Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-19 / 168. szám

1985. július 19, Kelet-Magyarország 3 Hyári szórakozásaink Közelharc a közönségért MIT KEZDHETÜNK EGY megyében. És mégis, gyafc- HOSSZÜ NYÁRI ESTÉN, ha ran halljuk vendégeinktől, valami tartalmas szórako- tapasztaljuk magunk is, zásra vágyunk? Erről gyűj- hogy igényeink és a kínálat töttünk tapasztalatokat me- ritkán találkoznak. gyénkben. , Miből választhatunk mos­AMny ember, annyiféle tanában? A művelődési ház szórakozás. Az egyik a kár- nyári ajánlatából kiemelked- tyára esküszik, a másik állít- nek a gyermekeknek szóló ja, hogy nincs szórakoztatóbb programok, a szabadtéri egy Beethoven-koncertnél. színház és a Zenélőudvar Kit a könyv, kit a természet- műsora. Gyors számolás: a járás szórakoztat, de tetemes szabadtérin a nyárra hirdp- a híve a füstös presszók ígér- tett 12-ből már eddig négy te szórakozásnak is. És még- elmaradt, többet be kellett is, van közös nevező. Érdé- vinni zárt helyre az eső mi- kés, hogy a köznyelvi szó- att. A Zenélőudvarra mind­használatban kissé leszűkült össze három koncertet szer­it szórakozás értelmezése, a veztek, de a közönség „ér- kulturális intézmények ki- deklődése” alapján az is sok­ítana könnyű műfajra. Több- nak bizonyult, nyíre ezt nevezzük szórako­zásnak. De vajon milyen in- ÁLLANDÓAN NYITVA tézményeket találunk erre a ÁLLNAK viszont a kiállító­célra, egyáltalán hol és ho- termek — ideértve a Jósa gyan szórakozhatunk, a nyári András Múzeumot is — több idegenforgalomban hová vi- ezren fogják felkeresni a mű- hetjük el vendégeinket? velődési házban az országos Elsőként a művelődési ott- népművészeti kiállítást, illet- honok háza táján néztünk ve a^ Sóstói Múzeumfalut, szét. E házak teljes tévé- Gazdag programot tervezett kenységénék csak egy része az ifjúsági park — az erre az úgynevezett szórakozta- igényt tartó korosztály szó- tás — a Váci Mihály megyei rakoztatását itt sikerült művelődési házban ezt az színvonalasan megoldani. Az egészből körülbelül negyed- egyik legnagyobb tömegszó- részre saccolják — de mert na koz ka tó intézmény, a mozi a nagyközönség többnyire „újított" ezen a nyáron. Val­ósak ilyen rendezvényekből lalták a felemelt filmköl- ítél, könnyein megszületik a csönzési díj kifizetését, és gyors, és tegyük hozzá felü- olyan szuperprodukciókat letes általánosítás: a népmű- forgalmaztak, amire a meleg velők nem csinálnak semmit, ellenére is telt házak vannak Valóban, vannak olyan tele- a Krúdyban és a Békében is. pülések, ahol éz a megálla- Jó ötlet volt a nyári filrrtmú- pítás közel jár az igazsághoz, zeumi sorozatra elővenni a ezer ók miatt. Sok a „lerob- mozi klasszikusait, bánt” művelődési ház, in- Most, a nyár közepe táján kább taszít, mint vonz. A összegezve, tehát mehetünk kistelepüléseken az évi egy- moziba, vagy kiállításra. két haknibrigád — inkább Ezen felül augusztus végén semmi ne lenne! — vagy bál lesz még két szabadtéri ren- jelenti a szórakozást, s ezzel dezvény: egy néptáncest és a kulturális élet helyi fele- egy operett. így már mást lősei megelégszenek, mond- mutat a mérleg. Így azt mu- ván, másra nincs igény. Az tatja, hogy augusztus végéig ördögi kör bezárult: hogyan (július közepétől) a nyári es- is lenne, ha választék sincs? tékre marad egyedül a mozi. A szórakoztatás műsorpoliti- Talán azért alakult ez így, kaja ezeket a kérdéseket mert korábban meg a bőség mindeddig nem tisztázta. zavarával küzdhettunk — vagy velünk szórakoztak a VAROSAINKBAN A TÖBB műsorszervezők — volt olyan PÉNZ, a képzettebb szakem- este, amikor egyszerre három bergárda esetenként valósá- helyen kezdődött komolyze- gos csodákra is képes. Példa nei koncert, erre Kisvárda nyári várjáté­kaival — a fél ország színhá- NEM LEHET SZÓ NÉL- zát fogadják, önálló társula- KÜL ELMENNI a progra­mot tartanak fenn — vagy mok reklámja és propagan- Nyírbátor a nemzetközi hírű dája mellett. Honnan tudja koncertjeivel a környék üze- meg az utca embere, vagy meit, a megyét járó zenei tá- esetleg a messziről jött ven- boraival. De a helyzet nem dég, hogy hol mit talál, me- mindig és nem mindenütt lyik intézmény mit kínál? ilyen rózsás. A népművelők Talán érdemes lenne újra gyakran panaszkodnak, ho- elővenni a régi témát: egy gyan folytatnak közelharcot ekkora városban miért nem a közönségért. lehet mindig és mindenütt Ha megyeszékhelyünk szó- megvásárolni a Pesti Műsor rakozási, művelődési lehető- mintájára a mi műsorkalau- ségeit vizsgáljuk, akkor Nyír- zunkat? egyháza fővárosnak számít a Baraksó Erzsébet A Kísvárdai Szeszipari Vállalat demecseri keményítő­gyára évente közel egymillió dollár értékű terméket ké­szít nyugati exportra. A gyár többek között Hollandiá­ba, Angliába, Izraelbe szállít glutint, ami a lisztben lé­vő fehérje, azaz sikér kivonata. Képünkön: ősz Berta­lan a vákuumdobszűrők kezelője a búzalisztből nyert keményítőt szárítja. (Császár Csaba felvétele) Felzúgtak a kombájnok Tiszavasváriban „Harmattól halmaiig haitink...“ Vajon milyen lesz a minőség? Molnár Gyula és Kerekes András latolgatja a lehetőségeket. Milliméteres por lepi az út menti gazt, de ugyanez a sorsuk az akácfák levelei­nek is. A dűlő hosszában félméter széles kerekek nyoma látszik, a távoli bú­zatáblák felől tompa mo­raj szüremlik keresztül a mezőn. A kombájnok vég­re a búzatáblákba álltak. Elég későn, de hát késett a természet, késett itt is, a tiszavasvári Zöld Mező Ter­melőszövetkezet földjein, ahol hétfőn reggelig csak a sze­meket kóstolgatta Molnár Gyula főagronómus és Kere­kes András, növénytermesz­tési főágazatvezető. Amíg nem roppant a fog alatt, ad­dig nincs aratás. — Féltünk is, reméltünk is már tavasz óta, — emlé­kezik a főagronómus, amint a még aratatlan búza kalá­szait morzsolgatjuk. — A hűvös idő tulajdonképpen kedvezett a nyolcszáz hektár búzánknak, így aztán szület­tek hat tonnán felüli becslé­seink is, igaz a terv nem szá­molt csak 5,2 tonnával hek­táronként. A sok csapadék azonban kihozta valameny- nyi létező, búzát károsító gombabetegséget. Kegyetle­nül megkínózta a torzsgom- ba az állományt,, különösen ott, ahol önmaga' után vol­tunk kénytelenek vetni a kenyérnekvalót. — Idejében láttuk a bajt, és számoltunk is vele — csat­lakozik Kerekes András. — Soha ennyit nem röpködött nálunk a növényvédő heli­kopter, mint most tavasszal és nyár elején. Volt olyan tábla, amelyet háromszor is megpermeteztünk. El lehet képzelni, mekkora költség­növekedést idézett ez elő, de hát nem volt más lehetősé­günk, másképpen nem lehe­tett megvédeni a termést. Egyébként pedig még pana­szunk sem lehet az időre, mert alig döntötte meg a szálakat, nem lesz nehéz ara­tás. Egy dologért azonban még imára is fakadunk al­kalom adtán. Csak eső ne jöjjön most már, mert az nagy galibát okozna. Nagyon ígéretesek a táb­lák, amelyeket szemügyre veszünk. Szabolcs-Szatmár más tájaihoz szokott szem­nek egyenesen szokatlan, hogy több mint százhektáros darabok találhatók egyben. Elfárad a tekintet, amíg el­ér a látóhatár alján a forró­ságban remegő körvonalú fa­sorig, a horizontig, öt kom­Hublyák Tibor bájn dolga lesz végezni a búzával, és ez nem kis fel­adat. Ahogy a szakemberek mondják, 17 esőmentes nap szükséges hozzá, ennyit hagy rá az aratási kampányterv. Ez utóbbit nyugodtan lehet­ne forgatókönyvnek is ne­vezni, méghozzá azzal a ki­tétellel, hogy ettől eltérni csak az égi hatalmaknak sza­bad, az embernek szentírás ami benne foglaltatik. Benne van a sorrend, a szárítás, a tárolás helye, az átadás üte­me, — és a reménység, hogy úgy megy majd minden, ahogy a lehetőségek szerint eltervezték. A kulcsfigurák itt a Zöld Mezőben éppúgy mint má­sutt, a kombájnosok. Közü­lük a „korelnök” Hublyák Tibor, 1967-ben kóstolta meg először a kombájnoséletet, azóta nem telt el a tsz-ben aratás nélküle. Nemigen lát­szik meg rajta a kor, ahogy fiatalosan pattan le a veze­tőfülkéből. — Ez a kedvenc'em — néz vissza a kissé viseltes John Deere márkájú, zöld gépre. — 11 éve kaptam, azóta csak én hajtom, öreg már, de nem adnám egyikért sem. Egy ki­csit már összenőttünk. Amíg ez megy, addig én sem szál­lók le a kombájnról, utána majd meglátjuk. Hublyák Tibor a közel két évtized alatt kerek félmillió mázsa terményt aratott le. Ö még mázsában számol, de hát ugyanannyi súly az ton­nában is. Visszaemlékezik a hetvennégyes őszre, amikor az összes kukoricát ő juttat­ta fedél alá, meg a hetvenes esős nyárra, és hozzáteszi: hej, ma már százszor köny- nyebb és mégis milyen ne­héz. Akkor el lehet képzelni, milyen lehetett. — Nekem nem volt olyan szerencsém, hogy egy kom­bájnon töltsék ennyi időt — mondja Lévai Károly, aki­nek gépe szintén megállt, mert nehezen tudott volna bennünket kikerülni. — Kezdtem Szk—4-esen, Szk— 5-össel folytattam, míg vég­re erre a modernre tettem szert — simogatja meg te­kintetével a minden ízében rázkódó monstrumot. — Jól indultunk tegnap, 500 mázsa ment be, ha így haladnánk, nem lenne baj. Harmattól harmatig hajtunk, éppen csak ebédre állunk meg. Az Alkaloidától hordják nekünk az ebédet, a kombájnosnak dupla adag jár, de higgye el, meg is érdemli. Ehhez tényleg nem fér kétség. Száll a por, a pely­va, igazi kánikula kíséri az ismét felzúgó motorok dü­börgését. Nyomukban a friss tarló, rajta renden a szal­ma. Az agronómusok reflex- szerűen guggolnak mellé, megemelik, hogy lássák, mennyi szemet potyogtat el a kombájn. Most kell állíta­ni a rostákon, meg a szele­ién — mondják, nem a bő­séges árvakelésen kell lemér­ni a szemveszteséget. Csatlakozik hozzánk az el­nök is, Csontos István. Vi­tatkoznak, megszorult-e a szem, vagy csak nem telt ki eléggé a kalászvégeken. Elégedetlenek a terméssel, de hát látszik, hogy a több is kevés lenne. Volt itt nyolc­tonnásnak ígérkező tábla is, mondja egyikük. Sorolják, mi Lévai Károly mindent tesznek, hogy min­den év több legyen az elő­zőnél. És több is évek óta. Ha egyszer elégedettek lenné­nek, tán meg is maradnának ezen a szinten a termésátla­gok. Esik Sándor 1. Még annak idején