Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. július 20. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Egyedül élők Ezrek életmódja az egyedüllét. El tudják-e viselni? Ha igen, hogyan? JVIi és milyen tényezők motiválják? Hogyan igyekszenek megküzdeni ia magánnyal? Érzik-e egyáltalán? Ezrek élik, morzsolják napjaikat, éveiket úgy, hogy a nap bizonyos óráiban csak magukkal vannak „együtt”, s mint humorosan mondják: a legértelmesebb társaságot élvezik. Lehet így élni? Titliioh német gondolkodó vallotta: „A magányt csak azok képesek legyőzni, akik el tudják viselni az egyedüllétet.” Növekszik az egyedül élő emberek száma. A statisztika szerint Szabolcs- Szaitmárban 1970-ben még „csőik’’ 20 864 volt az egyszemélyes háztartások száma, 1980-ban már 26 539 ember: férfi és nő, özvegy, elvált, öreg és fiatal élt egyedül a négy fal között. ★ Elképedek, amikor látom, a szikár, töpörödött madár- csoratú öregasszonyt. Szenet lapátol, ö nyolcvan éves, a szén negyven mázsa- körüli. Csepereg az eső. Fején fekete kendő. Siet. Amióta az Úr elszólította férjét, egyedül él. Legalább negyven esztendeje. Délutánonként meghatározott időben hajtja ki tyúkjait, legelni. Név szerint szólítja, becézi őket. Beszélget velük. A konyhakertet maga műveld. Krumplit, kukoricát,- zöldségfélét termel. A szóm-’’ szedők mondták: F. néni ellátja az unokáját is a kertből. Lv — Nem vagyok én egyedül — néz rám. Itt laknak mellettem Klórikáék. a szomszédok. Ha én nem megyek jön ő. Ha egy nap nem lát, már kopogtat. Salamonné meg mindennap itt van. Egyedül jó élni. Akkor kelek, amikor akarok. Én nem unatkozom egy percig sem. -Hallgatom a rádiót, -szeretem az operettet, a cigányzenét, a tévében minden főműsort megnézek, járatom a Kelet- Magyarországot, és mindig megfejtem a keresztrejtvényt. I. néni a ház lakóinak ügy intéző je. Ha M-néék a szomszédok elutaznak, pénzt adnak neki, hogy rendezze az újság-, a tv-rádió díjat. Átveszi a postai küldeményeket. gázt fizet F-néék helyett, ha meg Kláriék nyaralni mennek, rábízzák a kulcsot.. Locsolja-gondozza a virágokat. Selye János, á stressz felfedezője írja: ..Az élet nem más. mint a' környezethez való folyamatos adaptáló- dás ... Bizonyosak vagyunk abban, hogy gz emberi életkor határát káprázatos mértékben lehetne tágítani, ha nagyobb harmóniában élnénk. ” Hazánkban a má élő felnőtt lakosság’ életében alapvető változások szüntettek meg bejárt életviteli módokat, és alakítottak újakat. De a régi, nehezen változó életvitel megrögzörtsé- geit is alapvető módosulások alakítják át. Nem akar senki terhére' lenni. Orvos még nem láitta. Bábaasszony is csak akkor, amikor a világra segítette. I. néni az elhunyt molnár özvegye 72 éves. Az egykori Homok-sorról költözött a szomszédokkal a bérháziba. Első emeleti másfél szobás összkomfortos lakásban él. Egyedül. Négy gyermeke van: három fiú, egy lány. Tanár, honvédtiszt, műszerész, bércsoportvezető. — Mehetnék mindegyikhez, szívesen, szeretettel fogadnának, de jobban szeretek egyediül élni — mondja, amikor vasárnap reggel asz- ital mellé telepszünk. A szobában hintaszék. Egyik születésnapjára kapta. Ki sem próbálta. — Mi a vasárnapi programja? — Reggel meghallgatom az istentiszteletet. Az ágyban. Miikor melyiket közvetíti á rádió. Nekem mindegy, református, katolikus, evangélikus vagy unitárius. Egy az Isten. Utána felkel, megreggelizik. Könnyű ételeket fogyaszt. Viajaskenyeret, nyers tejet, paradicsomot, paprikát. Mikor, mire futja a havi 2800 forint nyugdíjból. Minden fillérnek helye van. I. néni pontos, beosztó. Szépen kézimunkázik. Kalocsait készít, meg szalma.virágoso- kat. Ebből egészíti ki a nyugdíját, ha vevőre akad. Korábban, míg jobban látott, varrt is. Reggeli után takarít és ebédet főz. — És várom a gyerekeket, az unokáimat. Mindig várom őket. Egy héten egyszer főzök az asszonylányoméknak. Olyan ételeket, amelyek több időt vesznek igénybe: töltött- káposztát, főtt tésztákat. Ezekhez gyúrok. Imádják a nyögvenyelőt, gölődimt (gombóc). Elviszik haza. Fillért soha sem kér egyik gyermekétől sem. Ha adnak elfogadja. Segítik. Lánya bevásárol a piacon, de érkezik pénz Pécsről is. — Nem unalmas egyedül? Csíné az egyik nagyvállalat személyzeti osztályvezetője: 1— Legtöbben az iszákos férjék feleségei, a sokgyermekes mu n kásasszo ny ok, a gyermekeiket egyedül nevelő kismamák és az egyedülállók keresnek fel gondjaikkal. Közöttük -talán az egyedül élők a legzárkózottab- balk. Befelé fordulók, bizalmatlanok. Közeledésre azonban feloldódnak. És sokat beszélnek. Meglehet az egyedüllét okozza? Embereket, eseteket említ. S, az egyik munkásuk minden gondját megosztotta Csmével. Egyet azonban csak évek múlva: hogy cukorbeteg. Ha korábban tudja, korábban segített volna. Azóta kedvezményes üzemi ebédet kap. — R. István bácsi ma már 85 éves. Évek óta azért vesz- szüik fel újra munkába, hogy segítsünk rajta. Ne érezze, hogy magányos. R. István gondozza az üzem parkját. Kertészkedik, virágokat nevel. Az első hóvirág évek óta Cs-néjé. Kó- tajból járt Nyíregyházára. Egy idő óta elmaradt. Aggódnak érte. N. Kálmán intézetben nevelkedett. Először segédmunkásként a kőművesek mellett dolgozott. Most árukísérő. Rangnak ítéli. Nincs még harmincéves. A vállalat által bérelt munkásszállón él. Senkije sincs. Kiválóan rajzol. A Cápát kétszer nézte meg a moziban, hogy egy jelenetét újra álmodja a rajz- papírra. Áldoz a rajzra. Átlagkeresete négyezer forint. Panaszkodik, hogy nehezen fogadják be a vgmk-ba. Végül is sikerült. Bizonyított. Most a havi 9—10 ezret is megkeresi. De vasárnap is vállal munkát. Gyűjt. Egyelőre lakásra. Nősülésre nem gondol. Most egy kis tv-ké- szüléket a'kar vásárolni. — Jó egyedül élni? — Bn szeretek, megszoktam. Magam mosok, nem főzök, üzemi konyhán étkezem, vasárnap étteremben, talponállóban. E. csinos fiatalasszony. Korán özvegy lett. Próbált társra lelni. Úgy tűnik képtelen ilyen kapcsolatteremtésre. Évek óta egyedül él. Ritka növényeket ültet, csodás virágokat honosított meg, szép kakituszgyűjiteménye van. Ellenőrként dolgozik az egyik kereskedelmi vállalatnál. Játszi könnyedséggel, pontos, jó szimattal szúrja ki a hibákat, veszi észre a • .íázaságökat, visszaéléseket. Olykor vendégséget hív. Szerét és kiválóan főz. Ínyencségeket. Csak a telet viseli nehezen. Egyedül fűti a három szobás lakást a pincéből", kazánból. Szabad idejében olvas. Egy idő után rá- unt a magányra. Többször próbált kapcsolatot teremteni. Egy-egy kirándulás, üdülés mindig új partnert jelentett. Eljöttek utána Romániából, Csehszlovákiából is. Hiába . . . Többen megkérték a kezét. Mindannyiszor kosarait adott. Inkább vállalja az egyedüllétet, a barátokat, mint az ágy megosztását egy életre. Bölcsen jellemezte a magányt a világhírű svéd politikus Dag Hammarskjöld az ENSZ egykori főtitkára: „A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám terheim, hanem az, hogy nincs akinek a terhét elvállalhatnám.” Ha van, már nem magányos, nem társtalan az ember. Az egyedülélők egyedüllétre ítéltettek? Nem hinném. Egyedül élnek, de nem társ- falamul, nem barátok nélkül. N-em biztos, hogy egyedül szövik terveiket, álmaikat, s nem is mindig egyedül valósítják meg elképzeléseiket sem, roppant nehézségekkel küzdve. Valamennyiünkre, de talán az egyedülállókra még fokozottabban vonatkoznak Lev Tolsztoj szavai: „Minden ember részben a maga elgondolásai szerint él, részben mások elgondolásai szerint. A különbség az emberek között főképpen abban áll, hogy valaki mennyiben követi a saját, s mennyiben a mások elgondolásait.” Függünk egymástól. Még az egyedülélők is. A világhírű magyar származású tudós Selye János szavai megszívlelendők. „ ... Nagy jutalom kecsegtet, ha életünket okosan, a természeti törvényekkel harmóniában rendezzük be.” Az életet elsősorban nem az teszi boldoggá, hogy hosz- szú ideig tart, hanem a tartalma, a beteljesülés érzése, céljaink megvalósulása. Akinek az élete véletlenül, vagy szükségszerűen úgy rendeződött, hogy egyedül éljen, igyekezzék azt minél tartalmasabbá, la maga és a mások számára és boldogulására is hasznossá tenni egész életében. Farkas "¥falrna!i Lengyel iskola — magyar szemmel Varsótól Olsztynig hozzávetőleg 250 kilométer a távolság, de a keményen hajító sofőrnek három órába sam telt, ihogy célhoz érjünk, pedig a mű út igencsak váltakozó minőségű volt; A gyorsaság oka nem az út milyenségében keresendő. Abban inkább, hogy lakott területen alig kellett átrobognunk. Nem mintha az út gondosan kerülgette volna azokat; hiába haladtunk ugyanis lényegében sík vidéken, ha magyarországi értelemben vett falut talán egyet sem érintettünk. A települések többsége legfeljebb néhány tucat házból állt. Itthoni fogalmak szerint: aprófial vak során haladtunk át, vagy ta- nyaibokrak csoportján inkább, mint hosszan elnyúló, kanyargós főutcájú településeken. Lengyelország aprófalvas ország. S ez, az iskolaügyben is nyomokat hagy. A végcél azonban nem is Olsztyn volt, hanem egy még távolabbi, talán ezer lelket számláló mázánál falu. Katin ia, annak is kicsiny iskolája, melyről a lengyel pedagógusok szakszervezetének elnöke Kazimierz Pilat és az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályának helyettes vezetője Jan Mal- czewski egybehangzóan mondták, hogy ennél az iskolánál sok jobb, de sok rosszabb is akad. Nyugdíj, harminc év után Mielőtt a tapasztalatokra ‘térnénk át, időzzünk el a lengyel oktatásügy némely örömeinél és gondjainál. Jan Melczewski így összegezte a helyzetet: — A legutóbbi tanévben 19 ezer 538 általános iskola működött, közülük 15 ezer 300 falun. Ez sok, de az 1945-ben kelt tankötelezettségi , törvény szerint az alsósok legfeljebb három, a felsősök legfeljebb négy kilométerről járhatnak iskolába. Így, az általános iskolai hálózat elaprózódott;, ráadásul a több, mint ötmillió általános iskolásból mindössze 1 millió nyolcszázezer tanul falun, s iha ezt összevetjük a tizenötezemél több falusi Iskolával, kiderül, hol keresendő gondjaink egyik lsg- bővizűbb forrása. Egészen kicsiny Iskoláink is vannak, a múlt tanévben több mint kétezer isikolában legfeljebb 20 diák tanult csak. Akad hely, ahol az első négy osztályban heten koptatták csupán a padokat. A körzetesítést pedig akadályozza, hogy másfél millió gyerek napi utaztatásáról kellene gondoskodni. A falvak több mint egyharmadában alig van gyerek, negyven százalékukban legfeljebb az első három osztályt tudják működtetni ... A minisztériumi vezető elmondta, hogy az iskolák egyharmada a háború előtt épült, hét százalékuk viszont bérleményben, sokszor egy nagyobb parasztházban lelt otthonra. Az iskolák fele pétiig allg-ailig felel meg a korszerűség • követelményeinek. Kevés a pedagógus is. Viszonylag nagy a pályaelhagyók száma, a tanári diplomát szerzettok túlnyomó része az utóbbi időkben nem is ment tanítani. Jellemző adat: 1984-ben 12 ezer hétszáz friss diplomásnak kellett volna a tábla elé állni, ám több mint tízezren-más pályát választottak. Végül: az alapvetően pozitív új nyugdíjrendelet, mely harminc évben állapítja meg a nyugalomba vonuláshoz szükséges szolgálati időt, részben visszájára fordult. Mert, míg korábban évenként átlagban négyezren mentek nyugdíjba, addig 1984-ben tizenhatezren léptek le a katedráról. Falusi iskolások A Pedagógus Szakszervezet (a legnagyobb lengyel szakszervezet) elnöke szerint: Plusz tíz százalék — A pedagógusok presztízse legfeljebb közepes, ha nem alacsonyabb, pedig sikerült őket a műszakiak anyagi szintjére hozni, de a műszakiak viszont azt mondják. hogy ők legalább a szakmunkások nívóját szeretnék elérni. Tavalyelőtt 15 ezer, 1984 szeptembere óita 17 ezer zlotyi volt az átlagfizetés. a következő tanévtől viszont már 19 ezer zlotyt vehetnek az általános iskolai tanárok kézhez. A pálya nálunk is nyolcvan százalékban elnőiesedett, a képesítés nélküliek aránya pedig 12 százalék . . . A kis iskola, ahol érezhető szeretettel fogadtak, a maga nyolc osztályával, 180 tanulójával és tíz tanárával, lengyel mércével mérve nem is számít kicsinek. S nyilván igaz, amit az iskola fiatal igazgatója Franciszek Slo- minski is mondott: „Amit itt lát, valóban átlagos...” A beszélgetést körséta előzte meg, séta a szó szoros értelmében, mert az iskola három épületből áll. Egy iskolának épült házból, egy voilt pajtából és egy hajdani lakásból. A 'tantermek, noha rajtuk is látszik, hogy az oktatásügy lengyel gazdái sem hónaljig turkálnak a költség- vetés pénzeszsákjában, szolid. ám konszolidált körülmények között beszélnek. Otthonosság, tisztaság mindenütt, a száktantermek (mert a lengyel iskolák többségében csakis szaktantermek léteznek) szertárszekré- ny eiben viszonylag sok és megfelelő színvonalú eszköz található. Még tornaterem is akad, egy átalakított tanteremben. Az udvarban hátul konyhaként virít, benne a kertészkedők büszkeségével, a paprikával... A tanáriban többen is ösz- szejöttak egy kis beszélgetésre. Az igazgatón kívül Irena Tomkiewicz, Teresa Fiedorow, Barbara Gawel tanárok, valamint Genowfa Jurczak szakfelügyelő, az iskola volt igazgatója ülték körül az asztalt. Először a jövedelmekről érdeklődtem. — Huszonötezret keresek — mondta az igazgató. — A kollégák átlaga tizennyolc ezer, de mindnyájuknál benne van a jövedelemben az ötezer léleknél kisebb településben tanítóknak járó tíz százalékos pótlék, továbbá a túlórák díja is. Házvásárlás engedménnyel Beszélünk a lakásviszonyokról! is. Elöljáróban azonban idézzük isimét a szak- szervezet elnökiét. — A falun letelepedőknek ingyenes szolgálati lakás is jár, igaz, ez csak elv és nem mindig a valóság. De elhatározott szándékunk, hogy új iskola szolgálati lakás nélkül eztán már ne épülhessen. A vidéket választók 60 ezer zloty vissza nem térítendő letelepedési segélyt kapnak, ito- váhbá 100 ezer zlotyi hitelt is igénybe vehetnek — a képesítés nélküliek csak 75 ezret —, amit nem kell visszafizetni, ha valaki legalább hat évig marad egy helyen. Megemlítem, hogy minden tanárnak jár egynegyed hektár háztáji, de ezt kevesen használják, mert a túlórák többet hoznak... A falusii tanárok jövedelme egyébként magasabb, mint a városiaké ... Katniaban egy tanár az iskoláiban lakik, hárman Olsztynból járnak áf, négyen pedig az iskola által korábban számukra bérelt családi házat vásárolták meg, harminc százalékos kedvezménnyel. Az Olsztymfoan élők bérleti díját az iskola fizeti, míg a családi házban lakók havi 1200 zlotyt kapnak. A végzős diákok, részben mert munkások lakta falu ez, szinte kivétel nélkül tovább tanulnak, pontosabban: beiratkoznak egy középfokú iskolába, de nagy a lemorzsolódás. Az ok: „Egy traktorosnak nagyobb az alapfizetése. mint egy tanárnak ...” — fogalmazott Irena Tomkiewicz. így aztán érthető, hogy diplomás alig került ki innen, s egy év múlva várják az első, magát a falu szülöttének mondható kollégát. A beszélgetésen szó esett a Lengyel társadalom és így az oktatásügy egyik legnagyobb kérdéséről, az egyházzal való viszonyról is. Barbara Gawel meséli: — Itt is majdnem kirobbant a „kareszühá- ború", de sikerült megegyezésre jutnii a szülőkkel. Előbb azonban meghívtuk a falu papját tantestületi értekezletre, s békésen "megbeszéltük a dolgot. A gyerekek többsége jár hittanra, de ez kisebb gondot okoz, mint hinni lehetne, hiszen az ott tanult általános erkölcsi alapelveket befoghatjuk vitorláinkba .. . Egyébként Lengyelországban terv, hogy a vallástörténetet, a bibliai ismereteket a középiskolák tantervébe is felveszik ... Nem csak ők beszéltek, kérdeztek is. Kiderült: örömben és gondban több az azonosság, mint a különbség. Valamit azonban irigyelek tőlük. Azt, hogy nincs tafan lengyel település, ahol ne lenne iskola, ne lenne tanító és tanár. S okozzon ez bármekkora 'terhet az állaimnak, úgy hiszem, hogy távlatokban gondolkodva csakis jót hozhat majd ez Lengyelországnak. Speidl Zoltán KM
