Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6. Michel Fazekas „Mindenekelőtt ember vagyok...“ A XIX. században Nyolcvao­hat évvel ezelőtt. Élettörténete — a század története. A huszadiké. Kölyökkorában jár­ta a Széna teret, golyózott a református templom falénál, rabló-pandúrt játszott a Mező utcában, nyomdászaltot tanult, és sport egy es illet ben i ga z Rótta - er ős ítette nem mindennapi izmait. Aztán elment — elvit­ték katonának. Dobált duplafedelű repülő­ről táboriposta-csomagot, harcolt a Tiszán­túlon, beállít a Vörös Hadseregbe, hogy a kisantamt ellen hadakozzék, hazáért, prole- tánhataiomént. Aztán összepakolta a betyár- bútort, s mint kiváló birkózó Franciaország­ban próbált szerencsét. Fözekas Mihály et­től kezdve Michel Fazekas lett. Nyert fran­cia birkózóbajnokságot, szakmát tanult, s villanyszerelő és műszerészként dolgozott, s eredendő lázadó kedve és hajlama révén hamar az ottani munkásmozgalomhoz csat­lakozott. A harmincas évek közepén re­ménykedett a francia népfrontban, aztán csalódott, s végül a háborúban fegyvert fo­gott, hogy hadakozzék új hazájáért, s ami szerinte még ennél is fontosabb: a becsületé­ért. Közben megnősült, felesége Germaine Guillauimin hű (társként él több mint fél év­százada mellette. Fia már francia, akinek bizony néha alig érthető, miért lehet apjá­nak két szíve-lelke. Égy magyar és egy francia. • — Amikor legutóbb vagy tíaéve volt, még én vezettem a mikro- búszómat. Két szuszra jöttem: első nap Bé­csiig, onnan Nyíregyházára. Nem is tudom pontosan, mit jelent nekem az, hogy vissza­visszatérek. Talán az ifjúságot? Vagya jóleső csodálkozás!;, mi minden változott? A meg­öregedett testvért? A megnőtt és felnőtt ro­konokat? A keresést? Mert higgye el, kere­sek valakit a régiek közül — szinte mindig. Kevesen vagyunk már akkoriak. Pedig fel­emlegetni a múltait — egy kicsit újraélni az életet. Milyen életet? Nehezet. Ami talán mindig és minden helyzetben segített: a de­rű. Mert betyár voltam sráckoromban is, és masam megyeka szomszédba egy jó tré­fáért, egy jó csínyért. A másik dolog ami át­segített a nehézségeken: a kíméletlen őszin­teség. Azt hiszem, ezt mint sportoló tanul­tam meg. A tisztességes, egyenes harc, a jó óéiért bevetett keménység, a győzelembe ve­tett hit a mindennapok gyakorlatában is el­kísért. Nem tértem ki a kihívások elől 19- ben se, a munkaadóval szemben sem, a há­borúban sem, s ma is kiállók az igazságért. Mondják sokan: Michel kellemetlen tud len­ni. Lehet. De én itthonról ezt vittem ma­giammal: ha tisztes munka fedezi az embert, akkor megalkudnia nem kell. Nézem kemény arcvoná­sait e§y sotat próbált ember szinte fa- OCiil, fagottnak tűnő képét. Csak egy valami ragyog: a két szeme. Huncutul, de­rűsen, jókedvűen. A szemék ma is olyanok, mint a 40—50 év előtti fotókon. Ingujja alatt még ma is csomósra feszül a bicepsz, kézszorításában érezni kora ellenére az erőt. Ilyennek ismerik Vitryben és Chevállyben. Kemény, öreg harcosnak. Kitüntetései, az egykori frontharcos és ellenálló érdemei, a német fogságban is kemény és ravasz Mic­hel ismert a munkáskerüiebekb en, a pári­zsi elővárosokban. De 5 nem ezt