Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

1985. július 3. Kelet-Magyarország 3 A rádió és a tévé előtt Tartalmas est — átkapcsolással A hónap első hétfő estéje a megye­székhely lakóinak a városi televízió egyórás adását jelenti, amely a szokásos, ugyancsak min­den hónap hétfőjén műsor­ra kerülő rádiókabaré után kezdődik. így volt ez hét­főn este is, amikor a ka­baréműsor Mezei András író válogatása szerint fel­idézett néhány rég elhang­zott jelenetet, Várkonyi Zoltán, Kiss Manyi hang­ját is hallhattuk. Ezt követően, elsősorban a Jósavárosban, a nyíregy­házi városi televízió mű­sorát nézhettük. Friss, idő­szerű, informatív és egy­ben szórakoztató volt a hétfői műsor, legnagyobb erényének a kiegyensúlyo­zott, kulturált szerkesztés és műsorvezetés bizonyult. Beszélgetés hangzott el a tanácsi munka korszerűsí­téséről, a gyermekek nyá­A ki a tévéműsor után a Petőfi rádió mel­lett keresett szóra­kozást, nem csalódott. A dohányzás sokat emlegetett ártalmairól, hazai és nem­zetközi állapotáról szólt az egyik összeállítás, amely­nek érdekessége az volt, nem csupán a tiltó táblá­kat villantotta a nézők elé, hanem sokoldalúan, a sze­mélyiségre gyakorolt hatá­sában vizsgálta korunk egyik nagy problémáját. Üj tudományos eredményekről is hallhattunk, amelyek szerint a dohányzás hozzá­járni a korai öregedéshez is. De a szakértők nem hallgatták el a dohányzás egy-két pozitív hatását sem, amely persze nem ok ar­ra, hogy forduljon a kocka és propaganda induljon a dohányzás mellett. ri elhelyezéséről, a nyári napközikről, táborokról, a színház három fiatal mű­vészének közérzetéről, színházhoz, városhoz való kötődéséről, a focicsapat­ról. Külön is figyelemre mél­tó a műsorban debütáló Vécsey Ágnes okos, mér­téktartó, kulturált műsor­vezetése, aki igazi tévés személyiség benyomását keltette. Komoly része volt abban, hogy a műsor gör­dülékenyen, szépen ötvö­ződve, színesen pergett és folyamatosan megtartotta szubjektív kapcsolatát a nézővel. Hasonlóan mind­inkább magukra találnak a nyíregyházi rádió többi közreműködő munkatársai, akik a riportokat, interjú­kat készítették a tévében: Haskó József, Horvát Pé­ter — s a hírszervizben debütáló Szilágyi Mária. Szórakoztató perceket tölthettek a hallgatók a Petőfi hullámhosszán Gre­gor József szegedi opera­énekessel. A műsorban a színpad kulisszatitkai, sok­féle élménye mellett egy sajátos művészegyéniség portréja bontakozott ki. Drámai pillanatok eleve­nedtek meg a művész mel­lett elhunyt barátról, kol­légáról, külföldi szerződé­sekről, fővárosi szereplés­ről, Szegeden maradásról, humorról, amely a színpa­don éri a művészt és nem tehet ellene. Mert nemcsak művész, hanem elsősorban ember. Ezt sugallta a mű­sor, melyet szép opera­részletek színesítettek a nemzetközileg elismert mű­vész tolmácsolásában. Páll Géza A Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet szabászatán a fran­ciaágyas garnitúra bevonóanyagát szabja Pulenszki János- né. (elek) PVC­ablakok Júliustól új szabvány ha­tározza meg az ajtók, abla­kok hőtecbnikad előírásait. Ezeknek a szigorított előírá­soknak is megfelelnek azok a műanyag aiblakok, ame­lyeknek gyártását a közel­múltban kezdték meg Nyír­egyházán, az építő- és szere­lő vállalat központi telepén. Az új, 25 milliós beruhá­zással életre hívott üzemet modern, NSZK-gépekkel sze­relték fel. E berendezések se­gítségével a próbagyártást követően évente — egy mű­szakos termeléssel — 20 ezer négyzetméternyi hőszigetelt műanyag ablakot lehet majd készíteni. Az új termék iránt máris nagy az érdeklődés: meg­rendelés érkezett a budapes­ti 43. sz. Állami Építőipari Vállalattól, de már jelent­keztek magánmegrendel ők is. Rövidesen a TÜZÉP is részt vállal a forgalmazás­ban. Az ÉPSZER természete­sen s^ját építkezésein már alkalmazza a PVC-ablakokat. Nyíregyházán, a malomkerti 38 lakásban, az új egészség- ügyi szakközépiskolában és a vásárosnaményi kórház rekonstrukciója során már beépíti a hőszigetelt ablako­kat. Képünkön: készülnek a hő­szigetelt műanyag ablakok. Gaál Béla Csapol Fúrógépgyár Színvonal, erőpróba Jó fél évet zárt Nyírbá­torban a Csepel Fúrógépgyár. A tervezett normaórát 100 százalékra, saját bevételi tervüket 105 százalékra tel­jesítették. Az Rf—50-es radi- álfúrógépből a tervezettnél többet, összesen 112 darabot készítettek. Az RF—h—75-ös gépből 40 hagyta el a gyárat. A megyében egyedül a nyírbátori gyárban készítik az ERI—250 elnevezésű számjegyvezérlésű tárcsaesz­tergagépet. A magas techni­kai színvonalat igénylő be­rendezésből az első fél év­ben öt készült el. A termelés kiegyensúlyozottan, tervsze­rűen zajlott. A mégis bekö­vetkező hajrát az okozta, hogy terven felül egy dunán­túli vállalattal közösen bá­nyászati berendezést gyárta­nak tőkés exportra. A fúrógépgyár dolgozói szívesen vállalnak magas technikai, műszaki színvona­lat követelő feladatokat. Egy­fajta műszaki erőpróbának is tekintik ezek sikeres teljesí­tését. Tudják, az előrelépés­hez nélkülözhetetlenek az ef­féle megmérettetések. Bizo­nyítékul egy adat: az ERI— 250-es tárcsaesztergagépből a következő fél évben már ha­vonta négy darabot készíte­nek a fúrógépgyár dolgozói. „Megfizetjük a minőségi munkát“ Nem kell bűvészmutatvány „Barátságtalan” lépésre szánta el magát a közelmúlt­ban a beregdaróci Barátság Termelőszövetkezet vezetése. Megelégelték azt a kényszerű állapotot, hogy alacsony bérű, „alig-munkájú” embereket kellett alkalmazniuk a bérszín­vonal kiegyensúlyozására ahhoz, hogy a magas teljesít­ményt és a jó munkát meg tudják fizetni. A számítógép ajánlotta — Az új bérszabályozás nyújtotta lehetőség nélkül tovább kínlódhattunk volna — tájékoztat a döntésről Áb­rák Imre elnök. — így azon­ban megnyílt a lehetőség a változtatásra, rögtön három variáció közül lehetett vá­lasztani. Számítógépen fut­tattuk le, hogy adottságaink között mi a legkedvezőbb, a komputer a nagyüzemi ke­reseti adózást ajánlotta. — Földrajzi helyzetünkből adódik, hogy innen eljárnak az emberek dolgozni, így aki ittmarad, attól az átla­gosnál többet várunk, de azt jobban meg kell fizetni! — sorolja a részleteket Földes Lajos főmezőgazdász. A csökkenő létszám rá- kényszerítette a beregdaró- ciakat a magas fokú gépesí­tésre, de a jó traktorosokat csak különböző „bűvészmu­tatványokkal” tudták megfe­lelően díjazni. Ennek van — Ellenőrök kopogtatását hallom vagy éppen egész éjszaka leltározok álmom­ban — vallja be Bíró Zol­tánná, aki majdnem har­minc esztendőn át állt a pult túlsó oldalán. S most, amikor március 1-e óta nyugdíjban van, nem elége­dett igazán. A betegség le­verte, keze-láiba gyenge, már nem bírja a megterhe­lő strapát. Át a vasúton hozni az áruval málházott dobozokat; a derekát is megropogtatja valami, ha a gondolát pakolja. S mind­ezt a boltvezető felelőssége egészíti ki. Talán pihen egy keveset, s ha ereje engedi, és hívják, az első szóra menne vissza a zsebkendő- nyi, vasút sarkában meghú­zódó boltiba . . . Kisvárdán, az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat 93-as boltijában alig tudják elhinni, hogy Bíróné, a fá­radhatatlan Etuka néni ezentúl legfeljebb látogató­ba vagy éppen bevásárolni jár majd az üzletibe. A mindössze 32 négyzetméte­res, kicsiny vegyesbolt — noha & városban van — mégis jobban hasonlít egy kis falusi üzlethez. Az élel­miszertől a háztartási cikkig szeretnének bő vá­lasztékot kínálni, mert kö­zelben és távoliban szinte ez az egy lehetőség kínálko­zik a bevásárlásra. Ennyi év alatt megszokta a keres­kedést, mi több, megszeret­te a vásárlókat is Bíróné. — Pedig eszem ágába és hazaköltöztem Lövőpetri- be. Munka nélkül azért nem maradhattam, a helyi boltba vettek fel. Egy évig munkakönyv nélkül dolgoz­tam. Tizennyolcat töltöttem, amikor már a leltárt tőlem kérhették számon. Emlék­szem, apám írta alá a jegy­zőkönyvet, mert én még Etuka néni elköszönt Almában még leltároz sem jutott, hogy valaha is erre a pályára menjek. MeT zőgazdasági technikumba jártam az öcsémmel. Ne- gyedmagammal voltunk testvérek és szüléink válasz­út elé kerültek: nem győz­tek mindannyiiun'kat tanít­tatni. Paras z te saladba n az a mondás járta, a fiúnak kell a kenyér, a lány ipar­kodjon férjhez menni. így az öcsém maradt a techni­kumban, én sírva összecso­magoltam a tankönyveimet nem számítottam feledés személynek. Kétszeresen is nyomott a teher, becsület dolgának tartottam helyt­állni, ha már apám a ne­vét adta a munkámhoz. Ar­ról nem is beszélve, hogy nem lett volna rá pénz, ha hiánnyal zárok ... A leltár, az ellenőrzés azóta is megmaradt Bíró Zoltánná emlékezetében. Életében egyetlen egysizer zárt 900 forintos leltárhi­ánnyal, amikor a kislányát elvesztette. Tüdőgyulladást kapott a kicsi, s a kérlelhe­tetlen kór pedig elvitte a gyenge kis szervezetet... — Mondtam nem lánynak találták ki a tanulást — ezt hallottam, otthon. Ha mégis dolgozni akar a nő mehet tanító kisasszonynak vagy kereskedőnek. Nekem is ez utóbbira nyílt alkalmam. Két lányunk van, a nagyob­bik boltos lett, a kisebbik a tanárképzőre jelentkezik. Bármennyire is megérde­melt lenne a pihenés, Etuka nénit még fontos feladatok várják. Tíz éve beteg a fér­je és ápolja az anyósát is. — Voltaim már egyszer Harkányban két hétig, talán jó lenne még egyszer el­menni valahová. Annak örülök, hogy a nagyobbik lányunk már fantáziát lá­tott a kereskedelemben és nem a megélhetés kénysze­re hajtotta a pult másik ol­dalára, mint harminc éve engem... ★ Bíró Zoltánnét a belke­reskedelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetéssel ju­talmazta. Tóth Kornélia vége most, mert az új szisz­témában nem sújtja adó a jól megfizetett, kimagasló teljesítményeket. A megvál­tozott szabályzó egyébként már kész helyzetet talált eb­ben a termelőszövetkezet­ben, mert a régi korlátok kö­zött ugyan, de kísérleteztek a most zöld utat kapott ösz­tönzőkkel. Milliós adók, magas prémiumok — Az állattenyésztésünk azért áll magasan a megyei átlag felett, mert ott alkal­maztuk először azt az elvet, hogy minden munkafázist külön megfizetünk — elemzi a módszerüket az elnök. — így nincs hézag sehol a ter­melési folyamatban, jó a ta- karmányértékesülés, magas a hozam, alacsony az elhullás. Ha egy láncszemnél nem irá­nyítjuk a fiigyeimet kézzel­foghatóan, akkor hiába az összes többi igyekezet. Ez a bizonyos ösztönzés szépen sorba rakva akár nyolcvan százalék prémiu­mot is jelenthetett a tehené­szet dolgozóinak, nem volt tehát ingyen a büszkeségre alapot teremtő mintaállatte­nyésztés. Az ügy másik ol­dalát kevesen ismerik és só­hajtva emlékezik azokra az időkre mindkét vezető: volt olyan évünk hogy ez a bére­zési módszer két és fél millió forint adóba került a tsz-nek, a fővezetőknek pedig emiatt az összes prémiumába. A te­henészek természetesen meg­kapták az ígért summát, mert munkájuk eredményeként megszületett a várt nyereség, de mi a fogunkat szívtuk ju­talom helyett. Ezt bizony ne­héz volt elviselni. Már várták a változást Nemcsak a vezetőket bán­totta a dolog, hanem a jóér­zésű tagokat is. Amikor a munkahelyi gyűléseken is­mertették velük az új lehető­ségeket, mindenütt komplex­brigádok alakultak, ahol egy összeget kaptak a termelés teljes folyamatára. — Jobb így — mondja Fi­lep Ferenc, akit a traktoro­sok valamennyien legjobb- juknak ismernek el. — Meg­beszéltük, ki marad benne a komplexbrigádban. Aikadt akinek félreállt az orra, és másutt találhatott magának tennivalót, ahol nem fizet­nek úgy. De hát most egy kalapban egy összeg van, mi­nek osztozzunk többen rajta, mint kellene. Jellemző történetek: a trak­toros segített elrontott gépét javítani. A szerelő az első két napra 15 forintot ajánlott neki órabérnek, utána már csak kilencet. Az adott javí­tásra egy összeg van, úgy látta, ennyit érdemel belőle a kolléga. Vagy: addig a traktoros hiba esetén bement a határból, most csodák cso­dája, kint is meg tudják ja­vítani egyesült erővel a gé­pet. Meglendült valami a Ba­rátság Tsz-ben az újdonsá­gok hatására, bár eddig is élen jártak. A vezetők most, hogy a tagok már egymást is noszogatják, maguknak szab­nak újdonságnak számító feladatokat. Különösen az általános költségeket tartják magas­nak, amiről „dörzsölt” köny­velők tudják, hogy minden belevarrható. Saját prémiu­muk fontos része lesz az eb-i ben uralkodó állapotok szi­gorítása, ez is része annak, hogy a hagyományokhoz hí­ven, ismét jó eredményekről számolhassanak majd be. Ésik Sándor Készíti m Fémmunkás fllagútzsalu Azerbajdzsánba A Fémmunkás nyíregyházi gyárának vezetői szovjet partnereikkel június 23-án kötötték meg azt a szerző­dést, amelynek alapján a szabolcsi gyár 12 millió fo­rint értékben gyárt Peva­alagútzsalukat Szovjet-Azer­bajdzsán részére. A Fémmunkás nyíregyházi gyára megkezdte a termékek gyártását és várhatóan még ez év augusztus végéig ele­get tes<z a megrendelésnek.

Next

/
Thumbnails
Contents