Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-11 / 135. szám
1985. június 11. Kelet-Magyarország 3 /------------------------------------------------\ Luxusaink A levegő vétele (mert Tokióban már fizettek érte) a szó legszorosabb értelmében valóság. A jó levegőnek ára van, nagy pénzekbe kerül. Ugyanez vonatkozik a vízre is. Spanyolországban járt ismerős mesélte, hogy a vendéglátóhelyen ebédjéhez a bort ingyen adták, de a vízért fizetni kellett. A jó ivóvíz (hiánya egyes körzetekben, településeken már nálunk is kísért. Van község, ahová a vizet — mint a tejet — zacskózva szállítják. Ilyen alapon tehát a jó levegő, a jó ivóvíz hovatovább luxusnak számít. Mert mi a luxus? A luxus az, ami extra és drága, aminek megvásárlását, fogyasztását nem mindenki engedheti meg magának. Szerencsénkre mi még nem tartunk ott, hogy a jó levegőért, a jó ivóvízért drágán fizessünk. Annál többe kerül a csend. Miért mitől szenved legtöbbet ma Nyíregyházán jósavárosi otthonában egy állampolgár? A zajoktól. Van. aki már hajnalok hajnalán túráztatja a Trabantját, mások viszont — főként fiatalok — abban lelik örömüket, hogy motorjaikon még éjjel tizenegykor is „repeszte- nek”. A civilizáció zajártalma széles skálájú. És kevés az olyan ember, aki megteheti, megveheti magának a csendet. Az, aki most a nyári éjszakákat vikendtelkén, munkahelyétől öt kilométerre tölti, minimum napi húsz forintot fizet a csendért. Ennyibe kerül a benzin. De akinek nincs víkendtelke, avagy pénztárcája nem bírja el a havi 500 forintnyi plusz- • kiadást, vajon mit tegyen? Annak miarad a be nem teljlesült álma, vágya a csend után. Riasztó és megdöbbentő dolgok ezek. Levegő, víz és csend mint luxuscikk. Néhány évtizede ilyesmik hallatán az embernek nevetni támadt kedve. Ma nem nevetünk. Nem nevetünk, mert tudjuk és látjuk, mennyire eszleve- szetten rontjuk, romboljuk környezetünket. És ebben alig van kivétel, ehhez a nagy többség önkezűleg is hozzájárul. Mert nem csalk a gyárkémények füstje száll fel az égbe, de a személygépkocsik kipufogójának ólomtartalmú gáza is. Vizeinket sem csak a vegyi üzemek, vagy a mezőgazdaságban használt vegyszerek szennyezik, de a fasorokba, erdőkbe lopott háztartási hulladékok, a gépkocsikból mindenütt kiengedett fáradt olajok szintén károsítanak. És nem igaz, hogy ez ellen nem lehet tenni. Az viszont igaz, hogy keveset teszünk. Rettegjük a jövőt. Borzadva látjuk a savasi eső okozta károkról közölt képeket, sajnáljuk az olajtól szennyezett folyók- ból kipusztult halakat és fejünket csóváljuk, ha halljuk, hogy szikesedik, sivatagosodik a termőföld. No, de száz szónak is egy a vége, az emberek többsége szereti, csodálja, s ha teheti, áldoz is korunk luxusaira. Miért ne? Egy bunda, egy kocsi, egy hétvégi ház luxuskivitelben még nem a világ, még elmegy a többi között úgy, hogy nem kelt irigységet és nem okoz általános világfáj dalimat. De hogy a jó levegő, a jó ivóvíz, a csend, tiszta erdő, a madárfütty és a virágos rét — mert elpusztítjuk és tönkretesszük — luxus legyen? Ez már sok. Ezt már nehéz elviselni. S. E. v ___________________________/ Építés és leadás Érdekvédelem a Taurusban Lakáskölcsön vasutasoknak Kiltsemker. a bizalmi A Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában 3100 ember dolgozik. Mezőgazdasági abroncsok, campingtermé- kek, különböző gumiáruk készülnek itt évente 2,5 milliárd forint értékben. A Tauruson belül — a létszámot tekintve — ez