tartja a lényegnek. A múlt,— az elmúlt. De mit tud ma még tenni és mondani? — Nem tudok hallgatni. Szólok, ha a ven­dégmunkásokat bántják. Nem viselem el, ha hazámról rosszat mondanak. Felteszek ké­nyelmetlen kérdéseket azoknak, akik Algé­riában és Marokkóban gyarmatosítók vol­tak, ma pedig szabadságharcosoknak mond­ják magukat. Ingerült vagyok, ha a politi­káiban azt látom, hogy a francia jobboldal miként próbálja manipulálni az embereket. Én a világot csak azzal a szemmel tudom nézni, amely lefejti, a hamisságot a dolgok­ról. Maguk — szerencsére! — a hírek mö­gül nem érzik, mit is jelent valójában a munkanélküliség, a gyárfoglalás, a fiatalok gyakorta reménytelen munkakeresése. Nem bántom, nem akarom bántani második, vá­lasztott hazámat, de azt hadd mondjam meg: Önök talán nem is tudják, milyen jól élnek, milyen jó dolguk van. Bejárja a régi helyeket, ismerősöket kutat fel, elzarándokol unoka- testvére., Fazekas János felszabadulás utáni első polgármester nevét viselő térre, sütteti arcát a Kossuth téren a bágyadt nyári nap­pal, kapcsolatot keres idős ellenállókkal, meséli régi történeteit, hallgatja a maiak új históriáit. Néha, ha úgy hozza a helyzet, mia is idegenes kiejtésű franciájával fordít Ger­maine néninek, aki mintha egy mesébe csöppent volna férje régi világát látva. Szí­vesen időzöm vele, hiszen szavai nyomán egy másik Párizs, a külvárosok világa bon­takozik ki előttem. Ott folytatjuk beszélge­téseinket, ahol pár évvel ezelőtt a Porte d’ Italic egy kis kávéházában abbahagytuk. Sűrűn keverve a régmúlt emlékeit a mai történetekkel! — Emlékszem, maga egyszer azt írta ró­lam, hogy kommunista vagyok. Pedig én nem úgy mondtam. Én azt mondtam magá­nak: nem lehet nem kommunistának lenni. És ez más. Érzi a különbséget? Ez persze nem jelenti azt, hogy a kommunisták ná­lunk mindig a legjobban lépnek. De ki té­vedhetetlen. Az igazságuk viszont az elvi­tathatatlan. A jobboldal nálunk erős, ravasz, és tegyük hozzá, erős is. De mi nem hagyjuk magunkat. A politikában nincs szünet, nincs pihenő. S ha úgy hozza a helyzet, még a bisztróban is, máskor a régi harcosok.egye­sületében is kimondom, mindig őszintén, amit gondolok. Magyar vagy francia ? Michel vagy Mihály? A rue du Picardie-n lakó vagy a régi Rákóczi utcai? Próbálga­tom a lehetetlen játékot, hogy összerakjam a vendég arcképét. Töltök a pohárba egy korty Debrőit, koccintunk. Ízlelgeti a bort, tetszik neki, ízlik a hazai szőlő leve. Aztán megszólal: Egészségére! A metszett pohár­ból kortyol, az értő ember alaposságával rágja meg a bort. — Idős korban csak egy korty. A szám szárad, jólesik. Mert ha so­kat beszélek, kitikkadok. De mondja, ki hallgathat, ha van mondanivalója? A századnál idősebb, tapasztalatban meg- bölesült ember szavai ezek. Mert valóban, ki hallgathat, ha van mondanivalója múlt­ról, jelenről — a jövőnek? Bürget Lajos Vilt Tibor: Madách Imre Liv Ullmannról „Változások11 című könyve kapcsán A norvég származású szí­nésznő két svéd rendezőnek köszönheti világhírnevét. Az egyik: felfedezője, majd éve­kig élettánsa is, Ingmar Bergman. Az ő filmjeiben bontakozik ki művészete. Olyan nőket alakít, akiket félelmek, szorongások gyö­törnek, keresik, ám sokszor nem találják helyüket a vi­lágban. Lássunk néhány pél­dát. A Suttogások és siko­lyok három nővér egymáshoz való viszonyát mutatja be. Liv Ullmann Máriát, az egyik testvért formálja meg. Hideg, önző, elkényeztetett nőit. aki nem tud közelebb kermni embertársadhoz. El­foglalja saját szépsége, min­den más iránt közönyös. A Jelenetek egy házasságból cí­mű filmnek két változata is készült; előbb egy hatrészes a tévének, később ennek két­részes változata a mozinézők számára. A másik svéd rendező Ull­mann életében: Jan Troell. A Troell-filmek heroikusabbak, fedemelőbbek. Ezek a törté­netek (Kivándorlók 1969—70, Az új haza 1970—71, A far­mer felesége 1974.) a múlt század végén, az Amerikai Egyesül! Államok hőskorá­ban játszódnak. Nézzük csak! A Kivándorlók sztorija egy svéd falucskában kezdődik. Karl Oskar és felesége, Kris­tina a sok gyerek, a nagy nyomor miatt kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. A második rész, Az új haza színhelye már Amerika. Ha­mar észre kell venniük, hogy az élet itt sem könnyebb. De úrrá tudnak lenni a körülmé­nyeken kitartásuk és egy­mást erősítő szerelmük révén. A tragikus befejezés — Kris­tina halála — sem csökken­ti bennünk a hitet az értel­mes emberi létben, amely az emberek összetartásán, a szeretetem alapul. Milyennek látjuk e filmek alapján a színésznőt? Az egyénisége az, ami berniün­kéit, nézőket leginkább meg­ragad. Nem külsőségek tet­ték sztárrá. Nem a hollywoodi boszorkánykonyhán alakult olyanná, amilyennek szeret­jük. Producere még fénye­sebb ünneplést ígér neki, ha levágatja a haját, festi ma­gát, másképp öltözködik, de ő Los Angelesben is meg tudja őrizni önmagát. Élete a Norvégia—Svédország— USA háromszögben zajlik. Tengerentúli szerződésied elle­nére is megmarad az Oslói színház tagjának. A siker, az elismerés lehetővé teszi, hogy korló nő, egy gyerekkel” — vallja magáról „Változások” című önvallomásában. Nem véletlen a címválasztás, hisz életeleme magánemberként, színészként is a változás. Könyvét kislányának, Liinn- nek ajánlja, akinek fejlődé­maga döntse el, kivel dolgo­zik s milyen filmekben. Olya­nokkal működik együtt szí­vesen, akik nemcsak a tehet­séget látják benne, , hanem az embert is. Legnagyobb si­kereit színpadon is akkor aratja, ha olyan bőst alakít, akivel érzelmileg azonosulni tud. Saját tapasztalatai: csa­lódásai, gyötrelmei, örömed segítik a művészi munkában. Milyen Liv Ullmann — az ember? „Asszony vagyok, egyedülálló, hivatását gyá­méért felelős, akiért mindent megtesz, hogy teljes ember­ként indulhasson az életben. Fotóiról vonzó, fiatal nő tekint le ránk: hosszú szőke haj, egyszerű vonások, tiszta tekintet, szája szögletében kedves, rezignál! mosoly. Sa­ját keserveink, nehézségeink elviselésében, vállalásában segít életének példájával és tudatosan vállalt munkássá­gával. A. Szöllősi Irma mm Baka István új kötetének verseiben mintha a fin du siécle hangulata, pontosab­ban életérzése kísértene. Ezt nyomatékosítja A századvég költőihez című versének két sora is: „hiába (vágjuk a holdfényt hagymakarikákra:) nem nyomja el a rothadás­szagot.” Eddig megjelent két ver- sesikötetóben (Magdolnazá- pcrr, 1975, Tűzbe vetett evan­gélium, 1981) is jelen volt már a kiüresedett világ lát­ványának döbbeneté, a mos­taniban azonban ez nem egy téma a sok közül, hanem ki­zárólagos érvényességű. Ez adja meg a Döbling alaptó­nusát. Már a köteteim is a „legnagyobb magyar” sorsá­nak felvállalását intonálja, de az ember magány és a művészmagány tragikus ké­pei több versben szövetalko­tó szerepet töltenek be. Az elértéktelenedő világ, az emberi kapcsolatok nö­vekvő kérdőjeleivel; a kö­zönyben vergődő gondolkodó ember társtalan félelmei alig­ha járulnak hozzá a görcsök feloldásához. Mit tehet az ének? Mit tehet a költő? Döbling árnyéka Juhász Ferenc nek a hatvanas években megfogalmazott kér­dései tovább élnek ma is, legfeljebb belső tartalmuk mélyült. Baka Istvánnál a csillagok — üvegcserepek, elvérzik rajtuk a zsoltár; a költő meg­váltáshite megsemmisült: „Tenger és ég ablaktáblái között vergődő légy volt éne­kem” (Dalok harmincévesen). Jellemző vers ebből a szem­pontból A tükör széttört. Ar­ról az állapotról tudósít, amelyben a költő nem talál sem a világban, sem önma­gában fogódzót az iszonyaton való túllépéshez. Ady Endre Kocsiút az éjszakában című verse ötlik az olvasó tudatá­ba, amikor Baka a széthul­lott látványról (valóságról) ír, amelyet ugyan összerak­hat az ember, de „nem forr vissza memnybolthoz a föld”, mert összekeveredtek a való­ság elemei, megváltozott a dolgok hely értéke, s hiány­zik a rendteremtő mozgás a látványból. A káoszon felül­emelkedni akaró ember mun­kája nem lehet eredményes, mert ő, a látványt visszaadó tükör is széttöredezett, ezért csak „összezagyvál tükör- és látványcserepet”. Babits A lírikus epilógjánaik végletes bezártságélménye fogalma­zódik meg újra a To be or not to be című versiben. A Hamlet nagymonológjára utaló verseim után a költe­mény a hiány képeit sora­koztatja. De Bakánál a ret­tenetét nem oldja fel a ki­mondás bátor lendülete. Az állapotrajz pontos, nyelvileg és költőilleg egyaránt, nem ködösít, nem épít szürrealis­ta látomásokat, hanem a for­ma józan fegyelmével fi­gyelmeztet a szembenézés fontosságára. Kérdés, hogy mi hitelesíti Baka István költészetének tragikus színezetét? Elsősor­ban annak a megértése, hogy napjainkban — a világmére­tű fenyegetettség közepette — az ember nem a közösség­teremtéssel védekezik a rá­zuhanó kétségek ellen, ha­nem az izoláltságba mene­kül. Ennek a jelenségnek a felismerése s költői megra­gadása még nem jelenti a feloldás módjának a megmu­tatását. (Ez nem is a költő feladata.) Az állapotrajz ko­mor tónusa azonban — külö­nösen a címiadó hosszabb lé­legzetű költeményben — Ba­ka világképét is minősíti. Baka a szó ma használatos értelmében nem tartozik a modem költők közé. Vers­kultúrája a hagyományokra épül, jambikus versbeszéde eszköztelenséggel párosul. De ezt a költészetet a gondolat izzása élteti s tartja mindvé­gig magas hőfokon, s éppen ez teszi igazán maivá, mo­dernné. (Szépirodalmi K., 1985.) Nagy István Attila ?iw.*.'.í\,...v.íSSÍSWRíK.:‘SÍÍ □HEESES : ■■■■■■■■■ |[U HÉTVÉGI MELLÉKLET D

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents