Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. június 15. Befejeződtek a magyar—svéd kormányfői tárgyalások A vörös grófnő emlékére Olof Palme elutazott hazánkból Olof Palme és felesége pénteken délelőtt a magyar főváros nevezetességeivel is­merkedett. A hivatalos láto­gatáson hazánkban tartózko­dó svéd miniszterelnököt vá­rosnéző programjára elkísér­te Esztergályos Ferenc kül­ügyminiszter-helyettes és Szi­geti Károly, hazánk stockhol­mi nagykövete. A svéd kormányfő először a budai Várban sétálva a Halászbástyáról nézte meg fővárosunk panorámáját, majd a Mátyás-templomot kereste fel. Ezután a Vörös­marty téri, Duna-korzói és Váci utcai séta köziben Olof Palme megtekintette XII. Károly svéd király emlék­tábláját. A belvárosból Újpestre, a IV. kerületi Langtet Walde­mar utcád Általános Iskolá­ba látogatott a svéd minisz­terelnök. Olof Palme a nap folya­mán találkozott a Svéd ENSZ Társaság hazánkban tartózkodó tanulmányi dele­gációjának vezetőjével, Kers- ti Saleviddel és Gömbös Er­vinnel, a Magyar ENSZ Tár­saság főtitkárával, elismerés­sel szólt a 'két társaság együttműködéséről. Olaf Palme elutazása előtt a Budapest Hilton Szállodá­ban találkozott a hazai és a nemzetközi sajtó képviselői­vel. A sajtókonferenciát Bá­nyász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke nyi­totta meg. Olof Palme és felesége, va­lamint (kíséretének tagjai pénteken délután elutaztak Budapestről. A búcsúztatásra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke és felesége, Várkonyi Péter külügymi­niszter, továbbá politikai életünk több más vezető sze­mélyisége. Ott volt Szigeti Károly, valamint Kari Vidar Hellners, Svédország buda­pesti nagykövete. Atadtík a megbízóleveleket az országos lista képviselőinek (Folytatás az 1. oldalról) elnöke nyújtotta át a megbí­zóleveleket. Ezután Kádár János mon­dott köszönetét a bizalomért, melyben — mint mondotta — kifejeződik népünk egysé­ge. Az országos választási lista politikánk tükre. Június 8-án az emberek bevált po­litikánkra, a szocializmusra, a békére szavaztak, s nekünk, képviselőknek ezt az elhatá­rozást minden tevékenysé­günkkel szolgálni, segíteni kell. Folyamatosan kapja meg mandátumát a 41 885 megvá­lasztott tanácstag, s értesítik megbízatásukról a póttanács­tagokat is. Az újjászerveződő községi, városi és fővárosi kerületi tanácsok a követke­ző napokban-hetekben tart­ják alakuló ülésüket, ahol megválasztják a végrehajtó bizottságot,. a tisztségviselő­ket és a bizottságokat. Ugyancsak ekkor kapják meg a népi ellenőrzési bi­zottságok munkatársai, tag­jai, valamint a népi ülnökök is a megbízásukat. A tanács­ülések döntenek arról is, hogy a jövőben kik képvise­lik a községet, a várost, a fő­városi kerületet a megyei, illetve a fővárosi tanácsban. A törvényes előírások sze­rint az Elnöki Tanács hatá­rozta meg számukat: 151 fő­városi és 1596 megyei ta­nácstagot választanak. A megyei tanácsülések létszá­ma az adott terület lakossá­gának számához és a megyé­ben lévő helyi tanácsok szá­mához igazodik; így a legala­csonyabb Komárom megyé­ben, ahol 67 tagú lesz a me­gyei tanács, a legmagasabb Borsod és Pest megyében, ahol 101—101 megyei tanács­tagot választanak. (Folytatás az 1. oldalról) társadalmi szervei a Szov­jetunió népszerűsítésében, a baráti érzés erősítésében jól építették a kárpátontűliakkal való találkozókra, barátsági napokra. A különböző előadások, fórumok igen hasznosan szol­gálták annak bemutatását, milyen eredményekre képes a Szovjetunió a technikai ha­ladás területén, hogyan ala­kul a szovjet nép élete, me­lyek a Szovjetunió fő külpo­litikai törekvései. Az MSZBT életében jelen­tős változást hozott 1971-ben az új szervezeti rendszerre való áttérés, amikor is életre hívták az MSZBT kollektív Egy osakai orvoscsoport si­keres bőrátültetéssel meg­mentette egy diák életét, aki testfelületének kilencvenegy százalékán rendkívül súlyos égési sérüléseket szenvedett. Az átültetett bőr két halott embertől származott. A mű­tétről — amelyre tavaly az év végén került sor — egy tokiói orvosi kongresszuson számolt be Josioka Tosiharu professzor, az említett orvos­csoport vezetője. Elmondta, hogy a huszonkét éves fia­talt egy gyárban történt rob­banás után életveszélyes sé­rülésekkel szállították a kór­házba. Négy hónappal a bal­eset után a diák elhagyta a kórházat, s folytatta tanul­mányait. GYUJTOGATÄS A ZÜRICHI MÜZEUMBAN A zürichi szépművészeti múzeumban (Kunsthaus) csütörtökön elégett egy Ru- bens-kép. A hatóságok fel­tételezik, hogy a flamand festő 1628-ban festett „IV. Fülöp spanyol király portré­ja” című alkotásának pusz­tulását gyújtogatás okozta. A riasztóberendezést — miután jelteqű mozgalmi egységeit, a tagcsoportokat, melyeket ügyvezető elnökségek irányí­tanak. Ezekkel a változások­kal a mozgalom szélesebb társadalmi alapokba' került: Elindult az a folyamat, amelynek értelme, lényege, hogy a barátsági munka szer­ves részévé váljon a munka­helyek mindennapi életének. Ezt segítette, hogy megyénk­ben már ekkorra jó hagyo­mányai alakultak ki a ba­rátsági munkának és a szom­szédos Kárpátontúli terület­tel közösen kialakított poli­tikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatoknak. — Tartalmi vonatkozásban mozgalmunk továbbfejlesz­tésében fő feladatunk a ba­az egyik teremőr. füstszagot érzett — bekapcsolták, s be­zárták a múzeum bejáratait. Elfogtak egy fiatalembert, aki nem tudta igazolni ma­gát. A közel kétmillió dollár eszmei értéket képviselő olajfestményből csak a ba­rokk keret maradt viszony­lag épen. rétsági munka mindennapos­sá tétele. Feladatunk, hogy megőrizzük és továbbfejlesz- szük mozgalmunk sokszínű­ségét,' közösségét erősítő sze- Yepét*—>' mondta beszédének befejező részében Ekler György. A jubileumi ünnepségen adták át a mozgalom aktivis­táinak a kitüntetéseket és jelvényeket, okleveleket. Az MSZBT aranykoszorús jel­vényét kapta Filetóth Ist- vánné, a nyíregyházi Zrínyi Gimnázium tanára, a megyei orosz nyelvi tábor vezetője és Pethő Gyula, az Ér­dért tuzséri gyáregységének MSZBT ügyvezető elnöke. Jubileumi emlékplakettel ju­talmazták Cserkuti Imrét, az újfehértói gyümölcskísérleti intézet tagcsoportjának ügy­vezető elnökét, dr. Jaross Kálmánnét, a Zrínyi Ilona Gimnázium tagcsoportjának ügyvezető elnökét, Sebők Istvánt a mátészalkai, Szűcs Gyulát, a vásárosnaményi városi pártbizottság munka­társát. Negyvenötén vették át a jubileumi emléklapot. Az ünnepségen a Nyíregyhá­zi 4-es számú Általános Is­kola orosz nyelvi szakköré­nek Nyírfácska együttese és a Nyírség táncegyüttes adott kulturális műsort. TELEX • TELEX BŐRÁTÜLTETÉS osakAban A SS éves korában elbunyt Károlyi Mihályné Andrássy Katinka emléke előtt tisztelgünk azok­kal a részletekkel, amelyeket önéletrajzi írá­sából, az Együtt a forradalomban és Együtt száműzetésben cimfi könyvéből vettünk át. Tiszadob nem esik messze a Hortobágy- tól, s a nyár rekkenően forró azon a vi­déken. Az eső nagyon ritka, ha mégis meg­ered, mintha manna hullanék az égből. Nekem Tiszadob az örökös napsütést, a tikkasztó meleget jelenti: fekszem a füg­gőágyon, körülöttem mozdulatlanra der­medt az egész világ, néma minden, csak a láthatatlan szöcskék cirpelését hallani. A ház mögött egy nagy szederfa áll, köny- nyű felmászni rá, mert az ágai olyan sza­bályosan következnek egymás után, mint a létre fokai; órákat töltöttem ezen a fán, tömtem magamba nedvdús, savanyú szed­ret, s lila volt tőle a kezem, a szám, ami­kor leszálltam a fáról. Tiltott gyümölcs volt: ezért is vonzott ellenállhatatlanul. Károlyi csodálkozott, hogy olyan unal­mas dolgokkal foglalkozom, mint a köny­velés. Féltem is, hogy még gúnyolódik raj­ta, mint két sógorom tette. De legnagyobb örömömre Gyurinak, aki „hülyeségnek” nevezte, amit csinálok, Károlyi azt felel­te, semmi esetre sem lehet hülyeségnek minősíteni, ha valaki tanulni akar és is­mereteket szerezni, függetlenül attól, hogy mi a tanulmányok tárgya. Életemben elő­ször éreztem, hogy végre van valaki, aki megért, akivel megbeszélhetek minden en­gem foglalkoztató és nyugtalanító kérdést, aki előítéletektől mentes, aki ugyanúgy néz szembe a bennem felmerülő, igazán fontos problémákkal, mint jómagam, aki az igazságot keresi, és nem veszi kész­pénznek a dolgok névleges értékét. A ket­tőnk közötti korkülönbség nem volt vá­laszfal; ami engem érdekelt, őt is érde­kelte, s ezenkívül egész sor olyan dologra tett kíváncsivá, amellyel eddig nem fog­lalkoztam. Mindig megkérdezte a véle­ményemet, fölényességnek, leereszkedésnek nyoma sem volt benne. Őszintén, komo­lyan foglalkoztatták az én nézeteim. Gon­dolkodásra késztetett, eredeti szellem volt — a nekem udvarolni próbáló fiatalem­berek egyikénél sem találkoztam ezekkel a tulajdonságokkal. .Mihály fekete-fehér alakja a falhoz si­mult. Szótlanul öleltük meg egymást. Ak­kor csókolt meg férfi először. Csillagos és meleg volt az éjszaka. Nem tudom, egy percig tartott-e, vagy egy óra hosszat. Oda­súgtam neki: — Rettenetesen szeretem magát. Meg­szököm akkor is, ha nem vehet feleségül. Ne legyenek gondjai emiatt! —. Csacsiságokat beszél — felelte ő ne­vetve. — Persze, hogy összeházasodunk. De türelemmel kell lennünk, még két vagy három hétig nem hozhatjuk nyilvánosság­ra az eljegyzésünket. Ez életbevágóan fon­tos az én számomra. Éppen ezért senki­nek sem szabad szólnia róla. A Feministák Egyesülete támogatásával megalakítottam azt a női vitaklubot, ame­lyet miár Kissingenben elterveztem. Ez volt az első női klub Magyarországon. A klub alapításával az volt a célom, hogy kapcsolatba kerüljek a magyar nők különféle rétegeivel, de kiváltképpen a magam nemzedékének fiataljaival, s meg­nyerjem őket Mihály programjának. Ap- ponyi Albertné, a Nők Választójogáért Küzdő Liga elnöknője, a köréje tömörült hölgyekkel együtt a konzervatívokat kép­viselte. Többen voltak, mint mi, de a mi csoportunk sokkal tevékenyebb volt, s programunkban nemcsak a női választó­jog, hanem a béke követelése is szerepelt. A viták, amelyeket a hozzánk tartozó, po­litikailag öntudatos, a politikai harcokban gyakorlatot szerzett nők folytattak az el­lentáborba csoportosult műkedvelőkkel, minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a két szervezet közül melyik dolgo­zik meggyőzőbb érvekkel. Annak ellenére, hogy a rivális szervezetben egyelőre töb­ben voltak. Először történt meg, hogy a különféle társadalmi osztályokba tartozó magyar nők szemtől szembe szót érthettek. Nyilván ez volt a klub sikerének titka. Ha a szno­bizmusban bízunk, ritkán csalódunk, s ha a cél iránt nem is tudtunk kellő érdeklő­dést kelteni, a sznobizmusra számíthatunk. A középosztálybeli asszonyokat egészen felvillanyozta, hogy délutánjaikat ismert társaságbeli hölgyekkel tölthetik, s nem­csak a társasági képes hetilapok pletyka­rovataiból ismerkedhetnek meg velük, ha­nem személyesen is. A munkásosztálybeli szocialista asszo­nyok ‘önbizalma, fegyelme, politikai tudá­sa, közéleti gyakorlata nagyon imponált nekem. Rendkívül nehéz volt azonban be­választanom őket a végrehajtó bizottság­ba. Az idő tájt történt, hogy Vázsonyi igaz­ságügy-miniszter ezt a kijelentést tette: Károlyi Mihály és felesége Szatmáron, 1918-ban. (Archív fotó) — Lecsukatom a Vörös Katát, ha to­vább folytatja üzelmeit. Gyermekem születését vártam, ezért nem kísérhettem el Mihályt a földosztásra. Ami­kor visszatért Kápolnáról a földjei szét­osztását követő napon, nagyon elégedett­nek látszott. Mindig nyomta a lelkét, hogy olyan sok földje van, amikor a parasztok többségének semmije sincsen, és nyomo­rúságban él. Az a gondolat is bántotta, hogy a Károlyi-birtokok nagy részét őse, Károlyi Sándor tábornok az osztrák csá­szártól kapta jutalmul a szatmári békekö­tésért, Rákóczi szabadságharcának leveré­se után. Elmesélte nekem, hogy tavaszi, záporeső­ben nagy fekete esernyőik alatt álldogáló parasztok, akik birtokának minden részé­ről összegyűltek, csodálattal és ugyanak­kor gyanakodva néztek rá. Lehetséges ez? Nem akarja-e őket valaki becsapni? Va­lóban megvalósult az évszázados álom? Valóban átadja a földesúr most a birto­kait nekik? Én is boldog voltam. Ezek már nem csu­pán szavak voltak — hanem tettek. Nem féltem a jövőtől, mert bármi tör­ténjék, Mihály oldalán akár magával a pokollal és annak minden ördögével kész voltam szembeszállni! ö nálam jobban tudta, hogy a jövő sok viszontagságot, ne­hézséget és csalódást rejteget. De előttem eltitkolta aggodalamait, és bizakodónak látszott. Átkeltünk a Lajtán, átléptük te­hát a mi Rubieonunkait, és ezzel megsza­kítottuk a múlthoz, a családunkhoz, a ba­rátainkhoz, az osztályunkhoz fűződő kap­csolatainkat. Fölégettünk magunk mögött minden hidat. S új barátok még nem tűn­tek fel a láthatáron. — Egyedül, de együtt — mondotta Mi­hály, és magához ölelt. És ezt ismételtük, valahányszor az elkövetkező huszonhét év folyamán úgy éreztük, hogy kissé nehéz az élet. Több mint negyedszázad után ismét ott­hon voltunk. Ügy éreztem, semmi közöm már ahhoz a fiatalasszonyhoz, aki annak idején fekete bársonyszalaggal a hajában, lelkesen, legyőzhetetlen optimizmussal kö­vette Mihályt a száműzetésbe. Magyarországot legyőzték és megaláz­ták. Nem sok örömünk telt abban, hogy igazunk volt. Alig maradt valaki, akihez szólhattunk volna: „No látod! Ugye meg­mondtuk?!” S Mihály különben sem mon­dott volna ilyesmit. Egykori ellenségeink meghaltak vagy elmenekültek. Budapest maga is halott vá­ros volt; alig lehetett ráismerni. Hidjai a Dunába omlottak. Romok torlaszolták el az utcákat. A házak homlokzatán lehám- lott a vakolat. A lakosság rongyos, törő­dött. elkeseredett. A múltból ismert arcok tűntek elő fá­radtan, öregen. Csak a hangról, a mozdu­latokról, a járásukról voltak felismerhe­tők. Vajon mi is ennyire megváltoztunk? Csodás volt látni Mihály teljes rehabi­litálását, tudni, hogy elismerik érdemeit — de ami Magyarország legközelebbi jö­vőjét illeti, nem voltam bizakodó, és saj­nos igazam lett. Vajon mennyi időbe te­lik, amíg népünk kiheveri a Horthy-rend- szer és a fasizmus züllesztő hatását? S most a történelem logikájának megfelelő­en minden bizonnyal a sztálini módszerek és kinövések fognak nálunk is jelentkez­ni, hiszen Magyarország munkásosztálya még tapasztalatlan és nem elég erős ah­hoz, hogy ezeknek ellenálljon, hogy a ma­ga forradalmát körülményeinek megfelelő módon vigye végbe, s országának sajá­tosságai szerint építse fel a szocializmust. 4 A KENDER-JUTA ÉS POLITEXTIL VÄLLALAT budapesti törzsgyára FELVÉTELT HIRDET «JUTA kJ) \grjjgy 18. életévüket betöltött fiatalok (nő és férfi) részére kor­szerű gépekhez. Szállásról (átmeneti időre) a vállalat gon­doskodik. Kereseti lehetőség — betanulás után — munkakörtől füg­gően: 18—25 Ft/óra alapbér + 30% délutáni és + 75% éjszakai pótlék. A jelentkezők részére június második felében, részletes tá­jékoztatással egybekötött munkahelyi bemutatót szerve­zünk. Felvétel esetén az útiköltséget utólag megtérítjük. Érdeklődni a vállalat nagyhalászi gyárában (Nagyhalász, Ibrányi út 28.) is lehet. (697)

Next

/
Thumbnails
Contents