a második legnagyobb gyár, amely huszonhárom éves; a vidéki ipartelepítés egyik első nagy vállalkozása. A Taurus nyíregyházi gyárának újrafutózó üzemében idén 40—45 ezer teher méretű gumiköpenyt látnak el új futófelülettel. Képünkön Bagoly Pál építi a régi köpenyre az új réteget. (GB) Nem épít vállalati bérlakásokat a MÁV a záhonyi üzemigazgatóság területén. Ennek ellensúlyozásaként egyre fontosabb szerepet kap a helyi lakásgazdálkodásban a lakásbérleti jogviszonyok pénzbeni megváltása és a lakásépítési kölcsönigények szélesebb körének kielégítése. A lakásbérleti jogviszonyról lemondó bérlőnek, aki azután saját maga gondoskodik elhelyezéséről, a jogszabályok szerint lakásfelszabadítás címén a használatbavételi díj egyszeresét, kétszeresét, háromszorosát fizetik a rögzített feltételekkel. Ezáltal a záhonyi üzem- igazgatóság területén több lakáskérelmet tudnak kielégíteni. A vasútnál dolgozók éltek a lehetőséggel. Az elmúlt esztendőben például harmincegyen vették fel a lakásleadási kártalanítást. A lakáshoz jutás másak, egyre gyakoribb formája az építési és lakásvásárlási kölcsön. A lakásalapból az előző négy év során valamennyi igénynek eleget tett az üzemigazgatóság. A támogatás mértéke a korábbi években az építési költség tíz százaléka volt abban az esetben, ha a kérelmező MÁV-dolgozó, húsz százalékig adtak hitelt, ha házaspár dolgozott a vasútnál. 1984-ben és .1985-ben már minden kérelmező részére a szociálpolitikai kedvezménynyel csökkentett építési költség húsz százalékát előlegezi meg a munkahely. A kérelmezők száma folyamatosan emelkedik. Az idén már 35 dolgozóval kötöttek megállapodást vállalati kamatmentes kölcsönre és újabb húsz kérelem elbírálása folyamatban, van. A megállapodás természetesen nemcsak a nyújtott törlesztésű összeget foglalja magában, hanem a kölcsönt igénylő vállalja, hogy legalább tíz esztendeig a MÁV- nál marad munkaviszonyban. Lehetőség van arra is, hogy a sorkatonai szolgálat idejére — a dolgozó kérelme alapján — a vállalati kölcsön törlesztését szüneteltessék. Ez az idő azonban, nem hosszabbítja meg a törlesztés határidejét. A vasút záhonyi lakásgazdálkodásához tartozik, hogy a városi jogú nagyközségi tanács az idén tizennégy OTP- értékesítésű lakásnál biztosított vevőkijelölési jogot a MÁV-nak. Ez részben annak a nagy támogatásnak az elismerése, mellyel a záhonyi üzemigazgatóság hozzájárul a település fejlesztéséhez. Legutóbb például a kétszáz óvodás befogadására alkalmas korszerű óvoda elkészítéséhez járultak hozzá a vasutas kollektívák, (r. g.) Ez utóbbi lényt és a létszámot tekintve sem mindegy, hogyan is áll az érdek- védelem ügye, a szaikszerve- zet hogyan képviseli a dolgozók érdekeit. Erről beszélgettünk Szabó László szb-tit- kánral, Vízi Andrásné szervező titkárral, Lakatos Zsuzsanna és Fábián Miklós bizalmiakkal. Elsőként arról esiett szó, hogyan épült fel a szakszervezet a Taurusban ? Nem ütközik? Szabó László: — Gyárunk a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetéhez tartozik. Munkánk érdekessége, hogy itt, Nyíregyházán két függetlenített munkatársa van a szak- szervezetnek, az szb-üiitkár és a szervező titkár. A gyárrészleg érdekvédelmének élén a főbizalmi áll, a kisebb egységeknél pedig a bizalmi. A szakszervezet felépítése alkalmazkodik a gyár gazdasági, szervezeti felépítéséhez, hogy a gyár vezetőségének és a szakszervezetnek a kapcsolata miinél eredményesebb legyen. — Látványos dolgok manapság már nincsenek az érdekvédelemben. Egyesek időnként hiányolják is, hogy a szakszervezet nem ütközik a vezetéssel, mert szerintük ez így lenne az igazi. A valóság az, hogy amíg egy döntés megszületik, van éppen elég összeütközés, látvány nélkül is. A dolog másik oldala, hogy csak abból tudunk adni, amit megtermelünk, s ezt a dolgozók tudják. Lakatos Zsuzsa: — A munkavédelemben, bérügyekben megkapjuk az előzetes elképzeléseket, arról véleményt mondunk. A főbizalminak, aki a gyárrészleget képviseli, minden kérdésben naprakész információkkal kell rendelkeznie. Igen fontos a gyakorlati tapasztalat is, hiszen a bizalminak a vezetők és a dolgozók között egyfajta közvetítő szerepet lis kell vállalnia. Á munkásgyűlés véleménye Fábián Miklós: — Szerintem nemcsak a jól tájékozottság, hanem a talpraesettség is nagyon fontos. Nálunk a henger gyárrészlegben az a szokás alakult ki, hogy a felvetődő kérdéseket előzőleg munkásgyűléseken megtárgyaljuk, s én már a közösen kialakított véleményt viszem tovább a gyár vezetőihez. Közel 300 ember nevében beszélek ilyenkor, tehát nem mindegy, mit és hogyan. Nagyon fontos, hogy a dolgozók elfogadják, a bizalmi személyét, . hogy tekintélye legyen. — Az egész szakszervezeti tevékenység kulcsa szerintem a bizalmi. Az üzemben nem m szűrik a dolgozók a gondolatokat, odavágják egy az egyben a véleményüket. És a jó bizalmi azt 'is meg tudja mondani, ha valáki jogtalan dolgokért emel szót. Béremeléseknél, jutalmazásoknál ki más látná nála jobban a teljesítményeket? Tőle kérdezik meg először: „Én miért eny- nyit kaptam?” Az igény és a fedezet Szabó László: — A törzs- gárdatagok elismerése sokáig nem volt elégséges. A kezdeményezés a dolgozók köréből indult: az erkölcsi elismerés mellé anyagi is párosuljon. Sikerült ezt kivívni, persze azért, mert előzőleg megtermeltük az anyagi fedezetet, — itt megint csák oda jutottunk, hogy akkor követelhetünk dolgokat, ha megteremtettük hozzá az alapokat, hisz minden „vívmánynak” anyagi vonzata van. Fábián Miklós: — Minden kezdeményezés kettős játék. Előbb dolgozni kell, utána lehet osztani. Lakatos Zsuzsa: — Az emberek szemében fontos az is, hogy mit kap közvetlenül a szakszervezettől. Az elsők között emelték nálunk a műszakpótlékot — az éjszakai műszakokra 70 százalékot, a másodikra 30 százalékot fizetnek. Nyaralókat bérel a gyár üdültetésre. A kommunista műszákokban termelt forintokból szociálpolitikai célokra is jut. A gyári étkeztetésben részt vevők 11,50 forintért két menü között választhatnák. 1600 szénutalványt tudunk juttatni a dolgozóknak. — A jogos sérelmeket egyébként orvosolja a gyár vezetősége, s a jó szakszervezeti munka eredménye, hogy sok felvetés már az üzemekben elrendeződik — a bizalmi munkájának köszönhetően. Ezek többnyire személyes dolgok. A kollektívát érintő problémáikra még mindig találtunk megoldást. Látványos Sikereket, látványos kudarcokat kerestünk a Taurusban, de egyiket sem találtuk. Beszélgetőtársaink, vezetők és beosztottak úgy látják, a kölcsönös érdekek egyeztetésével ugyanazokért a célokért küzdenek, csak más-más oldalról közelítve. Kovács Éva A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában havonta 11 ezer vízórát készítenek.*Képünkön: a végszerelés. (JL) LOVAK A rról is nevezetes volt egykori lápi világunk — ez a hajdani hetvenezer holdnyi természetesen lapos földteknő —, hogy annyi szálas takarmány nem termett a széles környéken, mint itt. Volt olyan esztendő — állították hittel az akkoriak —, hogy nagyobb volt a szénakazal az udvaron, mint maga a porta. (Nem a maiakat értve alatta, amikor már az emeletesek sem ritkák.) A minőségével viszont nem lehetett dicsekedni. Mert a sokféle gyepek és vizet kedvelők ^ mint a gyékény, sivók, csádék, nádfiókok, locsogó füvek, gyalogkákák, rókafarkok, farkasnyilák, ku- tyaherélő sások stb. — mellett volt egy magról szaporodó, nagy tömeget adó gazféléjük. Hivatalos nevén a kakaslábfű, amelyet közönségesen — csak muharként emlegettek. Abból, ha zölden jóllakik a lóféle — állították — nem bír menni. Kiszedi még azt az erőt is a lábából, ami benne van. Mások szerint szárazon sem különb. Ügy ráteke- redik az állat lábára és azért nem bír menni. A harmadik tábor szerint, kicsivel van több tápérték benne — mint a vízben ... Talán ez jutott a harmincas esztendők közepén eszébe az egyik szamosháti öregembernek, amikor látta, miként táncoltatta be csikófogatát az egyik ecsedi atyafi a mátészalkai piacon, zsákokkal megrakottan a szekerek sorába. Pedig majdnem térdig érő volt rajta a Nyírség sara — a homok . .. Közelebb óvakodott az öreg, s miután újra és újra végiglegeltette szemét az állatokon — gesztenyepej volt mind a kettő — nem restellt kérdezősködni. Annál is inkább, mert a saroglyábán, tahol a takarmányt szokták hozni, egyetlen kéve kukoricaszárat látott. Az pedig feléjük soha nem számított lóeleségnek. Arra a pillangósokat tartották alkalmasnak: a lucernát, lóherét, sárkerepet, bükkönyt és nem akárhogyan szárítva. Zöldnek kellett annak maradnia és rajta minden levélmorzsának. — Mondja mán atyafi, ha nem alkalmatlankodok kérdésemmel, mit esznek ezek a csikófiúk, hogy ilyen szem- reszépek? A megkérdezett nem válaszolt azonnal. Elébb kabátja szárával végig-végig- törölte farukat, hogy azon egy szál szőr se álljon félre, aztán kozákosan begyűrt bá- ránybőr kucsmáját megigazítva felelt: — Nem látja? Kór ót. — Azt látom, mert előttük van — így az ember ... — Meg osztán ... ami rajta termett, bátyám. ... Napjainkban az újabb nagy környezetváltoztatás után — melyet melorizálás- ként emlegetnek — szintén módosult minden. A tengeri szemtermését közel tíz tonnákban mérik, a rajta termett kórót pedig ezer kévékben számolják hektáronként. Becsülete mégsem közelíti a régit. Olykor csak álomnak vágják össze szártépő géppel — még a háztájiban is. Hogy a szőke, vagy pirostarka bikáknak kényelmesebb és tisztább legyen a fekhelyük, mert így gyarapodnak időre... A lovak világa is leáldozott. Kényszerből — de nem fájdalom nélkül... így vándoroltatok el tehát a pej- kókat, a sárgákat, a szürkék és deresek változatait — mint az ecsediek szeme fényét és gazdagságuk alapját — ku- tyakonzerv formájába, angolországba ... Most az agárpályákon jeleskednek általuk és nyerik a pénzt a fogadásokkal. Mert ugye nem mehet a lótörténelem sem végbe anélkül, hogy azért dicsőségmorzsa ne jusson nekünk is belőle — valahonnan ... L ó tehát nincsen. De teremtődött helyette más. Ecsediesen mondva a „lúerő”. Mert az életet nem állíthatja meg semmiféle fejlődés. Élni kell — aztán ha úgy adódik a dolog — parádézni is. Mert például a lakodalmakkor éppen úgy kendőzik fel — delin fejrevalókkal, varrotta- sokkal — a nyoszolyólányok az autókat, akár nagyanyáik, vagy anyáik egykor a kényes tartású lovakat. Csak éppen a felpántlikázott ostorok maradnak el. Nem lehet hová dugni. Szállási László
