Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-17 / 140. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. június 17. Felújítják Kocsordon az unitárius templom tornyát, a zsin­dely helyett sajnos rézlemez borítást kap a sisak. (Császár Csaba felvétele) " ■ Társasutazás—MÁV-val Fürdőjárat és horgászhétvége A többség jegyet vált, má­sok a vonatok indulásáról és érkezéséről tájékozódnak a MÁV nyíregyházi jegyirodá­jában. Ez évtől kezdve már az sem ritka eset, hogy kül­földi, illetve hazai társas­utazásokra jelentkeznek itt az érdeklődők. Idén januárban megalakult a MÁV idegenforgalmi és szállítmányozási igazgatósá­ga. MÁV-Tranz néven eddig is foglalkozott a vasút a határállomásokon vám­kezeléssel, illetve a kon­ténerfuvarozás szervezé­sével. A MÁV-Tours pedig a múlt év második felétől ajánl tár­sasutazásokat az utazóknak. Januártól e két szolgáltatást összekapcsolták. S hogy az ország egész területén igény­be vehessék a lehetőségeket az ügyfelek, a jegyirodákat bízták meg e feladatokkal. A jegyirodák kínálnak tár­sasutazásokat — elsősorban vonaton, de személygépko­csival és autóbusszal is — belföldre, valamint szocialis­ta országokba. Vállalkoznak egyéni tu­ristautak, valamint ki­rándulások szervezésére. például iskolai osztályok, munkahelyi kollektívák, KISZ-szervezetek részére. A vasút hazai vendégszoba-há­lózatában pedig szállást ad­nak a turistáknak. A MÁV idegenforgalmi és szállítmányozási igazgatósá­ga az ország egész területé­ről várja a jelentkezőket töb­bek közt balatoni, szilvásvá- radi, vagy várnai üdülésre. A központ szervezésű utak mellett a jegyirodák maguk is készítenek programokat. A nyíregyháziak az idén ti- szalöki üdüléseket, horgász­hétvégéket, vásárosnaményi kirándulásokat terveznek. Ha lesz elegendő jelentkező. hétvégi vasúti fürdőjára­tokat is indítanak a nyá­ron Gergelyiugornyára. Célul tűzték szatmári irodal­mi körutazások meghirdeté­sét is. Ez az év egyelőre az igé­nyek és lehetőségek felméré­sének esztendeje. A válasz­ték gazdagítására tőkés tu­ristautazások szervezését, a -jegyirodákban pedig a szoci­alista országokba utazók szá­mára valutaeladás bevezeté­sét határozta el a MÁV. A tárgyalóteremből ...jogos védelmi helyzetben volt ,,A bíróság megállapította, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt. a támadás elhá­rításához szükséges mértéket menthető felindulásból és ijedt­ségből lépte túl.” Az indokolás­nak ezt a mondatát ismerve, ta­lán senki nem háborodik fel, hogy a súlyos bűncselekmény miatt — emberölés kísérlete — a vádlott büntetése: „csak” két év börtön. Ha pedig a körülmé­nyeket is megismerjük, bizto­san igazat adunk a bíróságnak... Évtizednél hosszabb ideig élt együtt, egy háztartásban Tor­nyospálcán az 59 éves Greskó Mihály és veje, a 35 esztendős H. József foglalkozás nélküli. (II.-ék házasságát azóta felbon­tották.) Gyakran adódott alka­lom nézeteltérésre közöttük, mivel a vő igen kedvelte a szeszt, s ugyanez a munkával kapcsolatban már kevésbé volt elmondható, róla. Egyszer-egy- szer rnár tottlegességre is sor került közöttük. H. amúgy is megérte a pénzét, háromszor tá­vozott el a családi körből hosz- szabb-rövidebb időre a házassá­ga alatt — mindannyiszor a bör­tönbe kényszerült bevonulni. November végén éjszakás mű­szakból tért haza Greskó Mi­hály, s a fáradtságát itallal eny­hítette, annyira, hogy végül az ittasság közepes fokáig jutott el. Délelőtt ll-kor ért haza H. Jó­zsef, veszekedni kezdett a fele­ségével, és bántalmazta is. Anyósa rászólt, próbálta meg-4 akadályozni a dulakodást, erre H. úgy félrelökte, hogy neki­esett az ajtófélfának. Ekkor lé­pett közbe Greskó Mihály, de veje őt sem kímélte, begipszelt kezével orrbavágta, s nagy erő­vel lelökte az ágyra, majd ami­kor apósa felállt, ezt megismé­telte. Greskó ekkor előkapott egy kést. és „engem többet nem fogsz ellökni!" felkiáltással az őrá újból rátamadó H. Józsefet mellbeszúrta. H. sebesülése sú­lyosnak bizonyult, közvetlen életveszélybe került, s ha nem értesítik gyorsan a mentőket, valószínűleg súlyosabb követ­kezményekkel járt volna. A megyei bíróság dr. Kozma Istvánné tanácsának ítélete jog­erős. Hogy ők is örülhessenek Tábor, társadalmi támogatással Az iskola, a tanulás befa- jezését már valamennyi gyermek várja. Terveket szőnek, programokat szer­veznek. Az úttörőtáborokban minden készen áll, hogy fo­gadja a vidám, pihenésre éhes gyermeksereget. De mi lesz azokkal, akik valami­lyen betegség miatt nem is gondolhatnak efféle örömök­re? A Vöröskereszt megyei vezetősége gondolt rájuk. — A cukorbetegségben, asztmában, 'vese- és szívbe­tegségben, epilepsziában szenvedő gyerekek, vala­mint a mozgássérült iskolás­korúak betegségük miatt nem vehetnek részt nyári úttörő táborozásokban. Szá­mukra 1980 óta speciális tá­borokat szervezünk — mond­ja Szarka Endréné, a me­gyei Vöröskereszt munka­társa. 1980 óta ily módon a krónikus betegségben szen­vedők is élvezhetik az egész­séges gyermekek számára természetes kikapcsolódást. Az érdeklődésre jellemző, hogy idén is betelt a lét­szám. Nyolcvan gyerek nya­ral majd Kisvárdán, az út­törőtáborban. Az üdültetés minden gondját magunkra vállaljuk. A szülők feladata csak annyi, hogy elhozzák és hazavigyék a gyerekeket. Törekvésünk, hogy a speciá­lis tábor helyettesítse az út­törőtábort. Ennek érdekében olyan programokat állítunk össze, hogy a gyerekek ne érezzék . azt, hogy ők bete­gek, mások mint a többi gyerek. Ha sikerül elérni, hogy megszabaduljanak a nyomasztó betegségtudattól a legtöbbet tettük, amit te­hetünk. — A speciális tábor külön­leges feladatokat ró a szer­vezőkre. Szerencsére na­gyon sok segítőnk akad. A táborozás anyagi fedezetét társadalmi összefogás bizto­sítja. Zömmel üzemek, vál­Dolgozó diákok a múzeumfaluban „Méretet vesznek" épületekről A nyáron diákokat fog­lalkoztató intézmények köre az idén megyénkben többek között a Sóstói Múzeumfa­luval bővül. A fővárosból egyetemistákat és gimnazis­tákat várnak, akik amellett, hogy megismerkednek a sza­bolcsi, szatmári táj termé­szeti és művelődéstörténeti értékeivel, kétkezi munká­jukkal segítik a muzeológu­sok munkáját. A budapesti Ybl Miklós Építőipari és Műszaki Főis­kola népi építészettel fog­lalkozó tudományos diákkö­rének tagjait Zala megyében már jól ismerik. A hallgatók tanáruk. Szabó László irá­nyításával több nyáron dol­goztak a zalai településeken. Megfordultak az Alföldön, így Nagykőrösön is, ahol szintén a népi műemlékek építészeti felmérését végez­ték. Az épületek „nacionálé- jába” a jellemző adatokon kívül beírják történetét, jel­legzetes építési módját. A mérések alapján később el­készítik a lakóházak, gazda­sági épületek műszaki raj­zát. Zalai munkájuk alapos­ságát és színvonalát jelzi, hogy a felméréseken szüle­tett tudományos eredmé­nyekből önálló kiállítás ke­rekedett. Szabolcs-Szatmár megyé­be hasonló szándékkal ér­keznek az egyetemisták. Az idén Tarpán ütnek tábort, és onnan járják be a környező településeket. Szállásukról.a helyi Esze Tamás. Termelő- szövetkezet gondoskodik Tarpán érdekli a diákköri tagokat a hagyományos por­taelrendezés is, a felméré­sek erre is kiterjednek. A tervek szerint 20—25 épü­let dokumentációjával vé­geznek megyebeli tartózko­dásuk alatt, július végén, augusztus elején. Többek kö­zött Barabáson a régi isko­láról „vesznek méretet”. A rajzok, műszaki leírások a Sóstói Múzeumfalu néprajzi adattárát gazdagítják majd. A felmérés csak elsődleges cél. A tudományos diákkör olyan "típusterveket kíván a népi építészeti hagyomá­nyokból kiindulva készíteni, amelyek megőriznék a tele­pülések egyéni arculatát. A másik diákcsoport mar tavaly kopogtatott a Sóstói Múzéumfaluban. A buda­pesti Könyves Kálmán Gimnázium diákjai évek óta maguknak szerveznek sajá­tos építőtábort. Osztályfőnö­kükkel, Földiák Mártával augusztus 5-én érkeznek, és két hétig dolgoznak a mú­zeumfaluban. Munkájuk el­lenértékeként ingyenes, szál­lást kapnak a Fenyves tu­ristaházban. Feladatuk ne­héz fizikai munka lesz: bon­tási anyagokból a további múzeumi építkezéshez al­kalmas nagyméretű téglákat válogatják ki és a habarcs- * tói, vakolattól megtisztítják. A huszonkét gimnazista ter­mészetesen üdülhet, pihen­het is a Sóstón. A program­jukban szerepel egy szatmá­ri körút, melyen felkeresik a nevezetes irodalmi emlékhe­lyeket és a műemlékeket. <rg> A* közismert mondóka. miszerint ha egy, akkor beérett a meggy, hajdan az elemisták segédeszköze volt az első számsor meg­tanulásához. Nekik az egy volt fontos, a felnőtteknek a meggy. Szabolcs-Szat- márban a meggytermesz­tésnek az almától is ősibb hagyománya van. Még ma is országszerte híres a kántorjánosi meggy, újab­ban nagy a keletje az új­fehértói fürtösnek. A meggytermesztés kultusza (mert az ízes, zamatos gyümölcs jó exportcikk, nagyra becsült konzerv alapanyag) ismételten fel­lendülőben van. Nagy­üzemben és háztájiban évről évre nő a meggy termőterülete. A Balkányi Állami Gazdaságban a meggyes 35 hektár. Idén a Meteor, az érdi bőtermö és az újfehértói fürtös együttes termése 90 ton­nán felül van, másfél mii-*] lió forintot ér. Felvételün­kön a gazdaság dolgozói „szüretelik” a meggyel. lalatok, intézmények fel­ajánlásaiból fedezzük a ki­adásokat. A tábor vezetősé­ge négy év alatt alig válto­zott. Orvosok, pedagógusok, vöröskeresztes aktivisták évről évre eljönnek, s lelki- ismeretesen végzik a nem könnyű munkát. Dr. Bökönyi Zsuzsa, a me­gyei kórház orvosa egyike azoknak, akik négy év óta minden nyáron eljönnek a táborba. — Hivatásomból adódóan vállalom szívesen a tábori munkát. A beteg gyerekek­nek másféle kikapcsolódásra nincs lehetőségük. Olyan jó látni, hogy itt felszabadul­tak, vidámak, jól érzik ma­gukat. — A gyermekek cukor­gondozását én végzem a kórházban. Idén húsz „gye­rekem” lesz ott a táborban, azok közül, akiket rendsze­resen kezelek. Nyugodtan mondhatom, személyes kö­tődés is kialakult már kö­zöttünk. A speciális * tábor nagyon jó kezdeményezés. A krónikus beteg gyermekek, — akik között igen sok éle­te végéig együtt él a beteg­séggel — kikapcsolódásra vágyik, A táborban erre sok lehetőség kínálkozik. Ma­gyarázzam, milyen érzés azt látni, hogy például a moz­gássérült gyermek felszaba­dultan, vidáman pingpongo­zik?! Kovács Éva Láda­szegezök Üzemet nyitott a Tiszalö- ki Faipari Vállalat a tisza- ladányi Szőke Tisza Terme­lőszövetkezettel együttmű­ködve. A tsz kivágott nyár­fáiból rakodólap-garnitúrá­kat, illetve Szatmár ládaele­meket gyárt az üzem mint­egy 30 dolgozója. Terv sze7 rint az itt készülő alap­anyagból 80 ezer Szatmár ládát szegeznek össze, s ér­tékesítenek az idén a tisza- lökiek, 3 millió 200 ezer fo­rint értékben. Emellett több, mint 2 millió forintért ra­kodólapokat is készítenek — tőkés exportra. Egy: megérett a meggy... /---------------------------------------\ Faluháza Mi tehet híressé egy tele­pülést? A történelemköny­vekben is említett győztes vagy vesztes csata, esetleg egy küzdelemmel teli idő­szakot lezáró békekötés, az elmúlt századok hordalékai­ból fennmaradt értékes épít­mény: templom, harangláb vagy omladozó bástya. Hír­nevet adhatnak a felszín alatti kincsek. A község ha­tárában nyitott bánya, mely­nek szene, érce vetekszik az addig ismert legjobbakéval. Vagy a váratlanul elemi erő­vel felszínre törő fekete arany, a kőolaj, esetleg a gyógyhatású meleg víz emeli az élre a lakott helyek szür­ke tömegéből az addig is­meretlen falunevet. Az alig ezerlelkes Zala- szentlászló nevét most ta­nulta meg az ország. S nem felszíni és földmélyi kincsei miatt került szóba, hanem az eleven cáfolat példájaként. A kistelepüléseket elsiratók is' felkapták a fejüket erre a dacos tagadásra. Hogyan, hát a társközségben élőkben ilyen eleven a szülőhely iránti ragaszkodás? A fiata­lok nem a térképet böngé­szik, nem a városi állás- és lakáshirdetéseket betűzik, hanem helyben ««keresik élet- körülményeik jobbításának módját? A zalaszentlászlóiak ellentmondtak azoknak, akik a kistelepüléseket már vég­leg „leírták”, és a falvak sorvadását, elnéptelenedését az urbanizáció természetes következményének tartják. Az összefogás, a falukö­zösség ma is példás tettekre képes. A gazdagító szándé­kot, a társadalmi buzgalmat óvatosságból előbb vizsgáz­tatták Zalaszentlászlón. Elő­ször csak járdát raktak a la­kosok, majd nehezebb erő­próbák következtek: orvosi lakás építése, iskolabővítés. A községgyarapító cseleke­detekre az idén május elején tették fel a koronát, amikor megnyitották a faluházát. A művelődés hajléka ez jósze­rével, mégis több annál. Építészetileg egyedi, a több száz köbméter fából ácsolt tetőszerkezete, belső térelosztása miatt mindenki csak csodálja. A ház vonzása elemi erejű. A munkából ha­zafelé tartók is megszakít­ják útjukat, néhány percre betérnek. „Kényszerét érez­zük, hogy a falai között pi­henjünk. Leülünk és vára­kozunk egy kicsit” — mond­ta a tv-riportban az egyik zalaszentlászlói lakos. S a várakozó, a rohanás mono­tóniájából kizökkenő ember máris karnyújtásnyira van a kultúrától, szóra nyíló kö­zelségben falubelijétől... Jó lenne hinni, hogy a zala­szentlászlóiak kincse nem marad sokáig páratlan. R. *G. V _____________________/

Next

/
Thumbnails
Contents