Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-15 / 164. szám
f 2 Kelet-Magyarország 1985. július' 15. Gsmbamérgezés - gomba módra A „mezítlábas" Notre Dame A népi építészet kiemelkedő alkotásaként tartják számon az 1760 körül épült patics- falú, kazettás tákosi református templomot. Az idő vasfoga megviselte az öreg épületet, ezért úgy döntöttek, hogy teljes egészében felújítják a templomot. Az épület favázát, falát, a tetőszerkezetet, a zsindelye- zést elvégezték. A belső munkák a festett kazetták, a padok, a karzat helyreállítása még hátra van. Az idelátogató hazai és külföldi turisták azonban a műemlék templom külsejében már gyönyörködhetnek. (Elek Emil felvétele) Kintk feladata a szakértőképzés? Öregedő bácsika bizony-/ Katja a kórházban igazát. „Kérem, én ismerem a gombát. Máskor is fehér volt, a mostani is fehér.” Nyolc napja kórházban van és naponta rákötik a művesére. Megdöbbentő híreket kapunk nap mint nap — az idén ijesztően többet mint máskor — az újságból, tévéből, rádióból, drámai riportok foglalkozna^ a gomba módjára elszaporodó balesetekről. Kik foglalkoznak a gombaszakértők képzésével, ki hangolja össze a munkájukat? Kevés a hivatásos A megyei tanács vb mezőgazdasági osztályán erről megyei adatokat nem tu- tak adni, mondván: ez a városok feladata. Nyíregyházán, a termelésellátási osztály vezetőjénél kerestük tovább a választ. Jobb híján felhívta a piacot: mondjanak ott valamit. Ám, hogy kik irányítják a képzést, egyáltalán van-e ilyen, itt sem tudták. A megyei KÖJÁL-nál Mandula Tamásné már bővebb információt adott. De előrebocsátotta, hogy a képzés, tanfolyamszervezés nem az ő reszortjuk. Vizsgálják a kereskedelem, vendéglátó által forgalomba hozott gombát, azonban a tragikussá fejlődött problémára csak megpróbálnak gyógyírt keresni. A megyében harminchárom gombaszakértö van, közülük is csak néhá- nyan foglalkoznak hivatásosan ellenőrzéssel, hárman a nyíregyházi piacon, és egy- egy ember Szabolcs-Szat- már megye városaiban. — Miskolc környékén, a gombatermő helyeken helyben nézethetik meg a kirándulók a bükki gombát. De ha mondjuk, a baktai erdőben szedték, hová vihetik, ki nézi meg? — Ilyennel mi még nem büszkélkedhetünk. Ha valaki a begyűjtött árut meg akarja nézetni, hozza be Nyíregyházára, vagy a legközelebbi városi piacra — mondják Nyíregyházán. És ez nem lehet megoldás, mert ugyan ki fog buszozni azért, hogy két-három kiló leszedett gombát megnézethessen? Pedig az étkezésre alkalmas gombát receptek halmazával népszerűsítik, igazán ízletes és bőven is terem. Hol vizsgáznak? A gond — a KÖJÁL szerint — néhány hónap alatt nem oldható meg. Egy új rendelet 1986. január 1-től semmissé nyilvánítja az addig érvényes vizsgálói igazolványokat. A megyéből hatan vesznek részt tanfolyamon — mely a jövő évre Szól. A következő években tanfolyamot indítunk a megyében is, két helyen. Szeretnénk, ha minden tájról jönnének, így remélhetőleg három-négy községben idővel lesz egy szakvizsgázott ember. Ehhez a községi tanácsok támogatására van szükség. Ha megfelelő lesz az érdeklődés, a gombaszakértők a fővárosi vizsga helyett esetleg helyben is bizonyíthatják felkészültségüket. Említést érdemel még, Elterjedt az utóbbi időkben Nyíregyházán, hogy egy fojtogató támadja meg a nőket. A mendemondák alapjául alighanem a harmincadik évében járó Gregus Sándor tette is szolgálhatott. Június 9-én a Dominóban szórakozott, vagyis hát inkább maradjunk az ivott kifejezésnél. Néhány üveg sör és három-négy deci vodka után elindult hazafelé. A sötét utcán leszólított egy nőt, majd miután nem kapott ajánlatára kedvező választ, megragadta a torkát, és fojtogatni kezdte. Az elképzelhetően alaposan megijedt nő segítségért kiáltott. Gregus ahelyett, hogy elmenekült volna, lerántotta áldozatát a földre. Csak akkor szaladt el, amikor a környékbeli lakók közül többen is észreés átmeneti megoldást jelenthet, hogy az MVMK égisze alatt működik egy gombaklub, immár négy éve, ahol beszélgetések, előadások, terepgyakorlatok segítik a fajták közötti eligazodást. Ezek az emberek legalább saját szerzeményeiket, esetleg szűkebb környezetükét bírálhatják el. Mi az olcsóbb? Nagyon jó, hogy országos szinten indítanak tanfolyamot, hogy a résztvevők szervezett vizsgát tesznek, de el* várhatjuk-e emberektől, hogy 800 forint vizsgadíjért ekkora felelősséget vállaljanak fel, társadalmi munkában, szabad idejükben, a saját pénzen szerzett lehetőséget, ismereteket hasznosítsák? Itt lenne a megyei és a városi községi szervek feladata, hiszen fontos közérdek a szak- ember-képeztetés. Mert mindig olcsóbb a tanfolyamokat szervezni, a vizsgadíjat támogatásként kifizetni, mint emberek életét kockára tenni, drága pénzen menteni a mérgezetteket. vették, hogy mi történt. Meghallva a segélykérő kiáltozást, rászóltak a férfire. A megtámadott nő szerencsére könnyebb sérülésekkel megúszta a hátborzongató kalandot, csak horzsolások emlékeztetik a történtekre. A testi sérülések azóta már.be- gyógyultak, de hogy mikor merészkedik legközelebb egyedül az utcára sürvedés után, ki tudja ... A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Kozma Béla tanácsa garázdaság és könnyű testi sértés miatt vonta felelősségre Gregus Sándort, s nyolc hónap — három év próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és háromezer forint pénz mellékbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. Bürget Péter A tárgyalóteremből Az ország minden tájáról SZOT-üdültetés a tanárképzőn 1977 óta szervez a SZOT családos üdültetést Nyíregyházán a tanárképző főiskola kollégiumában. Az idén július 8—25-ig 300 ember négy turnusban töltheti itt szabadságát. A kétgyermekes családok 12 napig ismerkedhetnek a Nyírséggel, Nyíregyházával. A kezdeti időktől fogva Nádásdi András és felesége vezetik az üdülőt, akik maguk sem erre a tájra valók, hiszen Salgótarjánból érkeztek. — Az ország minden részéből jönnek hozzánk a szak- szervezeti dolgozók — mondja Nádasdi András. —Ikerszobákban helyezzük el őket, s teljes ellátást biztosítunk számukra. Lehetőség van főzésre és mosásra is, így a családok teljesen otthon érezhetik magukat. A SZOT bérli a kollégiumot a főiskolától a nyári szezonra. Nagyon jó a kapcsolatunk a gondnoksággal és a kollégiumi vezetőséggel. Az időjárástól függően különféle vetélkedőket és játékos programokat ajánlunk kedves vendégeinknek. Ismerkedésként autóbuszos városnézésre invitáltunk. Jó idő esetén kirándulást teszünk Tokajba és Sárospatakra, vagy a kö- zeli strandot is föl lehet keresni. Óriási vonzerő a Sóstó, amit megpróbálunk megismertetni vendégeinkkel. — Gondunk — folytatja Nádasdi Andrásné —, hogy aki strandra megy, nem tud bejönni ebédelni, vagy ha bejön, új jeggyel mehet csak vissza. Konyhánkon egyébként kétféle menü között lehet válogatni, s szükség esetén hidegcsomaggal látjuk el az igénylőket. Mindennap süteményt és friss gyümölcsöt is felszolgálunk. Gálik János és családja Martfűről a Tisza Cipőgyárból érkezett. — Mi már harmadik alkalommal vagyunk itt Nyíregyházán. Nagyon megszerettük a várost, jól érezzük magunkat. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az úszómedencét nem használhatjuk. Mindenki kap kiránduláshoz való plédet, de talán nem ártana néhány kempingszék sem. A Polgárdi család Lengyeltótiból jött az év fáradalmait kipihenni. Ök most ismerkednek szálláshelyükkel és városunkkal. Annak ellenére, hogy még csak néhány napja tartózkodnak itt, elégedettek. Kívánjuk, hogy szép élményekkel gazdagon térjenek haza. Szabó Szilvia Dupla öröm, fele bánat Több mint klub^ igazi közösség Márton Margit, a betegségéből felépült egyedül élő nő megindító szavakkal mondott köszönetét klubtársainak, hogy nem hagyták magára a kórházban sem. Meglátogatta a klub küldöttsége. Révbíró Imréné, Reich György né. És Bornemissza Anna is felkereste. — Igazán megható volt. Éreztem, nem vagyok egyedül. Csak azon izgultam, amikor elköszöntek, vajon hogyan érnek haza a sötétben — mondta könnyeit tö- rölgetve. A záró ' klubfoglalkozásra toppantam be a KPVDSZ művelődési házának zsúfolásig megtöltött otthonos termébe. A hatvanon túliak nagy izgalmak közepette vitatták a zárásra tervezett szatmári körutazás részleteit. Ennek a közösségnek a lelke, vezetője Petrovánszky Sán- dorné, a nyíregyházi 14-es körzet Vöröskereszt alapszervezetének titkára. Személyes varázsával, ügybuzgalmával, emberi szeretetével légkört teremtő. Olyan közösséget kovácsolt, amely valóban túlnő a klub fogalmán. Ennek a klubnak igencsak sokféle foglalkozású, korú ember a tagja. S még azt sem mondhatnék, hogy csak a szórakozást, a művelődést szolgálja. Ezeket is. De inkább az egymásra utaltság, az egymáson való segítés, a humanizmus szülte, és legfőbb istápolója a Vöröskereszt. Ki, miért oly lelkes tagja e klubnak? íme a Miké házaspár: Sándor bácsi: — Hetvenedik évemben vagyok. Villanyszerelőként dolgoztam évtizedekig. Megszoktam -a kollektívát, a társaságot. Szívesen jövök ide, mert elűzik a magányt. Ha valaki hiányzik, már keressük. Ismerjük egymást, izgulunk a másikért, nem beteg-e? Minden klubtagunkat meglátogatjuk, ha nem jön. Számon tartjuk az idős embereket a körzetünkben. Jó itt együtt lenni. Társalogni, szórakozni. Zsófi néni: — Én szakszervezeti tagként kerültem a klubba. Azért járok ide, mert sok okos dolgot hallok, tanulok. Most is várjuk a mi drága orvosunkat a nyugdíjas dr. Gönczy Pál belgyógyász főorvos urat. Ö szokott nekünk előadásokat tartani. Pomázi Gyuláné. Egyedül élő. — Már tizenkét éve. Hiányzott nagyon a közösség. Pedig én a Vasvári Pál utca egyik tízemeletes bérházából járok ide. De jövök, mert szeretnek. Várnak. A klub legidősebb tagja Gerencsér Józsefné. Mária néni túl van már a 86 évén. — Imádom a társaságot. Ha tehetem, nem hiányzók egyetlen összejövetelről sem. És olyan boldog voltam, amikor megünnepelték a nevem napját és a születésnapomat. Megható volt. Virággal köszöntöttek. Ajándékba kaptam a kedvenc kávémat, szappanomat. Izsák Ferencné az orvosi előadásokat dicséri, Márkus Józsefné azokat a kóstolókat, amelyeket a cukorbetegek részére tartott az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat, a sütőipar, a ZÖLDÉRT. Jakab Andrásné az itt ajánlott diabetikus ételrecepteket hasznosítja. Egy idős hölgy megjegyzi: — Csak most már hiányozni fog a klub. Vakáció lesz szeptemberig. Áprilisban jubiláltak. Egyéves múltja van. Gazdag program szerint dolgozik. Közös kirándulásokat szerveznek, együtt járnak színházi estekre, negyedévenként megünneplik a névnapokat. Egymást megajándékozzák. Legfőbb ajándék az egymás Iránti szeretet, figyelmesség, á közös örömök és a gondok elűzése. Farkas Kálmán A forint Hever a buszmegállóban egy forint. Verték a közelmúltban, mert még új, még csillog az aszfalton. A megállóban sok az ember, jönnek is, mennek Is. A forintot többen látják, néhányan megtorpannak, aztán megjátsszak a közömböst, a szó- rakozottat, a se ball, se Iát embertípust. Ki veszi fel? Ez most a sportom. Elmegy a nyolcas busz, a tizenkettes és elmegy a hetes is. A forinton átgázolnak, tülekednek, aztán jön egy kölyök, belerúg. Elém perdül a fémpénz és most már lehajolok, felveszem. Sok a gondolatom. Mi van itt: restség, szégyellem, avagy tudatlanság? Ismert a mondás: „csepp- ben a tenger”. Ilyen alapon mondhatom: „forintban a millió, sőt a milliárd”. Az egy forint a milliárd molekulája, eleme és szerves része. Ha nem is adnak többet egy forintért a piacon, csak másfél zsemlét, vagy ugyanannyi gyufát, az egy forint akkor is pénz és érték. Egy forint híján nem kerek a millió és a milliárd. Különben is az elv még mindig a régi. Sok kicsi sokra megy. A takarékosság is a feliérek megbecsülésénél kezdődik. Fordítva: a pazarlás szintén filléres alapon indul és dagad milliósra. A forintot felvettem, nem restellem. (Seres) Kéregetők Mostanában az utcán egyre gyakrabban állítanak meg, s kérnek tőlem pénzt torzonborz, mosdatlan, bo- rotválatlan, szutykos ruhás, szerencsétlen kinézetű emberek. Ki azt mondja: a pénz gyógyszerre kellene neki, kinek meg talán a vonatjegy árához hiányzik ennyi meg ennyi. De érdekes, a legtöbbjükből árad az alkoholszag, s mihelyt összegyűl pár forint, többnyire a kocsma felé veszik az irányt. Régebben többször adtam nekik pénzt, azonban az utóbbi időben — lehet, hogy konok, szívtelen vagyok, — de nem adok. Ügy gondolom, aki dolgozik, az pénzt keres, hát ossza be. Ha pedig beteg, akkor táppénzt, vagy rokkantsági nyugdíjat kap, tehát azt ossza be. Ha az az összeg kevés, az esetben ne költsön alkoholra. Aki pedig betegsége miatt sosem dolgozott, arról pedig vagy a családja, vagy az állam gondoskodik, vagyis Magyarországon a megélhetés mindenki számára biztosított. De jó néhányan vannak, akik ugyan nem betegek, (hiszen aki egész nap az utcán lődörög, az nemigen nagy beteg), de dolgozni nem akarnak. A közelmúltban az ő tetszik, nem tetszik alapon való foglalkoztatásukat megkönnyítő, lehetővé tevő rendeletek születtek. Nem élünk vele eléggé? (csgy) A vendégkönyv Ha egy város legnagyobb szállodájának vehdégköny- vébe belepillantunk, képet kaphatunk gazdasági, idegenforgalmi, művészeti életéről, megítélhetjük milyenségét. Ilyen vendégkönyv-nézelődőben voltam a Hotel Szabolcsban. Neves emberek szép számmal fordultak meg a szállóban. Szembetűnő, hogy az utóbbi időben mind több külföldi, magyar gazdasági szakember járt itt. Olaszok, spanyolok, angolok vendégeskedtek nálunk. Ázsiából rendeltek szobát, várnak nyugatnémet, japán, svájci vendégeket. Hosszú a lista, a nevek gazdasági, műszaki szakembereket takarnak. Mit jelent ez a nagy forgalom Nyíregyházán és a megyében? Azt, hogy kiváló szakemberek, közgazdászok, kereskedők, mérnökök azért keresik fel városunkat, hogy gazdasági kapcsolataikat bővítsék. Megnőtt üzemeink, gyáraink termékei iránt az érdeklődés. Mindez figyelmeztet: az érdeklődésnek megfelelni alapvető gazdasági érdek, erkölcsi kötelesség. A vendégkönyv- tanulságos. A gazdasági szakemberek vendégjárása nemcsak a szállodának jelent üzletet. Munkánkon, a minőségen múlóan vállalatainknak is. B. P. Kisvárosi fojtogató
