Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6. Kelet-Magyaroniág 1 Az Űjfehértói ÁFÉSZ 1985. augusztus 15-től 5 éves időtartamra szerződéses üze­meltetésre átadja Űjfehértó, Néphadsereg út 37. alatti 30. sz. Büféjét. A versenytárgyalás időpontja: 1985. augusztus 12-én de. 10 órakor az ÁFÉSZ központjában, Űjfehértó, Szabadság tér 7. Jelentkezési határidő: augusztus 5. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetője ad. (1156) / A KEMÉV Szálloda-Vendéglátó és Szolgáltató Leányvállalata azonnali belépéssel felvesz konyhai kisegítőket 2 műszakos foglalkoztatásban, büfévezetőt határozott idejű foglalkoztatásban. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezés: a vállalat értékesítési csoportján Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. sz. III. emelet. (1120) VISZONTELADÓK FIGYELMÉBE! A „KELET” Szöv. Kér. Vállalat Tranzitraktárában (Bogyó út 2.) július 31-ig 45% ENGEDMÉNNYEL 67 Ft/kg helyett 37 Ft/kg-os áron vásárolhatnak TOFFI lengyel karamellát. Kapható lédig és 200 d'kg-os kiszerelésiben, tejszínes és ró­zsa ízesítéssel. Amíg a készlet tart! VÁRJUK VÁSÁRLÓINKAT! — (1182) Az Ibrány és Vidéke ÁFÉSZ a SKÁLA-COOP miskolci Gazdasági Társulás árufélességeit forgalmazó TARKA-BARKA ÜZLETHÁZAT 1985. július 15-én 10 órakor Ibrány, Szegfű u. 39. szám alatt megnyitja. Nyitvatartás: keddtől — péntekig szombaton hétfő 9—18 h-ig, 8—1'2-h-ig, szabadnap. Kapható: olcsó konfekció, kötöttáru, iparcikkek, játékok, különféle kiegészítő bútorok stb. Gazdag áruválasztékkal várjuk vásárlóinkat! PALYAZAT. A Nyírbéltek és Vidéke ÁFÉSZ Igazgatósága — megüresedés miatt pályázatot hirdet áruforgalmi osztályvezetői munkakör betöltésére 1985. augusztus 1. napjától. A szövetkezet III. kategóriás. Árbevétele 230 mó Ft. Pályázati feltételek: felsőfokú iskolai végzettség, politikai, szakmai végzettség. Bérezés az 5/1983. (XI. 12.) ME. sz. rendelet alapján elő­zetes egyeztétés után — pályázatának elfogadása után — az ÁFÉSZ igazgatósága állapítja meg. A pályázatot részletes önéletrajzzal az ÁFÉSZ elnökének Nyírbéltek, Széchenyi u. 28. címezve kell küldeni. A pá­lyázat benyújtásának határideje: 1985. július 20. (1177) Feuchtwanger német regény- és drámaíró, aki a Jud Süss című regénnyel in­dult el a történelmi regény megújításának útján, 1884. július 7-én született Münchenben. Eredményeiben a kezdeti paci­fista háborúellenességtől a . . . folyt, a sorrendben beküldendő vízsz. 49., 1. (zárt betűk: T, N, L, E, E, T, D) és függ. 13. (zárt betűk: L., A, R, S, A, N) sorok­ban. VÍZSZINTES 13. Moszkvai várpalota és vár­negyed. 14. Izomdaganat. 15. Ka­száló. 16. Szelíd erdei vadak. 18. RRB. 19. Szedi a lábait. 20. Szov­jet gépkocsitípus. 21. Tagadó­szó. 23. Csongrád megyei köz­ség. 25. EEEE. 26. SZSZK a SZU- ban. 28. Becézett Mária. 29. Há­ló egynemű betűi. 30. Becézett Adorján, Adrien. 31. Fog jelzője lehet. 33. Mongóliái város. 35. Igekötő. 37. Békaporonty. 39. Szélesre nyit. 41. Pocsolya, híg sár, mezőgazdasági láptalaj fel­ső rétege, tájszóval. 42. Vissza: jó középfoka. 44. A Tisza bal parti mellékvize. 46. Fogoly. 48. Szlovák: a II. világháború előtt. 53. Ételízesítő. 54. Fényképé­szeti előhívó szer. 55. Az első kétjegyű szám. 56. Lapos. 57. Szovjet repülőgéptípus. 58. Ollós állat. 60. Termelőszövetkezet. 62. Kambodzsai és thaiföldi gépko­csik jelzése. 63. A pókok osztá­lyának apró, tagolatlan testű ál­latkákat magában foglaló rend­je, többesben. 65. Ezen a he­lyen. 66. Bekaplak. 67. Fixa be­tűi. 69. Város Jugoszláviában. 71. Becézett iskola. 72. Négyszázki­lencvennyolc római számmal. 73. Elpártol. 75. Vasúti kocsi. FÜGGŐLEGES 2. Vigyázzák. 3. Gyors ütemű ír és skót népi tánc. 4. Gyári karbantartók munkahelye. 5. Lélegzik. 6. Fonetikus mással­hangzó. 7. Kamionok jelzése. 8. Hintsd! 9. Homo sapiens. 10. Je­lenleg. 11. A gyümölcs fogyasz­tásra rövidesen alkalmas lesz. 12. Elé betűi. 17. Testi sérülés. 19. ... szentmárton, község Bács megyében. 21. Jósnők az ókori görögöknél és rómaiaknál. 22. Méhek terméke. 24. A sí betűi. 26. Friss, kívánatos. 27. Árvíz­védelmi létesítmény. 29. Tíz krajcárt, illetve húsz fillért érő érme egykor. 32. Európai fővá­rosba való. 34. Mint a 48. vízsz. 36. Tépett gyapjúból készült, ne­mezeit felületű, bolyhos átme­neti kabát. 38. Zamata. 40. Pa­kol. 43. Újítás része! 45. Művé­szi festmény. 47. Szomorú. 50. Főütőér. 51. Ismeretterjesztő tár­saság névbetűi. 52. Alacsonyabb rangú, főnemesi cim Angliában. 59. vég nélkül kántál! 61. Du­nántúli sportegyesület névbetűi. 62. Tengeri rabló. 63. Verdi-ope- ra_ címe. 64. A föld mélyéből előkotor. 66. Ritka férfinév. 68. Üde, friss, ruganyos. 70. Svéd, luxemburgi és portugál gépko­csik jelzése. 71. Keleti uralkodó. 73. Nem ül. 74. Paripa. 75. Hang­talan vita! (N. I.) A megfejtéseket július 15-ig kell beküldeni. CSAK LEVELE­ZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEG­FEJTÉSEKET FOGADUNK EL! Június 22-i rejtvénypályáza­tunk megfejtése: ... az egzisz- tencializmus, a marxizmus és a freudizmus összekapcsolására tesz kísérletet. Nyertesek: Gyikó Gyula, Ho­les Zsolt, Tóth Andrásné, Virá­nyi Béláné nyíregyházi, Takács Etelka bashalomi, Dorka Erzsé­bet csengeri, Farkas Zoltánné fehérgyarmati, Jakab Lajosné kocsordi, Szűcs Sándor nagy- ecsedi és Nagy Barnabás nyír­bátori kedves rejtvényfej tőink. A nyereménykönyveket pos­tán elküldtük. HUMOR — Hogy van az, hogy foly­ton veszekszel a feleséged­del, ugyanakkor mélységesen tiszteled az anyósodat. — Annak idején ő elle­nezte a házasságunkat. ★ A barátnők elmesélik egy­másnak az előző estéjüket: — A parkban voltunk — mondja az egyik. —, virágil­lat töltötte be a levegőt, a hold úgy ragyogott az égen, hogy újságot lehetett volna olvasni... — Milyen költői! — kiál­tott fel a másik. — És mi tör­tént azután? — Semmi. Elkezdett újsá­got olvasni. ★ — Vádlott — mondja a bí­ró —, maga olyan intelligens ember, hát. .. — Sajnálom, bíró úr, hogy nem viszonozhatom a bókja­it, de megesküdtem, hogy csakis az igazat mondom ... ★ Apa: — Nem megmond­tam, hogy nem játszhatsz a gyufával? Fiú: — Nem is játszom ve- _ le. Rá akarok gyújtani. ★ — Miért vagy olyan le­vert? — Fel akartam váltani öt­száz dollárt. — Hát ez olyan nehéz? — Nem nehéz. De nincs ötszáz dollárom. ★ — John, tudnál kölcsönöz­ni háromszáz dollárt? — Mire kell? — Újév előtt egyszer s mindenkorra meg akarok sza­badulni az adósságaimtól. ★ — Mivel vagy már megint elégedetlen? Két kalapod van ehhez a ruhához! — Tévedsz, csak egy ru­hám van ehhez a két kalap­hoz! ★ Egy amerikai újság írta: „Azt mondják, amióta világ a világ, az USA-lban a leg­magasabb a bűnözési szint. Ez nem igaz. Kain és Ábel idejében a bűnözők aránya elérte a lakosság ötven szá­zalékát.” ★ 9 Vőlegény: — Szóval, az ön lánya még zongorázik is? A menyasszony apja: — Bocsásson meg, fiatal­ember, de önnek talán nincs semmiféle hibája? Turisták Rómában — Ernő, most állj úgy, mintha Te lennél Ciceró. (Szabó Csaba rajza.) HORGÁSZROVAT A csősz harcsája Justin Pali bácsi kukoricacsősz volt, a Tisza árterületén őrizte a tengeritáblákat, amelyeknek földjét évről évre elragadták a parasztok a tavaszi áradás után megszelídült folyótól. Pali bácsi hivatalánál fogva a vízparton járt-kelt, ismerte a Tiszát, a ha­lászokat, a horgászokat. Külö­nösen az utóbbiakra fordított kellő figyelmet, mert már ab­ban az időben is köztudomású volt, hogy a horgászok olykor- olykor törvénybe ütköző jelleg­gel érdeklődtek a tejtől duzzadó, még alig bámuló bajszú tengeri- csövek iránt. Hanem azért a ba- rátkozásnak is megvolt az ideje- módja. Bizonyltja ezt a követ­kező nevezetes harcsakaland, amit Pali bácsi szóról szóra úgy mondott el nekünk, ahogy most az utókor ítélete elé bocsátom. A nagy kék ég alatt hárman kuporogtunk botjaink mögött, az omladozó part tövében: Kari, Miska meg jómagam. Pali bácsi a part tetején ült, onnan lógatta a lábát és pipázott. Kapás nem volt, de meleg, az jócskán. A kékeslila égboltról ömlött a fény, a hőség megszorult. A Tisza lan- kadtan nyújtózkodott, s hátunk mögött a sárgásbarna, omladé- kos partoldalon a tükröződő fény fehér szarkalábjai imbo- lyogtak. Ez volt a színhely. S most úgy vélem, pereghet a cselekmény: a soha nem hallott haresakaland Pali bácsi mindenképpen erede­ti. zamatos és fordulatos előadá­sában. — Az úgy vöt — kezdte —, hogy eccő legénykoromba’ fönt jártam a Gyoval szigetnél. Akkó is nagy meleg vót. Suttyó le- glny vótam, untam a kapálást, hát lementem a sziget alá. Nagy horgom vót, meg majd kötélnyi zsinór. Behajitottam a forgóba, a karvastagságú nyelet meg jó alaposan beszúrtam a partba. No, mondtam, viheted, ha köll! Lópióca vót a horgon, súlynak meg egy tégladarab. Nézem, né­zem, már indulnék a kapálás- ho’, amikor lecsapódik a nyél, mint a rossznyavaja. Hinnye, a vakapád. velem né bolondozz, tán csak nem öreg harcsa?! Megkapom a nyelet, húzom, ű meg húzza befelé. Nézem, né­zem, de nem mozdul az istennők se! Tán csak nem bornyut fog­tam?! Erőlköttem én, kiütött rajtam a víz. Mondok, piheny- nyünk komám, mert így nem lesz jó. Leűtem a partra, hogy kiszuszogjam magam. — Hát a hal? — vetette közbe Miska. — A hal? Ammeg csak állt, állt az őrvínybe’. így vétünk vagy félórát, akkó meguntam a cicá- zást. Gyüssz-é kifelé? Vállaltira vettem a nyelet, oszt megindú- tam főfelé a parton. Ügy húz­tam, mint a hajót. Hát csak nem akart gyünni a tetvese! Elkapott az indulat, csak nem fog ki raj­tam? Hát akkó meghunyászko­dott valamicskét, oszt kidugta a fejit az örvínybű’. — Csakugyan? — álmélkodott Miska. Csak félve mertünk egymásra nézni a nagy história folyamán. Az öreg meggyőződéssel foly­tatta: — KI az. Muszáj vót neki. Szo­rongattam erősen. — Mármint a zsinórt — kotyo­gott bele Miska újra. — Azt hát, a kötelet. Nem bírt velem, pedig fenekeden, mint a csikó. De hiába rázta a fejit, meg tátogott kegyeüenű, én csak húztam nagy méreggel. Hát eccő csak kifekszik a homokra. Ne bolond, ne! Tán napfürdö kéne? Akár csak a szégyentelen városi fehérnép, hentereg a ho­mokon. Közbe még pislogott tó a gonosz szemeivel. . . (Kari, aki még sohasem látott pislogó har­csát, hirtelen elfordult és leha­jolt a nyelek fölé.) Nézem, né­zem, ott hancúrozik a beste, nem gyün tovább. No, mondok, úgy tó jó, akkó pihenhetünk. Az enyim vagy má’, hiába disznó- kocc. Nagy fene jószág vót, na­gyobb még tülem tó. De én nem bántam! — Neeem? (Ez ismét Miska volt,-Sz an erősen vörösödött.) — Nem hát. Odamentem hozz mondok, térj jobb belátási mert megkeserüiöd a magyar Istenit! De csak ficánkol, kell ti magát, akár valami száj!: Akkó oszt nekiugrottam! H úgy rám csapott, majd benne szakadt a szusz! De ahogy J vegőhö kaptam, átfogtam a k kezemmel. Megájj pokolrava máj’ megmutatom, ki az er sebb! Hát nem elkezd vele henteregni a dög? Eccerre ú: beletekergetett a kötélbe, ho nem vót se kijutásom, se mar dá-som. Csak a mejjem ne nyor ta vónia, meg a karom! De eg be vótunk, oszt sehogy se bírt: kikászálódni. No, mondom, Ju tin Pál, derég legíny vótál, ez most levisz az őrviny fenek re. Pap nékül halsz meg! Biz’ ten. még Borosa is eszembe ji tott, a mostani feleségem. Er csak veti magát az állat, or rám fekszik. Hinnye, ilyet m> a világ se látott, milyen sz gyenibe estem bajuszos koromr. — Hát elnyomott vóna a dö ha nem gyun arra egy kond Szólok neki nagy nyöszörög' hogy gyüjjön kend, a krisztus, nem láttya, hogy mit tesz vele a harcsa! Hát, aszongya, Iá látom, de ha kendtek ősszel-* zasodtak. hót viseljék el eg mást, ahogy tuggyák. No. mo dók. ez köLlött neked, Pál, ho. gatyás létire ez is ilyen kér: jószág legyen. Aszongya, m pedig amit az ég összekötött, azt nem válassza szét, merho: nincs magátul az a furcsas amit a saját szemivei lát. Va hogy káprádzik előtte a világ No. mondok, káprádzik a- kér: esze, hát nem láttya, hogy k: télbe vagyunk csavarodva?! Ne gondótam, hogy ilyen ember, bízzák a kösségi csűrhét! El­oszt közelebb gyütt, de igen m vót háborodva. Csak akikó gy magáhó, ahogy megismert. I. hujjantotta magát, hogy aszó gya: te vagy az, Pali? Hát m nem szólsz! Mondok, persz hogy én, nem is a csépai haló látó ember. Gyüjjék kend, o,; vegye le rúlam ezt a fenevad- Megszánta hát a nyomorúságo de akkó meg ustorral kéz. verni a harcsát, oszt mindig e gém ért a hegyese. A nagy lat meg csak nehézkedett r; tam, hogy a szufla is kifelé 1 ván-kozott belűlem. Mondok, te jen kend észhö, a mindensé ennek a világnak! Bicskát kg jón, oszt szabdalja a kötél ami összefog ezzel a szömyús; gél. Ahogy oszt levágta, én ír* főpattantam, a nagy dög csa dosva. hergelődve visszamász a vizbe. Én oszt úgy fültöv vágtam a kondást, hogy lebor — Miért, Pali bácsi? — k< deztem őszintén meghökkenvo váratlan fordulaton. — Hát hogy hírbe akart hoz a harcsával a kötélrevaló . . . Kirobbant a visszafojtott ne', tés. Kari meggörnyedve röhög' Miska meg a térdeit csapkod! — Az ántiját neki! Ilyen m nem volt. Megérdemelte a pofo még belegázolt volna a becsű tébe! — Hát nem tó szót az a dolo; rú senkinek — folytatta az őrt komolyan. Máig is csak magú tuggyák. Miska hahotázott. — Megígérjük, hogy mi is ti­tokban tartjuk. Pali bácsi. Pe­dig óriási történet! De nem mondjuk el, nincs az a kincs a világon! — No azér’ — mondta az öreg füllentő. — Ámbátor régen vót... Azóta se vót érkezésem Ilyen állathő. Pöfékelt ás ravaszdin kajszira húzódott a szemöldöke. Valami mosolyféle tó lebegett a szája körül. Mintha azt mondta volna: értjük egymást, jól mulattunk mindannyian, ne bolygassuk a dolog igazságát. Hát nem is beszéltünk róla többet, csak éppen most, egyet­lenegyszer .. . Vigh József (,,A kukoricacsősz esete” című írás a szerző „Vizek, halaik, em­berek” című kötetéből.)-------------- A Hajdúsági Iparművek ® (4243 Hadháztéglás) felvételre keres IwAJOiiJ felsőfokú szakirányú végzettséggel és gyakorlattal rendelkező munkaügyi osztályvezetőt, továbbá felsőfokú műszaki és közgazdasági végzettségűeket, ipari mérlegképes könyvelőket. Jelentkezés: a vállalat személyzeti és oktatási főosztályán, részletes szakmai önéletrajzzal. (1128)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents