Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

1985. július 31.

3

A ■ ■## ■■

Az icfo mögött

S

ipos Géza bátyám, hetvenéves idős ember, háborút, fogságot, sokféle nyomorúságot, de földosztásos boldogulós örömet is megélt barátom kínált száraz kolbászt, bicskával vastagon szelt kenyeret, még a tavaly meghalt, asszonya készítette szalonnát. Abroszt is tett a kerti asztalra.

Géza bátyámnak semmi gondja a világgal. Tisztes nyugdíja van, bírja magát, a kert is hoz valamennyit. A porta is csak az aprójószággal lett szegényebb az asz- szony halála óta. Volt ő sok minden már a világban. Termelőszövetkezeti elnök, ingázó munkás, becsült szakember a megújult szövetkezetben, és idős korára, a kertjéért, udvaráért, a nevelt jószágért becsült gazdaember. Két diplomás fia, pedagógus lánya, unokái az ország három nagyvárosában szereznek nevet a Sipos családnak. £

Dohog az öregember. A maga sorsával aligha lehetne elégedetlen, de haragszik a falujára.

— Mi volt itt? Birtok körös-körül. Cseléd volt minden második ember. Akinek egy tehene volt, az a szomszéddal szövetkezett. Akinek egy se, az keservében napszámot vállalt, de nem hagyta szántatlan a földet. Aztán lettek a téeszek. Én nem tudom, mit mond a történelem, de az biztos, hogy az elsőket mindenütt szegény emberek csinálták. És nem is voltak azok rosszak. Azt hiszem Veres Péter írja, mert megvan jó néhány könyve nekem, hogy a cselédembernek valamikor majdhogynem dicsősége volt, ha lophatott az úrtól. Na, ez akkor megszűnt. Szegénytől 'a szegény nem lopott... Aztán egyesítették hol a falukat, hol a téeszeket, hol úgy, ahogy szerettük volna, hol másképpen. Parancsra, mert volt ilyen is. És akkor sok helyütt kiderült, mert így mondták az emberek, hogy a nagy té- eszben idegen volt már egymásnak az ember.

Beszélgetünk egy kicsit arról, hogy milyen házakat építenek manapság az emberek. Meg arról, hogy útért, veszekednek, hiszen kocsija van minden harmadik családnak.

— Jó téesz, rossz téesz? Azt nekem nem bizonyítja be senki, hogy egy-egy faluban rosszabb az ember. És mégis lett jó csoport, meg rossz is. Ugyanolyan földön se gazdálkodott egyformán az egyik, meg a másik. Akkor hát ki a hibás? A vezető, az elnök? Hát voltam elnök még én is, de az Isten essen bele, fele annyi hatalmam se volt, mint most a szomszéd kertjében lehet. Jött a járás, jött a fekete

Volga és mindenkinek igaza volt, csak nekünk nem. Azt mondják, most másképp van. Lehet, tudom is, de hát miféle ember az, aki most a leváltott vezetőkön veri el a port. Hát van itt a szomszédban olyan szövetkezet, ahol amióta az eszüket tudják, mindig veszteségesek voltak. Hát minek tűrte a járás, meg minek tűrte a magasabb hivatal? Ha én egy tehéntől nem fejek, ha ingyen eszi az abrakot, akkor nem tűröm meg az istállóban . ..

Kenyeret, kolbászt harapunk a házi pálinkára. A két szomszéd rendbe tett kertje magáért beszél. Nem az emberekből veszett el a szorgalom, hanem valamit másként rontottunk el.

— Tudja, mi a baj? Hát az, hogy a nagy földosztásos nekibuzdulás után, meg az első szövetkezetek után, de ezt ne írja, ha nem meri, sok helyütt elfogyasztották az emberekből a kedvet. Három 'rossz év elég egy szövetkezetnek ahhoz, hogy gyanakodni kezdjen az, aki benne van. Ha ő dolgozik és nincs rajta haszon, akkor persze hogy fontosabb lesz neki a maga földje, a maga kertje. Onnan a haszon, a szövetkezet meg csak a nyugdíjas évekhez kell. Ha egy falut valahol elrontottak, ha valahol visszaszoktatták az embereket a cselédsorsú lopáshoz, mert Veres Péter is ezt írja, akkor ember legyen a talpán az, aki ezen már változtatni tud.

M

esélem a történetet, idén megválasztott fiatal. új termelőszövetkezeti elnököknek. ök mondják, dühösen, vagy elviselhetetlenbe belecsendesedve, hogy annak az öregembernek bizony sok mindenben igaza van. A hagyományosan veszteséges termelőszövetkezeti községekben, és ez bizony egy tized- résznyit népgazdasági gond is, nem annyira a gazdálkodás feltételeivel vannak bajok, mint inkább azzal a szemlélettel, amit jó néhány éves rossz gyakorlat épített ki az emberekben. Az a szemlélet, ami a megélhetésben második helyre sorolta a munkahelyet, és ezt mesz- sze megelőzőn a tisztes munkáért biztos pénzt fizető háztájikat. Nem sajnálni, és nem csodálni, kell az új vezetőket. Nem csodát kell várni tőlük, hanem segíteni kell nekik. Valamiképpen úgy, ahogyan negyven évvel ezelőtt ezt az új világot elkezdtük, meg kell beszélnünk egy-egy falun belül is a valóban közös dolgainkat, öregemberes bölcsességgel, de fiatalos hittel, Lelkesedéssel, tiszta szenvedéllyel is.

Bartha Gábor

Téglagyárban

Az ÉTCSV fehérgyarmati téglagyár dolgozói már június 20-ra teljesítették első félévi tervüket. Az év eleji rendkívül hideg időben is sikeresen helytálltak a téglagyáriak, s változatlan létszámmal — túlteljesítették félévi tervüket. A többlettéglából 40 lakóházat lehetne felépíteni. A gyarmatiak nemcsak megyénket, de a szomszédos területeket is ellátták jó minőségű téglával.

Beruházások

határidőre

Ösztönző

bérezés

A nehézségekkel sikeresen megküzdve, reményen felül teljesítette első féléves tervét a Nyíregyházi Mezőgazdasági Építőipari Közös Vállalat. Nehezen indult az 1985- ös esztendő. Különösen nagy gondokat okozott a kemény tél, s emiatt csak többlet- energiával sikerült az építkezéseken a belső szerelőszakipari munkákat végezni. A MEZÉP dolgozói az első féléves tervet 40 millió helyett 46 millióra teljesítették.

A vállalat a szerződésekben megjelölt határidőkre minden létesítményt átadott. A tavalyihoz viszonyítva tovább javult a munka termelékenysége, s 4,4 százalékkal jobb, mint 1984 első felében volt. Ezt az eredményt jelentősen elősegítette, hogy minden építkezésükön alkalmazzák az egyösszegű utalványozási rendszert, amely azért ösztönöz jobb és pontosabb munkára, mert a dolgozók előre látják, hogy melyik munka elvégzéséért mennyit kapnak. Emellett célprémiumokkal is ösztönözték a munkásokat.

Fontos beruházások valósultak meg az első fél évben a MEZÉP révén. A vállalat kivitelezésében épült meg a gyulatanyai fajtakísérleti állomás főépülete, gabona- tároló Debrecenben és Haj- dúhadházon, Záhonyban a Szabolcs Cipőgyár üzemcsarnoka, szervizállomás Nyíregyházán, a nyíregyházi Ságvári Tsz-nek a tranzitraktára, s Tiszaszentmárton- ban megkezdték egy gabonatároló építését a tsz megrendelésére.

DIKTÁL A PIAC

Magasan a mérce

A nagykállói „textilesek“ állják a kihívást

Bosszankodik a raktáros:

— Visszaküldték néhány tollasdzsekinket a svájciak. A magyar gyártmányú húzózárak felmondták a szolgálatot. Nem is tudom, mi lesz a sorsa ezeknek a termékeknek — tárja szét karját. — Egy biztos: exportra nem kerülnek.

Sárga György üzemvezető szeretne fátylat vetni az egészre:

— Ne is beszéljünk többet róla. Felejtsük el. A tanulság belőle az, hogy a jövőben magyar gyártmányú cipzárakat nem szabad felhasználnunk, mert kihullik a fogazata. Amit a svájciak hoztak Ausztriából, az első osztályú volt.

Megfelelni

a bizalomnak

Kékesi Béláné, a főkönyvellő:

— Csak nem akarja megírni? Az elnökünk éppen szabadságon van. Ha elolvassa, „agyvérzést” kap.

Diktál a tőkés piac. Kemény feltételeket szabnak a partnerek. Állja a kihívást a kis Nagykállói Textilruházati Ipari Szövetkezet. Két év óta ez az egyetlen aprócska szeplő, amit gyorsan korrigáltak.

Varga Attiláné minőségi ellenőr, párttitkár fogadkozik:

— Hasonló nem történhet meg a jövőben. A nehezen, s kiváló munkáival kivívott bizalmat nem szabad kockáztatni egy pillanatra sem.

Sárga György, a szövetkezet tapasztalt üzemvezetője emlékezik:

— Három esztendeje vagyok ebben a beosztásban. Előtte 18 évig szalagvezető

voltam, korábban 12 évig rnelós. Tudom, honnan indultunk, milyen nehéz volt minden újat megszokni, de akartuk, s ezért jutottunk idáig. Az elmúlt 30 esztendő alatt nem változott olyan gyorsan a termékstruktúra, mint az utóbbi néhány esztendőben.

Gyártottak itt pufajkát, cejgnadrágökat, varrtak női kötényeket, s az első bérmunkát 1969-ben végezték francia exportra. Megismerték lassan a kállóiák igyekezetét a hollandok, később a svájciak is.

— Nem volt könnyű megszerezni a bizalmukat. A Hungarotex ajánlotta ki a termékeinket. Itt is járták a külföldiek nálunk — folytatja az üzemvezető.

Gondoskodni

a feltételekről

S az új iránt érzékeny, s az ésszerűen kockáztató elnök, Németh László pedig „vette a lapot”, amikor felajánlották a szövetkezetnek, hogy gyártsanak a svájciaknak tollas- dzsekiket. Tartottak először a terméktől, mert új volt, s

Varroda

Bújjon

Barokk

kamaraest

Nyírbélteken

A nyírbátori zenei napok rendezvénysorozatának első hangversenyére augusztus 6-án Nyírbélteken, a római katolikus műemlék templomban kerül sor este fél hétkor.

Közreműködik Gustav Schmahl és Herbert Kaliga, akik az NDK-ból érkeztek a nyírbátori zenei táborba. A műsorvezető Turcsányi Emil lesz. Jegyeket elővételben is válthatnak az érdeklődők a nyírbélteki művelődési házban.

Hűség

A

z ígért ötvenfilléres órabéremelésért egyik napról a másikra beadta felmondását a lakatos. Kikérte munkakönyvét és hétfőtől már az őt átcsábító cégnél dolgozott. Dolgozott három hónapig, ám akkor kapott az előzőnél egy még jobb ajánlatot. Most sem tétovázott. Leadta a szerszámokat, a munkaruhát, védő- felszerelést, átvette a munkakönyvét, és odébbállt. Volt munkatársai azóta szem' elől tévesztették. Vannak, akik úgy tudják, az új helyen sem melegedett meg igazán, s a magasabb munkabér reményében folytatja vándorút ját. Azt is elmondták a mi lakatosunkról, hogy nem tartozott a kimagasló tudású szakemberek közé, inkább csak jó szimata volt. Rögtön megérezte, melyik gyárban küzdenek munkaerőgondokkal, és a kialkudott magasabb bér reményében máris

besétált a szélesre tárt műhelykapun.

Történetünk nem mai keletű. A foglalkoztatás, a munkaerőhelyzet gondjait, feszültségeit ismerő, megoldásának útját-módját kereső szakértők a megmondhatói, hogy a munkahelyi „vándor^ madarak” kora lejárt. Akadnak persze ma is, akik a vastagabb boríték reményében könnyen hátuk mögött tudják az addigi gyárat, üzemet, szövetkezetei. Hűtlenségük nem járt eddig kockázattal. Kerestek és találtak üres munkapadokat, íróasztalokat. Időközben azonban megnőtt a kockázat. A profilmódosítások, vállalati átszervezések olyanokat is választás elé állítanak, akik addig nem is gondoltak munkahely-változtatásra. Szabolcs-Szatmárban növeli a gondokat, hogy a frissen végzett középiskolások, a nyolcadik után tovább nem

tanulók sem találnak köny- nyen munkát. Különösen az ipari munkahelyekben szűkölködő beregi falvak fiataljai közül kénytelenek sokan az ingázást választani.

Értékálló-e az átalakuló foglalkoztatási mechanizmusok időszakában a törzsgár- datagság, a több évtizedes hűség? A szemléletváltás elkerülhetetlen. Az egyénnek el kell fogadnia, hogy nem egy munkahelyhez, hanem az értékteremtő, a világpiacon kelendő terméket előállító munkához van joga, a vállalatvezetésnek pedig szintén új szemüvegen szabad csak néznie alkalmazottai teljesítményét. A hűség, a ragaszkodás azonban ezentúl is honorálandó érték. Akár olyan formában is, ahogy azt legutóbb a záhonyi .üzem- igazgatóság lakásgazdálkodásával kapcsolatban olvastuk. A vállalati kamatmentes építési kölcsön fejében a dolgozók vállalták: tíz-tizenöt évig nem változtatnak munkahelyet.

K. G.

Felnőtt melegítő, gyermek kerti nadrág, kis meleg dzseki, néhány slágercikk a baji Üj Élet Termelőszövetkezet varrodájának termékskálájából. A négy éve megalakított részleg az idén már 46 helyi asszonynak ad biztos munkát, a közös gazdaságnak 5 millió forint plusz termelési értéket.

Képünkön: a készárut Iski Jánosáé csomagolja, és látja el azonosító, minősítő cédulával.

magasra állították a mércét. Elmentek tapasztalatokat szerezni Nyírbátorba. Megnyugodtak, látták, ők is képesek erre. A szövetkezet megvásárolta a tollbefúvó gépet, kiváló minőségű toll beszerzéséről gondoskodtak. Megszereztek 10 darab Textyma gépet. A gépparkot bővítették nemrégiben két speciál géppel is. Talán a legjelentősebb változást mégis az új, tiszta, napfényes üzemcsarnok megépítése jelentette, ahol 1983 májusa óta egészséges munkafeltételeket teremtettek az alig kilencven dolgozó részére. Itt készülnek Svájcnak, Hollandiának a divatos tollasdzsekik, téliesített hosszú fér- íiballonók, amelyekből az idén összesen tízezer darabot gyártanak és szállítanak.

— Ha ezek a termékek szeptember 6-ra „lefutnak”, utána ismét sportdzsekiket készítünk lengyel és NDK- exportra — jegyzi meg Varga Attiláné.

— Négy szalagon dolgozunk. Az átállás egyik termékről a másikra kezdetben igen nehézkes volt. Most a hagyományos termékeknél

4—5 nap szükséges az első darabok szállításához. Ám a tőkés exportnál az átállás hosszabb: tíz napot is igénybe vett — tájékoztat az üzemvezető.

— A itíz nap elég sok volt

— jegyzi meg a párttitkár.

— A második nekifutásnál már ezt is csökkentettük 4— 5 napra. Ez függ a fazontól is, meg a dolgozók készségétől,

Jelentősen segítette az átállás lerövidítését a korszerűbb szervezés. Újabban a szabászat kisebb szériákat készít elő megmunkálásra, így kevesebb időt tölt el a szalagon a munkadarab. Nem unja meg a műveletet a munkásnő és folyamatosabb a termelés. Ezáltal javult a munkások keresete is.

Rugalmasan

alkalmazkodni

Sárga György is vásárait egy művattával bélelt ballont, amit beakasztott a szekrényébe. Emlékezni akar, amikor nyugdíjba megy.

— Büszke vagyak rá. Meg akarom őrizni, s megmutatni, hogy ezt mi gyártattuk.

Kicsi, rugalmas, a piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodó szövetkezet a nagy- ikállói. Évtizedek alatt rangot vívott ki magának. Ezt tanúsítja az iroda falán őrzött OKISZ-vándorzászló is.

— Szeretnénk megtartani. Igaz, hogy a piac igényes, olykor szeszélyes, de mi altjuk a kihívást, s igyekszünk mindenben megfelelni a magas minőségi követelményeknek — vonja meg iá mérleget Kékesi Béláné;

Farkas Kálmán

Kelet-Macyaronzác