Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

1985. június 22.

Kelet-Magyarország

3

Esztétika és termelés

Sokalltam azt a 60 ezer forintot, amit a máriapó- csi tsz a tisztasági mozgalom legjobbjainak jutalmazására fordít. Alaposan meglepődtem, amikor kiderült: ez nem

minden. A rendre, tisztaságra fordított összeg évente a 300 ezer forintot is meghaladja. Mert a jutalmazás egy dolog, a kulturált környezet megteremtésének feltétele a másik. Ehhez viszont kell mész, seprű, virágpalánta, rovarirtó, szerszám —, hogy csak nagy vonalakban soroljam mindazt, amit Somos József elnök- helyettes tudomásomra hozott.

— És megéri? — tettem fel a kérdést, hiszen szép, szép a rend, de feszes gazdálkodás időszakában a 300 ezer forint nem elhanyagolható. Érveket vártam és kaptam. Feszegetett a kíváncsiság, hogy a pócsi tsz csupán hiúságból oly lelkes résztvevője és győztese a TE- SZÖV és Vöröskereszt kezdeményezte versenynek, avagy — lévén híresen jó gazda — más is meghúzódik e nagyvonalúság mögött. Az elnökhelyettes gondolkodás nélkül mondta: — Nemcsak megéri, de lényegében forintban ki nem fejezhető, nagy haszna is van.

Mert hogyan is illeszkedik mindez a gazdálkodás folyamatába? Először is a pócsi tsz tagsága eredendően rendszerető. Bizonyítja ezt portája, kertje. Nem okszerű hát, hogy ilyen legyen munkahelye is? Aligha lenne elviselhető, hogy a saját tiszta, a közös piszkos. A tulajdonosi szemlélet erősítője az, ha föld. kertészet, istálló, gépüzem, műhely legalább olyan, mint otthon. Ez már közérzetet is jelent, alakít. Esztétikai üzenetei közvetít, visszahat az egyén, a család igényességére, más szóval: nemcsak a termelőeszközhöz való viszonyt befolyásolja, hanem a világlátást is. De nézzünk praktikusabbnak tűnő dolgot: a

rendezett üzemben lényegesen egyszerűbb a balesetvédelem. Ott, ahol áttekinthető minden, ott a tulajdon védelme is köny- nyebb, hiszen mindennek helye és rendje van.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a korszerű üzem- és munkaszervezés eleve feltételez mindig használható közlekedési utakat, zavartalan anyagmozgatási feltételeket, a gyors intézkedések esetére is tiszta, használható berendezéseket, amikor a termelés igényessége megkívánja a tiszta és rendezett öltözéket — nem közömbös, hogy ez folyamatosan létezik-e vagy sem. Vagyis valóban forintokban nem kifejezhető az a közvetett érték, ami termelőerővé, munkát szervezővé, igényes emberré formálja a rendet, a tisztaságot, az esztétikus látványt.

Gyakorta ejtünk szót ember és környezet kölcsönhatásáról. De vajon mindenütt végiggondolják-e, hogy a gyakorlatban ez mit is jelent. Jó lenne, ha a ma már mind többet látott tiszta tsz- udvar, központ, vállalati udvar, üzem előtti rend eleve sugallná: hol szemnek csodálkozásra kínálja magát a rendezettség, ott feltehetően a munka igényessége is hasonló. Lehet, hogy új mondás születik, amely így szólhat: mutasd meg környezetedet, s megmondom, hogyan dolgozol.

Külcsín és belbecs nem mondhat ellent egymásnak.

(bürget)

Gyümölcsfái!, almától

Desszertdollárért

Alig öt és fél hónap alatt teljesítette egész évi1 tőkés- export-tervét az „AGRO— INDUSTRIA” Rt. leányvállalataként működő rohodi gyümölcsdesszertüzem. Pontosabban, a napokban Hollandiába útnak indított másfél vagonnyi szállítmány a terv több mint hárommillió forintos túlszárnyalását is jelenti.

Ez a teljesítmény korántsem a Vaja—Rohod határán lévő üzem óvatosságát jelenti, hiszen az idei tőkés- export-terv a tavalyinak csaknem kétszerese volt, sokkal inkább a nemrégiben gyártani kezdett újdonságok nagy sikerét. Az Angliában, Finnországban, Hollandiában és az NSZK-ban gyorsan megkedvelt csemegék között is vezet egy gyümölcs alapanyagú, cukorbetegek és fogyókúrázók által fogyasztható, szentjánoskenyérlisztben meghemperge- tett készítmény, amelyre várhatóan Ausztriából is érkezik még megrendelés.

A tőkés piacon jelenleg szinte korlátlanul értékesíthető diabetikus gyümölcsru- dat egyébként a tervek szerint a hazai fogyasztók is megízlelhetik. A pótlólagos exportmegrendelések teljesítése után kerül erre sor, várhatóan a harmadik negyedévben. A készítmény nagyarányú almatartalma miatt az ismert diabetikus édességeknél lényegesen olcsóbb áron kerül majd forgalomba.

(k. k.)

FEJLESZTÉSEK A HUN- MIACOOPNÁL. A képződött nyereségnek csaknem felét fordították az elmúlt években fejlesztésre a kisvárdai Hunniacoopnál. Ez az összeg 1975 és 84 között 610 millió forintot tett ki. Eleinte új üzemek épültek belőle, később szakcsoportok alakulására, és rekonstrukcióra fordították, legutóbb pedig be - vezették a számítógépes ügyviteltechnikát.

A Mezőgép Vállalat fehérgyarmati gyárában készül a keresett Tajga lakókocsi. Az alvázszerelő üzemben Jósa Ernő és Guti Géza a lakókocsik hátsó hídját szerelik az alvázra. (Elek Emil felvétele)

enniük

^HÉMÉHr

B

elépek az üzem ajtaján, este van, félhomály ül az előtérben is, nem ég minden fénycső. A portásfülkében lámpa világa, mellette termetes idős férfi hajol valami fölé. Kissé görnyedten ül, egyik keze homlokát támasztja; ezen, s összehúzott szemöldökén látni: erősen töri a fejét valamin. Kíváncsi az ember, óvatoskodva közelebb lépek hát. A szokottnál kisebb méretű sakktábla fölé hajol a portás. Már-már elkönyvelem magamban: ez

is valami megszállott lehet, hogy önmagával játszik — de aztán fölfedezem, hogy nem akármilyen a sakktábla. Kicsiny kapcsolótáblában folytatódik egyik oldala, gombok, fények, jelzések rajta. Aztán az egyik fekete mező mellett villogni kezd egy parányi piros fény, a sakkozó fölemeli az „ellenfél” egyik bábuját, s odateszi a jelzéshez.

így lépett a sakkozó számítógép. Mert hogy azzal

V

___________________

játszott ott a nyugdíjas portás, mondanom sem kell.

— Ki győz általában? — kérdezem később tőle.

— „Ö” gyakrabban. Persze többféle nehézségi fokozatra lehet állítani. Én közepessel néha nyerek, vagy pattot csinálok.

Kempelen Farkas legendás sakkautomatája annak idején világhírnévre tett szert. A sakkozó török bábu császárok-királyok udvarában kápráztatta el az embereket, hogy aztán titkát tulajdonképpen soha föl nem tárva elpusztuljon egy tűzvészben — Amerikában. Értéke akkor — a 18. században — felbecsülhetetlen volt, mivel a maga nemében egyedülálló csodának számított.

1985-ben a nyíregyházi üzem nyugdíjas portása egy sziliciummorzsába rejtett „elmével” hadakozik, elszánt tekintettel figyeli ellenfele lépéseit, fontolgatja lehetséges terveit, elkövetkező húzásait, csapdáit. Látni vélem vele szemben a turbános figurát..., s talán ő maga is úgy érzi játék közben: a masina néha-néha elmosolyodik rossz lépésein ...

(tgy)

J

A szabadság négy évtizede Mérkvállajon

Határszélen, tides csizma nélkül

Katonásan sorakozó, egyforma, a kertek felé nyújtott házak fogadják a Vállaj- ba Nyírbátor felől érkezőt.

Aki nem átall bekukucskálni a kerítéseken, az jellegzetes csűröket láthat az udvarok végén. Milyenek ezek?

Mintha portánként egy-egy alpesi, a gerincen hegyesszögben záró tetőszerkezetet nyomott volna egy hatalmas kéz felülről a föld felé, derék-, vagy tompaszögűre.

Így szinte földigtető hodá- lyok ezek, de magas, tégla, vagy vályog homlokfalakkal, óriás, a szénás székért meg nem akasztó kapukkal. E gazdasági épületek a sváb porták díszei.

— Vállaj teljes egészében sváb község, Mérk vegyes — mondja Kerényi Zoltánná, a tanács dolgozója, aki ottjár - tamkor egy virágoskertet ka- pálgatott Vállaj meglepően testes temploma melletti téren. — Ügy beszélik, több mint kétszáz éve annak, hogy Németországból idetelepültek a mai emberek elődei.

Mérföldes csizma sem kell. mégis elmondhatja az ember: az egyik lábam Válla- jon, a másik Mérken. Ház- helynyi foghíj sem jelzi, csak a helységtábla utal rá, hogy az egyik faluból a másikba

lépek. A falukép sem váltó- .. zik. A két község teljesen í >Eg^: jéuémío pórW <

település olyan kapcsolatban van az ország egészével, mint az emberi test a saját végtagjaival. Nélkülözhetetlenek vagyunk, mégis az egész test általában a saját végtagjainál a leghidegebb.

A nagyközség közigazgatási területén húzódik az Ecsedi-láp és.a Nyírség határa, valamint," a- Kraszna árterületének - egy -szakasza. Az árvíz a 60-as évek óta- — amióta megbízható gát épült — nem fenyeget már, de a belvíz továbbra is sok kellemetlenség okozója. Ezeken a kedvezőtlen adottságú földeken termel a mérki Kossuth Tsz és a vállaji Rákóczi Tsz — a vidék két nagy munkaadója.

Grajczárik György, a vállaji tsz elnöke:

— Kétszázötvenkét ember dolgozik nálunk, valamivel több mint kétezer hektáron gazdálkodunk. Hetvenmillió forint a termelési értékünk. Tavaly szép nyereséget értünk el. A szövetkezet fennállása óta — az 1982. évi megingástól eltekintve — mindig eredménnyel zárt. Azon vagyunk, hogy kibő- vítsük a melléküzemági tevékenységünket, hogy minél több környékbeli embernek adhassunk munkát, ne kelljen nekik távoli vidékre eljárni.

Messzibb tájakra nem csak az ingázók jutnak el, de eljut a Vállaji sváb házi készítésű szalonna, kolbász, sonka — igaz kapacitás hiánya miatt sok helyre csak a híre „fut be” e jó ízű ennivalóknak.

Én sárospataki vagyok — mondja a tsz-elnök —, de nagyon megszerettem az itteni embereket. Szorgalmasak, rendszeretők, fegyelmezettek, mértéktartóak, takarékosak.

Hogy takarékosak, azt megerősíti Bodnár Jánosné is, a helyi takarékszövetkezet vezetője.

— Mérken és Válla jón összesen mintegy négyezer ember él. Ök 1200 betétet helyeztek el nálunk, tehát gyakorlatilag minden családnak van kapcsolata velünk. Persze ennél is nagyobb a spórolás, hiszen a postánál is helyezhet el ösz- szegeket a lakosság. A tibor- szállásiak például inkább a postánál kamatoztatják a pénzeiket. Ez is csak azt mutatja, errefelé sem élnek rosszul az emberek.

Sztancs János

A belterületeknek ez az egymáshoz simulása feleslegessé tette, hogy két — ilyen, viszonylag kis népességű — településen két tanács működjön.

— 1971 óta nagyközségi közös tanácsunk van, amelynek a székhelye Mérk. Vállaj és Tiborszállás társközségek — határozza meg pontosan a közigazgatási' hely-_ zetet Révész Antal tanács-., elnök. Aztán sörotni kezdi, mivel lettek gazdagabbak, lakályosabbak ezek a falvak a -felszabadulás óta.

— Mérken az ötvenes évek végén kultúrház épült. Vállaj minden utcájában van már járda, Tiborszálláson 40 százalékos, Mérken 30 százalékos a gyalogutak kiépítettsége. A közutakat jelentősen meghosszabbították, és javítottak a minőségükön. Lassan húsz éve lesz; hogy Mérk iskolát kapott. 1970- ben tornaszobával ajándékozták meg a szülők a gyerekeket — társadalmi munkával hozták létre a sportszobát. A Mérkvállaji Általános Iskola tanári szakellátása jó, Tiborszálláson rosz- szabb a helyzet. Óvodába, napközibe mindenkit fel tudunk venni. Két orvos, két védőnő és három ápolónő ügyel az emberek egészségére.

Ide tartozik még, hogy mindhárom faluban egy-egy szociális gondozónő segíti az időseket. Mérken van szociális otthon is. 1979—80— 81-ben folyamatosan és egyenként vízmű kezdett dolgozni a községekben. Jelenleg a lakosság háromnegyede vezetékes vizet használ.

„Senki sem tud többet Mérkröl, mint a 88 éves Bé- nyei Marci bácsi.” Ügy ajánlották őt a járókelők, mint aki nem csak tanúja, de aktív részese, formálója is volt a falu történelmének.

— A két háború közti időben is sokat olvastam, politizáltam. Elégedetlen voltam a szegények sorsával. A nyomorúságból nekem is kijutott. De hát azt az igazságtalanságot nem is szívlelhettem, hogy míg a Károlyiaknak csak a mi határunkban 2800 hold földjük volt, addig a magyar paraszt 5—10 holdon kínlódott. A tiborszállási uradalom jószágigazgatója ki is tiltott a fennhatósága alá tartozó területről, mert Bajcsy-Zsi- linszkynek korteskedtem, meg mert szerinte rossz hatással voltam a cselédekre. A mérki nép több mint fele sváb volt. Ök nagyobb földeken gazdálkodtak, ez meg is látszott a vagyoni helyzetükön. A II. világháború megbolygatta a falut. Néhány sváb származású embert megbolondították a hitleri szólamok, a Volksbundba is beléptek, engem megfenyegettek. De hát ezt csak a csőcselék csinálta.

A 'háború' után* Mérk' első számú politikusa -Bényei Márton volt. Földosztó, a Nemzeti Bizottság elnöke, a Nemzeti Parasztpárt helyi elnöke és képviselőjelöltje, a földművesszövetkezet megszervezője.

— 1946-ban kormánybiztost küldtek, hogy végezze el a svábok kitelepítését. Ö meg utasítani akart engem, hogy jelöljem ki a költöző családokat, szervezzem meg az ügyletet. Ellenszegültem. Azt válaszoltam neki: kormánybiztos úr! Én ezekkel az emberekkel nőttem fel, és azt szeretném, ha ezekkel tennének egy földbe. Se Mérkről, se Vállajról nem is telepítettek senkit Németországba.

Tiborszállás. Egykor uradalmi cselédtelep. Ma: helyre kis falu. Látványossága a Károlyi-kastély, mely szociális célokat szolgál. A község Mérktől öt kilométerre fekszik, a Krasznán, hídon átkelve közelíthető meg. Vasútállomása van, ami Mérfcvállajról nem mondható el. Több az új ház, mint a másik két településen, és a lakóépületek is inkább az Alföldön tipikus formákat mutatják. A falukép elüt Mérkvállajétól.

A gondjaikról is szólt a tanácselnök:

— öregszik, és enyhén csökken a népesség, főleg Mérken és Vállajon. Ebből azt kell látnunk, hogy a községeink az erőfeszítéseink ellenére még nem tudnak any- nyi lehetőséggel, előnnyel és kényelemmel szolgálni, hogy a fiatalokat biztosan megtartsák maguknak. Kevés a munkahely. A munkavállalók közel harmada ingázni kényszerül.

Nem elég sűrűk a buszjáratok Mátészalkára és Nyír- bátorbí^—ráadásul baj van a korai vonatokhoz való csatlakozással is. A kereskedelmi munka is hagy kívánnivalót maga után. Csak az alapellátással lehetnek elégedettek.

— Azt szoktam mondani — így Révész Antal —, hogy mi is, meg minden forgalomból kieső, határ menti