Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-14 / 138. szám

4

Kelet-Magyarország

1985. június 14.

Kommentár

Egy indiai Amerikában

R

adzsiv Gandhi világ- politikai bemutatkozásának második felvonása zajlik ezekben a napokban. Az indiai kormányfő, aki néhány éve még messze volt a politikától, most a nemzetközi porond kellős közepén áll — mi sem mutatja ezt jobban, mint. hogy pár hét alatt mindkét nagy, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőjével tanácskozott. Most éppen Reagannel.

A nemzetközi fellépés ei- ső felvonása — mint emlékezetes — kiválóan sikerült: Moszkvában tapasztalt, széles látókörű és határozott világpolitikusnak mutatkozott a viszonylag fiatal miniszter- elnök, aki országa régen felismert érdekeinek megfelelően a szovjet—indiai kapcsolatok változatlansága mellett tette le a garast. A második felvonás, most Washingtonban, nyilvánvalóan nem lehet ilyen felhőtlen. Ameny- nyire hagyományos a jó, egyetértő és szívélyes viszony Moszkva és Űj-Delhi között, annyira tudott az is, hogy az amerikai—indiai kapcsolatokban sok a probléma.

India szempontjából ezek között a legelső a „pakisztáni kapcsolat”. Köztudott a két szomszéd ország évtizedes viszálykodása, amelyet több háború is mélyített az elmúlt negyven esztendőben, amióta az egykori angol gyarmaton létrejött a két független állam, a hatalmas, és hindu többségű India, és a jóval kisebb, de azért Ázsiában ugyancsak nem jelentéktelen szerepű, nagyrészt mohamedán lakosságú Pakisztán. Pakisztán vezetői túlságosan is sokszor mondták már el, hogy országuk legnagyobb ellenfelének Indiát tartják.

Mindez súlyos probléma volt nyílván a Radzsiv Gandhi és washingtoni vendéglátói közötti megbeszéléseken. Ahogy az is, hogy a térség gondjait egészen másként értékelik a két fővárosban — kezdve az afganisztáni problémáktól, az Indiai-óceán ügyéig, nem beszélve olyan átfogó világ- politikai kérdésekről, mint az el nem kötelezettek helyzete és magatartása, avagy a nemzetközi gazdasági világrend témája.

Nem vitás hát, hogy Gandhi tárgyalásai nem lehettek könnyűek az amerikai fővárosban, viszont tény, hogy annál fontosabbak. A két nagy ország kapcsolatainak esetleges javulása nemzetközi horderejű fejlemény lenne, ami egy sor súlyos világpolitikai ügyre komoly hatást gyakorolhatna.

Baszk terroristák időzített bombákat helyeztek el egy madridi áruház alagsorában. A bombák hatástalanítása közben egy rendőr életét vesztette.

Konferencia a magyar gazdaságról

Kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött csütörtökön a hazánkkal való üzleti kapcsolatok, valamint a külföldi cégek magyarországi beruházási lehetőségeiről a neves politikai-gazdasági napilap, az International Herald Tribune (IHT) rendezésében — az Interpress közreműködésével — a budapesti Atrium Hyat szállóban. A tanácskozáson részt vevő több mint száz vezető nyugati üzletember számára a magyar gazdasági élet számos vezetője, neves közgazdasági szakemberek tartanak előadásokat, ismertetve a hazai gazdaságpolitika és gazdaságirányítás, a termelőágazatok és a külkereskedelem legjellemzőbb sajátosságait, továbbá a külföldi partnerekkel való termelési együttműködés elveit és gyakorlatát.

A konferenciát Marjai József miniszterelnök-helyet(Folytatás az 1. oldalról)

makrata Munkáspárt elnöke, áttekintette a két párt közötti kapcsolatok helyzetét is.

A találkozóin jelen volt Lázár György miniszterelnök és Szigeti Károly, hazánk stockholmi nagykövete, valamint Ulf Larsson, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, Pierre Schori külügyminisz- tériumi államtitkár és Kari Vidar Hellners budapesti svéd nagykövet.

A nap folyamán Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke parlamenti dolgozószobájában fogadta Olof Palmét. A találkozón jelen volt Esztergályos Ferenc és Szigeti Károly, valamint Ulf Larsson, Pierre Schori és Kari Vidar Hellners.

A csütörtöki program során a svéd kormányfő kíséretében érkezett személyiségek magyar partnereikkel tárgyaltak. Veress Péter külkereskedelmi miniszter hivatates nyitotta meg, majd előadásokra került sor többek között a magyar külkereskedelemről; a beruházások pénzügyi szabályozásáról; a hazai vámmentes övezetekről és az ötéves terv alakulásáról. Előadás hangzott el gazdasági fejlődésünk kilátásairól, különös tekintettel Magyarország és a világgazdaság viszonyára. A konferencián felszólalt Armand Hammer, az Occidental Petroleum Corporation amerikai nagyvállalat igazgató tanácsának elnöke, neves üzletember és közéleti személyiség, a kelet—nyugati kereskedelem ismert szaktekintélye is.

A konferencia pénteki programjában egyebek között a magyar bankrendszerről, bankkapcsolatainkról, az ipar távlati terveiről, valamint a vegyes vállalatokról hangzanak el előadások.

Iában fogadta Carl-Johan Aaberget. Az eszmecserén értékelték a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat, megállapítva, hogy eddigi eredményei pozitívak. A megbeszélésen kifejezésre jutott, hogy a magyar vállalatok nagy érdeklődést tanúsítanak a svéd' cégekkel lehetséges együttműködés iránt — különösen a gépipar területén —, s szorgalmazzák vegyes vállalatok alapítását is. Svéd építővállalatok pedig szívesen vennének részt különböző magyarországi beruházások kivitelezésében. Bányász Rezső Ulf Larsson nal a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában folytatott megbeszélést a két ország sajtókapcsolatairól.

Este Lázár György és felesége díszvacsorát adott Olof Palme és felesége tiszteletére az Országház vadásztermében. A szívélyes légkörű vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott.

Személygépkocsi-szervizünk új szolgáltatásai:

— elektronikus gyújtókészülék beépítése LADA típusú gépkocsikba:

— üzemanyag-megtakaritás,

— nagyfokú üzembiztonság.

— Napfénytető-beszerelés minden típusú gépkocsiba:

— kellemes utastéri klíma.

— Programozható kézifékzár LADA, WARTBURG, SKODA típusokhoz :

— lopás elleni biztonság.

— Shell-olajok, -zsírok üzemanyagtöltő állomásunkon (Lujza u.);

— magas motor- és szerkezeti élettartam.

AZ EGYSZERI TÖBBLETKIADÁS TÖBBSZÖRÖSEN MEGTÉRÜL!

(1052)

—

POZSGAY IMRE:

M

ost, amikor a választópolgár bizalmából, az 1983-as választási törvény pozitív aktivitást hozó alkalmazásával létrejönnek az új népképviseleti szervek, a tanácsok, az országgyűlés — érdemes ismét szólni állam és állampolgár viszonyának elvi kérdéseiről. Fontos mindenekelőtt arról szólni, hogy állam és állampolgár együttműködésének fejlesztésében óriási jelentősége, szerepe van a Hazafias Népfrontnak, mint széles körű tömegmozgalomnak; amely ebben a kapcsolatban az állampolgárok közösségét valósítja meg, s alkotmányos szerepet tölt be a népképviseleti szervek létrehozásában.

A szocializmus — Marx szavaival — még a szükségszerűség birodalma, ahol bonyolult társadalomszerkezet és bonyolult munkamegosztás van, ahol nagy a szakadék a szükségletek és a kielégítésükhöz rendelkezésre álló eszközök, javak között. A szükségletek kielégítése itt is még az érdekek mozgatta konfliktusok megoldása, kompromisszumok eredményeként kialakuló közmegegyezés útján történik.

Ez a bonyolut, történelmileg meghatározott korlátok közé szorított szerkezet az oka, hogy a szocializmusban szükség van azokra a hatalmi szervezetekre, állami intézményekre, melyek képesek biztosítani a rendszer stabilitását, és megfelelő orientációját, haladását.

Ugyanakkor a szocializmus — minden korlátja ellenére — az ember felszabadításának első foka is. Ezért az állam itt már, a politikai demokrácia segítségével, az ember felszabadulásának eszköze is.

A szocialista viszonyok uralomra jutásával és általánossá válásával megszűnt ugyan valamely osztály politikai elnyomásának szükségessége, de nem szűnt meg a társadalmi-gazdasági folyamatok politikai irányításának szükségessége. A pártirányítás eszköze: a központilag szervezett államhatalom és igazgatás.

Az állam funkciói között változatlanul kitüntetett helyet foglal el a gazdasági folyamatok szabályozása. Az állam feladata megteremteni — főleg gazdasági és gazdaságpolitikai, de szükség esetén adminisztratív eszközökkel is — a társadalmi újratermelési folyamat és a vállalati önállóság közötti összhangot. Természetesen a társadalom alapvető érdekeinek szem előtt tartásával. Feladata a szocialista tulajdonviszonyok alapján szervezni az elosztást, a kooperációs viszonyokat, a termelési ágazatok koordinációját.

Még hosszú ideig csak az állam lesz képes rendelkezni és megfelelően élni azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével ki lehet számítani és jelezni a tudományos-technikai forradalom várható gazdasági és társadalmi hatását.

Továbbra is az állami eszközök ígérkeznek legmegfelelőbbnek a természet és társadalom viszonyának szabályozására, az emberi környezet tudatos védelmére. Az állam felmérheti és befolyásolhatja a demográfiai viszonyokat, elháríthatja vagy mérsékelheti a természeti csapásokat.

Az ideológiai-kulturális feladatok tekintetében belátható ideig csak állami módszerekkel lehet megszervezni az egész társadalom megfelelő képzését, nevelését, a műveltség színvonalának emelését.

A két világrendszer létéből adódó ellentmondások miatt az állam irányítja a külikapesolatokat, fenntartja a szükséges katonai erőket, szervezi a nemzetközi gazdasági kooperációt és a nemzetközi munkamegosztást.

Ezeket a feladatokat azonban csak akkor láthatja el eredményesen, ha bírja az állampolgárok többségének jóváhagyását, támogatását, az elhatározásban és a kivitelezésben a többség részvételét. A társadalmi fejlődés jelenlegi fokán ugyanis nincs rá lehetőség, hogy az állampolgárok közvetlenül és naponta irányítási funkciókat töltsenek be a társadalomban. A legtöbb irányítási funkció folyamatosságot, szervezettséget igényel, és megköveteli az irányítóktól, hogy különleges szakképzettséggel, felkészültséggel rendelkezzenek.

A termelőerők mai színvonalán nagy intenzitású és egyúttal nagy energiákat lekötő társadalomigazgatásra van szükség. E közben a társadalom igényt tart minden ember munkájára a munkamegosztás másmás területén. Ilyen körülmények között megengedhetetlen, hogy a legkülönbözőbb képzettségű emberek, időnként otthagyva a munkamegosztásban rájuk szabott feladatokat, közvetlenül részt vegyenek a társadalom igazgatósában. (A szabad idő ehhez még nem elegendő!) Napjainkban még a társadalom igazgatását elkülönült, szakjellegű tevékenységnek kell tekinteni, amely része a munkamegosztásnak, és ezt a funkciót az államapparátusba tömörült szakemberek hivatásszerűen látják el. Az elkülönült igazgatási gépezet megszűnése csak a nagyon távoli jövőben következhet be. Messzi még az az idő, amikor az emberek igazgatása helyébe a dolgok igazgatása lép. Addig az egész társadalomnak messzemenő érdeke fűződik egy szakszerűen, hatékonyan működő, jól ellenőrzött államigazgatáshoz.

Az állam apparátusa a szocializmusban is magában hordja a bürokratizélódás veszélyét. -E veszély ellen a szocialista demokrácia fejlesztésével lehet felvenni a harcot, kiépíteni a bürokratizmus elleni biztosítékokat. A bürokratikus tendenciákat nem lehet egyetlen huszárvágással megszüntetni. Folyamatos, kitartó küzdelemre van szükség, mert meg-megújuló lehetőségről van szó. A harc két síkon folyhat: egyrészt az államélet demokratikus intézményeinek fejlesztése terén, amelyekben aktivizálódhat az állampolgár, és mint az állam alanya, mint megbízó, figyelemmel kísérheti az államapparátus működését. Ezt a szerepet kell betöltenie az állampolgár bizalmából az országgyűlésnek és a helyi tanácsnak. Másrészt magában az államapparátusban, úgy, hogy erősítik benne a demokratikus szervezetre jellemző vonásokat, azaz az államapparátus dolgozói kialakítják saját munkahelyük demokratizmusát, és maguk is küzdenek a bürokratikus jelenségek ellen. Tehát a szak- igazgatási szervezetek demokratikus ellenőrzésének biztosítása érdekében magának a szakigazgatásnak demokratizálására is szükség van.

Az egyén és társadalom egymáshoz való viszonya a szocializmusban is még alapvetően az állampolgár és az állam egymáshoz való viszonyában nyilvánul meg. Ez a legtöbb esetben különböző intézmények közvetítésével valósul meg. De ez a Viszony lényegében különbözik attól, ami az állampolgár és állam viszonyát a szocializmus előtti társadalmakban jellemezte, mert ma a különböző intézmények segítségével a dolgozó ember saját államával kerül kapcsolatba.

Ennek az elvnek az érvényesülését segíti a szocialista demokrácia fejlesztése az államéletben, vagyis az állarnintézmények átalakítása úgy, hogy következetesen megvalósulhasson a marxi követelmény: „az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék”.

Természetesen e tekintetben nem a követelményeket nehéz megfogalmazni, hanem azt az alkalmas módot megtalálni, ahogyan ezeknek a követelményeknek eleget lehet tenni. Az előbbiekben ugyanis éppen arról beszéltünk, hogy a termelőerők mai színvonala és a munkamegosztás követelményei miatt az állampolgárok nem vehetnek részt nap mint nap közvetlenül a társadalom igazgatásában, erre a célra hivatásos szakapparátusokat kell fenntartani. Ez az ellentmondás azonban feloldható, mert az állampolgároknak messzemenő lehetőségeik vannak szervezetek és képviseleti intézmények létrehozására.

A másik eszköz az állampolgárok birtokában az állami szervezetben kiépített képviseleti intézmények rendszere: a tanácsok mint népképviseleti-önkormányzati szervek, és az országgyűlés, a törvényhozás. A cél az, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének következtében ezek a képviseleti intézmények egyre eredményesebben töltsék be határozathozói, törvényhozói funkciójukat, és az állampolgároktól kapott megbízás szellemében ellenőrzői funkciójukat az állam igazgatási tevékenysége fölött. Országgyűlésünk a népszuverenitás legfőbb megtestesítője, országunk legfőbb törvényhozói szerve. Társadalmi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az országgyűlésben erősödjék a törvényalkotói tevékenység, növekedjék az országgyűlés szerepe a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzésében. Ugyanennek a követelménynek a tanácsok akkor felelhetnek meg egyre eredményesebben, ha tovább erősödnek önkormányzati szerepükben a helyi politika alakításától a bevételeikkel való önálló rendelkezésig, gazdálkodásig.

A szocialista állam eredményes működése, demokratizmusának fejlődése feltételezi azt az államapparátust, amelynek fejlett, a jogtudata és jogérzéke, s amely természetesnek tartja, hogy a jogrend a kötelezettség rendje is. Az ilyen állampolgár azoknak a viszonyoknak a terméke, amelyekben az emberek az államhatalmat nem kényszerűen elviselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek saját rendjük megszervezésére. Olyan eszköznek, mely hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok közvetlenül vagy képviselőik útján nemcsak véleményükkel, hanem cselekvő részvételükkel is támogatják. Ez a követelmény a szocialista állam demokratikus intézményei, és a felvilágosult, tudatos állampolgár találkozásával valósul meg. A napokban lezajlott országgyűlési és tanácsi választások, az új választási törvény első és nagy sikerű alkalmazása, a választások népfrontos jellegének kidomborodása nagy lépést jelentett előre a szocialista demokrácia fejlesztésében, az állampolgár és a szocialista állam együttműködésének erősítésében.

Állampolgár és állam 1985