Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-21 / 144. szám
1985. június 21. Kelet-Magyarország 3 Nyíregyháza déli városrészén a Szamuely-lakónegyedben új ABC-áruház és szolgáltató létesítmények épültek. Működik itt fodrászat, szabóság, rádió, tv-műszerész részleg, és cipőjavító is. (Elek Emil felvétele) Vagonszámra el lehetne adni... Nem üzlet a gombaüzlet? Egy zsák becsíráztatott alapanyag — termőre fordulva. Zenetudók R itkán esik szó arról, hogy megyénkben a zeneiskolákban évente több, mint kétezer — az idén 2191 — tanuló kap bizonyítványt. Fúvósok, vonósok, ütő- sök, billentyűsök. Egészen kicsik — még előkészítősök, komoly tudással rendelkezők, szakközépiskolákban továbbtanulók, művészjelöltek, rendkívüli tehetségek, átlagos tudású, de zene iránt érdeklődők. ők azok, akik sok-sok évig tanulják hangszerük fogásait, a szolfézs titkait, a zenetörténet izgalmas pillanatait. Időnként közönség elé állnak, hogy mint növendékek mutatkozzanak be, máskor ünnepségeken adnak szép, elbűvölő koncerteket. Időről időre egy-egy közülük elindul a nagy hírnév felé, mások zenekarokba kerülnek, kórusokba, vagy csak egyszerűen megmaradnak az embergazdagító otthoinmuzsiká- lás mellett. Pedig érdemes szólni róluk. Mert ők a gyermekek között a leggazdagabbak közé tartoznak. Egy életre magukkal viszik a szépséges harmóniákat, a magyar és nemzetközi zeneirodalom remekeinek dallamait. Olyanná válnak, akik számára a muzsika a feloldódás, a megnyugvás, a kikapcsolódás nagyszerű lehetősége. Más emberré válnak, mint a többi kortársuk. Titkok ismerői lesznek, holt fekete kottafejek szólalnak meg bennük, s a gyakorlás munkája kitartó szorgosságé nemesül. Hivatástudó tanárok megszállott zeneszeretete alakítja ki bennük a legszebbet: ismerői lesznek annak a művészetnek, melynek hatása a szívben és agyban indul, s dallamban ölt testet. Most kapták meg bizonyítványaikat. És a kodályi útravalót: a zene már az övék. Legyen mindenkié, (bürget) „Bombaüzlet gombával”; „A haszon lehetne 150 millió” — ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg írások a Kelet-Magyaror- szágban az elmúlt két évben. Láthattuk a televízió Felkínálom című műsorában is a két szabolcsi fiatalembert, Bakó Barnabást és Kretovics Istvánt, akik rájöttek: a tiszavasvári Alkaloidában vagonszámra létrejövő hulladékból, a mák- tokszecskából nagy üzletet lehet csinálni: laskagombát lehet termeszteni rajta, persze megfelelő előkezelés után. Újításukat szabadalmaztatták, munkához is láttak, ám már 1983 elején az volt a róluk írott riport alcíme: Egy újító kálváriája... Csak hulladék... ami hozzávetőlegesen 12 ezer tonnát (!) tesz ki egy év alatt az Alkaloidában, azóta is az a sorsa, mint annak előtte: zömmel hulladék lesz belőle. A laskagomba pedig igen keresett élelem, ezt jelzi az ára is: hatvan-hetven forint kilója a boltokban, a piacon — már ha van. A két feltaláló azóta folytatta kálváriáját, mint legutóbb értesültem erről, sőt egyikük már bele is fáradt a küzdelembe. Bákó Barnabás azonban, aki az Alkaloida dolgozója, folytatja a harcot — egyre elkeseredettebben. Hosszú lenne most elsorolni, mi történt az elmúlt évben, mert a levelezés dosz- sziéja, amit a tiszavasvári fiatal férfi átadott, igencsak vaskos. Figyelmet érdemel azonban az a hosszú levél, melyet legutóbb, ez év áprilisában küldött az újító az Alkaloida igazgatójának. Ebben újra ismerteti a nagy reményekkel kecsegtető technológiai eljárást, mellyel sokmilliós haszonra tehet szert, aki megvalósítja. Aztán így ír: A külkereskedőnek . tetszik „... a fenti vázlatos ismertetés után újból megteszem eddigi ajánlatomat. A vállalat részére kizárólagos jogot biztosítva átadom az eljárásomat... természetesen lehetőség van arra, hogy a vállalat az eljárást nem viszi végig (gombáig), hanem például a becsírázott anyagot értékesíti. Ügy érzem, a vállalatnak lenne a leggazdaságosabb ezzel a hulladékkal, mint másodlagos nyersanyaggal foglalkozni... Többször szóba került már a hasznosítás ügye, de úgy tűnik, járnom kell továbbra is a feltalálók nehéz útját... találmányom jó ügyet szolgál, és mégsem tudok a hasznosítás érdekében lépni, hiszen nem jön létre köztünk együttműködés, ami feltétlenül szükséges lenne, mivel a máktokszecskával a vállalat rendelkezik, az eljárás pedig az én tulajdonom.” A fentiekhez annyi kommentár szükséges, hogy a „becsíráztatott” alapanyagot zsákokban is lehet értékesíteni, nagy a kereslet, mint ezt az utóbbi évek igazolják — hiszen Bakó Barnabás házi körülmények között előállít ma is ilyet. Az igazi nagy üzlet azonban a gombában rejlik. Ezt igazolja a külkereskedő véleménye is, akivel szót váltottam: a szárított gombát vagonszámra el lehet adni külföldön! Meddig méltányos? Nos, az idézett levélre egy sor választ Sem kapott Bakó Barnabás mind a mai napig. Vár, vár, és egyre idegesebb — amit nem lehet csodálni. Az Alkaloidában pedig halmozódik a máktokszecska, mint kidobott hulladék, s mögötte kissé zűrzavaros a háttér. A kérdések egész sora fogalmazódik meg. Miért topog egy helyben a hulladék hasznosítása ? Miért nem kell a vállalatnak a fekete-fehéren kimutatott milliós haszon? Valóban nehéz ember-e Bakó Barnabás, vagy „csak” egy kitartó feltaláló? Miért nem méltatta arra sem a világhírű gyár, hogy legalább nyugtázza levele vételét, és két-három sorban értesítse, hogy foglalkoznak — vagy éppen nem foglalkoznak — a dologgal? Adalékul még annyit: a gyár vezetői a „gomba” szó hallatán némaságba burkolóznak. A válasz tehát várat magára. De meddig lehet elmenni a várakozásban ... (tarnavölgyi) Gyakorlati munkában vesz részt a mátészalkai mezőgazda- sági szakközépiskola tanulóinak egy csoportja a tarpai Esze Tamás Tsz-ben. Varga Alajos — az MTZ-traktor vezetője — mellett a rendsodrót helyezik üzembe, (elek) Az ismétlés felelőssége MINDEN A TÖRVÉNY ELŐÍRÁSAI SZERINT TÖRTÉNT. Az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény IX. fejezete pontosan megszabja a pótválasztás — és az időközi választás — feltételeit, kereteit, szabályait. Az alapelvet a 69. paragrafus (1) bekezdése így rögzíti: „Ha valamelyik választókerületben nem szavazott az összes választó- polgárnak több mint a fele, vagy egyik jelölt sem kapott az érvényes szavazatok felénél több szavazatot, az illetékes választási elnökség pótválasztást tűz ki, amelyet az első választástól számított tizenöt napon belül kell megtartani.” A június nyolcadikén lezajlott, a jogosultak 94 százalékát részvételre ösztönző választáskor egyetlen olyan országgyűlési, tanácsi választókerület sem akadt, ahol részvétlenség, azaz az állampolgárok több mint a felének távolléte miatt eredménytelen lett volna a voksolás. A magas részvételi arány, a jelöltek szinte azonos vonzereje némely helyen azonban azzal járt, hogy a szavazólapon szereplők egyike sem kapta, kaphatta meg a minimális 50,1 százalékot. Az országos összesítéskor azután kiderült — amint az az Országos Választási Elnökségnek a lapok, így lapunk június 10-i számában megjelent közleményéből közismertté vált —, hogy negyvenkét országgyűlési és 849 tanácstagi választó- kerületben pótválasztásokat kell tartani. Holnap, szombaton erre kerül sor. Ne gondoljunk lokális ügyre! Kerekítve, egymillió választópolgárt várnak holnap az érintett szavazókörökbe a szavazatszedő bizottságok, s természetesen várják a társak voksát a jelöltek is, hiszen számukra két héttel meghosszabbodott az igen vagy nem eldöntésének izgalmas időszaka. AZ ÉRDEKLŐDÉS MAGAS FOKA — több választókerületben a pótjelölőgyűléseken többen vettek részt, mint az eredeti jelöléskor! —, a kiválasztottak ismételt mérlegelése, némely esetben új személyek elfogadása egyaránt azt bizonyította, hogy az 1983. évi III. törvény jó, beváltotta az előzetes reményeket, valóban a demokrácia nemes iskoláját járatja ki egy-egy lakóhelyi közösséggel. Jó közérzetet, környezetet teremtett mind az a holnapi szavazáshoz, amelyben mindenképpen elbillen valamerre a mérleg nyelve. Elbillen, hiszen a választójogi törvénynek a már említett IX. fejezete 69. paragrafusa (3) bekezdése úgy hangzik, hogy a „pótválasztáson az lesz a megválasztott képviselő, illetőleg tanácstag, aki a legtöbb szavazatot kapta.” Ma tehát már nincsen szükség az ötven százalék feletti ösz- szesített voksokra a tisztség elnyeréséhez, ám nagyon is szükséges éppen ezért a választópolgár aktivitása, felelős mérlegelés utáni döntése. A maga és a jelöltek érdeke egyaránt azt sugallja, hogy meglegyen, váljék érzékelhetővé a bizalom, tehát mindkét fél, a választó is, a választott is érezze, tudja, a döntés aktusa semmivel sem kisebb súlyú most, mint két héttel korábban. Az országos listán megválasztott képviselők megbízólevelének átadásakor Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a bizalmat megköszönve mutatott rá: a választás, a személyek közötti döntéssel párhuzamosan a szocialista építés céljaival való azonosulás kifejezése volt, egyszerre elismerése a megtett útnak és megfogalmazása a magasabb igényeknek, követelményeknek. Csupán az emlékezet felfrissítéseként említjük; a most befejeződött megbízatási ciklusban az országgyűlés olyan tárgykörökben hozott törvényeket —' illetve módosított és foglalt egységes keretbe korábbi, hasonló jogszabályokat —, mint az államigazgatási eljárás általános szabályai, az alkotmány módosítása, az Alkotmányjogi Tanács felállítása, az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása, a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalma, a népgazdasági tervezés korszerűsítése^-. ” korántsem teljes felsorolásból is sejthető, hogy a most ötesztendei munkához látó országgyűlésnek, tanácsoknak sem kínálkozik kevesebb teendője, hiszen formálódik már a hetedik ötéves terv, — mint középtávú programjaink mindegyikének, ennek is törvény alakját kell öltenie, — s mennyi minden másnak szükséges még a helyi, az országos testületek elé kerülnie...! SZOMBATON A VÁLASZTOK AKARATA SZERINT a hiányzó helyek is betöltésre kerülnek tanácsokban, az országgyűlésben. Mi mást kívánhatnánk a felelős és nagyszerű munkához, ami e teljes gárdára vár, mint a legegyszerűbbet: erőt, egészséget. Gondjaink, teendőink ismeretében, szükségük lesz rá. Tea meghámozva Kérsz teát? (Kérdezte ő.) Igen. (Morogta a másik.) Hogyan kéred? (Kérdezte ő.) Meghámozva! (Csattant fel a párja.) Hogyan? Mondd, mi van veled? (Kérdezte ő.) Buta kérdésre csak bután lehet válaszolni, hiszen a tea az tea, cukorral és citrompótlóval. — Nem kell bele se só, se paprika. Nem szeretem megborsozva és nem élvezem sem szegfűszeggel, sem köménymaggal, de mustárral sem. Érthető!? (Már üvöltött.) (Erre ő elsírta magát.) Délután ő és a barátnője találkoztak. Beszélgettek. A barátnő megkérdezte: mi van a férjeddel? Ma rettegésben tartotta a hivatalt. Kiosztott három fegyelmit, felfüggesztette az állásából az osztály- vezetőt és velem, a titkárnőjével is üvöltött. — Ó — (mondta ő, és megkérdezte): Ugye, a férjem bent is teázik? Igen. — És hogyan? Mondd, hogyan kapja a teáját, meghámozva, vagy anélkül? (Kérdezte ő.) Ezek után a barátnő mindent értett. Hát csoda, ha a főnök kész ideg? De csak annyit mondott. Ha tőlem kéri, akkor én szó nélkül meg is reszelem. De ilyesmire drágám csak egy titkárnő képes. (Főként, ha csinos.) S. E,
