Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám

1985. június 29. Párizsból — férfiaknak Szólóing és nadrág A kockás ingblúz pamut és poliészterkeverékből készült, ferdén szabott mellzsebbel, s legombolt gallérral. (La Li- onne-kreáció) A tavaszi, nyári ingekre jellemző a diszkrét színesség, az atlétikus egyenes váll, a lágyan karcsúsított vonalveze­tés, a finom derékjelzés, a sportos, kényelmes szabás. Az egyszerű és elegáns „uni” mellett láthatjuk a csíkos, koc­kás és geometrikus mintás változatokat. A gallérok az igé­nyeknek megfelelően keskenyebbek. A nyári rövid ujju ingek könnyű pamut alapanyagokból készülnek (puplin, batiszt, géz, toal, tvill, pamut és lenvásznak). Sokféle válto­zatot kínálnak a sportos ingek készítéséhez. Kovács Mari A keresztcsíkozással készült, testre szabott, tiszta pamuting rövid és hosszú ujjú változat­ban. A két füles mellzseb fent letűzve, de nincs rávarrva a mellrészre, csak a négy sarká­nál rögzítették. (La Lionne-kre- áció). Sport ingblúz madraszkoc- kás lenvászonból. Az össze­kötött pulóver pamut és vá­szonkeverék fonalból készült, ferdén csíkozott, rombusz alakban elrendezett mintá­val. A magas derékrésszel tervezett pantalló a csípőnél bővül, térdtől lefelé leszű­kül 23—24 centiméterre. (Louis Feraud) Ruha — telteknek is Aki tud szabni-varrni, annak nem jelent problémát, hogy könnyen és gyorsan megvarr­ja — akár hétköznapi viseletre, akár alkalmi ruhaként — a bemutatott, egy szabásmintára készíthető két modellt. Vékony övvel telt alakon is jól mutat ez a fazon. Puhán omló, lágy esésű anyagot célsze­rű venni hozzá, például pamut jerseyt, vagy al­kalmi ruhához szép selymet. A szabásminta 96—100-as mellbőségig megfe­lelő. Anyagszükséglet: 1. modellhez: 140 cm szélesből 2,80 m, 90 cm szélesből 4,80 m. A 2. modellhez: 140 cm szélesből 2,65 in, 90 széles­ből 4,20 m. Jelmagyarázat: 1. Eleje, 2. Háta, 3. Ujja, 4. Kézelő, 5. Gallér, 6. Kivágáspánt, 7. Oldalzseb. B. K. ÁZ ASZTALON? Étkezőasztal, amelynek szép dísze a cserépbe ültetett, kosárba helyezett zöldpetrezselyem. Hl VAN Erre a kérdésre alig évtizede azt válaszoltuk volna: terítő. Mára nemcsak a terítő szerepe, sőt léte kérdőj éleződött meg, hanem az asztal jellege is meg­változott. Megszülettek az ülő­sarkok, amelyekben az ülőbúto­rok közé, esetleg a faltól előbb­rehúzott sarokpad mögé is asz­tallapnyi lerakóhely került. El­sődleges funkciója ennek az asz­talkának, hogy a napi haszná­lati tárgyakat ide helyezzük: könyvet, táskát, órát, rádiót. Ha éjszakai pihenőhelyül is hasz­náljuk az ülősarok bútorait, ak­kor az éjjeliszekrény szerepét is átveszi, megőrzi az éjszakára letett holmikat, karórát, gyűrűt, biztosítja egy kis lámpával az olvasáshoz, vagy csak az éjsza­kai tájékozódáshoz szükséges fényt. Vendégfogadáskor ide ke­rülnek a kávéscsészék, tányé­rok, poharak, hiszen a mély fo­telból nehéz kikászálódni, hogy a nagyobb asztalig, a dohányzó- asztalig elérjünk. Asztalaink lapja is megválto­zott: a gyönyörű erezetű fenyő­fa, a kevéssé sérülékeny mű­anyaglapok és üveglapok, ame­lyeket éppen csak le kell törül­ni, hogy