Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

1985. június 8. Kelet-Magyarország 3 f---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Ügyintézés — munkaidőben ? HOGY MILYEN A „JÖ” MUNKAHEÍ Y, az sokak számára attól függ, mi fér bele a munkaidőbe ,— a fizetésért kötelezően elvég­zendő teendőkön kívül. Má­sok viszont — reméljük, ők vannak többen — bosszan­kodnak, ha ügyes-bajos dolgaik elszólítják őket a munkából. A népgazdaság­nak természetesen az az ér­deke, hogy ilyesmi ne for­duljon elő; ez azonban ön-, magában csak jámbor óhaj. ha nincsenek biztosítva fel­tételei. A cél tehát az len­ne, hogy a dolgozó — ügy is, mint állampolgár, lakás- tulajdonos, háziasszony, szülő, külföldre készülő tu­rista, nemkülönben gépko­csi, tévé és egyéb javak birtokosa — mindennemű magánügyét munkaidőn kí­vül intézze. KÖNNYEN ELENGEDIK. Tudom, van erre is példa bőven. A martinkemence mellől, a hengersoroktól nem lehet műszak közben elmenni. A traktoros sem tud „bejönni” a határból, az orvos sem mozdulhat a műtőasztal mellől, a peda­gógus nem hagyhatja fa- képrtél a gyerekeket. A napközben ügyfelekkel zsú­folt hivatalok, intézmé­nyek, az üzletek és áruhá­zak, az OTP és Állami Biz­tosító kirendeltségei mégis azt bizonyítják: sokan van­nak, akik kénytelenségből, vagy szabad idejük „kímé­lése” érdekében munkaidő alatt foglalkoznak magán­ügyeikkel. Hasonló tapasztalatok tükröződnek az Állami Bél ­és Munkaügyi Hivatal ál­tal készített jelentésből — tárgya: a munkaidőt ter­helő elfoglaltságok helyze­te —, amelyet a közel­múltban vitatott meg a Gazdasági Bizottság. Bár az elmúlt években számos in­tézkedés történt a munka­idő védelme érdekében, lé­nyeges előrehaladásról nem beszélhetünk. Az illetékes szervek nehézkesen szán­ják rá magukat a változta­tásra, a munkahelyekről vi­szont aránylag könnyen el­engedik a dolgozókat ügye­ik intézésére. Mindennapos tevékeny­ségünk például a bevásár­lás. Reméljük, hogy az üz­letek nyitvatartását szabá­lyozó új jogszabály a vá­sárlók érdekeit jobban szol­gáló változásokat eredmé­nyez. A Belkereskedelmi Minisztérium, és a megyei tanácsok véleménye szerint a megyékben eddig is jobb volt a helyzet, mint a fő­városban; sok helyütt vál­lalták az osztott munka­időt, délben 1—2 órára be­zártak, és délután annyival hosszabb ideig álltak a vá­sárlók rendelkezésére, a különböző iparcikküzletek is. Az új jogszabályban biztosított önállóságot bizo­nyára találékonyan kihasz­nálják a bevált módszerek továbbfejlesztésére. LENNE MIT VÁLTOZ­TATNI. Nagy forgalmat bonyolít le az Országos Ta­karékpénztár — nyitvatar­tási ideje javarészt a nap­pali fő munkaidőre esik. Az elmúlt évben már történt változás, a lakosság igé­nyeinek tekintetbevételé­re, de további intézkedése­ket terveznek. Fejér me­gyében például a tanács javasolta, hogy a hét egy napján az OTP tartson nyitva 18—20 óráig, szom­baton pedig 14 óráig álljon ügyfelei rendelkezésére. Több megyében 'lenne mir változtatni: a megyeszék­hely kivételével az OTP- kirendeltségeken a pénztá­ri órák nem teszik lehető­vé, hogy a fő munkaidőn kívül bonyolítsák a be- és kifizetéseket. Hasonló a helyzet az. Állami Biztosító kirendeltségein. „Útba esik jövet-menet” a