Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
1985. július 20. Q Tisztelt Jánvári Istvánná! Köszönöm tartalmas levelét, örömmel olvasrtam, hogy közügyek miatt ragadott tollat. Lehet, valakinek úgy is tűnhet, hogy apróságokról szól, nekem nem ez volit a lényeg. Az ön szemlélete tetszik. Az, hogy a hétköznapi apróságok sűrű egymásmell ettiségéban is meglátja azt, ami pazarlás, vagy legalább is annak tűnik. Írja, hogy nem érti, miért kell a legtöbb injekciót ötösével—tízesével csomagolni, amikor sok esetben egy-egy dobozból három—öt darabot használnak fel, a többi kárba vész. Azt is szóvá teszi, hogy sók bennfentes kistermelőtől, ki tudja miért, a nem szép áruit is megveszik, ami aztán vagy elkel vagy nem. Köszönöm, hogy visszaigazolta haragos soraimat, amit a porcukornak nevezett kőzetről írtam. Kétségtelen, ezek apróságnak tűnhetnek. Ete vajon életünk egésze nem apróságokból tevődik össze? így aztán minden picinek tűnő pazarlás valahol összeadódik, s országos pénzkidobálássá változik. A kis, helyi problémák is megsokszorozódnak, s lesiz belőlük hol hiány, hol többlet, hol bosszantó jelenség, máskor tailán éppen szívderítő esemény. Nem kell hát szabadkoznia a jelzések miiaitt, s az sem volna okszerű, ha nevét nem írnám le. Mert megérdemli a nyilvánosságot mindenki, aki a köz ügyéért szót emel. Hiszem: nincsen rosszabb a befelé dühöngőtől. Ha mindenki, akii környezetét jól látja, felelősséggel elmondaná, amit lát, sakkal jobban állnánk, nem kellene annyit várni arra, hogy kiderüljenek gyengeségeink, vaigy éppen mások mulasztásai. Hogy van-e ennek értelme? Baj lenne, ha azt hinném, hogy nincs. Igaz, keserves tapasztalataim nekem is vannak. Írtam sokféle bíráló megjegyzést, amire válasz nem érkezett. A nem válaszolók között volt városi tanács éppúgy, minit kis vállalat, közlekedési szerv vagy nagyabb üzem. De, ha ennek láttán feladnánk, akkor lenne csak igazán baj. Gyakran mondjuk: a demokráciát tanuljuk. Nos, aki felelősséggel emel szót, az már-már ért hozzá, aki viszont nem felel, az legfeljebb óvodás. Ha figyelte a legutóbbi politikai fórumokat^ láthatta: soha nem igényelte ily határozottsággal politikai vezetés azt, hogy az állampolgár teljes mellszélességgel vállaljon részt a gondok-foajok orvoslásában. Tisztelt Asszonyom! Bizonyára ön is értesült arról, hogy gazdasági életünk nem éppen rózsás. Higgye el, ehhez hozzájárulnak azok az apróságok is, amelyeket említ. De toldhatnám a sort: csökkent a társadalmi tulajdon becsülete; a balaton-kömyéki kirándulóhelyeken vasárnap is szép számmal állnak az állami személyautók; nem akar csökkenni a munkaidő alatt magánügyeket intézők száma; túlságosan sok a személyes kapcsolaton alapuló ügyintézés; nőm csökkenő gyakorlat a csúszópénz, a borravaló — hogy csak néhány irritáló dologról szóljak. Nem tagadható, sok ilyen és hasonló témát tárgyaló levelet kap szerkesztőségünk is. Foglalkozunk is velük. Tudjuk azt is, hogy sok fórumon sokari kérnek szót, hogy a köz ügyei érdekében beszéljenek. Tiszteletet érdemel ez, ihisz’ o némaság ma is cinkosság. Márpedig felelősség kívántatik, a ki nem mondott szónak visszhangja nem kél. Köszönöm, hogy írásában konkrét dolgokról szólt, s nemcsak úgy, általában. [Mert minden kritikának és ötletnek értelme akkor van, ha azt mondja ki, amit gondol, s arról, akiről gondolja. Befejezésül egy gondolat csupán: közügyiben írott levelem a szóród, a kritikáról elmélkedik. Jelentőségénél mégis többre tartom a tettet. Azt, ami elejét veszi a bajinak, orvosolja a meglévőt, s jófelé fordítja azt, mi ma visszatetsző. Ebben konszenzusra jutni: egy lépés előre. Kenéz Sándorral, a megyei tanács yb pénzügyi osztályvezetőjével a változó tanácsi gazdálkodásról — Természetesen a tervezés rendszere is megváltozik: az operatív feladatok köre leszűkül, de megváltozik az elosztófunkció és a beavatkozás jellege. Most készült a megye terület- és településfejlesztési hosszútávú, s ezzel párhuzamosain a VII. ötéves terv koncepciója is. Ebben a szakaszban — amit első ütemben a megyei tanács készít — jóváhagyja majd a testület a normatív — fejkvóta — szerinti fejlesztési lehetőséget, a céltámogatások körét és feltételrendszerét, a megyei beruházásokra fordítható összegek nagyságát, a bevételi szabályozó rendszert és az állami hozzájárulás összegét. Ezt követően valamennyi helyi tanács önállóan végez számításokat bevételeire és kiadásaira, alapvetően ők döntik el, hogy mennyit fordítanak fenntartásra, működésre és a megmaradó pénzből fejlesztésre és ebből milyen beruházásokat valósítanak meg. Mostanában egyre többször halljuk, hogy másképp kell gazdálkodni a tanácsoknak a VII. ötéves tervben, mint korábban. — Valóban, de ez természetes dolog. A mai gazdálkodási rendszer másfél évtizedes múltra tekint vissza, s ez már nem felel meg a mai követelményéknek. Szép eredme nyék születtek eddig is a települések fejlesztésében, de a különböző térségek, területek között indokolatlan infrastrukturális különbségek alakultak ki, nem fejlődött kellő mértékben a tanácsok önállósága, sok volt „felülről’' a beavatkozás, a szabályozás A változtatás vált szükségessé a gazdálkodás módosítása ami egyébként természetes része az egész gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésének. A A változtatástól több pénzük is lesz a ^ tanácsoknak? — Talán azzal kezdeném, hogy a jövőben nem beszélünk majd külön- költségvetési és fejlesztési alapról, hanem 1986-tól egységes pénzalap áll majd a tanácsok rendelkezésére. Természetesen ezután is elsőrendű feladat lesz gondoskodni a már meglévő intézmények működéséről és fenntartásáról, s csak á fennimainadó összeget fordíthatják fejlesztésre, amely összegszerűségében meghaladja az előző tervidőszak pénzügyi lehetőségeit. Ez lényegében egy biztonságos gazdálkodásra nyújt lehetőséget, amely kiegészülhet a céltámogatásra biztosított összegekkel és az úgynevezett érdekeltségi bevéte- lekkel. £ Mit jelent ez konkrétabban? — Megyénkben a szabályozott bevételekkel fedezett fejlesztési lehetőség 46 százalékát kapják alanyi jogon — az állandó népesség arányában — a helyi tanácsok, korában ez a részarány mindössze 10 százalék volt. Az elosztásnál természetesen figyelembe vesszük a település színvonalát, szerepkörét, az adott térség kedvező, vagy kedvezőtlen adottságát. A helyi tanács döntésétől függően kiegészülhet a fejlesztés lehetősége céltámogatásra biztosított pénzekkel. Ez az ossz megyei lehetőség 30 százalékát teszi ki. A A megye, vagy az ország határozza W meg, hogy- mire ad céltámogatást? — Mindkettő. Központi célkitűzések is vamiak a céltámogtásra. Ilyen a lakásellátás,' a komplexen értelmezett vízellátás és a középfokú oktatás. A demográfiai helyzetünk miatt a központi célkitűzéseket szükségesnek tartjuk kibővíteni az általános iskolai oktatással, valamint az egészségügyi alapellátás tárgyi feltételeinek biztosítása miatt a községi egyészségügyi központok létesítésével. Ha ennyi célhoz ad a tanács, vagy az állam központi támogatást, akkor nyilván azért teszi, mert közvetve Befolyásolni akarja a helyi tanácsok döntéseit. Vajon nem fenyeget-e olyan veszély, hogy megint oda lesz az önállóság, vagyis nem azt építenek ami kellene, hanem amihez támogatást kapnak? — Ez a céltámogatási rendszer nem azt jelenti, hogy osaik ennek segítségével tud meg valósítani valamit a helyi tanács, ugyanis már a fejkvóták kialakításánál figyelembe vettük: milyen kielégítetlen, nagy fejlesztési összeget igénylő szükségletek vannak. Ennek alapján helyi tanácsi szinten megfogalmazott — céltámogatásban nem szereplő egyéb — fejlesztési célkitűzések megvalósítására is lehetőség nyílhat. A céltámogatással a településeik nivellálását, a kisebb települések népességmegtartó képességét szeretnénk javítani, illetve ösztönözni. Ezt segíti majd a jövő évtől a település- fejlesztési hozzájárulás is? — Igen. A településfelesztési hozzájárulás bevezetésével kapcsolatos előkészítési munka már megkezdődött, s számításaink szerint a fizetési kötelezettség mintegy 176 ezer állampolgárt érint, aki lakóháza, telke, bérleménye, vagy földtulajdona után fizet hozzájárulást. Az ebből származó bevételek tervezésénél óvatosak voltunk, mivel a jogszabály igen széles körben biztosít mentességet, de nem hagyhattuk figyelmen kívül megyénk lakosságénak az országos átlagtól alacsonyabb jövedelmi viszonyait, valamint a korábban vállalt kötelezettségeit, például társulati, érdekeltségi díjait. „...Valamennyi helyi tanács önállóan végez számításokat bevételeire és kiadásaira, alapvetően ők döntik el, hogy mennyit fordítanak fenntartásra, működésre és a megmaradó pénzbűi fejlesztésre és ebből milyen beruházásokat valósítanak meg.” h Akkor ez igazságosabb lesz, mint korábban a községfejlesztési hozájárulás. mert most azok is fizetnek, akiknek állami lakásuk van ... # A tanácsi gazdálkodás megváltoztatásának egyik oka az arányosabb településfejlesztés volt. Hogyan látszik ez meg Szabolcs-Szatmár megye következő ötéves fejlesztésének programjában? — A koncepció szakaszában a fejlesztési lehetőségek fejkvóta szerinti, tanácsok, települések közötti elosztására a megyei tanács elé két változatot készítettünk. Az egyiknél érvényre juthat a többszörösein hátrányos helyzetű — főként az aprófalvas szatmár- beregi — térségek kiemelt fejlesztése és az, hogy milyen feladatokra kell nagy figyelmet fordítani. A többszörösen hátrányos helyzetű településeken a lakosság 8,1 százaléka él, a fejlesztési lehetőségekből való részesedés mértéke viszont 9,8 százalékos. A másik változat lényege, hogy a település infrastrukturális szükséglete, valamint a megyei és helyi prioritás a meghatározó. Ez a változat a nagyobb települések gyorsabb, a funkciójukhoz igazodó fejlesztését teszi lehetővé. A A hátrányos helyzetű kisközségek egy része, vagy talán többsége azért is hátrányos helyzetű, mert nincs például tanácsa sem. Itt elöljáróságok alakultak. Milyen szerepük lesz nekik a fejlesztésre költhető pénzek elosztásában? — Mint ahogy mondtam, a tanácsi pénzalap egységes, azonban a tanácstörvény és végrehajtási rendeletéinek módosításai az elöljáróságok funkcióinak gyakorlásához az anyagi hátteret is biztosítja. Nevezetesen az érdekeltségi bevételekből az adott településen a lakosságtól beszedett összegek felett kizárólag a elöljáróságok rendelkeznek. Nem történhet meg tehát az, hogy az elöljáróság elképzeléseivel szemben a helyi tanács testületé ezt a pénzt a székhelyközségben, vagy egy másik társközségben egyéb célra használja fel. — Igen, igazságosabb, mert a fizetési kötelezettség automatikus, függetlenül attól, hogy valaki saját, vagy állami lakásban lakik. Az ebből származó bevétel lényegében tanácsi fejlesztési célokat szolgál, méghozzá elsősorban és kizárólag helyi fejlesztési célokat. A településfejlesztési hozzájárulás bevezetésére a helyi lakosság véleményének kikérésével, egyetértésének megszerzésével kerülhet sor. Ezt viszont a VII. ötéves terv koncepciójának készítésével egyidejűleg kell elvégezni. A Milyen lehetőség van a lakosság meg- w kérdezésére? — A lakosság, pontosabban a fizetésré kötelezettek véleményének kikérésére a helyes módszert helyben kell megválasztani. Lehetőség van arra is, hogy írásiban keressék meg az állampolgárokat, itt azonban nem árt figyelembe venni, hogy korábban más témában végzett ilyen jellegű kísérletek nem vezettek eredményre. Ezért célszerűbbnek látszik a falugyűléseken, városkörzeti tanácskozásokon, tanácstagi beszámolókon, jelölő-, vagy választási gyűléseken megtudni a lakosság véleményét, de a tanácstagok, póttanáostagok, az őket segítő társadalmi aktívák, utcalbizottságoik, valamint tanácsi dolgozók bevonásával szervezett családlátogatásra is sor kerülhet. A településfejlesztési hozzájárulás bevezetése kötődhet egy meghatározott fejlesztési célhoz, de lehet általános érvényű is. Hogyan terveznek ezután a tanácsok? — Bár összevont pénzalap van, ezen belül minden tanács elsődleges feladata intézmények működtetése. Ennek pénzügyi feltételeit a korábbiakhoz hasonló módon alakítják ki a tanácsok, vagyis az űj tanácsi gazdálkodási rendszerben ilyen célra nem lesz több pénzünk. Nagyobb összeggel kizárólag a fejlesztési célú pénzekkel számolhatnak. Mint ahogy említettem, az ossz fejlesztési lehetőség 46 százalékát automatikusan megkapják a helyi tanácsok, s ennek ismeretében dönthetik el, hogy milyen fejlesztési feladatokat valósítanak meg az ötéves terv időszaka alatt. Amennyiben olyan fejlesztési cél mellett döntenek, amely a megyei céltámogatási rendszerrel összhangban van, úgy a fejlesztési lehetőségük tovább növekszik. Természetesen a fejlesztési célok kitűzésénél ezentúl számolniuk kell a saját rendelkezésű érdekeltségi bevételekkel és a társadalmi munkáival is. A megváltozott helyzetből valami olyasmi következik, hogy fejtetőre áll a tervezés. Eddig a megyei tanács szétosztotta, hogy ez a város ennyit, az a falu annyit kap. Hogyan lesz ezután? A A közös tanácsok testületéiben nyilván- w való, hogy a lakosság száma miatt többen vannak azok, akik a székhelyközségben laknak. Nem szavazhatják-e le a társközség elöljáróságának akaratát? — Semmiképp sem, mert jogszabály biztosítja az elöljáróságnak á döntési lehetőséget. Amennyiben erre mégis sor kerülne, az ilyen tanács, vagy vb-hiatározait törvény- sértő, azt módosítani, illetve hatályon kívül kell helyezni. Nincs-e lehetőség arra, hogy egyik évben az egyik társközség, másik évben a másik adja kölcsön pénzét a másiknak? Igaz, hogy ritkábban, de egyszerre nagyobb beruházás valósítható meg. — Lehetőség van, sőt nemcsak egyik társközség adhat a másiknak, hanem tanácsok egymás közötti kapcsolatrendszerében is új elem, hogy kölcsönözhetnek egymásnak, sőt közös beruházásokat is megvalósíthatnak, amelyek fenntartásáról közösen gondoskodnak. Sok helyen falugyűléseken évekig ugyanazokat a gondokat mondják el az emberek a tanács vezetőinek, de mivel javaslataiknak csak kis része valósítható meg pénz híján, ezért sokan elfásultak. Ez az új leheitőség közelebb hozza-e a tanácsot a lakossághoz, képes lesz-e a tanács arra, hogy bevonja a lakosságot a település jövőjének formálásába? — Az új gazdálkodási rendszernek ez az egyik fő követelménye. Az alulról jövő tervezési rendszernek az a lényege és erénye, Nhogy a lakossággal együtt gondolkodva, a célokat együtt ki jelöl ve megnyerjünk mindenkit a program megvalósításának. Legyen az anyagi támogatás, vagy akár társadalmi munka. Ügy gondolom, hogy már moat, a tervezés időszakában foglalkozni kell a választások előkészülése során megtartott gyűléseken elhangzott közérdekű javaslatokkal, bejelentésekkel, s természetesen a település valamennyi gondját feltárva kell a helyes fejlesztési célokat kiválasztani. Ehhez a megvalósítás szakaszában mindenképpen szükséges, hagy valamennyi helyi tanács kérje és igényelje a társadalmi szervezetek segítségét. A pénz a tanácsoknál van. összességében a fejlesztési lehetőség nagyobb ösz- szegű, mint a korábbi években volt, épp ezért jobban kell gazdálkodni vele, s arra költeni, amire a, legnagyobb szükség van. Köszönöm a beszélgetést! Balogh József ^HiTVÉGIf ^UMTERJúJj KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
