Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-18 / 167. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. július 18. Kommentár Afrikai aggodalmak Sajtótájékoztató a VIT előkészületeiről A moszkvai XII. Világifjú- válaszolva a sajtótájékozta- sági és Diáktalálkozó élőké- tón elmondották: a helsinki születeiről tartottak sajtótá- záróokmány aláírásának tize- jékoztatót szerdán a Demok- dik évfordulója egybeesik a ratikus Ifjúsági Világszövet- fesztivál megrendezésével, ség székházában. Ennek szimbolikus jelentőséA július 27-én kezdődő ge is van, s a találkozó ide- fesztivállal kapcsolatban Va- jén különös figyelmet fordí- lid Maszri, a DÍVSZ elnöke tanak azokra az esményekre. egyebek közt elmondotta: amelyek az enyhülési folya- mintegy 130 országból 20 mat tetőpontját jelentő hel- ezer fiatal érkezik Moszkvá- sinki konferenciasorozatra ba, hogy nyílt, demokratikus emlékeznek. Az évforduló légkörben vitassa meg azo- napján, augusztus elsején kát a fontos kérdéseket, áme- közvetlen tévékapcsolatot lyeket a VIT Nemzetközi hoznak létre Moszkva és Előkészítő Bizottsága a talál- Helsinki között, utalva arra, kozó politikai programjába hogy az enyhülési folyamat foglalt. Emlékeztetett arra: a kezdeményezője a Szovjet- világifjúsági és diáktalálko- unió fővárosa volt. A nyugatzó lehetőséget ad, hogy a kü- európai nemzeti előkészítő lönböző nemzetek képviselői bizottságok munkájáról szól- megismerkedjenek egymás- va kiemelték: ezek tevékeny- sal, és kifejthessék vélemé- ségében részt vesznek az il- nyüket az ifjúságot érintő lető országok legfontosabb problémákról. A fesztivál po- ifjúsági szervezetei. A bizott- litikai programja sok ese- ságok Ausztriában szolida- ményt foglal magában, szó- ritási kampányt kezdemé- lidaritási ülések, országok, nyeztek Nicaragua újjáépi- földrészek közti eszmecserék, téséhez, Dániában gyűjtést egy-egy konkrét téma körül szerveztek salvadori és nica- csoportosuló tanácskozások raguai iskolák építésének egészítik ki a fő téma, a bé- anyagi támogatására. Latinke és a leszerelés jegyében Amerikában 32 nemzeti előszervezett megbeszéléseket készítő bizottságot alakítot- — mondotta a DÍVSZ el- tak, ezekben a politikai és a nöke. társadalmi élet képviselői is Az újságírók kérdéseire tevékenykednek. 10 éve történt — az űrben Újra együtt — a Földön Alig ért véget a 42, s máris kezdődik a 21. A rejtvény megfejtése nem túl nehéz, asak éppen a fekete kontinens, Afrika ügyeit kell figyelemmel kísérni. Kedden este fejeződött be Addisz Abebában az afrikai egység- szervezet miniszteri tanácsának ülése, szám szerint a 42. ilyen esemény; csütörtök reggel pedig kezdetét veszi a‘ szervezethez tartozó országok állam és kormányfőinek részvételével zajló 21. csúcsértekezlet. Mindez, párosulva a Kenyában zajló női világkonferenciával, Afrikára irányítja a világ közvéleményének figyelmét ezekben az amúgy is forró napokban. A politikusoknak azonban csak akkor lesz igazán melegük, ha arra az irdatlan munkára gondolnak, amely előttük áll a földrész problémáinak megoldásában. A kontinens több országában tovább tart az éhínség, és a jótékony oélú koncertek, az állami segélyek ellenére ezrek és ezrek esnek áldozatul az alultápláltságnak. Az élelmiszerszállítmányok most életeket mentenek ugyan, ám akaratlanul is hozzájárulnak a válság konzerválásához: elvonják a figyelmet a hosszútávú fejlesztési programokról. Az éhínségtől leginkább sújtott országoknak kevés reményük van arra, hogy akár több évtizedes távlatban is megnyugtató perspektívát mutat,hassanak föl a gazdasági fejlődés terén. Fokozza a helyzet súlyosságát a kontinens déli részén kialakult helyzet is. A Dél- Afrikai Köztársaság által megszállva tartott Namíbia, és az egész apartheid problematikája immár akut kérdésinek számít. A frontólla- mok elleni sorozatos .dél-afrikai támadások a közelmúltban is folytatódtak, és semmiféle garancia sincs arra, hogy a jövőben nem ismétlődnek meg. A mostani miniszteri tanácsülés egyik fontos eredménye, hogv megállapodás született a Dél-Afri- kával szembeni egységes stratégia kidolgozásáról. Természetes, hogy pusztán az óhaj kevés: a frontországok mind a mai napig rá vannak utalva a fajüldöző rezsimmel fenntartott gazdasági kapcsolatokra, fegyveres erejük is kevés a hatásos védekezéshez. Kevés esély van tehát az igazi áttörésre Afrikában, pedig talán sehol máshol nem lenne ennyire szükség a gyökeres változásokra, mint éppen itt. Csak remélni lehet, hogy a világ közvéleményének támogatásától, szolidaritásától kísérve Afrika végre elindul a felemelkedés útján, és csökkenti lemaradását. Ha az etióp fővárosban csak egy lépést is sikerül tenni ebben az irányban, már nem volt hiábavaló a 21. csúcsértekezlet. A szovjet—amerikai közös űrrepülés tizedik évfordulója alkalmából kedden Washingtonban ünnepséget rendeztek az Amerikai Tudományos Akadémia székházában. A megemlékezésen részt vett a Szojuz—Apolló program öt űrhajósa: Alekszej Leonov, Valerij Kubászov, Thomas Stafford, Donald Slayton és Vance Brand. Frank Press, az Amerikai Tudományos Akadémia elnöke nagyszerű tudományos és műszaki teljesítménynek nevezte a közös űrrepülést. Az ünnepség után sajtóértekezletet tartottak. Thomas Stafford hangsúlyozta: az akkori összekapcsolás megmutatta, hogy a két ország együtt tud működni a nehéz, bonyolult feladatok megoldásában. Alekszej Leonov azt hangoztatta, hogy a tíz évvel ezelőtti kimagasló űrkísérlet csak az enyhülés közepette mehetett végbe. A kozmosznak békésnek kell lennie, szögezte le nyomatékkai Valerij Kubászov, majd hozzáfűzte: az űrfegyver óriási tehertétel lenne az egész emberiség számára, s ezt nem szabad megengedni. A sajtóértekezleten részt vevő űrhajósok, tudósok és szakemberek egyetértettek abban, hogy összefogással további közös űrprogramok valósulhatnának meg. Szóba került, hogy a két ország együttműködése a századfordulóra lehetővé tenné a Marsra történő utazást is. A közös programok végrehajtásához azonban feltétlenül szükség van az amerikai- szovjet kapcsolatok javítására — mondta Vance Brand. A képen balról jobbra három űrhajós az ötből: Tom Stafford, Alekszej Leonov és Vance Brand. (KM-telefotó) Böllre emlékezve — „Elkötelezett, bátor, éber és mindig intő szava hiányozni fog” — írta Richard von Weizsäcker szövetségi elnök Heinrich Böli özvegyének intézett részvéttáviratában. A német szellemiség kiemelkedő képviselője volt. Olyan tekintélyes író, akit keleten és nyugaton, északon és délen egyaránt nagyra tartottak. És ugyanakkor ő volt a gyengék ügyvédje, az ön- bíráskodás ellensége. Őszinte volt, s szavahihetőségéhez nem fért kétség. Kényelmet- let és sokszor vitatható volt, amit mondott és cselekedett, megütközést keltett és tiszteletet ébresztett. A részvéttáviratok özöne — közöttük kiemelkedő politikai és közéleti személyiségeké, irodalmároké, barátoké és ellenfeleké — nemcsak írói nagyságát, hanem emberi értékeit is méltányolja. Bell nem egyike volt a német íróknak, a hábonú után ő volt „az író” nálunk — mondotta a televízió emlékműsorában Martin Gregor Dellin, a Pen-klub elnöke. A műsor képeket villantott fel élete fontos állomásairól, követte irodalmi munkásságát, a háború utáni, az esztelen öldöklés tapasztalataiból fogant első művektől egészen addig, amíg az erkölcs, a vallás tételeiből kiindulva eljutott a politikai tartalomig. Láthatták a nézők a nagy pillanatot, amint 1972-toen átvette a Nobel-díjat. S láthatták azt a megfáradt, beteg embert, aki az elmúlt tíz évben volt, s aki minden fizikai gyengesége ellenére ott volt a béke érdekében szót emelők között. Magányos volt. Elhagyatott és végtelenül csalódott — így jellemezte közvetlen munkatársa, Carola Stern, akivel együtt adta ki a „L 80” című irodalmi folyóiratot. Vé- gigküzdötte a harcot azok ellen, akik a terrorizmusra való felhajtással vádolták, de ebben a harcban felőrlődött, lendülete megtört. Ennek ellenére súlyos betegen is — érszűkülete egyre inkább elhatalmasodott, többször operálták — dolgozott. Hamarosan megjelenik a könyvesboltokban Legutolsó müve. Sajnos szó szerint a legutolsó — fűzte hozzá a nyilatkozóik egyike. Mához szóló tannlságok Az értekezlet résztvevői: W. Churchill brit miniszterelnök (őt július 28-től Attlee új kormányfő váltotta fel), H. Truman amerikai elnök, és J. V. Sztálin szovjet vezető. Truman, az Egyesült Államok elnöke szólt: „Ezennel berekesztem a berlini konferenciát. Viszontlátásra a következő találkozón, .amelyre remélhetőleg hamarosan sor kerül”. Sztálin a Szovjetunió népbiztosai tanácsának elnöke: „Adja Isten”. Attlee angol miniszterelnök: „Szeretném kifejezni reményemet, hogy ... itt kötött barátságunk tartós és szilárd lesz”. Mindez 1945 nyarán hangzott el a július 17-étől augusztus 2- áig tartó csúcstalálkozón Berlin mellett, Potsdam- ban. Vajon sejtették-e már akkor ezek a vezetők, hogy a záróakkordként megfogalmazott remények így nem válnak valóra, vagy még bíztak abban, hogy a szálak, amelyek a Hitler elleni közös háborúban kiálltak minden szakítópróbát, továbbra is egymáshoz közel tartják őket? Nem tudni. Mindenesetre itt ezen a találkozón még sikerült együttes és történelmi súlyú döntéseket hozniuk. Igaz, ez a konferencia kétarcú volt. Egyrészt világosan megmutatkozott egy kemény küzdelem a háború utáni pozíciókért, másrészt tényleg lezárták a második világháborút, valóban új arcot adtak Európának. Az Egyesült Államok és Anglia e tárgyaló- asztalnál minden lehetőt megpróbált, hogy a Szovjetunió politikai és katonai befolyása — vérrel kiharcolt történelmi küldetése — minél szűkebb területre korlátozódjék majd, ugyanakkor az elfogadott dokumentumokban alapvetően érvényesültek azok a nemes, az emberi haladást szolgáló, és az új erőviszonyokat kifejező elvek és törekvések, amelyek a fasizmus elleni fegyveres küzdelem éveiben alakultak ki. Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk össze röviden, mit is öntött okmányba a három hatalom a potsdami konferencián, nem egész negyedévvel az európai harcok befejeződése után. Elhatározták, hogy a hitle- rizmus irmagját is kiirtják, Németországot békés, demokratikus útra terelik, a békeszerződést megkötéséig (akkor még úgy látszott, hogy erre sor kerülhet), meghúzták Németország új keleti határait, kijelölték azokat a területeket, amelyek átkerülnek Lengyelországhoz, illetve a Szovjetunióhoz ; szükségesnek jelentették ki a német ajkú lakosság áttelepítését ezekről a vidékekről, illetve Csehszlovákiából és Magyarországról; szólt az okmány az ország átmeneti — amerikai, angol, francia és szovjet megszállásáról, négy ideiglenes övezet kialakításáról. Kijelentették végül, hogy békeszerződést kötnek Németország volt szövetségeseivel, Olaszországgal, Bulgáriával, Finnországgal, Magyarországgal és Romániával. Négy évtized telt el azóta. A nyugati könyvek, visszaemlékezések nagy többsége lebecsüléssel vagy háborogva, keserűen vagy kétkedéssel írtak arról, ami Potsdamban történt. Ha véleményük lényegét nézzük, kiderül, hogy Németország és Európa „kettéosztását” hányják Potsdam szemére, azt, hogy nem egy polgári elképzelés szerinti, teljesen nyugati befolyás alatt álló Európa alakult ki. A konferencia résztvevői 40 esztendővel ezelőtt nem tudhatták, milyen lesz a jövő, de nem is ez a lényeg: Európa olyan lett, amilyenné az új erőviszonyok és a társadalmi haladás vastörvényei tették. Valójában nem a Potsdamban leírtak hozták a változást, ezek már csak következményei, megfogalmazásai voltak annak, ami a második világháborúban és annak eredményeképpen történt: a szélsőséges imperializmus súlyos csapást kapott, a szocializmus előre tört. Európa e „kettéosztása” nem más, mint a két társadalmi rendszer egyensúlyának kialakulása ez évtizedek alatt. A kiinduló- * pont valóban Potsdam, de ami azóta végbement, azt a történelem szentesítette, visszafordíthatatlanná tette. Szólni kell azonban még egy tanulságról, amely nélkül ez a megemlékezés nem lehet teljes. Bármilyen nagy érdekellentétek feszültek is közöttük, a . három nagy meg tudott egyezni, mégpedig nem is csekély kérdésekben. Ilyen együttműködésre ma is nagy szükség lenne, változott körülmények között ugyan, de a közös nagy döntéseknek az akkorihoz hasonló akaratával. Tatár Imre Nttk világkonferenciája Az afrikai és ázsiai folklór és az egyre élesebbé váló politikai összecsapások jellemzik a nők világkonferenciáját, amely harmadik napja ülésezik Kenya fővárosában, Nairobiban. A konferenciaközpont környékét valósággal elborítják a résztvevő ENSZ-tagállamok zászlói és a „karibu” — szuahéli nyelven Isten hozott-tat jelentő feliratok. Az ülésteremben a tanácskozáson egyébként is óriási többségben lévő harmadik világbeli asszonyok és lányok káprázatos népviseletekben jelennek meg, s a szünetekben nem ritka a közös tánc és ének. A plenáris üléseken, s főként a munkabizottságokban azonban rendkívül éles politikai viták folynak, különösen az arab és az izraeli, valamint a talpig csá- dorba burkolódzó iráni és az iraki küldöttek között. SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT 1985. szeptember 1-től 5 éves időtartamra szerződéses üzemeltetésre átadja az alábbi üzleteket: 94. sz. Élelmisz.-háztart. 100. sz. Élelmisz.-háztart. 102. sz. Élelmisz.-háztart. 106. sz. Élelmisz.-háztart. 107. sz. Hús-hentesáru 109. sz. Hús-hentesáru 124. sz. Hús-hentesáru 148. sz. Élelmisz.-háztart. 18. sz. Élelmisz.-háztart. Kisvárda, Attila u. 1. Kisvárda, Sallai tér 8. Kisvárda, Bajcsy-Zs. u. 1. Kisvárda, Felázabadulás tér 2. Kisvárda, Dimitrov u. 2. Kisvárda, Rákóczi út 13. Kisvárda, Piac u. Záhony, Ady E. u. 37. Nyíregyháza, Thököly tér 3. A pályázatokat 1985. augusztus 22-ig lehet benyújtani a vállalat központjába. A versenytárgyalás 1985. augusztus 27-én du. 14 órakor lesz megtartva a vállalat igazgatási és ellenőrzési önálló osztályán. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vállalat titkársága ad. (Nyíregyháza, Tanácsköztársaság- tér 9. II. em. 231. sz. szoba).
