Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-25 / 173. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. július 25. Kommentár Olaj a tűzre Tüntetések, összecsapások, halottak. Ezek a leggyakrab­ban előforduló szavak a hír- ügynökségi jelentésekben, amelyeket az elmúlt évek so­rán Dél-Afrikából kelteztek a tudósítók. A szükségálla­pot múlt szombati bevezetése az ország területének nagy részén csak olaj volt a tűzre, azóta még sűrűbben érkez­nek a hírek a fekete lakosság megmozdulásairól. A tüntetőkre leadott sortü- zek nyomán magasra csap a felháborodás lángja a Dél­afrikai Köztársaságon belül és kívül is. A csaknem öt­száz polgárjogi aktivista le­tartóztatása, a tíznél több ha­láleset, és az ismétlődő csa­tajelenetek a nagyvárosok utcáin azt tanúsítják, hogy a fajüldöző rezsim végveszély­ben érzi magát, a végső esz­közöket alkalmazza a lakos­ság ellen. Hogy is szól a for­radalmi helyzet klasszikus meghatározása? Amikor az uralkodó osztályok már nem tudnak a régi módon kor­mányozni, és az elnyomottak nem akarnak a régi módon élni ... Mindez nem jelenti azt, hogy utolsó szakaszához, a nyílt, fegyveres felkeléshez érkezett volna a fekete több­ség harca az apartheid ellen. Az ANC, az őslakosok leg­tekintélyesebb szervezete ugyan vállalta az egyenlőt­len küzdelemnek ezt a for­máját is, most még azonban nincsenek meg az igazi sike-. rekhez szükséges feltételek. A rezsim rendőrsége, hadse­rege — nem utolsósorban a maga oldalára csábított fe­keték segítségével — még nagyon erős, kézben tartja a hatalmi pozíciókat. A folya­matos külső támogatás — az Egyesült Államok hivatalo­san bejelentette, hogy tartja magát eddigi „semleges” po­litikájához — lehetővé teszi a dél-afrikai gazdaság fel­színen tartását, s egyben az erőforrások összpontosítását az elnyomó intézkedések ér­vényesítéséhez. A nemzetközi közvélemény azonban óriási nyomást gya­korol a pretoriai kormányra éppúgy, mint az azt támo­gató politikai és üzleti körök­re. Elképzelhető, hogy a fe­hér uralom gazdasági oszlo­pait mentendő, Botha mi­niszterelnök előbb-utóbb né­hány kérdésben mégis visz- szakozásra kényszerül. A mostani lázongások hozzájá­rulhatnak e folyamat gyorsí­tásához. Bizonyos, hogy amíg a faj­üldöző rendszer alapjai nem változnak, a feszültség is megmarad, hiszen a fehérek­nél lényegesen rosszabb kö­rülmények között élő feke­ték, akiket tartós jogfosztott­ság sújt saját szülőföldjükön, nem tűrhetik szó nélkül ki­szolgáltatott helyzetük kon­zerválását. Ünnepélyesen búcsúztatták a XII. VIT magyar küldötteit (Folytatás az 1. oldalról) Arra törekszünk, hogy a határok összekössenek ben­nünket, és ne szétválassza­nak, hogy azok, akik a hatá­rokat az emberek, népek el­választására használják, fel­ismerjék: az emberiséget sokkal nagyobb erő köti ösz- sze. Ez pedig a közös törek­vés a békére és a szabadság­ra. Közöttünk van az első ma­gyar űrhajós is, aki részese volt a világűrbe mindig el­jutni vágyó emberiség e si­kerének. Tudnunk kell azon­ban azt is: vannak, akik ar­ra törekszenek, hogy pusztí­tó fegyverrendszereket he­lyezzenek ki a világűrbe, fe­nyegetve a szocialista orszá­gokat, akik a társadalmi ha­ladásért harcolnak. Megvan tehát a progra­munk: a béke, a haladás szolgálatának egyszersmind az ezzel szemben álló jelen­ségek elutasításának prog­ramja. Ezzel a küldetéssel indultok Moszkvába: mond­játok el törekvéseinket a kü­lönböző népek fiainak. A világifjúsági találkozón — tapasztalatból mondhatom — a vendéglátó ország fia­taljai és a vendégek között mindig személyes, bensősé­ges kapcsolatok szövődnek- Ha erre gondolok, óhatatlan az emlékezés. Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1957-ben is itt. álltunk, készülve arra, hogy Moszkvába utazunk a VIT- re. Egyszerre éreztünk aggo­dalmat és örömteli várako­zást. Aggodalmat azért, mert mögöttünk volt a néphata- lom elleni ellenforradal­mi támadás. S az ország leg­jobbjai küzdöttek azért, hogy rend legyen, hogy folytathas­suk szeretett hazánk, a szo­cialista Magyarország építé­sét. Nem tudtuk: hogyan fo­gadnak majd bennünket a haladó ifjúság képviselői, hi­szen a magyar események kárt okoztak a haladó világ­mozgalomnak. De reméltük: megértéssel, szolidaritással fogadnak min­ket. S várakozásunk igazoló­dott: Moszkva keblére ölel­te a magyar delegációt. Az első pillanattól kezdve otthon éreztük magunkat, éreztük a szeretteljes figyelmet, a gon­doskodást és a rendkívüli ér­deklődést. Ma ugyanannak a Magyar Népköztársaságnak a gyer­mekeiként utaztok a Világ­ifjúsági és Diáktalálkozóra, mégsem ugyanazt az orszá­got képviselitek. Az elmúlt 28 év alatt nagy tetteket haj­tottunk végre. Megteremtet­tük a szocialista magyar me­zőgazdaságot, új kezdemé­nyezéseket tettünk az ipar­ban, szocialista demokráci­ánk eredményei világszerte érdeklődést váltanak ki. Ma Európa joggal tekinthet er­re a kis országra úgy, mint amely stabilitásával és aktív kezdeményezéseivel hozzájá­rul az európai problémák megoldásához, így a világbé­ke erősítéséhez is. Ma tekin­télye van a Magyar Népköz- társaságnak, elismerés övezi a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikáját. Nemzet­közi érdeklődés kíséri: ho­gyan lépünk tovább, mert barátaink biztosak abban, hogy a társadalmi fejlődés élvonalában kívánunk halad­ni. örömteli várakozással utaz­hattok tehát Moszkvába. Bi­zonyára most is rengeteg kérdésre, jóleső, újabb tet­tekre serkentő érdeklődés megnyilvánulásaira kell majd válaszolnotok. Meggyő­ződésem. hogy a szovjet fia­talokkal és más népek fiai­val találkozva helytálltok majd, s tovább növelitek a Magyar Népköztársaság te­kintélyét, az irántunk meg­nyilvánuló érdeklődést és ba­ráti érzéseket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében, társadalmunk nevé­ben ezekkel a gondolatokkal bocsátunk útra benneteket. Jó utat, tisztességes helytál­lást, sok élményt és szeren­csés hazatérést kívánunk. A Központi Bizottság tit­kárának szavait követően a küldöttség tagjai ünnepélye­sen fogadalmat tettek: a fesztiválmozgalom eszméihez. Az ünnepség záró akkord­jaként a Magyar Állami Ope­raház gyermekkórusának da­dát hallhatták a résztvevők, majd úttörők köszöntötték vi­rággal a delegáció tagjait. A küldöttség a DlVSZ-indulót énekelve vonult el a Kossuth térről. A XII. Világifjúsági és Diáiktalálkozón részt vevő magyar fiatalok szerdán este á Keleti pályaudvarról el­utaztak Moszkvába. Indiai áradások Több mint száz ember vesztette már életét India északi részén a monszunesők okozta áradások következté­ben — jelentette szerdán a PTI indiai hírügynökség. Nagy többségük Pandzsáb, Himacsal Prades, Dzsammu és Kasmír államokban esett áldozatul, a természeti csa­pásnak. A hadsereg alakula­tai emberek ezreit mentik ki az elárasztott településekről, élelmiszert juttatnak és or­vosi segítséget visznejt a kö­rülzárt térségekbe. Barátok, rokonok — Suomiban (2.) SZTRÁJK JERUZSÁLEMBEN Sztrájk kezdődött szerdán Jeruzsálem arab szektorában, tiltakozásul Tel Aviv arab- ellenes megkülönböztető po­litikája ellen. Kelet-Jeruzsá- lemben zárva maradtak az üzletek, a postahivatalok, szünetelnek a helyi közszol­gáltatások és az autóbusz- forgalom. Az egészségügyi minisztérium előtt tüntető felvonulást rendeztek, köve­telve egy korábban bezárt, a lakosságnak csaknem ingye­nes orvosi ellátást biztosító kórház megnyitását. A ható­ságok katonai egységeket is bevetettek a tüntetés szétve­résére. IZRAEL — SÍITA FOGLYOK Izrael szerdán szabadon bocsátott további száz fog­lyot, főként siíta muzulmá­nokat — három héttel az­után, hogy kiszabadultak az elrabolt amerikai TWA re­pülőgép utasai. A foglyokat az izraeli Atlit börtönből autóbusszal indították útnak Libanonba. Hivatalos források szerint további szabadon bocsátá­sokra is sor kerül — „a dél- libanoni helyzet alakulásától függően”. Ugyanakkor izrae­li részről újólag elutasították azt a feltételezést, hogy fo­golycseréről lenne szó, ami­ről a siíta géprablók állapod­tak volna meg Izraellel és az Egyesült Államokkal. PERESZ MINŐSÍTETTE A BÉKÉTÁRGYALÁSOK KÜLDÖTTEIT Simon Peresz izraeli mi­niszterelnök csak két palesz­tin személyiséget minősített elfogadhatónak abból a hét­ből, akik tagjai lennének a közös Jordániái—palesztin küldöttségnek a tervezett elő­zetes béketárgyalásokon. Mindkét személy a megszállt területekről való. Az izraeli kormányfő szer­dán fogadta Fajez Abu Rah- meh palesztin ügyvédet, az egyik „elfogadhatónak” ítélt küldöttet és rövid megbeszé­lést folytatott vele. A KEMÉV Munkásellátó Szálloda- Vendéglátó és Szolgáltató Leányvállalata pályázatot hirdet a Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. sz. alatt üzemelő éttermében ÜZLETVEZETŐI MUNKAKÖRBE. Betöltésének időpontja: 1985. szeptember 1. ÜZLETVEZETŐ-HELYETTESI MUNKAKÖRBE. Betöltésének időpontja: 1985. augusztus 15. A munkakörök betöltésének feltételei: — szakirányú középfokú végzettség, ötéves gyakorlat. Fizetés: megegyezés szerint. A pályázatot 1985. július 30-ig kérjük benyújtani a vállalat értékesítési csoportjának. Cím: 4401 Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. sz. (1253) Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat építőipari szakmunkások — és fiatal pályakezdő szakemberek — jelentkezését is várja. — ács, kőműves, hideg-meleg- burkoló, víz-gáz-fűtésszerelő, villanyszerelő, bádogos, szigetelő és vasbetonszerelő szakmunkás munkakörökben. A pályakezdő fiatal, ha vállalatunk kollektívájába beillesz­kedik úgy a próbaidő után személyenként egyszeri alkalom­mal 5000,— Ft-os pályakezdői segélyben részesítjük. A pályakezdői segély feltételeként kétéves vállalati munka- szerződést határozunk meg. A vállalatunknál 6 hónap eltöltése után az induló külföldi munkákra kiutazási lehetőséget biztosítunk. Dolgozóink szállítását vállalati járatokkal biztosítjuk. A teljesítménytől függő jó munkatársunknak. kereseti lehetőséggel várjuk A Finlandia-palota Helsinki szelleme Minden negyedévben az elért nyereség arányában dolgo­zóink nyereségprémiumban részesíthetők­Jelentkezés: KEMÉV munkaerő-gazdálkodási csoport. Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. II. emelet. (1170) A finn főváros neve jel­kép sok európai szá­mára. Jelkép szá­munkra, magyarok Számára is. A nemzetközi enyhülés jelképe, legszebb reménye­ink megtestesítője. Augusz­tus első napján lesz tíz éve, hogy földrészünkről 33 or­szág, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírásukkal itt szentesítet­ték az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Július elején a VII. finn —magyar barátsági hét fin­neknek és magyaroknak le­hetőséget nyújtott arra, hogy közös példájukkal bi­zonyítsák: elkötelezett hí­vei az európai biztonsági és együttműködési folya­matnak. Ezen a héten szin­te nem múlt el nap, óra, "hogy ne került volna szóba a béke, az enyhülés ügye, hiszen mindannyian tudtuk, tudjuk, ez barátságunk, együttműködésünk legfőbb feltétele. Dr. Eeva Kuus- koski-Vikatmaa finn egész­ségügyi miniszter a barát­sági hét záróünnepségén el­mondta, hogy előzőleg Bu­dapesten részt vett a nuk­leáris háború megelőzésé­ért küzdő orvosok kong­resszusán. Mint mondta, az a tény is, hogy ennek a ta­nácskozásnak a magyar fő­város volt a színhelye, jól tükrözi azt az elismerést, amelyet a Magyar Népköz- társaság vívott ki külpoli­tikájával. A magyar kül­döttség vezetője azt hang­súlyozta, hogy számunkra, magyarok számára Helsinki nem csupán barátaink or­szágának fővárosa, hanem a béke fővárosa is. „Minden­kit arra buzdítanék, hogy ezután is munkálkodjék ezért a barátságért, közös érdekeinket, közös céljain­kat, a béke ügyét, az em­beriség legnemesebb törek­véseit szolgáljuk ezzel” — mondotta Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter. Ezek után talán mondani sem kell már, a barátsági hét 250 magyar résztvevő­je számára Helsinkiben ter­mészetes volt, hogy meg­nézze a Finlandia-palotát, a ;örténelmi jelentőségű euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet színhe­lyét. A helyszínen láthat­tuk, tapasztalhattuk, hogy a finnek milyen nagy igye­kezettel készülnek a tize­dik évforduló méltó meg­ünneplésére. Páavo Váyry- íen finn külügyminiszterrel a barátsági hét ötödik nap­ján sikerült találkoznom. Alig tért vissza szabadsá­gáról, sok tennivaló várta ;ehát, mégis szemmel lát- íatóan szívesen szakított dőt erre az interjúra. — Hogyan értékeli a hel­sinki záróokmány aláírása óta eltelt tíz évet? — A helsinki záróok- nány aláírása óta eltelt ;íz esztendő a nemzetközi jolitikában problémákkal ;erhes időszak volt. Éppen lyen körülmények között lomborodik ki az európai siztonsági és együttműkö- lési folyamat jelentősége. Megalapozottan állíthatjuk, íogy az európai biztonsági :s együttműködési értekez- et nélkül a kapcsolattartás Nyugat és Kelet között még íehezebb, az általános hely­set még rosszabb lett vol- la. Az európai biztonsági ;s együttműködési értekez­let az elmúlt években szé­Paavo Väyrynea külügyminisz­ter les körű együttműködési kereteket kínált, amelyeket aktívan ki is használtak. — Véleménye szerint a szovjet—amerikai viszony miként befolyásolja az európai biztonsági és együttműködési folyama­tot? Milyen szerepet játsz­hatnak a kis országok en­nek a folyamatnak az elő- revitelében? — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsola­tai alakulásának közvetlen hatása van az európai biz­tonsági és együttműködési folyamatra. Ez a folyamat nem légüres térben létezik. Az enyhülés idején átélt csúcspontok és hullámvöl­gyek ennek kézzelfogható példái. A vezető nagyhatal­mak azonban soha, egyetlen fázisban sem akarták el­utasítani az európai bizton­sági és együttműködési fo­lyamatot, és a záróokmány minden részterületét felöle­lő utófolyamat szakértői konferenciájával és ajánlá­saival élő bizonyítéka a részt vevő államok akara­tának, hogy elősegítsék az európai biztonság és együtt­működés megvalósulását. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat lehetővé teszi, hogy a kis országok a nagyobbakkal azonos feltételek között fejtsék ki nézeteiket. Az el­múlt tíz év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten részt vevő kis államoknak köz­ponti és jelentős feladata, szerepe van földrészünk biztonságának és együtt­működésének fejlesztésé­ben. — Mit vár Finnország a július végén, augusztus ele­jén Helsinkiben tartandó ünnepi tanácskozástól? — Az ünnepi ülés meg­tartásáról 1983-ban a mad­ridi értekezleten döntött az európai biztonsági és együttműködési folyamat 35 résztvevője. Ez a döntés konkrét bizonyítéka annak a jelentőségnek, amelyet az érdekelt államok a záróok­mánynak tulajdonítanak, célul tűzve ki rende.kezései teljes megvalósítását. Azt várjuk, hogy az ünnepi megemlékezés elősegíti e célkitűzés elérését. Finnország biztonsága és jóléte szorosan kötődik egész Európa biztonságához és az európai államok együttműködési készségé­hez. — Köszönöm az interjút. K. M. Vége

Next

/
Thumbnails
Contents