takarékszövetkezet, de fő­leg az a jó, ha a munká­ból jövet nyitott ajtót lel­nek a takarékoskodni kí­vánók. Szó van arról, hogy a városokban, nagyobb köz­ségekben két műszakban yárják az ügyfeleket. Fejér megyében a takarékszövet­kezetek 60 százaléka kor­szerűsítette a közelmúltban nyitvatartási idejét. Győr megyében több takarékszö­vetkezet hétfőn hosszabbí­tott ügyfélfogadási időt rendszeresít. Sokan keresik fel az illetékhivatalokat is, Pest megyében például csak munkaidőben tehetik. Sokat emlegetett téma a szolgáltatások, amiről töb­beknek az a tapasztalata, hogy a lakosság ki van szolgáltatva a javítást vég­ző szakembereknek, szövet­kezeteknek. A lakosság ér­dekeit, és a munkaidő vé­delmét szolgáló előírások megszegése sem anyagi, sem erkölcsi hátrányt nem jelent a szolgáltató szerve­zet, illetve szakembere szá­mára, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács például megállapította, hogy a la­kásokon történő javítások miatti otthonmaradás ide­jét jobb szervezéssel a fe­lére lehetne csökkenteni. A SAJÁT KARUK. A ta­nácsi ügyfélfogadás idő­rendjét is felül kellett vizs­gálni, ám a megyei taná­csok általános tapasztala­ta, hogy a hosszabbított ügyfélfogadási lehetőséget a lakosság nem veszi kellő mértékben igénybe. Kapos­várott a városi tanács pél­dául megszüntette a „hosz- szú napot”, az érdektelen­ség miatt. Ez a jelenség ar­ra figyelmeztet, hogy a dol­gozók, gazdasági vezetőik engedékenysége folytán, magánügyeiket munkaidő alatt is intézhetik, hiszen bérükből nem vonják le a távollétükkel arányos ösz- szeget. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a munkafe­gyelem javítása érdekében központilag hozott admi­nisztratív intézkedések nem célravezetőek. A gazdaság- irányítási rendszer fejlesz­tése a vállalatok fokozot­tabb önállóságára épít. Itt kell tehát felismerníok a vezetőknek, és megértetni az egész kollektívával, hogy a munkaidő-veszteségek csökkentése a vállalat anyagi érdeke. Megértetni, hogy ez a vállalati érdek egybeesik a dolgozók érde­keivel, és a népgazdaság érdekeivel is. És ha ily mó­don sikerül megváltoztatni a társadalmi közgondolko­dást, akkor a jó munka­hely ismérvei közül töröl­hetjük azt, hogy mi min­denre jut a munkaidőből — a munkán kívül. I. E. Az új faluközpont egyik épülete, a tanácsháza. Váro­sias OTP-s lakások, új iskola formálja majd tovább a két településrész közötti területen a nagyközség új centrumát. (Elek Emii felvétele) A „kisvonat” másfél óra alatt teszi meg a harminc- egynéhány kilométeres tá­volságot Nyíregyházától Gá- vavencseUőig. Zötyög, lassú, a vaskályhák télen telefüstö­lik a kocsikat — mégis, mind­annyiszor pártját fogták uta­sai, valahányszor szárnyra kapott a hír, hogy meg akar­ják szüntetni Immár nyol­cadik évtizede hozza-viszi naponta emberek százait. A gávavencseliőiek is a kis piros mozdony segítségével jutnak el a konzervgyárba, a Volánhoz, az építőipari vál­lalatokhoz. Mások autóbusz­ra ülnék, s mennek dolgozni Tokajba, az állami gazdaság szőlészetébe, vagy felszáll- nak Raikamazon a „nagyvo­natra” Misiko^jfjé. a nj0y A község ugyanis nem tud mindenkinek munkát adni. A magasan szakképzették lehe­tőségei például igencsak korlátozottak, hiszen a tele­pülésen mindössze két ipari üzem van, no meg a tanács költségvetési üzeme. A cipőipart szövetkezet vencsellői, tiszaberceli, gá- vai és paszabi kisiparosok kezdeményezésére jött létre a negyvenes évek végén. Ti­zenhatan kezdték a munkát. Első közgyűlésükön „Heti 50 pár vegyes box kliszabásá”- ról döntöttek . . . 1950-ben 5 és fél ezer forintos termelési értékkel zártáik az esztendőt. Az évtized végén már ex­portra is szállítottak. Volt olyan időszak, hogy egyik év­ről a másikra duplájára nőtt a szövetkezet termelési érté­ke. Ma már 75 millió forint körül tartanak. Több mint 300 ember keresi itt a ke­nyerét. Nőii cipőket készíte­nek. A Szovjetunióban, Len­gyelországban viselik a ven- csel'lői lábbeliket, de jut be­lőlük a tőkés országokba is. A gávái lányökiasszönyök (főleg a fiatalabb ja) a ve­gyesipari szövetkezetben ta­láltak munkát. Több mint harminc évvel ezelőtt szabó­mesterek, asztalosok alapí­tották a szövetkezetét. De ruihakészítéssel ma már egyáltalán nem foglalkoznak. Az évi 40 millió forintos ter­melési érték zömét a bőr­díszműüzem „hozza”. Kéai- és aktatáskák, pénz- és le- véltárcák, bőröndök szere­pelnek termékeik listáján. Készítenek ezenkívül bal­esetvédelmi kesztyűket, mi több, létráikat is ,.. 280—300 ember űzi ezt a „vegyesipart”. Hasonló foglalatosság az­tán nem is igen kínálkozik a községben, hacsak nem szá­mítjuk az Űj Erő Tsz zsák­varró és a Szabadság Terme­lőszövetkezet vattacsomagoló üzemét. Egyiiiket sem az a szándék hozta létre, Hogy bu­sás nyereséget hozzanak a gazdaságok konyhájára. Egyik tsz sincs rászorulva: évek óta nyereségesen gaz­dálkodik mindkettő. Búzatáblákat, burgonya- és kükoricaültetvényeket, al­máskerteket lát e tájon „ki géppel száll fölébe” ... Már­pedig sűrűn felzümmög a motorzaj a termékeny földek fölött, mert itt van a mező- gazdasági repülők oktatóbá­zisa. Korszerű gépekben sem szűkölködnek a gazdaságok; almájuk, burgonyájuk táro­lóban hűsöl, míg a gazda úgy nem dönt: elérkezett az idő (vagy a vevő), ideje megbontani a halmokat... Mindkét termelőszövetkezet­nek nagy állatállománya van; különös gonddal ügyelnek a tejtermelésre. id'OffJ -gáVaP'«^ Erő Tsz-ben, amely 3200 hektáron gazdál­kodik, 250-en dolgoznak. Évi termelési értékük 75 millió forint körül van. A Szabadság Tsz gépei nemcsak az egykori grófi birtokon szántanak, hozzá­juk tartozik a társközség, Balsa határa is, összesen több mint 7 ezer hektár. Mindezt 450 embernek kell megmű­velnie. Tavaly 300 millió fo­rint körüli értéket termeltek munkájukkal. A két ipari szövetkezet iz­mosodása, a közös gazdasá­gok talpraállása, megerősö­dése mellett az 1971-es egye­sülés volt a legnagyobb je­lentőségű esemény a tiszaháti község életében. Nem ment simán. A gávaiak attól tartot­tak, hogy a tehetősebb Ven- osellő mellett ők fogják húz­ni a rövidebbet... Az érvek azonban meggyőzték az el­lenkezőket, s a de facto- ból de jure is lett, azaz a gya­korlatilag már egyébként is egymásba érő két faluból „hivatalosan” is egyetlen nagyközség lett. A névválasz­tás nem akozott fejtörést, hi­szen a helybeliek addig is Gávavencsellőnek hívták az „összenőtt” részt (az idegen nem is tudja megállapítani, hol végződhetett egykoron Gáva s melyik ház tartozott már Venesellőhöz). Mindössze egy feltételt szabtak annak idején a gá­vaiak: a majdan felépítendő közös tanácsháza pontosan a falu közepén legyen ... így lett. Igaz, akkor ott még szőlőskertek voltak, olcsó bornak való termett az agg venyigéken. Faluközpont alakul a sző­lősorok, diófák helyén. A tanácsházán kívül 60 OTP-s lakást terveztek ide. Nyolc elkészült belőle, de csak ket­tőnek akadt gazdája. A két­százezer forintos beugrót ugyanis sokallják a fészek- rakók. Nem is csoda, hiszen ebből a pénzből (az ismerő­sök, rokonok segítségével) tető alá hoznak egy családi házat, amit aztán úgy és ak­kor fejeznek be, ahogyan és amikor erejük-idejük, pénz­tárcájuk engedi. A többi 52 lakásról le is mondott a ta­nács, inkább tartós haszná~ latba adják a telkeket ma- gánépíttetőknek. Ezeknek a parcelláknak bizonyára na­gyobb keletjük lesz, mint a kulcsrakész, ám faluhelyen drága lakásoknak. Itt lenne a helye az új, 12 tantermes, tornatermes isko­lának is, amit a következő ötéves tervben szeretnének felépíteni. Égetően szükség van rá: a csaknem 700 gye­rek most az egykori feleke­zeti iskolák korszerűsítésre nem érdemesépületeiben, szükségtantermekben,' <- tor­natermekben szorong, taní­tanak délelőtt-délután. Igazá­ból egyetlen jó körülmények között dolgozó iskola van a nagyközségben, ez a Sza­badság téri, Gáván. Annál kevesebb gond van a kicsikkel. Mind Gávaven- csellőn, mind pedig a társ­községben, Balsán minden gyereket fel tudnak venni az óvodába. Hasonló a helyzet az idő­sekkel is. Három öregek nap­közi otthona, házi szociális gondozás igyekszik enyhíteni magányukon. Mérföldkövet jelentett az egyesülés az egészségügyi el­látásban is. Ezt követően épült meg Gáván az új or­vosi rendelő, a gyógyszertár. Három körzeti orvos, fogor­vos, tüdőgyógyász és három védőnő látja el a rászoruló­kat. Útépítés, járdaépítés sza­porította az utóbbi évtize­dekben a gondok sorát. A munka oroszlánrészét sike­rült elvégezni. Gyakorlatilag nincs olyan ház, ahol ne len­ne villany, ötven kilométer hosszú vezetékrendszer jut­tatja el a vizet a lakásokba. Eltűnt a „Fertő”-ről a ci­gánytelep, amely nevében is viselte a múlt súlyos örök­ségét. Gázcseretelep, kisáru- ház, étterem épült, több bol­tot korszerűsítettek. Van azonban vesztesége is a községnek. Megszűnt ugyan­is a gimnázium, ahol fiata­lok százai szereztek érettsé­gi bizonyítványt. Egy évtized után az új idők szele elsö­pörte az iskolát, s ezzel el­csitult a pezsgés is, amit a gimnázium erjesztett. Megmaradt, áll viszont az egykori Dessewffy-kastély. Viharos története során volt már gépállomás, pártház, most itt van a mozi, a köz­ségi könyvtár, alagsorában (pincéjében?) napközis gye­rekek ebédelnek. Az épületet körülvevő gyönyörű park és a kastély is arra vár, hogy felébresszék Csipkerózsika~ álmából, s méltó otthona le­gyen a nagyközség művelő­désének ... Gönczi Mária í A szabadság négy évtizede Gávavencsellőn I Csiszolt / minták / az üvegen / A vásáros­/ naményi I üveggyárban \ sokféle, szép \ üvegárut ké­\ szítenek. Fa­\ ludi Béláné \ naponta há­\ romszázhúsz \ poharat csi­\ szol. (jávor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents