Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-05 / 156. szám
1985. július 5. Kelet-Magyaromig 3 Csiszolt ötletek A legjobb ötletek meghökkentően kézen- fekvöek. Amikor tudomást szerez róla valaki, szinte irigykedve top a fejéhez: hiszen ez nekem is eszembe juthatott volna. Mégis, Archimédesz előtt senki nem tudta, hogy „minden vízibe mártott test... ”, és hogy korban egy nagyot ugorjunk, amíg Rubik Ernő elméje szikrát nem vetett, a nevezetes kocka oly távol volt tőlünk, mint a negyedik dimenzió — ma százlrüuiiók forgatják értő módon. ötlete pedig mindenkinek van, csak elő kell csalogatni, — ez az ötlete támadt az FMKT-konferenciát évente megrendező fiataloknak. Az SZVT fiatalok bizottságával közös akció a múlt hónapban szerényen a szervezési tanfolyam nevet viselte, de a programból azonnal kiderül, hogy nagyrészt az ötletf el tárás technikai módszereit tanulmányozták a résztvevők. Az alkotó gondolkodás nélkülözhetetlen a szervezésben és az észszerűsítésben. Ha ez így van, akkor ennek meg kell teremteni a maga módszertanát. Elég sorra venni a szakzsargont, és máris belátható, jól haladnak a fiatal műszakiak és közgazdászok. Osztályozták, rendezték az ötletfeítáró csoportmunkát, betartották a rendező és zsűriző technikák szabályait, ministratégiákat alkottak és természetesen volt „éles” agyroham, ahogy egyelőre a csoport ötletburjánzását hívják. És őrülteik egymásnak, egymás okosságának, önmaguknak egy héten át. Nagyon rokonszenves kezdeményezés, és tegyük hozzá, fiatal képzett elméktől el is várható. Ki is tettek magukért a megyéből a Sóstón összegyűltek. Most, hogy mér túl vannak rajta, hadd fogalmazzunk meg egy ünneprontó kérdést: no és mi lesz az ötletek sorsa? Vajon csatáriánc- ba állnak-e, hogy rohamra induljanak a megcsontosodott és elavult technológiák, a taspedő gondolatok és a megállapodott maradiiság edlen? Vagy ismét kipipálunk egy „jó kis mozgalmat" és minden marad a régiben? Ha igen, akkor bankjegyeket szórunk ki az ablakon, mert az ötletszülő szürkeállomány pallérozása nem kis pénzbe kerül. Ára van tehát minden gondolatszikrának, amelyet, ha világra jött munkára kell fogni. Micsoda ötlet lenne egyszer lebontani az új és jó kezdeményezések elől a falakat, és útjukra engedni az immár intézményesen csiholódó sziporkákat. Ésik Sándor Szálkái trojkán Második alkalommal ad otthont Mátészalka az orosz nyelvi tábor lakóinak. Valójában ez az országos és megyei rendezvény már a lit., az utóbbi kettőt rendezték a szatmári központban. Ezekben a napokban a város és az Esze Tamás Kollégium szovjet és magyar fiatalok orosz nyelvi beszédeiktől hangos, öit megyéből, Borsod, Hajdú, Szolnok, Békés és Szabolcs középiskoláiból száz tanuló vesz részt, a moszkvai és a vlagyimiri egyetemekről ötven tanárjelölt érkezett. Filetóth Istvánná, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium tanárnője a tábor vezetője tizenkét magyar kollégájával segíti a közös munkát Köztük van öt olyan tanár is, akik korábban tanulóként vettek részt. — Valójában nem is tábor ez, inkább egy iintenzív nyelvtanfolyam — mondja a tábor vezetője. — Egy-egy trojkát két magyar és egy szovjet fiatal alkot. Ők állandóan együtt vannak, még ha a városiba kimennek, akkor is. A program gazdag, reggel fél 7- től, este 10-ig tart. Napközben nagyon kevés szabadidő áll a hallgatóik rendelkezésére. A cél az, hogy a három hét alatt mindenki számottevően csiszolja orosz tudását. Az idei munkában nagy hangsúlyt fektetünk a nyelvünkbe az utóbbi időben bevonult idegen szavak, kifejezések gyakorlására. Ezt segíti az a hét film is, amelyeket a moziüzemi vállalattól rendeltünk, s rendszeresen vetítjük. A hallgatók feladata többek között, hogy leírják a film tartalmát, természetesen oroszul és a különleges idegen kifejezéseket. — A mostani munkánk középpontjában áll a XII. moszkvai VIT is — folytatja a tábor vezetője —. Lesz ezenkívül MHSZ-verseny, sportrendezvény, hősök nyomában túra, felsorolni is sok mi mindent akarunk ezalatt a három hét alatt megvalósítani. A mátészalkai orosz nyelvi tábor résztvevői ismerkednek Szatmár-Bereg irodalmi és népművészeti nevezetességeivel, tokaji és hortobágyi kiránduláson vesznek részt, ellátogatnak Nyíregyházára és Debrecenbe is. Elek Emil A tábor két magyar tanára, Munkában a trojka Vitalij akik korábban hallgatóként Poplaiski vezetésével, voltak itt Szovjet egyetemisták rögtönzött koncertje Kétszáz személyes kollégiumot épít a SZAÉV Nyíregyházán, a Városmajor utcán, a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola mellett. (Császár Csaba felvétele.) A REKLAMÁCIÓ KÉRDŐJELEI (2.) Hol szorít a cipő ? A raktárban tucatnyi kartondobozt mutat Bökönyi László, a nyíregyházi Nyírfa Áruház cipőosztályának vezetője : , — Ezeket a cipőiket éppen most alkarjuk vásárlói reklamáció miatt visszaküldeni. Bizony van itt látnivaló bőven. Rögtön az egyik doboz tetején vadonatúj női szandál: egyik pántja elszakadt. Alatta sportcipő: levált talpakkal mellette divatos női papucs: a műanyag talpból kicsúsztak a pántot tartó kapcsok. Ha leválik a talp... — Leggyakoribb hiba, hogy leválik a talp. Sűrűn előfordulnák tűzéshibák, péntsza- kadások is, csizmáknál pedig a húzózár romlik el gyakran — sorolja az osztályvezető. — Néha előfordul szándékos rongálás. De a reklamációk túlnyomó többsége jogos. Csak a Nyírfában átlagosan 3 és fél ezer pár cipőre érkezik kifogás egy év alatt. Sakkal több lehetne a panasz, ha nem meóznák a szállítmányokat azelőtt, hogy pultra kerülnek. — Júniusban például száz pár lánykacipőt küldött visz- sza a Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés szakembere a szombathelyi cipőgyárnak. A modellekre rosszul erősítet2 srácok kedvesek volJ\ tak. Ültek az asztal körül, s nézték, hogyan is néz ki egy eleven újságíró. Hiába, aki hetedikes, az még csodálkozik. S ha hírlapíró fakultációt választott, akkor pláne. Nos, ez volt az első élményem a Könyök utcán, a Ságvári-telepi iskolában — hordozom is magamban immár egy hónapja. Kezembe vettem az iskola újságját, amit kis, leendő kollégák készítettek. Lelkesen, legjobb tudásuk szerint, izgatottan. Nocsak, gondoltam, hát ilyen érzés lehet a konkurrencia másutt is! Aztán beszélgetni kezdtünk. A nyitott gyermekek kérdeztek. Munkáról, tanulásról, nyelvekről, műfajokról, az újságíró életéről. Őszintén, minden szégyenkezés nélkül. Vártam, hogy mikor kérdezik meg: mit keres egy újságíró? Nem kérdezték. Másfél órás együttlétünk alatt anyagiakról szó sem esett, s ezt igazi örömmel jelentem! Hogy miért az öröm, s miért érleltem ilyen sokáig a témát? Talán azért, mert manapság annyiszor hallani: olyan pályát választok, ahol keveset kell dolgozni, és sokat lehet keresni. Olyan munkát akarok, ahol gyorsan jön a pénz. Olyan szakmát szeretnék, amely gyors anyagi előrehaladást megnyilvánulást, amely mögül hiányzik a forintok mindent megelőző motiváló ereje. Építeni kellene és lehetne azokra, akik még tiszták, akiket nem fertőzött meg a számolgatás ördöge. — El nem hangzott kérdés biztosít. Nos, itt a Ságvá- rin a srácok erről nem érdeklődtek. Nem szemérmességből, hiszen számos kérdésük bizonyította: nem szívbajosak. Ami azt illeti: nagy dicsekvésre nem lett volna okom. De ez talán nem is érdekes. Sokkal fontosabb tanulság volt számomra, s gondolom másnak is az lesz: sok tekintetben előnyben kell részesítem azokat, akik valami iránt önzetlenül, hivatástudatból, vagy csak egyszerűen kedvtelésből érdeklődnek, őrizni, védeni kell minden olyan örültem a találkozásnak srácok. Kösz’ a jó másfél óráért. És a szép rózsákért. Hogy ki tanult kitől, azt el tudjátok ti is dönteni. De hogy más is megértse: én is tanultam. Nem keveset. S ez így van jól. Jó szokásaitokat tartsátok meg. S ha nem is lesztek pályatársak, maradjatok meg olyannak, akik a munka szépségében hisznek, akik számára a hivatás megelőzi a pénzt. Lehet, szegényebbek lesztek. De boldogok! Bürget Lajos .Cipőpróba ték fel a sarkakat, de tűzéshibák is előfordultak a szállítmányban — hallottuk Krammer Gyulától, az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályvezetőjétől. — Ezek könnyen észrevehető eltérések. Sok hiba viszont csak a használat során derül ki. Főleg a pasztellszínű bőrökre jellemző hogy idővel megváltozik a színük: az egyik cipő sötétabb lesz, mint a másik. Ez az az eset, amikor más megoldás híján ki kell cserélni a lábbelit. A vásárlói panaszok rendezésére persze nem ez az egyetlen lehetőség. Javítás vagy csere — Rendelet írja elő, hogy mikor kell javítani, kicserélni a modellt, vagy mikor lehet például árcsökkentést adni — folytatja Krammer Gyula/ — A javításra előírás szerint jfiyolc nap ált rendelkezésre. Ez roppant hosszú idő, főleg, ha gyermekcipőkről van szó. Manapság nincs minden szülő abban a helyzetben, hogy egyszerre több pár szandált, vagy csizmát vegyen csemetéjének. Ha például .leválik a lábbeli talpa, s javítani kell, a szülő rákényszerül, hogy vegyen egy új párat a kicsinek. Vagy zárja be jó egy hétre gyermekét ... ? — Nagy gondunk, hogy a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet — velük kötöttünk szerződést a javításokra — nem mindig tartja a nyolcnapos határidőt, ráadásul sokszor eleve nem is vállalja a munkát — folytatja a gondolatsort Bökönyi László. — Nincs megfelelő ragasztójuk, ezért gyakran egy-két nap múlva újra leválik a talp. A modellt tehát végül mégis cserélni kell. Mivel a szövetkezetnek nincs jól képzett szakembere erre a munkára, s nincs megfelelő felszerelése sem, ezért nem is nagyon forszírozzuk a javítást. . . Gondok a gyermekcipőkkel A reklamáció csak egy az áruházi osztályvezető gondjai közül. Igaz, a Nyírfa kínálata vetekszik a hasonló áruházakéval, de azért itt is vannak hiányosságok. Évek óta szegényes a férficipők, szandálok kínálata. Nem tudnak széles választékot adni azoknak a hölgyeknek sem, akik szélsőséges méreteket: például 35-ös, vagy 41-es lábbelit keresnek. Legnagyobb baj a gyermekcipőkkel van. — Sajnos az ipar még mindig nem tudja megfelelően követni a demográfiai hullám változásait. Az idén például a 31—34-es méretű modellekből van jóval kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Az érem másik oldala az eladatlan raktárkészlet. Nemrég még 4—5 éves cipőkből is volt az áruház raktárában. Ezek jó részét kedvezményes akciók keretében sikerült eladni. Jelenleg úgy 50 ezer forint értekben van eladatlan készlete az osztálynak. E divatjamúlt cipők közül néhány 40—50 forintos áron kapható. — Sokat töprengtem azon hogyan lehetne legalább a reklamációk terén előrelépni — ráncolja a homlokát Bökönyi László. — Olyan sok szolgáltatással foglalkozik a Nyírfa. Miért ne lehetne saját cipőjavító műhelyünk is? Egy nyugdíjas szakember napi négy órában kényelmesen elvégezhetné a reklamációs javításokat. Szerintem érdemes lenne megpróbálkozni ezzel. Házi Zsuzsa (VÉGE) SZÁZ PLUSZ ÖTVEN
