Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-26 / 174. szám
1985. július 26. Kelet-Magyarország 3 A gyorsaság közügy Kombájn—cseréié a beruházások viszSZAFOGÁSÁT kórusban szidta a 'hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején minden vállalat és termelőszövetkezet, és ezen nem 'lelhet csodálkozni. A haszna megmutatkozik azóta albban, hogy helyre billent gazdaságunk, felszínre bukkant azonban néhány olyan előnye is, amelyre a rendelkezések hozói egyáltalán nem számítottak, ma mégis örülünk neki. Ilyen a kombájncsere akció, amely már az öt év előtti 'kezdetkor lendületesen indult és azóta sem vesztett erejéből. Meglévő szükségletre épült, amely azóta sem szűnt meg, mondják a Te- szöv szakemberei, akik kezdettől fogva ott bábáskodtak a kölcsönös segítség megszervezésénél és azóta is feladatoknak tekintik az ügyet. Ha már új kombájnra nem adhattak pénzt (ugyan ki adhatott volna akkor?), legalább a tanácsukat megfogadták a gazdaságók és nem eredménytelenül. Külön jól jött a szomszédos Csehszlovákia nagymihályi járásának kezdeményezése, és igen hamar összeálltak a párok. A legjobb partnerek talán a nyíregyházi Ságvári Tsz és a zemplénkopcsányi közös gazdaság azóta is, de ugyanezt mondhatja el magáról a balkányi és a mátészalkai termelőszövetkezet, amelyeknél már hagyománnyá vált a rövid fél évtized alatt az internacionálisnak számító segítség. Jelenleg is tucatnyi „idegen állampolgárságú” kombájn járja gabonatábláinkat. VALAMENNYI FELSOROLT OK HIÁNYA mellett is volna elegendő ok és lehetőség az együttműködés kialakítására. Elég a térképre ránézni, és látszik, hogy a megyén belül is vannak olyan távolságok, mint ide Szlovákia, ha pedig Hajdút, Békést, vagy Csongrádot keresi tekintetünk, még nagyobbakat kell utazni. Éppen ezért kijavíthatjuk saját magunkat és megállapíthatjuk, hogy a megyében eddig sem zárkóztak el a terme-, lőszövetkezetek az együttműködéstől. Az csak természetes, hogy a tiszavasvári három tsz egyikében sem állnak meg a komibáj nók, ameddig bármelyikben is egy száll búza avatatlan van. A lehetőség magát kínálja Nyírmada és Csaholc között is, lévén a búzának és a rozsnak eltérő az érési ideje. De hát kellett a mag, ami köré az egész mozgalom kikristályosodott, és ez a nyolcvanas év csapadékos időjárása volt, amikor a segítségnek érkezett száz kombájn nélkül nehezen- arattunk volna le. Leginkább életképesnek és legszélesebb körűnek végül is a megyék együttműködése bizonyult, ezen a nyáron is ötven kombájnunk kezdett aratni Hajdúban és Békésben akkor, ■amikor nálunk még tejes volt a szem. Adódna közbevetés, hogy Csongrádban miért nem? Ehhez elég annyit tudni, hogy amíg egy aratógép megjárja oda- vissza, lejár maga alól egy garnitúra gumit. Ezzel egyébként hozzá is értünk az egész dolog legfájdalmasabb pontjához, a szállítási költségekhez, amelyek nagyon borsosnak mondhatók. Marad tehát a szomszédolás, és abban is a kompenzációs üzlet, vagyis ki mennyit ad, annyit kér vissza — hektárban. Csak így lebet elkerülni azt a vitát is, hogy mennyibe kerüljön a kölcsönkombájn bérlete. Jelenleg ugyanis ez élénk -vita tárgyát képezi, annál is inkább, mert aki adja, az szeretne nyerni rajta, a'ki kéri, az pedig érthető módon minden árat drágáll. a szárítók Áteresztőképessége a másik olyan tényező, amely gátat szab a kombájnikapacitás teljes kihasználásának, és a kölcsönkombájnok nagyobb számú igénybevételének. Elég isimét csak a ti- szavasváriak példáját említeni: a Munka akár öt nap alatt is learatna, ha több gép járná a tábláit, de a nedves búzát nem tudják hová tenni. Végére hagytuk, pedig nagyon fontos, a szubjektív momentum: van még mit helyre tenni az emberek fejében is. Nem mindenki él •megfelelőképpen a lehetőséggel, még akkor sem, amikor már .szinte tálcán kínálják neki. Lehetne mondani, hogy ha önfejű, hát saját magának önfejű akárki, de nem így van, mert a népgazdaság érdeke, hogy minden szem búza fedél alá kerüljön idejében. Nincs tehát felmentés senkinek, vétkes hanyagság nem élni az együttműködés adta lehetőségekkel. Bármennyire „csak” mozgalom és akció jellege ván a dolognak, egy megyén belül egy kombájnparkban kell gondolkodni, azzal akilenc- száz körüli géppel, amelynek rövid egy hónap alatt százezer hektárt kell bejárnia mindennapi kenyerünkért. Egynek sem szabadna pihenőbe vonulnia, amíg biztonságban nincs az egész. Az aratás minél gyorsabb befejezése közügy, senki nem vonhatja ki magát alóla. Ésik Sándor Csomagolják a pudingport a kisvárdai fogyasztási szövetkezet édesipari üzemében. Ugyanitt az idén 230 tonna fagylaltport is készítenek: 14 féle ízesítésben. Az ízletes tejes gyümölcs- és tejfagylaltporok a Hajdú és Szabolcs megyei vendéglátóhelyek megrendelésére készülnek. (Elek Emil felvétele) Orvosok a vidéki kórházakban A nyíregyházi megyei kórház új, jól felszerelt urológiai osztályának kórtermében, (elek) Meghívott medikák Szabolcs-Szatmár megye 600 ezer lakosának egészségéről közel 10 ezer egészségügyi dolgozó gondoskodik. Kllencszázhat- vanegy az orvosi főállások száma, a megyéből 79 orvos hiányzik. A körzeti alapellátás igen jó, itt mindössze 10 betöltetlen állás van, a többi vidéki kórházakban. — Ezen a helyzeten mindenképpen javítani kívánunk, már ki is dolgoztuk a szükséges terveket — kezdi a beszélgetést dr. Csinády László megyei főorvos. Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a megyéből orvosi egyetemre jelentkező fiatalok hozzánk jöjjenek dolgozni. Megnyerni a pályakezdőket — Törekszünk arra is, hogy olyan ösztöndíj- és munka- feltételeket teremtsünk, amelyek más megyéből is idecsalogatják a pályakezdőket. Az ösztöndíjrendszerben ez év szeptemberétől új formát vezettünk be. Ezentúl kifejezetten vidéki kórházakba adunk ösztöndíjat! A módosítás nagyon időszerű volt. Bizonyítékul egy adat: a megyében 31 pályakezdő áll munkába szeptemberben, és közülük csak hét megy vidékre! ház-rendelőintézeti egység. Ennek a szakmai hasznát nem kell ecsetelni — mondja dr. Ráday János, a kórház igazgatója. Amikor 1963- ban beindultunk, nagyjából egyidős volt az orvosi gárda. Ebből az következett, hogy szinte egyszerre mentek nyugdíjba is, néhányan sajnos betegség miatt a tervezettnél korábban. Most kellett pótolnunk- az orvos vezetőket. A két évvel ezelőtti nehéz helyzet mára megoldódott. Beosztott orvos is jóval kevesebb volt a szükségesnél. Főként a belgyógyászaton és a gyermek- gyógyászaton alakult ki emiatt korábban tarthatatlan helyzet. — Persze nem kizárólag az öregedés okoz hiányt. A nyugdíjba vonulók helyett nehéz fiatalokat szerezni. Lakást mindenkinek tudunk adni — ebben a helyi vezetők maximálisan támogatnak bennünket, — de a lakás egymagában ma már nem