ismét tiszták legyenek, lehetővé teszik, hogy akár étke­zéshez se használjunk térítőt. A szettek, a tányérok alá kerülő textil vagy műanyag, szövött, vagy fonott lapok inkább csak arra szolgálnak, hogy mégse az asztal lapjára kerüljenek az evőeszközök, hogy elhatárolód­janak a terítékek. Abroszt az ünnepélyes étke­zés, a nagy családi ebéd idején használunk, amikor is több hely kell a többféle tányér, pohár, evőeszköz, és étel lerakásához. Az asztal lapja mégsem le­het egészen üres, ha használaton kívül van. ,,Berendezéséhez” azonban inkább a szoba egészé­re kell gondolnunk, mint a tex­tilfajták, abroszféleségek soka­ságára. A terítő nélküli asztal szereti az üvegtárgyakat: az üvegváza, amely nemcsak a vi­rágot, de a szárak szép struktú­ráját is megmutatja, egymagá­ban elegendő dísz az asztalon. Ulősarok mögötti, falhoz támasz­kodó asztalkára összerakhatjuk kedves tárgyainkat, gyűjtemé­nyeinket. Ilyen helyen láttam már dobozokba rendezett lepke­gyűjteményt, afrikai faragvá- nyok gyűjteményét, sőt külnis- üvegeket is. A fehér porcelán vagy fajansz tárgyak szép ki­egészítői a fa — legyen az fe­nyő, kőris vagy éppen paliszan­der — színének, a felület ereze­tének. Jó ötlet szép formájú üvegeket fehérre befújni! A fo­nott kosárkák, tálcák, tálak, az ugyancsak fonott alátétek, mind a fa, mind a műanyag felületen jól mutatnak. Bátran tehetünk az asztalra szépen megtisztított gyümölcsöt, néhány levél díszí­tésével. A dekoratív színes gyü­mölcsök — főképpen az almára, dióra, körtére gondolok — ugyanolyan hangulatúak, mint a virágdísz. A drága virág pótlá­sára nyugodtan használjunk száraz, szép formájú ágat; a nem hervadó mákgubó, az őszi bogyós ágak pedig egész télen szép díszei az asztalnak. Világítótest is kerülhet az asz­talra, ügyeljünk azonban arra, hogy ne legyen az aszalt körül- űlők számára bántó, erős fény, hanem csak hangulatvilágítás. Az asztal a családi és a bará­ti kapcsolatok számára fontos bútordarab. Ügyeljünk, hogy ne zsúfolt és zavaró tényező legyen, hanem hangulatteremtő, kelle­mes látvány. T. A. 1# ■■ ■ I FF Variációk a szünidőre Nyár van, szünidő. Végre nem kell korán kelni, rohanni az iskolába. Nincs edzés, nincs kötelező foglalkozás. Alaposan lecsökkentek a feladatok, a mindennapok kikapcsolódással, pihenéssel telnek. A középisko­lákban végéhez közeledik az érettségi ideje. Az általános is­kolák bezárták kapuikat. Az óvodákban, bölcsődékben meg­kezdődött a nagytakarítás. Az apróságokat „szabadságra” küldték. Ez öröm a gyermek­nek, de mindig öröm-e a szülő­nek is? A HAJNAL CSALÁDBAN két fiú van, öt és hat évesek. — A nyári programokat min­dig a gyermekek óvodai szüne­tével egyeztetjük. Rájuk fordít­juk ezt az időt, ami sajnos ke­vesebb az új munkahelyemen, mint pedagóguskoromban volt. Ezen a nyáron kirándulást ter­veztünk Budapestre és a Bala­tonhoz. A fiaimat érdeklik a várak, hát megnézünk néhányat. Nem hagyjuk ki a Parlamentet sem, lesétálunk majd a Duna- partra is, hogy megismerjék ki­csit a fővárost. Néhány napig pihenünk a Balatonnál. Ha ha­zajövünk, lesz munka bőven a ház körül. Most építettünk csa­ládi házat, a festés, ajtók, abla­kok mázolása a nyári elfoglalt­ságokhoz tartozik majd. Lesz te­endő a kertben is, ezt a gyere­kekkel együtt csináljuk. Szíve­sen dolgoznak velem, közben jut idő legalább a, beszélgetésre is. Szeptemberig már nem men­nek óvodába. Egy-egy hétre el­utaznak a nagyszülőkhöz, roko­nokhoz. Ott nagy kert van, kö­zel az erdő, állatok is vannak. A nagyfiam szeptemberben el­sős lesz. Nyár vége felé már készülünk az iskolára, amit fé­lelemmel vegyes izgalommal vár. Férjemmel együtt arra törek­szünk, hogy minél többet le­gyen együtt nyáron a család. Ilyenkor előre megtervezzük a napokat, hogy sok mindenre jusson idő. Hányszor halljuk, a fiatalok csak úgy tudják szabadidejüket eltölteni, ha közben bosszantják a felnőtteket. Zúgatják a pihen­ni vágyók ablaka alatt a motor­jaikat, hangoskodnak, csavarog­nak. Rájuk akkor is figyelünk, ha nem akarunk. Sokkal keve­sebbet beszélünk azokról a ti­zenévesekről, akiknek a nyár nem pihenésből, semmittevésből áll, hanem munkából is.. OSZLÁNSZKIÉKNÁL már nagyok a fiúk. Tizennyolc és tizenhat évesek. — Ök bizony már önállóan nyaralnak — mondja édesany­juk. Szervezett is mind a kettő magának külön programot, épí­tőtáborozást. Egy hétre azért közösen is elmegyünk Erdélybe. Szeretném, ha ök is megismer­nék az ottani gyönyörű vidéket. Nekem már sokat segítenek a fiúk. Szükség is van rá, mert nagy a kert, meggyesünk van, meg dohány is. A férjem men­tőápoló, sokat van távol a csa­ládtól. Azért változtattam most munkahelyet, hogy legalább én ne legyek három műszakos, és többet lehessünk együtt. Hiszen a fiúkkal most kell a legtöbbet foglalkozni, hogy ne csavarog­janak, szeressék a munkát. Én családgondozó vagyok, látok ép­pen elég szétzüllött családot, ve­szélyeztetett gyermeket. Amióta ezt csinálom, ha lehet, még job­ban vigyázok a fiaimra, hisz most vannak a legveszélyesebb korban. Oda kell figyeljek arra is, hová járnak, kivel barátkoz­nak. Nem akarom, hogy rossz társaságba keveredjenek. Sze­retném őket tisztességre, becsü­letre nevelni. Minden este fő­zök, gyakran meglátogatjuk a nagyszülőket is. Segítünk nekik, persze ők is sokat segítenek ne­künk. Anyukám sok baromfii tart, hogy nekem meg a testvé­remnek tudjon adni. Még min­dig annak örül, jobban, ha ő adhat bármit is nekünk. így az­tán nagyon hamar elrepül a nyár. A lakótelepek környéke ilyen­kor nyáron sajátos képet mutat. Olyan sokat hallottunk már a kulcsos gyerekekről, akik reg­geltől délutánig azt várják, hogy mikor jön már anya vagy apa. Még jó, ha érkezésük azt is jel­zi; következik a meghitt csalá­di együttlét ideje. BARTHAÉKNÁL másodikos a nagyobbik gyer­mek, a kislány még bölcsődés. — Mindketten délután négyig dolgozunk. A szabadságot ak­kor vesszük ki, amikor a ki­csiknek takarítási szünet van — mondja a mama. Ez bizony ha­mar eltelik. A férjem ilyenkor is vállal különmunkát, mert sok a kiadásunk, segítségre sehon­nan sem várhatunk. Már csak az én szüleim élnek, de betegek, rájuk nem számíthatok. Maradna a napközis tábor, de a gyereknek elég az iskolásdiból tíz hónapon keresztül reggeltől estig. Nem akarom beíratni, ha ő csak nyűgnek erezné az ott­létet. így aztán nem marad más, mint hogy egyedül marad otthon. A házban több gyerek van így ilyenkor. Minden reg­gel elmondom, mire vigyázza­nak, mégis csupa idegesség a napom, amig haza nem megyek. Lelketlennek tart, ha azt mon­dom: nekem a szeptember meg­nyugvást jelent? Az iskolák, művelődési köz­pontok szerencsére felismerték hogy a vakáció akkor az igazi, ha segítenek annak hasznos el­töltésében. Ezért terjednek pél­dául a bábkészítésre, hímzésre, játékok gyűjtésére szervezett programok. Ha számuk tovább növekszik, talán sikerül elérni, hogy kevesebb legyen a kulcsos gyerek, s azok számára is tar­talmasán teljen a vakáció, akik­nek a család, a rokonság, nem tud segíteni. Kovács Éva Á nyár konyhája FEJES SALATALEVES Hozzávalók: 1 fej saláta, 1 pohár tejföl, ecet vagy citrom só, cukor, 1 evőkanál liszt. A salátaleveleket jól megmossuk, összevágjuk, sős vízben meg­főzzük. A liszttel és tejföllel ha­barást készítünk, ecettel vagy citrommal ízesítjük. Forralás után rizst, vagy apró kocka­tésztát teszünk bele. A levesbe­tétet főve, készen adjuk hozzá. Minden savanyított ételbe aján­latos kevés cukrot is tenni. A salátafőzelék hasonlóan ké­szül. Nagyobb mennyiségű sa­látalevelet főzünk meg. Sűrűbb habarást készítünk, és apróra vágott kaporral ízesítjük. Fel­tétnek tükörtojást, rántottét., vagy burgonyafánkot adhatunk. TOJASPÖRKÖLT Hozzávalók: személyenként 2 db főtt tojás, 3 dkg zsír, l fej vöröshagyma, piros paprika, 1 pohár tejföl, 1 kanál liszt, só, petrezselyemzöld. A hagymát finomra vágjuk vagy reszeljük, a zsíron megdinszteljük, piros paprikával megszórjuk, kevés vízzel összeforraljuk, sózzuk. A tejfölt ' összekeverjük a liszttel, és behabarjuk vele a paprikás levet. Hozzáadjuk a finomra vá­gott zöldpetrezselymet, egyet forraljuk, és belerakjuk a hosz- szában kettévágott főtt tojáso­kat. Krumplipürével, főtt bur­gonyával, idénysalátával tálal­juk. KARALABÉFÖZELÉK Hozzávalók: 4—5 gyenge kara­lábé, 5 dkg zsír, petrezselyem­zöld, 1 kávéskanál cukor, só, 2 dl tej, 2 csapott evőkanál liszt, 2—3 kockacukor. A megtisztított, megmosott karalábét hosszúkás csíkokra vágjuk. Zsíron félpu­hára pároljuk a vágott petre­zselyemmel, pici cukorral és só­val együtt. Felengedjük vízzel. Ha teljesen megfőtt, a liszttel és tejjel behabarjuk. Sóval, cukor­ral szükség szerint még ízesít­hetjük. Különleges szint és kel­lemes ízt ad, ha 2—3 kockacuk­rot megpirítunk barnára, tejjel feleresztjük, és addig főzzük, míg teljesen feloldódik a cukor. A főzelék közé keverjük. Burgo­nyalepényt adunk hozzá. BURGONYALEPÉNY Hozzávalók: 60 dkg burgonya. 2 egész tojás, 3 evőkanál liszt, só, bors, olaj a kisütéshez. A megtisztított burgonyát megfőz­zük, áttörjük. Hozzáadjuk a to­jást, lisztet, sót, borsot. Jól ösz- szedolgozzuk. Gyúrótáblán lisz­tezve kinyújtjuk. 1 cm vastagsá­gú rombusz formákat vágunk, és forró olajban kisütjük. Általában feltétként tálaljuk, de salátával megállja helyét ön­álló ételként is. Moravcsik Miklós HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents