Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

1985. július 23. Kelet-Magyarország 3 Szükséges Szabolcsban a további iparfejlesztés Beszélgetés Kőrtvélyes István miniszterhelyettessel A közelmúltban a megye vezetőivel tartott tervegyez­tető tárgyalást Kőrtvélyes István ipari miniszterhelyet­tes. Ebből az alkalomból kér­tük, hogy néhány, a megye távlati fejlődését befolyásoló kérdésre válaszoljon. — Legutóbb, amikor a megye területfejlesztési politikájáról tárgyalt a Minisztertanács, azt is megfogalmazták, hogy a megye sajátos helyzete megkö­veteli újabb ipartelepek építé­sét. Milyen ennek a realitása a következő ötéves terv idején? — Amikor általában az or­szágban az ipar intenzív fej­lesztéséről beszélünk, akkor nem vonatkoztathatunk el a kisebb, úgynevezett mikro- körzetek sajátosságaitól. Nyilvánvaló, hogy ahol egy­általán nincs, vagy alig van ipari üzem — mint a megye keleti, délkeleti szegélye — ott először meg kell teremte­ni az üzemeket. Másutt ter­mészetesen a meglévő be­rendezések rekonstrukciójá­val, új eljárások megterem­tésével lehet előrébb lépni. Így említhetem megyei pél­daként a Taurus nyíregyhá­zi gumielőkészítő bázisának tervét, a papírgyári rekonst­rukciót. l — Milyen eszközök vannak az Ipari Minisztérium kezében a fejlesztésekre? — Ha arra gondol, hogy elrendelhetjük-e, hogy egy vállalat Szabolcsban üzemet építsen, vagy ha van ilyen terve, azt a minisztérium anyagilag támogassa, akkor úgy is fogalmazhatok, hogy ilyen eszközök nincsenek a kezünkben. De nem is lenne szerencsés, hogy a vállalat- irányítás megváltozott for­májában közvetlenül beavat­kozzunk a vállalatok tervei­be. Azonban a megye veze­tésével együtt keressük azo­kat a lehetőségeket, ahol közös akciókat lehet kezde­ni. Ilyenek a javasolt egy­szeri preferenciák, mint egyes adók elengedése, más­részt bizonyos szankciók, pél­dául a környezetvédelmi bír­ság alkalmazása. A miniszté­rium több vállalat vezetőjét felhívta: a szabolcsi szabad munkaerő felhasználásával enyhítheti égető gondjait. A VII. ötéves terv ipari blokk koncepciójában pedig meg­határoztuk azokat a körze­teket, ahol iparfejlesztési tá­mogatás is szükséges. Ezen a listán néhány dél-alföldi vá­ros mellett éppen Nyírbátor, Mátészalka, Fehérgyarmat és Vásárosnamény neve szere­pel. — Előfordulhat, hogy a vál­lalatok azért húzódoznak vi­déki - ipartelepek létesítésétől, mert félnek azok majdani ön­állósodási törekvéseitől? — Ez reális veszély, amit ugyan kevesen mondanakjci, de a gyakorlat alátámaszt. A vállalatoknál tapasztalt de­centralizációs hullám miatt óvatosabbak lettek, hiszen nem egyszer a törzsgyári kol­lektíva kezdeti nagyobb erő­feszítései kellettek ahhoz, hogy a vidéki gyár terme­lése jól induljon. Azonban említenék egy másik okot is: a beruházási lehetőség is jó­val kevesebb napjainkban, ami szintén befolyásolja a vállalatokat a vidéki telep­helyek létesítésében. — Még ha általában nincse­nek is elszakadási törekvések, azonban a megye vezetése — ahogy a pártértekezleten is megfogalmazták — egyáltalán nem elégedett a gyáregységek helyzetével, az ott kapott ön­állósággal. Milyen változások várhatók? — A szervezetkorszerűsítés minisztériumi feladat is. Szakértőink jól ismerik a vállalatokat, sőt azok na­gyobb — így szabolcsi — gyáregységeit is. Ezért fejlő­dési lehetőségeikről a megye vezetőinek írásos értékelést adunk — ahogy azt a terv­egyeztető tárgyaláson rögzí­tettük. Most sokat várunk a vállalatirányítás új formájá­tól, a vállalati tanácsok megalakulásától. Egy hosszan tartó folyamat végén va­gyunk, az idén az iparválla­latok fele már áttér az új irányítási formára. Trösztö­ket, nagyvállalatokat szün­tettünk meg, aminek a hatá­sa ezután érződik. így lett önálló a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépgyártó Válla­lat. Jólesett hallani, hogy az önálló vállalatként működő kisvárdai Vulkán az első fél év alatt komoly eredménye­ket ért el. Ezenkívül szorgal­mazzuk, hogy valamennyi gyáregységnél az önelszámo­lást valósítsák meg. Ahol ez nincs meg, ott csak annyi ismeretük van, hogy tudják, mit termelnek, azonban olyan fontos kérdésekre, hogy mennyiért, hogyan, nem kap­nak választ. Lányi Botond Ahol jó az együttműködés Elöljáró — modell nélkül A messziről jött ember azt mond, amit akar — tartja a szólás —, de bizony kevés hely van az országban olyan, ahol a két együvé tartozó, de egymástól kilométerekre eső település közötti néptelen úton, ha megszomjazik, vezetékes vizet ihat a gyalogló ember. Mi a különös, nemcsak a vízvezeték a két falu között, hanem az, ahogyan a két kö­zösség, egy közös tanácson belüli együtt élni tudott. A kutak csak példák, de hát ezekből a kutakból kortyol a szamoskéri és a szamos- szegi ember is. Ugyanazt a vizet issza. Nem a létszámtól függ Molnár András, a közös tanács elnöke mondja: — Mi változott most a vá­lasztások után? Mindig azt akartuk, hogy a két telepü­lés életében ne legyen lé­nyeges különbség. A szolgál­tatások színvonala, vagy di­vatosabb szóval az élet mi­nősége nem lehet annak a függvénye, hogy egy-egy te­lepülésen hányán laknak. Ahol emberek élnek, azokra az emberekre szükség van. Szamoskor úgy kapott vizet, hogy ehhez nem kaptunk külső segítséget. Most más: egy tanácsi cikluson belül, a magunk 'kategóriájában a végzett társadalmi munkánk alapján egyszer elsők lettünk. Az ezért kapott jutalomból éppen úgy részesült Szamos- kér, mint Szamosszeg ... — Más a két falu? — Természetesen más, hi­szen minden közösségnek van valamiféle egyénisége, de ez nem azt jelenti, hogy a világ valahol lassabban haladjon, hogy egyik helyre több jus­son, mint a másikra. Példa­ként: Szamoskéren sok az idős ember. Természetes hát, hogy — bár nekünk is van már — ott volt sürgősebb az öregek napközi otthona, hogy ott dolgozik a főhivatású szo­ciális gondozónő, hogy ott segítjük ezt a legnagyobb erővel. Nem véletlen az sem, hogy előbb lett meg a sza­moskéri óvoda, mint az ugyancsak szükséges, most szeptemberre elkészülő óvo­dabővítésünk ... Nem gon­dolkodtunk eddig sem két kategóriában, és talán ennek is köszönhető, hogy a sokáig aggasztóan népctelenedő Sza­moskéren a lakosság fogyá­sa megállt . . . Újra építkeznek Gergely Lajos, a közös ta­nács tanácstitkára: — Többen születnek, mint ahányan meghalnak. Azt, hogy ez milyen öröm, mi­H uszonhatan ülték kö­rül az asztalokat. Foghíjakat vájt a negyedszázad az osztálylét­számban. Akik újra eljöt­tek, visszafiatalodtak, örül­tek egymásnak, emlékeztek a heves, sokszor éles viták­ra, elvi csatározásokra, a közösen kialakított helyes vagy annak vélt elvi állás­pontokra. Egyik-másik öreg­diák azonban hiába kereste egykori padszomszédját, vi­tapartnerét. Szomorúan kel­lett megállapítani: nincs többé. Elismeréssel említették Bálint József nevét. Ö az, aki azóta is őrzi az osztály névsorát, a leckekönyvet, a megsárgult iratokat, az el­ső írásos emlékeket. Ő kez­deményezte a találkozó megszervezését is. Most a megyei gabonaforgalmi vál­lalat osztályvezető-helyet­tese. Mutatja a tablót. Is­merős arcok tekintenek rám. Negyedszázaddal ez­előtt 55 hallgatóval indult Nyíregyházán a marxista— leninista esti egyetem első hároméves általános tago­zata. Két szemináriumi cso­port. Olyan tanárok tanították ezt a gárdát, mint Kónya István professzor, dr. Poór József és dr. Farkas Dezső, a debreceni Kossuth Lajos Egy életre elkötelezve Pártískolai tabló Tudományegyetem tanárai, Kiss István, a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanára és mások. Éppen az 56-os nehéz eszmei zűrza­vart okozó ellenforradalom utáni időket éltük. A taná­rok többsége Debrecenből járt Nyíregyházára. Nem voltak akkor még tanköny­vek, jegyzetek. A tanárok saját tanulmányaikra, a párt akkor megjelent do­kumentumaira, határozatai­ra, a marxizmus—leniniz- mus klasszikusaira hagyat­koztak. Életutak, sorsok, epizó­dok keltek életre az örege­dő, nyugdíjas, ma is lelkes diákok ajkáról. Talán an­nak örültek leginkább, hogy nem kellett csalódni­uk egymásban. Helytálltak az osztálytársak az életben, azokon a posztokon, ame­lyet követelt tőlük eszmei elkötelezettségük. Elmond­ták: ennek az évfolyamnak a hallgatói zömmel részt vettek a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében. Közülük sokan 1959-ben és 1960-ban hetekig falun él­tek. Igyekeztek meggyőzni a parasztságot a szövetke­zés helyességéről. Tavaly éppen Bálint Józsefet hív­ták meg Szamossályiba a tsz-be, ahol bensőséges ün­nepségen elevenítették fel a 25 évvel ezelőtti mozgal­mas napokat, az egykori egyéni parasztok. Ábécé szerint néhány az öregdiákok közül. Alexa Sándor. Dolgozott az egy­kori tiszalöki járási pártbi­zottság titkáraként, most nyugdíjas. Ebben az osz­tályban végzett Bodó Jó­zsef, a megyei rendőrkapi­tányság egykori helyettes vezetője, nyugdíjas. Együd András, az oktatási igazga­tóság tanszékvezetője, Filep János, a megyei pártbizott­ság archívumának vezető­je, Kokas Ferenc, a tanár­képző főiskola nyugdíjas docense, Kovács László, a munkásőrség megyei* pa­rancsnokság helyettes ve­zetője, Mostyák Andrásné, az oktatási igazgatóság ta­nára, Szendrei István, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igazgatója, Trip- sánszky Jenő nyugdíjas kol­légiumi igazgató, Varga Gyula, a megyei pártbizott­ság első titkára. Vadon Gá­bor, az egykori nagykállói járási pártbizottság titkára és mások ... T anulni akartak, tisz­tán és egyre tisztáb­ban látni. S mindazt amit elsajátítottak, az élet­ben alkalmazni. Lelkesek és elkötelezettek maradtak. Az emlékek nemcsak meg­koptak, talán meg is szé­pültek. S bizonyos az is, hogy más volt az a szocia­lizmuskép, amelyet akkor alakított-formált együtt ta­náraival ez az osztály. De fokozatosan megtisztult az illúzióktól, s közelített "a realitásokhoz. Képesek vol­tak magukkal is küzdve megújulni, s vállalni újabb feladatokat. Mert mint mondták: erre tettek szót­lanul is esküt, amikor egész életre elkötelezték magukat a marxizmus—le- ninizmus mellett... Farkas Kálmán Svájci export A baktalórántházi Ver- tikál Ipari Szövetkezet konfekcióüzemében 8 ezer anorákot készíte­nek svájci megrende­lésre. 1200-at már ki­szállítottak a megren­delőnek, a többivel szeptember közepére készülnek el a szövet­kezetben. (Elék Emil felvétele) lyen eredmény, nem kell ma­gyarázni. És egy másik, ugyancsak jellemző dolog, Szamoskéren most új házak is épülnek, pedig újak évekig ' nem épültek. — Az országos tapasztalat a társközségek együttműkö­déséről nem ennyire jó. Mi­lyen nyereséget jelenthet itt az új forma, a szamoskéri elöljáróság, az elöljáró meg­választása? Nem egy szük­ségtelen forma született-e? Az elnök: — ügy gondolom, hogy ahol a társközségek között nem volt ilyen jó kapcsolat, ott erre a formára nagyobb szük­ség volt. Nálunk nem volt „Mezőhék kontra Mester- szállás” vita, mint azt a te­levízió egyik riportjában lát­tuk, de itt is nyerünk az új­jal. A szamoskéri elöljárónk Vincze Lajos. Ott él, ott volt népfrontelnök, pártcsoport­vezető, a termelőszövetkezet brigádvezetője. Természetes, hogy az ismeretei a faluról részletesebbek, pontosabbak, hogy bizonyos kérdésekben, például a rendkívüli szociá­lis segélyek megítélésében, a fű hasznosításában, óvodai feltételék ügyében és sok minden másban ... A közös tanács titkára: — Az elöljáró 1986. január elsejétől a települést képvi­selő jogi személy. Azt, hogy mit ér az új forma, az idő méri meg. Egy példát hadd mondjak: ml büszkék va­gyunk arra, hogy a két tele­pülés tudott együtt élni, de például a ‘kereskedelmi ellá­tásban lehettek közös gond­jaink. Szamosszeg Mátészal­kához, Szamoskor a Győrte- ieki ÁFÉSZ-hez tartozik. A mi gondunk és érdekünk, hogy a községi elöljárókat rangjuknak megfelelően, a feladatokhoz méltón komo­lyan vegyék mindenütt. Nem hiszem, hogy ez az új forma „különdolgozós”~t jelenthet. Mi itt nem találunk ki vala­miféle modellt, de az élet úgyis megmutatja, hogy mi az, amit tehetünk. Két faluként is... Az elnök: — Két falúként is kistele­pülés vagyunk. Soha nem jutottunk volna semmire, ha nem tudunk együttdolgozni a két faluban érdekelt ter­melőszövetkezettel. A szövet­kezettől eddig is, személy szerint is mondhattam vol­na, Dienes Lajos elnöktől rengeteg segítséget kaptunk. Itt ötről a hatra jutni, to­vábblépni csak együtt lehet. És ha ez az új forma tud ad­ni valamit, akkor az nagyon sok figyelmet, törődést meg­ér. A lakosságunk nem fogy tovább. Azt hiszem, hogy ez nagy eredmény és azt, hogy a közös társadalmi érdek. Ebben a szövetségesünk Vincze Lajos, az elöljáró... Bartha Gábor Köszönet A z elismerés mindig jólesik. Különösen akkor, ha nagy munka után érkezik. Már­pedig a közel egy hónap­ja Nyíregyházán megren­dezett XXIV. közgazdász- vándorgyűlés szervezői igencsak hatalmas mun­kát végeztek, hogy az or­szág minden részéből ér­kező nyolcszáz jelentke­zőt megfelelően ellássák. A Cooptourist nyíregy­házi irodája mindössze öt emberrel dolgozik. A na­pi munka mellett vállalta a jéles rendezvény vala­mennyi technikai részle­tének lebonyolítását — si­kerrel. Éppen a napokban érkezett egy levél Kiss Gyula irodavezetőnek, amiben Csikós-Nagy Bé­la, a Magyar Közgazdasá­gi Társaság elnöke és Ga- ramvölgyi Károly főtitkár írja: „A vándorgyűlés szakmai munkájának si­kerét önök nagymérték­ben elősegítették.” Külön kiemelik Tóth Lászlóné ügybuzgalmát, aki az utol­só napokban szinte éjt nappallá téve dolgozott, hiszen a jelentkezési ha­táridő letelte után is, de még az utolsó órákban is voltak résztvevők, akiket fogadni tudtak. A vándorgyűlés egy kis­sé a megye hírnevét is gyarapította vendégszere­tetből, vendéglátásból. Több tucatnyian dolgoz­tak azért, hogy kellemes benyomásokkal távozza­nak Nyíregyházáról a gaz­dasági élet vezető szemé­lyiségei. Amikor a Coop­tourist irodájának elisme­réséről esik szó, akkor nem maradhat el a köszö­net másoknak sem, akik kisebb-nagyobb mérték­ben segítették a sikeres rendezvényt. Jó hírünket öregbítették. (1.) ★ LÄDASZEGEZO BAL- KÄNYBAX. Felújítják a tar­tályláda szegezésére szolgáló műhelyt a Balkányi Állami Gazdaság fatelepén. A na­pokban kezdtek hozzá a 120 négyzetméteres üzem felújí­tásához. A gazdaság építő­brigádja 450 ezer forintért hozza tető alá az épületet. Vastagsági gyalugépet, kör- és szalagfűrészt és egy sar­kaiét helyeznek el benne. A két műszakban majd tízen szegezik itt az alma csoma­golásához, szedéséhez szüksé­ges tartályládákat. Ebből ugyanis 4 ezer darabra van szüksége a balkányi gazda­ságinak évente. Nemcsak a kapacitás bővül, hanem a dolgozók munkavédelme is korszerűsödik, balesetbizton­sági szempontból kevésbé veszélyes lesz az új csarnok-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents