Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-28 / 150. szám
1985. június 28. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Lépéstartás A z igazgató mondja, amikor a vállalathoz került, bizony nem válogathatott a felsőfokú végzettségű szakemberek között. Aztán gyorsan hozzáteszi, most sem, csak annyival változott két-há- rom év alatt a helyzet, hogy a nyugdíjba vonult vezetők helyett már egyetemet végzett fiatalokat vettek fel. pedig a lehetőség mindenki előtt adott, aki csak bejelenti a továbbtanulási szándékát, hozza a papírt, aláírják. Ilyen vállalat is kevés van. Már mint ahol szinte kivétel nélkül tanulásra buzdítják a vezető dolgozókat. Mert mi az általános gyakorlat? Káderutánpót- lási tervet készítenek, évekre előre beosztják a tanulni vágyókat, s amikor sór kerül valakire, mehet. Ezzel szemben esetetünkben nem a dolgozók ostromolják a vállalatvezetést, hanem fordítva. A pontossághoz tartozik az is, hogy az adott vállalat a korábbi mulasztásokat próbálja ily módon pótolni. Mert ugye mégiscsak furcsa az, amikor egy osztályvezető 8 általánossal, netán érettségi vizsgával irányítja az apparátusát, amelyben több egyetemet végzett is dolgozik! Mielőtt bárkinek a végzettséget firtató, bürokratikus gondolkodásmód jutna erről eszébe, gyorsan hozzáteszem: a magasabb kvalitású egyén könnyebben, hamarabb befogadja az újat, mint akinek az tölti ki a munkaideje egy részét, hogy ragaszkodik a székéhez. Él még az a korábbi évekből ittmaradt régi beidegződés, nem szabad hozzányúlni az évtizedekig egy helyen ülő káderekhez. Nem is arról van szó, hogy tömegesen leváltsuk a diplomával nem rendelkező vezetőket. Ám nekik maguknak kell érezni, szükség van a megújulásra. Tanulni lehet és kell. Erre serkenti a vállalat igazgatója a dolgozókat, s nem saját, önös érdekből, hanem a köz javára. Ez az egyik oldala, a másikon a szívesen tanulók állnak, akik a sorukra várnák, fontosnak és szükségszerűnek tartják egy-egy jól szervezett, új ismereteket adó tanfolyam elvégzését. Mert a világ halad, lépést kell tartani vele. Sípos Béla Olcsó szüret? M indenki másképpen érkezett. Volt, aki motorról szállt le, volt olyan, aki lovas szekéren jött. Mások Trabantból vagy Zsiguliból kilépve tűntek el az ágak között. Szép számmal jöttek csoportokba verődve gyalogszerrel is. Mások kerékpárjaikat döntötték az árnyas árokba, és pillanatok múlva már tekintetükkel méregették a létraként nyújtózó faágakat. A fürgébbek, a fiatalabbak nem sokat tétováztak, egyre feljebb kapaszkodtak, ahol elérhető közelségben tudhatták a halványra pirult szemeket. Az idősebbeknek az emlékezés jutott, a fészekfosztások, a fa hegyéből tárulkozó táj képe ködlött fel, Tréfás biztatások alig hallatszottak. Csak a műanyag szatyrok recsegtek, míg degeszre tömve a fa tövébe huppantak szusz- szanásnyi pihenésre. A helyettük kézbe vett táskák zizegése talán álomba ringatja őket, ha nem kop- pan újabb meg újabb gally szendergő homlokukra. „Hajlítsd le azt az ágat, taposs rá! Húzzad, ne sajnáld!” lármáztak azután a szüret vége felé a cseresznyefák addig hallgatag fosztogatói. „Ti ketten itt maradtok, mi átmegyünk a másik fához”, harsant a munkaszervező utasítás. Iparkodni kellett, mert a Nagykállóból Nyírbátorba vezető országút mentén új arcok tűntek fel autóval, motorral, szekérrel, kerékpárral. Iszonyatos verseny bontakozott ki, mely a fakopasztás normáit állandóan sorvasztotta. Vajon akkor is így törtetnének az alkami szüre- telők, ha a fák metszésének, permetezésének díjait a szedett gyümölcs arányában utólag behajtanák rajtuk? Vagy csak az ingyenesség, a potya miatti mámor doppingolja a szokatlan teljesítményeket? Mert kétségtelen, igen olcsónak tűnik ez a szüret: semmi befektetés, tisztességes haszon. S az sem számít, ha csak most az egyszer lehet a köz javára kiültetett cseresznyefáktól degeszre rakott szatyrokkal, csomagtartókkal távozni. Az sem érdekel most láthatóan senkit, hogy jövő tavasszal a tépázott koroná- jú fák felveszik-e fehér szirmú köntösüket, vagy ágaikon elhatalmasodik az enyészet? Pedig a rokkant fák, a letépett, görcsbe rán- dult ágak látványán eltöprenghetnek a zsákmányukkal hazafelé tartók. Reszler Gábor Szükséghelyzet Csengerben Ellensúlyozni a tetemes kirakat Ha kedd, akkor esik. Szerdán is, de egész héten. Dr. Végh János, a csengeri Lenin Termelőszövetkezet főmérnöke kiszámította: az elmúlt két hónapban 29 volt az esős napok száma és 29 nap volt az, amikor nem esett. Ez tragédia. Azok után, hogy 1984-ben Csenger térségében 840 milliméter csapadék hullott, hogy ott volt a télen a legvastagabb hótakaró, sem a föld, sem az ember nem kívánta már a vizet. — A talaj-előkészítés és a kapásnövények vetése április 24-én szakadt meg. Attól kezdve ázunk és kínlódunk. Mennyire? Azt csak az tudhatja, aki egy kicsit is ismerős ezen a tájon. A láp szélén vagyunk. Olyan a talaj, hogy egy csepp esőre is sártengerré válik. Ez a földi, a mi földünk, rendkívül érzékeny a csapadékra. Még most is vetnek Az eső esik. Embereket, gépeket kárhoztat tétlenségre és bár már jócskán benne járunk a nyárban, Csenger határában még tart a tavasziak vetése. A főmérnök véleménye: menteni kell, ami menthető. — Május 31-én még 920 hektár volt vetetten. Akkor az eredetileg vetésre szánt kukorica helyett rövid tenyészidejű magot hoztunk és júniusiban azt vetettük. A júniusi kukorioavetés a szakemberek fülének kicsit furcsán hangzik, de nem volt más választás. Abban bízunk, hogy hosszú, száraz lesz az ősz, beérik a tengeri és betakaríthatjuk. Szóval 600 hektár kukoricát vetettünk, de a tervezett zabot, napraforgót már nem ... Néz az ember az égre és nem látja a Napot. Ellenben észre kell venni, hogy a szántóvetök vastagon öltöznek, didereg ebben a cudar nyárban mindenki. Szinte a szó is fagyos, mert párás a lehelet. A gazosodó földnek mi lesz a sorsa? — Háromszázhúsz hektár. Nem marad vetetten. Nem hagyhatjuk, hogy felverje a gyom, hogy a gyomnövény magot érleljen és elpergesse. Ez jövőre okozna kettőzött gondot. A 320 hektárt takarmánykeverékkel vetjük be. Borsó, napraforgó és kukorica keverék. Műtrágyát, ■ vegyszert már nem áldozunk, viszont a mag, a vetés költsége hektáronként 1500 forint körüli lesz, ez megtérül a takarmányban. Július 1-én adják át üzemelt etésre a csengeri Lenin Termelőszövetkezetben épülő 48 állásos fejőházat és az ehhez kapcsolódó tejkezelőt. Az új létesítménnyel növekszik a tej minősége, a termelőszövetkezet bevétele. (Reszler Gábor felvétele) Sok a költség Az idei, eddigi időjárást Belső-Szabolcsban és olyan helyeken, ahol kevés volt az eső, jónak tartják, Csenger- pen azt mondják, rendkívüli. Lengyel György, a termelőszövetkezet elnöke milliós károkat ír az égiek számlájára. — Felmérésünk szerint a költségtöbblet, a várható hozam kiesése 14 miidió 800 ezer forint. És ez még nem a vég- elszámolás. Például a gyümölcs. Nálunk a téli akna még most is, ma is maghatározó. 356 hektár a termőterület és sajnálattal tapasztaltuk: idén a star-king a kemény tél miatt 'kihagy, alig lesz termés. A jonatán jobban bírta a hideget, viszont, rengeteget kell permetezni. A költség nagy, a minőség nem a legjobb. Hogy a tervezetthez viszonyítva kevesebb lesz az export, az már biztos. Miben bíznak, bízhatnak a csengenek? Hivatkoznak az állattenyésztésre. A 750 tehén és annak szaporulata, a marhahizlalás, valamint a 3000 anyajuh és a szaporulat értékesítése nagy érték a termelésben, A több tej és több hús ellensúlyozhatja némiképp a növénytermesztés nagy kieséseit. — De csak akkor, ha lesz elegendő takarmány. Az végképp veszteségbe sodorna bennünket, ha a szálas ta1. KULCS Ritka a lépcsőházi barátság, sőt, újabban az sem feltűnő, ha nem köszönnek. Történt, hogy elveszett egy kulcs. Egy közös helyiség kulcsa az alagsori rekeszek közül. Ócska bútort, limlomot, ilyesmit tárolnak benne, meg a gyermekbicikliket, amiket időnként elővesznek. És akkor be kell kopogni az egyetlen kulcsért, oda, ahol éppen van. Többnyire a gyerekek jönnek-mennek, de a közös gond már a felnőtteknek is alkalmat adott arra, hogy az eddiginél több szót váltsanak. Megkérdezik például azt a bosszantóan egyszerűt a másiktól: Hogy van? Amit eddig nem volt szokás kimondani. És tudják, hogy a másik őszintén kiváncsi is a válaszra. Ez a kulcs nemcsak a lakatot nyitotta ki. Vajon mi lesz, ha elkészülnek a másolatok? 2. MACSKA Egy-egy nagyobb épületben egy közepes falut kitevő népesség is összegyűlhet, s természetesen ahányan vagyunk, annyifélék. Szoli- dak, alkalmazkodók, kivagyiságunkkal hőzöngők, nagyszájúak. Vannak, akik közös lépcsőházban is úgy élnek, mintha egyedül lennének a nagy pusztában, például egy egészr utcának böm- böltetik a magnót. Szólni pedig nem ajánlatos, mert rögtön kész a harag. És a rossz szomszédság... Erre gondolhatott az á lakótárs, aki egy toronyház szeméttárolójának belső ajtajára kifüggesztette a táblát: „Szíveskedjenek az utca felőli ajtón kivinni a szemetet.” Végre! Egy-egy hét végén, pláne 3 napos ünnepen a kukahelyiségben az edények mellé kiborongatott szemét már térdig ért, elviselhetetlen bűze pedig felcsapott az emeletre is. Nem beszélve a higiéniáról, a förtelmes látványról, a fertőzés veszélyéről. És akkor valaki odaírta a táblára: De miért kell kívülről vinni a szemetet? Kommentár helyett: ezt a helyet újabban már a környéken kóborló fekete macska is elkerülte ... 3. OLLÓ Langyos nyári estén furcsa hangra lettünk figyelmesek: csatt, csatt. Mintha metszenének. De ki jár a lakótelepi utcán ollóval a kezében? Később aztán egy esti séta alkalmával megismerkedtünk János bácsival és hűséges kísérőjével, a kedves kis tacskóval. Elmesélte, hogy egész életében szerelmese volt a fűnek, a fának, a bokornak, mindig volt szőlője, a metszés tudományát pedig még édesapjától leste el. Itt a betonfalak között ritka kincs az életerős fácska, ami megfogant, arról „gondoskodnak” az utca gyerekei, öntözni meg éppenséggel csak a nagy természetfelelős szokott. Ezért aztán önkéntes kertészkedést vállalt a környéken, ami passziónak is jó így nyugdíjban, meg aztán egy kis esti mozgás hátha elébemegy a késlekedő álomnak. Persze, nem mindenki örül, ha a lakás előtt idegent lát bajmolódni. Akadnak, akik trágár szavakat kiabálnak le az emeletről, hogy hol és mit csináljon inkább. Ilyenkor, mondja nagy huncutan, úgy tesz, mintha nem hallaná. Ilyennel ő ugyan ki nem kezd. Mostanában, úgy látszik, mégiscsak többen vannak, akik a János bácsi pártjára álltak. Vasárnap délelőtt már egész brigáddá alakultak a lakótársak, együtt nyírták az élő sövényt a közös ház előtt. Lehet, hogy mégsem igaz, amit az egy fecskéről mondanak? Baraksó Erzsébet karmányit is venni kellene. Most minden törekvésünk az, hogy elegendő szálast és lédús takarmányt termeljünk. Sajnos, az időjárás ebbe is nagyon beleszól. A réti fűből például szilázst készítünk, mert szénát készíteni lehetetlen. Bízunk abban, hogy a tehenészet korszerűsítése már ez évben is javít a tejtermelés jövedelmezőségén... Jobb tej, több bevétel Az említett korszerűsítés, egy 12 milliós beruházás befejezéséhez közeledik. A tehenészeti telephez egy 48 állásos korszerű fejőház, tejkezelő épül. Július elején adják át. Ezzel a tej minősége javul, nő a bevétel. Gondjuk viszont a tsz vezetőinek, hogy folytatni kellene a korszerűsítést az istállók átalakításával, de arra már nincs pénz, elvitte, elviszi az időjárás okozta kár. — Így van ez, sajnos — mondja Lengyel György, bármiről beszélünk, bármit nézünk, mindig beleütközünk ez évi nagy gondunkba, az eső, a belvíz okozta kiesésekbe. Még a melléküzem- ágakkal sincs szerencsénk. Ez utóbbi megjegyzésre a Szamos vízállásának látványa késztette az elnököt. — Idén egy gramm sódert sem tudtunk termelni. Magas a víz. Csökkent a kereslet a betontermékeink iránt is, a lakatosüzem termelésén viszont érződik, hogy stagnál a beruházás országszerte ... Ütemváltás a gazdálkodásban A megyében két hete operatív bizottság alakult az érés belvíz okozta károk felmérésére, és annak érdekében, hogy intézkedésekkel segítsék az érintett gazdaságok termelésének folyamatosságát. A csengeri Lenin Tsz egy azok közül a tsz-ek közül, ahol a helyzet kritikus, de mér nálunk is érződik a bizottság szükséges és hasznos tevékenysége. Például a fel nem használt több millió forintot érő vetőmag, vegyszer, műtrágya visszavásárlására tett intézkedés. Ez azonban csak része a megoldásnak. A tetemes kórok ellensúlyozása a gazdálkodás ütemváltásával lehetséges. A csengenek törekvése ezt jól példázza. Seres Ernő Matrac E ddig úgy tudtam, amit az áruházban az eladásra szánt tárgyak között látok, azt meg lehet vásárolni. Sőt, úgy gondoltam, hogy direkt, eleve azért kínálják, mert eladó, el akarják adni. Erről a tévhitemről az egyik nyíregyházi áruházban szoktattak le —, hogy melyikben, azt fölösleges leírni, mert nem a kipellengérezés a cél, s az sem, hogy a többi áruház vezetői a markukba mosolyogjanak, mivel hasonlók ott is megtörténnek. Csupán a kereskedelmi kultúráról van szó. Megszokjuk lassan: észre sem vesznek, nem érnek rá, mert még nem fejezték be az esti film megbeszélését, vagy ha egyáltalán szóbaállnak, únottan odalökik, hogy „nincs”. Ezúttal a gondolatot kétfajta kereskedői magatartás indította el — ugyanabban az áruházban. Megálltunk egy gumimatrac mellett, ami most olcsóbban kapható. Megörültünk, és kértük az árut. Persze, más oka is lehet az árleszállításnak, mint a közelgő nyári szabadságok, ezért szerettünk volna meggyőződni arról, ép-e az áru? Ezt nem lehetett, mivel az áruháznak nincs fújtatója, így az esetleges rejtett hiba nem derülhet ki. Erre az eladó közli: nézzük meg a felfújt mintapéldányt, mind ilyen. Látjuk, hogy hibátlan, akkor tehát ezt kérjük. Ekkor jött a derült égből a villám, az eladó ugyanis a legtermészetesebb hangon kijelen' tette: — Azt nem adhassuk el. (Nem elírás, hanem így mondta.) Puff. Mint egy pofon. És nem is érti, miért nézek rá értetlenül. Meg kell kérdeznem: Miért, ez nem egy bolt? De igen. És az árujuk nem eladó? De igen. Hát akkor? Akkor megismételte, amit az előbb mondott, csak „azt” helyett „ezt” mondott. Sajnos, elfogyott a türelmem, s mondom: panaszkönyvvel álmodtam az éjjel, úgyhogy lenne szíves a főnökét, hátha mégis eladó az áru. A következő percekben teljes megsemmisülésünket élhettük át, csodánkra jártak az osztály eladói, meggyőződni, miféle marslakók érkeztek? Ezután hónunk alatt a nehezen megszerzett zsákmánnyal — nem is volt olyan olcsó — egy másik osztályon is dolgunk akadt. Olyan előzékeny, udvarias, figyelme« kiszolgálásban, mint ott, már régen nem volt részünk. A kettő között a különbség körülbelül harminc- esztendő. A matracos lány csak mostanában jött ki a kereskedőiskolából. Mit fog mondani vajon harminc év múlva? (be) Gondosan ügyelnek a minőség mellett a mennyiségre is a Nyíregyházi Konzervgyárban. Az exportra készülő termékek súlyát a gépi adagolás közben mérlegen is ellenőrzik. (E. E. felv.)