olyan vonzerő. Magasabb alapfizetést adunk, mint például a megyei kórházban. Nálunk a bérpolitika az orvosokért van. Minden pályakezdőnek tudunk mellékállást biztosítani, ha igényli — de jobb az lenne, ha az alapfizetésből is meg tudnának élni. — Folytathatom azzal, hogy az orvostudomány naprakész ismereteket követel. A szakmai fejlődés pedig itt csak nagyobb áldozatok árán oldható meg. Ha valakinek tudományos tevékenységhez van kedve, nálunk is talál lehetőségeket. A mátészalkai kórházzal közösen tudományos bizottságunk van. Jól felszerelt könyvtárunkban szakkönyvek, folyóiratok állnak ' rendelkezésre. Országos, sőt nemzetközi kongresszusra is eljutott már fehérgyarmati orvos előadással. — Az utóbbi időben a műszerezettség terén is jelentős sikereket érjünk el. Kétágyas kardiológiai szubintenzív őrzőt szereltünk fel a nyíregyházi 1-es belgyógyászat segítségével, nővérhívó berendezésünk van, s másfél millió forintatal kezdtük a röntgenosztály felszerelését. Korszerűsítjük a labor- és a koraszülött osztályt. Szeretnénk egy ultrahang vizsgáló műszert. A szakemberképzést már megkezdtük, hogy egy percig se álljon a gép, ha végre megérkezik. Erkölcsi megbecsülés Csak dicsérni lehet a helyi egészségügyi vezetés törekvését. Megfelelő anyagiakkal az ország valamennyi megyéjében várják az orvosokat. Ebben tehát nem köny- nyű kiválni, többet nyújtani, külső segítség pedig egyre kevesebb várható. A már eddig elért sikerek további megoldásokra ösztönöznek. Igen szimpatikus a személyre szóló kádermunka bevezetése, hiszen az orvos vezetőkön sok múlik. Nem mindig az anyagiak számítanak. A pályakezdők megszerzésén túl az is cél, hogy a már itt lévők se hagyják el a megyét. Már pedig, ha egy orvost megbecsülnek, rá komoly feladatokat bíznak, nem igen keres magának az ország más pontján munkahelyet. Kovács Éva ■■ Üzenet H a van kedves mesefigurája a televíziónak, — van bizony nem is egy — akkor előkelő helyen áll közöttük Süsü, a jámbor sárkány. Süsü, aki mindig segít, aki mindig jót akar. Ablakom Mátészalkán a művelődési ház udvarára néz. Olvasótábort működtet itt most, könnyíteni a nyári szünidő gondjain, a ház. Vagy negyven kisgyerek jár naponta játszik, énekel, bábot készít, úszni tanul, mesét hallgat, olvas és tölt el napi 8—10 órát jókedvűen. No az egyik napi program, tízéves korig ez nagyszerű, a sárkánykészítés volt. Pedagógus szakemberek segítették őket, egymáshoz illeszkedtek a pálcikák, zizegtek a papírok, fogyott a ragasztó, és amikor elkészült sok-sok sárkány, akkor már csak repíteni kellett volna őket. Tekeredhe- tett volna a madzag, de miféle sárkány az, amin nincs semmiféle rajz, semmiféle ábra. Lehetett hát rajzolni is ördögtől a mesefigurákig, pávaszemtől a népművészetig, de elkészült egy külön sárkány, a legnagyobb és a legszebb, az egyik legna- gyobb, de biztosan a legszebb, amire a gyerekek, egyetlen mondatot írtak: „Békét a világnak V* És ugrálás gyerekbetűkkel felrótták még a vékony papírra a kék levegő égnek és minden embernek, több nyelven is, az üzenetüket: Pax .. mir . .., béke . . . Jókedve volt a szélnek, felrepült a sárkány. Pergett a madzagorsó, egyre magasabban szállt az üzenet. Aztán a gyerekek elvágták azt a madzagot, hogy szálljon a sárkány valahova messze. 'Találják meg valahol idegen gyerekek, magyarok, vagy nem magyarok, de közös nyelven örülök, akik még ha elolvasni nem is tudják, akkor is megértik az üzenetet. Az üzenetet, amit Süsü vitt, ez a jóindulatú, embert szerető, kicsin is óriási sárkány. A tábor hivatalos programjában nem olvastam erről. Ez a nevelők nagyon szép vállalkozása volt. Egy bizonyos: aznap este minden jobb gyerek erről a messzire küldött üzenetről mesélt. Bartha Gábor Tv-jegyzet Ízelítő egy könyvből — Azt sem engedjük el a megyéből, aki mindenképpen Nyíregyházán akar maradni. A megyei kórháznál szeptembertől 15 fő számára úgynevezett központi orvosgyakornoki állást szerveztünk, hogy az időközben megüresedő állásokat folyamatosan be tudjuk tölteni. — A vidéki kórházak általában magasabb fizetést ajánlanak az orvosoknak, remélve, hogy ezért náluk vállalnak munkát. Mégsem elegendő ösztönző ez, mert az anyagiakon túl olyan szakmai' színvonalat kell kialakítanunk, olyan vezető orvosokat kell kiképeznünk és megnyernünk magunknak, akikért a fiatalok elmennek például Kisvárdára vagy Mátészalkára. Hogy a vidéki kórházak színvonalát megismertessük, a megyei kórházban gyakorlati idejüket töltő medikusokat, medikákat egy hétre rendszeresen elvisszük ezekbe a kórházakba. Gyakran okoztunk már ily módon az idelátogatóknak kellemes meglepetéseket. Anyagi lehetőségek, szakmai fejlődés A vidéki kórházak egyike — a fehérgyarmati. — Nálunk az indulástól kezdve megvalósult a kórAki a Kék fény helyett a 2-es műsort nézte csütörtökön este, valószínű kedvet kapott Ördögh Szilveszter „Bizony nem haltok meg” című könyvének elolvasásához, amiből egy ötven- perces ízelítőt kaptunk. Különösen Bencze Ferenc és Komlós Juci temetőjelenete fogta meg a nézőt. Az idős parasztemberek magánya, halálra készülődése és egyben az emberi léthez való ragaszkodás csöndes feszültsége adta, a jelenet értékét. A tévéfeldolgozás második része a régi beidegződések nehezen, vagy egyáltalán nem oldódó görcseit ábrázolta Horváth Sándor és Törőcsik Mari közreműködésével. A rendező Iván Pál — a történet hangulatának megfelelően — színes és fekete-fehér technikával dolgozott, ami meglehetősen szokatlan volt. Amikor a színes készülékeken a színek elmentek, talán sokan elkezdték csavargatni a gombokat, ugyanis nem mindenki olvassa a Rádió és Tv újságot, vagy aki olvassa, nem biztos, hogy minden „apró- betűs” ismertető részt is elolvas. Nem éreztük, hogy hangulati, tartalmi pluszt adott volna a színes és fekete-fehér képek váltogatása. Császárok Kellemes meglepetéssel szolgált a Császárok című tévémusical, melyet Békés József írt, a zenét Heilig Gábor szerezte, a dalszövegeket Horváth Attila írta, rendezte Kazán István. Szellemes, épkézláb történet, jó zene, koreográfia, pergő ritmus jellemezte az előadást. Kár, hogy az erkölcsi-lelkiismereti mondandó miatt már-már drámává változtatták a történet végét. Egy-két visszaköszönő motívum is akadt, amit el lehetett volna' kerülni — mint a jólmenő feltaláló,' akit elhagy a szerelme a frissen megismert fiatalember miatt. Mindezekkel együtt szórakoztató műsort láttunk. Kiderült, a mai élet vágyaiból, konfliktusaiból is lehet korszerű zenés játékot alkotni, ha van egy egymás keze alá dolgozó team, akik nem feledik, hogy a tévé képernyőjén megjelenő musical nem azonos egy szimpla színházi előadás közvetítésével. A Császárok valószínű elnyerték a nézők tetszését . . . P. G. _____________y
