Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-13 / 137. szám

1985. június 13.

Kelet-Magyarország

3

jegyzőt

Mit jelent jónak lenni?

P

éldáim egyszerűek, hétköznapiak. Szándékosan, hiszen a hétköznapokból van több, s igazán hősi tett alig akad. Talán jó is így, hiszen, a hősi tettet többnyire nagy baj előzi meg. így aztán a nap mint nap ismétlődő dolgok alapján firtatom: mit is jelent jónak lenni?

Nemrég jelent meg lapunkban egy kis hír: idős néni táskája a buszon maradt. Csak azért, mert a 70 esztendős Jakab néni jó volt, és segített egy nála szerencsétlenebbnek le- szállni. A buszvezető viszont nem volt jó, mert nem figyelt, s a segítő lent maradt, s csak a busz végét leshette. De ugyanakkor jó az a kisvárdai buszvezető, aki leszáll, hogy idős utasát lesegítse. És jó volt az a néni is, aki a buszon maradt szatyrot visszahozta a szerkesztőségbe. És jó az a tsz-elnök, aki a beteg gyerekek táboroztatásához igen kedvezményesen adja kisvárdai területét. De aligha mondható annak, aki több ezer konzervesüve- get dobáltatott ki a Nagy- Vadas tó mögötti fenyőerdőbe, a halak etetése után. Pedig ez is tsz-vezető volt. Kiválónak kell minősíteni azt, aki az utcán észrevette télen az otthontalant, segített megoldani sorsát. De mindenképpen rossznak nevezném azt, aki a Sóstói úti kertjéből építkezés ürügyén életerős fákat vágatott ki. Csak dicsérni lehet a megye sok ezer véradóját, aki önkéntesen nyújtja karját a bajbanléyők segítésére. De mit mondhatunk

arról az autóvezetőről, aki segítségnyújtás nélkül elrobog balesete színhelyéről, tegyük hozzá részegen.

Szemelvények ezek csupán, esetek, melyek bepillantást engednek az emberi magatartás mélyébe. Mert jónak lenni csupán annyi: figyelni másra, kilépni önmagunk bűvköréből, vállalni tettet és felelősséget másokért is. Csupán ennyi — mondom —, s közben azon gondolkodom, mitől is lesz valaki jó, vagy rossz? Mert a rossz se születik annak. Akkor másutt kell kereskedni. Abban a környezeti hatásban, mely ilyenné vagy olyanná nevel. És önmagunkban. Engedjük-e vajon a mindenkiben meglévő jó szándékot cselekedni, Vagy körülbástyázzuk magunkat a közöny, a nemtörődömség hideg köveivel. Csak hasznot hajtó önös érdek az, ami tetteinket motiválja, vagy helyet kap benne a pislákoló gondolat: ma neked, holnap nekem.

H

a megéljük a közösségi lét élményeit, az egymásrautaltság és az egymásért létezés örömét, akkor tetteinket ez minősíti. Akkor mondható, hogy valaki jó. S ha a rosszat nem is sújtja mindenért büntetés, lévén a rossz gyakorta csak leiken sebet ejtő, értékrendünkben alóla felmentés nem lehet. Érdek értéket nem nem keresztezhet. Mérlegelni és . ítélni az igazak dolga. Akik l többen vannak. Lényükből > fakadó csendjüket ne té- esszük össze a hallgatással. i igaz sose annak van, aki I aki kiabál.

!( ' '' ' Bürget Lajos

Idén közel 13 millió B—30-as téglát készítenek a fehérgyarmati téglagyárban. Képünkön: Soós György egységrakományt készít nyers téglákból a szárító kocsikra. (GB)

RÖPGYŰLÉS. — Szaktár sak! Ma azért jöttünk össze, ho'gy teljesítsük szocialista brigádunk egyik felajánlását ... Karesz, pipáld ki c brigádnaplóban a röpgyű- lést. Megtartva ..., a mai dátum. Viszlát, mehetünk haza!

FEGYELMI TÁRGYALÁS. — Tisztelt egybegyűltek! Most azért gyűltünk egybe, hogy megbeszéljük az üzemrészünkben tapasztalt súlyos mulasztást. Amint tudjátok. Tóth Gábor esztergályost foglalkozás közben elkövetett mulasztásért kell felelősségre vonnunk. Egyszóval, tűrhetetlenül viselkedett! Még reggel hétkor elküldtem őt 27 megrendeléssel, és csak most, tizenkettő után jött vissza. Mi. meg csak csorgattuk a nyálunkat, ez a briganti nem hozta a sört. Ezért javaslom, hogy többet ne küldjük őt sörért, és senki se hozzon neki!

KONZULTÁCIÓ. — Én csak azt akarom kérdezni, hogy szabad-e őszintén kérdezni az előadó elvtárstól?

— Természetesen, szabad.

— Akkor azt tessék nekem őszintén megmondani, hogy mit szabad kérdezni... (!?)

KONFERENCIA. — Tisztelt kollégák! A rendező bizottság nevében meleg szeretettel köszöntőm valamennyi résztvevőnket. A szimpóziumok a virágegyletek szolgálatában című konferenciánkon, amelyen 30 nagyelőadás, 19 kiselőadás, 45 referátum és 125 pohárköszöntő hangzik majd el. Ez 25 százalékkal több, mint a múlt heti konferenciánkon volt. Erről az örvendetes fejlődésről egyébként a jövő héten újabb konferenciát tartunk.

ÉRTEKEZLET. — Mai értekezletünket azért hívtuk össze, hogy eldöntsük. hogyan lehetne csökkenteni az

Mátészalkán a SZÁÉV kivitelezésében újabb lakássor épül.

Ne egymás rovására!

Akár egy jó házasságban.

VISSZHANG

Tisztelettel

Mikor lesz életképes az elöljáróság?

— Milyen az ideális élettársi vagy házastársi viszony? Bizonyára a kölcsönös bizalom az alapja — vallja Császár Zoltán, a kislétai pártalapszervezet titkára, a helyi tanácstagi csoport vezetője, „mellesleg” társadalmi tanácselnök- helyéttes és iskolaigazgató.

— Megértést kell tanúsítani egymás iránt mindkét félnek, ha ezt a viszonyt a társközségek kapcsolatára fordítom le — egészíti ki az említetteket Kedves Gyuláné, a mária- pócsi nagyközségi pártvezetőség titkára.

Kóvdcs'Lasilá.’ír^íi'báto-- —'Ez már valóban a , féri városi pártbizottság titkára fontosnak tartja a társközség! közérzet alakításában az érdekék figyelembevételét, az okos kompromisszumokat, az erre való törekvést. Különösen most, miután megnövekszik a .településék önállósága és felelőssége is.

Pénz a „kalapban”

Űj helyzet alakul ki a társközségekben az elöljáróságok életre hívásával. A jövőben az érdekekre és reális viszonyokra alapozott helyi politikával segíthető jobban az, hogy a nagyközség — esetünkben Máriapóes — és a társközségek: Pócspetri és

Kisléta tovább fejlődjék és a .megvalósítandó feladatokat rangsorolva, egy kalapba gyűjtve a pénzt, egyik évben itt, a másik évben ott épüljön, létesüljön az, amire szükség van.

értekezletek számát. Van valakinek javaslata?

— Tekintettel arra, hogy ma már ez a harmadik értekezletem, javaslom, hogy legközelebb mindet vonjuk ó'ssze, így a szüneteket megspórolhatjuk, és hamarább mehetek a következő értekezletre.

— Én azt javaslom, hogy ezentúl ne nevezzük az értekezletet értekezletnek. Tartsunk röpgyűlést, ülést, ösz- szejövetelt, megbeszélést, találkozót, tanácskozást, konzultációt, eligazítást satöbbi, így az értekezletek számát akár nullára is csökkenthetjük.

— összefoglalom a vitát. Helyes! Ezt a mait sem fogjuk már értekezletnek nevezni. Javaslom, döntsünk majd abban a kérdésben is. hogy szoktunk-e fölöslegesen ülésezni. Ha igen, akkor külön szekcióülésen beszéljük meg a havi üléscsökkentő tervet. Tartsunk több megbeszélést, kevesebb ülést, értekezletet pedig ezentúl egyáltalán ne tartsunk.

Saiga Attila

jekhez és a szívekhez egyaránt szóló politizálást követel. Ebben van fontos koordinációs irányító munkája nagyközségi pártvezetőségünknek — magyarázza Kedves né.

Még kóstolgatják, mit jelent a társközségi státus. Kialakulóban van, de kibontakozása, esetleges előnyei csak ezután lesznék kézzelfoghatóan érzékelhetőek. Persze sok függ attól: sikerül-e megértetni a társközségekben dolgozó párttagokkal, lakossággal s a majd megalakuló elöljárósággal: előbbre jutni csak együtt lehet.,

— Talán ebben segít az is, hogy a pártvezetőséghez tartozó öt alapszervezetben dolgozó 120 kommunista fele a kiválóan gazdálkodó (jó anyagi bázis!) máriapócsi Rákóczi Tsz-ben dolgozik, bár három községben lakik — magyarázza a párttitkár asz- szony.

Valós érveket!

Szerencse is, kedvező is: Pócspetriben és Kislétán is pedagógus.a pártalapszervezet titkára. Személyükben megfelelő partnerei lesznek a megalakuló elöljáróságoknak. Császár Zoltán lényegesnek tartja, hogy a jövőben, éppen az önállósággal járó felelős döntések foganatosítása érdekében lényegesen javuljon az információs munka. Minden, a községek lakosságát érintő kérdésről tudjanak a falvak 'lakói.

— Ez viszont azt követeli, hogy valóban érvekre épüljön a felvilágosító munkánk. Bizonyára pezsgőbb politizálásra számíthatunk .majd’, ha dönteni keli arról, mi hol épüljön. Érvek csapnak majd össze. Ezek azt igénylik, hogy még életszerűbb legyen a falvakban a pártpolitikai munka és erre készüljünk fel — magyarázza Tamás József, a pócspetri pártalapszervezet szervező .titkára.

Ha a pártpolitikai munka a realitásokra épül, s erről meg is tudja győzni Mária- pócs és a két társközség:

Pócspetri és Klslétá a lakosságát, akkor nyert ügyük van.

— Nem lesz könnyű. Ezt nem azért mondom, hogy akadékoskodjak — szól közbe Császár Zoltán. — Csak egy példát említek. Kislétán 40 párttag éh Ebből csak 20 a tagja az álapszervezetünknek, a másik fele a máriapócsi tsz pártszervezetéhez tartozik. Ha tehát mi szeretnénk valamit elérni, akkor őket is meg keli „gyúrni” az igazunkról.

adták ró áldásukat...

— Ilyen esetekben is fontos szerepe lesz a községi pártvezetőség koordinációs munkájának. Ebben kell segítenünk a társközségek alap- szervezeteit — magyarázza Kedves Gyuláné. — Egyeztetnünk 'kell az érdekeket. Ebben már az elmúlt években akadt ésszerű együttműködésre példa.

Kislétán épült egy négy tantermes tornatermes iskola. Ezt a Máriapócsii Nagyközségi Közös Tanács megszavazta. A kistelepülés népességmegtartásáért történt. Máriapóes és Pócspetri részére közösen épült vízmű. Erre meg a kislétaiak adták áldásukat. A pócspetri művelődési ház ' felújítását is együtt döntötték el a kislétaiak, máriapőcsiak. Nem ellenezte senki. Ez volt az ésszerű döntés.

— Élvezhet-e előnyt a nagyközség a társközség rovására? Ha igen, mikor, hogyan? Ha nem, miért nem? Sorolhatnám a kérdéseket. Ezekről a társközségek párt- alapszervezeteinek is tudniok kell, ha jól akarnak politizálni — elmélkedik Császár Zoltán. — Az új jogszabály például kizárja az egyoldalú előnyöket — folytatja. — Az elöljáróság átadhatja majd anyagi eszközeit a közös tanácsnak, vagy más elöljárósággal (Kisléta, Pócspetri) közösen felhasználhatja, ideiglenesen átengedheti.

— Azt is tudni kell, hogy a jövőben megnövekszik a falugyűlésék szerepe. Bizonyos kérdésekben csak a falugyűlés dönthet — fűzi hozzá Császár Zoltán.

Ne egymás rovásóra teremtsenek jó közhangulatot, jó politikai légkört az anya- és a 'társközségekben, hanem egymás javára. Ennek a politikai gyakorlatnak a megoldásában vár új, nehéz fiadat az ott dolgozó kommunistákra.

Farkas Kálmán

Örömmel olvasom a Kelet-Magyarország hasábjain, ha megyénk falvainak múltjáról, fejlődéséről adnak hírt. Ám június 1-én, amikor olvasni kezdtem „A szabadság négy évtizede Jánkmaj- tison” című cikket, örömöm szívszorító kavargássá vált. Az írás elején olvastam, hogy a felszabadulás idején a kommunisták akkori vezére Veress Lajos és Kocsis Lajos voltak. „Különösen Veress Laji bácsi állt akkoriban veszett ember hírében”.

Ez az ember az én édesapám volt. Mindig példamutatóan élt, a jövőbe nézett, harcolt mindenféle túlkapás ellen. Őszinte, megfontolt, becsületes ember volt egész életében. Számos kitüntetésben részesült, a Tanácsköztársaság Érdeméremben is, és mint aktív munkásőr, a párt katonája volt halála utolsó percéig.

Hogyan lehet ezek után ilyen jelzőt használni vele kapcsolatban?

Dunai Zoltánné

Veress Ilona Fehérgyarmat,

Ady E. u. 24.A SZERK. MEGJEGYZÉSE: lapunknak sohasem volt célja megbántani veterán harcosokat, különösen nem volt szándékunk a jó emlékű Veress Lajos megsértése. Jánkmajtisi riportunkból ez egyértelműen kiderül, hiszen azt írtuk: „Veress Lajos meg Kocsis Lajos volt akkoriban az itteni kommunisták vezére ... ők osztották a földet is ... ” Leánya tulajdonképpen egyetlen jelzőt kifogásol. Ha úgy érzi, megsértettük ezzel édesapját, elnézést kérünk. Ám hallgassuk csak meg a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor forradalmat sürgető sorait: „Óh, hogyha szétönthetném közietek Azt a szilaj veszett gyűlöletet, Mitől keblem mint a tenger dagad!” Ügy gondoljuk, Veress Lajos sem gondolhatott mást a harmincas években az akkori urakról, mint az egyik legnagyobb magyar forradalmár a múlt század derekán.

_____________