történt, mielőtt az angolszász légi­erő lebombázta volna Nyír­egyháza vasútállomását, an­nak Baross Gábor minisz­tersége idején épült min­den létesítményét, az állo­mással szemben lévő ho­telt is. szóval letaroltatott azon a negyvennégy szep­temberi napon minden, a pontos dátumot hirtelenjé­ben nem tudom, minden­esetre egy vasutas fia, Mo­solygó Tóni, nekem osztály­társam éppen akikor ment át a következő tanévre való beiratkozás után a vasutas­telepre, ahol laktak, amikor jöttek a bombák, és őt töb­bé nem láttuk. Szülei talál­ták meg később a fejét. 2. A nyírvidéki kisvasút és a bodrogközi gazdasági vas­út még működött, járhat­tunk az iskolába rendlesen. Utazott e vonaton anyjával együtt — az anya hatalmas kosarakat cipelt tele túró­val, tejfellel, csirkékkel, li­bákkal — egy szépnek mi­nősített leányka. Szőke volt, mint Váci Mihály álmaiban a Nyírség. Hát milyen a diák? Sze­relmes lesz azonnal minden virágnak nézhető virágba. Különösen, ha már minden héten látja. GALAMBOS LAJOS: Ama nagy szerelem Hallottuk, amint mondot­ta néki ama kofaszerű any­ja: — A diákoikkal ne kezdj! Van már neked tisztességes vőlegényed, a zöldséges Ká­roly. Ne nézz a diákra, kü­lönben kitekerem a nyakad. Ámbár, akárhogyan is nem merte szegény, mégis­csak oda-odanézett ránk. 3. Akkoriban, az állatvásár­ra menet, itt hajtották az üszőket, teheneket, lovakat, malacokat. Mármost milyen az állat? A „rationabile ob- segvium"-ot, vagyis az ész­szerű cselekvést (ésszerű hódolat?) nem ismerheti, emberi fogalmai nem lévén, ott végzi dolgát, ahol az ne­ki szükségeltetik. Lepényeit tehát letette. Jött a vonat. Az idősebb hölgy leszál­lította szép leányát, mielőtt még a vonat teljesen meg­állóit volna, nehogy a szin­tén leszálló diákokkal egy­általán szóbaereszkedhes- sen még. Így történt, hogy az a szép leány, a vonatról már előbb leugró diákokat néz­ve, hátrafelé ugrott le. Bele. Abba esett épp. 4. Többé egyetlen diák sem nézett rá. S hírük, hogy az­óta senki ryem vette felesé­gül őt. vénlányként átkoz­za vénséges-vén édesany­ját, hisz hová lett már az élet értelme, a minden em­beri jó után vágyó szere­lem? f---------------------------------------\ Válasz egy válaszra K edves olvasónk, Gyar- mathy Béla, Nyíregy­háza, Sólyom köz 2. szám alatti lakos, sze­mélyesen hozta be válaszle­velét. Arra a kis glosszára reagál, amely szóvá tette, hogy a Sóstói úti utcafelbon­táskor a régi kockaköveket magánszemély hordta el, kis piros motorral vontatott utánfutóval. A válaszlevél megrótt, hangsúlyozván: nem azt kell elítélni, hogy elhord- ták, hanem azt, hogy miért nem verték dobra, hogy ilyen van, hiszen akkor köz­hasznú felhasználása is lehe­tővé válhatott volna. Minden magyarázkodás he­lyett: írásom célja éppen a dobraverés volt. A városi ta­nácsnak szólt, s hittem ben­ne —■ ón balga —, hogy vala­ki veszi a fáradságot, s elvi­teti, összegyűjteti, később felhasználtatja a régi, szép bazaltkockákat. Mint amim arra utaltam, tették ezt Má­tészalkán. Csalódnom kellett. Se nem gyűjtötték, se nem válaszoltak. Pedig a bejelen­tés közérdekűnek minősült. Most már késő. Ha Julius Caesar lennék, így fejezném be írásomat: a kockakő el van vetve! Vagy hogy job­ban hasonlítson az eredeti­hez: Petrus quadratus iacta est! (bürget)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents