Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-27 / 149. szám

1985. június 27. Kelet-Magyarország 3 Gazdaság és jövő Irta: dr. Tisza László, a megyei tanács elnöke Ismét az élelmiszerellátásról Pillantás a pultokra A múlt hét végén,, szom­baton a dléli, hétfőn pedig a reggeli és a délutáni órákat választottuk ki arra, hogy néhány nyíregyházi üzletet meglátogassunk. A szomszéd boltban... Szombaton elsőként a hús­ipari vállalat Eperjes utcai szakboltjába nyitottunk be 11- óra után néhány perccel. Az eredmény lesújtó. A hűtő- vitrinben csak néhány kiló sertéscomb árválkodik és négyféle felvágott. A pult­hoz el stem lehet jutni, mert a padlót mossák. Az üziet fél tizenkettőkor zár. Csalódott arcunkat látva az üzletveze­tő készségesen kifelé tessé­kel, fáradjunk át talán a mellettük levő élelmiszer- boltba, ott jobb a választék. Valóban csak néhány lé­pés a másik bolt. A töltelék- kínálatot itt is megszámol­hatjuk az egyik kezünkön, és némelyik felvágott színesem túl bizalomgerjesztő. Inkább elállunk hát a vásárlástól. Tej, kenyér viszont van bő­ven. Tőkehúst az üzlet a hús­bolt közelsége miatt nem árusít. Ezután a Kótaji utcai élel­miszerüzletbe mentünk. A tej és kenyér itt is beszerez­hető, felvágott viszont ' egy szál se. Mostanában több ízben is foglalkoztunk a hét végi és hétfői élelmiszer-ellátással. Az ellátó szervek képviselői úgy nyilatkoztak, rajtuk nem múlik. A vásárlók egy része viszont változatlanul panaszkodik. A boltokban kívántunk tehát meggyőződni arról, hol is az igazság. A legjobb választékot a Kossuth téri önkiszolgáló Cseme­gében láttuk. ■ ■ Örökös gondok Örökösföldön Dél is elmúlt már, amikor az örökösföldi lakótelepre ér­keztünk. Az utóbbi időben ugyanis innen érkezik a leg­több panasz. Az új ABC még mindig nem készült el, a meglévő néhány kis bolt vi­szont szűk. Tetőzi a bajt az üzletvezetők szembetűnő ru­galmatlan sága. Az áfész vegyesboltját fél egykor már zárva találtuk. (A tájékoztató tábla szerint szombaton 14 órakor kellene zárniuk.) A gyermekét éppen az üzlet előtt sétáltató Kato­na Lászlónétól halljuk, hogy az üzlet szombatonként rend­szeresen korábban bezár. Örökösföldön legjobb, ha az ember már pénteken bevásá­rol — teszi hozzá rezignáltam Ebben lehet valami! A sütő­ipari vállalat boltjában már csak kenyér van, a pékáru és a tej elfogyott. A szomszéd magánkereskedő, aki az itte­niek szerint a legjobban áll­ja a sarat, délben szintén szünetelteti az értékesítést. Utoljára a Dózsa György utcai Csemege boltba térünk be, ahol az alapvetően szük­séges élelmiszerekből gazdag választékot találunk, hason­lóképpen a másik Csemegé­ben; Hétfőn újra... Hétfőn reggel nyolc óra körül a Damjanich utcai új ABC-áruházait kerestük fel. Kusnyér László üzletvezető elmondta, hogy a tejet és a pékárut a szállító nyitásra kihozza, így már hét órakor friss kenyérrel, tejjel várják lítotrt. Valóban, a szállítóle­velén le van húzva a sonkás, Zala és Nyírségi felvágott, a Bácskai kenőmájas és a disz­nósajt. Telefonon érdeklő­dünk a húsipari vállalat áru­forgalmi osztályán. Mente­getőzés. Tévedés történt. Majd holnap többet külde­nek. (Később telefonon meg­keresnek, a hiányzó árut ér­deklődésünk után kiszállí­tották.) Összegzés­képpen A kereskedelem ősidők óta kockázattal járó foglalkozás. Vagy megveszi a vevő az árut, vagy a kereskedő nya­kán marad. Hogy az áru egy része megmaradhat, azzal a kereskedelemnek számolnia kell. A színvonalas ellátásért nem egy helyen kockázatot is vállalnak. De úgy tűnik, nem mindenkor és nem min­denütt. Korábbi kijelenté­sünket megismételve: a szál­lító sem áll mindig a hely­zet magaslatán. Ennek ellenére tény, hogy az élelmiszer-kereskedelem az utóbbi tíz évben is sokat változott. És előnyére! A tej­termékek és hentesáruk vá­lasztéka össze sem hasonlít­ható a korábbiakkal. De jog­gal várható el az is, hogy például egy örökösföldi vagy egy Ságvári-telepi lakónak ne kelljen útra kelnie a vá­rosközpontba vagy máshová, ha tejet vagy parízert akar venni. (- r) Téliesített export Szabolcs-Szatmár külpiac­ra termelő ipari szövetkeze­tei teljesítették az első fél­éves szocialista és tőkés exporttervüket. Június vé­géig a szocialista országok­ba, elsősorba a Szovjetunió­ba mintegy 314 millió forint értékű, főleg könnyűipari terméket, cipőt, ruhát stb. gyártottak és szállítottak. Hasonló termékekből elé­gítették ki a tőkés partnerek igényeit is. A divatos, köny- nyűipari termékekből több mint 180 millió forint ér­tékben exportáltak árukat a tőkés piacokra. szép J ól csak a szívével lát az ember. Ami iga­zán lényeges, az a szemnek láthatatlan. S. Exupérynek e híres so­rai jutottak eszébe Hor­váth Józsefné kótaji ta­nítónőnek, amikor az év­záróra felsorakozott gye- mekek átnyújtották a szegfűt, rózsát, gerberát. Ám akkor derült fel a tekintete és akkor szólalt meg a szívében egy kis harang, amikor a barna kis kezek újságpapírba csomagolt szarkalábot, fátyolkát, törökszekfűt, ökörszemet, violát szo­rongattak. S a kétkedést tükrözték a csillogó sze­mek, vajon ezt elfogadja-e a tanító néni? S a kadedrán szolgáló pedagógus a gyűrött új­ságpapírban menyasszo­nyi csokornak látta a mezők gyöngyszemeit. Megérezte, hogy azt a pár szál virágot az ő kedvéért gyűjtötték ko­ra hajnalban a kis nebu­lók. Nem a szülő vette a boltban, és nem ő küldte a gyermeket a százszor­szépért. Mint drágakövek, ra­gyogtak a cseppek a csok­ron és a tanítónő szemé­ben. T. K. Repülőn a pecsenyebárány Rituális vágással előkészí­tett pecsenyebárányokat ex­portál a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat Algériába. A pecsenyebárányokat szállítás előtt különleges hálókba csomagolják, hogy a hosszú úton ne veszítsenek a mi­nőségükből, s így kerülnek kamionba, majd repülőgép szállítja a távoli Afrikába. Június 28-án tizennyolc ton­na bárányhúst exportál a vállalat. Szakmai bemutató a Hotel Szabolcsban Édesség, gyümölcsből ... fél háromkor, haver, akkor keltem. De bántam is én! örültem, hogy haza­jöhetek. Amikor bevonul­tam, anyám sírt, hogy ilyen messzire kerülök otthon­ról. Lefogadom, ha meg­lát, megint sírni fog ... Sze­rinted mikor érünk Nyír­egyházára? A Göcsej ké­sett, rohanni kellett, hogy elérjem ezt a gyorsot. Per­sze, gondolhattam volna, hogy nem lesz hely, hét­vége van. Fél lábon is ki­bírjuk hazáig, nem igaz? Anyáméknak nem írtam, mikor jövök — pedig jó lett volna, ha palacsintá­val várnak ... Holnap meg irány a haverok, elkérem apámtól az autót. Jelent meg mostanában valami jó lemez? ... Sanyika, ülj vissza a helyedre! Látod, most ösz- szekoszőltad a néni ruhá­ját. Ha nagymamánál is ilyen rossz leszel, vissza- küld nekem Pestre, és ak­kor a napközis táborban fogsz vakációzni. Nagyi már tavaly is mondta, ha nem fogadsz szót, és az ö tudta nélkül lemész a Ti­szára, akkor nem töltheted náluk a nyarat, öreg már. Hazafelé nem győz állandóan utá­nad szaladgálni. És ne nyaggasd folyton kóláért, a vizet is meg lehet inni, ha szomjas vagy! ... hát várjon csak — húsz, nem, huszonegy éve élek Pesten. Az én legény­koromban nemigen akadt munka otthon, eljöttem dol­gozni ide. Eleinte heten­ként hazajártam, de higy- gye el, nem embernek való az. Aztán megismerked­tem egy elvált asszonnyal. Elvettem, ideköltöztem. Most az öcsémhez megyek haza, ő nem bírt itt meg­ragadni. Gépész a tsz-ben. De lehet, hogy az ő fia megint csak Pesten fog munkába állni, azt beszé­lik, nem könnyű most el­helyezkedni a fiataloknak Szabolcsban. Örökség mi­att jövök különben. Nem­rég halt meg szegény anyánk, és maradt utána egy kis ház, kert. Megbe­széljük az öcskössel, mi legyen vele. ... csak az elejét láttam, odáig, amikor kinyírják a három manust. Pedig jó film lehetett, de nagyon kemény meló volt odabenn, estére már majd leragadt a szemem, alig vártam, hogy lefekhessek. Megné­zed A cápát? Most megy tán a Krúdyban is, jegyet kellene szerezni szombat­ra. Gyere, igyunk egy sört. Gönczi Mária J övőt tervezni, gya­rapodásban bízni minden időben és minden korban jól­eső dolog. Öröm lehet .az egyszerű embernek, ha a következő években a szép reménye csil­lan meg, s megnyugvás a szakembernek, ha látja el­gondolásait megvalósulni. El­képzelést, vágyat könnyű pa­pírra vetni. Nehezebb a dol­gunk, ha reális terveket aka­runk. Olyanokat, amelyeknél a napi helyzet számbavéte­lével, a külső és belső felté­telek mérlegelése után szük­séges a tervezőmunkának el­indulnia. Nagy a felelősség, mert évek erőfeszítéseit ha­tározzák meg a célokban rögzített feladatok. Talán ennyi felvillantása is mutatja, mit jelent egy új ötéves terv küszöbén a jövő­ről beszélnünk. Felelősséggel kell szólnunk napjaink egyik vitatott területéről, a növe­kedés feltételeiről. Az elkö­vetkező napokban ez a téma lesz vezérfonala a XXIV. közgazdász vándorgyűlés­nek, amelynek Nyíregyháza ad otthont. Szeretettel üdvözöljük az ország minden részéből ide- sereglő szakembereket, akik egy kicsit megyénkkel, váro­sunkkal is ismerkednek rö­vid itt-tantózkodá&uk során. Köszöntjiük azokat, akik az ország e távoli csücskében egész népgazdaságunk ügyé­ben szólnak, akik olyan ta­pasztalatokat akarnak sze­rezni ez«n a vándorgyűlésen, amelyeket későbbi munká­jukban hasznosítani tudnak. Napjainkban a közgazdasá­gi gondolkodás térhódításá­nak vagyunk tanúi. Nem­csak a szűkén vett termelés­ben, hanem az élet minden területén szükségét érezzük a dolgok gazdasági célú meg­közelítésének. Nem véletle­nül, korántsem öncélúan, ha­nem abból a felismert szük­ségszerűségből, hogy a gaz­dálkodás milyensége határoz­za meg a jövendő fejlődés lehetőségeit. Ezért akkor, amikor mintegy nyolcszáz közgazdász, a gazdasági kér­désekkel valamilyen szinten foglalkozó szakember tanács­kozását köszöntjük, úgy érez­zük, ennek a szemléletnek az ; elterjesztését is szorgalmaz­zuk. Nincsenek könnyű helyzet­ben a gazdasági élet szakem­berei. Számtalanszor el­mondtuk már, hogy a koráb­biakhoz képest nehezebb helyzetben, megváltozott kö­rülmények között kell dol­goznunk, eredményeinket megőrizni. Ilyen viszonyok mellett még inkább megnő a gondolkodók felelőssége, még inkább felértékelődnek a döntések hatásai. Jól tudjuk, nincs kész recept, nincs olyan módszer, amely egyedül üd­vözítő lenne valamennyi gon- dlunk megoldására. Mégis úgy érdemes dolgoznunk, 1 olyan terveket szükséges ké- 1 szítenünk, amelyek — ha fe­szített munkával is — de teljesíthetők. Szakmai körök­ben, de még a napi sajtó ha­sábjain is tudomást szerez­hetünk azokról a vitákról, amelyek a gazdaságirányítás, . a vállalati gazdálkodás egy- egy területéről folynak. Lát­szólag teljesen ellentétes vé­lemények is összecsapnak — valamennyi a jobbítás szán­dékától vezérelve. A vándorgyűlés alkalmat ad a nézetek ütköztetésére, a vélemények cseréjére. Ami­kor a rendező szervek között hagyományosan a Magyar Közgazdasági Társaság mel­lett a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságot, a TIT közgazdasági választ­mányát üdvözölhetjük, akkor eleve a sokszínűséget ígér­hetjük. A közgazdasági kér­dések más-más aspektusból való megközelítése, az egyé­ni látásmód a biztosíték ar­ra, hogy egy ilyen tanácsko­zás alkalmat adjon az egész­séges vitákra. A gazdaság­irányítási rendszer tovább­fejlesztése napjaink egyik iz­galmas kérdése. Az ebben szerzett jó és rossz tapaszta­latok ismertetése, a legjobb megoldások keresése ma is vitákat vált ki. Közben az élet bizonyította, hogy a fo­kozott alkalmazkodással, a lehetőségek időben történő felismerésével javulhat a népgazdaság hatékonysága, válhatnak valóra azok a cé­lok, amelyeket pártunk meg­határozott. A fokozatos fejlődés, a nö­vekedés valamennyi gazda­ság alapvető célja. Ennek a felismerése egyszerű dolog, a gyakorlati végrehajtás vi­szont megannyi buktatót ta­kar. Elég utalni a külső és belső erőforrások reális számbavételére, a lehetséges fejlődési irányokra, hogy lás­suk: az itt és most tétele, a hazai viszonyok ismerete és jövőbe kivetítése mennyire meghatározó. A nyílt eszmecsere, a sze­mélyes találkozás lehetősége a vándorgyűlésnek olyan többletét hozza, amivel érde­mes élni. Nemcsak az előadá­sok és korreferátumok, ha­nem a szünetek beszélgetései, az elmélet és gyakorlat kép­viselőinek kötetlen találkozá­sa is módot ad arra, hogy ki­ki véleményt nyilvánítson. Így a vándorgyűlés nem pusztán szűk körű találkozó marad, hanem kisugárzó ha­tása révén az irányító szer­veknél, kutatóhelyeken, vál­lalatoknál és intézményeknél egyfajta katalizátor is lehet, amely elősegíti az egységes gondolkodást, serkenti az azonos célú cselekvést. Amikor a házigazda me­gye nevében köszöntöm a vándorgyűlés résztvevőit, az itt folyó munka figyelemmel kísérelt, akkor azt is emlí­tenem kell, hogy szukebfo ha­zánk, Szabolcs-Szatmár szin­tén profitálni akar ebből az országos rendezvényből. Ügy hisszük, az itt elhangzottak még jobban bekapcsolják a megyét az ország vérkerin­gésébe, lökést adnak a ná­lunk folyó közgazdasági mun­ka, gazdaságpolitikai szemlé­let magasabb színvonalra történő emelésére. K öszönet a szerve­zőknek, hogy a me­gyére esett a vá­lasztás, hiszen sokan először jár­nak itt, ismerked­nek sajátos helyzetünkkel, le­hetőségeinkkel. Házigazda­ként javasoljuk .az ideérke­ző közgazdászoknak, hogy te­kintsenek szét városunkban, megyénkben, lássák meg azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket a fejlődésén tettünk, vegyék észre azokat az érté­keket, amelyek ezen a táj­egységen megtalálhatók. Azt kívánjuk mindenkinek, hogy ne csak szívből jövő vendég­szeretetünk emlékével, ha­nem a szabolcs-szatmári em­berek újra való fogékonysá­gának ismeretével, egy me­gyéről szerzett kedvező be­nyomásokkal legyenek ven­dégei a vándorgyűlésnek. a vásárlókat. A tejtermékek választéka viszont nem túl szívderítő. A tejipari vállalat sajtot utoljára csütörtökön szállított, de akkor is hiá­nyosan. És már mutatja is a számlát, mely szerint a meg­rendelt 45 féle sajtból 24-et nem kaptak meg. A töltelék­áru választéka silány, csu­pán négyféle, péntekről visz- szamaradt darabka díszeleg a hűtőszekrényben. A hús­ipari vállalat általában 9—10 óra körül adja le a boltnak a megrendelt árut. (A hétfői megrendelésnek egyébként csak a felét szállította ki a húsipar.) És hogyan állja a délutá­ni csúcsforgalmat a kereske­delem? A frekventált helyen lévő Toldi utcai ABC-ben 30 féle hentesáru, ennek mint­egy háromnegyede az ún, olcsó áru — kilónként 76 fo­rint alatt —, 40 féle tejter­mék és 10 féle péksütemény várja a vásárlók rohamát. Az északi ABC-ben a kí­nálat ennél valamelyest ked­vezőtlenebb, de elfogadható. Kár, hogy vágósajtból csak egy fajta van. K húsipar mentegetőzik Végezetül az áfész Dugo­nics utcai ABC-jébe men­tünk el. Szemünk elsőként a felvágottakat kutatja, illetve kutatná, ám néhány kiló „Kedvenc” szalámin kívül egyebet nem látunk. Az üz­letvezető a karját tárja: a húsipar ma hiányosan szál­Június 26-án szakmai be­mutatót szervezett a Sza­bolcs-Szatmár megyei Szállo­da és Vendéglátó Vállalat Nyíregyházán, a Hotel Sza­bolcs presszójában a keres­kedelem részére. Ezen tizen­ötféle gyümölcs alapanyagú cukrászipari terméket tálal­tak fel. A szakmai kóstolón részt vett a Szabolcs megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat, a Csemege Kereske­delmi Vállalat, a balmazúj­városi Lenin Tsz, valamint a vendéglátó vállalat termelő­üzemeinek vezetői. és üzlet­vezetői. A vajai II. Rákóczi Ferenc Tsz alapanyagából ké­szített süteményeknek nagy ! sikerük volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents