Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. július 18. Kommentár Afrikai aggodalmak Sajtótájékoztató a VIT előkészületeiről A moszkvai XII. Világifjú- válaszolva a sajtótájékozta- sági és Diáktalálkozó élőké- tón elmondották: a helsinki születeiről tartottak sajtótá- záróokmány aláírásának tize- jékoztatót szerdán a Demok- dik évfordulója egybeesik a ratikus Ifjúsági Világszövet- fesztivál megrendezésével, ség székházában. Ennek szimbolikus jelentősé­A július 27-én kezdődő ge is van, s a találkozó ide- fesztivállal kapcsolatban Va- jén különös figyelmet fordí- lid Maszri, a DÍVSZ elnöke tanak azokra az esményekre. egyebek közt elmondotta: amelyek az enyhülési folya- mintegy 130 országból 20 mat tetőpontját jelentő hel- ezer fiatal érkezik Moszkvá- sinki konferenciasorozatra ba, hogy nyílt, demokratikus emlékeznek. Az évforduló légkörben vitassa meg azo- napján, augusztus elsején kát a fontos kérdéseket, áme- közvetlen tévékapcsolatot lyeket a VIT Nemzetközi hoznak létre Moszkva és Előkészítő Bizottsága a talál- Helsinki között, utalva arra, kozó politikai programjába hogy az enyhülési folyamat foglalt. Emlékeztetett arra: a kezdeményezője a Szovjet- világifjúsági és diáktalálko- unió fővárosa volt. A nyugat­zó lehetőséget ad, hogy a kü- európai nemzeti előkészítő lönböző nemzetek képviselői bizottságok munkájáról szól- megismerkedjenek egymás- va kiemelték: ezek tevékeny- sal, és kifejthessék vélemé- ségében részt vesznek az il- nyüket az ifjúságot érintő lető országok legfontosabb problémákról. A fesztivál po- ifjúsági szervezetei. A bizott- litikai programja sok ese- ságok Ausztriában szolida- ményt foglal magában, szó- ritási kampányt kezdemé- lidaritási ülések, országok, nyeztek Nicaragua újjáépi- földrészek közti eszmecserék, téséhez, Dániában gyűjtést egy-egy konkrét téma körül szerveztek salvadori és nica- csoportosuló tanácskozások raguai iskolák építésének egészítik ki a fő téma, a bé- anyagi támogatására. Latin­ke és a leszerelés jegyében Amerikában 32 nemzeti elő­szervezett megbeszéléseket készítő bizottságot alakítot- — mondotta a DÍVSZ el- tak, ezekben a politikai és a nöke. társadalmi élet képviselői is Az újságírók kérdéseire tevékenykednek. 10 éve történt — az űrben Újra együtt — a Földön Alig ért véget a 42, s már­is kezdődik a 21. A rejtvény megfejtése nem túl nehéz, asak éppen a fekete konti­nens, Afrika ügyeit kell fi­gyelemmel kísérni. Kedden este fejeződött be Addisz Abebában az afrikai egység- szervezet miniszteri tanácsá­nak ülése, szám szerint a 42. ilyen esemény; csütörtök reg­gel pedig kezdetét veszi a‘ szervezethez tartozó országok állam és kormányfőinek rész­vételével zajló 21. csúcsérte­kezlet. Mindez, párosulva a Ke­nyában zajló női világkonfe­renciával, Afrikára irányít­ja a világ közvéleményének figyelmét ezekben az amúgy is forró napokban. A politi­kusoknak azonban csak ak­kor lesz igazán melegük, ha arra az irdatlan munkára gondolnak, amely előttük áll a földrész problémáinak meg­oldásában. A kontinens több országában tovább tart az éhínség, és a jótékony oélú koncertek, az állami segé­lyek ellenére ezrek és ezrek esnek áldozatul az alultáp­láltságnak. Az élelmiszerszál­lítmányok most életeket mentenek ugyan, ám akarat­lanul is hozzájárulnak a vál­ság konzerválásához: elvon­ják a figyelmet a hosszútá­vú fejlesztési programokról. Az éhínségtől leginkább súj­tott országoknak kevés re­ményük van arra, hogy akár több évtizedes távlatban is megnyugtató perspektívát mutat,hassanak föl a gazda­sági fejlődés terén. Fokozza a helyzet súlyos­ságát a kontinens déli részén kialakult helyzet is. A Dél- Afrikai Köztársaság által megszállva tartott Namíbia, és az egész apartheid prob­lematikája immár akut kér­désinek számít. A frontólla- mok elleni sorozatos .dél-af­rikai támadások a közelmúlt­ban is folytatódtak, és sem­miféle garancia sincs arra, hogy a jövőben nem ismét­lődnek meg. A mostani mi­niszteri tanácsülés egyik fon­tos eredménye, hogv megál­lapodás született a Dél-Afri- kával szembeni egységes stratégia kidolgozásáról. Ter­mészetes, hogy pusztán az óhaj kevés: a frontországok mind a mai napig rá vannak utalva a fajüldöző rezsimmel fenntartott gazdasági kap­csolatokra, fegyveres erejük is kevés a hatásos védeke­zéshez. Kevés esély van tehát az igazi áttörésre Afrikában, pedig talán sehol máshol nem lenne ennyire szükség a gyökeres változásokra, mint éppen itt. Csak remélni le­het, hogy a világ közvélemé­nyének támogatásától, szoli­daritásától kísérve Afrika végre elindul a felemelkedés útján, és csökkenti lemara­dását. Ha az etióp főváros­ban csak egy lépést is sike­rül tenni ebben az irányban, már nem volt hiábavaló a 21. csúcsértekezlet. A szovjet—amerikai közös űrrepülés tizedik évforduló­ja alkalmából kedden Wa­shingtonban ünnepséget ren­deztek az Amerikai Tudo­mányos Akadémia székházá­ban. A megemlékezésen részt vett a Szojuz—Apolló prog­ram öt űrhajósa: Alekszej Leonov, Valerij Kubászov, Thomas Stafford, Donald Slayton és Vance Brand. Frank Press, az Amerikai Tudományos Akadémia el­nöke nagyszerű tudományos és műszaki teljesítménynek nevezte a közös űrrepülést. Az ünnepség után sajtóér­tekezletet tartottak. Thomas Stafford hangsúlyozta: az akkori összekapcsolás meg­mutatta, hogy a két ország együtt tud működni a ne­héz, bonyolult feladatok megoldásában. Alekszej Leonov azt han­goztatta, hogy a tíz évvel ezelőtti kimagasló űrkísérlet csak az enyhülés közepette mehetett végbe. A kozmosznak békésnek kell lennie, szögezte le nyo­matékkai Valerij Kubászov, majd hozzáfűzte: az űrfegy­ver óriási tehertétel lenne az egész emberiség számára, s ezt nem szabad megengedni. A sajtóértekezleten részt vevő űrhajósok, tudósok és szakemberek egyetértettek abban, hogy összefogással to­vábbi közös űrprogramok valósulhatnának meg. Szóba került, hogy a két ország együttműködése a századfor­dulóra lehetővé tenné a Marsra történő utazást is. A közös programok végrehaj­tásához azonban feltétlenül szükség van az amerikai- szovjet kapcsolatok javítá­sára — mondta Vance Brand. A képen balról jobbra három űrhajós az ötből: Tom Staf­ford, Alekszej Leonov és Vance Brand. (KM-telefotó) Böllre emlékezve — „Elkötelezett, bátor, éber és mindig intő szava hiá­nyozni fog” — írta Richard von Weizsäcker szövetségi el­nök Heinrich Böli özvegyé­nek intézett részvéttáviratá­ban. A német szellemiség ki­emelkedő képviselője volt. Olyan tekintélyes író, akit keleten és nyugaton, északon és délen egyaránt nagyra tar­tottak. És ugyanakkor ő volt a gyengék ügyvédje, az ön- bíráskodás ellensége. Őszin­te volt, s szavahihetőségéhez nem fért kétség. Kényelmet- let és sokszor vitatható volt, amit mondott és cselekedett, megütközést keltett és tiszte­letet ébresztett. A részvéttáviratok özöne — közöttük kiemelkedő poli­tikai és közéleti személyisé­geké, irodalmároké, baráto­ké és ellenfeleké — nemcsak írói nagyságát, hanem embe­ri értékeit is méltányolja. Bell nem egyike volt a né­met íróknak, a hábonú után ő volt „az író” nálunk — mondotta a televízió emlék­műsorában Martin Gregor Dellin, a Pen-klub elnöke. A műsor képeket villantott fel élete fontos állomásairól, kö­vette irodalmi munkásságát, a háború utáni, az esztelen öldöklés tapasztalataiból fo­gant első művektől egészen addig, amíg az erkölcs, a val­lás tételeiből kiindulva elju­tott a politikai tartalomig. Láthatták a nézők a nagy pillanatot, amint 1972-toen átvette a Nobel-díjat. S lát­hatták azt a megfáradt, be­teg embert, aki az elmúlt tíz évben volt, s aki minden fi­zikai gyengesége ellenére ott volt a béke érdekében szót emelők között. Magányos volt. Elhagyatott és végtelenül csalódott — így jellemezte közvetlen munka­társa, Carola Stern, akivel együtt adta ki a „L 80” cí­mű irodalmi folyóiratot. Vé- gigküzdötte a harcot azok el­len, akik a terrorizmusra va­ló felhajtással vádolták, de ebben a harcban felőrlődött, lendülete megtört. Ennek el­lenére súlyos betegen is — érszűkülete egyre inkább el­hatalmasodott, többször ope­rálták — dolgozott. Hamaro­san megjelenik a könyves­boltokban Legutolsó müve. Sajnos szó szerint a legutol­só — fűzte hozzá a nyilatko­zóik egyike. Mához szóló tannlságok Az értekezlet résztvevői: W. Churchill brit miniszterelnök (őt július 28-től Attlee új kormányfő váltotta fel), H. Truman amerikai elnök, és J. V. Sztálin szovjet vezető. Truman, az Egyesült Ál­lamok elnöke szólt: „Ezen­nel berekesztem a berlini konferenciát. Viszontlátás­ra a következő találkozón, .amelyre remélhetőleg ha­marosan sor kerül”. Sztálin a Szovjetunió népbiztosai tanácsának elnöke: „Adja Isten”. Attlee angol minisz­terelnök: „Szeretném kife­jezni reményemet, hogy ... itt kötött barátságunk tar­tós és szilárd lesz”. Mindez 1945 nyarán hangzott el a július 17-étől augusztus 2- áig tartó csúcstalálkozón Berlin mellett, Potsdam- ban. Vajon sejtették-e már akkor ezek a vezetők, hogy a záróakkordként megfo­galmazott remények így nem válnak valóra, vagy még bíztak abban, hogy a szálak, amelyek a Hitler elleni közös háborúban ki­álltak minden szakítópró­bát, továbbra is egymáshoz közel tartják őket? Nem tudni. Mindenesetre itt ezen a találkozón még si­került együttes és történel­mi súlyú döntéseket hoz­niuk. Igaz, ez a konferencia kétarcú volt. Egyrészt vi­lágosan megmutatkozott egy kemény küzdelem a háború utáni pozíciókért, másrészt tényleg lezárták a második világháborút, va­lóban új arcot adtak Euró­pának. Az Egyesült Álla­mok és Anglia e tárgyaló- asztalnál minden lehetőt megpróbált, hogy a Szov­jetunió politikai és katonai befolyása — vérrel kihar­colt történelmi küldetése — minél szűkebb területre korlátozódjék majd, ugyan­akkor az elfogadott doku­mentumokban alapvetően érvényesültek azok a ne­mes, az emberi haladást szolgáló, és az új erőviszo­nyokat kifejező elvek és törekvések, amelyek a fa­sizmus elleni fegyveres küzdelem éveiben alakul­tak ki. Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk össze röviden, mit is öntött okmányba a há­rom hatalom a potsdami konferencián, nem egész negyedévvel az európai har­cok befejeződése után. El­határozták, hogy a hitle- rizmus irmagját is kiirtják, Németországot békés, de­mokratikus útra terelik, a békeszerződést megkötéséig (akkor még úgy látszott, hogy erre sor kerülhet), meghúzták Németország új keleti határait, kijelölték azokat a területeket, ame­lyek átkerülnek Lengyelor­szághoz, illetve a Szovjet­unióhoz ; szükségesnek je­lentették ki a német ajkú lakosság áttelepítését ezek­ről a vidékekről, illetve Csehszlovákiából és Ma­gyarországról; szólt az ok­mány az ország átmeneti — amerikai, angol, francia és szovjet megszállásáról, négy ideiglenes övezet kialakítá­sáról. Kijelentették végül, hogy békeszerződést köt­nek Németország volt szö­vetségeseivel, Olaszország­gal, Bulgáriával, Finnor­szággal, Magyarországgal és Romániával. Négy évtized telt el azó­ta. A nyugati könyvek, visszaemlékezések nagy többsége lebecsüléssel vagy háborogva, keserűen vagy kétkedéssel írtak arról, ami Potsdamban történt. Ha véleményük lényegét néz­zük, kiderül, hogy Német­ország és Európa „ketté­osztását” hányják Potsdam szemére, azt, hogy nem egy polgári elképzelés szerinti, teljesen nyugati befolyás alatt álló Európa alakult ki. A konferencia résztvevői 40 esztendővel ezelőtt nem tudhatták, milyen lesz a jövő, de nem is ez a lé­nyeg: Európa olyan lett, amilyenné az új erőviszo­nyok és a társadalmi hala­dás vastörvényei tették. Valójában nem a Potsdam­ban leírtak hozták a vál­tozást, ezek már csak kö­vetkezményei, megfogal­mazásai voltak annak, ami a második világháborúban és annak eredményeképpen történt: a szélsőséges im­perializmus súlyos csapást kapott, a szocializmus elő­re tört. Európa e „kettéosz­tása” nem más, mint a két társadalmi rendszer egyen­súlyának kialakulása ez év­tizedek alatt. A kiinduló- * pont valóban Potsdam, de ami azóta végbement, azt a történelem szentesítette, visszafordíthatatlanná tet­te. Szólni kell azonban még egy tanulságról, amely nél­kül ez a megemlékezés nem lehet teljes. Bármilyen nagy érdekellentétek fe­szültek is közöttük, a . há­rom nagy meg tudott egyez­ni, mégpedig nem is cse­kély kérdésekben. Ilyen együttműködésre ma is nagy szükség lenne, vál­tozott körülmények között ugyan, de a közös nagy döntéseknek az akkorihoz hasonló akaratával. Tatár Imre Nttk világ­konferenciája Az afrikai és ázsiai folklór és az egyre élesebbé váló politikai összecsapások jel­lemzik a nők világkonferen­ciáját, amely harmadik nap­ja ülésezik Kenya fővárosá­ban, Nairobiban. A konfe­renciaközpont környékét va­lósággal elborítják a résztve­vő ENSZ-tagállamok zászlói és a „karibu” — szuahéli nyelven Isten hozott-tat je­lentő feliratok. Az üléste­remben a tanácskozáson egyébként is óriási többség­ben lévő harmadik világbeli asszonyok és lányok káprá­zatos népviseletekben je­lennek meg, s a szünetek­ben nem ritka a közös tánc és ének. A plenáris üléseken, s főként a munkabizottsá­gokban azonban rendkívül éles politikai viták folynak, különösen az arab és az iz­raeli, valamint a talpig csá- dorba burkolódzó iráni és az iraki küldöttek között. SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT 1985. szeptember 1-től 5 éves időtartamra szerződéses üzemeltetésre átadja az alábbi üzleteket: 94. sz. Élelmisz.-háztart. 100. sz. Élelmisz.-háztart. 102. sz. Élelmisz.-háztart. 106. sz. Élelmisz.-háztart. 107. sz. Hús-hentesáru 109. sz. Hús-hentesáru 124. sz. Hús-hentesáru 148. sz. Élelmisz.-háztart. 18. sz. Élelmisz.-háztart. Kisvárda, Attila u. 1. Kisvárda, Sallai tér 8. Kisvárda, Bajcsy-Zs. u. 1. Kisvárda, Felázabadulás tér 2. Kisvárda, Dimitrov u. 2. Kisvárda, Rákóczi út 13. Kisvárda, Piac u. Záhony, Ady E. u. 37. Nyíregyháza, Thököly tér 3. A pályázatokat 1985. augusztus 22-ig lehet benyújtani a vállalat központjába. A versenytárgyalás 1985. augusztus 27-én du. 14 órakor lesz megtartva a vállalat igazgatási és ellenőrzési önálló osztályán. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vállalat titkársága ad. (Nyíregyháza, Tanácsköztársaság- tér 9. II. em. 231. sz. szoba).

Next

/
Thumbnails
Contents