocsásson meg, van itt ezen a lakótelepen vízvezeték-szerelő? A fiatalember figyelmesen végigmustrált, és így válaszolt: — A lakossági szolgáltatások területén igen tarka a helyzet, ezért ebben a szférában kénytelenek vagyunk megküzdeni bizonyos nehézségekkel. A kézműipari tevékenység területén kritikus jelenségként kerültek előtérbe bizonyos egyenetlenségek, melyek az egyszerű, nehéz munkát végző állampolgárok kárára történő szertelen és jogtalan meggazdagodásra való törekvés formájában nyilvánulnak meg. Azon állampolgárokról van szó, akiknek vállaikon kell hordozniuk az ellátás és az emelkedő szolgáltatási végösszegek kínjait. Egy pillanatra abbahagyta, láthatólag azért, hogy levegőt vegyen, így sikerült közbeavatkoznom. — Talán tud egy vízvezeték-szerelőt itt a közelben? — Személy szerint, a mai napon, nincsenek birtokomban konkrét adatok az említett profilú munkálatokat képviselő szakterület elhelyezkedéséről. — Ez annyit jelent, hogy nem tud senkit? — Senkit. Mégis az az érzésem, hogy bár a gazdasági szankciók jelentős mértékben megnehezítették lehetőségeinket, ennek ellenére van esély a válságból való kijutásra, amennyiben persze magunk is dolgozni fogunk! Kedvetlenül csóváltam a fejem. — Dolgozni fogunk ... Vajon akaródzik az embereknek dolgozni? A semmittevést szeretik. Inkább sörözgetnek és napoznak! — Ha rólam van szó, ez a megállapítás nem állja meg a helyét. A sógoromnál dolgozom, most azonban betegállományban vagyok. Nehéz fiatalságom és a család széthullása miatt súlyos vegetatív neurózisban szenvedek, amit egy állami egészségügyi intézményben kezelnek. Csak a háború utáni hatalmas társadalmi változásoknak köszönhető, hogy... — Jól van, jól. Sietek. Viszontlátásra. — Jól van? — kérdezte izgatottan. — Úgy gondolja, hogy jól sikerült? — Micsoda? — csodálkoztam. — Hát... a felvétel? — Milyen felvétel? — Ugratni akar ... Hiszen ön készítette! — Én? — Hát persze, nem is a plébános ... És ez mi? Nem mikrofon? Idegesen rámutatott a táskámból kikandikáló zuhanyrózsára, mely fürdőszoba-berendezésem egyik alkatrészét képezte, s melyet oly eredménytelenül próbáltam fölszereltetni egy vízvezeték-szerelővel. — Barátom ... Milyen mikrofon? Nem látott még zuhanyozót? Amikor távoztam, hallottam, hogy a szájából az eddigi folyamatos szavalat helyett káromkodások özöne zúdul elő, keretezvén hirtelen elkomorult arcának kelletlen fintorát. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán lyek, tervek és nem utolsósorban a már induláshoz is szükségess anyagok beszerzése. Azt hiszem, nincs titkol- nivaló azon, hogy nekem ez ■ .talán köcinyebb,is-.volt, .az ia. .rueréttségök- %é vén', ürünt-lná- soknak. Kaptuk a telket, kértük a kölcsönt és neki- kezdtünk. — Könnyen? — Talán könnyebben, mint ahogy azt folytatni lehet ... Évekre szóló áldozat Az olvasó most bosszankodhat. Egy, közhiedelem szerint nagyon jól, de az átlagosnál mindenképpen magasabb jövedelmű három- gyermekes orvos házaspár panaszkodik. Így vagy úgy, az, hogy maguknak végleges otthont akarjanak évekre szóló áldozatot kíván. Kapcsolat ide, kapcsolat oda, a tégla árán drágít, hogy Fehérgyarmatról hozták, és minden anyagon drágít, hogy azt hol lehetett beszerezni. Tény, hogy valamivel több az építési anyag Mátészalkán, most, mint tavaly ilyenkor volt, de elég lenne egy épülő új utcában végigmenni ahhoz, hogy találjunk olyanokat, akik egyes építőanyagokat száz-kétszáz-há- romszáz kilométerről fuvaroztak haza. Göröncsér doktor mondja: — Mondom, előnnyel indultunk korunk e furcsa és nem mindig igazságos versenyében. Ráadásul nyertünk egy Trabantot és gyakorlatilag ez volt az induló tőkénk. Itt ami kész van a házban, alakul minden már végre, csak részben a mások munkája. Ha kinéz az ablaktalan ablakon, akkor fóliasátrakat lát. Nem hiszem, hogy szégyellni kellene. Kertészkedünk a feleségemmel együtt. Ha a házban néz szét, akkor eldicsekedhetnék azzal, hogy a közfalakat szinte kivétel nélkül mi magunk építettük. Most a stukaturt csinálom... Ehhez azért annyit, hogy munkásőr vagyok, és ahányszor csak elakadtam volna, mindig jöttek a srácok. Bancsi Árpádék, Székely Pistáék, a többiek ... Az orvos egy kicsit szociológus is. Tudom, hogy szinte minden családi ház így épül. Rokonok, barátok összefogásából. Manapság nem is lehetne másként. Amikor még csak kerestük a házépítőt, két segédmunkás fogadott. A nyers falnak támasztották a hátukat, süt- tették magukat a nappal, és mert délután volt, a sörtől bizonytalan nyelvvel panaszolták, hogy kevés a 350 forintos napszám egy napra. Az . is bolond aki dolgozik ezért. . Kiszolgáltatott helyzetben Segédmunkást olcsóbbat és jobbat nem kapni kevesebbért. Mindén irigykedőnek írom, hogy az építkező orvos házaspár napi jövedelme (a segédmunkásnak járó sör és egyebek nélkül is, kevesebb, mint a két munkásuk napi bére.) Aki építkezik, az ebben a pillanatban Magyarországon kiszolgáltatott helyzetben van. A doktor nem mondja, de mondják mások, hogy külön is fizetni kell az anyagért, hogy „bak- sis” kell az olcsóbb fuvarért, hogy kénytelenségből fizetni kell a legrosszabb munkásokat is. Érdemes végiggondolni: ennyi küszöbbe botolva megbukna a legjobban szervezett építkezési vállalkozás is. Nincs olyan szakember, aki ma kinyomozni tudná, hogy egy-egy építkezésen hány szakmunkát végeznek el fusiban és feketén, olykor a botcsinálta iparosok és hány későbbi reklamáció, későbbi hiba forrása ez a fajta építői kiszolgáltatottság. Szép vállalkozás Kérdezem az építkező orvos házaspárt, hogy belekezdenének-e újra? A kétszintes ház már több mint ígéret, így hát azt mondják, igen. Mátészalkán mintegy 200 ház épül, vagy ennyi építéséhez van engedély. Durván számolva ez a népgazdaságnak 100—200 miliő forintnyi érték. Nem tudom, mennyi ebből a felesleges kiadás, de azt igen, hogy sok, hiszen a pédaként idézett házaspár is csak habozva mondott igent arra, hogy építkezne-e újra. Kár. Szép a vállalkozás, fel- szabadultabb öröm illene hozzá... Bartha Gábor
