Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. július 25. Kommentár Olaj a tűzre Tüntetések, összecsapások, halottak. Ezek a leggyakrabban előforduló szavak a hír- ügynökségi jelentésekben, amelyeket az elmúlt évek során Dél-Afrikából kelteztek a tudósítók. A szükségállapot múlt szombati bevezetése az ország területének nagy részén csak olaj volt a tűzre, azóta még sűrűbben érkeznek a hírek a fekete lakosság megmozdulásairól. A tüntetőkre leadott sortü- zek nyomán magasra csap a felháborodás lángja a Délafrikai Köztársaságon belül és kívül is. A csaknem ötszáz polgárjogi aktivista letartóztatása, a tíznél több haláleset, és az ismétlődő csatajelenetek a nagyvárosok utcáin azt tanúsítják, hogy a fajüldöző rezsim végveszélyben érzi magát, a végső eszközöket alkalmazza a lakosság ellen. Hogy is szól a forradalmi helyzet klasszikus meghatározása? Amikor az uralkodó osztályok már nem tudnak a régi módon kormányozni, és az elnyomottak nem akarnak a régi módon élni ... Mindez nem jelenti azt, hogy utolsó szakaszához, a nyílt, fegyveres felkeléshez érkezett volna a fekete többség harca az apartheid ellen. Az ANC, az őslakosok legtekintélyesebb szervezete ugyan vállalta az egyenlőtlen küzdelemnek ezt a formáját is, most még azonban nincsenek meg az igazi sike-. rekhez szükséges feltételek. A rezsim rendőrsége, hadserege — nem utolsósorban a maga oldalára csábított feketék segítségével — még nagyon erős, kézben tartja a hatalmi pozíciókat. A folyamatos külső támogatás — az Egyesült Államok hivatalosan bejelentette, hogy tartja magát eddigi „semleges” politikájához — lehetővé teszi a dél-afrikai gazdaság felszínen tartását, s egyben az erőforrások összpontosítását az elnyomó intézkedések érvényesítéséhez. A nemzetközi közvélemény azonban óriási nyomást gyakorol a pretoriai kormányra éppúgy, mint az azt támogató politikai és üzleti körökre. Elképzelhető, hogy a fehér uralom gazdasági oszlopait mentendő, Botha miniszterelnök előbb-utóbb néhány kérdésben mégis visz- szakozásra kényszerül. A mostani lázongások hozzájárulhatnak e folyamat gyorsításához. Bizonyos, hogy amíg a fajüldöző rendszer alapjai nem változnak, a feszültség is megmarad, hiszen a fehéreknél lényegesen rosszabb körülmények között élő feketék, akiket tartós jogfosztottság sújt saját szülőföldjükön, nem tűrhetik szó nélkül kiszolgáltatott helyzetük konzerválását. Ünnepélyesen búcsúztatták a XII. VIT magyar küldötteit (Folytatás az 1. oldalról) Arra törekszünk, hogy a határok összekössenek bennünket, és ne szétválasszanak, hogy azok, akik a határokat az emberek, népek elválasztására használják, felismerjék: az emberiséget sokkal nagyobb erő köti ösz- sze. Ez pedig a közös törekvés a békére és a szabadságra. Közöttünk van az első magyar űrhajós is, aki részese volt a világűrbe mindig eljutni vágyó emberiség e sikerének. Tudnunk kell azonban azt is: vannak, akik arra törekszenek, hogy pusztító fegyverrendszereket helyezzenek ki a világűrbe, fenyegetve a szocialista országokat, akik a társadalmi haladásért harcolnak. Megvan tehát a programunk: a béke, a haladás szolgálatának egyszersmind az ezzel szemben álló jelenségek elutasításának programja. Ezzel a küldetéssel indultok Moszkvába: mondjátok el törekvéseinket a különböző népek fiainak. A világifjúsági találkozón — tapasztalatból mondhatom — a vendéglátó ország fiataljai és a vendégek között mindig személyes, bensőséges kapcsolatok szövődnek- Ha erre gondolok, óhatatlan az emlékezés. Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1957-ben is itt. álltunk, készülve arra, hogy Moszkvába utazunk a VIT- re. Egyszerre éreztünk aggodalmat és örömteli várakozást. Aggodalmat azért, mert mögöttünk volt a néphata- lom elleni ellenforradalmi támadás. S az ország legjobbjai küzdöttek azért, hogy rend legyen, hogy folytathassuk szeretett hazánk, a szocialista Magyarország építését. Nem tudtuk: hogyan fogadnak majd bennünket a haladó ifjúság képviselői, hiszen a magyar események kárt okoztak a haladó világmozgalomnak. De reméltük: megértéssel, szolidaritással fogadnak minket. S várakozásunk igazolódott: Moszkva keblére ölelte a magyar delegációt. Az első pillanattól kezdve otthon éreztük magunkat, éreztük a szeretteljes figyelmet, a gondoskodást és a rendkívüli érdeklődést. Ma ugyanannak a Magyar Népköztársaságnak a gyermekeiként utaztok a Világifjúsági és Diáktalálkozóra, mégsem ugyanazt az országot képviselitek. Az elmúlt 28 év alatt nagy tetteket hajtottunk végre. Megteremtettük a szocialista magyar mezőgazdaságot, új kezdeményezéseket tettünk az iparban, szocialista demokráciánk eredményei világszerte érdeklődést váltanak ki. Ma Európa joggal tekinthet erre a kis országra úgy, mint amely stabilitásával és aktív kezdeményezéseivel hozzájárul az európai problémák megoldásához, így a világbéke erősítéséhez is. Ma tekintélye van a Magyar Népköz- társaságnak, elismerés övezi a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját. Nemzetközi érdeklődés kíséri: hogyan lépünk tovább, mert barátaink biztosak abban, hogy a társadalmi fejlődés élvonalában kívánunk haladni. örömteli várakozással utazhattok tehát Moszkvába. Bizonyára most is rengeteg kérdésre, jóleső, újabb tettekre serkentő érdeklődés megnyilvánulásaira kell majd válaszolnotok. Meggyőződésem. hogy a szovjet fiatalokkal és más népek fiaival találkozva helytálltok majd, s tovább növelitek a Magyar Népköztársaság tekintélyét, az irántunk megnyilvánuló érdeklődést és baráti érzéseket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében, társadalmunk nevében ezekkel a gondolatokkal bocsátunk útra benneteket. Jó utat, tisztességes helytállást, sok élményt és szerencsés hazatérést kívánunk. A Központi Bizottság titkárának szavait követően a küldöttség tagjai ünnepélyesen fogadalmat tettek: a fesztiválmozgalom eszméihez. Az ünnepség záró akkordjaként a Magyar Állami Operaház gyermekkórusának dadát hallhatták a résztvevők, majd úttörők köszöntötték virággal a delegáció tagjait. A küldöttség a DlVSZ-indulót énekelve vonult el a Kossuth térről. A XII. Világifjúsági és Diáiktalálkozón részt vevő magyar fiatalok szerdán este á Keleti pályaudvarról elutaztak Moszkvába. Indiai áradások Több mint száz ember vesztette már életét India északi részén a monszunesők okozta áradások következtében — jelentette szerdán a PTI indiai hírügynökség. Nagy többségük Pandzsáb, Himacsal Prades, Dzsammu és Kasmír államokban esett áldozatul, a természeti csapásnak. A hadsereg alakulatai emberek ezreit mentik ki az elárasztott településekről, élelmiszert juttatnak és orvosi segítséget visznejt a körülzárt térségekbe. Barátok, rokonok — Suomiban (2.) SZTRÁJK JERUZSÁLEMBEN Sztrájk kezdődött szerdán Jeruzsálem arab szektorában, tiltakozásul Tel Aviv arab- ellenes megkülönböztető politikája ellen. Kelet-Jeruzsá- lemben zárva maradtak az üzletek, a postahivatalok, szünetelnek a helyi közszolgáltatások és az autóbusz- forgalom. Az egészségügyi minisztérium előtt tüntető felvonulást rendeztek, követelve egy korábban bezárt, a lakosságnak csaknem ingyenes orvosi ellátást biztosító kórház megnyitását. A hatóságok katonai egységeket is bevetettek a tüntetés szétverésére. IZRAEL — SÍITA FOGLYOK Izrael szerdán szabadon bocsátott további száz foglyot, főként siíta muzulmánokat — három héttel azután, hogy kiszabadultak az elrabolt amerikai TWA repülőgép utasai. A foglyokat az izraeli Atlit börtönből autóbusszal indították útnak Libanonba. Hivatalos források szerint további szabadon bocsátásokra is sor kerül — „a dél- libanoni helyzet alakulásától függően”. Ugyanakkor izraeli részről újólag elutasították azt a feltételezést, hogy fogolycseréről lenne szó, amiről a siíta géprablók állapodtak volna meg Izraellel és az Egyesült Államokkal. PERESZ MINŐSÍTETTE A BÉKÉTÁRGYALÁSOK KÜLDÖTTEIT Simon Peresz izraeli miniszterelnök csak két palesztin személyiséget minősített elfogadhatónak abból a hétből, akik tagjai lennének a közös Jordániái—palesztin küldöttségnek a tervezett előzetes béketárgyalásokon. Mindkét személy a megszállt területekről való. Az izraeli kormányfő szerdán fogadta Fajez Abu Rah- meh palesztin ügyvédet, az egyik „elfogadhatónak” ítélt küldöttet és rövid megbeszélést folytatott vele. A KEMÉV Munkásellátó Szálloda- Vendéglátó és Szolgáltató Leányvállalata pályázatot hirdet a Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. sz. alatt üzemelő éttermében ÜZLETVEZETŐI MUNKAKÖRBE. Betöltésének időpontja: 1985. szeptember 1. ÜZLETVEZETŐ-HELYETTESI MUNKAKÖRBE. Betöltésének időpontja: 1985. augusztus 15. A munkakörök betöltésének feltételei: — szakirányú középfokú végzettség, ötéves gyakorlat. Fizetés: megegyezés szerint. A pályázatot 1985. július 30-ig kérjük benyújtani a vállalat értékesítési csoportjának. Cím: 4401 Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. sz. (1253) Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat építőipari szakmunkások — és fiatal pályakezdő szakemberek — jelentkezését is várja. — ács, kőműves, hideg-meleg- burkoló, víz-gáz-fűtésszerelő, villanyszerelő, bádogos, szigetelő és vasbetonszerelő szakmunkás munkakörökben. A pályakezdő fiatal, ha vállalatunk kollektívájába beilleszkedik úgy a próbaidő után személyenként egyszeri alkalommal 5000,— Ft-os pályakezdői segélyben részesítjük. A pályakezdői segély feltételeként kétéves vállalati munka- szerződést határozunk meg. A vállalatunknál 6 hónap eltöltése után az induló külföldi munkákra kiutazási lehetőséget biztosítunk. Dolgozóink szállítását vállalati járatokkal biztosítjuk. A teljesítménytől függő jó munkatársunknak. kereseti lehetőséggel várjuk A Finlandia-palota Helsinki szelleme Minden negyedévben az elért nyereség arányában dolgozóink nyereségprémiumban részesíthetőkJelentkezés: KEMÉV munkaerő-gazdálkodási csoport. Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. II. emelet. (1170) A finn főváros neve jelkép sok európai számára. Jelkép számunkra, magyarok Számára is. A nemzetközi enyhülés jelképe, legszebb reményeink megtestesítője. Augusztus első napján lesz tíz éve, hogy földrészünkről 33 ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírásukkal itt szentesítették az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Július elején a VII. finn —magyar barátsági hét finneknek és magyaroknak lehetőséget nyújtott arra, hogy közös példájukkal bizonyítsák: elkötelezett hívei az európai biztonsági és együttműködési folyamatnak. Ezen a héten szinte nem múlt el nap, óra, "hogy ne került volna szóba a béke, az enyhülés ügye, hiszen mindannyian tudtuk, tudjuk, ez barátságunk, együttműködésünk legfőbb feltétele. Dr. Eeva Kuus- koski-Vikatmaa finn egészségügyi miniszter a barátsági hét záróünnepségén elmondta, hogy előzőleg Budapesten részt vett a nukleáris háború megelőzéséért küzdő orvosok kongresszusán. Mint mondta, az a tény is, hogy ennek a tanácskozásnak a magyar főváros volt a színhelye, jól tükrözi azt az elismerést, amelyet a Magyar Népköz- társaság vívott ki külpolitikájával. A magyar küldöttség vezetője azt hangsúlyozta, hogy számunkra, magyarok számára Helsinki nem csupán barátaink országának fővárosa, hanem a béke fővárosa is. „Mindenkit arra buzdítanék, hogy ezután is munkálkodjék ezért a barátságért, közös érdekeinket, közös céljainkat, a béke ügyét, az emberiség legnemesebb törekvéseit szolgáljuk ezzel” — mondotta Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Ezek után talán mondani sem kell már, a barátsági hét 250 magyar résztvevője számára Helsinkiben természetes volt, hogy megnézze a Finlandia-palotát, a ;örténelmi jelentőségű európai biztonsági és együttműködési értekezlet színhelyét. A helyszínen láthattuk, tapasztalhattuk, hogy a finnek milyen nagy igyekezettel készülnek a tizedik évforduló méltó megünneplésére. Páavo Váyry- íen finn külügyminiszterrel a barátsági hét ötödik napján sikerült találkoznom. Alig tért vissza szabadságáról, sok tennivaló várta ;ehát, mégis szemmel lát- íatóan szívesen szakított dőt erre az interjúra. — Hogyan értékeli a helsinki záróokmány aláírása óta eltelt tíz évet? — A helsinki záróok- nány aláírása óta eltelt ;íz esztendő a nemzetközi jolitikában problémákkal ;erhes időszak volt. Éppen lyen körülmények között lomborodik ki az európai siztonsági és együttműkö- lési folyamat jelentősége. Megalapozottan állíthatjuk, íogy az európai biztonsági :s együttműködési értekez- et nélkül a kapcsolattartás Nyugat és Kelet között még íehezebb, az általános helyset még rosszabb lett vol- la. Az európai biztonsági ;s együttműködési értekezlet az elmúlt években széPaavo Väyrynea külügyminiszter les körű együttműködési kereteket kínált, amelyeket aktívan ki is használtak. — Véleménye szerint a szovjet—amerikai viszony miként befolyásolja az európai biztonsági és együttműködési folyamatot? Milyen szerepet játszhatnak a kis országok ennek a folyamatnak az elő- revitelében? — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatai alakulásának közvetlen hatása van az európai biztonsági és együttműködési folyamatra. Ez a folyamat nem légüres térben létezik. Az enyhülés idején átélt csúcspontok és hullámvölgyek ennek kézzelfogható példái. A vezető nagyhatalmak azonban soha, egyetlen fázisban sem akarták elutasítani az európai biztonsági és együttműködési folyamatot, és a záróokmány minden részterületét felölelő utófolyamat szakértői konferenciájával és ajánlásaival élő bizonyítéka a részt vevő államok akaratának, hogy elősegítsék az európai biztonság és együttműködés megvalósulását. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat lehetővé teszi, hogy a kis országok a nagyobbakkal azonos feltételek között fejtsék ki nézeteiket. Az elmúlt tíz év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő kis államoknak központi és jelentős feladata, szerepe van földrészünk biztonságának és együttműködésének fejlesztésében. — Mit vár Finnország a július végén, augusztus elején Helsinkiben tartandó ünnepi tanácskozástól? — Az ünnepi ülés megtartásáról 1983-ban a madridi értekezleten döntött az európai biztonsági és együttműködési folyamat 35 résztvevője. Ez a döntés konkrét bizonyítéka annak a jelentőségnek, amelyet az érdekelt államok a záróokmánynak tulajdonítanak, célul tűzve ki rende.kezései teljes megvalósítását. Azt várjuk, hogy az ünnepi megemlékezés elősegíti e célkitűzés elérését. Finnország biztonsága és jóléte szorosan kötődik egész Európa biztonságához és az európai államok együttműködési készségéhez. — Köszönöm az interjút. K. M. Vége
